Javier Pinola

Foto: Wolfgang Zink / Nürnberger Zeitung

Im Interview zeigte sich Javier Pinola als nachdenklicher Zeitgenosse.

Foto: Wolfgang Zink

schließen

 Az előzőekből tudjuk, hogy Pinola argentin származású balhátvéd, az 1FCN futballistája és egy igazi közönségkedvenc. (bár sokan kérdezik, hogy mikor megy már fodrászhoz? :) Szereti a hátul hosszí fazont a fiú, nem tudom .... )

2005. nyara óta tagja a nürnbergi csapatnak. Pino végigélte a 2007-es kupamámort és a depressziós lecsúszást a másodosztályba.

  

Bizony, 2008-ban megtörtént ez is,  minden szurkoló rettenete, siralmas játékot produkálva, az 1FCN lekerült a II.ligába. 

Természetesen sok profi játékos szerződése csak az első osztályra szól, egy lecsúszott csapathoz (ha a szerződés erre külön nem tér ki) már nem köti semmi sem. Az ilyen esetekben néhány játékos szerződése a végéhez ér, a játékosok, a trénerek és a klubok egyeztethetik egymással az elképzeléseiket. A futballisták esetében érhető a helyzet, komoly munkával felverekedték magukat a profi csapatokhoz, feljutottak a futballcsillagok közelébe, hát nem szívesen szállnának alá. Azt se lehet tudni, mennyi idejük van még a játékra, sérüléssel mindig számolniuk kell. 

Az egyesületeknek egy ilyen lekerülés pedig az erkölcsi veszteségen felül egy nagyon komoly anyagi veszteség. A tv-közvetítések díjai, a reklámok, mind-mind csökkennek, részben megszünnek. A II.osztályú csapatok meccseit már nem közvetíti a televízió, maximum az összefoglalókat. Bár léteznek olyan szerződések is, amelyekkel a focista az alacsonyabb osztályba való lekerülés esetén is a csapat játékosa marad (ahogy a nürnbergi csapatnál erre már példa is volt), de ez többnyire az egyesületnek gondot jelent, mivel a kondiciók változatlanok maradnak, szóval a fizetése a sportolónak marad. Ezzel szemben viszont a bevételek jelentősen (elsősorban tévé-díjak) elmaradnak.  Maradt például 2008-ban jó néhány játékos fizetése és a megfelelő prémiumok, amiket a nyertes meccsek után ki kell fizetnie az egyesületnek....... a II.ligában pedig egy cseppet többször nyert az 1FCN. :) Komoly milliók hiányoztak ....

Ekkor, a lekerülés előtt szóbajött az is, hogy Pinola máshol folytatja a futballkarrierjét .....de Pino maradt. A hiúságát különösen legyezte az, amikor a szurkolók egy nyúlfarknyi  időn belül 20 ezer emailt küldtek el az egyesületnek, amelyben a "Lieblinget" a maradásra kérték.

Pino tehát maradt, és végigharcolt a csapattal egy egész szezont a másodosztályban. Bár akkortájt egy kicsit úgy tűnt, mintha Pinola egyedüli felelősséget érezne a csapat lecsúszásáért, mivel a meccseken egyedül próbálta meg jóvátenni az egészet. Szívét adta a csapatért az biztos, de az akkori edző (Oenning) is fékezgette, hogy tényleg nem csak rajta múlt, múlik az egész. :)

Nemrégiben a Schalke 04 ajánlatán azonban egy kicsit jobban elgondolkodott (néhány szurkoló nehezményezi is a döntésig eltelt kicsit talán hosszabb időt .. :) ) , hiszen a saját bevallása szerint még mindig az egyik álma, hogy a Bajnokok Ligájában játszhasson, de ehhez persze olyan csapat kell, amelyik khhhh az első osztályban ott legfelül az első 2 (vagy 3.) helyen tanyázik, mint pl. a Schalke 04. A többinek csak álom marad a részvétel. ("Ès?! Nincs semmi gond,  idén 2010-ben megnyerjük újra a német kupát, ezzel bekerülünk az Európa Ligába - szólalt meg az előbb mögöttem egy hang, a páromé, az örök optimistáé. :)) Már csak három meccs van hátra, egyik ellenfél a Schalke, a másik a Bayern München, nem probléma ... ":)))

Aztán döntött Pino. Ùjra csak maradt. A döntését megkönnyítette, hogy szeret Nürnbergben élni, jól érzi magát itt a családjával. Szereti a Clubbot. Állítólag a döntés a felesége kezében volt, aki azt mondta, hogy itt szeretne maradni. :) 

Javier Pinolával a napokban készült egy interjú a Nürnberger Zeitungban: "Eigentlich bin ich ja ganz lieb" (valójában egész kedves vagyok) címmel. Németül tudók, hajrá! :)

A cikk érinti az idei szezon egyik meccsén történt blamázst, nevezetesen azt, amikor a Bayern-1FCN rangadó alatt Pino kicsit leköpte Schweinsteigert. 

