A kedvencem - még mindig James Hunter ;) -

Lehet, hogy ez a szám már volt de, nem baj! Nem tudom megunni, egyszerűen rajongok Vadász Jani zenéjéért. Sajnos Magyarországon egyáltalán nem ismert, nem játszanak tőle még egy nyamvadt Carinát se. :(

Nagy kár! 

Ìme a  The Hard Way c. száma, a The Hard Way c.albumáról. A felvétel egy koncertjén készült. Dzsémsz mindig ilyen jókedvű és mindig ilyen gyorsan beszél angolul, én sajnos nem értem. :( Bár egy nagyon kedves, angliában élő ismerősöm /Perecke ;) / szerint, egyáltalán nem gyors a Jani beszéde, ő ért mindent. 

Èn is szeretném érteni a poénjait!! Segítsen valaki! Englischileg még nagyon messze járok az elfogadható szinttől. Akár amerikai, akár a colchesteri angol, ha a James Hunter beszéli, nem bírom követni. :)

Ezt úgyse hiszitek el, pedig így van!!

Ma szinte az egész  napomat az 1FCN-nek szenteltem (tényleg sokáig tart ám egy ilyen blogbejegyzés összeállítása) és nem fogjátok elhinni, de úgy tűnik ott "FENT"  kultiválták a témát és az erőlködésemet megjutalmazták.

Ez a mai postával érkezett:

Megmondjam mi áll a levélben? La-la-la-la, gratulálnak ahhoz hogy résztvettünk és nyertünk a nyereményjátékon: 2 belépőt nyertünk a szombati Freiburg elleni meccsre!! Jupppppiiii!!  Előfizetői vagyunk az itteni napilapnak (nem Bild Zeitung ;) ) és az előfizetőknek szólt a játék. 

Na? Erre varrjatok gombot! :))))

1FCN - Heinrich Stuhlfauth

Max Morlock után itt van még egy karizmatikus ember: Heinrich Stuhlfauth, vagy ahogy hívták: Heiner Stuhlfauth. 1896.január 11-én született Nürnbergben és 1966.szeptember 12-én halt meg ez a kiváló sportoló. Otthon azt mondanánk a kapusok gyöngye. Stuhlfauth, Morlockhoz hasonlóan igazi Clubberer volt. (Az 1FCN-t hívják Clubbnak, a szurkolókat, a szimpatizánsokat pedig Clubberernek. Èn is az vagyok. :) )

Stuhlfauth idejében még más szabályok voltak érvényben a bajnokcsapatok elsőségét illetően. Manapság az a bajnok aki a tabella elején áll, régen viszont döntőmérkőzést játszott a két legjobb csapat a címért. Heinrich Stuhlfauth az 1920-as években 5-ször állt a kapusként a pályán a Nürnberg csapatával a német bajnokságot eldöntő meccsek alkalmával és soha nem kapott egyetlen gólt se! (A későbbi évekről még nincs információm, és most lusta vagyok utánanézni. Majd.)

Tőle ered a híres mondás: 

„Es ist eine Ehre für diese Stadt, diesen Verein und die Bewohner Nürnbergs zu spielen.
Möge all dies immer bewahrt werden und der großartige FC Nürnberg niemals untergehen.“

Ugyanez magyarul az én fordításomban:

Egy megtiszteltetés ezért a városért, ezért az egyesületért és a nürnbergi polgárokért játszani. 

Òvni kell, őrizni ezt az egészet, és akkor ez a nagyszerű  FC Nürnberg soha nem is fog elveszni.

Ez az idézet minden hazai meccs elején megjelenik a stadion kijelzőjén, nagyon sok szurkoló pólóján olvasható. A Clubb weboldalán, klikk is ott szerepel legfelül. Ezek nagyon különleges mondatok, hiszen olyanok mint egy szimbólum, töltéssel rendelkeznek. Hogy egy sportoló megtiszteltetésnek érezte azt, hogy ebben a csapatban játszhat, azért az utókornak is elegendő jelentőséggel bír. Szerintem is csak így érdemes!

