Mi legyen a kaja?

Nálunk a kaja egy rémálom. Már attól a kérdéstől is égnek áll a hajam, hogy "mit eszünk holnap?" Attól pedig, hogy  "mit eszünk ma ebédre??" egyenesen kiver a víz.  Egyrészt nagyon valószínű, hogy se gasztro blogot nem fogok vezetni, se szakácskönyvet kiadni. Finoman fogalmazva: nagyon nem szeretek főzni. Pontosabban, rendszeresen nem. Néha rámtör a kedv és akkor akár napokon keresztül is úszik a konyha, de én jobban szeretek enni valahol. A másik pedig a tökéletesen eltérő izlésünk a párommal. Hát igen, a magyar konyha és a német izlés már a kenyér kérdésnél jelentkezik. Fehérkenyér és barnakenyér csata. Apus utálja a fehéret, én pedig el nem tudnám képzelni, hogy reggelire vajat és lekvár kenjek egy szelet ragadós, keserű barnakenyérre. Ha tudná mit írok, máris reklamálna, hogy a barna kenyér nem ragad és egyáltalán nem keserű ..... :)) Hát igen ezeket a vitákat már többezerszer lefolytattuk. :) Sok mindenben lehet alkalmazkodni egy másik emberhez, de a gyomrunkat nem tudjuk megerőszakolni. Ami ízlik, ízlik, amitől meg fintorgunk, az pusztán emberbarátságból és a toleranciától nem lesz ehetőbb. :) Az alábbi ételek egyedüli fogyasztója vagyok itthon: rakottkrumpli, paprikáskrumpli, főzelékek. Karácsony előtt életemben először főztem töltöttkáposztát. Rengeteg lett, ahogy a receptben állt. Apus megkóstolta és közölte, hogy ő nem ilyennek ismeri és .... nagyon finom, de köszöni nem kéri. :)) Az itteni Krautwickerl-ben nincs rizs és először is megpirítják olajon és különben se főzik és főleg nem savanyúkáposztával... szóval most van egy valagnyi lefagyasztott töltöttkáposztám.  A főzéseimről még igyekszem beszámolni, ahogy az itteni ételekről is.

Tegnap kirándulni voltunk egy szomszédos kisvárosban ahol természetesen nem sok időt tölthettem el, ugyanis a kisfiam, aki állandóan éhes, elég hamar rákezdett a strófára, hogy ééééhes vagyok, menjünk enni! Gondoltam következik a szokásos: hova menjünk enni? játék, de nem! Apus meglepetést készített elő nekünk! Rendszeresen követi az újságban a gasztrohíreket, a kritikákat és ott olvasta, hogy egy helyi pizzéria kapta meg a Bajorország legjobb pizzája kitüntetést. Oda indultunk. A térnél láttunk egy pizzériát Mario névvel. Azt mondta, az nem lehet, az újságban Dario állt. Ha nem, nem, akkor keressünk tovább.

Hát megtaláltuk a Dario pizzériát is.

Nem a képen szereplő üzlet, de egy az egyben ilyen. :))))) Először kicsit ledöbbentünk, aztán versenyt vigyorogtunk. Dario csak egy pizzaszerviz, ahol a falatot megenni nem lehet, csak magaddal vinni. :)) A reklámjukon igaz szerepel, hogy Mitnehmen (elvitelre), de apus gondolta, hogy azt IS lehet! :))) A kevésbé dekoratív kirakatukban aztán ott álltak ám a kitüntetések, isten bizony mint az igazi Oszkár-szobrok. Csillogtak, villogtak, méltóságosak voltak. De ha nem tudunk leülni kérem? :)))

Aztán fogtuk magunkat és átballagtunk Mario-hoz pizzát enni.

Utánanéztünk, hát itt egyértelműen látszik, hogy csak az "Imbiss" azaz büfé kategóriában nyertek :)

Bezzeg az újságban erről mélyen hallgattak! :)