Boldogat!

Kívánok mindenkinek, egy igazán boldogabb, sikeresebb esztendőt!

Nehéz idők jöttek

Sok minden történt, sok szomorúság.
Betegség és amerre nézek, tragédiák.
A nagymamám mondaná, ennyi régen nem volt. És igaza lehet. Ennyi nem.
Elvesztettem egy régi, igaz barátot. Egyszerűen 47 évesen nincs többé. Egy darabot elvitt a szívemből.
Fáj.

Csalódtam néhány emberben, pontosabban az emberségükben. Pedig én úgy tudtam, jónak lenni érdemes.
Változni már nem fogok, maradok továbbra is hülye naiv, akit újra és újra pofonvág az élet, mások rosszakarata. (erről majd későb részletesebben)

Karácsony lesz.
A karácsony a boldog idők velejárója.
Próbálkozom, de nehéz megtalálnom a rá való kedvet. Sajnos elvesztettem. Ezzel büntetem magam, a családom, tudom, de nem tudom magam megerőszakolni.
Személyes tragédiám árnyéka vetődik a napokra, másra nem vágyom, csak az anyut és a Fürtikét szeretném már végre látni. De ez is csak egy pótlás. Attól, hogy 3 napig náluk leszek, és bedöntök három táskányi csokit és kekszet, sajnos nem fog megváltozni semmi se a világon. Az új puha plédtől se.
Az Anyukám az ágy foglya. Beteg. Ha ott lennék, segíthetnék neki. Nap mint nap. Beszélhetnék az orvossal, beszerezhetnék neki újabb csodaszert, vagy azt amire vágyik. Vihetnék neki tisztát, de nem.
Nem vagyok vele.
Csak odafutok. Mert karácsony van.
Aztán ismét el kell, hogy jöjjek tőlük, vissza a mókuskerekes őrületbe, ahonnan egyszerűen nem lehet kiszabadulni, egyre többet követelnek, hát könyörgöm: mit ér velem az Anyukám?? Cserben hagytam. Teljesen.
Mi vár ránk januárban, februárban?
Mi fog változni?
A szívem megszakad.
Minden csak látszat.
Karácsony lesz.
Boldogság.

Szívből kívánom a boldog karácsonyt nektek és magamnak is, de nekem tényleg felesleges, én már ezt nem lelem.
Elásta az idő.
Eltűnt a karácsony, hiányoznak a résztvevői.
Hol vannak a szüleim?
Hol vannak a nagyszüleim?
Hol vannak a többiek a családból?
Keresem, de nem lelem: a régi szobám, a lakásunk, az illat, az étel, a magyar szokások, a magyar nyelv, a rántott hal, istenem, az anyu rántott hala .... a szaloncukor, amit soha nem szerettem, de akkor is, szaloncukra mindenkinek van.
..és itt miért nem szól a himnusz szilveszterkor?
... és miért nem beszélünk magyarul?
... és miért magyaroznak le errefelé, miért van egyáltalán jelentősége a származásnak?

És hol van az anyukám egészsége?
Milyen karácsony az, amin nem veszünk mindnyájan részt?

Jaj, nagyon fáj.

Sajtóhiba, de nekem tetszik: "Greuther Fürth a Zweitligist" :-)

Ha-ha, a mai Sonntagsblitz sportrovatában a Greuther Fürthöt méltató cikk címében elírták a ligát.  "Zweitligist"-nek, azaz második ligában szereplő csapatnak írták véletlenül a Färthet.
Egyrészt nincsenek véletlenek, másrészt tetszik. :-)
Mi ezen a vicces és mitől van hírértéke?
Kérdezzetek meg egy másik 1.FCN szurkolót és elmagyarázza! :-) 

A Fürth idén került fel és még (még!) az első osztályban játszogat, de a legutolsó, 18. helyen. Ma olvastam, hogy a Greuther Fürth volt az elmúlt 38 év alatt az első osztályba felkerülő csapatok között a legrosszabb.
És ahogy már írtam, félfrank emberként sok mindenben már nem vagyok neutrál. Nürnbergi focirajongóként meg főleg nem.
Mit csinájjjak, nem szeressem a Greuther Fürthöt! :-)

Ilyen vagyok én is

Ma az idöjárás állati jó kedvében volt. Ùjra és újra átöltözött, megcsillantotta jó néhány ékszerét, talán egy kicsit túlontúl feltünöen, de istenem, hát ö is csak ember. 

Az irodám ablakából készítettem a képeket.
Hókirálynö bulija dél felé kezdödött. A képen a Hópelyhek tánca látható, de nem valcerra rázták, hanem a legbrutálisabb rockzenére.

1 óra múlva a gnädige Fraunak hirtelen még jobb kedve támadt, elhessegette a hófelhöket és szélesen mosolygott.

Kicsit késöbb elkomorult. Gondolom azért, mert elvették a kedvét. Talán éppen azt vágták a fejéhez, hogy idefigyelj, a te korodban igy nem lehet viselkedni, komolyságot, konzekvenciát várunk el töled, nem ilyen összevisszaságot! Tessék lehiggadni! Megijeszted az embereket, erre a cirkuszra senki se kiváncsi!

Délután 5.00 óra felé aztán elpihent a Hókirálynö. Feladta álmait. 
Még egyszer, utoljára megpördült a tükre elött, a látványtól ismét eröre kapott, kacagva elökapta ecsetjét és gyorsan, vidám színekkel festette be az ég alját.

Aztán mégis belátta.
Ìgy nem szabad.
Felelöséggel tartozik.
Òránként nem változtathatja az idöjárást.
A jókedvére senki se kiváncsi.
Elköszönt.
Jó éjszakát Hókirálynö! 

James Hunter új CD-je .. jupppiiiii

Sajnálom, de eltüntek a magyar ékezeteim, apus már megint valamit átmachinált. Este van, lusta vagyok keresgélni a beállításokat, de nem fog fájni, mivel nem fogok sokat írni.

Csupán hírül szeretném adni, a kedvencem oldalán ma olvasott infót, miszerint Dzsémszim új CD-je februárban fog megjelenni. Nem tartott sokáig, csak 2-3 évig, és tessék, máris itt van  az ajtóban. 
A hír a Rolling Stone oldalán
És tessék kérem feltétlenül belehallgatni az egyik új számába, a Minute by Minute -ba!! 

A kép (ö+én) még 2 éve a St. Pölteni koncertje után készült. Némi büszkeséggel mondom, James ekkor már megismert. Na ja, harmadszor találkoztunk és magyar akcentusú rajongója valószinüleg csak egy van. Èn.  (A magyar akcentushoz azért hozzátenném, hogy itt persze nem shakespeari magasságokban szárnyaló angoltudásról van szó, maximum 10 kifejezésröl, amiket a német nyelvtani szabályoknak megfelelöen probálok ragozni, illetve a mondatba beleilleszteni. :-) )

Nincs más gondom, igaz? 
De van. Ajjaj.
De néha jó az ilyen. Egy jó könyv, egy beszélgetés, James zenéje, egy izgalmas Nürnberg-meccs ... ezek csak percek a jóból. A rosszból órák, napok vannak.
Néha bele se szeretnék gondolni abba amiben vagyok.

Ezekröl majd késöbb...