A Valznerweiheren jártam, és azt is kiderítettem, hogy tud-e Mák Robi magyarul! :)

Herrlich!!! Mondja a német. Szuper!!! Klassz!! - mondjuk mi magyarul. De ez a nap nekem helyi nyelvi behatással herrlich volt. :)

Gyanútlanul ültem be délelőtt az autóba, igazándiból csak egy hátunk közepére nem kívánt nagybevásárlás volt tervezve, előtte egy új ingatlanajánlat körbevizslatása. Mivel a kameránk elég nyekk, állandóan számolnom kell azzal, hogy az aku elbúcsúzik, ezért megpróbáltam a lehető legjobb képeket készíteni. Apus finoman megjegyezte, hogy kíméljem a gépet, nem kell annyi fotó, de őszintén szólva nem értettem, miért. Hát nem mindegy? Ha kikapcsolja magát és elbúcsúzik akkor se érdekes, mert a fontos képek elkészültek

Aztán a munka után fura lett az útvonal. Hova megyünk?

Na ja, gondoltam még van valami elintéznivaló, nem is kérdezősködtem. Aztán amikor megérkeztünk a Valznerweiher-en a "Clubgeländén" (az 1.FCN sportklub területe) a dugig tele parkoló látványa gondolkodásra késztetett. Itt valami folyik! :)) Kiszáltunk és indultunk a "Fan-Shop" felé. Menetközben apus megjegyezte, hogy most aztán fogsz tudni beszélni a kis Mák Robival! Beszélni?? Mit? Hogy?

Ah so, talán autogrammot oszt a Fan-Shopban!

De nem.

Ezen a napon nyilvános edzést tartott az 1.FCN, ez volt a meglepetés.

Az ég kékebb már nem is lehetett volna, a nap is nevetett örömében, rettenetesen élveztem! Istenem, a fiúk, a kedvenceim a közvetlen közelemben! Most már értettem miért próbálta apus óvni a kamerám akkuját! :) A fijúkra kellett volna még kis kraftnak maradnia! :)) Sajnos menetközben kilehelte a lelkét, ezért kénytelen voltam a kisfiam telefonját kikölcsönözni a kezéből (mióta van neki egy ilyen nagyon modern, azóta érdekes módon soha nem felejti el mindenhova magával vinni, sőt be is van kapcsolva! :) ), de az azért nem annyira tuti mint a kamera. (Jó, hogy ezt nem olvassa, mert egyből kikérné magának. Az ő kamerája sokkal több pixeles mint az én régi digikamerám. Lehet. )

2-3 TV-stáb is arrafelé ólálkodott, a FrankenTV-én kívül a Bayrisches Fernsehen és a SAT1 is helyszíni ripotban számolt be a nyilvános edzésről. Lehetővé tették a szurkolóknak (megjegyzem ez a Clubbnál nem ritkaság), hogy a hét folyamán a csapat edzéseit megtekinthessék. Indok volt rá a jelenlegi eufórikus hangulat a csapat példátlan menetelése miatt, és az, hogy kitört a húsvéti szünet az iskolákban. Ugye a hangulat kiváló, a szurkolók már egy jó ideje, a csapat viszont talán csak mostantól veszi egyre inkább elérhető állomásnak és nem távoli álomnak az "Europapokal"-t, azaz a részvételt az európa-ligában. Ahogy Christian Eigler (nekem ő az Eigler Pici, aminek az az oka, hogy amikor valaki ahogy én is, már olyan régóta szívvel-lélekkel szurkol a Nürnbergnek, annak már a játékosok igazi "ismerősei", és ezek a fiúk szeretetből neveket kapnak. Eigler a Picikém. :)) )

Egy fotós-videós stáb is jelen volt, reklámfilmet forgattak az 1.FCN részére. Meglestem őket is. :)

 

A megérkezésünk első pillanataiban kiszúrtam magamnak azt a Clubberert, akit később a tévések meg is interjúvoltak. Nem volt nehéz felfedezni őt, a "testékszere" elárult mindent. :)

Voltak veszélyes helyzetek, főleg amíg az egyik kapu mögött álltam. Már röptiben elkaptam a lasztit a tekintetemmel, tudtam, hogy ide fog jönni! Azonnal cselekedtem persze. Fényképeztem és félreugrottam.  :)

Aztán ahogy mindig minden jónak végeszakad, végetért a tréning is. Mehetünk haza.... Apus javasolta, hogy maradjunk még egy kicsit, így majd lehetőségem nyílik beszélni a Mák Robival. Áh! Én?!??! Hogy odanyomuljak én is a többi szurkolóval együtt?? Dehogy fogom magam égetni, hogyan nézne az ki! 45 éves néni létemre majd persze odaverekszem magam a szurkolók gyűrűjébe és natürlich, majd autogrammért sorbaállok! Ha! Ugyan nem! ...de a vezérhangya már útrakelt. :)

Mák Robi magyartudása pedig nagyon is izgatott. A srác szlovákiából származik, korábban a Manchester City játékosa, jelenleg a Nürnbergé. Mellesleg a szlovák nemzeti válogatott tagja. A név, hogy Mák, hogy Robert, a szlovák származása felébresztett bennem egy gyanút: mi van akkor, ha a srác szlovákiai magyar? Na ja, ezt azért jó lenne tisztázni, ugyanis az egész interneten sehol se találtam erre vonatkozó információt és utalást.