A Max Morlock Stadion :) előtt zászlók lengenek emléket állítva a korábbi bajnoki-, illetve kupagyőzelmeknek. A zászlókon az évszámok és a régi játékosok közül mindig egy fotója, valamint természetesen az esemény. 

Az 1FCN a fennállása alatt 9-szer volt Német Bajnok és 4-szer Kupagyőztes. Továbbá a MI Clubbunk a  rekord kieső (az elsőosztályból) és rekord felkerülő csapat! :)) A Clubbal soha nem unalmas az élet!

 

Szegény Katrin! :)

Mielőtt folytatnám a megkezdett témát, gyorsan még valamit le kell írnom, különben elfelejtem. Már írtam Katrin Müller Hohensteinröl egy, szerintem teljesen feleslegesen kiforgatott elszólása kapcsán. A történet az alábbi linken érhető el, a tartalma kicsit szükséges a továbbiak megértéséhez.;)

VM 2010 - Szösszenetek 3 - avagy az innerer Reichsparteitag

A helyi újságban jelent meg egy cikk, amiben az éppen elkezdődött német bajnokságról gyártottak az újságírók vicces előrejelzéseket. Ebben szerepelt újra Katrin. 

Az egyik újságíró szerint KMH következő blamázsa már "vorprogrammiert", azaz előre programozott. Szerinte Katrin a következőt fogja mondani az itteni NB1, azaz a Bundesliga állása kapcsán:   

"És a tabellán a Führer, a Bayern München!  

Szegény Katrin, hogy ebből megint mi lesz, hiszen ezt a Führer-t azaz Vezetőt már megint csak "onnan" ismerjük! :)) 

1FCN - Max Morlock

Séta tovább a D-betűs Dutzendteich környékén :) Ès már el is értük az 1FCN Stadionját, ami nekünk csak Frankenstadion, vagy Max Morlock Stadion de semmi esetre se Easy Credit Stadion!

Max Morlock egy legenda. 1925. május 11-én született Nürnbergben és 1994. szeptember 10-én halt meg. A sportolói pályafutása alatt csak és kizárólag a Nürnberg csapatában játszott, a mancsafthoz mindvégig hű maradt. Bár ezekben az időkben még teljesen ismeretlen és gondolom elképzelhetetlen is volt a mostani módi, hogy egy játékos ma még a Werda Brémánál, holnap a Milánnál, holnapután pedig a Kijev Moszkvánál játszon. A régiek szívből választottak és a szerelem, a tisztelet a rajongásuk a csapatukért örökké megmaradt.  Morlock idejében a városok csapatai alapvetően a városi srácokból álltak. Egy nürnbergi futballcsapatban csak nürnbergiek játszottak, már egy Schwabach-i (nagyon közeli kisváros) játékos is "Ausländernek", azaz "külföldinek" számított.

Morlock 900 (!!) meccset játszott az 1FCN színeiben, 700 gólt rúgott. Tagja volt a német válogatottnak az 1954-es világbajnokságon is, bár igaz, ez a szereplése nekünk magyaroknak fájdalmas emlék. 2:0-ra vezettünk az első félidőben, amikor Max Morlock belőtte a németeket felszabadító gólt, az állás 2:1-re változott. Ez a gól lélektanilag nagyon fontos volt, egyszerre hihetővé vált, hogy talán mégis le lehet győzni a magyarokat! A végét mindenki ismeri, a legyőzhetettlennek ismert magyar Aranycsapat a döntőmérkőzést 3:2-re elvesztette. :( Magát a meccset a németek csak a Das Wunder von Bern-ként, azaz a a Berni csodaként emlegetik, film is készült róla. Egyrészt roppant idegesít a téma, mert sajnos nagyon gyakran adják a német tévében a régi képsorokat, sokszor beszélnek róla, de ami bizsergeti a szívemet az a fantasztikus elismerés és tisztelet, ahogy a mai napig az akkori magyar futballistákról beszélnek. Kár, hogy nem tettem el az újságcikket, de néhány éve volt errefelé egy nagy találkozó, a régi válogatott még életben levő (szörnyű ilyet leírni) tagjai találkoztak egymással. Láttam a tévében is a róla szóló szemkönnyezős közvetítést.... Volt akinek már csak a felesége tudott elmenni a találkozóra, de valóban megható volt az a tisztelet és szeretet, ami ezeket az egykor egymás ellen élethalálharcot vívó, rivális sportolókat összekötötte. Nagybetűs Sportemberek egyől-egyig. A berni csoda (németül), klikk

