Már varrják a negyedik csillagot ....

Már csak 3 óra és kiderül, sikerül-e Németországnak az álom, lesz-e belőlük ismét világbajnok?

1954, 1974, 1990 után, 2014-ben végre felkerülhetne a mezekre, lobogókra a negyedik csillag. A pólókat, pulcsikat, izomtrikókat (brrrrr) már legyártották, az amazonon már egy ideje rendelhetőek. Én ilyet biztosan nem fogok felvenni, mert magyar vagyok, az 1954-es VB nekünk fájó emlék, de a 2014-es kérem az más. Németország a második hazám, imádom a focit, mi kell még? Hajrá Dojcsland!

Az internet, a helyi sajtó, tévé és rádió természetesen jelenleg gazdag lelőhelye a foci VB-vel kapcsolatos témáknak. Szenzációs felvételek, beszámolók, fotók és persze rengeteg vicc és vicces kép.

Egy pár belőlük:

Szorítok ezért a csapatért, ha szabad ilyet magyarként leírni: a csapatunkért. Remélem sikerül! 

Még egy hétig gurul a labda .. hajrá Dojcslaaaand!!!

Jaj, hát persze, hogy lenne más témám. Fontosabb, érdekesebb is.
De ahogy a német mondja "Prioritäten setzen", azaz a dolgokat fontosság szerint kell rangsorolni. Márpedig addig, amíg Dojcsland a VB-én továbbra is játékban van, addig a foci adja errefelé a fő-fő-fő prioritást. Aki itt él, az látja az izgalmat, érzékeli az eufóriát, focilázban él az ország. Persze nem mindenki.
Nem láttam az összes meccset, képtelenség is lenne, de a fontosabbakat igen. A német meccseket pedig kivétel nélkül. Sőt, szorítok értük. És mindig eszembe jut, de kár, hogy Magyarország nincs jelen.

Apropó, július 4-én volt 60 éve, hogy a német csapat legyőzte a magyarokat az 1954-es világbajnokságon. A "Berni csodaként" (Das Wunder von Bern) emlegetett eseményről már nemcsak film készült (amivel engem a német közszolgálati tévé átlagosan 3-4-szer kínoz évente, hanem már musical is. Ezt a musicalt soha a büdös életben nem fogom megnézni, ez tuti.) Számomra érdekes információ volt az is, hogy a németek első gólját Max Morlock lőtte, aki nem más, mint az 1.FCN legendás régi csatárja.

A meccsek egy részét, nekünk európai időzónában élőknek, öléggé lehetetlen időkben játszák. Az este 18.00 óra pipec. Viszont a hétfőn 22.00 órakor kezdődő német-algír meccs, azért kitolás volt a javából. Ember, az hosszabbítás nélkül is háromnegyed éjfélig tart!! Másnap munka!
Fél 12-ig bírtam, pedig nem akármit ittam. Gyümölcskoktélt. Nem röhögni, tényleg nem vegyigyümi volt, hanem gyümimix. Méghozzá selbsmade. Mert nincs sör, le akarok fogyni. Muszáj. Azt a rengeteg gyümit, amit be kéne flamóznom ... lehetetlenség. Viszont bedobva a mixerbe, felöntve egy kis letyekkel, tökéletes! Finom is.

Alkohollal ezeket a fociiccakákat ki se bírnám. A másnap reggeleket meg föleg nem. Utána a 9 órás hajtást meg már szóba se hozom.
De a fiúknak könnyebb.Különösen akkor, ha nem mennek másnap dolgozóba.

Szerencsére Dojcsland továbbjutott. Szerencsétlenségemre jövő héten kedden lesz, ismét 22.00 órai kezdettel a Halbfinale. Ha minden igaz, ez magyarul az elődöntő. Nem felejtettem el magyarul, de a focival kapcsolatos kifejezéseket soha nem is ismertem, a játékra itt kaptam rá pár évvel ezelőtt. Az Abseits-et, azaz a lest, is itt tanultam meg. Sőt, azt is mi a különbség az aktív és a passzív les között. Meg a különbséget is az osztrákokhoz képest. Németeknél "Fußballspiel" a meccs, az osztrákoknál Match. A németeknél "Ecke" a szöglet, a sógoroknál "Corner".
 
K.O. Runde. Ìgy hívják németül a csoportdöntőket követő meccseket, amikor is a vesztes "vertschüsst sich" :-), búcsúzik. De ugyanígy K.O. Rundék folynak otthon is, a késő esti időpontok miatt. Sörrel, éberséggel kibírni ezt az időszakot, hát nem kispálya!

Egy német karikatúrista, Tomicek tudja miről írtam. Le is rajzolta. (apropó, Tomicek szenzációs karikatúráit nagyon szeretem, figyelemre méltóak!)

Indul a K.O- Runde

Forrás:  Tomicek / Nürnberger Zeitung

Egy másik jópofa rajz, Härringer tollából. Szívből ajánlom őt is, szenzácios karikatúrákat készít, remek humorral. Ahogy már írtam, 60 éves jubilauma van a nekünk fájó, a németeket pedig az egekig röpítő 1954-es focivébének. Annak, hogy legyőzték a legyőzhetetlen magyar csapatot. Annak, hogy világbajnokok lettek. Már kezdődik a reménykedés, lehetséges, hogy újabb csoda vár erre a focinemzetre? A berni után, most a Rió-i Csoda? Ki tudja ...
már csak egy hét és vége. De addig lesz még néhány KO éjszaka. De megéri. Komolyan kell venni. A foci nem játék. 

Szeretem a focit! VM 2014 - Public viewing

Public-Viewingre, azaz a szurkolók részére közös focinézési lehetőséget biztosító kivetítős helyekre, egyszerűen szükség van. Nekem kevésbé, de ez a korral jár.

A nürnbergi láttán enyhe "love Parade Duisburg" érzés fogott el, nem hiszem, hogy jól érezném magam tizenötezer ember társaságában egy bekerített részen. A Dixi-Klo-k pedig mindenképpen visszatartanak az összes ilyentöl, beleértve a fesztiválokat. A jelenlegi nürnbergit kivitték a reptér közelébe, mivel a korábbi helyén gond lett volna a csendháborítás a késői meccsek miatt  Figyelembe ajánlom a tömeget és a kép jobb oldalán elhelyezkedő budikat. Brrrr. De még egyszer bocsánat, 20 évesen ezt világos, hogy másként látnám. Talán férfiként most is.

forrás: Hit Radio N1 Nürnberg

Ahova szintén nem mennék el, az az Union Berlin Puclic izéje, de az ötletük piszkosul tetszett. Meghirdették, a "szófával a stadionba" akciójukat, ami abból áll, hogy a közös meccsnézésre akármilyen szétesett, öreg ülőalkalmatosságot magukkal hozni kívánok, regisztrálhattak egy oldalon (www.wm-wohnzimmer.berlin ). Ha szerencséjük volt, nyertek és vihetik a cuccot. A stadion mezén kis nappalijukat berendezhetik és így nézhetik a meccset.