Jöttek a játékosok. Érkezett Eigler Pici. Hmmmm.... már éreztem, hogy mozdulnom kellene, de beszariságom visszatartott. Á, ciki... 50 cm-re az orrom előtt kértek tőle emberkék autogrammot és fényképeszkedtek vele. Istenem, hát itt a lehetőség .... de nem. Lányos zavarom erősebb volt mindennél. Aztán érkezett Raphael Schäfer (a kapus). Odamegyek ... nem megyek..... odamegyek ... nem megyek .... végül is nem mentem. :)

Aztán érkezett A KEDVENCEM: Julian Schieber. Ekkor már mindegy volt, hogy ciki, nem ciki, nem érdekelt semmi, csak az lebegett a szemem előtt, hogy nekem kell egy kép!!

Aztán jött Dieter Hecking az általam (is) nagyon kedvelt tréner, akiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

A REJTÉLY: BESZÉL-E MÁK ROBERT MAGYARUL? 

Az exkluzív 20 másodperces :)) interjú a focistával csak nálam olvasható! :))

A szenzációs találkozások után már felbátorodtam és indultam lesre! Megkerestem a pálya szélén, a szurkolók gyűrűjében álló, autógrammot osztó és fényképeszkedő Mák Robikát.

Az összes gyönyörű hófehér fogával mosolygott rám és az arca csak és kizárólag kedvességről és jókedvről árulkodott. Nyoma se volt a türelmetlenségnek, idegességnek, pedig a tűző napon nyomtak le egy 2 órás tréninget. Nem. Az összes játékos kedves volt velünk nézőkkel, szurkolókkal. Örömmel és készségesen írtak alá pólót, clubtrikót, táskát, kezet és állták a sarat a 600-dik "Fan-fényképnél" is. :)

Ahogy már írtam meg voltam szentül győződve Mák Robi magyar származásáról, pontosabban azzal, hogy a családja a szlovákiai magyarok táborát gazdagítja, így biztosan beszél magyarul is.  

Sajnos Robi válasza a következő volt: just english and slowakisch. Sorry. :)) 

Mindegy. Egy tündéri srác. Lányok figyelem! :) (Úgy értem fiatal lányok, nekünk Ötyéknek már egy hangyányit késő az igyekezet. :)

Figyeltem milyen kedves  Eigler Pici a gyerekekkel, a fiatalokkal. Az összes fényképezkedőt átkarolta, szimpatikus volt. Aztán megláttam a közelében azt a két srácot, akikre már korábban is felfigyeltem. Testvéreknek tűntek, de a fiatalabbon nagyon látszott, hogy sérült. Épp odaértek Eigler Picihez. Eigler automatikusan fordult feléjük, a kérésre máris a srác mellé állt, és picit átkarolta. Aztán elcsíptem a pillanatot. Eigler Christian ránézett a mellette álló srácra és egy pillanat alatt csekkolta a fiú állapotát. Amit láttam az megdobogtatta a szívemet. A focista még szorosabban fogta át a kis rajongója derekát, még közelebb kerülve hozzá, nagyon nagy szeretettel és tisztelettel. 

A képen Eigler Christian, de nem az említett sráccal látható.

Aztán a mindig vidám pillanatok. A "profi", jól ismert törzsszurkolók, akik az összes játékost kívülről ismerik, nem hagynak ki egyetlen pillanatot se, a kapcsolatokat folyamatosan ápolják. Szó nélkül nem engednek lemenni senkit se az öltözőkbe a pályáról. :) 

A képen éppen Eigler Pici az áldozat.

Vicces volt az egyoldalú párbeszéd, amikor Julian Schieber került az urak célkeresztjébe. Apus iszonyú jókat vigyorgott rajta, később elmesélte nekem. A szurkolók közül az egyik igazi, brutal fränkische dialektusban beszélt-beszélt Schieber Lieblingemhez, aki persze született svábként (Stuttgartból) az egészből tuti semmit se értett. Apus rettentően élvezte a szitut, Schieber csak mosolygott és bólogatott. Állítja nem értette a bácsit, maximum a mondatok végi "Gell??? " kérdésekre reagálva bólintott. :))

A szurkolók gyűrűjében: Marek Mintal és Eigler Pici

Aztán már csak egy állomás volt hátra, a híres-neves Stuhlfauth-Stuben. ( A Glubb területén működő vendéglátó egység)

Hoppá, most látom, hogy valami történt ezzel a bejegyzéssel, ugyanis eltűnt némi szöveg, valamint a Rocky, a Clubb kutyája. Úgy értem a fényképe. :)

A következő alkalommal pótolom.