Persze, hogy nem illik köpködni! Főleg egy Schweinit, egy válogatott játékost nem is lehet, ahogy egy Bayern München ellen se lehet a bíróknak fújni, hogy néz az ki? Már a meccs alatt is jól lehetett látni, amikor Schweinsteiger igen helesen belekönyököl Pinola arcába. A játékos a földre is került, de a bíróknak és a partjelzőknek ez valahogy nem tűnt fel..... Schweini provokálta Pinot, egy argentin játékoshoz nem kell sok ütés. A cikkben mesél Pinola az esetről. Háromszor kapta már az arcába Schweini könyökét, majd a negyedik után szólt neki, hogy hagyja abba. Aztán jött az a bizonyos szabadrúgás, amikor Schweini ötödször is az ellenfele arcába "mélyesztette" a könyökét. Immárom nagyon fájdalmasan. Pino robbant. Leköpte Schweinit. 

Riport a meccs után a tévében Schweinsteigerrel. Fel van háborodva. Nyilatkozik. Csak arról amit Pino tett. És ítél. Mert egy Schweini megteheti. Asszongya, az ilyen dolog egyszerűen megengedhetetlen, büntetésre van szükség!! A saját sportszerűtlen játékáról, a könyöklésről egészen véletlenül egy hangot se szól. Meg se említi, fel sem merül a fejében, pedig emberek százezrei látták a közvetítést, akik azt is mondhatják, na ja, miért provokáltad a másikat? Te se voltál kispálya! Kérem szépen egy élő ikont, egy Bundesligaspielert, egy Bayern München sztárt leköpni?!? 

Pinot 4 (!!) mecsre tiltotta el a DFB (Deutsche Fußballbund = Német Futballszövetség)  (3-at el is vesztettünk. :) )

A DFB-ről tudni kell, hogy olyan esetekben is ítélkezhet,  feljelentéseknek utánna járhat, amik esetleg a mérkőzés alatt nem kerültek orvoslásra, magyarul, amit a bíró nem látott, amik felett nem ítélkezett.

Ebben az esetben a "gonosz-gonosz" Pinola tettét vizsgálták felül, találván őt bűnösnek. Roppant érdekes módon, Schweinsteiger akcióit nem vizsgálták. No comment.

Ezzel a Schweinsteigerrel különben eléggé skizofrén módon állok, mivel egyrészt utálom, mint Bayern München játékost, másrészt szeretem, amikor a német válogatottban játszik. Pontosabban nem csak őt, hanem az egész csapatot. Gyerünk Schweiniiiiiiii!!! De az más. 

Mondtam már? Szeretem a focit. :) 

Történetek a foci házatájáról - Javier Pinola, az argentin kedvenc

A hapsit nagyon lehet kedvelni. A küzdeni vágyása, a játéka teszi roppant szimpatikussá az argentin származású balhátvédet. Meg persze az, hogy Clubberer, azaz, az 1FC Nürnberg játékosa. ;) Pino a Nürnberg rajongóinak már régóta az egyik nagy-nagy kedvence. Szimpatikus ember, aki egy picit talán robbanékony, de istenem, milyen legyen egy argentin játékos?! 

Az 1FCN évekkel ezelőtt első ligásként, de érezhető problémákkal küzdött. Nagynevű csapatok szeretik elcsippenteni a konkurrens klubbok kiválóságait, ekkor éppen a Schalke 04 vetett szemet Pinolára. Az elcsippentéshez hozzátenném, hogy benne élenjár az általam nagyon utált Bayern München, ahol a sportvezetés szinte sportot űzött az elsőligás csapatok legjobb játékosainak megvásárlásaiból, kvázi ezzel gyengítve a konkurrenciát. Tehetséges focistákat vásároltak "el", akiket aztán a kispadon, vagy csak a lelátókon tartogattak, mivel a saját nagy sztárjátékosaik mellett nem volt rájuk igazán igény, nem kerültek be a csapatba. A lényeg viszont az volt, hogy másnál nehogy erősítsék a mezönyt. A BM-nél elég pénz áll a rendelkezésre, így nem nehéz a dolguk, simán össze tudnak vásárolni egy Übermanschaftot. Az más kérdés, hogy pont ezért utálják is őket elegen. Közéjük tartozom. A Bayern nekem az arroganciát, a túltengő önbizalmat testesíti meg. Nem véletlen, hogy Arroganc arénának hívjuk sokan az Allianz arénájukat. Hogy lehet kérem 30 millió eurót kifizetni egy Gomezért?! Akkortájt az 1FCN egész éves (játékosokra kiadható) kerete 2 millió euró volt, a Bayerné 100 millió .... el lehet képzelni milyen lehetőségei voltak ennek a két klubnak, sztárjátékosok beszerzéséhez .....

Nem nehéz megérteni mitől játszik erős futballt a sztárjátékosokkal teletűzdelt Bayern München és mitől teljesít néha alul-felül a Nürnberg, amivel biztosítják a drámát az 1FCN szukolók életében. A csapat harmónikus teljesítményt mutat a meglepetések terén, például nagyon jók a "Hogyan repítsük a mennyekbe, majd a rövid eufória után hogyan taszítsuk a pokolba a szurkolóinkat?" játékban. :) Szinte verhetetlenek! Ezért mondom, egy 1FCN szurkoló élete drámai! Soha nem tudni hol fog landolni a csapat. Nyerünk? Vesztünk? Senki nem tudja. Milyen unalmas egy Bayern szurkoló élete, semmi izgalom, állandóan csak nyernek. 

De bezzeg egy Clubberer élete más! A nagy érzelmek, a mennybemenetelek (mint pl. 2007-ben a német kupa megnyerése) és a pokoljárások (rögtön 2008-ban, a 2007-es kupagyőzelmet követő évben közvetlenül sutty, lecsúszás a második osztályba :) ) mellett lehetőségük nyílik a II.osztályban a korábbi nagy stadionok (Schalke, Bayern ...stb) után majdhogynem kis falucsapatok lelátóin üldögölni, olyan klubbokhoz elkisérni az imádott 1FCN-t, amelyek még a navi rendszerében se szerepelnek! :) Na, és innen felemelkedni kérem, ez maga a gyönyörűség!
Aztán jöhetnek az örömkönnyek, a libabőrös együtthömpölygés a szurkolókkal, a szárnyalás és sírva ordítás: Nie mehr zweite Liga!! (soha többé második liga!)  Na ezekért a percekért érdemes Clubberernek lenni! :)
Mielőtt visszatérnék Pinolára, mutatok néhány képet 2007-ből, a nevezetes napról, amikor a Kupagyőztes csapat visszaérkezett a városba. A város főterén hatalmas ovációval várta őket több százezer ember, fenomenális volt a hangulat.

 

 

 

 

A Polgármesteri Hivatalban került kiállításra a kupa, azaz a "Pokal". A falakon szenzációs felvételek az összegyűlt, a csapatot, és Hans Meier-t, az akkori edzőt ünneplő emberekről. Természetesen polók is készültek, a mucin is egy ilyen van. Felsorolva az évszámok, amikor a csapat elnyerte a német kupát.

Kupagyőzelmek: 2007, 1962, 1939, 1935

 Már a döntő meccs előtt is kapható volt egy T-Shirt, amelynek felirata szerint, megyünk Berlinbe!!! :)

 

Oppsz, szokás szerint megint messze eltértem a tárgytól! :)) Javier Pinolát ezennel átcsúsztatom a következő bejegyzésembe.

Ez is Bundesliga ! /a foci vicces oldala/

A focit véresen komolyan veszik kérem mások is! Néha túlzottan is, sőt annyira komolyan, hogy az eredmény nem más, mint egy, már-már kabaréba illő jelenet. A német első liga házatájáról mindig jó kis történeteket hallani, a legújabb a kedvencem.  Szerintem egy gyöngyszem.  

A történet a Borussia Dortmund és gelsenkircheni Schalke 04 csapatokkal kapcsolatos.  

A két csapatot régi utálat köti össze, a Fradi-Ùjpest "szerelemmel" és "összetartással" tudnám jellemezni.

  

A renkívüli havazás miatt megsérült a Schalke 04 stadion lelátójának a teteje, sürgős javításra volt szükség. A veszély elhárítására megrendelt dortmundi vállalkozó az embereivel mindent megtett, kijavította a tetőt. Viszont, mielőtt elmentek, az egyik dolgozó nem volt rest és egy Borussia Dortmund zászlót tűzött ki a Schalke 04 stadionjának tetejére. A dologból óriási botrány kerekedett.

Az eredmények: a dolgozót azonnali hatállyal elbocsátották a cég alkalmazásából. Gelsenkirchen város döntése alapján tilalmat rendeltek el, a pali nem léphet be a városba.

Nem hittem el, azt gondoltam viccelnek, de nem. Ez halál komoly, a tett nem más, mint egyfajta felségsértés, súlyos büntetést követelt.

A helyi (nürnbergi) rádióban kellő szörnyűlködéssel kommentálták a hírt. Megpróbálták vázolni a helyzetet, mi lenne akkor, ha netalántán a nürnbergi 1FC stadionjára valaki kitűzné a Greuther Fürth (ellenség!!!!! ) zászlóját?!??! Borzalmas, istenkáromlás! 

Azóta egy dortmundi hotel felajánlásáról hallottam, amely szeretné megajándékozni a bátor (?) embert. Ingyensört ajánlott fel a részére, egy egész évre! A hapsi eddig még nem jelentkezett, úgy tűnik szégyelli magát a tettéért. 

