A következő címkéjű bejegyzések mutatása: AdobePhotoshop. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: AdobePhotoshop. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 17., csütörtök

Dehogy bonyolult!

Az előzőekkel kapcsolatosan. Tényleg nem bonyolult ez az egész, csak első hallásra tűnhet kicsit annak.
Akkor válasszuk ketté a témát!
Egyszer legyen a Photoshop, ami egy szuper kis program. A segítségével a fotókat lehet gatyába rázni, feljavítani, módosítani, egymásra pakolni, feliratozni. A blogom headerjét is azzal csináltam, 3 képet fektettem egymásra, persze a méretüket és a fekvésüket is módosítva. Az alapképre rápakolt képeknek adtam egy kis árnyékot és fehér keretet.

Aztán a másikkal, a kiadványszerkesztőnek is becézett PageMakerral, vagy InDesignnel pedig magukat a doksikat hozzuk létre. Háttérszín, hasábtördelés, úgy képzeljétek el, mint egy újság, prospektus megszerkesztését.

De vissza a Photoshopra. A "Müttyögéseim" bejegyzésben feltettem már egy példát, ide akkor most újra beszúrom. Mert mire van szükségünk az ingatlanos szakmában? Ha csak a vállalkozásunk egyik ágát, a klasszikus közvetítést nézzük, akkor ugyebár ott vannak a lakások/házak/telkek, amiket szeretnénk eladni. Róluk készülnek felvételek és ezekhez tartoznak továbbá helyszínrajzok, valamint a házas ingatlanok esetén az alaprajzok. Na és ez nem mindegy, hogy hogyan mutatnak. Még a legszebb ingatlanról is lehet szar képet csinálni, nem is kell hozzá különösebb tehetség. :) Fotózásból sajnos nem rendelkezem ismeretekkel, a gépem se túl jó, ezért a képek készítésekor marad csak a megérzés, a szemem, az izlés és a végén a Photoshop. :) 

Ugyanezzel a programmal természetesen nemcsak fényképeket, hanem minden más dokumentumot is meg tudok gyurmázni. Csak annyi a lényeg, hogy a PS számára érthető legyen a formátuma, tehát pl. jpg, tiff, pdf, png.

Ha van egy régi, igen randa, összemaszatolt, összefirkált pecsétes alaprajzod, azt nem igazán nyerő. Sokan nem tudnak vele mit kezdeni, de én az életben nem adnék ki egy ilyen munkát a kezemből! A rajzot beszkenelem és a programmal a foltokat kiradírozom. Továbbá áthúzom újra a vonalakat és szinekkel kitöltöm a felületeket. Ìgy egyrészt barátságosabb lesz a külseje, másrészt gusztusosabb. 
Elmondanám, hogy erre már ipar is alapult! Léteznek oldalak, ahol némi money ellenében a feltöltött alaprajzokat lehet kozmetikázni. Bár nem tudom, hogy a felesleges firkákat hogyan tüntetik el róla, mert nem próbáltam egyet se, de nem is fogok, meg tudom oldani házilag. ;) 
A jó minőségű alaprajzokkal nincs gond, lehet színezni, de a régieknél, amiket már többször fénymásoltak, faxoltak, ott már nem mindig folytonosak a vonalak, azoknak még sok mindenre szükségük van. 

Az alábbi képen (már voltak) egy iroda alaprajza szerepel. Az irodát mi szerettük volna kivenni és a cél csak az volt, hogy elkülönüljenek a helyiségek, hogy tervezni tudjuk, mi és hova férne be.  
Az egyik képen az eredeti átfaxolt, leevett, lekávézott alaprajz, a másikon a letisztázott változata. Hogy melyik-melyik, nem árulom el. :)


Természetesen nemcsak erre használom a Photoshopot. A privát felvételeimhez is jól jön, hiszen egy belógó lófej, egy zavaró kuka, vagy pattanás eltüntetésére is kiváló!
A PS-el letörlöm az arcokon csillogó izzadságot, fehérítem a fogakat, és szüntetem meg a szemek pirosát. Alkalomadtán szelek is le falatokat a túl kövér karokból, sonkákból. :)

A PS-el szoktam jönni akkor is, amikor valaki valamilyen lehetetlenséget kér tőlem, mint például főzzek ezt, vagy süssek azt. :) Azt szoktam mondani, hogy ilyet ne kérjetek tőlem, nem fog menni, de Photoshoppal megcsinálom! Olyan filésteaket rittyentek, fóliás krumpkival a képernyőre, hogy ihajj!  :))

2010. december 29., szerda

Ajándék

Mániám, hobbim a Photoshop, már évek óta. Nem tudom megunni, de ahogy elnézem, teljesen megtanulni se. :) Rengeteg könyvem van a PS-ről, mindig találok bennük valami újat, illetve olyat, amit még mindig nem értek. A speciális, a fotózással kapcsolatos nüanszokat még nem tettem a magamévá, de egyre nagyobb étvágyam mutatkozik magára a fotózásra. Szép szakma, bizonyára.
Az ajándékot azoknak szánom,  akik bizonyos színek definiálásához és "ellopásához" nem rendelkeznek Photoshoppal. Milyen színek és mihez?! Elég, ha egy céges papírt, vagy egy meghívót szeretnénk megszerkeszteni, kellhet pl. egy bizonyos narancssárga, vagy okkerzöld, de ezeket a színárnyalatokat magunktól nem fogjuk tudni kikeverni, a színeket annyira nem látjuk jól a fantáziánkban. Ezeket próbálgatni kell. Magukhoz a színekhez pedig jó egy minta, azaz egy már látott kép, amelyiken az elképzelt szín megtetszett.
Egy szemléltetőkép a Photoshoppal: (profik bizonyára látják a képen, hogy nekem egy ősrégi verzióm van, a 6.0-ás, de mit csináljak, szegény ember vízzel főz :) )
A színt a "pipettával" tudom felvenni. A szín természetesen meghatározható. RGB, ill. CMYK színekről beszélünk attól függően, hogy képernyőre, vagy nyomdába kerül az anyag. Nem bonyolítom jó? :)
Amire nekünk gyakran szükségünk lehet, az általában az RGB színek, azaz mennyi az értéke a Red-nek, a Green-nek és a Blue-nak! (Az értékek 255 egységig mennek.), valamint a szín hexadecimális kódja: Ezek a kódok egy kettőskereszttel  # (vagy linzersüti, kinek mi .. :) )  kezdődnek, majd jön a kód, ami nem más mint számok, betűk vegyesen.  Az Andrejjja háttérszíne például a #99CB36. (klikk a képre, nagyobban jobban fognak látszani a részletek)
Ezt a bizonyos zöldet én is lopkovicoltam az internetről, konkrétan úgy, hogy azt a bizonyos talált képet egyszerűen lementettem a gépemre és PS-el megnyitottam. A pipettával mintát vettem a zöldikéről és már festhettem is vele kedvemre.  Az eredeti képre már nincs is szükségem, csak a színét kívántam meg. 

Az alábbi képeken egy rövid bemutatót szeretnék tartani az én kis Photoshopomról, annak természetesen csak egy icipici területéről, mégpedig arról, mit tudunk vele kihozni, akár csak egy betűnél, egy szónál. 
Leírtam a nevemet. A névre aztán tettem glanzot, színátmenetet, nyakon öntöttem  valamilyen mintával  (dudorral :)), természetesen kapott árnyékot is. Aztán módosítottam a betű típusát, majd a ráfröcskölt színt, a mintát és a végén kikaptam alóla a hátteret is. 
Ugye milyen jókat lehet vele játszani?
De hogy hol az ajándék? Itt: DarkCryptX ColorPix Ezzel a kis ingyenesen letölthető progival máris lopkovicálni, illetve meghatározni tudjátok majd a színeket. Mihez kellhet még? Nagyon jól tud jönni egy önálló színkikeverés, amikor az ötszázadik blogtemplatest töltitek le (mert a régit már nagyon meguntátok), és az alkotók színeivel nem vagytok 100 %-osan megbékélve. Ez most rövid összefoglalása volt az előző két napi ténykedésemnek a blogon. :) 

