Séta Nürnbergben

Az elmúlt hét a születésnapok miatt (gyerek+mink) egy kicsit húzós volt. A menetnek még nincs vége, vasárnap lesz az André születésnapi bulija a közlekedési múzeumban (9 gyerek összesen, közülük csak egy kislány) hát asszem utána jól fogunk aludni.

A múlt heti mozival kapcsolatosan még valami eszembe jutott, egy jópofa szöveg a filmből:   Konrad Koch felhívja a gyerekek figyelmét egy nagyon fontos dologra, ami az angoltanulásnál nélkülözhetetlen!  

"Azt a személyt, aki nem tudja kimondani a "tiédzset" (th),  már megbocsássanak a kifejezésért, de Angliában egy trottliként fogják kezelni. :)) "

Bizony megszívlelendő! :)

A moziban különben összesen 4-en ültünk. Mi hárman, plussz a mögöttünk levő sorban egy idegen férfi. Persze jókat vigyorogtunk azon, hogy klassz dolog egy születésnapra kibérelni az egész mozit. 

Beweisfoto  / bizonyíték .... amiről hiányzik 2 személy.

 A film után egy kicsit körülnéztünk a belvárosban. 

Szembejött velünk a Lorenzkirche kétszer

A "Hotel 3 Raben" azaz a három varjú 

Ès a Frauenkirche a Hauptmarkton, azaz a főtéren.

 

A várról és a környékéről is készültek felvételek, de azokat most lusta vagyok rendszerezni, majd máskor. :)

Az utolsó kép mosolyt csalt az arcunkra. Végre! Efcéeeeeeen!!! 

Hol is készülhetett volna máshol, ha nem Nürnbergben! Felhívnám a figyelmet a kamion "elejéről" ránk tekintő Heiner Stuhlfauthra, a Nürnberg legendás kapusára. Róla, a tradiciók ápolásáról, a régi hősök tiszteletben tartásáról már írtam.

Múzeumi hiradó 4 - Nürnberg Industriekultur Museum /utolsó előtti rész/

Most jön az a rész, ami a lányoknak kevésbé érdekes, bár én ott töltöttem el a legeslegtöbb időt, nem is akárhogy, szájat tátva. :) Ez pedig az 1FCN sarok.  

Jó volt megnézni összefoglalókat a régi meccsekből, lehetett mosolyogni a régi sportruházatokon, inkluzíve frizurákon. :) 

Sajnos az összes felvétel nem csal mosolyt az arcunkra. Ùgy értem a magyar arcokra. A lejátszható filmek között szerepel az 1954-es VB összefoglalója is. Vérzik a szív, borzasztó, de ez volt az a bizonyos világbajnokság, ahol az a fantasztikus magyar válagatott a Bern-i döntőn kikapott a németek csapatától.  Németországban ezt a döntőt a Berni csodaként, azaz "Das Wunder von Bern" emlegetik. Ìgy egyszerűen. Csoda. :)

Itt ír róla a Wikipédia. 

Különben az Aranycsapat tagjainak nevét, élükön Puskás Öcsivel, a focival kicsit is tisztában levő németek mind, egytől-egyig ismerik, maximum nem tudják kiejteni. :) Rettenetesen jó érzés a róla, az akkori magyar csapatról szóló szép szavakat hallani.  Viszont ezt a "Berni csodát"  lassan-lassan nem bírom hallani. :) Kínzás! Rengetegszer adják a TV-ben, a fénye (sajnos) nem kopik.

Mindennek tetejében a 2:0-ás magyar vezetést követően Max Morlock, az egykori 1FCN játékos rúgta be a németek első gólját. Vele indult a lavina ... 

A múzeumban ez az egyik ínyencség. Vitrin mögött kiállítva:

 

A döntőről készült összefoglalóban sajnos csak három gólt láthatunk: a három német gólt. :( 

Max Morlock vitrine (majdnem vitrinyje -t írtam :)  mellett áll egy másik, benne a kapuszseni Heinrich Stuhlfauth simlissapkája.  Róla korábban már itt írtam. 

Stulfauth jellemző viseletei közé tartoztak a szürke pulóverek és a simlissapka. A kapuban is ezeket hordta.

 

Jól van, vége a focinak! 

Huhuuu, csajok! Most már Ti is visszafordulhattok! :) Bemegyünk egy korabeli kocsmába, jó? Mit isztok? Micsodát???? Milyen ásványvíz?!? Nürnbergben vizet akartok ínni? Hát nem figyeltetek az előbb?