Most nem ezért, vagy azért, de szerintem ez csak poén volt, annak szánta ő is, nem lehet, nem lenne szabad, hogy a tettét ennyire komolyan vegyék. Persze erről például életem párjának nagyon is más a véleménye. Szerinte ilyennel nem lehet viccelni! Hogy egy Borussia Dortmund zászló a Schalke stadionján?!??! Ez egy borzalmas tett, ilyenre nincs bocsánat!  :))) Na ja, a férfiak persze, hogy másként látják, hiszen érzékenyebbek mindenre ami focival kezdődik. :)

BUÈK!

Mindenkinek, szeretettel! Boldogabbat, gazdagabbat, eredményesebbet!

aboutpixel.de / © Ronald Leine

Kezdők a konyhában 2. - a marcipános süti

Soha többé! Amúgy is kezdtem már megijedni a sikereimtől, ugyanis jó néhány ételt sikerült jól elkészítenem, és ez az eredményesség egyáltalán nem jellemző rám. De végre kifogtam néhány olyan receptet is, amelyek értelmezése még úgy ahogy ment, de a hamik elkészítése után végre újra elhangozhatott a számból a megnyugtató, a régi időket idéző mondat:  

"Mondom én, hogy teljesen felesleges próbálkoznom, nem  nekem való ez a főzöcske!"  - és a falatok elegáns mozdulattal landoltak a kukában. Megnyugodtam. :)

Előrebocsátom, a hiba nem a receptek készítőjében van, hanem az én készülékemben. A célom a félrement próbálkozások bemutatásával nem más, mint a többi hozzám hasonló amatör konyhatündér bátorítása, az elszenvedett tapasztalatok megosztása. 

Bemutatom mi is történt a tervezett marcipáncsillaggal

A marcipáncsillag receptjét innen vettem. Betartva a nem túl bonyolult leírást (aminek persze örültem), már az elején megállapítottam, hogy valami nem stimmül. A massza rendkívűl neveletlenül viselkedett. Kezelhetetlen volt és irányíthatatlan. Irányíthatatlan, mert soha nem arra kanyarodott amerre én akartam. 

Ragadt, tapadt, szétesett. A recepthez tartozó 10 dkg liszt se tette könnyebbé a dolgomat, a trutyi tapadt továbbra is. Porcukrot is tettem bele, de úgy vettem észre, valami olyan mennyiségre lenne szükség belőle, ami nem lehet normális. Az elején naívan megpróbáltam a csillagformás kiszúrást, de reménytelen volt. A képeken jól látszik, milyen nehéz lehetett a masszát eltávolítani a kredenc tetejéről.

 

Feladva a csillagozást, kis golyókat gyurmáztam a kezemmel, aztán kilapítva ráfektettem őket a sütőpapírra. Nem tűntek lelkesnek. Mindegy, a cél előtt ne adjuk fel, megsütöttem őket. Izzadtak, de én könnyeknek láttam a cseppeket, sírt a marcipán. Siratta a fiatalságát, az életét, ami ily csúfosan kell, hogy végetérjen. A korábbi terveknek, álmoknak végeszakadt, ezt tudta jól. A csillagról és az est fénypontjáról szőtt elképzelései megsemmisültek már akkor, amikor a kezembe vettem. 

Szegény marcipán! Nem kellett volna találkoznia velem, de ezt már sajnos nem tudom jóvátenni ...

Olyanok lettek mint a cipőtalp. Az ízüket nem tudnám jellemezni, mert nem volt. A dolog pikantériája a fájdalmas sütést követő főzöcske a bajor tévében. Egy híres szakácsnő éppen marcipános sütit sütött a kamerák előtt és kb. 2-szer ismételte meg, hogy csak lisztet ne!! Nem szabad lisztet adni a masszához, mert azzal meggyilkoljuk. Kizárólag csak porcukorral lehett lazítani a masszát, lisztet a közelébe se szabad engedni.

Mondta ő, minekután több mint 10 dkg liszttel halálra ítéltem 300 dkg marcipánt.

Kivégeztem a masszát akaratomon kivül. Elnézést kérek tőletek soha meg nem születhetett marcipán szívecskék! :) 

A recept tulajdonosától is elnézést kérek, ő csak jót akart és örömet szerezni a recept megosztásával! 

