Ügyintézés Magyarországon: adósságrendezés az Avexonál

Az nekem mindegy, hogy a pali az Avexo telefonjánál, csak egy a kétszáz, vagy akár kétezer dolgozóból, nekem ő képviseli a céget. És sikerült őket blamálnia.

Az anyukám 1 éve betegedett le. Azóta loholok és próbálom összeszedni és kiegyenlíteni az összes, korábban ki nem fizetett számláit, a tartozásait, hiteleit és persze a lakásának folyó költségeit. Nekem se könnyű több tízezer forintot havonta a fűtésre, a telefonra, a vizeseknek, a gázosoknak, az ilyen-olyan  hitelek részleteire kifizetni, de iparkodtam. Mára már majdnem elértem a normális szintet. Azzal, ha a kikapcsolással fenyegető gázosokat, melegvizeseket a fennálló tartozás egy részének befizetésével megnyugtattam, a dolog soha nem oldódott meg, hiszen mindig útközben volt egy következő, aktuális számla. Hálát adok az égnek, hogy van munkahelyem, normális fizetésem, pár évvel ezelőtt nem tudom mit csináltam volna hasonló helyzetben...
Az otthoni látogatásaim során be szoktam fizetni egy pár csekket, illetve előfordult, hogy az anyu hugának átutaltuk a rávaló összeget, kérve, hogy ezt, meg ezt légy szíves fizesd be, nehogy baj legyen. Sakkoztam a számlákkal, amelyik jobban égetett, az élvezett prioritást.
Mivel az anyuval közös számlánk egyenlegét feltornáztam a pozitív tartományba, így lehetőségem nyilt a banki utalásra. (A német eurós bankszámlámról nem tudnék csekket fizetni, mivel lehetetlenség a pontos összeget utalni. Az árfolyamkülönbségből adódóan az általam indított és a megérkezett összeg soha nem lesz azonos.) Kérésemre az anyu huga megküldte postán a még kiegyenlítettlen számlákat, amiket on-line terveztem kifizetni. Köztük volt egy, amitől megijedtem.

A küldő az AVEXO. Mi ez? Per előtti utolsó ügyvédi felszólítás?? Milyen per, mi ez? Úr isten, márciusban kelt, remélem nem késtem el! A Telekomnak is fizetgettem az anyu mobiltelefonszámláit, de tény, egy négyezer forint körüli számla még nem lett rendezve. O, Scheiße ... opps, ez eddig elmaradt. Mivel nagyon becsináltam az "utolsó perlés előtti ügyvédi fizetési felszólítás" tárgyú (ami szerintem nyelvtanilag hibás, mert hiányzik egy vessző az utolsó szó után, így "utolsó perlés" az értelme, aminek viszont semmi értelme. ) levélen, úgy gondoltam azonnal fel kell hívnom az értesítésen szereplő telefonszámon az ügyvédi irodát. Mert ugye azt hittem, hogy az. Apus megpróbált lebeszélni, szerinte 21.00 után már nem kéne felhívnom senkit se, mégis miben bízom, éjszakai műszakban dolgozik az ügyvéd? 
- "Nem, dehogy, de legalább rá tudok beszélni a rögzítőjére, hogy holnap feltételenül keresem."
Aztán nagyon meglepődtem, ugyanis a telefon felvették. Frissen, szaporán a kicsengés után. És nem a takimami volt, hanem a cég egy alkalmazottja. A nevét már nem tudom. Annyit tudok, hogy fiatalabb férfi. Egy unszimpatikus, félarrogáns (azért csak fél, mert az udvarisság keretein belül járt, de lekezelőséggel a hangjában) valaki. Pillanatokon belül kapigáltam a helyzetet, rájöttem, hogy ez valamilyen adósságbehajtással foglalkozó Truppe, ezért ez a forró drót!
Szerettem volna kicsit emberibbre fogni a történetet és igyekeztem neki is röviden összefoglalni a hívásom okát. 
Szó szerint már nem tudom idézni, de hasonló volt a beszélgetés:
- "Ööööö, X. Y. vagyok és ööö sajnos az anyukám súlyos beteg lett. Ő nem tudja a számláit fizetni, én próbálom ezeket rendezni, de mivel külföldön élek, ez sem túl egyszerű ....... a rokonságot megkértem, hogy küldjék el nekem postán a még mindig rendezetlen számlákat és közöttük volt az Önöké is ...............
- "Mondja az ü.......dot!" - pattant fel a faszi. Együttérzésnek, egy kicsit emberibb hangnemnek nyoma se volt a hangjában, de nem is reagált a mondataimra.
- "Elnézést, mit mondjak be?" - mivel akusztikusan nem értettem.
- "Az ügyfélkódot!" - és itt akadtam ki rajta másodszor, mivel ebben az egyetlen szóban benne volt a "te, hülye, analfabéta, hát az ügyfélkódot kérem, mégis mi más szart kérnék?!"  
Bemondtam.
- "Megvan. A fizetendő összeg 1.174,-Ft. Ha ezt befizetik, az ügy a részünkről elintézettnek tekintendő."
nézegettem a márciusi levelet, azon még 5.364,-Ft szerepelt.
- "Elnézést, nálam más az összeg, több!"
- "Én (és majdnem hallható sóhaj a hangjában, ami ismét nekem szólt, a hülye, értetlen ügyfélnek) csak azt tudom mondani, ami a rendszerünkben szerepel. És ez 1.174,-Ft."
- "Elképzelhető, hogy már a tartozás egy részét a rokonaim befizették... nem tetszik látni az esetleges pénzbefolyást? - próbálkoztam, mert ennyire csak nem lehet hülye egy számítógépes rendszer, csak látják, hogyan csökkent egy fennálló tartozás összege és mikor?!
- "Azt magának kell tudnia, ha már befizették!" - uppsz, újra jött az udvarias és valóban az ügyön sokat lendítő válasz. :-)
Valamikor a beszélgetés alatt már rászóltam az ipsére, tényleg idegesítő volt a stilusa:
-"Várjon egy kicsit, nem vagyok hülye, értem, hogy mit akar, de azért mert nem rögtön az a válasz jön amire számít, attól még a másik nem gyengeelméjű, ne beszéljen velem így!"
A hapsi isten bizony úgy beszélt velem, mint egy többszörösen visszaeső gyilkossal, aki ráadásul még idióta is.. Nagyon be lehet ojtva a tartozók ellen, vagy nagyon rossz foglalkozást választott magának.
A céget pedig, ahol dolgozik, leégeti. 
A legjobb az volt, amikor azt kérdeztem, hogy ugye az átutalás után, a tartozás megszűnéséről kapunk értesítőt? Azt felelte nem, azért külön fel kell őket hívnom a jövő héten!! :-)) 
Tessék elképzelni, nem tudja egy ilyen rendszer feldolgozni az ügyfél egyszerű kérését, újra fel kell őket hívni és ha majd azt látják az ámítógépükben, hogy a tartozás összege: nulla, akkor fogják csak tudni az erről szóló értesítőt kiküldeni! Ennek, az egyenlegértesítőre vonatkozó kérésnek a rögzítésére korábban nincs lehetőség! :-)))
Felhívni az Avexot? Hogy újra ennél a trottlinál landoljak??
Hívja fel őket a nyári villám!

Ittenem, ha belegondolok, hogy mi az irodában hogyan kell, hogy telefonáljunk, beszéljünk a partnereinkkel, az ügyfeleinkkel, meg se mernénk reszkírozni egy hasonló sürgető, kioktató, udvariatlan beszélgetést.

Családi pótlék ügy harmadszor, DE!

Azért az egyén felelősségére is kitérnék.

Ahogy írtam, Feriéktől megvonta a magyar állam az összes cuciális plusszt, pontosabban csak az anyukától. A német családi pénztár (amik a területi Munkaügyi Hivatalok, azaz Bundesagentur für Arbeit-ekhez tartoznak) értesítése alapján, Feri kérvényét elutasították.
A hivatal a 2012.március 15-én kelt kérvényt (jól gondoltam, Fecóék 2011.júniusáig visszamenőleg szerették volna az összes lóvét) a családi pótlék folyósításáról elutasítja.
Az indoklásban szerepel többek között egy hiányzó aláírása Ferinének, meg a gyerekek születési anyakönyvi kivonata, de lássuk be, ezek könnyűszerrel pótolhatóak lettek volna. Nem így a "Nachweis über Ihren Wohnsitz im Inland", a németországi lakhelyről szóló igazolás. Feri ha 100 évig él akkor se fogja megérteni, hogy márpedig e nélkül nem fog menni. Haragszik az egész világra, és tényleg nem érti, hogy miért nem lehet őt valahol valakinek pro forma bejelentenie ..... Nem érti azt se, ha valaki valahol be van jelentve, azt először is ellenőrzik, másrészt annak, aki neki a lakást a rendelkezésre bocsátotta, annak ebből bevétele kell, hogy származzon, ami után adóznia kell....  Feri csalódott a világban.

Apropó lakcím. Személyes történetem a lakcímbejelentéssel kapcsolatosan: aláírtam a bérleti szerződést, kivettem egy lakást Nürnbergben. A népességnyilvántartónál bejelentkeztünk a lakcímre mind a hárman. Mivel az összes bútort újonnan vásároltuk, azokat természetesen nem tudták a kereskedők azonnal szállítani, volt néhány hét csúszás. A konyha volt a legproblémásabb, 4 hétig tartott. Az Einwohneramtól egy szép napon megérkezett egy ellenőr, aki megállapította, hogy a lakás nagy és tágas, de a konyha üres. Márpedig konyha nélkül egyetlen család se élhet, ezért egyszerűen lehúzta a lakók közül a páromat és a kisfiamat. Erről persze mi nem tudtunk semmit, a bútorok, a konyha megérkezéséig Anyóspajtinál laktunk. Az egészről csak később értesültünk, mehettünk rendezni az ügyet a hatósághoz. Vittük a bútorok, a konyha megrendeléséről szóló iratokat, a visszaigazolásokat és a számlákat. Ennyire komolyan veheti egy hatóság az ellenőrzést, óva intek mindenkit a próbálkozástól.

Ferinek felajánlottam a jobbomat.Segítek neki kérvényt kiállítani a német egészségügyi biztosítójának, amiben kéri a biztosításának kiterjesztését saját részére az otthoni tartózkodása alatt, illetve a magyarországon élő családjára. 
Az AOK válasza alul látható, amiben kvázi továbbpasszolják a labdát a magyar TB-nek.  (tudom másképp hívják, de ez most wurst)

"Wer von Ihren Familienangehörigen .." mondat azt mondja, hogy "azt, hogy a hozzátartozói közül kire terjedhet ki a biztosítottság, azt a lakhelyének (azaz Magyarország) érvényes előírásai szabályozzák"
 A következő mondat számunkra magyar embereknek újabb burkolt figyelmeztetés arra, hogy gond lesz. :-)  
Asszongyák, hogy a magyar biztosítótól fognak kapni egy hivatalos listát
amelyben azokat az egészségügyi teljesítések sorolják fel, amikre kiterjed a biztosítottság. Ezeken kivül, felül, nem tud a német biztosító számlákat átvállalni. Azokat a teljesítéseket, amiket a magyarországi biztosító nem áll, azokat ők se fogják fizetni tudni.
Megmondjam, hogy ez nekem mit sugall? Hogy számtalan betegségmegelőzéses vizsgálat, illetve a szakorvosi pontos diagnózisok felállításának érdekében elrendelt speciális gépekkel és költséges laborokban történő vizsgálatokat (amik Németországban olyan magától értetődőek mint az, hogy a vajaskenyérre vajat kenünk), Magyarországon nem fogja tudni a páciens érvényesítetni. Nem, mert nem léteznek.
Sajnos ez egy olyan pont, amire valóban azt kell, hogy mondjam Dojcslandban jobb. A megelőzésre komoly figyelmet fordítanak. Életkortól függően megvannak azok a szűrővizsgálatok, amiket a egészségbiztosításunk kvázi szponzorál. 45 felett vagy? Célszerű lenne megnézetned az agyadat, menj el szakorvoshoz, mi fizetjük. Fiúból vagy és elmúltál ennyi, meg ennyi? Van még prosztatád? Menj el urológushoz, ez a kor veszélyes lehet, zárjuk ki a gondokat. Te dokihoz mész, mi pedig fizetjük. És ez nem szerelemből csinálja a biztosító, hanem gazdasági megfontolásokból. Egy időben észrevett betegséget, hülyén fogalmazva kisebb "gondot" még alacsonyabb ráfordítással, kevesebb költséggel lehet gyógyítani mint egy előrehaladottat.

