Falco ismét

Nem elfeledni! Az eredeti nevét se! Johann Hölzel, alias Falco nagy művész volt.  

Véleményem szerint zenéjével vastagon megelőzte a korát.

Egy jó kis "Falcós" szám, ami talán kevésbé ismert.

America

A Bayern-Chelsea meccs kapcsán (Bayern fanok inkább ne olvassanak bele!)

Focirajongók biztosan tudják, a többieket meg úgysem érdekli, de azért leírom: a Bajnokok Ligájának döntő meccsét játszotta otthon ("Daheim") a Bayern München a londoni Chelsea ellen. (Az, hogy hogyan sikerült az antifocit játszó Chelseanek eljutni a döntőig az, sokaknak rejtély.) A meccs kb. úgy nézett ki, ahogy előre mindenki gondolta. A Bauerék lefocizták a londoniakat. Csak azt a fránya gólt nem bííírták belőni, ami nélkül meg ugyebár nem lehet meccset nyerni! A Bayern helyett győzött a Chelsea, megablamázs a bajor szupermancsaftnak. A sportgézában megjelent cikkben összefoglalják a fontos információkat én ezzel most nem müttyögnék.

Valljuk be, a Bayernt sokan utálják! A bajnokság időszaka alatt Németország nagyon sok stadionjában hangzik fel ujjongás amikor a Bayern München gólt kaszíroz, nemcsak az 1.FCN szurkolói az egyetlenek.

fotó: Bild.de

És ha Bayern, akkor persze Uli. Ő az aki elsőre az eszünkbe jut. Ő Uli Hoeneß a Vorstandsvorsitzender, az egyesület első számú embere, az elnök, az atyaúristen. Ő dönt játékosok és edzők sorsáról. És sajnos rendszeresen szokott nyilatkozni. :-)

 

Namost ez az Uli féle arrogancia az, amit az ember fia nehezen tolerál. Apropó, Uli kolbászgyáros.

Nürnbergiek biztosan ismerik a nevet: HoWe. Hoeneß és Weiß a két tulajdonos kezdőbetűiből áll a név. Bár a Weiß része már régóta kivásárolva Uli által, de a név maradt. A híres nürnbergi Bratwurstoknak köszönheti vagyona jelentős részét. Hozzá kell tennem, nagyon finomak! (nem borzasztó? A Bayern egyik legnagyobb támogatója pont Nürnbergben keresi meg a pénzét? :-) )

Uli és az általa képviselt "menedzsment" nekem se szimpatikus. Hogy miért nem? Éveken keresztül az volt a trend a Bayern Münchennél, hogy a Bundesligában játszó német csapatok kiváló játékosait becserkészték és elvásárolták. A Bayernél aztán ezek a játékosok jellemzően csak a kispadon ülhettek. Játszani nem lehetett nekik, hogyan is, mikor 35 millióért vásárolt Gomezek meg Rybérik játszottak már a csapatban, őket kellett foglalkoztatni. A lényeg az volt, hogy az elvásárolt játékosokkal gyengítsék az ellenfelet. Egy kis büdzséjű csapatnak (mint például a kiskedvencemnek az 1.FCN-nek) ilyen kaliberű játékosokra, amilyenek a BM-nél játszanak nincs pénze. A Nürnbergnek kiváló a "Nachwuchs, azaz az utánpótlás politikája, megpróbál "saját anyagból" is dolgozni. 18-19-huszonvalahány éves játékosok játszanak zömében a Clubbnál, még egy kicsi Raulunk sincs. Pedig őt aztán nagyon elfogadnám.

A sztárokkal teletűzdelt BM-nek az erős csapata természetesen nem elég, megveszik a konkurrens csapatok jó játékosait, hogy kilegyen a létszám a kispadon. :-)

Még valami! A Borussia Dortmund megismételte a tavalyi bravúrját, idén ismét bajnok lett, sőt! Az övék a német kupa is. Fantasztikus, elegáns focit játszanak, modern futballt. Uli persze hozta a formáját. Nyilatkozataiban a Dortmundot lelkes kis focistácskáknak nevezte, akik a hazai vízeken egyelőre az übermotivációjuktól hajtva talán még valamit összehoznak, de a nemzetközi porondon természetesen szóba se jöhetnek, ott már csak a Bayern München számít. Ha-ha-ha, Uli! Jó volt látni ahogy az Übermanchaftod elvesztett mindent! Ráadásul ötödször rúgta zsinórban a Dortmund seggbe a BM-t! 