Sorszám kell a PC-hez :)

Három müködőképes PC van a lakásban. A sajátom erősen leamortizálta magát, ezért a kedvenc gépem a páromé. Hátránya, hogy hiányoznak belőle a magyar karakterek (de az ő gépében nem akarok semmit se átállítani, módosítani), az előnye viszont a új, fültől-fülig érő monitor. Sőt! 3 emberfej is beleférne fültől-fülig, olyan széles. Ha tehetem, csak az övét puszpitolom. A párom már többször megjegyezte, hogy ez az ő gépe .... , de nem járt sikerrel. :)   

Tegnap este egyszercsak a vállam fölött áthajolva ráragasztott egy post-it cetlit a monitorára. A cetlin szereplő szöveg miatt rám jött a vigyorgás, ugyanis Papchen (ahogy a kisfiúnk őt hívja) ma délelőtt kb. 11-órától bejelentkezett a saját gépére, kvázi helyet foglalt magának! :))))  Még van egy kis időm, mivel még nem jött vissza egy fontos, fél 9-kor kezdődött megbeszélésről. :)

Ajándék

Mániám, hobbim a Photoshop, már évek óta. Nem tudom megunni, de ahogy elnézem, teljesen megtanulni se. :) Rengeteg könyvem van a PS-ről, mindig találok bennük valami újat, illetve olyat, amit még mindig nem értek. A speciális, a fotózással kapcsolatos nüanszokat még nem tettem a magamévá, de egyre nagyobb étvágyam mutatkozik magára a fotózásra. Szép szakma, bizonyára.

Az ajándékot azoknak szánom,  akik bizonyos színek definiálásához és "ellopásához" nem rendelkeznek Photoshoppal. Milyen színek és mihez?! Elég, ha egy céges papírt, vagy egy meghívót szeretnénk megszerkeszteni, kellhet pl. egy bizonyos narancssárga, vagy okkerzöld, de ezeket a színárnyalatokat magunktól nem fogjuk tudni kikeverni, a színeket annyira nem látjuk jól a fantáziánkban. Ezeket próbálgatni kell. Magukhoz a színekhez pedig jó egy minta, azaz egy már látott kép, amelyiken az elképzelt szín megtetszett.

Egy szemléltetőkép a Photoshoppal: (profik bizonyára látják a képen, hogy nekem egy ősrégi verzióm van, a 6.0-ás, de mit csináljak, szegény ember vízzel főz :) )

A színt a "pipettával" tudom felvenni. A szín természetesen meghatározható. RGB, ill. CMYK színekről beszélünk attól függően, hogy képernyőre, vagy nyomdába kerül az anyag. Nem bonyolítom jó? :)

Amire nekünk gyakran szükségünk lehet, az általában az RGB színek, azaz mennyi az értéke a Red-nek, a Green-nek és a Blue-nak! (Az értékek 255 egységig mennek.), valamint a szín hexadecimális kódja: Ezek a kódok egy kettőskereszttel  # (vagy linzersüti, kinek mi .. :) )  kezdődnek, majd jön a kód, ami nem más mint számok, betűk vegyesen.  Az Andrejjja háttérszíne például a #99CB36. (klikk a képre, nagyobban jobban fognak látszani a részletek)

Ezt a bizonyos zöldet én is lopkovicoltam az internetről, konkrétan úgy, hogy azt a bizonyos talált képet egyszerűen lementettem a gépemre és PS-el megnyitottam. A pipettával mintát vettem a zöldikéről és már festhettem is vele kedvemre.  Az eredeti képre már nincs is szükségem, csak a színét kívántam meg. 

Az alábbi képeken egy rövid bemutatót szeretnék tartani az én kis Photoshopomról, annak természetesen csak egy icipici területéről, mégpedig arról, mit tudunk vele kihozni, akár csak egy betűnél, egy szónál. 

Leírtam a nevemet. A névre aztán tettem glanzot, színátmenetet, nyakon öntöttem  valamilyen mintával  (dudorral :)), természetesen kapott árnyékot is. Aztán módosítottam a betű típusát, majd a ráfröcskölt színt, a mintát és a végén kikaptam alóla a hátteret is. 

Ugye milyen jókat lehet vele játszani?

De hogy hol az ajándék? Itt: DarkCryptX ColorPix Ezzel a kis ingyenesen letölthető progival máris lopkovicálni, illetve meghatározni tudjátok majd a színeket. Mihez kellhet még? Nagyon jól tud jönni egy önálló színkikeverés, amikor az ötszázadik blogtemplatest töltitek le (mert a régit már nagyon meguntátok), és az alkotók színeivel nem vagytok 100 %-osan megbékélve. Ez most rövid összefoglalása volt az előző két napi ténykedésemnek a blogon. :) 

Miért változtattam a blogom külsején?

1. A régit már nagyon untam.

2. A régi headerön, volt azért egy-két nem odaillő, hozzámillő tárgy..... zavart.

3. Néhány dolog rosszul, ill. egyáltalán nem működött az előző sablonban .... váltanom kellett. 

Mi történt azóta?

1. Az újat nem igazán tudom megszokni.

2. Az újnak egyáltalán nincs headerje, sok időmbe telt a keresgélés megfelelő kép után.

3. Az új sablonnal ugyan azok a funkciók nem működnek, mint a régivel! :)))))))

Mindegy. Váltottam. 

Ja, a ColorPix-hez jó szórakozást, a kezelése lepkekönnyű! 

Photoshopos képbuheráshoz pedig szívesen állok rendelkezésre! :)

A Karácsonyról

Nem, inkább mégse. Gondoltam elmondom, hogy is vagyok ezzel a karácsonnyal, de inkább hagyjuk. Nem olyan lényeges téma, kiakasztani pedig nem szeretnék senkit se. Csak pár gondolat, de tényleg nem szeretnék belemenni a sűrűjébe. 

A kezdődő ellenérzés már az advent időszakában megjelenik, egyszerűen idegesítő az a mennyiségű krisztmesz ami a rádiókból folyik, őrület. Ráadásul össze-vissza minden. Egy stille Nacht a´la klasszikusan, egy rákendrollos Elvis-krisztmesz, aztán egy modern (a kólás nő) karácsonyi dal .... Az adventi 4 hét alatt bőven meg lehet utálni a nótákat.  Nem vagyok vallásos (sőt!), nekem ez a nap gyerekkoromtól  kezdve nem szólt másról, csak az ajándékozásról (persze a mostanival össze nem hasonlítható dimenziókban), maximum a családról. Aztán felnőttem. A családom sajnos messze él. A karácsony nélkülük már nem teljes. A karácsony errefelé ugyan úgy ahogy más országokban, nem más mint giccsekkel nyakonöntött konzumterror. Mondom, nekem, aki egyáltalán nem vallásos.Ez az ünnep amivé avanzsált nem tetszik. Persze, hogy tehetünk róla mi magunk is, de könyörgöm mit csináljak? Jövőre mindenképpen el szeretnénk utazni valahova, ahol nyugi van. Talán akkor, ha nem lesz az egész egy "muszáj",  újra ráérzünk az ízére és értékelni fogjuk. 

A másik gondom a karácsonyi főzöcske. Istenem, miért büntetsz engem ilyenekkel? :)))) Honnan a fenéből tudnék én egy ilyen-olyan menüt összerántani? Na jó, nem megyek bele a részletekbe, lapozzunk! :)

24-én 18.00 órakor, az egész napi őrület és takarítás, készülődés után "enyhén" stresszelve állapítottam meg, hogy állati éhes vagyok, és nics falat, a többiek is csak ülnek és várják a csodát, nekem kell nekiállnom a halpanírozásnak, annak a kisütéséhez. Éreztem, hogy elönt a düh, már-már azt gondoltam feladom..... Àh, hagyjuk! :) 

A Mikulásom se bírta a stresszt, öntöttem neki kis kontyalávalót. Meg magamnak is. Nem tudom melyikünknek volt több hely a kontya alatt, de ketten (a Mikulás és én) megittuk a nedü felét. Nem vészes, csak tojáslikőr, de a gyomromnak így hosszú évek kihagyása után állati fura lehetett. :)

Karácsony

 

Friss jegesmacik a nürnbergi állatkertben

Flocke anyukájának ismét picinyei lettek, két kis fehér jegesmedve. Reméljük őket már nem fogyasztja el, ahogy tavaly a másik kettővel tette.

Macianyu Vera barlangja be van videózva (a kifejezést a nem létező magyar szenvedő igeragozás szabályai szerint alkalmaztam :)) ), az első felvételen egészen klasszul látható az egyik kis maci-muci születése.

A jelenlegi 2 videó közül az elsőre, a Die Geburt -ra (A születés) videóra kattintsatok!

Apropó emlékeztek a híres testvérükre Flockéra? 

2008-ban született a Nürnberg-i állatkertben, a története és a fényképei bejárták a világot. Flocke médiasztárrá avanzsált. Szerintem mindenki tudja ki ő, nagyjából ismeri is a történetét, arról most nem írnék. (Persze ha valaki nem ismerné és érdekli, az csak szóljon!) A Tiergarten Nürnberg (az állatkert) hivatalos oldalán rengeteg fénykép, videó  található Flockéról (az Eisbär Flocke menüpont alatt), a születésétől kezdve 2010 áprilisáig, amikortól sajnos vége lett mindennek, elvitték innen a kis macit. Flocke, Rasputinnal együtt már Franciaországban él. Azt, hogy "kis" maci inkább visszavonom. Flocke már egy nagy darab kamaszmedve, a pihepuha kis csibész a múltté. 

Találtam én is fényképeket erről a kis bolondos maciról. 2009-ben, amikorra úgy ítéltük, hogy elmúlt a Flocke-őrület, talán nem lesznek emberhegyek a rezidenciája előtt, mi is meglátogattuk őt az állatkertben.