Most mondjátok meg, hát nem jobban megérdemelné egy nürnbergi stadion az ő nevét?! Max Morlock Stadion! Vagy ami korábban volt, Franken Stadion, hiszen ez a város a frankoké. De nem kérem, megy a biznisz, a fő szponzor az Easy Credit és a szerződésben kikötésre került a névhasználat. De már hála isten nem sokáig, a szerződés lassan lejár. Az Easy Credit Stadion név miatt hiába röhögnek a fürthiek, az ő csapatuk a Playmobil Stadion után, a jelenleg az új szponzorra átkeresztelt Trolli Stadionban játszik! :)) Az se piskóta, he-he-he! :)

Furchtbar (borzalmas) nem??

Ez lenne az igazi!!!

 ..... de nincs ám még vége, folytatom a történetet!

Dutzendteich és a helyesírás

Be kell vallanom, a tegnapi bejegyzésemben az elejétől a végéig konzekvensen Dutzenteich-et írtam a Dutzendteich helyett. Nincs különbség igaz? De! :)) Hiányzik a D!

Higyjétek el, hogy soha nem vettem volna észre a hibát, mert az én szemem a magyar szövegre és a magyar helyesírásra van beállítva. A fejemben hátul ott egy nagy raktár, benne a magyar nyelvtan, (többnyire :)) a helyesen írt szavak képe. Amikor valamit leírok, annak képe egyből hátramegy a szememen keresztül ebbe a "raktárba" és ott villámgyorsan összehasonításra kerül a már meglévő másolatokkal. Ha nem stimmel, egyből jön vissza a vészjelzés, amit az üzenet alapján máris lokalizál a szem. Lehet javitani! :)

De a német szavak ojjaj! Kevés példányuk ül biztosan a fejemben levő polcokon, van amelyiket hiába teszek fel újra és újra, sajnos állandóan leesik. Befut a parancs a szememen keresztül a fejembe, kezében mondjuk a Tucat tó németül és körbenéz. Hé, fiúk! Ìgy kell ezt írni?? A fiúk pedig megrántják a vállukat, magukban persze szitkozódnak, hogy mégis honnan kéne tudnunk .... és nem túl nagy meggyőződéssel, de válaszolnak: Ja, így. 

Kösz, és már fut is vissza az információ a szememig. Rendben van, mehetsz tovább! :)))

Ès bizony maradna is a hiba az idők végezetéig a szövegben ha a család nem segítene. De ők segítenek, ahogy tegnap is. Előbb-utóbb valamelyikük csak-csak rápillant a képernyőre. (Bár a kisfiam kinevetős, fejrázós, jézusom Anyu, hogy lehet ezt így írni kritikáját kicsit nehezen tűröm ...)

Tegnap 2 méter távolságból érkezett a hang a kanapé irányából:

- "Azért a tucatot d-vel írod, ugye?"

- "A mivel?? Milyen d-vel? Ùgy érted Dutzend?"

- fejbólintásos nyugtázás

- "Ujujjujj dehogy is, minden szóból hiányzik! Az összeset ki kell javítanom. :(  De mondd csak, ezt Te hogy veszed észre ilyen messziről?!?!"

- "Egy ekkora hibát? Egyből kiböki az ember szemét!"