A kis Lieblingem: Julian Schieber

Majd elfogom azt is mesélni, hogyan történhet meg az, hogy valaki, akit egyáltalán nem érdekel a foci, sőt idegesítőnek, és végtelen primitív dolognak tartja, egyszercsak kivetkőzzön magából és 180°-os fordulattal focifüggővé váljon, jó? Első kézből valók az információim, magamtól, magamnak. :)

A hogyan lettem focifan történetem ismerete nélkül (mondom, majd jön), csapjunk bele a közepébe. 

In medias res : imádom a focit!

Többször írtam a Nürnberg-i fociklubbról, az 1FCN-ről. Hát igen, velük kezdődött az egész és nagyon úgy tűnik, hogy számomra velük is zárul a labdarúgás. Hozzájuk nőttem.

Valami lehet ebben a mondásban hogy: "einmal Clubberer immer Clubberer", szóval aki egyszer Clubbererré vált, az örökké az is marad. Mi az a Clubberer? Hát Clubbfan. És nem valamelyik Clubbé, hanem a nürnbergi futballklubbé. 

kép : www.stuttgarter-zeitung.de

 

Az idei évadban játszik a Clubbnál  egy páratlan kis tehetség, egy ránézésre is végtelenül normális, komoly fiú, Julian Schieber, aki ráadásul nekem még tetszik is! :)

El nem tudtam volna képzelni, hogy ennyire megkedveljek valakit - főleg nem egy focistát! :) -, azt hittem ezek az évek már elmúltak. :) 

Na ja, ha jobban belegondolok, itt van ez a James Hunter is ..... szóval nincs gond. Maradtam amilyen voltam, határtalanul tudok lelkesedni mindenért ami nekem tetszik, örömet okoz.  

Kétségkívűl a zene vezeti nálam a listát de mostanra felzárkózott Hunter bácsi mögé a kis Lieblingem, Julian Schieber. 

Julian igazándiból a Stuttgart-i futballcsapat, a VfB játékosa, akit erre a szezonra a Nürnbergnek kikölcsönöztek. A kölcsönjátékosokkal való lyuktömögetés nemcsak az 1FCN sajátja, mások is rákényszerülnek. Az oka prózai, mindig csak az a piszok pénz. Vannak csapatok a német Bundesligában, amelyekben olyan sztárok játszanak, akik a pénztől szinte már futni se bírnak :), de mégsem viszik előbbre a csapatukat. Ha egy csapat nem tud csapatként működni, ott a világklasszisok se tudnak segíteni.

A sztárjátékosokat felvonultató,  (bár elsősorban a lényeg, hogy őket megfizetni tudó :) nagy klubbok mellett működnek alacsony büdzsével rendelkező "szegényebbek" is, mint például az 1FCN. Egészen egyszerűen nincs rá lehetőségük, hogy milliókért csodacsatárokat vásároljanak. A játékosokat a saját utánpótlásból szerzik (bár a tehetség ilyenkor sajnos nem párosul bundesligás tapasztalattal), illetve kölcsönöznek. A Clubbnál jelenleg több kölcsönjátékos is játszik. Azt hiszem 3, vagy 4.  Egy biztos, Julian mellett a másik állandó tag, úgy értem szinte az összes meccsen játszó fiatal reménység: Mehmet Ekici, akit a Bayern München kölcsönzött ki. Ezeknek a tehetséges fiataloknak is megéri inkább máshol játszaniuk, mint az anyaklubnál a padon üldögélni. Nem tudom, hogy mikor játszhatna a tehetséges Ekici  (kicsi Ekicsi :) egy Roberyvel (azaz Robben-nel és Ribery-vel :))) teletűzdelt Bayernban. 

Schieber Julian különben a Stuttgart saját utánpótlásából való, aki feljutott a szamárlétrán és elérte a nagycsapatot. De erre a srácra ippen nem volt szükség a egyesületénél, a komoly pénzekért beszerzett sztárok között igazán nem jöhetett szóba. :) (pl:  Pavel Pogrebnyák, és megemlíteném a magyar Hajnal Tamást akit a Dortmuntól csábítottak a Nokedli zabálókhoz. Mi ez a baromság? A svábokat a tipikus ételük, a Spätzle, azaz nokedli után Spläzlefressereknek nevezik a német szlengben. )

Nem vették észre a kimagasló tehetségét, vagy egyszerűen tényleg csak a sokadik lehetett volna a nagy nevek mellett, így kölcsönbe adták az 1FCN-nek. A srác a Nürnbergnél eltöltött időszak alatt aztán fantasztikus teljesítményt nyújtott. A kezdőcsapat stabil játékosai közé tartozik, méltán élvezi a sportvezetés bizalmát. 

