A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bécs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bécs. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. szeptember 3., szerda

A varázsüveg

A hallgatásnak ismét oka van .... Ne kérdezd mi, nem mondom meg. A fene akarja nagydobra verni a problémáit, ezt a mostanit, most én sem fogom ... majd utólag. Ha megoldódott. Végtelen hitem és pozitívságom meri velem leíratni (bár lehet, hogy nem vagyok normális) ezt, hogy "majd ha megoldódott". Mert meg fog oldódni. Bár ennek a jelenlegi sorcsapásnak (na ezen azért elvitatkoznék) súlya és nyoma van, tőle minden normális ember benyomna legalább két felest, valaki országot váltana ... de had ne áruljak el többet. Majd. 

Se a bevezetőhöz, se a helyzetemhez abszolute nem harmónikázik, de egyrészt teljesen másként vagyok bekötve, mint embertársaim, másrészt valóban fantasztikus napokat éltünk át, ergo szarok én a jelenlegi problémámra, inkább elmesélem néhány élményemet a nyaralásunkból. Máshová készültünk, más volt a terv, de közbeszólt az élet, ...... na mindegy, szóval ismét Bécsben landoltunk. Hazamentünk.

Ugye én másképpen, intenzívebben élem meg Bécset, mint más normális ember (ha-ha-ha, még időben javítottam a leírt mondatomat: "mint egy normális ember"-t ), vagy akár egy túrista. Az ott élő, gyökeret eresztett, helyismerettel, barátokkal, ismerőssel, törzshelyekkel rendelkező emberek életében van szerencsém osztozni. Köszönet érte a páromnak, aki kézenfogott és történeteivel elrepített engem is a múltjába, ezzel a varázslatos várossal kapcsolatos múltjába. Kezdem megérteni a feltétlen ragaszkodását Bécshez, bár a tudásának, információinak a tizedét se tudom feldolgozni, főleg nem megjegyezni. Neki minden belvárosi utca ismerős, bármerre megyünk, mindig akad mesélnivalója. Hálás közönsége vagyunk, a kisfiam és én.

Ennyi körítés elég lesz, most kicsit hanyatlököm az eddigiek stílusát. Nem  következik most semmi magasztos, se Sissi, se Franzl, egyszerűen csak WC-re fogunk menni.

Egy hosszú belvárosi keccsülés után kihirdettem a családomnak, hogy engem nem érdekel, de úgy érzem, hogy muszáj meginnom egy eszpresszót ... oppardon egy kleinen Braunert, mert elhány erőm, ráadásul állati szomjas vagyok. Első kerület ... okosan és figyelmesen kikerülve a neves kávéházakat, Sacher Hotelt, Kärtner Straßén levő iddogálókat, vadásztam valami megfizethetőbb helyre. Valahol a Kärtner Str. közepén aszontam, le innen emberek, ebből elég. Sok jó kis kiülős, beülős flamózó következett, de egyik se kocsma jellegű, má' bocsánat, de úgy értem, hogy ezeken a csöppnyi, mégis tele levő lokálokban elsősorban az enni kívánó emberkékre vártak. Aztán éreztem, nem megy tovább. Mit látok? Az utcafronton helyes kis asztalok, székek, nagymálnával száguldó pincér mellett megy tovább (!!!) apus és a kisfiam. Ez nem lehet igaz! Nem veszik észre, hogy megérkeztünk?? Hát bitte! Tüntetőleg megálltam és lepakoltam magamat egy asztalhoz. Nagy öröm nem látszott a párom arcán amikor visszasétált hozzám és megkérdezte, hogy tényleg a Diglas-nál kívánom okvetlenül csillapítani a szomjamat? De teljesen felesleges volt a kérdése, ekkora már miattam akár aranyárban is mérhették a nedüt ... döntöttem. Én maradok und slussz. 
Azért illendőségből persze megkérdeztem, hogy miért, mi ez a Douglas?
Apus lemondóan sóhajtott és halkan válaszolt. Nem Douglas ez, hanem Diglas. Egy régi, bécsi kávéház ....
Opps. 
Fasza. Ezek szerint megihattam volna a kleinen Brauneromat akár a Hotel Sacherben is. Nem vagyok sóher, de nagyétkű és folyton szomjas kiscsaládomat inkább ruháznám, mint etetném, meggondolandó mire mit adunk ki. Ismerős a szitu, igaz? Kicsit lerombolta volna az örömömet, ha egy wunderbares Wienerschnitzel (plusz pommes, plusz saláta) áráért ittam volna egy szimpla feketét.
De nem. Nem volt túl drága, bár a málnákkal és a söcivel együtt, khhm, ennyiért ketten akár ebédelhettünk is volna, de nem is ez a lényeg, hanem az a kávé! Dúdolt! Komolyan mondom, hogy én még ilyen selymes ízű, fantasztikus kávét még soha nem ittam. Erőset, gyengét, égett szagút (ebben jó vagyok, mert sokszor elfelejtem a feltett kávét), már igen, de ilyet, soha. Ez valóban kávé volt.

