2009. december 10., csütörtök

Gyerekszáj - a la kisfiam

A drága nyuszikám sajnos nem beszél olyan szinten magyarul, ahogy én azt szeretném. Apukája magyarul egyáltalán nem tetszik érteni mit tetszik mondani :) , így csak és kizárólag rám hárul a neheze. A nyelv érdekében bevetek mindent, legyen az szinvonal, mint Pöttyös Panni, Frakk, Vukk, vagy akármilyen baromság, "ne nevess, mert kifut a bableves", a lényeg, hogy gyakoroljon, hogy beszéljen, hogy hallja a szavakat és lássa is őket leírva. Viszont a magyar és a német nyelv keveredéséből isteni poénok születtek. Kár lenne őket elfelejteni. Vannak persze "sima" beszólásai is, ezekért is nagy kár lenne! :)

A legfrissebb sztori ( na ja, kevésbé szalonképes, de hát istenem, a magyar nyelv gazdag! :) )
A fiam valamiért aggódott, én pedig az elejét akartam venni a témának, a la elegánsan:
- Nem ám izgulsz ez miatt! - de persze nem így mondtam, hanem így: Ez miatt aztán nem kell fosni!
- Anyu, ich tue nicht fosni! - hangzott a harcias válasza, teljesen fel volt rajtam háborodva. :) 


Ez egy tavalyi történet:
A kisfiam telefonon beszél a nammmmamával. Az kb. annyit jelent, hogy ő majdnem sír, hogy nem tudom hogy mondják, én pedig súgom neki a magyar szavakat.
Egy illyen "párbeszéd"
én: - André meséld már el a nammmamának hol voltál!
ő:  -  Ja, wo war ich?
én: - Hát énekelni az iskolával 
ő: -  Ja singen mit der Schule, und?!?!
én: - mondd nammmamának, hogy itt a Deutsche Einheit placccon, ismeri, itt van nem messze. Ott ahol a szökőkút
ő:  - Nammama hier in der Nähe, weißt du, a szökött út .. 

1 megjegyzés :

Névtelen írta...

:D:D Nagyon jòk!!
Elmondanàm neked, hogy az èn gyerkòceimmel is ugyanìgy vagyok, csak èrtik valamennyire a magyart, beszèlnè meg mèg talàn annyira sem.
Sajnos nem tudunk annyit otthon lenni, amennyit szeretnèk, mert a nyelvet igazàndibòl csak ùgy lehet elsajàtìtani-szerintem.
Pedig nagyon sok emberkètòl "kikaptam" màr ez miatt, dehàt te èrted, gondolom, miròl van szò..:(