A Stuttgart pedig egyre rosszabbul áll. Az elmúlt 6 hónap alatt a harmadik edzővel próbálják menteni ami még esetleg menthető. A csapatot a kiesés fenyegeti az első ligából.

Aztán elérkezett a múlt hét. Szombaton meccset játszott egymás ellen az 1FCN és a VfB Stuttgart. Julian Schieber a Nürnberg mezében és képviseletében a "saját" egyesülete ellen.

Már az elején megmodta, hogy ha gólt rúgna, nem fog neki ovációval örülni.

Julian Schieber, és az egész 1FCN remekelt. Valami eszméletlen szép futballt játszottak ezek a fiúk, akik lehet, hogy nem a legkimagaslóbb sportcsillagok, de a szívükkel és a lelkesedésükkel nagyobbakká válnak bármelyik szupersztárnál. Ezért is jó Clubberernek lenni, ennél a csapatnál még ég a láng. 

Julian Schieberrel természetesen megtörtént az, amitől egy hangyányit tartott. Természesesen gólt rúgott. Pontosabban fejesgólt.  

A labdát a többi nézővel együtt egyértelműen bent láttuk a hálóban, fel is ugrottunk hiánytalanul, kezeket fel, és hurrráztunk és boldogan kiabáltuk, hogy góóóóól, de látva Julian Schieber kámpicsorodott arcát, bizonytalanokká váltunk, kezeket le és értetlenkedve pillogtunk, hogy mivan? Mégsem? Pedig úgy nézett ki. Aztán pár másodperc alatt tiszta lett a kép. Ehhez viszont látni kellett, a többi játékos örömtől sugárzó és éljenző arcát. Valóban góóól volt, csak Julian ennek nem örült. Tekintettel volt a Stuttgartiakra. Viselkedett. Hát nem aranyos?

Annyira, de annyira édes volt, ahogy a gólja után csak feküdt mind egy jólakott napközis és nézett körbe-karikába, a szemében mérhetetlen szomorúsággal.

A videón 1:04-nél indul az akció. Tényleg érdemes megnézni ezt a szomorúságot, minden benne van. :)  

Szinte lehet olvasni a gondolataiban:

Pff, ezt jól megcsináltam...
Ùr isten, lehet, hogy pont én és pont ezzel a góllal rúgtam be a csapatot és vele saját magamat a második ligába?!
A fene vigyel el, de tudnék örülni ennek a gólnak, de nem tehetem, hiszen a Stuttgart is a csapatom!

 

Thimothy Chandlert is gólhoz segítette egy fantasztikus gólpasszal. Mind a két esetben a Stuttgart egyik sztárja, Serdar Tasci volt az ellenfele.A "Zweikampf"-ot azaz két játékos, a labda megszerzéséért folytatott közelharcát a sportriporter az egyik akciónál valami hasonlóval jellemezte.  Csata Schieber és Tasci között .... de végül is milyen harc?? Nincs itt semmi! :)))))  Mert mi is történt? Schieber éppen rohant a labdával, amit az előbb említett Tasci  megpróbált elvenni. Schiebernek ez a "sztár" egyáltalán nem jelent akadályt, simán elment mellette, megkerülte, még arra is volt ideje, hogy feltérképezze a játékostársai helyzetét, körülnézett, és pontosan az érkező Chandler elé rúgta a labdát, aki aztán góóóóól!!! :))) 1:3!!!

A videón kb. 2:05-nél indul az akció, érdemes megnézni. Szuper!

Bruno Labbadia-nak, a Stuttgart edzőjének szemében észrevehetőek voltak a könnycseppek. Van egy csapata amelyik bűn rosszul játszik és egy fantasztikus fiatal tehetsége, aki meg iszonyúan jól. Csak momentán ellenük.:)  

Megy ugyebár a tervezgetés, a Nürnberg szeretné megtartani Juliant (hát még én! :), de a Stuttgart már jelezte, hogy nyáron vissza kell neki térnie. De mi van akkor, ha Julian szerződése a VfB-vel csak az első ligára szól?! Nem tudni. Àllítólag a második ligára is érvényes, így csak reménykedhetünk, hogy a Stuttgart tekintettel lesz a srác fantasztikus tudására és egyben arra, hogy azt a Bundesliga első osztályában kamatoztathassa.

Szeretem ezt a kis Julian Schiebert. :)

Es még sokáig itt szeretném szeretni Nürnbergben!