 A képen a Kávé 
(bár fele már hiányzik a csészéből, fényképezésileg későn kapcsoltam ...)

Emlékeztek, régen Magyarországon is lehetett még málnaszörpöt kapni az éttermekben, amik sajnos mára már eltűntek a Colák, Fanták és társaik között. Bajoroszágban sincs, de Bécsben hála ég még mindig. Ha kellemes üdítő italra vágytok, akkor kérjetek egy Soda Himbeer-t (ez a málnaszörp), vagy Soda Zitrone-t (ezt nem fordítom).

Soda Himbeer, azaz a Nammálna ... a háttérben pedig .... , na ja, egy Ottakringer


Aztán persze be kell térnie mindenkinek a legkisebb helyiségbe, nekem is.
A női mosdóba belépve, két wc-t láttam. Az egyiknek zöldes színű volt az üvegajtaja, rajta egy nagy behajtani tilos ábrával. Foglalt volt. A mellette levő wc ajtaja átlátszó üveg volt. Láttam a wc-t. Átlátszó üveg? Látni, ahogy a népek végzik a dolgukat?! Én oda nem megyek be. A helyzetet megnehezítette egy húsz év körüli, a wc-kel szemben levő mosdó feletti tükörben, magát nagy igyekezettel sminkelő lány. Most mit csináljak, de ciki. Ha én most a wc-be bemegyek, akkor a csaj mindent látni fog .... neee, gyerekek, már nem vagyok húsz éves, nekem ez kellemetlen. Misinájjak, hmm.. Először is alaposan kezet mostam. Majd papírtörölközővel gondosan megtörölgettem a kezemet... hú, anyukám, még meddig fested magad, menjél már ki, jaj de ciki. Szerintem ez a csaj arra vár, hogy én most mit lépek ....áh, Andi ne legyél már ennyire mamlasz... de nem.... kullogjak ki szégyenszemre ....
Bementem a wc-be. Szembfordultam az ajtóval, rémültem láttam, a csajt a tükörben. Ahogy én őt, úgy ő is engem.... most mi lesz .. és elfordítottam a reteszt.
És az üveg tejszerű zöldre váltott, vége volt belátásnak és a kilátásnak! Juhuuuuuuuuu. Bassszus és most nincs nálam a telefon!
Azóta levadásztam a cuccot az interneten, ezt muszáj megnéznetek. Az üvegben levő kristályok szerkezete változik meg az áram hatására.


www.heute.at

A videón láthatjátok, mi is történik. Szerintem is coool. :-)





/forrás: http://www.heute.at/news/oesterreich/wien/art23652,876820/


Szóval még egyszer: Cafe Diglas. Ha jó kávét szeretnétek inni és egy jót vigyorgni a wc-ben, menjetek el oda, ha Bécs I. kerületében jártok.


2014. február 23., vasárnap

Bécsben jártam (ki gondolná? :) )

.... mégpedig tavaly augusztusban. A múzeumok, emlékhelyek közül sokat, már sokszor láttunk, ezért a kevésbé izgalmas Kaisergruftra került a sor.  Ez az a hely ahova tényleg csak akkor mész, ha már mindent láttál. Főleg egy gyerekkel. Egy Sisi lakosztállyal, Hofburggal, Schönbrunnal nem veszi fel a vesrsenyt. A Kaisergruft a császárok, a császári család temetkezési helye, magyarul a Császári kripta, ami Bécs belvárosában található, a Hofburg közelében.

A Kaisergruft
Anna császárnő alapította 1617-ben a Kapucínus kolostort és rendelte el benne a kripta építését. Ennek a kriptának aztán egy évvel később ő lett az első "lakója", majd szintén egy évvel később követte őt férje, Mátyas császár. A Habsburgok hivatalos temetkezési helyének számít a Kaisergruft 1633-tól.  A Habsburg, illetve a Habsburg-Lothringen család számos tagja mellett, 12 császár és 19 császárnő nyugszik a termekben. 

A legutolsó itt eltemetett Habsburg: Habsburg Otto. Mivel ő már se császári, se királyi címet nem viselt, ment is egy darabig a hercehurca, kaphat-e bebocsátást a kriptába. Azt hiszem sokan osztják a véleményemet, Otto bácsinak halála után ott volt a megérdemelt helye. Kiemelkedő ember volt. Istenem, hogy nem koronázták meg? És?  Egyrészt erről ő nem tehet, a történelem elsodorta a Monarchiát. Másrészt ezt a széles látókörű, tanult, olvasott, tájékozott, intelligens embert a tettei, a gondolatai és az élete tette uralkodóvá, nem a cím, a trallala és nem egy korona. Habsburg Otto, Európa népeinek, azok jogaiért küzdő császára volt.
(Habsburg Otto 2011-ben hunyt el, és akkor tényleg sokat cikkeztek arról, hogy folytatják-e a tradíciót, bekerülhet-e egy, igaz Habsburg, de cím nélküli az elődei, a királyok és császárok közé, vagy nem? Ehhez képest minden csinnadratta nélkül simán beengedték Ottó bácsi 2010-ben elhunyt feleségét. A koporsója ott áll Ottó bácsi koporsója mellett. Regina von Sachsen-Meiningen csak Habsburg Ottóval kötött házassága után lett von Habsburg. Halála után egy évvel később, férje halálával egyidőben helyezték el az ő maradványait is a Gruftban a férje mellett.)

A kriptába történő bebocsátás
Ez a beengedési szertartás érdekes. A temetési menet eléri a kripta bezárt ajtaját. Az egyik herold  megzörgeti az ajtót. A kopogtatásra kiszól bentről az egyik kapucinus szerzetes:
- "Ki kívánja bebocsátást?"  „Wer begehrt Einlass?“ 
A herold a válaszában felsorolja az elhunyt összes, életében kapott és hordott címét és cafrangját.
A kapucinus szerzetes válaszol:
- "Nem ismerjük!"
A herold másodszor is bekopogtat. A kérdés ismét felhangzik:
- "Ki kívánja a bebocsátást?"
A herold már csak a címek egy rövid összefoglalásával válaszol, de az ajtó mögött a szerzetesek kérlelhetetlenek.
- "Nem ismerjük!"
A herold harmadszor is bekopogtat. Az ismét felhanzó kérdésre ezúttal másképp válaszol. Csak a keresztnevét említi az elhunytnak, amihez hozzáteszi: ... egy halandó, vétkes ember.   („ein sterblicher und sündiger Mensch“)
.... és az ajtó feltárul, az érkező bebocsátást nyer.
Valahol roppant érdekesnek tartom ezt az egészet, hiszen annak ellenére, hogy ez a kiváltságosok "helye", pont ők azok, akik a kiváltságaikkal mégse nyernek bebocsátást. Ezek ideje a halállal végetért. Tökéletes értékelése az ember utolsó állomásának, a végnek, amikor a címekkel, vagyonokkal, fontossággal már nem érnek el semmit.. Itt már nem a címzetes nagyúr érkezik, hanem Mátyás a halandó és vétkező ember. Kizárólag ő nyer bebocsátást. Neki van ott helye, nem a címeknek. Érdekes szokás, igaz?

Egy részlet a "Kronprinz Rudolfs letzte Liebe", azaz Rudolf trónörökös utolsó szerelme c. filmből, amiből jobban érthető válik a ceremónia:



A kriptába történő bebocsátásról ír egy blogoló, méghozzá pontosan Otto von Habsburg temetése kapcsán. A blog németül íródott. Itt lehet elérni, klikk  
Otto von Habsburg temetése alkalmával a második kopogtatás után eltértek a hagyományoktól. Elvileg egy rövidebb összefoglalásnak kellett volna elhangoznia (ahogy az előbbi filmrészletből is kiderül), de itt más történt. A világi címek és kitüntetések kerültek felsorolásra, amiket Habsburg Otto élete munkájával szerzett. 



A Kaisergruftot érdemes megnézni. De előtte mindenképpen célszerű felkészülni a történelemből .... mert, hmmm, szégyellem, de bevallom, hogy azt a rengeteg császárt, császárnőt, királyt, királynőt, herceget és hercegkisasszonyt nem is bírtam követni. Nagyon jól kell(ene) ismerni a Habsburg ház történetét, ahogy az európai történelmet. Itt van például egy kisgyerek koporsója. Leopold Johann IV.Károly császár elsőszülött fia volt, láthatjuk, még az egyéves születésnapját se érhette meg. A halálával lépett életve a "pragmatika szankció", ami a Habsburg ház női ágán történő örökösödést jelentette. Így történt, hogy Leopold Johann halálával lánytestvére, Mária Terézia jutott a trónra. Apja, IV. Károly halála után a hölgyemény lett Ausztria császárnője. (Mária Terézia 1740-ben került a trónra.) 
Tegye fel a kezét, aki erre még emlékezett a tanulmányaiból! De őszintén!
Mert én nem.
Ha Mária Terézia, akkor nekem csak a rengeteg gyermek és a testőrei, na meg a nemi vágya jut az eszembe. Bocsánat, ha nem voltak helyénvalók a szavak, mégiscsak egy temetőben járunk.


 A rengeteg szarkofág, nyughely között sétálva engem főleg egyetlen koporsó fogott meg. (azóta utánakerestem a neten, összesen három ilyen van a kriptában, nekem csak egyet sikerült megtalálnom). Egy gyermek koporsója. Még arra se méltatták szegényt, hogy nevet adjanak neki. Jó, jó biztosan másképpen volt az akkori időkben, néha a pap nem lehetett elég gyors, mire odaért volna, hogy megkeresztelje az újszülöttet, késő volt, a pici meghalt. De akkor is. Azért ráírhattak volna valamit, lehetett volna egy neve a kicsinek. Egy kis angyal, vagy tündér, vagy drága, bármi. De nevetlenül eltávozni?! Nekünk a jelen korban, kulturánkkal, szokásainkkal, de legfőképpen a szívünkkel, ridegnek, embertelennek tűnik az ilyen. Kiváncsi lennék a valós történetre. Mi történt és miért nem lett neve a kicsinek.


Természetesen itt fekszik Franz'l és imádott Sissi -je is. (Sisi nevét eredetileg egy s-vel írták!)
Ferenc Józseftől jobbra Sissi, balra pedig a fiúk,Rudolf a trónörökös nyugszik. (aki öngyilkossággal vetett véget életének). Sissi koporsójánál mindig van magyar nemzeti színű szalaggal átkötött virág. 


Érdekes az is, hogy az uralkodók nem egyenrangú házastársai és leszármazottjaik nem kerülhettek haláluk után a Kaisergruftba. Ezért például Ferenc Ferdinánd köszönte szépen a bécsi lehetőséget és építtetett magának, a feleségének és három gyermeküknek egy saját kriptát az Artstetten-i kastélyban. (Az 1914-es szarajevói merénylet után ott helyezték őket örök nyugalomra.)


A Kaisergruftból jó végre kijönni. 
De mindenképpen érdemes bemenni!

2013. október 6., vasárnap

Majom a neten

Sőt, egyenesen a facebookon!
Nonja  /kép: facebook/
Előrebocsátom, a következő sorok nem bírnak különösebb hírértékkel, de muszáj megosztanom, nehogy valaki lemaradjon egy mosolyról és elkótyavetyéljen akár csak 2-3 percet az életéből vidámság nélkül. Nem szabad.