Visszakanyarodnék Ferihez, aki felháborodottan mesélte, hogy asszonykája már ötödik hónapja nem kap semmit! Micsoda dolog ....
Megpróbáltam halkan ugyan, de szemfelnyitós szándékkal hatni Ferire: 
- "Attól tartok, ez nem fog menni ...... el kéne mennie a feleségednek dolgozni. Legalább egy 6 órás munka kellene ahhoz, hogy visszanyerje a biztosítottságát, ráadásul pénzt is keresne.... tudod mások is dolgoznak ....."
aztán érkezett Feri válasza, amire megmondom őszintén nem készültem:
- "Ki? Az én asszonykám nem fog dolgozni menni, neki erre nincs ideje. A kisebbik gyerek most megy óvodába, a nagyobbik pedig iskolába! Hát hogy menne a feleségem dolgozni??"
Pfff. Bizony. Így már érthető.
Csúnya világ.
Mindenki más hibás, csak szegény Feriék nem.
Asszonykának nincs ideje dolgoznia menni.
Nekem meg nincs időm tovább ezzel a témával foglalkozni, ideges lettem Nosztyéktól.
Azt hiszem érthető.

Ops, jut eszembe, újabb iratpótlásról szóló felhívás érkezett, de most már nem a Feri, hanem egy ismerőse ügyében. :-) Még egy fenomén. A pali megpróbálkozott vele, gondolván hátha neki nagyobb szerencséje lesz és majd ő átcsúszik a hivatal rostáján. Dettó. Ő se érti.
Tőle is kérik a lakcímbejelentést. Már nem fordítom és nem magyarázom. Csak továbbküldöm neki a postát. 
És csókúttatom. 



Ha valakit érdekelnének az előzmények:
Előzmény Feriékről - a történet eleje
Előzmény Feriékről - A "megoldás"  

A családi pótlék esete a Noszty Ferivel - a megoldás

Kiváncsi voltam, mi lett a vége az előző történetnek. Az előzmény

Feri felkereste az önkormányzatnál az illetékes ügyintézőt, aki aztán az összes lehetséges reményfelhőt elhessegette a család korábban békés, kék egéről. Az érvényes paragrafusok értelmében a hivatal jogosan járt el.

Mivel Feri gyerekei még kicsik, ráadásul az egyik beteg, a felesége otthon van velük GYES-en. A beteg kicsi után még valami juttatásban is részesültek. Addig a napig. Aztán Feriék, azzal az irománnyal, amelyikkel megigényelték a német családi pótlékot, egyben a saját ítéletüket írták alá, kizárták magukat a Nagy Magyar Szociális Rendszerből. Erre tessék gombot varrni!
Attól függetlenül, hogy a másik EU országban a családi pótlék még nem adatott meg nekik, sőt, meg se fogják kapni, a magyar hatóság máris szagot kapva intézkedett.
Hama-gyorsan megvonták a GYES-t, a családi pótlékot, megvonták a beteg gyermek után járó segélyt és megszüntették az egészségbiztosítását a család nőnemű és gyermeknemű egyedeinek, mivel az egész, az aktív kereső apuka után járt korábban. A feleségnek legalább egy részmunkaidős állást kéne ahhoz vállalnia, hogy a fenti szociális juttatásokra való jogosultságát megszerezhesse. Nem vissza, mivel az elszállt, hanem meg.

Két oldalról tudom nézni ezt az ügyet. 
A magyar érdekeket tekintve: miért a magyar rendszert pumpolja az a valaki, aki más országban keresi a pénzét, fizeti a szociális hozzájárulásokat, adókat? Tessék azt (annak az országnak) a gazdaságot terhelni a családra kiterjesztett szociális ellátásokkal! 

és német Empfindlichkeit-tel (érzékenységgel): Egy nálunk dolgozó apuka miatt kéne nekünk eltartani komplett egy olyan családot, amelyik nem is itt él? Még ha csak az egészségügyi biztosításról is van szó, miért mi? Mi közünk van a többiekhez? Támogatják legalább az iparunkat? Járnak itt fodrászhoz, múzeumba, vásárolnak a pékünknél??

Akárhogy is van. Emberi méltóságot sértőnek, miattam akár alkotmányellenesnek is, de legfőképpen pofátlanságnak tartom azt, hogy két EU ország székként viselkedve hagyja a polgárát kettejük közé pofára esni. Magyarországnak elég a beteg döntéséhez egy egyszerű kérvény. Huuu, hála isten újabb embereket húzhatunk ki az eltartandók, támogatandók listájáról ...
Németország pedig nem is tud a magyarországi eseményekről. A német hivatal csak nem hagy jóvá egy kérvényt. 
Magyarország és Németország a törvényeknek és a szabályoknak megfelőlen jár el.
Az egész csak a Feriéknek szar.

Félrefordítások - OFFI

Bár az is aki fizet, néha ráfizet. Az alábbi fordításnál mindenképpen. A múlt héten kaptam egy jelentkezőtől.
Tessék megnézni a művet. El tudom képzelni, hogy az OFFI német-angol nyelvre specializálódott fordítója (bár ahogy elnézem jobb lenne, ha más szakmát választana) elővette a számítógépéből a "bizonyítány mintát" és azt átdolgozta. De csak részben. Itt-ott maradtak az angol kifejezések. 

A szakmánál a német Zentralheizung und Rohrindustrie mindent visz. Magyarra fordítva kb. ez: Központifűtés és csőipar. :-)) Ekkora hülyeséget! Csőipar, mint foglalkozás.
Gondolom központifűtés és csőhálózat szerelő lehetett a páciens, én ezt Zentralheizungs*- und Rohrnetzbauernek, vagy Rohrleitungsbauernek fordítom, de ugyebár én akár még hibázhatok is, mivel nem vagyok fordító, főleg nem az OFFI-nál. :-)

Szép, az általam kettős aláhúzással díszített "füllen" kifejezés is, ami maximális elírás. A bizonyítvány értelmében a páciens jogosult a szakma gyakorlására, a munka kivitelezésére. És ez lehetne akár (aus)führen is, de füllen? Tölteni? :-)
Bár ez a mondat (auf der Grundlage der Zahl .....) egy akkora baromság, hogy ihajj!

Az aláírás feletti szöveghez azt hiszem nagyon sokat kellett innia az illetőnek, vagy valamilyen cuccot fogyasztott. :-)  Az a mondat nem fordítás, hanem egy baromság. (köszönet Amának, hogy felhívta rá a figyelmemet! Én csak a bizonyítvány fordítására fókuszáltam.)

Szégyen, hogy

1. valaki fordítóként ilyen munkát végez és ad ki a kezéből
2. egy fordítóirodában nincs még egy ember, aki ezt átolvasná, lektorálná,
3. pénzt kérnek érte

Hajrá Magyarország!
De ne így, mert ilyen munkával nem érsz célba sohasem!

Klikk a képre, mindjárt olvashatóbb lesz!

A családi pótlék esete a Noszty Ferivel

A magyarországi ügyintézés témaköréhez tartozik ugyan, de ez kivételesen nem saját történet.

Egy ismerősömmel (akinek legyen a neve mondjuk Noszty Feri) történik pontosan a napokban. 

Helyszín: Magyarország. 

Főszereplő: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, lánykori nevén: TB

Noszty Feri Németországban dolgozik, felesége és két kiskorú gyermeke Magyarországon él. Feri megigényelte a német családi pótlékot. Az elejétől kezdve lebeszéltem róla, mivel nem teljesül az összes feltétel, nála nevezetesen hiányzik a német lakcím. Hiába, hajthatatlan volt, abban bízott, majd csak megoldódik, esetleg az ügyintéző nem fogja észrevenni annak a hiányát. (Mások okulására azért hozzátenném, hogy Németországban Einwohneramtnak hívják nagyobb településeken a népességnyilvántartót, és a lakcímbejelentésről egy u.n. Anmeldung-ot (bejelentőt) kapunk. Ez az okirat kell aztán szinte mindenhova. Ez kvázi a lakcímkártyánk. )

Feri kitöltött és beszerzett mindent, pecsételtetett az Egészségbiztosítási Pénztárnál, beszerezte a kért születési anyakönyveket, írt, töltötte a kérdőíveket, és valószínűleg számolt is. Számolta a visszamenőleg folyósítandó családi pótlék összegét. Aztán gondolom átváltotta képzeletben forintra is és onnantól máris sokkal szebben mosolygott a nap. :-)

(holnap ide be fogom írni infóként, hogy mennyi is a családi pótlék, azaz Kindergeld errefelé. Ma nem, mert lusta vagyok előkeresni és késő van.)

Ferinek egyik nap újabb levele érkezett a Familienkassától, amelyben a kérelméhez kapcsolódóan további dokumentumokat kértek. Közöttük volt az "Anmeldung".

Puffff.

Nem akartam bántani, de már az elején megmondtam, hogy nem fog menni.

Amíg a bajor Familienkassa kerekei csak őrölgettek, addig a Magyar Királyi TB fénysebességel dolgozott.

Bebizonyították, hogy létezik Magyarországon is olyan szerv, ami rugalmas, ahol nem szaroznak, nem kérnek mindenféle határozatot, tojnak jogerőre való emelkedésekre, dolgozunk elvtársak!

A TB a saját részéről befejezettnek tekintette az ügyet. Mivel Feri megigényelte a német családi pótlékot (ami akkor se járna neki teljes összegben ha német lakcímmel rendelkezne. Mivel a családja Magyarországon él, így csak a német és a magyar csal.pótlék különbözetére lenne jogosult.), valószinűleg meg is kapja, tehát:

1. Ab sofort megszüntették a teljes családi pótlék folyósítását.

2. Ab sofort megvonták a feleség GYED-ét.

Feri kétségbeesett felesége keresi a választ a miértekre. Feri az elkövetkező napokban kívánja tisztázni az ügyet Magyarországon.

Ferikém, sok sikert! :-(

***************************************************************

Ahogy tegnap ígértem, kikerestem a táblicskumat:

A pótlék összege havonta egy gyermek után:

 Magyarországon  12.200.- Ft /ca. 42,- EUR. Dojcslandban  184,-EUR 

A különbség 142,-EUR, durván 41.500,-Ft.

A pótlék összege havonta két gyermek után:

Magyarországon  26.600,-Ft / ca. 91,-EUR. Dojcslandban 368,-EUR

A különbség 277,-EUR, durván 81.000,-Ft.

Infók a német családi pótlékról:

http://www.kindergeldinfo.de

http://www.arbeitsagentur.de

A fenti történet folytása itt: Klikk

Ügyintézés Magyarországon: útlevél és lakcím 2.

Folytatva a magyarországi ügyintézéseink sorát, következzen most egy gyöngyszem. A helyszín: népességnyilvántartási osztály

A győri okmányiroda káoszában, az embertömeg összevisszaságában, háromszori sorbanállás után "máris" sikerült beadnom az útlevéligénylésemet, a lakcimkártya módosításával egyetemben. A történet itt olvasható: Ügyintézés Magyarországon 1  Az útlevelemet érvénytelenítették, a személyi igazolványomat elvették. Mindenféle létezést bizonyító okirat nélkül maradtam a világban. (De ez akkor még nem tudatosult bennem, mivel a jelentőségére csak pár órával később derült fény az OTP-nél. Na, akkor kezdtem szentségelni.)
Már csak a címeket kellett elintéznünk:
A címváltozással kapcsolatosan az önkormányzat egy másik osztályára kellett beballagnunk, ahova természetesen nem lehetett egyből bejutni, a folyosón kellett várakoznunk. A "kérjük ne kopogjon'" feliratot tiszteletben tartva, jólnevelten várakozásnak indultunk a folyosón. Az összes, szomszédos, illetve szembelevő iroda ajtaja folyamatos mozgásban volt. Ügyintézők, az osztályok dolgozói jöttek ki-be, csak a mi ajtónk maradt csukva. Eltelt 3/4 óra.Aztán még több.
Sehun sámli. A többiek az osztályon már az ebédről is visszatértek, ezt az egymás között elejtett mondataikból értettem. Mi van akkor, ha a mi ügyintézőink itt sincsenek? Vagy már ebédről vissza se jönnek?
Az ajtón az osztály nevén kívül semmi egyéb információ, nincs kifüggesztett sorszám, rajtunk kivül senki se vár ..... biztos, hogy jó helyen vagyunk?
- Kopogj már be! - hangzott fel mögöttem, vagy ötvenszer.
- Nem kopogok, ki van írva, hogy nem szabad kopogni!
- De könyörgöm, lehet, hogy nincs is bent senki és mi itt hiába állunk!
Rátapasztottam a fülemet az ajtóra. Pisszegtem a feldúlt családomnak, hogy ha állandóan morognak, nem hallok semmit se.
Úgy hallottam van bent valaki.
De mi van akkor, ha több asztalnál is folyik ügyfélfogadás, és pont a harmadik ügyintézőhöz bemehetnénk?
A fene egye meg, nem szeretek pofátlan lenni, de tényleg, be kéne mennem, megkérdezni mi a helyzet.
Kopogtam és benyitottam.
Rosszkor. Több íróasztal is volt a helyiségben, de csak egy iróasztalnál ült egy hölgy, vele szemben egy másik. Ügyintéztek.
Opsz, bocsánat....  Hebegtem, habogtam, aztán kisomfordáltam.
A családom férfitagjai enyhén türelmetlenek voltak. Az enyhén nem igaz, csak nem merem leírni a valóságot.

Aztán, valamikor sorrakerültünk.
A címmódosítási kérelmemnél természetesen kiderült, hogy érvényes papírok hiányában nem tehetem meg. Vagy személyi, vagy útlevél, valami szükséges. :-)
Kérem szépen ez EGY HIVATAL, de előtte senki, de senki nem figyelmeztetett arra, hogy baj lesz a sorrenddel! Előbb kéne a lakcímkártyát az épület másik felében elintézni, aztán leadni a személyit!
De hála ég, Magyarszágon vagyunk, ahol kellő rugalmassággal kezeljük a szigorú szabályokat. Egy telefon elég volt a "lenti" ügyintéző hölgynek és a "fentiek" máris megbizonyosodtak az állításom valóságosságáról. Pár perccel ezelőtt még léteztem papíron. 
Játszuk azt, hogy ide tetszett előszőr jönni. 
Jó. Benne vagyok. :-)
Otthon vagyunk, na. 

A magyarországi állandó lakcímem postai címre módosult. Kezdtem örülni, hogy meglennénk. Ekkor került sor a kisfiamra, aki közel 9 éve nem él Magyarországon. A címről szerettük volna őt kijelenteni. Ekkor szólt az ügyintézőhölgy, hogy ez nem fog menni, ehhez a gyámügy kell.
Az információkat németre fordítottam.
Két arcot láttam.
Egyik apusé volt, a dühtől kezdett pirosodni, a másik az Andréé, aki kezdett sápadni. Szegénykém halálosan megrémült, úgy értette, hogy nem hagyhatja el Győrt. :-)
- Minek kell gyámügy? Egy gyermek szülei határozhatnak és eldönthetik hol él a gyermekük nem? Kijelenthetik az adott címről, sőt az országból is kitelepülés miatt a gyámügy nélkül is? Velünk, a szülőkkel él a gyermek egy külföldi címen, tessék kérem megnézni!
- Nem, sajnos ez egy új jogszabály (rendelet, törvény, már nem tudom mit mondott), amivel megszigorították a gyermekek esetében a lakcímről való kijelentéseket. A gyámügynek kell hozzá az engedélye. 
- Mi ez a baromság? Mitől félnek? - kérdeztem, de belátom hülye kérdés volt, a kormány az aggodalmáról nem tájékoztatja az alattvalókat.
- Kérem, a gyerekem óvodába és iskolába is már Ausztriában és Dojcslandban járt, nem itt élt.
- Sajnos nem tehetünk semmit, be kell tartanunk az előírást ...
Ekkor már a párom nagyon ideges volt, egyfolytában elfelé készült. Úgy emlékszem ekkor hallottam halk sziszegéseket a balkánról, meg az ész megállról. 
Az ügyintéző hölgy a főnöknőjével egyetemben sajnálkozva tárta szét a karját, hogy nem megy. A gyerekünk itt van bejelentve, ezen a győri címen állandó lakosként, a gyámügy nélkül nem lehet őt kijelenteni. A gyerek a nyilvántartás szerint itt lakik.
- Árulják el nekem, az mégis hogy lehet, hogy ez a 12 éves gyermek, aki ezen a címen lakik, nem látogatta se az óvodát, és közel 6 éve iskolaköteles lenne, de NEM JÁR Magyarországon iskolába??? Egy hangot nem írtak nekünk a "Hivatalok" a beiskolázási kötelezettségről, a gyerek átcsúszott ennek a tipikusan magyarosch nyilvántartási rendszernek az apró lukacskáin.
A címről való végleges kijelentése csak egy technikai lépés lenne, nem vagyok hajlandó a gyámügyre menni egy ilyen baromság miatt! (nem is tudnék, érvénytelenített útlevéllel és személyi nélkül :-) )
A párom már ment volna ... de hála isten ekkor érkezett a megoldás.
- Van a gyereknek német útlevele? - kérdezték az ügyintézők.
- Van. Sőt! Csak német útlevele van. (a magyar meghosszabbítását korábban egyedül nem tudtam elintézni, kellett volna hozzá mind a két szülő)
... Katikám, akkor ...?
... hát, Valikám, szerintem is, ebben az esetben, mivel van német útlevele, akkor ezt így elfogadhatjuk......ezt beírjuk és akkor rendben kell, hogy legyen.

Na, mondom én rugalmasak vagyunk!
Otthon vagyunk.

Érdekelne, hogyan oldották meg Magyarországról kitelepülő családok a kiskorú gyermekeik kijelentését az állandó magyarországi lakcímről? Mindenkinek el kellett mennie a gyámügyhöz? Mi van akkor, ha a gyámügy nem javasolja? Vagy ilyen nem fordulhat elő? Akkor mi a fenének kell a gyámügy?? 

Valaki homályosítson már fel!

Utóirat:
Azon pedig egyáltalán nem csodálkozom, hogy miután a Városgazdálkodásnál lejelentettük az anyukám ciméről a szemétszállítást és azt ők tudomásul is vették (állítólag), továbbra is érkeznek rendszeresen a fizetési felszólítások! :-) 

Magyarország, én így szeretlek, soha nem okozol meglepetést! :-)

Ügyintézés Magyarországon: útlevél és lakcím

A két fincsi téma. Németországi és osztrákiai tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy ebben a két országban a hivatalos ügyek intézése egyszerű ... többnyire, de Magyarországon ugyanez akár napokba is kerülhet, fel kell rá készülni. Na most így jártam én is. Csak én nem készültem fel rá.

Az okmányirodában

Augusztus volt, kimondhatatlan forróság, strandra való idő, nem pedig útlevélhosszabbításra. Sajnos nem voltam egyedül az ötlettel, mások is ezt a napot találták alkalmasnak az önkínzáshoz. (Megjegyezném, hogy a győri ETO-Parkban is létezik egy okmányiroda, ami a tumultust hivatott csökkenteni, de ezt lehet ki kell érdemelni, ugyanis ekkortájt nyáron, természetesen ez a hivatal is zárva tartott. Érthető, hiszen az emberek többsége szabin, ráérne, szünet van az iskolákban, végre a gyerekkel is be lehetne menni elintézni az útlevelét,) 

Így maradt  számomra is a belvárosi okmányiroda. Az iroda előtt hosszú sor kacsázott, emberek álltak a tűző napon, megijedtem. Úr isten, ez itt a sor? Az volt. Az utcáról befelé araszoltunk, ekkor még rendezett, katonás fegyelemmel betartva a ki, ki után jönt. Bent aztán elszabadult a pokol. Amatőrök, az élükön szerénységem, csak tátogtak és kapkodták a fejüket jobbra balra, hova, merre, mit csináljak?

Nem láttam át a helyzetet, ugyanis az emberek hirtelen mozgásba lendültek. Az addig egyenes sorból egyszerre kusza tömeg alakult. Egymást kísérő emberek válltak meg egymástól és sorakoztak be külön-külön, ide-oda váró emberhalmazok végére, foglalva a helyet. 

Opssz, éreztem, hogy itt már veszítettem.

Beálltam a számomra egyetlen logikusnak tűnő sorba, ami az Információs pult mögött üdögélő hölgyikéig kanyargott.

Hogy mit akartam?

Segítséget, információt a döntésem meghozatalához. Nem tudtam mit tegyek a lakcímeimmel. Magyar lakcím, külföldi lakcím, itt is vagyok, ott is vagyok, szabad így? Van valamiféle bejelentési kötelezettségem? Az interneten se találtam egyértelmű és kielégítő információt, fórumokon olvasgattam külföldön élő magyarok egymástól homlokegyenest eltérő véleményét a kérdésben. Valaki szerint kötelező a dolog, neki még Amerikába is érkezett egy dörgedelmes levél az (asszem a Közigazgatási Hivataltól) , ami arról szólt, hogy amennyiben nem jelentkezik ki a magyarországi állandó lakcíméről, súlyos pénzbirságot vetnek ki rá. A másik fórumtag aztán lehurrogta, hogy nem kell ezt ennyire komolyan venni, ő már 100 éve él külföldön és még mindig állandó magyar lakcímmel van otthon regisztrálva, és eszébe sincs Magyarországon egy ilyen hülyeségért az ügyintézésbe pénzt és időt feccolni.

Nem tudtam, hogy egyáltalán mi ennek a lakcímjelentősdinek a lényege, ahogy azt se, hogy szabálytalanságot követek-e el akkor, ha nem jelentem ki magam? Továbbá szerettem volna tudni azt is, hogy milyen lehetőségem lenne a magyarországi cím valamilyen formában történő megtartására, hiszen azt a címet a jövőben is szeretném hivatalosan is használni.

Ezért bátorkodtam zavarni az okmányiroda információs kezitcsókolomját.

De ő sajnos nem értette, hogy mit nem értek.

- "Hát azt Önnek kell tudnia, hogy mit akar, én nem tudok dönteni." - és mosolygott. Válaszát persze hallották mindahányan, akik kiváncsiak voltak rá, ugyanis nincs 3 lépés távolság, nincs diszkréció.

Újra próbálkoztam.

Erre olyan papagájszerűen megismételte az előbbi mondatot, de látta, hogy nem adom fel és tőle szeretnék hallani egy részletes felhomályosítást, ezért még ezzel folytatta:

- "Van olyan, hogy állandó lakcím, meg van olyan, hogy tartózkodási cím. Most melyiket akarja? Ezt tényleg magának kell tudnia. "
De azt, hogy mi a különbség jogilag a kettő között, mivel jár, és miért fontos az egyik és a másik, mindezt megtartotta magának. Pedig pont erre lettem volna kiváncsi.

Egy festett, de már erősen kopásban levő hölgyemény állt elvileg 2-3 emberkével mögöttem a sorban, kicsit előbbre settenkedett, majd rámnézve és a fejét csóválva félhangosan megjegyezte:

-  "Nem vagyunk ám időmilliomosok!" - ez persze nekem szólt kis butusnak, miért tartom fel a sort?  :-)

Az infós "szakember" még azzal homályosított fel, hogy igen, a címváltozást be kell jelenteni. Slussz. Mondom, szakember, jól felkészült az esetleges kérdésekre, ezért ül ott abban a székben. Fontosnak tartanám pedig, hogy az ügyfelezős kollégák készüljenek fel az ilyen kérdésekből, biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki hasonló témában kér felvilágosítást. A kérdésemet egyszerűnek gondoltam, főleg egy olyan szakembernek, aki a témában maximálisan kiismeri magát: 

Megbeszéltem magammal, hogy az állandó lakcímemet tartózkodásira módosítom.

Még egy kérés, az útlevelemet is szeretném meghosszabbítatni.

- "Ahhoz kell fénykép is. "

- "Igazolványkép? Hozzak?

- "Mit akar hozni?? Hát itt csináljuk!"

- "Szerintem igazolványképet máshol is csinálnak, lehet ha hoznám magammal, gyorsabban el tudnám intézni az útlevelemet.

Ekkor tényleg úgy nézett rám, mint egy hülyére.

- "Mit akar hozni? Hát itt csináljuk a fotót!'

kezdett gyanússá válni a dolog ...bár a nő ennél többet nem árult el, olyan volt mint egy tanár az asztala mögött, csak nézett rám, nézett, láttam rajta, hogy tőlem várja a helyes választ.

- "Úgy érti más eljárással rögzítik a fényképeket?"

- "Hát persze .... " - és 3-4 szóban röviden elmondta a lényegét, de tényleg úgy kezelt, mint egy pihent agyut. 

Drága Ügyintézők a Hivatalokban! Az ember lánya nem tudhatja, hogy éppen milyen divat tombol Magyarországon az okmányirodákban, nézzék el nekünk ezt a kis hibát!

Esetleg nem ártana a hivatalban egy bazinaaaagy, információs plakát az egész cuccról. Onnantól kezdve, hogy bejön a manusz az irodába. Kis képek, szöveg, ilyesmi. Mi és hogyan történik, mit kell hozni, vinni, előkészíteni. Vagy akár információs füzetecskék az információs emberkéknél. Pont úgy, mint a balkánon kivüli helyeken.

 Fényképekkel kapcsolatosan én eddig még csak az u.n. "biometrikus" fényképekkel kellett, hogy szembesüljek a német jogosítványom kapcsán. Azt se ott a hivatalban csinálták, fényképésznél jártam előtte.

Fogadjunk, hogy a győri infós maminak meg  ilyenről nincs fogalma! De nem is baj, nem itt él. Ahogy én se Magyarországon, ezért nem ismerhetem a változásokat.

Infós néni után beálltam a fényképezős sorba. :-) Kivártam a soromat. Festett szőke, az előbb nekem beszóló asszonyság, már láthatóan helyezkedett.

A fénykép elkészülte után aztán újra sorba kellett állnom, ismét az infós néninél, mert az elkészült képek után tőle kapjuk a hívószámot, amivel bejuthatunk az ügyintézőkhöz.

Egy agyrém nem? 

Háromszor kellett sorbanállni egy útlevél meghosszabbítása miatt!

A hátam mögött álló hölgy jóindulatúan, megértéssel a hangjában megszólított, tudni szerette volna mi történt az imént, mit kérdeztem az ügyintézőtől? Mindezt a beszólós kopottszőke megfigyelte, a lankadt figyelmünket egyből meg is próbálta kihasználni, a szemem sarkából láttam, hogy akcióba lendül.

A velem beszélgető hölgy sorstársam, ő is külföldön él, Franciaországban. Elmesélte, hogy férjhez ment és 3 nap alatt nem tudta elintézni a névváltoztatással és az egyéb papírokkal együtt járó hercehurcát, jelenleg 1 hetet tölt itt Magyarországon, kb. ennyi napra való hidegélelemmel felszerelkezve, mert ismét ügyeket kell intéznie. Panaszkodott ő is, én is, el voltunk.

Festett, de már kopott szőke ügyesen besasszézott elénk, két egész pozicióval közelebb került a sorszámhoz!

Szívem szerint szóltam volna neki, hogy aranyos, nem ugrálunk, kivárjuk a sorunkat, mi se vagyunk időmilliomosok, de hagytam. De megjegyeztem magamnak. Az emberek néha ilyen buták. Azt hitte, nem tűnik fel senkinek.

Aztán megtörtént a csoda. Sorra kerültem. 

De ezzel még nem ért véget semmi sem. 

Várt ránk a lakcímmel kapcsolatos ciriburi, amiben főleg a kisfiam volt érintett. De ami ott, a népességnyalvántartó osztályon történt, az már túl sok volt. Az én rendkivül türelmes, halkszavú párom, aki még akkor se szólt amikor a kisnövésű, sűrű nővér kiabált velem a kórházban, aki példája a mértékletességnek, finomságnak, ez az ember, ott akkor ebben a hivatalban kiakadt. :-) Vele ilyen nem szokott előfordulni, de felemelte a hangját és haladéktalanul menni óhajtott. Azt mondta, hogy vele itt ezt a cirkuszt nem fogja senki megcsinálni, asszem balkánozott is. Hagyni akarta az egészet a francba, azt mondta, majd elmegyünk a németországi magyar nagykövetségre, ott ezt garantáltan nem merik megcsinálni, itt pedig felejtsenek el, egy vicc.., meg balkán .... :-)

Folytatom a történetet.

Az Anyukámmal kapcsolatosan nincsenek jó híreim. Nem lett jobb semmi se. 

Vasárnaptól szerdáig, ott leszek nála. 

Remélem megvár ...:-(

Magyarországi ügyintézés: a fantasztikus E.ON

Ahol első az ügyfél! Persze csak az az ügyfél, amelyik békén hagyja őket. :-) De mi van a többivel?

A legelső problémám a konszernel, a Saftladennel még 2004-2006 tájékán adódott, amikor egy magyarországi ingatlant illetően, ügyintézésileg külföldről már labdába se rúghattam.

Okos emberek okosan kitalálták a 40-es, meg asszem a 80-as ingyenes előhívószámokat Pestről meg vidékről, de azt, hogy a határon túlról valaki hogy jut el egy ügyintéző elvtársig, arra nem is gondoltak. Márpedig ezek az ingyenes számok csak és kizárólag Magyarországon működtek.

Mivel állati fontos és sürgető volt az ügyem, ami miatt muszáj volt velük beszélnem, kínomban kikerestem a portás, meg az összes lehetséges osztály (már nem emlékszem melyik, talán műszaki, vagy számlázás) számát és hívtam őket rendületlenül. Hála isten otthon azért mennek a dolgok félhivatalosan is (erre majd a népességnyilvántartás kapcsán rá fogok térni), szóval találtam magamnak segítőket, akik azért méltatlankodva, mert így nem szabadna ügyféllel beszélniük, meg külünben is, de azért segítgettek.

De ez semmiség volt. Az E.ON most hozta a csúcsformáját.

A szüleim 1985-ben elváltak. Az apu nevén maradt a villanyszámla, nem lett átíratva. Minek? Maradtunk a lakásban, nem mindegy kinek a nevére szól a számla? A lakás a mienk, az áramfogyasztás is. 

Az elmúlt 27 év alatt a T. Szolgáltatónak semmi gondja nem volt azzal, hogy a "Kovács János" nevére érkező számlák eleinte még csekken, majd később "Kovács JánosNÉ" bankszámlájáról kerültek kiegyenlítésre. Sőt, az anyu a banknak megbízást kapott arra, hogy az E.ON-tól érkező számlákat kifizesse, bizonyára erről is született valamilyen papírka, amit az eonnál is rögzítettek, de ezt nem állítom. Az elmúlt években aztán visszatért az anyu a csekkes megoldásra, nem volt probléma ezzel se. Egyszer nem reklamáltak eonék az miatt, hogy nem egyezik a fogyasztó tulajdonosának és a számlákat fizető személynek a neve, amíg ugye kaszíroznak, ilyenre nem adnak.

Aztán egyszercsak túlfizetést állapítottak meg, amit vissza szerettek volna fizetni. Na ekkor történt. Az E.ON egy hihetetlenül fogós probléma elé állított minket és saját magát.

Ugyanis visszafizetni csak "Kovács Jánosnak" lehet SZEMÉLYESEN! Más nem veheti át, csakis ő. Bankszámlára nem utalnak persze, mert már nem onnan történt a számlák kiegyenlítése, meg különben is, személyesen a fogasztónak jár vissza píz. Vele párhuzamosan voltak persze aktuális számlák, amikre a józan paraszti ész azt mondaná, hogy egyszerű, be kéne számítani! De az eon-nál valószínűleg erre külön épületben levő osztályok jogosultak, külön ügyszám, illetékesség, cégespapír ... ki tudja ... :-)

A postásnénit is megpróbáltuk megkenni, de a neki ajándékozott tábla csoki végül is felesleges invesztíciónak minősült, mivel nem merte átadni a pénzt a mindenbe beavatott szomszédnéninek. Kár, pedig le volt vajazva az egész, ő odaírta volna, hogy "Kovács János". A pénz újra visszakerült áramékhoz.

Az anyu huga hiába járt az ügyintéző nyakára, hajthatatlanok maradtak. Az átíráshoz ragaszkodtak. A bevitt 1985-ös (!) válóperes végzésre is csak sajnálkozva tellegettek, az aztán nem jelent semmit, attól még az exférj manapság is a lakásban élhet. 

Az anyu huga próbálkozott: 

"De nem él a lakásban, higyje el!. És kérem szépen tessék megérteni, hogy nincs vele kapcsolatunk, nem is tudjuk merre lakik. A nővérem meg nagyon beteg, kérem keressünk valami egyszerűbb megoldást, csak van valami ....ha gondolja aláírom Önnek a János nevét, csak legyen már ennek vége.. "

"Nincs más megoldás. Esetleg még behozhat egy tulajdoni lapot, azt elfogadhatjuk."

Azért az ügyintéző humoránál volt, mivel a 14.000,-Forintos túlfizetés "rendezéséhez" kiváltjuk persze kb. 6.000,-forintért a tulajdoni lapot .... ittenem.

Nehezen sikerült azt elérni, hogy legalább a túlfizetés egy részét beszámítsák az újabb számlák egyikébe, a többihez viszont nem volt mese, kellett az apu.

Hála isten beleegyezett, aláírva visszaküldte az átjelentőt .....

Mondhatjuk happy end, de azt hiszem a fentiekből jogosan következhet a kérdés:  muszáj minden baromságot, ennyire véresen komolyan venni és körömszakadtáig betartani??? Nem lehetett volna egy kicsit megértőbb, gördülékenyebb az ügyintéző, a szolgáltató? Uramisten, hát mekkora törvénytelenségre kértük, most mondjátok meg?

Adatvédelem, szabályok, trallala. Egy kicsi megértés, emberség, félrenézés, hiszen nem követett volna el akkora szabálytalanságot, nem ártott volna vele se a munkaadójának, se az ügyfélnek, sőt! Az ügyfélnek óriási segítséget nyújthatott volna, ha esetleg megkülönböztetett figyelembe részesíti a súlyosan beteg ügyfél nevében eljáró és segítséget kérő rokont, ha azt mondja esetleg, tetszik tudni én nem tehetek semmit, de várjon szólok a főnökömnek, kérek tőle engedélyt, vagy egyszerűen asssszongya, jóvanna. Átállítottam a gépben a kifizetést, rámegy arra a bankszámlára ahonnan a teljesítések érkeztek ...

Heteken keresztül ment a ciriburi.

A postásnéni meg visszaadhatná a csokikát, teljesen szabálytalan, hogy elfogadta. 

Akár fel is jelenthetnénk! :-))))