Már a fészbúk is türelmetlen

Bezony, figyelmeztetett. Velem angolul beszél, szerintem teljesen logikusan... he-he.
Ezt írta:

und es macht mich wahnsinnig, szóval ezzel az üzenettel állatira idegessé tett, hiszen tele a fejem, a noteszom (illetve ahogy mindig neveztük, a netoszom) ötletekkel, történetekkel, ez a nemírás engem is rohadtul zavar. De!
1 hét köhögéses, betegállományos vakarózás után, 1 őrületes munkahét következett, megspékelve a párom megfázásával. Hogy teljes legyen a sor, szombat óta a kisfiam is kedvet kapott a köhögéshez, hát hogyan írjak? Mikor? Ráadásul péntek óta nehezen tudok menni, hajolni, fájdalmas jó néhány mozdulat. A párom szerint nem lehet ez más, mint lumbágó! Hogy miért? Mert németül ez a betegség a Hexenschuss névre hallgat, ahol a Hexe az nem más, mint a boszorkány. Véleménye szerint nekem Hexenschussom van, de kevésbé a Schuss része ...Édes, nem? :-)
A bajom miatt ülni is nehéz.
A második hétvége, amikor sehol nem voltam. Még meccset nézni se. 1 hete tombolt a virusom, ezen a hétvégén pedig tombolt a párom virusa.

Őszinte leszek, a betegségem, majd az első munkahetem alatt történtek dolgok, amik indulatokat indukáltak bennem és végtelen szomorúságot. A maró keserűség által vezérelve  már nekiindultam egy valamennyire róla szóló történetnek, de azt újra és újra visszavontam. Azt hiszem meg fogom mégis írni, mert nálam a józan ész soha nem győz. Az már nem én lennék. Pedig a józan ész azt diktálná, hogy ne adjuk ki magunkat, tartsuk meg a titkainkat. Emlékszem, az anyukám is mindig elkapott egy pördülőre, 
"Könyörgöm Andikám, nem kell mindenkinek mindent elmesélni!"  Aztán a végtelen naivságomon, az ilyenkor állandóan feltett, "de miért nem?" kérdéseim hallatán, csak szomorúan rázta a fejét. Tudta, hogy reménytelen vagyok. És menthetetlenül naiv. Belőlem soha nem lesz rafinált, másokat manipulálni tudó ember.
De nem zavar, mert én az őszinteség nélkül lélegezni se tudnék. Ha ezzel más visszaél, az nem az én hibám.

Vallom Müller Péter szavait:

"Inkább csalódom, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!”