Hogy vannak ezzel mások nem tudom, nálam ez a probléma rendszeres. Jól ismert és állandóan használt német szavakat is képes vagyok hibásan leírni, gondolván, ha mégse lenne jó, egyből észreveszem, és ez a tévedés. A rosszul leírt (elütés, betűcsere) magyar szavakat ismerem fel csak egyből a leírás pillanatában, de nem a németet.

kép: aboutpixel.de / Buchstaben © Uwe Dreßler

Nürnberg - a Dutzendteich és környéke

Tőlem nem szabad ám tisztességes, minden részletre kiterjedő idegenvezetést elvárni, én csak a magam módján, a´la Andi vagyok képes dolgokat bemutatni, ahogy én is hallottam, tapasztaltam, meg amennyire érdekelt. ;)

A Dutzendteichel kapcsolatban is majdnem azonnal belecsaptam a nürnbergi focicsapat az 1FCN, meg a Nürnbergi Volkfest-es témákba, de egy pillanatra belegondoltam .... ezért most visszagurulnék a téma elejére, essen egy pár szó a környékről!

A Dutzendteich (magyul a Tucat tó) neve hallatán természetesen én is megkérdeztem, hogy miért? A nem túl széles körben - érthető igaz? ;) - feltett kérdéseimre kapott válaszok általában:

"a mit tudom én, ez a neve és kész", 

"biztos azért,mert 12 kisebb tóból alakult ki", 

"honnan tudnám, mióta az eszemet tudom így hívjuk"

Ès persze a javaslatok, hogy ha ennyire érdekel, akkor nézzek utána!

A wikipédia a névadással kapcsolatosan azt mondja, hogy nem a korábban arrafelé kialakult tucatnyi tóból  (ami pontosan csak 8 volt) ered a megnevezés, hanem:  a név eredhet a "nád" szó egy régi német megfelelőjéből a Doutze szóból, illetve az 1594-es Pfinzing-Atlas leírásából, ami a területet "Tutschetey"-nek, azaz sáros, mocsaras területnek nevezi.  (A wikipédiás oldalon érdemes megnézni azt a klassz légifotót, amelyen látszik a Dutzendteich és a környéke, klikk ide!)

Családom férfitagja megerősítette az információt, ugyanis Hitler idejében, az ő vezényletére kezdték meg az akkortájt mocsaras, iszapos környék (a tó rendben volt :) lecsapolását. Az überdimenzionálisra álmodott birodalmi területi terveihez volt szüksége a Dutzenteich egész környékére.

A Reichsparteitagsgelände, Hitler megaterve csak részben készült el. Ezen a linken gyönyörűen meg lehet nézni az egész területet, és a hozzá tartozó információkat. Szenzációs régi és új képek, valamint nagyon pontos leírások ..  kmm, igaz németül, de segítek, ha valakinek van kérdése! Becsszó!

A Dutzendteich már a 17.században is kedvelt kirándulóhelynek számított. Nyáron vicibiciklik, csónakok, télen korcsolyázók. Bár nem minden télen, ugyanis néha leengedik télre a tó vízét. Hogy mi okból nem tudom, de most lusta vagyok utánakeresgélni, mert akkor soha nem leszek kész ezzel a bejegyzéssel!

Lecsapom a wassert a homlokomról, mert végre elértem ahhoz a ponthoz, amikor hála isten, ilyen egyszerűen  leírhatom: egyik nap kimentünk szivacslabdázni a Dutzendteich-hoz! :) 

Előtérben a Dutzendteich, a háttérben a Kongresshalle, ami része a Reichsparteitagsgeländének. 

Az épületben található a Dokumentationszentrum.

Csússzunk kicsit balra! 

Máris látható az éppen épülő, készülő Nürnberger Volksfest, azaz az itteni Búcsú.

Hát nem szép?

Egy gyerekkel minden sokkal jobb! A táj is vidámabb!

Majdnem tenisz! Majdnem! :)

Sajnos a (rossz) példa ragadós

Vissza kell szoknom a normális életbe, az elmúlt hetekben túl sok volt a számítógépezés. Voltak napok, amikor böven 10 óra felett volt a csüccs. Persze ebben minden benne van: munka, blog, youtube, munka, fórum, facebook, munka, blog ........ , de tényleg túl sok.

És ez ragad másra is, látja a gyerek! :) Mostanra a család másik fő számítógépes "szakembere "a kisfiam lett, vigyázni kell. 