Helyszín: Bécs, Tiergarten Schönbrunn (Schönbrunni Állatkert) 

Nonja, az orángután hölgy (37 éves lett, de még mindig gyönyörű, láttam) 2009-ben komoly játékszerhez jutott. Samsungék egy reklámkampány kapcsán a mancsába adtak egy olyan digitális fényképezőgépet, amely a vele készített felvételeket egyből nyomta át a fészbúkra. 
A hölgy készített is jó néhányat. Az oldalán, mert bizony már ez is van, a művek megcsodálhatóak. Nonja oldala: Klikk



Mondom, hogy láttam a hölgyet!

A félreértések elkerülése végett: Nonja, a képen a baloldali ... 


Tessék megnézni, milyen kis akkurátusan készíti elő a fekhelyét!

Ha már majmok, akkor itt egy tegnapi beírás a müncheni magyarok oldaláról:
Egy férfinevű felhasználó (ott él, éppen ott van, nem tudom, lényegtelen) ezt a kérdést tette fel a csoportnak: "meg tudja valaki mondani, hogy hol van ma az octoberfest Münchenbe?" (idézet nem pontos, de már sajnos nem találom, gondolom kapott hideget-meleget és törölte.)

Ha valaki jelenleg Münchenben van és tervezi a Wiese (Octoberfest) meglátogatását, akkor külön tehetséggel megáldott embernek kell lennie ahhoz, hogy azt ne találja meg. Vagy igen nagyon hülyének. Jelenleg Münchenben szinte minden erről szól. A Theresienwiese metrómegálló megtalálásához sem kell vakvezető kutya. Ráadásul a fickó internettel rendelkezett. Ahelyett, hogy megkérdezné a barátját, Guglit, másokat fáraszt. A hol van ma a nevezett esemény, szintén agysebészhez méltó kérdés. Azt sugallja, hogy az Octoberfest színhelye naponta változik. 

Bezony, tegnap esett az eső, valószínűleg behúzták az egész mezőt a közeli Olympiacsarnokba .... hülye ... 

Az új magyar helyesírás is megjelent a mondatában, a ban/ben helyhatározós ragok jelentését már teljesen elfelejtett bugyuták helyesírása: hol van ma az Octoberfest Münchenbe? .... Brrr.

Inkább a Nonja.
Az legalább helyes. Akkor is ha butus. Egy embernél már visszataszító a majomész. Mindegy hol vagyunk.
Itt sincs másként, Nürnbergbe'.

2013. augusztus 4., vasárnap

A júliusban tartott tradicionális ünnep ..... mi lehet más? Persze, hogy karácsony! :-)

Nürnberg és Bécs. A két kedvenc városom. Bennük éveket eltöltve csak-csak ragadt rám néhány olyan is,  amire mezei turistaként nem igazán lett volna lehetőségem. Pár napos látogatással nem lehet ennyire mélyen lemerülni ezekbe a városokba, elsősorban Bécs az, amihez főleg idő kell. Idő, hogy befogadd magadba az egészet. De biztos vagyok abban is, hogy ennek a sok mindennek magamtól a töredékét se ismerném, hiszen szinte az összes információt az én két lábon járó  "On-line (kivéve ha alszik) wienerisch-fränkisch Nagyszótáromtól", azaz a páromtól hallottam. Imádom a meséit, a történeteit. 20 évi bécsi élet és még egyszer annyi nürnbergi után érthető, hogy nemcsak a városokat ismeri úgy, mint a tenyerét, ő már egy bécsi. Frank szívvel. 
Hálásan köszönöm neki az összes, "Andika, schau es dir an!" mondatát, amit aztán egy, az orrom alá tolt érdekes újságcikk, vagy könyv követ. Az ötleteim, az inspirációim nagy részét tőle kapom. Nélküle nem lennék sehol se. Ezt be kell vallanom. Az is igaz, hogy nélküle nem lettem volna soha se Bécsben, se Nürnbergben. 
Kedves E.! Du bist der Beste! :-) Danke!

