Ùjabb Club Sieg!

Vagyis:  ismét győzött az 1FCN! Hihetetetlen, fantasztikus érzés, tiszta eufórikus állapot egy ilyen győzelemmel végződő meccs!

Amúgy egy Clubberer élete elég nehéz, a mélyrepülésekről kivétel nélkül gondoskodik a Club. De most valami megváltozni látszik. A negyedik meccs zsinórban, amit megnyertek és nemcsak úgy, hogy: na ja, szerencsével sikerült berúgniuk egy gólt, hanem pazar, bámulatos focival, szinte kakivá verve az ellenfeleket. 

Oda vagyok tőlük meg vissza, eszméletlen jól játszanak. Látszik, hogy valóban egy csapat, szívvel és lélekkel.

Az edző Dieter Hecking szenzációsan passzol a játékosokhoz, ért a nyelvükön, a bizalom, megértés kölcsönös. A hapsi eleve egy rendkivül természetes, finom modorú, intelligens ember, aki képes világosan fogalmazni és másokat nem megsértve nyilatkozni. Teljesen az ellentéte például Van Gaalnak (Van Ghhhhhaaaall) az arrogáns Bayern München arrogáns edzőjének. :) Különben vicces, amikor a Nürnberg-i stadionban az éppen folyó meccs alatt megjelentetik a kijelzőn a párhuzamosan folyó játékok állását. Ha ott vagytok a stadionban rá se kell pillantani a kijelzőre, a szurkolók boldog kórusüvöltése elárulja: gólt rúgtak a gyűlölt Bayernnek. Persze ez nemcsak Nürnbergben van így, Németország további 8 stadionjában ugyanígy örülnek a szurkolók annak, ha a Bayernt pofára ejtik. :) Miért van ez így? Egy ilyen külföldi sztárokkal felpumpált "Übermanschaftot" nem is lehet szeretni. Nem a mi fiúnk.

Az edzőjükre a Van Gestenre :)  visszatérve. A faszi holland (ugyanúgy mint az állandóan természetellenesen vigyorgó -ezért általam "Grinzinek" hívott- és az egészet a kameráknak így arcjátékkal túljátszó "csodacsatár" a Robben) és a hollandok valami eszméletlen hülyén beszélnek németül. A Van Gaaaaaaalnak nem tudom miért nem adnak órákat, a szentségit tanulja meg már kimondani, azt hogy spiel! :)) Itt van már legalább egy éve és egyfolytában pöszéz. Öööö, wir haben öööö ein szönesz szpiel ööö geszpielt. :))  Az egyik rádiós szerint, amikor a Van Gal és a hollandok németül beszélnek, úgy hangzik mint amikor a delfinek vinnyognak. :)

A Nürnberg trénere Dieter Hecking maximálisan a fiatalok játékba való beválogatása mellett áll és úgy tűnik, a sportpolitikája remekül bevált. Ahogy már írtam, az 1FCN-nek nincs pénze milliókért sztárjátékosokat vásárolni, így részben hozott anyaggal dolgoznak, azaz a saját utánpótlással.

Itt van mindjárt Philipp Wollscheid (születetett 1989-ben) bár korábban más csapatoknál kezdte, végül is az 1FCN-nél landolt az ifiknél. Innen emelte fel az edző és tette be a nagycsapatba. A srác eszméletlen, úgy játszik, ahogy sok öreg róka nem képes: szinte hiba nélkül. Kiváló teljesítményt nyújt meccsről-meccsre, rajta keresztül aztán nem megy labda tovább. 

Vissszatérve a tegnapi meccre. 3:0-ra verte a csapat a Frankfurt csapatát. Az első gólt az én kis Schieberem rúgta, aki végre örülhetett is neki! ;) A gólt sajnos tegnap a kisfiam miatt nem láttam, mivel kéz a kézben sétálva útközben voltunk a "kocsmából" hazafelé. :)

Már napok óta mérlegeltem a helyzetet, tudtam, hogy nekünk a bíró 20:30 -kor már egy kicsit későn fúj bele a sípjába, hogy kezdés. Nyuszkó csak otthon képes nap mint nap a mutatványra: akármeddig fennmaradni. Mi szülők már rég kidőltünk, ő még trillázik. Az a baj, hogy nem tudom hol kell belőle kiszedni az elemet. 

Viszont én is voltam gyerek, Tudom hogy van ez! Határtalan optimizmussal indul: menni fog, még szép, hogy ki fogom bírni! Aztán érkezik a rettenetes fáradtság, a fázós reszketés a hirtelen ránktörő álmosság. Ilyenkor nincs mit tenni. Aludni kell menni. 

A kisfiamnak felajánlottam, hogy amint úgy érzi elég, megyünk haza kettecskén. Áh, Anyu, ki fogom bírni, semmi gond! Ha-ha-ha. A félidőben már láttam rajta, hogy annyi meg egy bambi, hiába is állította, hogy még bírja. Minek kéne szegénynek bírnia? 

Indultunk hazafelé a zuhogó havasesőben. Beszélgettünk, vigyorogtunk, annyira édes volt, mivel állandóan elnézést kért, hogy elcseszte a focinézésemet. Persze megnyugtattam, hogy ő semmit nem cseszett el és ő csak egy gyerek, aki én is voltam, pontosan tudom hogy van bekötve. Anyuként pedig főleg tudnom kell, hogy 10 évesen este 3/4 10-kor az ember, bármennyire is klassz kisfiú, nem bírja.

Azért azt megjegyeztem neki, hogy sokkal nyugodtabb lennék persze, ha a Club az első félidőben már egy-két gólt berúgott volna, mert így null-nullás állásnál ugyibár akármi is lehet, de persze a legrosszabb ami történhet, hogy éppen most rúgnak gólt! Ráadásul a kis Schieberem, mi meg itt bandukolunk az utcán és nem látjuk!

10 perc alatt hazaértünk, felrohantunk az emeletre, be a számítógéphez, ahol már ment egy lifestreameren a meccs. És mi állt a jobb felső sarokban? 1:0 a Club javára!!!! :))))))))

Ilyen nincs, ez nem lehet igaz!! Ki rúghatta a gólt?!? Klikk ide-oda.... jawohl. :) Naná, hogy Julian Schieber. :)

Jókat vigyorogtam, mivel ma mások is ugyan arról számoltak be, amit én magam is átéltem, Ugyanis hihetetlen módon, szakítva az évek óta tartó hagyományokkal, alig várjuk, hogy kezdődjenek a tévében a sportösszefoglalók, újra és újra meg szeretnénk nézni a gólokat, méghozzá örömittasan! :)

Bezzeg pár hónapja ez még nem így volt! Továbbkapcsoltunk, akarta a rosseb mégegyszer megnézni, hogy kaptunk ki. :) 

Végre nem azzal kell foglalkozni, hogy még hány pont választja el a Clubot az első ligából való lecsúszástól, hanem azzal, hogy még mennyi kell a legalább 5. helyhez, azaz az Europakupához! :) 

Most megyek, jönnek a tévében a Bundesliga összefoglalók! :)

fotó: www.fcn.de