Mit csináljak, nem szeretem a Bayern Münchent! Ahogy téged se, Uli.

Ez miatt, a csapatra és néhány képviselőjére jellemző arrogancia miatt hívják sokan a mücheni  Allianz Arénát, Arroganz Arénának.

A Chelseas meccsen kivül mi volt még? Összefoglalnám az idei évet: 

Az idei csodálatias fociévben a Bauer Münken:

nem lett: német bajnok

nem lett: kupagyőztes

és a Chelseanak köszönhetően 
nem lett: a Bajnokok Ligájának győztese

Hi-hi-hi :-)

Természetesen a legújabb hírek az újságokban borzasztóan jellemzőek erre a müncheni társaságra: A Bayern München erőteljes játékos vásárlásba kezd, Uli beerősít, kinyitja a pénztárcákat. :-)) Hála isten vannak azért olyan játékosok is,akiknek nincs az a pénz amiért muszáj lenne a sportbeli továbbfejlődésük érdekében blablabla, a Bayernnél játszani! Van aki beint nekik. Példul Marco Reus (Mönchengladbach), akit hiába kerülgettek Uliék, csókútatta őket és inkább elment a Dortmundhoz (hozzá kell tennem, csakugyan a Dortmund-i környékről származik, de akkor is végre valaki, aki nem esik hasra Uliék előtt és nem tartja álmai netovábbjának a Bayernt.) 

Szóval ez a fociév nekünk, Bayern-ellenes ligának kellemesen telt.

Használjuk ki okosan az időt, nevessünk most a Bayern Münchenen (ki tudja mi lesz jövőre, lehet lefagy a mosoly az arcunkról)! Jöjjenek a képek!

http://www.gymmick.de/

Az utolsó képhez egy kis magyarázat: évekkel ezelőtt a Bayer-Leverkusen járt hasonló cipőben, mind idén a Bayern. Mindenhol csak másodikak lettek. Ulink a szokott, kevésbé szimpatikus stílusában röhögte ki őket, ha-ha-ha, a Vizemeisterek! (második helyezett)

Hát Uli idén te is megkaptad! 

A Bayern München mindenhol csak Vizemeister!

Gratulálunk! :-) 

(a rajz készítője a Leverkusen címerébe stoppolta be a Bayern-Münchent, emlékeztetve erre a régi történetre)

Utazom

Rövidre fogom, muszáj, istentelen késő van.

Holnap indulok. Szombaton érkezem vissza. Haza? Itthon? Hol van, melyik országban, melyik városban? Ezt már tényleg nem igazán tudom.

Anyuciiiii!!! Drágám!

Jövök!!!

És tényleg, rövidre fogtam.

Ez egyszer sikerült.

Foci, foci, foci és Tote Hosen

Nem lennék igazi Nürnberg-i, és főleg nem igazi 1.FCN szurkoló, ha kedvelném a Bayern Münchent és a Greuther Fürthöt.

Nem is kedvelem őket. Sőt. 

Nagy-nagy elégedettségünkre, a Bayern  idén ismét nem nyert se német bajnokságot, se kupát.

A Fürth felküzdötte magát az I.Ligába. Bár ahogy a rádióban hallottam, még ebben is bénák. Ugyanis 8 éven keresztül jártak folyamatosan közel a tűzhöz, de a bajnokság végén szinte mindig csak a negyedikek lettek. Lieber Fünfter als Fürther (inkább ötödik mint fürthi) szól a helyi mondás. 
Sokszor felhangzik a remekbeszabott nóta: Alle Blumen blühen, alle Blumen blühen nur das Fürther Kleeblatt nicht. (minden virág virágzik, minden virág virágzik, csak a fürthi lóhere nem)

Pólokat lehetett vásárolni a fanboltjukban (léteznek Fürth-i szurkolók egyáltalán? :-)) ), a következő felirattal: Führt a "felkerülhetetlen" (Unaufsteigbar). 