Miért változtattam a blogom külsején?
1. A régit már nagyon untam.
2. A régi headerön, volt azért egy-két nem odaillő, hozzámillő tárgy..... zavart.
3. Néhány dolog rosszul, ill. egyáltalán nem működött az előző sablonban .... váltanom kellett. 
Mi történt azóta?
1. Az újat nem igazán tudom megszokni.
2. Az újnak egyáltalán nincs headerje, sok időmbe telt a keresgélés megfelelő kép után.
3. Az új sablonnal ugyan azok a funkciók nem működnek, mint a régivel! :)))))))
Mindegy. Váltottam. 

Ja, a ColorPix-hez jó szórakozást, a kezelése lepkekönnyű! 
Photoshopos képbuheráshoz pedig szívesen állok rendelkezésre! :)

2010. február 16., kedd

Apple egerentyű

Kerestem a neten egy fotót a rágcsálóról. Íme: Mighty Mouse személyesen :) Így már azért látszik, hogy nincs szegénynek se "jobbja", se "balja", ahogy "közepe" se. Már átvitt értelemben, a Windows-ossal összehasonlítva.
Klikk a kicsire, felnagyítva remekül látszik rajta mi mindene hiányzik.:) Gyönyörű mondat volt ez is... , a fogalmazás remekei sorozatból.
---------------------------------------------

2010. február 13., szombat

Adobe Photoshop

Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy képszerkesztés, biztos körberöhögöm. De legalábbis körbevigyorgom. Semmire se tartottam az egészet. Láttam magam előtt, ahogy nagypapák buherálják az unokás képeket. Szemfájdító színű szivecskékkel, meg angyalkákkal cseszik el a fotót.  Egek, halál izgalmas lehet a fényképeket színes keretbe helyezni,  ki a fenét érdekel? Van elrettentő példa a Photoshop megerőszakolására a családban. (Távoli ág, hála Isten .. :) ) Az egyik hímnemű egyed valami borzalmas egyvelegeket hoz össze különböző képekből, az eredménytől a lélegzet is eláll. El bizony, mert annyira randák. Betesz egy "meleg"két háttért, arra rápakolja a Bécsi Prater óriáskerekét, aminek a kontúrjait egy kicst elhomályosítja, kvázi glóriát téve a képen (naná, egy másik képről idevágott) álló emberkére, aki mögött jobbra balra további bécsi (Steffl, Schönbrunn, Hofburg, stb) nevezetességek láthatóak. Iszonyat!   A legszörnyűbb az volt, hogy senki nem merte ezt neki megmondani. Csak én! Volt is mosolyszünet sokáig, nem is kaptunk tőle karácsonyi lapokat, de sajnos ezeknek a szép időknek vége, a "Művész" úr ismét küldi a borzalmait. A képek izléstelenségét überolja a rájuk írt magas pátoszú szövegeivel, agyhalál. :)) Szóval nekem sokáig ez volt a Photoshop. Jézus, azok a sz@rságok, amiket a K. csinál????
Na, aztán megtörtént a találkozásom az AdobePhotoshoppal. Egy munkánkhoz kellett. Apránként tapogattam, próbálgattam a szoftvert: emmeg mi, emmeg mi, jééé, hogy miket tud? :))) Aztán a randevúink megsokasodtak. Az "ezt itt lenyomom, most mit csinálhattam, hova tünt a kép?" időszak elmúlta után rádöbbentem, hogy ez szerelem. És mindent tudni akarok! :) Könyvek, szaklapok beszerzése volt a következő állomás. Ez egy tartós szerelem kérem. És aki azt mondja, hogy áh, a képszerkesztők csak nagypapáknak valók, hogy a bilin ülő unokát valamilyen borzalmas szinű, mintájú keretbe tegyék, annak azt mondom, hogy nekem is ez a meggyőződés volt az életem egyik tévedése.  :)
Ez pedig egy jópofa kép az "igazi" Photohopról