Kérem, amit ez a kis állat ott összehülyült! Hát tündéri volt tényleg. Ugrált, játszott, játszott és játszott. Az "otthonát" még hófehéren hagyta el, de a kinti területen szinte a legelső dolga az volt, hogy meghempergett a koszban. Alaposan csinálta és élvezettel.Nagy vigyorgást kelltett a színváltásával, az alábbi képeken követhető a folyamat. :)

Alig tudtam eljönni a Flocke-birtok elől, tényleg jó volt őt figyelgetni. Az elválást lényegében ő könyítette meg azzal, hogy a díszes és számos nézőközönségére tekintet nélkül, egyszerűen csak elfáradt és a nagy traktorgumijára borulva elszenderedett. :) 

 

 

 

Lesenacht a gimiben

Már most úgy hiányzik, sőt már 18:15 óta hiányzik egyfolytában, azóta amióta elhagytuk a gimnázium épületét. A kisfiam az új osztálytársaival, az új iskolájában ott alvásra készül. Olyan fura, hogy nem (csak) a megszokott gyerekek, idegen osztályterem még idegenebb szülök ... egy kicsit izgulok. 

Mit csináljak? Imádom ezt a kis emberkét. 

A hálózsák még otthon, a megérkezését követő másodpercekben a kipróbáláson:

 

 

Már az osztályteremben járunk. A képen  a felfújható ágyikó és a gyermek, aki éppen manuálterápiával fuvatja felfelé az alvóalkalmatosságot.

 

 
 

Az ideális sarok. Àllítólag ott lehet a legjobban aludni. :) (ketten is ezt állították az osztályból)

Plüssék élete nem könnyű .... Sally (kenguru) szinte könyörögve kér bennünket, hogy ne hagyjuk ott, vigyük őt is haza magunkkal. Huhninak (Tyúki) már tökmindegy. :)  

Nem fog menni, a barátotok ragaszkodik hozzátok, ott kell, hogy maradjatok. Neki se könnyű egyedül, bármennyire is már 10 éves nagyfiú. Öleljétek át és vigyázzatok az álmára legyetek szívesek!

Hol a csomag?

Holnap Lesenacht az iskolában. Eddig ilyen csak az általánosban volt, de kizárólag nyáron, 100° fokban.  December lévén úgy gondoltam jó lenne a mucinak egy hálózsák, ezért rendeltem egyet a neten.

Aztán élvezkedtem, kukkoltam merre jár a cucc.

Jó nem? :)

Ne hagyj egyedül .....már megint! :)

aboutpixel.de © Burkhard Trautsch

Igggen, hétfőn már megint dokinál jártam, most mammográfián, de ez az orvososdi kezd igencsak unalmas témává válni, inkább nem is ragoznám. :) 
Azt üzenem a lányoknak-asszonyoknak, hogy tényleg menjenek el a szűrővizsgálatokra, ne legyenek beszariak! A nagy száj és az okos tanácsadás természetesen nálam is remekül működik a vizsgálatok után! Előtte talán egy hangyányit vékonykább volt a hangom. :)

Különben tényleg vicces, mert a szituáció állandóan ismétlődik. Újra túl a vizsgálatokon (mammográfiás felvételek) várakozás a dokira egy vizsgálóban. Keskeny kis cella vizsgálóággyal és egy ultrahanggal. Idegesség érkezik, tamtam a torokban, be fogok rosálni.....mit csináljak ...nézzük csak mit lehet nézni? Opps, szemben a falon plakát lóg. UH-s felvételek különböző cystákról, karzinomákról és fibroadenomákról. A képeket számomra csak az alattuk szereplő írás különbözteti meg egymástól. De nem! Van különbség. Próbálok rájönni a jellemző tulajdonságokra. Aha, a "jók" szélei harmónikusak, lágyak, a "rosszaké" talán cakkosabb, durvább? Elolvasom a megfejtést, és örülök, jól látom! :) Oppá, az öröm nem tart sokáig, sőt kinyilni se bír, máris lehervad, mert mint a villám érkezik a gondolat: mi lehet az én felvételemen? Hol a doki? 2 éve szinte nem is kellett várnom, máris jött, most mi tart ennyi ideig? Csak nem a felvételeim kiértékelése folyik? Csak nem az tart ilyen sokáig? Minden pillanatban várom, hogy nyíljon az ajtó és begördüljön a kicsi és enyhén köpcös Dr. W. akihez már volt szerencsém. Essünk már túl rajta. 

Az ajtó egyszercsak tényleg kinyílik és ott áll Dr W. helyett Dr. Adonis a maga kb. 190 centijével. A pali 10 pontos! Elragadó külső (nem túl nyálas, és nem izomagy), szimpatikus szemek, arc, szemüveg, jézusom én meg itt állok egyszál kombinében..... huuu néha olyan ciki tud lenni az ilyen. Ha túl jóképű az orvos az nem jó. Férjnek való, de nem kezelőorvosnak.

Vicces közjáték. Az érkezéskor kitöltött adatlapon többek között ehhez hasonló kérdés is szerepelt: van-e a családban rákos megbetegedés és milyen fajta. Nem, nem nem. Az adatlapot az asszisztens lány átnézte, majd rámkérdezett, hogy volt-e a családban rákos megbetegedés, mellrák?

Nem! - válaszolom De oda is írtam a lapra! - teszem még hozzá. 