Hogy mitől bénák? Hát ezért, mert még ezt se tudták betartani. Felkerültek!  :-)

Ahogy manapság hallani, a Fürthiek szeretnének ismét inkább ötödikek lenni. :-)) (immárom az első ligában)

  

A "harc" (amit nem szabad ám véresen komolyan venni!) Nürnberg és Fürth között (fränkischül: Nämberch és Färdd) folytatódik.

Ezeket ma kaptam:

Egy szenzációs hír! 

Fürth bőven a tervezett határidő előtt elkészült az új stadionjával, ami praktikus és környezetbarát. A 2013-ban az első osztálybol való kiesésük után egyszerüen ki kell engedni belőle a levegöt. :-))

Jelenleg most folyik egy gyilkos meccs, pontosabban a visszavágó. Fortuna Düsseldorf 15 évi távollét után remélhetőleg visszatér megérdemelten az elsőosztályba. Helyette Hertha száll le a másodosztályba.

Fortuna Düsseldorf az elmúlt években megjárta a poklot, egészen a negyedik osztályig repült. Ezekben az alacsony osztályokban már tényleg nem nagyon van pénz. A csapat anyagilag a padlón volt. Az az ember aki végig a saját pénzéből támogatta a szerelmetes kedvencét nem más, mint a Toten Hosen frontembere: Campino

Campino most is ott izgul a meccsen, a félidőben láttam a vele készített riportot, a pali kész az izgalomtól. :-)

A zenéje különben fantasztikus! 

A legújabb számát nyelvtudástól függetlenül, mindenkinek ajánlom! A szám fantörpikus!

Tage wie diese

 

 

A családi pótlék esete a Noszty Ferivel

A magyarországi ügyintézés témaköréhez tartozik ugyan, de ez kivételesen nem saját történet.

Egy ismerősömmel (akinek legyen a neve mondjuk Noszty Feri) történik pontosan a napokban. 

Helyszín: Magyarország. 

Főszereplő: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, lánykori nevén: TB

Noszty Feri Németországban dolgozik, felesége és két kiskorú gyermeke Magyarországon él. Feri megigényelte a német családi pótlékot. Az elejétől kezdve lebeszéltem róla, mivel nem teljesül az összes feltétel, nála nevezetesen hiányzik a német lakcím. Hiába, hajthatatlan volt, abban bízott, majd csak megoldódik, esetleg az ügyintéző nem fogja észrevenni annak a hiányát. (Mások okulására azért hozzátenném, hogy Németországban Einwohneramtnak hívják nagyobb településeken a népességnyilvántartót, és a lakcímbejelentésről egy u.n. Anmeldung-ot (bejelentőt) kapunk. Ez az okirat kell aztán szinte mindenhova. Ez kvázi a lakcímkártyánk. )

Feri kitöltött és beszerzett mindent, pecsételtetett az Egészségbiztosítási Pénztárnál, beszerezte a kért születési anyakönyveket, írt, töltötte a kérdőíveket, és valószínűleg számolt is. Számolta a visszamenőleg folyósítandó családi pótlék összegét. Aztán gondolom átváltotta képzeletben forintra is és onnantól máris sokkal szebben mosolygott a nap. :-)

(holnap ide be fogom írni infóként, hogy mennyi is a családi pótlék, azaz Kindergeld errefelé. Ma nem, mert lusta vagyok előkeresni és késő van.)

Ferinek egyik nap újabb levele érkezett a Familienkassától, amelyben a kérelméhez kapcsolódóan további dokumentumokat kértek. Közöttük volt az "Anmeldung".

Puffff.

Nem akartam bántani, de már az elején megmondtam, hogy nem fog menni.

Amíg a bajor Familienkassa kerekei csak őrölgettek, addig a Magyar Királyi TB fénysebességel dolgozott.

Bebizonyították, hogy létezik Magyarországon is olyan szerv, ami rugalmas, ahol nem szaroznak, nem kérnek mindenféle határozatot, tojnak jogerőre való emelkedésekre, dolgozunk elvtársak!