Na, akkor ki kér még sört?

A következő állomás a "Beszélő konyha". Egy forgószinpadra állítottak fel három konyhát, egymástól elválasztva. A legelső konyha az 1800-as évek vége feléről, az elektromosság előtti időkből való. A következő kép (fordul tovább a díszlet) már 1900-ból való, a házban lakók nagy örömére, bevezették az áramot. A harmadik, az utolsó színhely ismét a konyha, mégpedig 1930-ból. Mit mondjak, pure luxus! :)) 

A főszereplők: a mosógép és a sparhelt. Kettejük párbeszédéből lehet megtudni milyen volt az élet azokban az időkben. Mikor kelt a cseléd, hogyan intézték a "úrnővel" a tennivalókat. Szegény lányt nagyon sajnálja a mosógép, ugyanis előző nap, késő éjjelig vasalnia kellett gyertya (vagy petróleumlámpa?) lángja mellett.

Maguk a főszereplők is változnak, alakot váltanak. Az alábbi képen, a bal alsó sarokban látható mosómasa 1930-re kicsit azért átalakul. :) 

1930-re már a szolgálólány sorsa is rendeződőtt, ugyanis elment gyárimunkásnak. Ezzel rendes fizetése lett és ami nagyon fontos, szabályozott munkaideje! Nem úgy mint az úrnő nassságánál ugyibár. :)

 

..... jé, még mindig nem értem a végére! De ma már nem is fogom tudni befejezni, ugyhogy holnap jövök ismét! 

1FCN - Heinrich Stuhlfauth

Max Morlock után itt van még egy karizmatikus ember: Heinrich Stuhlfauth, vagy ahogy hívták: Heiner Stuhlfauth. 1896.január 11-én született Nürnbergben és 1966.szeptember 12-én halt meg ez a kiváló sportoló. Otthon azt mondanánk a kapusok gyöngye. Stuhlfauth, Morlockhoz hasonlóan igazi Clubberer volt. (Az 1FCN-t hívják Clubbnak, a szurkolókat, a szimpatizánsokat pedig Clubberernek. Èn is az vagyok. :) )

Stuhlfauth idejében még más szabályok voltak érvényben a bajnokcsapatok elsőségét illetően. Manapság az a bajnok aki a tabella elején áll, régen viszont döntőmérkőzést játszott a két legjobb csapat a címért. Heinrich Stuhlfauth az 1920-as években 5-ször állt a kapusként a pályán a Nürnberg csapatával a német bajnokságot eldöntő meccsek alkalmával és soha nem kapott egyetlen gólt se! (A későbbi évekről még nincs információm, és most lusta vagyok utánanézni. Majd.)

Tőle ered a híres mondás: 

„Es ist eine Ehre für diese Stadt, diesen Verein und die Bewohner Nürnbergs zu spielen.
Möge all dies immer bewahrt werden und der großartige FC Nürnberg niemals untergehen.“

Ugyanez magyarul az én fordításomban:

Egy megtiszteltetés ezért a városért, ezért az egyesületért és a nürnbergi polgárokért játszani. 

Òvni kell, őrizni ezt az egészet, és akkor ez a nagyszerű  FC Nürnberg soha nem is fog elveszni.

Ez az idézet minden hazai meccs elején megjelenik a stadion kijelzőjén, nagyon sok szurkoló pólóján olvasható. A Clubb weboldalán, klikk is ott szerepel legfelül. Ezek nagyon különleges mondatok, hiszen olyanok mint egy szimbólum, töltéssel rendelkeznek. Hogy egy sportoló megtiszteltetésnek érezte azt, hogy ebben a csapatban játszhat, azért az utókornak is elegendő jelentőséggel bír. Szerintem is csak így érdemes!

A Max Morlock Stadion :) előtt zászlók lengenek emléket állítva a korábbi bajnoki-, illetve kupagyőzelmeknek. A zászlókon az évszámok és a régi játékosok közül mindig egy fotója, valamint természetesen az esemény. 

Az 1FCN a fennállása alatt 9-szer volt Német Bajnok és 4-szer Kupagyőztes. Továbbá a MI Clubbunk a  rekord kieső (az elsőosztályból) és rekord felkerülő csapat! :)) A Clubbal soha nem unalmas az élet!