Részlet a ma délelőtti biciklitúrát megelőző párbeszédből:

- André, gyere indulunk! - hallottam a gyermekem apjának a hangját, akinek felhívására nem érkezett válasz. Apuka ezért kénytelen volt személyes látogatást tenni a gyerekszobában. Apa-fia beszélgetését közvetlenül nem hallottam, csak az egészet lezáró utolsó mondatot, amit az ajtó becsapása után apuka harsogott a levegőbe:

- Ilyen nincs!!! Még nem ér rá, mert nincs kész a blogbejegyzésével!!  :))

(csendben röhögtem magamban, bár valamennyire tényleg tragédia, hogy egy 10 éves gyerek nem ér rá, mert írja a blogját! :)))

Fiú a számítógépnél ....blogot ír

Nyertünk!

Nem vagyunk Bild-Zeitung olvasók, ezt így mindjárt leszögezném. Aki a napilapot nem ismeri, annak elmondom, hogy ez az újság Németország legnagyobb példányszámban fogyó pletyó napilapja. Rosszabb mind a magyar Blick, mert ez még nagyobb, vastagabb, tele van horror képekkel balesetekről, gyilkosságokról, beteg gyerekekről, fejnélküli lovasokról és ami a legrosszabb, szinte mindegyik Bildben van hír Dieter Bohlenről, Boris Beckerről és lassan a feltörekvő sztárok közé sorolható Lothar Mäthausról - ő a mi Lodárunk, a herzogen-aurachi szobafestő, majd futbal isten -. A hapik a megkülönböztető figyelmet a nőügyeik miatt élvezik, másban már nem igazán nyújtanak nagy teljesítményt. Szóval minket tényleg nem érdekel az újság.

Ja, mielőtt elfelejtem! Minden nap van egy Csöcsi Baba a címlapon, azaz Bild-Girl! :)

Egy ismerősünk (aki Bild-Zeitung olvasó) bevallotta, hogy nem szereti az újságot máshol olvasni, csak otthon. De miért? Mert ő csak WC-s Bild-Zeitung olvasó, és otthon a fürdőszobájukban pontosan neki tudja támasztani a WC mellett álló mosógépnek az újságot,  ami máshol a hiányzó gép miatt nem kivitelezhető. :) Márpedig ezt a monstrumot kézzel megtartani képtelenség! :) 

Azt viszont hozzá kell tennem, hogy a Bild az kb. olyan mint a CNN, a leggyorsabb és a legmegbízhatóbb az információk tekintetében. Meglepő módon a német királyi tévékben is sok hírt vezetnek fel ezzel: a Bild-Zeitung információja alapján ..... szóval megadják a hír forrását és meg kell mondani, ezek a hírek általában teljesen fedik a valóságot. Ez az újság az első a friss hírekkel.

Na, szóval a nyeremény. Teljesen véletlenül bukkantunk rá az interneten a felhívásra, amiben kérték, hogy akik a külföldi nyaralások alkalmával valami vicces félrefordításra bukkantak, azt küldjék be a szerkesztőségnek, esetleg nyerni is lehet vele. Hát nekünk van 2 képünk, beküldtük.

Már kétszer hívtak azóta a szerkesztőségből az egyik kép miatt. A hozzá írt szöveg (made by én ;) ) nagyon tetszett a szerkesztőnek, aki ma újra felhívott és először is gratulált, mert a képünk az egész országban megjelent, és ez 250,- eurót (jupiiiiiiii) jelent!!!, másrészt a segítségemet kérte egy magyar-német fordításhoz, ugyanis emlékezett rám, hogy Magyarországról származom és nagyon jól beszélek németül. Ez is nagyon jól esett ... bevallom nagylányosan. Egy kis malőr is belecsúszott a beszélgetésünkbe, mert amikor gratulált megkérdezte, hogy nem láttuk a képünket az újságban?!?!? Erre én persze megint nem vigyáztam a számra, egyből kicsúszott, hogy nem, mert tetszik tudni mi nem vagyunk ...ööööö..... olvasók. Kicsit sértődötten nyugtázta egy ah so-val, én meg mérges voltam magamra, hogy ezt most mi a francnak kellett mindenképpen megmondanom. A képünket a megbeszélésünk értelmében a megjelenés után ca. 2 hétig nem "illik"  máshol megmutatnom, utána viszont a privát blogomban ennek semmi akadálya. De másnak már nem adhatom el! Tudjátok mit? Nem is fogom! :)))

A Brunzkartler megoldása

Alig győztem olvasni a rengeteg beküldött jó választ! :)))  A nagy érdeklődés ellenére mégiscsak elárulom a megfejtést:  A Brunzkartler az a személy, aki beugrik a kártyapartiba a pisilni siető kártyázó helyett, és a (kis-nagy) dolgok végeztéig helyettesíti az asztalnál.

Tovább a dinnyesoron

A dinnyével csak óvatosan! Augusztus 10-én megérkezett galád Lőrinc, aki ekkortájt szokott belepisálni. Remélem ez a spanyol dinnyékre és a vietnami származású rántott pangazius halakra nem vonatkozik, ugyanis ma volt szerencsém mindkettöhöz. :)

A mai bomba ár dinnyeileg: 0,25 euro

ha maradok a 285,-Ft/eurónál, akkor a kilós ár 71,25 Ft

A képen továbbá látható, hogy az ungarische paprika (a sárga, istenien illatozó, otthon TV-paprikának hívott - de hogy miért?! - ) csak 0,79 cent. Az ár 50 dkg-ra vonatkozik.

Brunzkartler

Tudjátok mi az a "Brunzkartler"?  Segítek! A Kartler (Kartenspieler) az kártyázó. A brunzen ige, pedig ....khmm, mindegy leírom, huggyozást jelent. Holnapig várok, aztán megírom a megfejtést! :)

Cezanne: Kártyázók

A kedvenc zenéim közül..

Nagyon-nagyon sok olyan régi zene van, amiket az utóbbi időben szinte már sehol se játszanak. A Rádió Wien nekem pont egy ilyen hiánypotló rádió.    Akit érdekel, annak itt a link az online adáshoz, klikk!

Ma játszották egy nagy kedvencemet:

Jerry Jackson - Tell Her Johnny Said Goodbye

A falkiszárítók 2.

Hogy mennyire nem foglalkoznak bizonyos szakiparosok alkalmazottai a valós élettel, azt a mi történetünk is példázza. A falkiszárítós bígyók ugyan úgy mint a klímaberendezések, lehetőleg zárt teret igényelnek, nyitott ablaknál nem tudnak effektíven dolgozni. A gépnek van egy hosszú csöve, amin a fáradt gőzt kiengedi. A mi sza"g"iparosunk remek ötlettel állt elő. Előszőr a konyhánkba kívánta kivezetni a hosszú csövet, fel az ablakhoz, amit aztán bukóra kívánt kinyitni, kilógatni a résen a csövet, majd az üres részt habbal kitölteni, kvázi légmentesen lezárni a konyhát. :) Isteni ötlet, tényleg szupi! Lezárni a konyhát! :)
Aztán jött a másik variáns, amire a nappalink erkélyajtaját szemelte ki. A megoldást ugyan úgy képzelte el, mint a konyhánk esetében. Légmentesen lezárni a nappalit. :) Nobeldíjra jelölném a srácot. A nappalinkban szinte folyamatosan nyitva van az erkélyajtó, különben ki se lehetne bírni a levegőtlenséget. A következő napokra ráadásul újra kánikula várható, a légmentesen lezárt nappali egyenlő lenne a fulladásos horrorral!

 

A képen látni lehet, hogy a szomszéd fiú konyhájában a légmentes lezárást megcsinálták.

Na így nézne ki nálunk is az ablak/erkély, ha lettünk volna olyan hülyék és hagyjuk! :)

Egy kép az új vízkiszivós gépről. 
Milyen érdekes, hogy mégis létezik egy másik technológia is, igaz? :)

Megpróbáltam rövid videókat készíteni a gépekről működés közben, amivel a célom az volt, hogy a brummogást lehessen hallani ...... hát sajnos a digitális kameránk (jó régi) erre nem igazán alkalmas. :)

 Mindegy, azért ide feltöltöm őket. Előszőr a régi, majd az új:

A falkiszárítók 1

Nincs ilyen kifejezés igaz? Nem baj, mostantól van! :) A fordításnál a "Szellemírtók" vonalán haladtam, ugyanis a Trockner Firma magyarul  Szárító Cég, meglehetősen hülye név, akárhogy is vesszük. :) Szóval a falkiszárítók azért jöttek hozzánk, hogy a T. Szomszéd lakásából hozzánk átszivárgó letyeket kiszárítsák a falból. Ès ezzel kezdetét vette a haddelhad. A múlt héten hétfőn vettem észre a falon a foltot, egyből riadóztatva a házkezelőséget, mivel szegény szomszéd nem volt otthon. A nappalinknak és a srác konyhájának közös a fala, egyértelmű, hogy jöhet onnan a víz.

 

A pali a lakáskezelő cégtől megszemlélte a foltot, hümmögött, majd megpróbálta a mobilján utolérni a szomszédot. A beszélgetést hallottam, a végeredményét kicsit értetlenkedve fogadtam, ugyanis a szomszéd közölte, hogy se mosógépe, se mosogatógépe, tőle aztán nem jöhet a víz!  250 km-re van, onnan azért nem fog visszajönni. Régi panelgyerekként azért volt némi tapasztalatom a szomszédok eláztatásában, kaptunk mi is eleget a fölöttünk lakótól, szóval szinte biztos voltam abban, hogy a víz a szomszédunkból jön és ha nem gép, akkor a csöpögő csap eredt folyásnak, a tele mosogató pedig eldugult. A házkezelős megpróbálta rábeszélni a fiút, hogy valahogy küldje el postán a lakáskulcsot, mert be kell hozzá menni. Hétfőtől kezdve csütörtökig eltelt 4 hosszú nap. Csütörtök délben végre megérkezett a szomszéd is és megoldódott a rejtély. A mosogatója alatt tönkrement a vezeték, az egész konyhája úszott a wasserban.  A hétfőtől csütörtökig eltelt időszak alatt a csipp-csöpp persze magától nem tudott elállni .....

Megpróbálom rövidre fogni a továbbiakat .... bár mást most megmondom, hogy nem fog menni! :))) Ismerem magamat.

Falkiszárítóék tegnap istallálták a herkenytűket a lakásban, amiknek legalább 10 napig itt a helyük és állandóan menniük kell. Kellett volna, de kihúztuk a farkukat a konnentorból. Ìrtózatos hangjuk van. A ki-be mászkálástól és a kütyüktől eleve úgy nézünk ki, mint egy építkezés, borzalmas. A folyamatos berregése a gépeknek pedig tényleg elviselhetetlen. Àltalában a Handwerkeresek (szakiparosok) teljesen immunisak az ilyen dolgokra, főleg az alkalmazottak. Kiszállítják a cuccokat  a megadott címre, beszerelik és elmennek. A kéztárogatáson kívül mást nem tudnak csinálni, ők ugyibár nem tehetnek semmiről. A srác aki nálunk szerelt (erősen metrószexuális külsővel ;) ),  az összes jaj istenemre, meg ugye ezt most nem mondja komolyanra érzéketlen maradt. A "tényleg nincs más technológia" kérdésre is csak jólesően mosolygott és a fejét rázta. Látszott rajta, hogy neki aztán tényleg tök mindegy. Miután elment még durván 1 óráig hagytuk a gépeket menni, de aztán készek voltunk az állandó zajtól, kihúztuk őket. Egy emailt is elküldtünk a házkezelőségnek. Az eredmény: ma megkaptuk az új herkenytűket, amik infravörössel működnek (állati nem? Létezik egy másik technika is! ), de még mindig zümmögnek rendesen.

Az alábbi képeken az első nap megdöbbenését okozó gépei:

 

 

A történetet folytatom!