Pályázók 1

Embereket veszek fel. Ez is a munkám része, amit szeretek, mert szép, színes. A színek néha melegek, néha hidegek. Változatosak.
Ma is az volt. A jelentkezők között két fura fiúval.
Konkrétan két trágárkodó pályázóval a telefonban.

Az elsö, a reggeli, egy fiatal versenyző volt. Elmondta, hogy mindenképpen fel kíván mondani a jelenlegi munkahelyén és örömest készül hozzánk, de a jelenlegi kibaszott munkáját még el kívánja végezni.

- Viktor, kérem nem beszéljen így, nincs szükségünk ilyen trágár szavakra. Jó?

Pár pillanat csönd volt a telefonban, szerintem lázasan gondolkodott és kereste a kifejezést, mi lehetett trágár? Mire gondolhat ez a nő, milyen trágár szóra?

Fogalma se volt arról amit mondott. Túllépve a megdöbbenésemen, máris a következő mondatát darálta, sürgetően a konkrétumokra terelte a szót.

Aztán ebéd után a másik.

Felhívtam, hogy átbeszélhessem vele a pályázatával kapcsolatos pontokat. Rosszkor hívtam, ezért megpróbáltunk egy, a beszélgetés lebonyolitására mindkettőnknek megfelelö időpontot megbeszélni. Miután rájöttünk, hogy ez nehéz lesz, a pali nem volt rest, feltette az egyetlen logikus kérdést:

- Hú, hát akkor, hogy a picsába csináljuk?

Néztem csak. Vártam, hogy múljon a hatása … aztán jött is a korrigálás:

….. má´bocsánat.

A hangjában viszont egy szemernyi meggyőződés se volt.

A pályázókat értékelnem kell, vele könnyű dolgom volt. 
D-kategóriás pályázó lett.

D, mint Depp.

Èn se vagyok matyóhímzés, használom is néhanapján nyelvünk gyöngyszemeit, de nem is ezzel van a gond. A bammeggal kapcsolatos problémákat a használatuk okozza, amikor is nem mindegy mikor és az se, hogy éppen kinek! :-)  

(a hitleri időket folytatom!)