Az akcióról a leírás németül itt található: Szófával a stadionba

Ajánlom az összes fénykép megtekintését, jópofák. 
http://www.berlin.de/fussball-wm-2014/3509625-2590974.gallery.html?page=1

forrás: http://www.berlin.de/

 
 

forrás: http://www.berlin.de/

Most megyek, sietek, mert még 20 perc és kezdődik!!!

Szeretem a focit! Foci VB 2014

Keine pánik, az Update jönni fog! 

Egy "decenten" feldíszített erkély a közeli városrészből

Zászlók mindenhol 

Willst du den Glubb an der Spitze sehen?

A mai négysoros:

Willst du den Glubb an der Spitze sehen? 

Musst du die Tabelle drehen!"

 (Ha az 1.FCN-t az első helyen szeretnéd látni, csak fordítsd meg a tabellát!)

Hát igen,...a Clubberek sorsa ... nem egyszerű. 
Sokat nem fogok róla írni, hiszen annak, akit ez a téma érdekel, elég csak egy pillantást vetni a fenti táblicskura, a német Bundesliga jelenlegi állására. És ez van kérem minden évben. A kieséstől való izgalom. De őszintén, hát nem ez az igazi hűség? Nem szebb dolog egy ilyen esendő, emberi csapatért szorítani, mint egy Überspielerekből összevásárolt műanyagért? De "szar" lehet a Bauern-fanoknak (Bayern), hiszen csak a gólarányban kell, hogy bizonytalanok legyenek. 8:0-ra, vagy 13:0-ra győznek... ? Uninterresant. 

Az 1.FCN ebben a szezonban szinte az összes hétvégénket elcseszte, kevésbé vidámmá tette. Kiváncsi leszek milyen lesz a mostani..
Hajrá Glubb!
De ne aggódj, ha nem megy, akkor is veled maradunk!
Igaz, azt már II.ligának hivják, de a szerelem, az szerelem.

Futballkurvák Dojcslandban

Ezek nem személyek, ezek csapatok. Mégpedig pénzeszsákok által felpumpált, múlttal és tradicióval egyáltalán nem rendelkező, eredetileg üzemi csapatok, vagy régi, de nevenincs mini csapatok, amikbe pénzt tettek, sok-sok pénzt.

Itt van mindjárt az 1899 Hoffenheim, amelynek nevében szereplő szám az alapítás dátuma. Ezek szerint több mint száz éves klub (lenne), de ahogy egy internetes kommentelő megfogalmazta a jó kis kérdést: "és hol voltak 100 évig?" 
A múlt heti Hoppenheim-1.FCN meccs elején a zászlókon vigyorogtunk. Amíg a Nürnbergnél a régi idők, csaták, kupák, fociját idéző monumentális zászlókat lengették a zászlóvivők, addig a Hoppenheimnél lengedezett az Audi, az SAP. Micsoda múltidézés, gell? Miért írok Hoppenheimet a Hoffenheim helyett? Szándékosan. A német nyelvű magyarázat a http://mundmische.de-ről. :

"Die TSG 1899 Hoffenheim wird auch als "Hoppenheim" bezeichnet, da der Milliardär Dietmar Hopp (Mitgründer von SAP) unzählige Millionen in den Verein gesteckt hat. Und damit bestimmt er selbst entscheidend über Wohl und Wehe des Vereins ab. So kann ein Kuhkaff in der Fußballbundesliga mithalten - Geld schießt also Tore und verhindert sie. Also "Hoppenheim" statt "Hoffenheim", solange Herr Hopp dabei bleibt."

Azaz: a TSG 1899 Hoffenheimet a miliárdos (az SAP egyik alapítója)  Dietmar Hopp  után nevezik Hoppenheimnek, aki számolatlanul pumpálta bele a millióit az egyesületbe. Ezzel egyértelmű, hogy az atyúristene a csapatnak, ő dönt és határoz a sportegyesület minden kérdésében. Így tud egy porfészek a Bundesligában érvényesülni. A pénz rúgja és védi ki a gólokat. Amíg Hopp a Hoffenheimnél marad, addig marad a név is, Hoppenheim.

Aztán a Bayer-Leverkusen, ami 1903-ban, mint üzemi csapat alakult. Ha a stadion felé utaztok, akkor mást ne is nagyon keressetek. Úgy értem nagyobb várost, mert az nincs. Csak büdös, a gyógyszergyár büdöse. A stadionuk a Bayarena, amit errefelé Aszpirin-Arénának hívnak.

Aztán a kedvencem (negatív előjellel) a Wolfsburg. Volkswagenék a Werkelf-vel. Ahol a pénz szintén nem nagy gond. Jelenleg éppen megvenni szándékoznak egy Bayern München játékost (Luiz Gustavo), a hírek szerint 17 millióért. Nem zlotyi... Utálom az ilyen megcsinált csapatokat. Kell egy jó csatár? Veszünk egyet! Hogy az anyja ....
A Volkswagenékre különösen haragszom, ugyanis hozzájuk igazolt a Nürnberg előző edzője. És a legalpáribb, legparasztabb módon. A váltás előtt még interjúkban szajkozta Hecking, hogy nem igaz, nem megy a Wolfsburghoz. Oda nem is menne. Egy szuper egyesületnél van, a Volfsburgnak nem érdemes őt megkeresnie, még telefonon se. 
Azt hiszem a németeknél van egyedül lehetőség szezon alatti váltáshoz, más országban ez a nemzeti bajnokság csapatainál tiltott. Mekkora bunkóság év közben elszipkázni egy konkurrens csapat edzőjét, ráadásul egy olyan csapatét, amelyik alattunk van 1 kicsi kis ponttal a tabellán?? Heckingnek volkswagenék felajánlották azt az összeget, amiért ez a pénzéhes faszi eltávozott. Hihetetlenül csalódtam benne .... róla tényleg nem gondoltam volna ... Bár a pénz sokat jelent tudom, de ott van kérem az a gerinc! A jellem! Hmmm 

Egy régi kép. Akkor még kedveltem.... még tiszteltem. Ma már tudom, hogy csak egy ....... sajnos. Példakép már nem lesz, utcát se fognak róla elnevezni. Véleményem szerint nem fogják sokáig megtartani a Wolfburgnál... 