A TB a saját részéről befejezettnek tekintette az ügyet. Mivel Feri megigényelte a német családi pótlékot (ami akkor se járna neki teljes összegben ha német lakcímmel rendelkezne. Mivel a családja Magyarországon él, így csak a német és a magyar csal.pótlék különbözetére lenne jogosult.), valószinűleg meg is kapja, tehát:

1. Ab sofort megszüntették a teljes családi pótlék folyósítását.

2. Ab sofort megvonták a feleség GYED-ét.

Feri kétségbeesett felesége keresi a választ a miértekre. Feri az elkövetkező napokban kívánja tisztázni az ügyet Magyarországon.

Ferikém, sok sikert! :-(

***************************************************************

Ahogy tegnap ígértem, kikerestem a táblicskumat:

A pótlék összege havonta egy gyermek után:

 Magyarországon  12.200.- Ft /ca. 42,- EUR. Dojcslandban  184,-EUR 

A különbség 142,-EUR, durván 41.500,-Ft.

A pótlék összege havonta két gyermek után:

Magyarországon  26.600,-Ft / ca. 91,-EUR. Dojcslandban 368,-EUR

A különbség 277,-EUR, durván 81.000,-Ft.

Infók a német családi pótlékról:

http://www.kindergeldinfo.de

http://www.arbeitsagentur.de

A fenti történet folytása itt: Klikk

Ügyintézés Magyarországon: útlevél és lakcím 2.

Folytatva a magyarországi ügyintézéseink sorát, következzen most egy gyöngyszem. A helyszín: népességnyilvántartási osztály

A győri okmányiroda káoszában, az embertömeg összevisszaságában, háromszori sorbanállás után "máris" sikerült beadnom az útlevéligénylésemet, a lakcimkártya módosításával egyetemben. A történet itt olvasható: Ügyintézés Magyarországon 1  Az útlevelemet érvénytelenítették, a személyi igazolványomat elvették. Mindenféle létezést bizonyító okirat nélkül maradtam a világban. (De ez akkor még nem tudatosult bennem, mivel a jelentőségére csak pár órával később derült fény az OTP-nél. Na, akkor kezdtem szentségelni.)
Már csak a címeket kellett elintéznünk:
A címváltozással kapcsolatosan az önkormányzat egy másik osztályára kellett beballagnunk, ahova természetesen nem lehetett egyből bejutni, a folyosón kellett várakoznunk. A "kérjük ne kopogjon'" feliratot tiszteletben tartva, jólnevelten várakozásnak indultunk a folyosón. Az összes, szomszédos, illetve szembelevő iroda ajtaja folyamatos mozgásban volt. Ügyintézők, az osztályok dolgozói jöttek ki-be, csak a mi ajtónk maradt csukva. Eltelt 3/4 óra.Aztán még több.
Sehun sámli. A többiek az osztályon már az ebédről is visszatértek, ezt az egymás között elejtett mondataikból értettem. Mi van akkor, ha a mi ügyintézőink itt sincsenek? Vagy már ebédről vissza se jönnek?
Az ajtón az osztály nevén kívül semmi egyéb információ, nincs kifüggesztett sorszám, rajtunk kivül senki se vár ..... biztos, hogy jó helyen vagyunk?
- Kopogj már be! - hangzott fel mögöttem, vagy ötvenszer.
- Nem kopogok, ki van írva, hogy nem szabad kopogni!
- De könyörgöm, lehet, hogy nincs is bent senki és mi itt hiába állunk!
Rátapasztottam a fülemet az ajtóra. Pisszegtem a feldúlt családomnak, hogy ha állandóan morognak, nem hallok semmit se.
Úgy hallottam van bent valaki.
De mi van akkor, ha több asztalnál is folyik ügyfélfogadás, és pont a harmadik ügyintézőhöz bemehetnénk?
A fene egye meg, nem szeretek pofátlan lenni, de tényleg, be kéne mennem, megkérdezni mi a helyzet.
Kopogtam és benyitottam.
Rosszkor. Több íróasztal is volt a helyiségben, de csak egy iróasztalnál ült egy hölgy, vele szemben egy másik. Ügyintéztek.
Opsz, bocsánat....  Hebegtem, habogtam, aztán kisomfordáltam.
A családom férfitagjai enyhén türelmetlenek voltak. Az enyhén nem igaz, csak nem merem leírni a valóságot.

Aztán, valamikor sorrakerültünk.
A címmódosítási kérelmemnél természetesen kiderült, hogy érvényes papírok hiányában nem tehetem meg. Vagy személyi, vagy útlevél, valami szükséges. :-)
Kérem szépen ez EGY HIVATAL, de előtte senki, de senki nem figyelmeztetett arra, hogy baj lesz a sorrenddel! Előbb kéne a lakcímkártyát az épület másik felében elintézni, aztán leadni a személyit!
De hála ég, Magyarszágon vagyunk, ahol kellő rugalmassággal kezeljük a szigorú szabályokat. Egy telefon elég volt a "lenti" ügyintéző hölgynek és a "fentiek" máris megbizonyosodtak az állításom valóságosságáról. Pár perccel ezelőtt még léteztem papíron. 
Játszuk azt, hogy ide tetszett előszőr jönni. 
Jó. Benne vagyok. :-)
Otthon vagyunk, na. 

A magyarországi állandó lakcímem postai címre módosult. Kezdtem örülni, hogy meglennénk. Ekkor került sor a kisfiamra, aki közel 9 éve nem él Magyarországon. A címről szerettük volna őt kijelenteni. Ekkor szólt az ügyintézőhölgy, hogy ez nem fog menni, ehhez a gyámügy kell.
Az információkat németre fordítottam.
Két arcot láttam.
Egyik apusé volt, a dühtől kezdett pirosodni, a másik az Andréé, aki kezdett sápadni. Szegénykém halálosan megrémült, úgy értette, hogy nem hagyhatja el Győrt. :-)
- Minek kell gyámügy? Egy gyermek szülei határozhatnak és eldönthetik hol él a gyermekük nem? Kijelenthetik az adott címről, sőt az országból is kitelepülés miatt a gyámügy nélkül is? Velünk, a szülőkkel él a gyermek egy külföldi címen, tessék kérem megnézni!
- Nem, sajnos ez egy új jogszabály (rendelet, törvény, már nem tudom mit mondott), amivel megszigorították a gyermekek esetében a lakcímről való kijelentéseket. A gyámügynek kell hozzá az engedélye. 
- Mi ez a baromság? Mitől félnek? - kérdeztem, de belátom hülye kérdés volt, a kormány az aggodalmáról nem tájékoztatja az alattvalókat.
- Kérem, a gyerekem óvodába és iskolába is már Ausztriában és Dojcslandban járt, nem itt élt.
- Sajnos nem tehetünk semmit, be kell tartanunk az előírást ...
Ekkor már a párom nagyon ideges volt, egyfolytában elfelé készült. Úgy emlékszem ekkor hallottam halk sziszegéseket a balkánról, meg az ész megállról. 
Az ügyintéző hölgy a főnöknőjével egyetemben sajnálkozva tárta szét a karját, hogy nem megy. A gyerekünk itt van bejelentve, ezen a győri címen állandó lakosként, a gyámügy nélkül nem lehet őt kijelenteni. A gyerek a nyilvántartás szerint itt lakik.
- Árulják el nekem, az mégis hogy lehet, hogy ez a 12 éves gyermek, aki ezen a címen lakik, nem látogatta se az óvodát, és közel 6 éve iskolaköteles lenne, de NEM JÁR Magyarországon iskolába??? Egy hangot nem írtak nekünk a "Hivatalok" a beiskolázási kötelezettségről, a gyerek átcsúszott ennek a tipikusan magyarosch nyilvántartási rendszernek az apró lukacskáin.
A címről való végleges kijelentése csak egy technikai lépés lenne, nem vagyok hajlandó a gyámügyre menni egy ilyen baromság miatt! (nem is tudnék, érvénytelenített útlevéllel és személyi nélkül :-) )
A párom már ment volna ... de hála isten ekkor érkezett a megoldás.
- Van a gyereknek német útlevele? - kérdezték az ügyintézők.
- Van. Sőt! Csak német útlevele van. (a magyar meghosszabbítását korábban egyedül nem tudtam elintézni, kellett volna hozzá mind a két szülő)
... Katikám, akkor ...?
... hát, Valikám, szerintem is, ebben az esetben, mivel van német útlevele, akkor ezt így elfogadhatjuk......ezt beírjuk és akkor rendben kell, hogy legyen.

Na, mondom én rugalmasak vagyunk!
Otthon vagyunk.

Érdekelne, hogyan oldották meg Magyarországról kitelepülő családok a kiskorú gyermekeik kijelentését az állandó magyarországi lakcímről? Mindenkinek el kellett mennie a gyámügyhöz? Mi van akkor, ha a gyámügy nem javasolja? Vagy ilyen nem fordulhat elő? Akkor mi a fenének kell a gyámügy?? 

Valaki homályosítson már fel!

Utóirat:
Azon pedig egyáltalán nem csodálkozom, hogy miután a Városgazdálkodásnál lejelentettük az anyukám ciméről a szemétszállítást és azt ők tudomásul is vették (állítólag), továbbra is érkeznek rendszeresen a fizetési felszólítások! :-) 

Magyarország, én így szeretlek, soha nem okozol meglepetést! :-)

A számítógép is ember!

A miénk is az. Jelenleg beteg ember. De már a javulás útján. Azt már tudjuk, hogy egy ventillátora nyekk. Ki kéne cserélni.

A képen látható, hogy a hűtését a CPU-nak (a fiamtól tudom, hogy létezik ilyen, ő az agya a gépnek és milllen fontos! :-) már megoldottuk a hajszárítóval.

Az adatokat átmentettük a hamarjában vásárolt externe Festplattéra (magyarul külső adattároló?), de valahogy nem vagyunk tovább. (csak, hogy érzékeltessem mennyire hülék vagyunk a hardwerhez: a párom nézett egy ilyet a szakáruházban, az állt rajta 1 terrabájt. Mivel nem tudta (ahogy persze én se), hogy ez sok, vagy kevés, inkább vett egy számmal nagyobbat, 2 terrabájtosat. :-)) )

De a géppel továbbra se tudunk dolgozni, nem merünk. Az időszakos levelezést és egy-két fontos hírt arra a bizonyos kék színű "f-es" közösségi portálra, a telefonjainkról küldtem. Mert már ilyeneket is tudunk, bezony! Még nem is dicsekedtem vele, de a céges mobiltelefonom egy ilyen hiper-szuper kütyü, tegnap hallottam, hogy a legújabb modellje, amivel most jönnek ki a gyártóék, 600,-EUR-t fog kóstálni. Komolyan kérdezem: ki a fene ad ki érte ennyi pénzt? Biztosíthatok mindenkit, én ennyit soha a büdös életbe ki nem adnék egy handyért, legyen akár milyen víkonka, meg okos. Teljesen felesleges. Ennyit nem ér meg. 600 euró.... úr Isten!

Az internetezés persze se a céges okoskáról, se a kisfiam Ipodjáról nem nagy élmény. Az ember nem látja a bötüket a kijelzőn, a virsli ujjainkkal pedig mindig mellényomunk, áh! Mivel a kisfiam a legutóbbi matekdolgozatok eredményeinek logikus és egyetlen következményeként teljes számítógép+Ipod+egyéb ketyere megvonást "élvez", jelenleg az ő ámítógépénél ülök. De itt se lehet nyugodtan írni, megőrjít a folyamatos topogása. Állandóan feltűnik a fülem mögül, behajolva kontrollálja, mit művelek a gépével. Sóhajtozik, láthatóan és hallhatóan szenved. És roppant idegesítő, a szitu azt hiszem mindenki számára világos.

Éppen hangosan pakolja össze az iskolatáskáját, mellettem jobbra kotorászik a fiókban, méltatlankodva a még vissza nem kapott dolgozatok miatt, megjegyezve, hogy biztosan beteg lesz megint a töritanárnő, na de hol van a matekfüzet, merre lehet a latinkönyv, ..... végig dumál! :-)))

Látom már mennem kell. Én ezt nem bírom. :-)

Feladom.