A stílus kedvelői nézzék el nekem a tuc-tuc kifejezést, mert nekem tetszik! Tetszik, mert visszaadja a techno, a rave zene ritmusát és szerintem vicces. Az én zenémet se hívták beatnek, hanem ye-ye-yének. :)
Gábornak arra a mondatára szeretnék reagálni, amelyikben azt írta, hogy "drogok nemcsak ilyen bulikon vannak, hanem szimplán hétköznap is, ez elkerülhetetlen bármilyen buliban".
Bizony és szerintem ez elég nagy baj. A drogokat valójában nem ismerem, valahogy soha nem kerültem közel hozzájuk, bár nem is kerestem. Megmondjam miért? Mert attól féltem, hogy esetleg kiszámíthatatlan módon reagál a szervezetem rájuk és nem igazán kívántam magam kiröhögtetni valamilyen félresikerült mutatvánnyal, észnélküli magánszámmal, amit a megváltozott tudatállapotban esetleg elkövettem volna.:) Attól meg főleg rettegtem, mi lesz, ha mégis kripóbálom a repülést! Ìgy símán, kiterjesztett karokkal! :) Egyetlen egyszer volt egy joint, de azt hiszem csak 3-szor slukkoltam belőle, mert rettenetesen féltem, hogy most mit fogok érezni? Inkább köszöntem szépen nem kértem, ittam helyette egy wiskykólát! Persze ez se jó, de ennek legalább ismertem a hatását. ahogy a határát is. Ja, és bőven 20 fölött jártam.
Szóval nagyon nagy bajnak tartom, hogy ennyire gyakori és széleskörü a drogozás! A fiatalok, a tinédzserek szándékos megrontásáért (ingyenes kínálás, rászoktatás) akár taszajtanék is a Tajgetoszról. Nem tudom elképzelni, bármennyire is hajtogatják a lágy drogok támogatói, hogy valóban annyira tisztában lennének-e a veszélyeivel, mint ahogy állítják. Azt mondják, hogy ezek lágy, gyenge cuccok, egyáltalán nem lehet rászokni, egyáltalán nem veszélyes ....bla-bla. Nem hiszek benne. A drogok veszélyesek.
Visszatérve a techno, meg a rave zenére. Szerintem ezeken a bulikon a drog fokozottabban van jelen és ez a zenével függ össze. A Nök Lapja múlt heti számában olvastam egy cikket (szerzők Dobray Sarolta, Kovács-Cohner Róbert) a fesztiválokkal kapcsolatosan, többek között a Balaton Soundról. Egy, ezt a fajta (nekem tuc-tuc) zenét szerető srác kifejtette a teóriáját a zenéről. Idézek:
" Ez a műfaj a szintetikus drogokkal együtt alakult ki. Az alapütem 130 bpm, azaz 130 ütés percenként, ezt veri az emberi szív is, már persze ha be vagy állva."
Továbbá saját emlékeim: 30 körül járhattam, és talán éppen ezért (szerencsés korosztály! bizony! :) ) csak hírből ismertem a soha nem értett "After-partykat". Ahogy azt se értettem, miért tartozik a vasárnap déli (!) reggelizés szervesen az előző esti diszkólátogatás programjához. Aztán megtudtam. A bevett Speedek, meg Extasyk hatására a fiatalok egyszerűen nem tudtak/akartak leállni a mozgással, még-még-még, több kellett. A diszkók után jöhettek az After-Partyk, a szer jó hangulatot és ruganyos mozgást biztosított. Na ja, történt egy-két tragédia, nem mindenki szíve bírta a többórás táncot, de sajnos a többiek számára ez se volt igazán elrettentő példa. Motto: velem ilyen meg nem történhet.
Szóval ahogy írtam, szerintem az ilyen ravetechnotuctcuc partykon elég komoly munició lehet jelen drogokból, több mint egy sima Rollings Stones és főleg mint egy James Hunter koncerten! :)
