Régóta terveztem írni a túristák által annyira szeretett nürnbergi Hauptmarktról, amit, ha a túristák ott vannak én nagyon nem szeretek. De egy ropogósan hideg, minden jézuskát, nyulat és bioételt nélkülöző (tehát vásár-, és egyéb kirakodás nélküli), egyszerű, mezei vasárnap délidő táján, akkor szeretem! Akkor csak a miénk. Se csoportok, se lökdösődés. Ilyenkor jó a bámészkodás.
A Hauptmarkt, azaz a Főtér
A Schöner Brunnen és a (szerintem sajnos) lebontott Kolonnaden 1880-ból
 | |
| forrás: http://www.petraschuster.de |
A téren álló legrégebbi épitészeti emlékek a Schöne Brunnen (Szép Kút) valamint, a templom (Frauenkirche). Németország legrégebbi könyvkereskedésének, a "Korn und Berg" -nek is ezen a téren található a székhelye.
Csak lestem, mert korábban nem tudtam, hogy a középkor elején, ez az egész terület egy bazi nagy mocsár volt, a helyi folyócska, a Pegnitz folyóágya. (A fiam értetlenkedett ugyan, hogy hogy nem tudtam, ők ezt már réges-régen tanulták az iskolában. Tja, én nem jártam bajor gimibe.) Az egyik császár kicseszésből adta a zsidóknak ezt a rossz minőségű és értéktelen területet, aztán nézett nagyot: a fifikás zsidók az egész mocsarat lecsapolták, kiszárították.
1349-ig az egész tér és a környéke képezte a Zsidónegyedet. Nehéz elképzelni, de ezekben az időkben, a mostani Frauenkirche (ennek karzatán tartja minden évben híres Prolog beszédét a nürnbergi Chritskind, amivel a Nürnberger Christkindlesmarktot megnyitja) helyén egy zsinagóga állt. Ezt a zsinagógát és a környező zsidó házakat 1349-ben, a zsidóprogrom idején lerombolták. Azt beszélik, a zsinagógából megmaradt néhány kő (de az is lehet, hogy kristály), amiket a mai napig fel lehet lelni a Frauenkirche templomban. Bár lehet, ez is olyan helyi legenda, mint a Hitler-szobája a Hotel Deutscher Hof-ban. Tény, hogy Hitler mindig ott szállt meg, de azt a szobát, ami neki alakítattak át, senki nem ismeri. Vagy csak fosnak, nem árulják el, nehogy kiengedjék a dzsinnt a palackból és induljon a neonáci hülyegyerekek zarándoklata a messiásuk szobájához.
A Hauptmarkt 1809-ig ugyanúgy mint ma, kereskedelmi szerepet töltött be, a jelentősebb vásárainak megfelelően kapta a neveit. Nevezték halpiacnak, borjúpiacnak. A nyugati részén nyitották meg 1560-ban a Nürnbergi Börzét, ezáltal a tér a Herrenmarkt (Urak-tere) elnevezést kapta.
1809/10-óta viseli a tér a mai nevét.
A téren állt még egy kút, a Neptunbrunnen. Pechére, zsidó művész készítette, ami a Nationalsozialistenesek bögyét igencsak bökte. A kis genyó Julius Streicher (a nürnbergi Gauleiter, akinek neve lépten-nyomon visszaköszön itt Nürnbergben a Dolfi-idők kapcsán) egyértelmű, hogy viszketett minden zsidó eredetű dologtól, a kúttól is, ráadásul azt is nehezményezte, hogy a kút a masírozó katonák útjában lenne, zavarná a parádét, tehát kiadta a parancsot, 1934 júniusában a kutat el is tüntették. (A kút jelenleg a Stadtparkban áll, de lelkes Hauptmarkt-pártolók csapata szeretné visszavitetni az eredeti helyére)
A képen látható a Neptun-kút, de nézzétek meg a háta mögötti, lila körrel megjelölt kis tornyocskát is! Ez a nürnbergi IHK (Ipar és Kereskedelmi Kamara) tornyocskája, nekem csak a kis "nevető faszi". Nézzétek meg, a következő képeken jobban látszik, ez egy arc! A két ablak a szemei, az alatta levő napóra pedig a kis szája, ami mindig nevet. Ez a kis nevető faszi már sok mindent látott. Átélte a háborút, a bombázásokat, az ínséges időket, koncerteket, vásárokat. Onnan fentről figyeli a Hauptmarktot, az embereket és egyre csak nevet.
Ezen a felvételen is látszik, mekkora szerencséje volt a háborúban! |
| forrás: Nürnberger Zeitung |
A képen a kisfaszitól jobbra látható egy nagy beton gúla, ebbe "csomagolták" be a "Schöner Brunnent" a háború alatt.
 |
| forrás: http://www.f-nietzsche.de/nurnberg.htm |
Rengeteg óvóhely, bunker nyújtott menedéket Nürnberg város kincseinek. Hihetetlen, micsoda fantasztikus erő lakozott az itt élő emberekben (is), milyen erős volt a túlélésbe, az újrakezdésbe vetett hitük! A világ éppen elsüllyedni készült, mégis volt erejük, szívük ahhoz, hogy biztonságba helyezzék a könyveket, szobrokat, festményeket, pedig nem lehettek biztosak abban, hogy lesz jövő.
A kútról (Schöner Brunnen) feltétlenül szeretnék még mesélni valamit. De mielőtt beleugranék (hülye poén volt, tudom, de már hagyom), tartok egy rövid szünetet, legalább egy alvás erejéig.
Aztán jövök.
Addig is, ade!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése