2012. február 21., kedd

Győr

Holnaptól újra. Egészen szombatig.
Aztán megpróbálom magam írásilag utolérni...... 

Alig várom már, hogy megpillanthassam, hogy megpuszilhassam az én kis picikémet. Ez a pici már nem a kisfiam, ő már nagy. 
Az anyukám vált kicsivé. 
Kis picivé, akiről gondoskodni kell, akinek egyedül már nem menne semmi se.

Rettenetesen szeretem.


Az Anyukám régen 
(amikor még ő gondoskodott rólam)












2012. február 9., csütörtök

Hüss van künt!

Van aki vezetés közben kihangosítós biszbasz nélkül telefonál Ezért meg is büntetheti a rendőr.
Aztán itt vagyok én, aki vezetés közben fényképez. Hogy melyik elmebeli "kategóriát" meríti ki ez a fajta állampolgári viselkedés, inkább hagyjuk. :-) Tényleg, a rendőr bá' mit szólna hozzám? Találna-e vajon jogcímet a büntetésre? Ha a vezetés közbeni fényképezést a KRESSZ konkrétan nem is tiltja, sapka megint nem volt rajtam. :-)))

Ígérem többet nem fog előfordulni, ezek az első és az utolsó képek közvetlenül a kormány mögül! Halványan megjegyezném: telefonálni például nem tudnék menetközben, elvonja a figyelmemet a vezetéstől ......... khmmmmm

3 napja farkas, sőt ordasordító hüss volt errefelé is. De mit nekem minusz 20 fok kérem, nem vagyok cukorból! Bizony, van itt kitartás, ellenállás, erő. Majd én megmutatom ennek az időjárásnak, ki az erősebb! Feltekerjük a fűtést az ótóban 24 celcius fokra, és máris én!
A hétfői -20 Celsiust (esküszöm ennyi volt reggel!!) nem sikerült lefényképeznem, nem volt nálam a kamera. Másnapra lényegesen enyhült az idő, felmelegedett -15 fokig :-), éreztem, ezt meg kell örökítenem!

Jöjjenek a képek!  
Indulás az munkába

Még a műanyag tehén is inkább hazafelé veszi az irányt

Az annya!

Na még ez hiányzott, kezdődik a hóátfúvás ...
 

Végre megérkeztem.
Ha pedig már eddig eljöttem, csak eltöltök egy pár órát (8-9) az irodában :-))
 

...kedves kétlábú és négylábú kollégák társaságában 
 

 Aztán dilután újra on the road ... - 11.5 Celsius
 

Sietni kell, mert a pék csak 18.00-ig van nyitva. Istenem, de sokszor estem be 17:57-kor, először levegő után kapkodva, aztán "dreistückbauerwecklabitte" ...

 Már a célegyenes hajlatában (kivételesen eléggé időben)
  A mélygarázsban. Pffff, megérkeztem. Végre-végre!
 

Állandó kísérőm természetesen:
 

Őszinte leszek, sokszor mire hazaérkezem már bőven elmúlt este 18.00 óra. Ilyenkor a világot megváltani már nem lehet, nem tudom más hogy csinálja, nekem nem megy. Se időben se energiában. Talán hétfő .... az még megy úgy ahogy, különben Tompika vagyok. A legrosszabb a csütörtök, ahogy ma is, ilyenkorra már teljesen elfogyott minden tartalékom. 
Az esti program elmaradhatatlan része a telefonálás. Minden este hívom Győrt. Az Anyukámat és/vagy a Fürtikémet. Van amikor csak a gondozó lányokkal (tündérek) beszélgetek, ők mesélik el nekem az Anyukám és a Nagymamám napját, a jót és a rosszat. Lelkileg nagyon megterhelőek ezek a telefonbeszélgetések, érzem öregít a súlyuk. Jó pár évet vesznek el az életemből.

Írnám a blogot is, meccset is, krimit is néznék a tévében, olvasnék, matekpéldákat állítanék össze a Mucinak, megcsinálnám végre azt az expozét is, amire Apus már egy hete vár, ne adj isten össze is rakodnék (áh, ez utóbbi nem igaz) de egészen egyszerűen NEM MEGY. Nincs hozzá erőm.
Az elalvás előtti olvasás persze nem marad el soha, de nem ám úgy mint a régi szép időkben, amikor a könyv felét egy fekvésre kiolvastam, a fenét! Csak pár oldal és szunya. (jelenleg Leslie L. Lawrence az aktuális, szeressssem nagyon a regényeit)
A levelek megválaszolásával pedig úgy le vagyok maradva, klónozásom nélkül soha nem fogom tudni utolérni magam.