Na megyek meccset nézni...

Végre, foci!

Iszonyú hosszú volt ez a foci nélküli időszak! Már kínunkban újra megnéztük a  2007-es kupadöntős videót (nem röhögni, nekünk még csak ilyenünk van, videjjó) és végigizgultuk az amúgy jó néhányszor látott képeket: többek között Marek Mintál gólját, a sérülését, átkoztuk a Stuttgartot és rohadtul örültünk a végének. Az 1.FCN megnyerte a német kupát. Jupiiiii!! :-) 

Komolyan szar dolog, amikor végre ráharapsz ennek a sportnak az ízére, beleszerelmesedsz egy csapatba, végigizgulsz meccseket, aztán cakk, jön a nyári szünet. Hetekig nix. Hiányzik a megszokott heti ritmus, az állandó hétvégi meccsek, a hírek, a pontok, a bajnokság, az izgalom, az öröm, a csalódás (utóbbiból az 1.FCN szurkolóknak mindig is több jut). Mint amikor lebontják a gyerek karácsonyfáját és kidobják. Szörnyű. 
Engem az internesiönel foci nem érdekel, nem is ismerem. Itt szerettem bele a fociba, ebbe a nürnbergi csapatban, nekem más nem is kell.

Az ínséges időszaknak vége, a mai nappal végre elkezdődött az új szezon a Bundesligában. A Bauernék (Bayern München) játsza a Borussia Mönchengladbach ellen a kezdő meccset.
A meccs kapcsán rohadtul kikivánkozik belőlem az egyik internetes oldalon olvasott megjegyzés:

"A Bundesliga szombaton kezdődik. Ma, csak a Bayern München játszik."

Végül is csak ezt akartam mondani. :-)

És egy helyes elírás (dehogy elírás, az őket utálók tudják, hogy ez a rendes nevük ) egy tévéműsoros újságból.

Sajtóhiba, de nekem tetszik: "Greuther Fürth a Zweitligist" :-)

Ha-ha, a mai Sonntagsblitz sportrovatában a Greuther Fürthöt méltató cikk címében elírták a ligát.  "Zweitligist"-nek, azaz második ligában szereplő csapatnak írták véletlenül a Färthet.
Egyrészt nincsenek véletlenek, másrészt tetszik. :-)
Mi ezen a vicces és mitől van hírértéke?
Kérdezzetek meg egy másik 1.FCN szurkolót és elmagyarázza! :-) 

A Fürth idén került fel és még (még!) az első osztályban játszogat, de a legutolsó, 18. helyen. Ma olvastam, hogy a Greuther Fürth volt az elmúlt 38 év alatt az első osztályba felkerülő csapatok között a legrosszabb.
És ahogy már írtam, félfrank emberként sok mindenben már nem vagyok neutrál. Nürnbergi focirajongóként meg főleg nem.
Mit csinájjjak, nem szeressem a Greuther Fürthöt! :-)

Bayernsau :-)

Olyan jót vigyorogtunk, muszáj megosztanom a világgal!

A német Bundesligában a belépőjegyek azért húzósak. Merre, mennyi nem tudom, én eddig csak a nürnbergi "Max Morlock" Stadiont látogattam, annak az árait ismerem. Durván 19,-EUR-tól 47,-EUR-ig vehetünk jegyet a meccsekre.  A szektorokra való klikkeléssel látható lesz az ár
(jelenleg az elkövetkező Nürnberg-Wolfsburg meccsre vehető jegyek feltüntetésével)
Ha mi, hárman meccsre megyünk, hát nem olcsó mulatság. 

Ha a Bauerek (Bayern München), illetve más top-csapat ellen játszunk, akkor még rájön az alapárakra az u.n. Topzuschlag. Ez lenne Albertirsa ellen is. :-) Mi tuti nem megyünk ki ilyen meccsre, mert nem vagyunk akkora mazohisták, hogy még fizessünk is egy biztos vereségért. Márpedig a nagyon utált Bayern München ellen csak veszíthetünk. Általában. Csak halkan jegyezném meg, ahogy jelenleg az 1.FCN játszik, hát asszem jövőre vasárnaponként fogunk meccset nézni. Általában ilyenkor játszák a másodosztályú meccseket. :-(

Visszatérve erre a Topzuschlágra, azaz a kiemelt meccsek emelt jegyáraira. A helyi újság (Nürnberger Zeitung) foglalkozott a témával. Egy olvasói levél a témához:

Bayern szurkoló voltam egész életemben. Treuchtlingeni lakosként (nürnbergi körzet), évente egyszer kimegyek a nürnbergi stadionba és kétszeresen megbüntetem magam.
Egyszer, a Topzuschlag miatt a 42,-eurós jegy helyett fizethetek 85,-eurót, valamint két órán keresztül hagyom magam lebayernsauzni (le bayerndisznózni) a nürnbergi szurkolók kórusától. De már megszoktam. Évek óta ugyan az. Aztán a meccs után hazautazom.

Hát nem bájos? Az ilyen emberek tollát aranyba kéne mártani! Aki ilyen jópofán és a sérelmek ellenére is ilyen nyugodtan és kedélyesen le tudja írni ezt a pár mondatot az többet érdemel. 

Fociiiii!

Ìgy igaz! :-)

És a ma délutáni (remélhetőleg) örömöm:

A taktikát már kidolgoztam. A stuttgartnál játszó Hajnal Tamást kívánom befolyásolni a "Tamás, a Glubbnak légy szíves ne rúgj gólt!!' mondatommal. Remélem hallani fogja a Nürnberg-i szurkolók köréből érkező szívhezszóló magyar kérést és teljesíti. A 4.sor jól elöl van, asszem menni fog.
Más reményem nem nagyon van, ki más segíthetne, ha nem Hajnal Tamás? A jelenlegi "englische Woche" (angol hét) alkalmával a csapatok a szokásos egy alkalom helyett kétszer is játszanak. Szerdán történt, hogy valami eszméletlen szarul játszott az 1.FCN a Hannover ellen. Minden csapatnál előfordulhat, hogy valaki nagyot bakizik. De az, hogy egy bundesligás profi játékos egyazon meccsen 2 orrszarvú hibát is elkövessen (és persze mindkettőből gól szülessen, az egyik Huszti Szabolcsnak "köszönhetően"), az ritka. Márpedig Per Nilssonunk ..... megtette. :-( Az meg felettébb ritka, hogy további két nürnbergi játékos amatőröket is megszégyenítő botlásaiból, további két gólt rúgjanak a csapatunknak.
A Hannoveránoknak 4 gólhelyzetük volt. És 4 gólt be is rúgtak.
Kicsit félek a mai, 3 nappal a leégés utáni meccstől, de bízok Hajnalban!
Ja, meg a Glubbban is! :-)

Hogyan lesz valakiből focidrukker? 2.

Az előbb ott tartottam, hogy utáltam a focit. 
Bizony. Sőt, fel is tudtam magam húzni rajta, hiszen akkora baromság! Férfiak rohangálnak egy rohadt labda után, könyörgöm mi ami ebben érdekes? Mit találnak benne az emberek, mitől jó, mit lehet rajta nézni, árulja már el valaki? Kimondottam primitív dolognak tartottam és roppant módon idegesített a jelenléte a mindennapokban. Na, aztán a szurkolók látványa.... pffff, iszonyat. Sok dilinyós. Csak kiröhögtetik magukat ezekkel a zászlókkal, meg mezekkel, az ordításukkal, tisztára elmeosztály. Buta, primitív sport, buta primitív emberekkel. 
.... igen, ennyire voltam.

Aztán évekkel később megérkeztem Nürnbergben, a párom szülővárosában. Neki ez a visszatérést is jelentette a német focihoz, és főleg az imádott klubbjához, az 1.FCN-hez. 8 éves volt, amikor az apukája legelőszőr kivitte magával a stadionba. Első látásra szerelem volt, ő így meséli. Azóta eltelt jó néhány év, ez a szerelem a szívéből nem kopott ki. 
Az összes hülye focimeccs és összefoglaló a tévében olyan mértékben idegesített, hogy sokszor nem bírtam magam lehűteni, veszekedés lett a focinézésből. Komolyan nem tudtam megérteni, hogy miért ekkora parasztok a tévénél, miért nem gondolnak a családokra, micsoda pofátlanság hétfőn, vagy vasárnap este főidőben ilyeneket adni, miből gondolják, hogy mindenki annyira hülye, hogy focit kiván nézni?!?! Állandóan reklamáltam, csapkodtam, füstölögtem, juj de utáltam az egészet!

Az áttörés
Egy alkalommal a Nürnberg meccset játszott, a tévé közvetítette. Már a gondolatától ideges lettem, de beláttam, hogy ez így rendszeresen nem fog menni. El kell fogadnom, hogy apust ezt a hülye foci érdekli, hát had nézze meg szegény legalább ezt a meccset anélkül, hogy azon veszekednénk!
Fogtam magam és leültem én is a nappaliban. Rá, rápillantottam a tévére. Egyszercsak azon vettem észre magam, hogy szorítok az 1.FCN-nek, nem szeretném, ha veszítenének. Fogalmam se volt a játékról, a szabályokról, a nevekről, egyszerűen csak fontos volt, hogy a "csapatunk" győzzön. A végén azt mondtam, hogy jó volt ez a kis izgalom. De a focitól még mindig messze jártam.
Aztán ettől a naptól kezdve, tolerálni kezdtem a nürnbergi csapat szeretetét. Okos enged, szamár szenved .... gondoltam. Hétvégenként eljártunk egy jó kis helyre, ahol kivetítőn nézhettük a meccseket. Engem ekkor még az nem igazán érdekelt, a kajára koncentráltam, és a NőkLapjákat olvasgattam. Hooooo, ha beindult a mocorgás a teremben, fokozódott az izgalom, akkor mindig letettem az újságot, feltettem a szemüvegemet és követtem az eseményeket a kivetítőn. Ha mégsem lett gól, akkor szemüveg vissza, ismét beletemetkeztem az újságba. Isten bizony nem tudom mikor történt az amit történt.
Apus szerint egy fél éven belül. Én már nem emlékszem.
De megtörtént az, amit soha nem hittem volna. Magáért a meccsért kezdtem el én is a lokálba járni, már nem vittem magammal NőkLapját. Igyekeztem végezni a falattal a meccs előtt, hogy ne zavarjon semmi se a játék élvezetében. Szurkolóvá váltam. Nürnbergi Clubbereré. 
Nem normális dolog igaz? 
De állítom, hogy jóóóóó! Imádom a focit, sőt már értem is. Tudom, hogy mi a les (a nőknek való értelmezés szerint a les az, amikor a bíró fütyül), mikor van bedobás, mikor ítélhet a bíró 11-est és ismerem az összes nürnbergi játékos nevét, jó néhánnyal közös fényképen is szerepelek.
A német Bundesligában is elég jól kiismerem magam, de igazi szerelem csak egy csapathoz köt és ez örök. Ahogy a helyi mondás tartja: "einmal Glubberer - immer Glubberer", aki egyszer a csapat szurkolójává vált, az az is marad örökre.

Fogok mutatni fényképeket magamról és a játékosokról, aztán lehet:
1. nevetni rajtam (annak, aki úgy mint én régen, szintén utálja a focit)
2.  irigykedni (annak, aki úgy mint én, szereti a focit)
3. nagyon irigykedni (annak, aki úgy mint én, pont ezeket a sportolókat szereti, teszem azt Nürnbergből)

Hogyan lesz valakiből focidrukker? 1.

Pedig, becsületszavamra mondom, a focit mindig is utáltam! Annak ellenére, hogy az alapjai ott vannak a családomban. A nagypapám, az apu, mindkettő kiváló futbalista volt, majd edző. Akkor is, vagy mindezek ellenére, ez a fajta labdajáték se fogott meg. 

 Gyerekként még elbiciklizgettem, labdázgattam az apu edzésein, pörögtem a (nekem) gyönyörűszép kék-fehér macimban, ugrabugráltam, el voltam. Néha megcsodáltam milyen bődületes kitartás és erő van a játékosokban, akik a napi munkájuk után még legyúrták a kemény edzéseket, meg figyelgettem ahogy a  gyúró és mindenes a kimosott kék-fehér mezeket, gatyákat, zoknikat aggatja fel a pálya menti bokrokra száradni. Emlékszem az öltözők, a folyosó erőteljes szagára (nem tudom mi lehetett az), a kopogó stoplikra. Néhányan a fiúk közül valóban említésre méltó lábszaggal rendelkeztek, ekkortájt többször is felhanzott a röhögésbe fulladó kérdés:
- "Gyurikám, ez a természetes lábszagod, vagy kened valamivel?"
  Néha láttam a támadósorról, a védelemről készített taktikai rajzokat és próbáltam rájönni a pálcikaemberkék és a nyilak jelentésére, de nem ment. Nem láttam át a foci, a játék lényegét, de nem is érdekelt. Nem lányoknak való, kész.
  
Emlékszem továbbá az idegenben játszott meccsekre. Naná, hogy nem magára a játékra, hanem az ebédekre, a gőzölgő húslevesekre és a párizsi szeletek illatára. Az apu ezeket a közös ebédeket azzal kezdte, hogy az összes sószórót kézbevette, és leellenőrízte, ugyanis már nagyon elege volt a fiúk idétlen tréfáiból. Valamelyik mindig próbálkozott suttyomban és gané módon meglazítani a sószóró tetejét. Az áldozat sózásos  mozdulatától aztán a sószóró teteje egyszerűen levált, és a kis üveg teljes tartalmával zsutty beleesett a levesbe. Néha majdnem sírás volt a vége, hiszen ezek a fiúk a meccsek után főleg éhesek voltak. Arra is emlékszem, hogy csapatot kísérő intézőnél, Dankli bácsinál levő pénz sokszor csak az egy adag falatra volt elég, de istenem, fiatal sportoló emberek, egészséges étvággyal .... az apu sokszor fizette a saját pénzéből a repetát.

http://integral-dac.hu

A hazai meccsek alatt mint kivételezett gyerek bemászkálhattam az egyesület kis földszintes épületébe, sőt meccsek alkalmával fel is mászhattam a megfigyelős ketrecbe, ami pontosan a játékoskijáró fölött pompázott. A ketrecben asszem volt egy fapad, és az ott ülők feladata volt a góloknak megfelelően kilógatni az eredményt jelző táblákat. Ezek böhöm nagy (már nekem annak tűntek valahány, 8-10-11 éves gyerekként) táblák voltak, amiket ki kellett lógatni a ketrecen kivülre, és a megfelelő egyensúlyozással (ami persze erőt és egészséget igényelt, nekem ezekből egyik sem volt),  bele kellett csúsztatni egy keretbe, ami aztán a táblicskut tartotta.
Egyszer állati büszkén, irigy tekintetek kereszttüzében (legalábbis így szerettem volna, tehát így is éreztem) kapaszkodtam felfelé a vaslétrán, engedélyt kaptam az ott tartózkodásra. Fantasztikus érzés volt ám, hiszen oda aztán senki más fel nem mehetett. A meccs tulajdonképpen nem érdekelt, föntről bámészkodtam. A bácsinak, akivel fent voltam valamiért el kellett mennie, egyedül maradtam. Izgultam, ne legyen gól.
Lett. 
Kétségbeesetten kerestem a megfelelő táblát, huuuu, megvan. Miközben folyt a víz a homlokomról és próbáltam tuszkolni azt az izét a helyére, kishíján bőgtem. Megfogadtam, hogy soha, de soha a büdös életben ide fel nem jövök, meccs alatt legalábbis biztosan nem. Ezt a blamázst.
Egész testemben remegtem, de túl voltam rajta. Kitettem az 0:1-t. Aztán mocorgásra lettem figyelmes, az emberek tekingettek fel hozzám és csóválták a fejüket is, de nem értettem mi a bajuk. Az egyik felkiáltott:
- "Kislány, az eredmény!"
- "..igen, lett egy gól..."
- "Bizony, csak nem az ellenfélnek! Mi rúgtuk a gólt!"
... még mindig nem értettem ..
- "Fordítva tetted fel a táblákat! 
... a francba, a francba, a francba ...
utálom a focit ..
Később megszégyenülve másztam le és bújtam el jó messzire, de beláttam. A táblák sorrendje valóban nem mindegy. A ketrecbe visszamászó bácsi se volt velem túl kedves, hát ezen a vasárnapon nekem minden nagyon összejött. Hülye foci ... , kit érdekel ....:-(

Aztán később jöttek a fiúk. Volt közöttük focista is. Akkor ez volt a menő a lányok között. Egyszer két barátnőmmel együtt, a kapott ingyenjegyeinkkel kiballagtunk egy meccsre. A csapatokban a srácok játszottak, de a foci minket különösebben nem érdekelt, az első félidőt simán végig pofáztunk. Emlékszem, az egyik barátnőm akkori fiúja már egy másik egyesülethez igazolt, és a csapata történetesen éppen "ellenünk" játszott. Mi rendes barátnőhöz méltóan a fiú akcióit is megtapsoltuk. Egy idő után aztán ránk szóltak a szektor vérmes (igazi) szurkolói:
- "Lányok, ilyet azért itt nem nagyon illik csinálni, itt nem tapsikolunk az ellenfélnek!"
- "De miért, hát ők is olyan ügyesek, klasszul játszanak, csak elismerjük a teljesítményüket!" - poénkodtunk
- "Természetesen azt lehet lányok, de nem itt, a Bé-középben!!" :-)
Hozzáteszem, még ekkor se értettem a focit, de nem is szerettem volna érteni, nem érdekelt.
A további időkben ez csak roszabbá vált.
A foci iránti közömbösségem utálatba csapott át.

Innen folytatom ...

All you need is Löw

Ittenem, de sok félresikerült nótát kellett már végigszenvednem az elmúlt hetekben, amiket a foci-EB lázában hoztak össze zenekarok. A szörnyűtől az iszonyatig, minden megvolt.

Az eddigi egyetlen nemhogy tűrhető, de csúcsszuper szám továbbra is Campinóék dala, a Tage wie diese, ahogy már ajánlottam. 

Nochmal:  Die Toten Hosen

Aztán az előbb rábukkantam egy újságcikkre, amelyben egy stuttgarti tanárról, név szerint Nikolaus Reiff-ről írnak. A tanár bácsinak a híres Beatles dal, az All you need is love -ról ugrott be, hogy az angol kifejezés "love" és a németek Bundestrainerének a neve: Löw, a kiejtésükben hasonlóak. A "láv" és a "Löv" nincs messze egymástól. 

A tanár úr megkomponálta a művét (egy rockos himnuszt Jogi Löwről), amit persze a foci EB időszakára tervezett. Rááldozta a karácsonyi szünetét (akkor komponálta a mjuzikot), majd a farsangi szünetét is, amikor zenészekkel felvette a nótát.

Kolléga Reiff :-) különben nem vérbeli fociszurkoló, pusztán csak egy stuttgarti szakközépiskola angol-német-zene szakos tanára, de ezzel a zenei ötletével képes volt lázbahozni a környezetét, a diákokat. Többek között 300 tanuló működik közre, ők szerepelnek a vidófilmben, valamint természetesen Reiff úr, ismerősei, az édesapja.

Jó, a szám nem egy hatalmas durranás, de jópofa, "Ohrwurm", azaz füllbemászó. (a videjjó egy Peter Maffay paródiával kezdődik, de ezt a Maffay kedvelők - ahogy én is - úgyis érteni fogják, a többieknek meg usssenem érdekes)

A nóta aranyos, a tanár ötlete pedig csillagos ötös. Ha tetszik, akkor itt támogathatjátok az ötletet a közvetlen megosztással, "lájkolással": http://www.fussballhit-2012.de/

 

Kollege Reiff - All you need is Löw

EB 2012 ...végre foci!

Már alig várom a pénteket, akkor kezdődik az őrület. Lengyelország kezd Görögország ellen, aztán az oroszok a csehekkel mérkőznek, szerintem az elején nekem teljesen mindegy lesz ki játszik ki ellen, lényeg, hogy foci! Nézni fogom a  meccseket, ki vagyok éhezve.

Szombaton este aztán a német válogatotton a sor, nagyon remélem, hogy nem esnek pofira mindjárt az elején. 

Az EB-vel (német nevén EM) kapcsolatosan akad egy-két vigyorgásra való hír is. Közülük kettőt emelnék ki.

Az egyik a német karikaturista Christoph Härringer remek rajza, ami a helyi újságban is megjelent. (A művész oldala: Härringers Spottschau)

A képen néhány, az EB-n résztvető nemzet problémáját mutatja be:

• A görögök küzdenek az államcsőddel.
• A spanyolok és az angolok életét a játékosok sérülései nehezítik.
• Az olaszoknál bibi van a bundabotrány miatt, ráadásul a föld is reng.
• A németeknél mi Jogi Löwnek, a válogatott edzőjének a legnagyobb problémája? Hogy bal-, vagy jobb oldalt játszassa Philipp Lahm-ot. :-)) (Pedig arra gondoltam, hogy a megfelelő színű és mintájú sál kiválasztása lesz Jogi mester gondja, bár a hajsampon és dezodor kérdését se becsülném le. :-) )

Aztán itt vannak az osztrákok. A szokott vicces, és a nagytestvérnek beszólogatós stílusban, most egy reklámmal "kedveskednek". 

A fogadóiroda vudubabáján a felirat: "Az Ön kezében van" 

A képpel a kollégáim között nagy sikert nem arattam .... khmm.

A Bayern-Chelsea meccs kapcsán (Bayern fanok inkább ne olvassanak bele!)

Focirajongók biztosan tudják, a többieket meg úgysem érdekli, de azért leírom: a Bajnokok Ligájának döntő meccsét játszotta otthon ("Daheim") a Bayern München a londoni Chelsea ellen. (Az, hogy hogyan sikerült az antifocit játszó Chelseanek eljutni a döntőig az, sokaknak rejtély.) A meccs kb. úgy nézett ki, ahogy előre mindenki gondolta. A Bauerék lefocizták a londoniakat. Csak azt a fránya gólt nem bííírták belőni, ami nélkül meg ugyebár nem lehet meccset nyerni! A Bayern helyett győzött a Chelsea, megablamázs a bajor szupermancsaftnak. A sportgézában megjelent cikkben összefoglalják a fontos információkat én ezzel most nem müttyögnék.

Valljuk be, a Bayernt sokan utálják! A bajnokság időszaka alatt Németország nagyon sok stadionjában hangzik fel ujjongás amikor a Bayern München gólt kaszíroz, nemcsak az 1.FCN szurkolói az egyetlenek.

fotó: Bild.de

És ha Bayern, akkor persze Uli. Ő az aki elsőre az eszünkbe jut. Ő Uli Hoeneß a Vorstandsvorsitzender, az egyesület első számú embere, az elnök, az atyaúristen. Ő dönt játékosok és edzők sorsáról. És sajnos rendszeresen szokott nyilatkozni. :-)

 

Namost ez az Uli féle arrogancia az, amit az ember fia nehezen tolerál. Apropó, Uli kolbászgyáros.

Nürnbergiek biztosan ismerik a nevet: HoWe. Hoeneß és Weiß a két tulajdonos kezdőbetűiből áll a név. Bár a Weiß része már régóta kivásárolva Uli által, de a név maradt. A híres nürnbergi Bratwurstoknak köszönheti vagyona jelentős részét. Hozzá kell tennem, nagyon finomak! (nem borzasztó? A Bayern egyik legnagyobb támogatója pont Nürnbergben keresi meg a pénzét? :-) )

Uli és az általa képviselt "menedzsment" nekem se szimpatikus. Hogy miért nem? Éveken keresztül az volt a trend a Bayern Münchennél, hogy a Bundesligában játszó német csapatok kiváló játékosait becserkészték és elvásárolták. A Bayernél aztán ezek a játékosok jellemzően csak a kispadon ülhettek. Játszani nem lehetett nekik, hogyan is, mikor 35 millióért vásárolt Gomezek meg Rybérik játszottak már a csapatban, őket kellett foglalkoztatni. A lényeg az volt, hogy az elvásárolt játékosokkal gyengítsék az ellenfelet. Egy kis büdzséjű csapatnak (mint például a kiskedvencemnek az 1.FCN-nek) ilyen kaliberű játékosokra, amilyenek a BM-nél játszanak nincs pénze. A Nürnbergnek kiváló a "Nachwuchs, azaz az utánpótlás politikája, megpróbál "saját anyagból" is dolgozni. 18-19-huszonvalahány éves játékosok játszanak zömében a Clubbnál, még egy kicsi Raulunk sincs. Pedig őt aztán nagyon elfogadnám.

A sztárokkal teletűzdelt BM-nek az erős csapata természetesen nem elég, megveszik a konkurrens csapatok jó játékosait, hogy kilegyen a létszám a kispadon. :-)

Még valami! A Borussia Dortmund megismételte a tavalyi bravúrját, idén ismét bajnok lett, sőt! Az övék a német kupa is. Fantasztikus, elegáns focit játszanak, modern futballt. Uli persze hozta a formáját. Nyilatkozataiban a Dortmundot lelkes kis focistácskáknak nevezte, akik a hazai vízeken egyelőre az übermotivációjuktól hajtva talán még valamit összehoznak, de a nemzetközi porondon természetesen szóba se jöhetnek, ott már csak a Bayern München számít. Ha-ha-ha, Uli! Jó volt látni ahogy az Übermanchaftod elvesztett mindent! Ráadásul ötödször rúgta zsinórban a Dortmund seggbe a BM-t! 

Mit csináljak, nem szeretem a Bayern Münchent! Ahogy téged se, Uli.

Ez miatt, a csapatra és néhány képviselőjére jellemző arrogancia miatt hívják sokan a mücheni  Allianz Arénát, Arroganz Arénának.

A Chelseas meccsen kivül mi volt még? Összefoglalnám az idei évet: 

Az idei csodálatias fociévben a Bauer Münken:

nem lett: német bajnok

nem lett: kupagyőztes

és a Chelseanak köszönhetően 
nem lett: a Bajnokok Ligájának győztese

Hi-hi-hi :-)

Természetesen a legújabb hírek az újságokban borzasztóan jellemzőek erre a müncheni társaságra: A Bayern München erőteljes játékos vásárlásba kezd, Uli beerősít, kinyitja a pénztárcákat. :-)) Hála isten vannak azért olyan játékosok is,akiknek nincs az a pénz amiért muszáj lenne a sportbeli továbbfejlődésük érdekében blablabla, a Bayernnél játszani! Van aki beint nekik. Példul Marco Reus (Mönchengladbach), akit hiába kerülgettek Uliék, csókútatta őket és inkább elment a Dortmundhoz (hozzá kell tennem, csakugyan a Dortmund-i környékről származik, de akkor is végre valaki, aki nem esik hasra Uliék előtt és nem tartja álmai netovábbjának a Bayernt.) 

Szóval ez a fociév nekünk, Bayern-ellenes ligának kellemesen telt.

Használjuk ki okosan az időt, nevessünk most a Bayern Münchenen (ki tudja mi lesz jövőre, lehet lefagy a mosoly az arcunkról)! Jöjjenek a képek!

http://www.gymmick.de/

Az utolsó képhez egy kis magyarázat: évekkel ezelőtt a Bayer-Leverkusen járt hasonló cipőben, mind idén a Bayern. Mindenhol csak másodikak lettek. Ulink a szokott, kevésbé szimpatikus stílusában röhögte ki őket, ha-ha-ha, a Vizemeisterek! (második helyezett)

Hát Uli idén te is megkaptad! 

A Bayern München mindenhol csak Vizemeister!

Gratulálunk! :-) 

(a rajz készítője a Leverkusen címerébe stoppolta be a Bayern-Münchent, emlékeztetve erre a régi történetre)

Közben szükség van a normalitásra is

Úgy értem a személyes tragédiám megélése mellett szükségem van teljesen normális hétköznapi dolgokra is és kisebb-nagyobb örömökre, mivel csakis ezek képesek a csónakomat a teljes kétségbeesés taváról visszanavigálni a kellemesebb vízekre. Ha csak és kizárólag az anyukám súlyos betegségébe, a Fürtikém helyzetébe, az egész megoldhatatlannak látszó helyzetbe feledkeznék bele, asszem be is zárhatnám a bótot és csak az lenne a dolgom, hogy valami stabil helyet találjak a lakásban, ami biztosan megtartja a kötelet .....

Nem szabad elfelejteni, hogy napi közel 9 órát dolgozom egy irodában, ahol a főnök szinte folyamatosan jelen van, így a kollégákkal együtt a tempónk és a munkában való részvételünk 200 %-os. :-)

Autóznom is kell napi kétszer 20 km-t, pedig utálok vezetni, de ez is zusammen további 1 óra. Otthon vár a szokásos őrület (kivéve a főzést, azt meghagyom másnak), bizony nekem is kell órákat matekoznom a JuniorCheffel, mert a törtek világa és a trapéz, meg a paralelogramma területe ezt megkívánja. Ehhez persze bele kell néznem a könyvébe és a füzetébe, hiszen az egészet már réges régen elfelejtettem. Talán soha nem is tanultam meg, csak szerencsém volt. :-)

Tegye mindenki a szívére a kezét! Tudjátok fejből a trapéz területének képletét? Na ugye nem!

De én már igen! Németül!

A kisebb-nagyobb örömökhöz tartoznak a falatok (amit más főz .....elsősorban az éttermekben) és persze a hobbim: írás, olvasás, zene és az 1.FCN.

A Húsvéti Nyúltól ajándékot kaptam. 2 belépőt az 1.FCN meccsére. A meccs előtt is küzdöttem a lelkiismeretemmel, érezhetem-e magam jól???

Arra a válaszra jutottam, hogy nem. De szeretném nagyon. :-( Sőt muszáj, ha nem akarok beleroppanni.

Így történt, hogy az elmúlt szombaton a borzalmas valóság mellett is képes voltam pár órára kikapcsolódni. Nem tehetek róla.

Szeretem a focit.

A csapatunk a HSV (Hamburg) ellen játszott. A stadion felé, az S-Bahnban ülve (olyasmi mint a HÉV) kifogtuk a "hotvolleet". Úgy tűnt, az összes atomszerűen betintózott és józan HSV drukker a mi vagonunkba szállt be. Annyira kabarés volt a helyzet, mindenhol kék sálas hamburgi focidrukkerek, akik ordítozva énekeltek és szlopálták a sert, mi pedig ott ültünk jól fésülten, mosolyogva és természetesen nagyon vigyázva arra, hogy mit mondunk és mennyire grimaszolunk.

Mi ketten apussal, diszkrét kis Clubbsállal a nyakunkban. Apus odasúgta nekem: azt hitte itthon játszik a csapat, de ezek szerint ma Hamburgban landoltunk.

Alig vártam már, hogy megérkezzünk a stadionnál, elegem volt, rendkivül idegesített az az ordítás:

"6-mal deutscher Meister
3-mal Pokal Sieger
immer erste Liga ....háeszfauuu"

borzalmas volt.

Csak egy hangyányi kostoló a DAL-ból, amit a Hauptbahnhoftól kezdődően a Frankenstadion megállóig kb. 600-szor hallottam, és úgy a negyvenedik felé igazán meguntam.:

A stadionban az a pár óra fenomenális volt. A csapat ritka szarul játszott, de az atmoszféra, az egész cirkusz (mi más?) lenyűgöző volt. A visszaúton újra kifogtuk az immár újra be..., illetve rátöltött kék-fehér fanok műsorát. Egészen szombatig rettenetesen kiváncsi voltam Hamburgra. Már nem vagyok biztos benne, talán menjünk inkább mégis Dániába? :-)

Néhány kép a szombatomról, aztán majd folytatom.

Poén ... de csak annak, aki tudja ki a Jogi Löw :)

Apus történeteiből:

A Nagy Rohanás első napján Drezda felé menet hallgatta az autóban "Waggerlét" és a rádiót.  Ez a Waggerlä nem más, mint a nénink a naviban, akinek be nem áll a szája. Itt fordulj be, fordulj vissza.... stb.

Waggerlä ist ein Kosewort für ein kleines Kind. Verliebte Franken titulieren damit auch manchmal ihre Freundin, zumindest vor der Ehe; danach heißt sie "Alde". (forrás: Itt meg is lehet hallgatni, hogy szól fränkischül) 

Jelentése magyarul: kisgyereket jelentő becéző kifejezés, olyan mint mondjuk a Kisnyuszi és Mucipuci. :) Szerelmes frankok hívják szintén Waggerlänek a barátnőjüket, de csak a házasság előtt. Azután a hölgyeményből "Öreg" lesz. :)

Amíg a Waggerlä csöndben maradt, élvezni tudta a rádió műsorát, amiben a két hét múlva kezdődő női futball világbajnokság volt témaként a terítéken. 

A német válogatott öltözőjét meglátogatja a Császár, Franz Beckenbauer.

- Jaj lányok, de büdös van ebben az öltözőben, szörnyű! Muszáj nektek a parfümöket literszámla magatokra locsolni? - méltatlankodik és fintorog Beckenbauer.

- Nem mi voltunk, a Jogi Löw volt itt az előbb! :))

Jogi Löw (tisztességes nevén: Joachim Löw),  a német fociválogatott edzője, a Bundestrainer személyesen, akinek közismert a piperkőcsége. :)  

Nekem különben tetszik a hapsi a sálaival, meg a gyönyörű, hófehér ingeivel együtt. :)

kép:  http://www.az-online.de

Barca-ManU

Úgy terveztem ma megírom az egészet. Mármint az egész új történetemet. El is készült a fele, de folytatni képtelenség, mivel foci van! :)

Végetért a Bundesliga, lefutottak a lekerülésért-felkerülésért vívott gyilkos meccsek, ma van az utolsó meccses nap, a hosszú-hosszú szünet előtt.

A nemzetközi élvonalbeli labdarúgásban egyáltalán nem ismerem ki magam, de ezt a Barca-Manchester United meccset egyszerűen muszáj megnéznem, mert nincs más. :))

Gyüvök!!

Történetek a foci házatájáról - Javier Pinola, az argentin kedvenc

A hapsit nagyon lehet kedvelni. A küzdeni vágyása, a játéka teszi roppant szimpatikussá az argentin származású balhátvédet. Meg persze az, hogy Clubberer, azaz, az 1FC Nürnberg játékosa. ;) Pino a Nürnberg rajongóinak már régóta az egyik nagy-nagy kedvence. Szimpatikus ember, aki egy picit talán robbanékony, de istenem, milyen legyen egy argentin játékos?! 

Az 1FCN évekkel ezelőtt első ligásként, de érezhető problémákkal küzdött. Nagynevű csapatok szeretik elcsippenteni a konkurrens klubbok kiválóságait, ekkor éppen a Schalke 04 vetett szemet Pinolára. Az elcsippentéshez hozzátenném, hogy benne élenjár az általam nagyon utált Bayern München, ahol a sportvezetés szinte sportot űzött az elsőligás csapatok legjobb játékosainak megvásárlásaiból, kvázi ezzel gyengítve a konkurrenciát. Tehetséges focistákat vásároltak "el", akiket aztán a kispadon, vagy csak a lelátókon tartogattak, mivel a saját nagy sztárjátékosaik mellett nem volt rájuk igazán igény, nem kerültek be a csapatba. A lényeg viszont az volt, hogy másnál nehogy erősítsék a mezönyt. A BM-nél elég pénz áll a rendelkezésre, így nem nehéz a dolguk, simán össze tudnak vásárolni egy Übermanschaftot. Az más kérdés, hogy pont ezért utálják is őket elegen. Közéjük tartozom. A Bayern nekem az arroganciát, a túltengő önbizalmat testesíti meg. Nem véletlen, hogy Arroganc arénának hívjuk sokan az Allianz arénájukat. Hogy lehet kérem 30 millió eurót kifizetni egy Gomezért?! Akkortájt az 1FCN egész éves (játékosokra kiadható) kerete 2 millió euró volt, a Bayerné 100 millió .... el lehet képzelni milyen lehetőségei voltak ennek a két klubnak, sztárjátékosok beszerzéséhez .....

Nem nehéz megérteni mitől játszik erős futballt a sztárjátékosokkal teletűzdelt Bayern München és mitől teljesít néha alul-felül a Nürnberg, amivel biztosítják a drámát az 1FCN szukolók életében. A csapat harmónikus teljesítményt mutat a meglepetések terén, például nagyon jók a "Hogyan repítsük a mennyekbe, majd a rövid eufória után hogyan taszítsuk a pokolba a szurkolóinkat?" játékban. :) Szinte verhetetlenek! Ezért mondom, egy 1FCN szurkoló élete drámai! Soha nem tudni hol fog landolni a csapat. Nyerünk? Vesztünk? Senki nem tudja. Milyen unalmas egy Bayern szurkoló élete, semmi izgalom, állandóan csak nyernek. 

De bezzeg egy Clubberer élete más! A nagy érzelmek, a mennybemenetelek (mint pl. 2007-ben a német kupa megnyerése) és a pokoljárások (rögtön 2008-ban, a 2007-es kupagyőzelmet követő évben közvetlenül sutty, lecsúszás a második osztályba :) ) mellett lehetőségük nyílik a II.osztályban a korábbi nagy stadionok (Schalke, Bayern ...stb) után majdhogynem kis falucsapatok lelátóin üldögölni, olyan klubbokhoz elkisérni az imádott 1FCN-t, amelyek még a navi rendszerében se szerepelnek! :) Na, és innen felemelkedni kérem, ez maga a gyönyörűség!
Aztán jöhetnek az örömkönnyek, a libabőrös együtthömpölygés a szurkolókkal, a szárnyalás és sírva ordítás: Nie mehr zweite Liga!! (soha többé második liga!)  Na ezekért a percekért érdemes Clubberernek lenni! :)
Mielőtt visszatérnék Pinolára, mutatok néhány képet 2007-ből, a nevezetes napról, amikor a Kupagyőztes csapat visszaérkezett a városba. A város főterén hatalmas ovációval várta őket több százezer ember, fenomenális volt a hangulat.

 

 

 

 

A Polgármesteri Hivatalban került kiállításra a kupa, azaz a "Pokal". A falakon szenzációs felvételek az összegyűlt, a csapatot, és Hans Meier-t, az akkori edzőt ünneplő emberekről. Természetesen polók is készültek, a mucin is egy ilyen van. Felsorolva az évszámok, amikor a csapat elnyerte a német kupát.

Kupagyőzelmek: 2007, 1962, 1939, 1935

 Már a döntő meccs előtt is kapható volt egy T-Shirt, amelynek felirata szerint, megyünk Berlinbe!!! :)

 

Oppsz, szokás szerint megint messze eltértem a tárgytól! :)) Javier Pinolát ezennel átcsúsztatom a következő bejegyzésembe.