A két fincsi téma. Németországi és osztrákiai tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy ebben a két országban a hivatalos ügyek intézése egyszerű ... többnyire, de Magyarországon ugyanez akár napokba is kerülhet, fel kell rá készülni. Na most így jártam én is. Csak én nem készültem fel rá.
Az okmányirodában
Augusztus volt, kimondhatatlan forróság, strandra való idő, nem pedig útlevélhosszabbításra. Sajnos nem voltam egyedül az ötlettel, mások is ezt a napot találták alkalmasnak az önkínzáshoz. (Megjegyezném, hogy a győri ETO-Parkban is létezik egy okmányiroda, ami a tumultust hivatott csökkenteni, de ezt lehet ki kell érdemelni, ugyanis ekkortájt nyáron, természetesen ez a hivatal is zárva tartott. Érthető, hiszen az emberek többsége szabin, ráérne, szünet van az iskolákban, végre a gyerekkel is be lehetne menni elintézni az útlevelét,)
Így maradt számomra is a belvárosi okmányiroda. Az iroda előtt hosszú sor kacsázott, emberek álltak a tűző napon, megijedtem. Úr isten, ez itt a sor? Az volt. Az utcáról befelé araszoltunk, ekkor még rendezett, katonás fegyelemmel betartva a ki, ki után jönt. Bent aztán elszabadult a pokol. Amatőrök, az élükön szerénységem, csak tátogtak és kapkodták a fejüket jobbra balra, hova, merre, mit csináljak?
Nem láttam át a helyzetet, ugyanis az emberek hirtelen mozgásba lendültek. Az addig egyenes sorból egyszerre kusza tömeg alakult. Egymást kísérő emberek válltak meg egymástól és sorakoztak be külön-külön, ide-oda váró emberhalmazok végére, foglalva a helyet.
Opssz, éreztem, hogy itt már veszítettem.
Beálltam a számomra egyetlen logikusnak tűnő sorba, ami az Információs pult mögött üdögélő hölgyikéig kanyargott.
Hogy mit akartam?
Segítséget, információt a döntésem meghozatalához. Nem tudtam mit tegyek a lakcímeimmel. Magyar lakcím, külföldi lakcím, itt is vagyok, ott is vagyok, szabad így? Van valamiféle bejelentési kötelezettségem? Az
interneten se találtam egyértelmű és kielégítő információt, fórumokon olvasgattam külföldön élő magyarok egymástól homlokegyenest eltérő véleményét a kérdésben. Valaki szerint kötelező a dolog, neki még Amerikába is érkezett egy dörgedelmes levél az (asszem a Közigazgatási Hivataltól) , ami arról szólt, hogy amennyiben nem jelentkezik ki a magyarországi állandó lakcíméről, súlyos pénzbirságot vetnek ki rá. A másik fórumtag aztán lehurrogta, hogy nem kell ezt ennyire komolyan venni, ő már 100 éve él külföldön és még mindig állandó magyar lakcímmel van otthon regisztrálva, és eszébe sincs Magyarországon egy ilyen hülyeségért az ügyintézésbe pénzt és időt feccolni.
Nem tudtam, hogy egyáltalán mi ennek a lakcímjelentősdinek a lényege, ahogy azt se, hogy szabálytalanságot követek-e el akkor, ha nem jelentem ki magam? Továbbá szerettem volna tudni azt is, hogy milyen lehetőségem lenne a magyarországi cím valamilyen formában történő megtartására, hiszen azt a címet a jövőben is szeretném hivatalosan is használni.
Ezért
bátorkodtam zavarni az okmányiroda információs kezitcsókolomját.
De ő sajnos nem értette, hogy mit nem értek.
- "Hát azt Önnek kell tudnia, hogy mit akar, én nem tudok dönteni." - és mosolygott. Válaszát persze hallották mindahányan, akik kiváncsiak voltak rá, ugyanis nincs 3 lépés távolság, nincs diszkréció.
Újra próbálkoztam.
Erre olyan papagájszerűen megismételte az előbbi mondatot, de látta, hogy nem adom fel és tőle szeretnék hallani egy részletes felhomályosítást, ezért még ezzel folytatta:
- "Van olyan, hogy állandó lakcím, meg van olyan, hogy tartózkodási cím. Most melyiket akarja? Ezt tényleg magának kell tudnia. "
De azt, hogy mi a különbség jogilag a kettő között, mivel jár, és miért fontos az egyik és a másik, mindezt megtartotta magának. Pedig pont erre lettem volna kiváncsi.
De azt, hogy mi a különbség jogilag a kettő között, mivel jár, és miért fontos az egyik és a másik, mindezt megtartotta magának. Pedig pont erre lettem volna kiváncsi.
Egy festett, de már erősen kopásban levő hölgyemény állt elvileg 2-3 emberkével mögöttem a sorban, kicsit előbbre settenkedett, majd rámnézve és a fejét csóválva félhangosan megjegyezte:
- "Nem vagyunk ám időmilliomosok!" - ez persze nekem szólt kis butusnak, miért tartom fel a sort? :-)
Az infós "szakember" még azzal homályosított fel, hogy igen, a címváltozást be kell jelenteni. Slussz. Mondom, szakember, jól felkészült az esetleges kérdésekre, ezért ül ott abban a székben. Fontosnak tartanám pedig, hogy az ügyfelezős kollégák készüljenek fel az ilyen kérdésekből, biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki hasonló témában kér felvilágosítást. A kérdésemet egyszerűnek gondoltam, főleg egy olyan szakembernek, aki a témában maximálisan kiismeri magát:
Megbeszéltem magammal, hogy az állandó lakcímemet tartózkodásira módosítom.
Még egy kérés, az útlevelemet is szeretném meghosszabbítatni.
- "Ahhoz kell fénykép is. "
- "Igazolványkép? Hozzak?
- "Mit akar hozni?? Hát itt csináljuk!"
- "Szerintem igazolványképet máshol is csinálnak, lehet ha hoznám magammal, gyorsabban el tudnám intézni az útlevelemet.
Ekkor tényleg úgy nézett rám, mint egy hülyére.
- "Mit akar hozni? Hát itt csináljuk a fotót!'
kezdett gyanússá válni a dolog ...bár a nő ennél többet nem árult el, olyan volt mint egy tanár az asztala mögött, csak nézett rám, nézett, láttam rajta, hogy tőlem várja a helyes választ.
- "Úgy érti más eljárással rögzítik a fényképeket?"
- "Hát persze .... " - és 3-4 szóban röviden elmondta a lényegét, de tényleg úgy kezelt, mint egy pihent agyut.
Drága Ügyintézők a Hivatalokban! Az ember lánya
nem tudhatja, hogy éppen milyen divat tombol Magyarországon az
okmányirodákban, nézzék el nekünk ezt a kis hibát!
Esetleg nem
ártana a hivatalban egy bazinaaaagy, információs plakát az egész
cuccról. Onnantól kezdve, hogy bejön a manusz az irodába. Kis képek,
szöveg, ilyesmi. Mi és hogyan történik, mit kell hozni, vinni,
előkészíteni. Vagy akár információs füzetecskék az információs
emberkéknél. Pont úgy, mint a balkánon kivüli helyeken.
Fényképekkel kapcsolatosan én eddig még csak az u.n. "biometrikus" fényképekkel kellett, hogy szembesüljek a német jogosítványom kapcsán. Azt se ott a hivatalban csinálták, fényképésznél jártam előtte.
Fogadjunk, hogy a győri infós maminak meg ilyenről nincs fogalma! De nem is baj, nem itt él. Ahogy én se Magyarországon, ezért nem ismerhetem a változásokat.
Infós néni után beálltam a fényképezős sorba. :-) Kivártam a soromat. Festett szőke, az előbb nekem beszóló asszonyság, már láthatóan helyezkedett.
A fénykép elkészülte után aztán újra sorba kellett állnom, ismét az infós néninél, mert az elkészült képek után tőle kapjuk a hívószámot, amivel bejuthatunk az ügyintézőkhöz.
Egy agyrém nem?
Háromszor kellett sorbanállni egy útlevél meghosszabbítása miatt!
A hátam mögött álló hölgy jóindulatúan, megértéssel a hangjában megszólított, tudni szerette volna mi történt az imént, mit kérdeztem az ügyintézőtől? Mindezt a beszólós kopottszőke megfigyelte, a lankadt figyelmünket egyből meg is próbálta kihasználni, a szemem sarkából láttam, hogy
akcióba lendül.
A velem beszélgető hölgy sorstársam, ő is külföldön él, Franciaországban. Elmesélte, hogy férjhez ment és 3 nap alatt nem tudta elintézni a névváltoztatással és az egyéb papírokkal együtt járó hercehurcát, jelenleg 1 hetet tölt itt Magyarországon, kb. ennyi napra való hidegélelemmel felszerelkezve, mert ismét ügyeket kell intéznie. Panaszkodott ő is, én is, el voltunk.
Festett, de már kopott szőke ügyesen besasszézott elénk, két egész pozicióval közelebb került a sorszámhoz!
Szívem szerint szóltam volna neki, hogy aranyos, nem ugrálunk, kivárjuk a sorunkat, mi se vagyunk időmilliomosok, de hagytam. De megjegyeztem magamnak. Az emberek néha ilyen buták. Azt hitte, nem tűnik fel senkinek.
Aztán megtörtént a csoda. Sorra kerültem.
De ezzel még nem ért véget semmi sem.
Várt ránk a lakcímmel kapcsolatos ciriburi, amiben főleg a kisfiam volt érintett. De ami ott, a népességnyalvántartó osztályon történt, az már túl sok volt. Az én rendkivül türelmes, halkszavú párom, aki még akkor se szólt amikor a kisnövésű, sűrű nővér kiabált velem a kórházban, aki példája a mértékletességnek, finomságnak, ez az ember, ott akkor ebben a hivatalban kiakadt. :-) Vele ilyen nem szokott előfordulni, de felemelte a hangját és haladéktalanul menni óhajtott. Azt mondta, hogy vele itt ezt a cirkuszt nem fogja senki megcsinálni, asszem balkánozott is. Hagyni akarta az egészet a francba, azt mondta, majd elmegyünk a németországi magyar nagykövetségre, ott ezt garantáltan nem merik megcsinálni, itt pedig felejtsenek el, egy vicc.., meg balkán .... :-)
Folytatom a történetet.
Az Anyukámmal kapcsolatosan nincsenek jó híreim. Nem lett jobb semmi se.
Vasárnaptól szerdáig, ott leszek nála.
Remélem megvár ...:-(