Bécset mindenki ismeri, igaz? A Pratert meg főleg. Maga a Pratert elsősorban a vidámparkkal azonosítjuk, de ez csak egy része a hatalmas területen elterülő pihenőparknak. 1766-ig kizárólag a császári család és a sleppje látogathatta a területet, a pórnép nem. Császárék előszeretettel jártak a korabeli Lusthausba, ami akkoriban vadászházként működött. (érdekesség, hogy a Dunacsatorna 1834-es áthelyezéséig, víz is folyt a Lusthaus mellett.)
"A "Pratter" már 1403-ban megjelenik az okiratokban. 1766-ban II. József császár a bécsieknek ajándékozta a területet pihenőpark céljából. És mivel a császár étkezdék kialakítását is engedélyezte, nemsokára az egykori nemesi vadászterület határán kialakult a mai Wurstelprater elődje: vendéglősök, kávémérők és mézeskalácsosok telepedtek meg ott, őket hinták, körhinták és tekepályák követték. A Práter komoly fellendülését a mai vásárterületen rendezett, 1873-as Világkiállítás jelentette. " (forrás: www.wien.info/hu)

De ugorjunk, hagyjuk ki a mozgó izéket, térjünk a lényegre, hiszen éhesek és szomjasak vagyunk. Irány a Schweizerhaus! 



A Schweizerhaus a turisták körében eléggé ismert, ajánlott, de a bécsieknek ez sokkal több. Ez nem csak egy jó hely a Praterben, hanem egy szakrális hely. Imádói, követői vannak. Ide járni kell. Jó néhány színészt, politikust láttam magam is, ahogy egyszerű "Mundl-ploretárokat" (Mundl egy szenzációs figura, az egyszerűbben strukturált munkás megszemélyesítője egy nagy sikerű osztrák sorozatból), lányokat és fiúkat az "iparból", és azutánról. Okosak és buták, intelligensek és primitívek, szegények és gazdagok. Ott van mindenki aki bécsi. Itt nőttek fel. Gyerekként a vidámparkjába járt, aztán apukával be-betértek a Schweizerhausba, majd az elsőáldozás alkalmával is itt ünnepelt a család. A Schweizerhaus egy fogalom.  
Télre bezár, de a március 15-i nyitásra (ezen a párom Magyarországon mindig vigyorgott, ugyanis szerinte a Schweizerhaus nyitása miatt piros a márc. 15. a naptárban) emberek lepik el.Végre! Nyit a Schweizerhaus! Lehet akár hó is, az embereket ez sem zavarja. Ülnek kint a kerthelyiségben az asztaloknál. Minden rendben, ha a Schweizerhaus újra kinyitott, már nagy baj nem lehet. 

Figyelmetekbe ajánlom a ház specialitását a grillezett csülköt. Az isteni jelző erre termett. Valóban az. A német Schweinshaxe helyett az osztrákok Stelze (kiejtve: Stelce) hívják. Kivül a bűrkéje (a "Kruste") ropogós, friss, belül a husi pihe-puha omlós. Nehogy rendeljen valaki magának egy egészet, kettecskén célszerű Stelzent rendelni, bár aki nagy étkű ...
Ha már az isteni kategóriánál járunk, akkor persze itt is van a sörük is. A Budweiserjük, ami több mint isteni. Lágy, bekömmlich, szénsav nélküli ..... dúdol. Próbáljátok meg, meg fogjátok látni, hogy sajnos nagyon lehet inni, nincs puffadás (az első tíz után azért már előfordul), nincs büfi, csak a remek íz, a színe, az állaga, a habja, ez egy ilyen ser. Az ára amitől befékezel. Too much. De ugye, Budweisert inni és meghalni, szóval megéri. :-)

Fotó: http://www.schweizerhaus.at/


Mint lelkes Scheizerhaus-hívők, természetesen mi is kapjuk tőlük emailban a híreket. A legutóbbiban egy, a Schweizerhaushoz rendkivűl hű cégről számoltak be, amelynek dolgozói ragaszkodnak a Schweizerhausban megrendezésre kerülő céges karácsonyi bulihoz. Mivel az étterem (pardon, hiszen ez azért több ennél..) a téli hónapokban zárva tart, így kénytelenek máskor megtartani a karácsonyt. Idén, július 30-án, harmadszorra került  megrendezésre  a céges karácsonyi buli.
El lehet képzelni a rekkenő hőségben a miniszoknyás és rövidujjú forgatagban a karácsonyt ünneplő társaság asztalát, a helyes kis minikarácsonyfával és a karácsonyi gyertyákkal.

Szeretem Bécset. :-)