Jó iccakát mindenkinek, és kitartás, holnap már PÉNTEK!!

2012. február 4., szombat

Vigyázat! Csalók!

Az ember azt hinné, hogy ennyire nem lehet senki se hülye, de ajjaj, lehet! :-)
Egy oknyomozós tévémüsorban mutatták be azt a csajt, aki kiadó lakást keresve egy szép napon rátalált a neten álmai lakására. Luxuslakás, luxusberendezéssel, de természetesen böven áron alul.  (bocsánat a hibás magánhangzók miatt, de sztrájkol a gép, nem engedi magyarra átállítani a billentyüzetet)
Nem volt neki semmi se gyanús (ittenem, mekkora liba!), pedig kizárólag fotókat láthatott a lakásról. A magát tulajnak kiadó akárki megetette emailban a csajt, hogy külföldön van, trallala, a lényeg, hogy küldik a kulcsot, a lánynak csak át kell utalnia a moneyt. Arra már nem emlékszem, hogy mennyi volt a kaució, de volt ám az is szépen.
A libut a fantasztikus, áron aluli bérlakás (a Schnäppchen) elvarázsolta, izgult, és fizetett ahogy kérték.
Oszt  nem történt semmi.
Jelenleg perel.
A riportban utánamentek a címnek, IP-nek, mindennek, úgy emlékszem Romániában kötöttek ki. Az ipart többen is üzik arrafelé, a rendörségnek a téma nem ismeretlen.
Persze egy kicsit azért mindenki úgy vélekedett, hogy valamennyire "selbe Schuld", azaz az áldozatok maguk tehetnek róla, saját hülyeségük áldozatai. Mert ki az a hülye, aki egy lakást meg se néz, a róla (??) készült fotókkal megelégszik és bevéve a kefét, fizet mint egy katonatiszt? Vannak ilyen emberek?
Jelentem vannak!

Az alábbi lakásajánlat véleményem szerint egy újabb ilyen átvágósdi. Az ár (mivel kicsit azért kiismerem magam az itteni ingatlanpiacon) röhejesen alacsony, egyrészt totál belváros, másrészt a képeken szereplö lakás, a berendezésében már luxus, aki ezt a 350,-eurós bérleti díjat elhiszi, az nagy marha. (Kb. 1.200-1.500 lehetne a reális) 

Aki akarja kipróbálhatja, írjon nyugodtan a megadott (az elsö képen szereplö) emailcímre! :-)) 

Nem tudom meddig hagyják fenn a hírdetést, jelenleg még aktív. 
Itt meg lehet nézni az összes képet és magát a hírdetést is, amit érdemes elolvasni. 

Néhány kép a "Sozialwohnungról", ami 96 m² és csak 350,-EUR!!! Ha-ha-ha-ha-ha



*****************************************************************************************

Kicsit utánnanéztem, hát igazam van!


2012. február 3., péntek

Miért lett hirtelen ennyi időm?

A megoldás kikövetkeztethető, ha egy pillantást vettek az iróasztalomra:


Betegszabin vagyok szerda óta.
Pedig mindent megvettem, beszedtem ami a témában előfordul. Köhögéscsillapító szirup, szopogatós torokfertőtlenítő, növényi-, meg homeopátiás csöppök, mégsincs semmi eredmény. Kannányi kamilla- és gyógyteákat szürcsöltem el nap, mint nap, de nix. A magyarországi útunk óta tartó betegségem nem hagyott el. Pár héttel ezelőtt az orvosom javaslatára sajnos még antibiotikumot is kellett szednem.  Akkor úgy tűnt elbúcsúzhatom a köhögéstől, de a múlt hét végére teljes erőből visszatért.
A kolléganőm úgy fogalmazott, hogy agresszívvá teszi a köhögésem, mivel hirtelen tör elő és olyan hangos, hogy egyszerűűűen nem bírja. :-) Engem is idegesített, hogy szinte minden egyes alkalommal amikor köhögtem, valaki állandóan ciccegett, és megjegyezte, hogy "uuuu Andrea, es kling nicht besonders gut".
Döntöttem (mivel tényleg elég rosszul voltam), orvos!
A tényállás fennforgása: a baktérium, vagy vírus elment, meghalt, kifingott. De maradt a gyulladás, mert nem kúráltam ki magamat. Nem hát, dolgoztam minden nap, látástól-mikulásig. Namost ennek a gyulladásnak kellene szépen meggyógyulnia, de ehhez  tényleg pihire van szükségem.
És apus nagy-nagy örömére: NEM BESZÉLHETEK!!! :-)

Itthon vagyok. Mosásilag, takarításilag és írásilag is megpróbálom magamat utolérni. 
Apropó még egy kép az irodánkból. 

Az én kuckómba beloptam azért Magyarországot.

2012. február 2., csütörtök

Decemberi utam 3.

Tudom, hogy mindenhol alulfizetettek az emberek. Tudom, hogy nehéz az élet, a megélhetés. Itt sincs másképp. De vannak dolgok, amiket tényleg nem lehet a rossz fizetéssel se megmagyarázni, se elfogadhatóvá tenni.
Sajnos már megint az ungarische szociális ágazathoz érkeztem, az egészségüggyel kapcsolatosan lenne még néhány gondolatom. 

Betegszállítók 1
A betegszállítókkal sajnos személyesen nem találkoztam. Nem ismerem őket, nem tudom hányan végzik a városomban ezt a munkát, ahogy azt se, hány személy van közöttük, akik megérdemelnének az általuk szállított betegektől és azok hozzátartozóitól egy orbitális seggber.......t, a tisztességes és a betegekért a lelküket is kitevő kollégáiktól pedig egy össznépi kiközösítést, mivel szégyent hoznak rájuk.
Amikor az anyu bekerült az otthonba, az állapotára való tekintettel kimondottan fekvőbeteg szállítást rendelt meg az egyik intézmény vezetője. Ő szakember, napi szinten kapcsolatban van ezekkel a vállalkozásokkal,  kiismeri magát bőven.
Mégis megtörtént, hogy az anyut természetesen nem fekve, hanem ültetve szállították. Az anyu huga, aki nem sokkal az anyu érkezése után érkezett meg az otthonban, el is sírta magát ...... az anyukámat nagyon megviselte az ülve szállítás. :-((
Had kérdezzelek meg téged, kedves betegszállító, szerinted mégis mi a szent szarért lett úgy kérve a szállítás, hogy a néni FEKVŐBETEG???? Miért kínoztátok az üléssel, amikor még a hülye is láthatta, hogy rettenetes állapotban van???? Nagyon tele lett volna vele fekvő helyzetben a kocsi és így nem gazdaságos a vállalkozás? Kő a pénz? 
Remélhetőleg kerültök majd ti is hasonló helyzetbe, kiszolgáltatottan, mások akaratának szenvedő alanyaként! 
Panaszkodni nem szabad, ki kell bírni! Örülj, hogy egyáltalán visznek! 

Betegszállítók 2 (kooperáció a kórházi személyzettel)
Innen csókuttatom azt a betegszállítót is, amelyik az anyukámat 2-3 hónappal ezelőtt a kora délelőtti órákban bevitte a kórházba egy vizsgálatra és ott felejtette szegényt délután 4-ig a tolószékében étlen-szomjan, az osztály huzatos folyosóján! Ha tudnám ki vagy, vagy vagytok, isten bizony feljelentenélek benneteket, szerencsétek, hogy messze voltam. 
Csak észre kellett volna, hogy vegyék, valaki még hiányzik a névsorból, valaki akit reggel ők, vagy a kolléga beszállított! Józsi, álljunk meg, itt kell lennie még egy személynek, mi van vele, hol van? Nézzünk már utána!
Vizsgálják?
Műtik?
Boncolják?
Ekkor még az anyukám, ha nem is mindig, de néha a jobb perceiben tudta  használni a mobiltelefonját. Ez volt a szerencséje, kivételesen sikerült neki a pukk2-ig nem eljutni és az össze-vissza nyomkodás helyett fel tudta hívni a hugát, akit kért, hogy hívjon neki taxit, mert haza szeretne menni. 
Nagyon szomjas és éhes és nincs jól... :-(
Szegénykémet ott ültetik kint egy folyosón magára hagyva ..... el tudjátok képzelni? De a kórház se kispálya, senkinek nem tűnt fel az órákon keresztül a folyosón üldögélő elhagyott néni, akinél se ital, se falat, a kutyát se érdekelte mi lesz vele. Megnézték a lábát, oszt kitolták, a sorsára hagyták. Ki követte el a hibát? A kórház, mert nem adta át az anyut rendesen a betegszállítóknak, nem értesítették őket? Vagy a betegszállítók, mert megfeledkeztek róla? Ki tudja?
A lényeg, a szomorú valóság. 
Ami az anyukámmal megtörtént, az Magyarországon jelenleg megtörténhet bárki mással is.

Mi a helyzet tőlünk nyugatabbra? Hát itt is megtörténnek hasonló szörnyű dolgok, tévedések.
Csak az a különbség, hogy itt az ilyeneket annak is minősitik amik, és ezekkel a történetekkel általában aztán foglalkozik a sajtó, a tévé és jobb esetben (mert ez se a menyország) az ügyet KIVIZSGÁLJÁK, nem hümmögik el!
A vizsgálat célja, hogy megtalálják a felelőst, vagy hibát a rendszerben, hogy az SOHA TÖBBET ELŐ NE FORDULHASSON! 
Ezzel szemben, nem hiszem, hogy Magyarországon az anyukám kórházban felejtésével bárki is foglalkozott volna, szerintem még egy post-it-ot, se ragasztottak rá a kartonra, hogy "gond volt, tessék jobban vigyázni!". Megtörtént na, emberek vagyunk, volt akit tovább is várakoztattak...és akkor mi van?
Ahogy azt se hiszem, hogy a súlyos állapotban levő fekvőbeteget, akkor is ültetve szállítók, még aznap este a a háborgó lelkiismeretük nyomására, szégyenükben leitták volna magukat a sárga földig, nem. 
Szartak ők az egészre.

Pedig nagyon helytelen ez a hozzáállás. Ami rossz, ami nem jól működik, azt nem szabad hagyni, azon változtatni kell!
És ehhez nem igazán pénz kell, hanem értelem, jóindulat és némi emberség.

Nem szeretném ismét a kórházat kritizálni, de azért valamit még elmesélnék. Az anyu lábát műtötték, ezért a műtétet követő hetekben többször visszarendelték kontrollra és kötéscserére. Volt, hogy az otthonbeli gondozóhölgyek kértek gyorsan orvosi segítséget és küldték be az anyut a kórházba, mert ahogy nekem elmesélték, nagyon meg voltak ilyedve. Rettenetesen folyt a vér a lábából.
Decemberben viszont az alapbetegsége miatti állapotromlása miatt bekerült egy "másik" osztályra, és ez miatt a korábbi, a lábműtéttel kapcsolatos kontrollok meghiusultak. Az osztályon az információ pedig ismert volt, a nénit műtötték, lenne 27-én egy kontrollja az "egyik" osztályon. Jóvan. Meglesz.
Őszinte leszek, a kontroll lehet, hogy lezajlott nem tudom.
Amit tudok, az sajnos az, hogy az egész kórházi tartózkodása alatt nem cseréltek kötést a sebes lábán .......így került vissza szegényem a koszos, véres, váladékos kötéssel a lábán az otthonba. :-(
Pedig ezt a kötést sajnos azok mind láthatták, akik részt vettek a mosdatásban, átöltöztetésben, az anyu önállóan nem tud semmit se csinálni .....:-(((
Korábban egy másik osztályon megtörtént az is, hogy az anyura kórházi hálóinget húztak és lecseszték, miért nincs nála saját..
Csak 3 db tiszta hálóing volt a kis szekrényében ....
Kérdeztem:
- De anyukám, hát miért nem mondtad nekik?
- Áh, - legyintett szegénykém fáradtan,
- Felesleges nekik bármit is mondani, ugyse fogadják el .... csak innen had menjek már el ...

Szörnyű .... :-(

Pénzkérdés lenne ez is? Stressz? Kevés az ápoló és túl sok a beteg?
Biztosan.
Itt is.
De ez nem lehet akkor se a válasz, hol van a figyelem, hol van az emberség?