Jó, rendben. - bólint a lány és valamit firkant a papírra.

Később a doki megdícsér, hogy jól teszem, hogy eljárok erre a kontrollra, mivel a családban már volt mellrák. Pironkodva, de ellent kellett mondanom neki. 

Nem, Herr Doktor senkinek nem volt mellrákja a családban ....- szabadkozom. 

De volt, ez áll az adatlapján. - zárta le a vitát Herr Dr. Jólnézki.

Beszélgettünk is egy csöppet. Vicc is volt. Említett egy német mondást, ami szerint ha valaki teljesen egészséges az csak azt jelenti, hogy még nem lett alaposan kivizsgálva. :)  

Ja és mi a vége? A lényeg két szóban összefoglalható: minden rendben :)

Kreatív blogger díj

Kaptam Kormitól a "falatok királynőjétől" bebebeee még szeptemberben, de kussoltam róla. Kussoltam, mert úgy éreztem ehhez egy kicsit több kell, ....... nem is tudom. Korminak persze akkor már fű alatt megköszöntem, de akkor is kényelmetlenül éreztem magam. Mégiscsak egymás ismeretlen ismerősei vagyunk már hosszú évek óta, a kedves gesztust tényleg csak az ő személyes udvariasságának tudtam be. Az, hogy valakinek tetszik amit csinálok az nagyon klassz, de valljuk be: a cél az lenne, hogy még több emberhez eljusson a hangunk. 

Van valami enyhe exhibicionizmus természetesen az egészben,  én személy szerint kész lennék megosztani az egész világgal a gondolataimat, de mindezért cserébe szükségem is van (lenne) az elismerésre. :)) Arra gondoltam, hogy majd akkor szeretném a díjat offiziell "átalvenni", ha már egy picit biztosabb leszek abban, hogy az amit csinálok jó,  másokat is szórakoztat.

Az elmúlt időszakban hájjal lettem kenegetve, olyan helyekről kaptam pozitív visszajelzést és elismerést, amire nem is számítottam. Az, hogy a saját familym nem ismeri a blogomat az  ugye tiszta sor (nincs idejük), tőlük eddig egy hang se érkezett, pontosabban az anyutól annyi, hogy jézusom hogy lehet valakinek ennyit írnia?! :)))  Amikor megkérdeztem, hogy mi a véleménye a tartalomról, arra azt válaszolta, hogy arról fogalma sincs, neki ilyenekre nincs ideje, ennyi felesleges szöveget ő biztosan nem fog elolvasni. :) Látszik, hogy felnőttem. Nálamnál van már érdekesebb személy, úgy hívják unoka. :)

Ezennel megköszönöm mindenkinek aki írt nekem, aki támogatott, vagy csak pusztán ide-ide jár olvasgatni ... jó érzés! :) A díjat így már ki is merem tenni a blogomban.

Viszont az elismeréshez tartoznak kötelezettségek is. Pont 7 darab:

1. Meg kell köszönni. - Most már mehet élesben is. Köszönöm Kormi! :)
2. A logót ki kell tenni a blogomra. - kitettem.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam. - belinkeltem a Főzök-sütök-mosogatok -ot
4. Tovább kell adnom 7 embernek. - sajnos nem olvasok más blogokat, igazán nem tudom kinek kéne küldenem. Aki jó és tartalmas, az már úgyis megkapta másoktól minimum háromszor, ebben a játékban úgyis én vagyok a legutolsó. :)
5. Be kell linkelnem őket. - okafogyott
6. Megjegyzést kell hagyni náluk. - szintúgy
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot. - több is kiderült már rólam. :) Hülyülős, komolytalan, azt hiszem ezek a legfontosabb paraméterek. Ja! És jó! Nagyon jó!! Aranyos is! :)

Ismét a kedvencem: James Hunter .... Vadász Jani :)

képek: Wolfgang Gonaus

Sokan tudják, lehet az is, hogy már mindenki, IMÀDOM a palit, a zenéjét! Fantasztikus, pont azokat a hangokat énekli, amiktől egyből jól leszek!

Valami ilyesmi lehetett a Beatles zenéjével is, ha jól emlékszem kutatták, vizsgálták a sikerük okát és jobb híján a zenéjük hangfekvésében találták meg az esetleges magyarázatot. Számos Beatles dal A-molban (vagy valamelyik molban) írodott és ez kimondottan kellemes az emberi agynak.

James Hunter hangja, stílusa, mókázása, természetessége kedves mind a fülnek mind a szemnek. :) Ráadásul pont azokat a zenéket nyomja, amiknél, a stílusnál én az időben (50-es évek) eleve leragadtam. 

 


A következő szám egy nagy kedvencem, bár hülyeség ilyet írnom, mert az összes száma a kedvencem, szóval úgy módosítanék, hogy a kedvencek listán eléggé felül áll. :)

Dzsémszi: Class Act /life/

a nóta talán jobb minőségben, de Nélküle: