A nürnbergi Jézuska elsö napja

Figyelem, ma kezd! 

fotó: https://www.facebook.com/christkindlesmarkt 

A nürnbergi karácsonyi piac ma este kezdödik 

a Christkind Prológjával. 

A Jézuska weboldalán minden infó megtalálható: 

http://www.christkindlesmarkt.de/

Konrád Jenö - múltidézés és tiszteletadás

Hogy én miért nem mentem ki a meccsre?! Ha tudtam volna, hogy az úgy utált Bayern München ellen, az általam gyanított súlyos vereség (legalább 0:6 -ra számítottam) helyett csoda történik, még szép, hogy kimegyek!! Ha tudtam volna! Egy ismerős kínált fel nekünk 2 jegyet a meccsre, amit elegánsan, a köszönjük, de nem vagyunk mi mazochisták szöveggel hárítottunk. :-)  
Maradtunk a törzshelyünkön, a törzsasztalunknál a sok-sok, az éttermet tökig megtöltő szurkolóval. A 2. percben bekapott gól után aztán tényleg azt hittem, kész. Még lesz ebből olyan 6 további gól és a hétvégénk már elintézve. De nem ez lett. Kiegyenlítettünk. Ahogy errefelé fogalmazunk: a Clubb nyert 1:1-re a Bayern München ellen. Mivel ez ellen az Übermanschaft ellen döntetlent játszani, már egy győzelem.

A meccs elején felfigyeltem valamire.Az ultrások szektorában a hatalmas molinón megjelenő arcra és névre:   

Jeno Konrad 1930-1932

és egy mondat:

"Der Club war der Erste und muss der Erste werden."  

Tudtam, hogy már találkoztam vele.
Hol is?
Már tudom. Egy múzeumban. 
Az ultrások előtt tényleg le a kalappal. Rácáfolva a primitív megnyilvánulásokkal teletűzdelt utálatra, a bengáli tűzeken, meg a "Scheeeißbayern" ordításokon és "Scheeeißbayern"-zászlókon alapuló diszletek helyett (pedig ettől tartottunk) teljesen mást készítettek elő és leptek meg vele mindenkit. 
A meccset Konrád Jenő emlékének szentelték.
Ki is volt ez az ember és mi köze a nürnbergi csapathoz?

Konrád Jenő, a Magyarországról származó remek focista (sokáig az MTK, majd az Austria Wien játékosa) edzőként érkezett a nürnberg csapatához, amely 1930-ra súlyos problémákkal küzdött, a csapat egészen egyszerűen kiöregedett. Az akkori általános szegénységben, az emberek a nyomorral küzdve, kevésbé tudták focimeccsek belépőjegyeire kiadni a pénzüket, így a Clubbot még financiális problémák is sujtották. Konrád edző azonban életet lehelt a halódó csapatba. Frissitett, brillirozott. 
A német bajnokság volt a tét. 1932-ben az 1.FCN egészen az utolsó fordulóig, a Halbfináléig vitte. Az ellenfél a Bayern München volt, akiktől  (sajnos) 2 góllal kikaptak. Ez volt Konrád Jenő utolsó meccse a Nürnbergnél. De nem az elvesztett forduló miatt, a történelem súlytott le rá. Zsidó volt. 
1932-ben kaptak igazán erőre az nacionalisták és a zsidóellenes kampányuk. Kezdték kikezdeni, kóstolgatni a Nürnberg edzőjét is. Konrád nagyon gyorsan döntött. Összepakolt és elmenekült a feleségével és a lányával. Románián, Bécsen, Olaszországon, Franciaországon, Perun keresztűl vezett az útja, majd 1940-ben az USA-ba vándorolt, ahol letelepedett, de a futballkarrierje ezzel ott véget ért. 
Onnan, a száműzetésből írta Konrád: "Der Club war der Erste und muss der Erste werden." A Club az első volt és az első is kell, hogy legyen"

Büszke vagyok a Glubb-szurkolóira! 
Egy fantasztikus videó a szurkolók előkészületeiről és még a zene is szuper! :-) 

Az akcióval kapcsolatos kommentekben is természetesen visszaköszön az örökös Nürnberg-München, frank-bajor, 1.FCN-Bayern München ellentét. Az egyikük igy fogalmaz: 
"Gänsehaut pur. Der Glubb und Franken haben Tradition und vergessen ihre Helden nie. Die Bayern aus der "Hauptstadt der Bewegung" haben nur Kohle..." Tiszta libabőr. A Glubbnak és a frankoknak tradiciójuk van és soha nem felejtik el a hőseiket.. A Bayernéknak a "Mozgás Fővárosából"* csak lóvéjuk van.
(*Münchent nevezte Dolfi a Mozgás Fővárosának 1935-ben, az ott induló Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei = Nemzetszocialista Német Munkáspárt kapcsán. A mozgás természetesen a lendületbe jövést, az indulást jelenti, nem az aerobikórákat.)

A tévéközvetítés alatt egy hang se hangzott el Konrád Jenőről, így magam is úgy érzem, jogosak a következő sorok: 
"Schade, dass die (faulen) TV Kommentatoren nix davon weitergaben. Sprachen nur von aufwendiger Choreo, u. Bengalos im Bayern Block. Wäre halt Arbeit gewesen, sich zu informieren, was die Choreo bedeutet." Kár, hogy a (lusta) tévériporterek ebből semmit se adtak közre. Csak a nagyszabású koreográfiát és a Bayern-blokk bengáli tűzeit méltatták. Valószínű nagy munkába került volna, ha informálódnak és utánanéznek a koreográfia jelentésének.

Visszatérve a személyes emlékeimhez. A múzeum ahol Konrád Jenő nevével és történetével találkoztam, az Industriekultur Museum Nünrnbergben. Korábban itt kapott helyet az 1.FCN-nel kapcsolatos kiállítás. Mára már ez megszünt, a relikviák szebb helyre költöztek, az 1.FCN épületébe. 

A Nordbayer.de oldalon találhatóak meg azok az információk amiket ehhez a bejegyzéshez felhasználtam: Konrád Jenö

Pelzmärtel kontra Mikulás

Nürnbergben (pontosabban a frankoknál) Mikulásilag összetett a helyzet, ugyanis egyszer jön az evangélikusok Pelzmärtel-e nov. 11-én Márton napján és a katolikusok Mikije dec. 06-án. A "fiúk" különben tök egyformák. A Pelzmärtel a reformátusok törekvésének eredménye a katolikusok Mikulásával szemben. 
Nürnberg református (vagy evangélikus?) vallású város, azaz a lakóinak többsége ilyen vallású, ami a nagy katolikus Bajoroszágra nem annyira jellemző. Ezzel persze Nürnberg nincs egyedül, léteznek további református települések is. 

Nürnbergben a gyerekekhez a Pelzmärtel jön és kész. Izé, jött ..
Ahogy a párom mesélte az ő gyerekkorában a családja ezt a törvényt átirta. :-) Neki mind a Pelzmärtel, mind a Mikulás ajándékokat kellett, hogy hozzon. A tradiciót kiterjesztette a saját kisfiára, a közös gyermekünkre. 
Bár ez másként nem is működött volna, hát hogyan magyarázod meg a gyerekednek ezt a hülyeséget, hogy nem kisfiam, neked a nov.11-én úton levő Piroskabátos Nagyszakállú nem hoz semmit, mert csak a református gyerekekhez megy ?!? :-) 

Ezzel kapcsolatosan bukkantam rá egy régi írásomra 2008-ból: 

"A kisfiam nem értette, miért nem hozott neki idén a Pelzmärtel ajándékot ..... (ő nem tudja, hogy ez nem a Pelzmärtel hibája, csak a feledékeny szüleié! ). Megpróbáltuk kimagyarázni, hogy valószínűleg csak az evangelikus vallású gyerekekhez jön ..... de ez nem stimmel, mondta a fiam, ugyanis a Félix mesélte, akivel pedig együtt jár az elsőáldozásos "kurzusra", hogy nála pedig járt.

Kénytelenek voltunk másnapra egy zsákot eldugnunk a nappali ülőgarnitúrája mögé és azt a látszatot keltenünk, hogy a Perzmärtel itt nálunk végzett az ajándékkiosztással, de már nem volt ideje kitenni az ablakba.

Es arról nem is beszélek micsoda stresszes volt a szombat délelőttünk, december 6-án, ugyanis mi, a T.Szülők természetesen megint elfelejtettük mi lenne a "dógunk", szóval a mikiajándékok még ott ültek eldugva a szekrényben. A kisfiam folyamatosan sasolt kifelé a szobaablakából, es 2 percenként futott ki a lépcsőházba, mert hallott valamit... Várta a szivem nagyon a télapó/mikulást. ))
Nehéz volt az ablakba csempésznem a cuccot, de megoldottam!"

Nekem nem a rádió diktálja a zenei izlésemet, nekem van sajátom

Hogy mit művelnek néhány rádióban! Kiakasztó! Ahogy a főnököm  mondaná, Da haut´s dir den vogel raus!! Mondom én is. :-) Ha kizárólag csak azt kéne hallgatnom, amit a rádiók adnak, már rég kidobtam volna a készüléket. Nekem ez a tömegszar nem kell!

Még otthon éltem, amikor beindult a slágerrádió. Az elején szuper volt, izgalmas, élveztem, hogy régi kedvenceket újra hallhatok, végre Koncz Zsuzsa Andréja, Zorán Apám hittemje, LGT, stb, de pár hónap múlva egyszercsak rádöbbentem, hogy rettenetesen unom, hiszen mindig csak ugyan az! Csömört lehetett kapni.
Erről nem Zorán tehetett, vagy Presser Gábor, hanem az idióta műsorszerkesztők, akik csak és kizárólag ugyan azt a számot nyomatták az előadóktól. 
Külföldről hazafelé autózva, máris a határ után rátekertem magyar zenei adókra, háát, újra csalódás volt. A danubius, meg mittuomén, talán fm nevű adókon ugyan azok a jellegtelen, értéktelen limonádék mentek orrvérzésig, mint Nürnbergben az elsősorban fiataloknak szóló rádiókban. (Érthető, hogy nem tartozom a zielgruppéjukhoz.) De tényleg nem kőőőőő! Csak ezek és állandóan ezek nem érdekenek!! 
A magyar rádiók (ismétlem, csak a nagyobbakra gondolok, azokat tudtam csak útközben befogni) játszottak magyar zenéket is, de ismét csak az ótvart. Nem hatottak üdítően, nem  tudom elmúlt a zene? A mostaniaknak már nincs izlésük? Műmájeres műzenék, friss ropogós, buzimódra susogó és vonyítóra preparált kanyokkal. A női rész dettó, jellegtelen. Egyenritmus, egyenhang, egyenmelódia. Hova tűnt a szinvonal, az egyéniség? Persze az egyéniség fogalma alatt nem a külsőségeiben túlburjánzó pszichopatákat értem, hanem azt a bizonyos "újat", "frisset", a tömegtől teljesen elütő értékeket a zenében, azt a valamit, ami el tudna minket varázsolni. A susugós hangú félbuzi fiúk és műlányok sóhajtozása, no meg a tuctuc, nem fognak.

De nehogy valaki azt gondolja, hogy itt jobb a helyzet, mint Magyarországon! Dehogy! Kiráz a hideg a rádiók zenei ajánlatától. És ilyenkor büntetek. Nyomom tovább a következő rádióra. Lehet miattam akármilyen szimpatikus a műsorvezető, velem akkor se fognak se Madonnát, se Áj Lávju Dzsekszont meghallgattatni, mert utálom mindkettőt. Soha nem is szerettem, egyszerűen idegesítenek. Aztán megőrülök a Bondzsovira, meg észidiszire rákattant jópofi rádióstól, aki úgy érzi, hogy a megfelelő jókedv és az üzemi hőmérséklet eléréséhez feltétlenül hiányzik a highway to hell. Minden reggel. Brrrrr. A fene vigye el a jókedvét. Ezzel a zenével az a személyes problémám, hogy sajnos annyira soha nem tetszett. Viszont azzal, ahányszor meg kellett hallgatnom, úgy igazán megutáltam. Amit nem értek: ha már mindenképpen ilyen zenéket akarnak lejátszani, akkor miért nem színezik a műsort? Tuti léteznek még jó rockzenék a múltból, akár a jelenből, miért muszáj mindig ugyanazt nyomni? Nekem nem kell, engem mint hallgatót ezzel csak elveszítenek.
Ami még érdekelne: a zenekaroknak és az énekeseknek az egész pályafutásuk alatt tényleg csak 1-3 számuk van? Mást tényleg nem lehetne tőlük lejátszani? A zenei szerkesztőket tényleg nem értem.

Egyrészt rettenetes pofátlanságnak tartom a szegényes kínálatukat, másrészt kiröhögöm az egész, a marketingpszichóik által irányítónak és ízlésformálónak tartott, célzott és tervezett törekvéseit, amivel a deppert zenéikkel el kívánják érni, hogy a hallgató úgy érezze, ez az! Erre van szüksége, ezeket a zenéket kell, hogy ismerje, szeresse, csak így tartozhat a "Haute Volée-hez", ezzel válik maivá. Nagy szart! Azzal válsz valakivé, pontosabban azzal maradsz saját magad, ha megőrzöd az egyéniséged, de ettől függetlenül minden irányba nyitott és elfogadó maradsz, és ha ragaszkodsz a saját izlésedhez, és nem a mások által diktált, irányítotthoz. Természetesen tetszhet a tiniknek az éppen aktuális zenei stilus, a bandák, nem is erről van szó, de nem szabad tőlük elvenni a választás lehetőségét, a további opciókat! Nemcsak az van, nemcsak az a jó, amit a tuctucadó óránként lead, hanem a paletta hála isten, elég széles! 
A háttérben mocorgó, irányító, a lejátszható zenék ügyében tevékenykedő biznisszcápák érdeke egyértelmű, ők nem akarnak mást, csak eladni. Eladni a produkciót, a cd-t, a pólót, a koncerjegyet .... 
Had legyen beleszólásunk! Ne csak azt lehessen hallgatni, amit "eladásra" szánnak, hanem azt is, ami még érdekel, tetszik, vagy akár tetszhet (mivel nem ismerjük)! Fantasztikus zenéket, zenészeket törölnek le egyszerűen a föld színéről azzal, hogy nem jutnak bemutatkozási lehetőséghez. Ez pedig szemétség.

Aztán van a másik véglett, az idősebbeknek (khmm, mondjuk 40-től fölfele ..) szóló zenei kínálat, kvázi a nürnbergi slágerrádió. Azt a sok régi trallalás szemetet, istenem! Az egyik ilyen helyi rádió aztán tényleg túlment minden határon. Csörpicsörpicsipcsippet és egy modern talkingos számot játszottak le a múlt héten. Persze észnél voltam, rögvest kinyomtam a szemét a ládikónak, de meghült bennem minden. Azt hiszik ezek, hogy ennyire hülyék az emberek? Azért Dieter Bohlenre nincs mentség, nem igaz?
Nem hiszem el, hogy ennyire ne találjanak régi, remek, kevésbé agyonjátszott nótákat, amit az ember szívesen elhallgatna reggeli háttérzajként, vagy vezetés közben! Tessék kérem megemberelnie magát a zenei szerkesztőnek, magának a rádiónak és valóban váljanak szórakoztatóvá, ne idegesítővé. Ne csak a 30 %-ot szolgálják ki, gondoljanak a többire is, akiknek a zene nem plastik biebernél, meg rihannyánál kezdődik, de nem is feltétlenül a buzibrádersznél végződik.

Ùjabb kedvenc a múltból

Robert Palmert zenéit mért nem játszák a ládikók??

Ez az Every kind of People (mindenféle ember) c. száma, a puhaságával és simulékonyságával régen egy kis kedvencem volt. Örülök, hogy újra rátaláltam.

Érdekes megnézni Robert Palmer változását.
Az elsö videón 1978-ból még egész fiatal. Aztán eltelt 27 év, nézzük a második videót. A pali még mindig nagyon jó.... az én izlésemnek és a koromnak megfelelően. :-) 
A zenéje is.

Every Kinda People von Robert Palmer
© Robert Palmer-Videos bei Clipfish

Zenék, amiket vétek lenne elfelejteni!

Itt van mindjárt az INXS, egy kevésbé agyonjátszott számukkal:

By My Syde

Bayernsau :-)

Olyan jót vigyorogtunk, muszáj megosztanom a világgal!

A német Bundesligában a belépőjegyek azért húzósak. Merre, mennyi nem tudom, én eddig csak a nürnbergi "Max Morlock" Stadiont látogattam, annak az árait ismerem. Durván 19,-EUR-tól 47,-EUR-ig vehetünk jegyet a meccsekre.  A szektorokra való klikkeléssel látható lesz az ár
(jelenleg az elkövetkező Nürnberg-Wolfsburg meccsre vehető jegyek feltüntetésével)
Ha mi, hárman meccsre megyünk, hát nem olcsó mulatság. 

Ha a Bauerek (Bayern München), illetve más top-csapat ellen játszunk, akkor még rájön az alapárakra az u.n. Topzuschlag. Ez lenne Albertirsa ellen is. :-) Mi tuti nem megyünk ki ilyen meccsre, mert nem vagyunk akkora mazohisták, hogy még fizessünk is egy biztos vereségért. Márpedig a nagyon utált Bayern München ellen csak veszíthetünk. Általában. Csak halkan jegyezném meg, ahogy jelenleg az 1.FCN játszik, hát asszem jövőre vasárnaponként fogunk meccset nézni. Általában ilyenkor játszák a másodosztályú meccseket. :-(

Visszatérve erre a Topzuschlágra, azaz a kiemelt meccsek emelt jegyáraira. A helyi újság (Nürnberger Zeitung) foglalkozott a témával. Egy olvasói levél a témához:

Bayern szurkoló voltam egész életemben. Treuchtlingeni lakosként (nürnbergi körzet), évente egyszer kimegyek a nürnbergi stadionba és kétszeresen megbüntetem magam.
Egyszer, a Topzuschlag miatt a 42,-eurós jegy helyett fizethetek 85,-eurót, valamint két órán keresztül hagyom magam lebayernsauzni (le bayerndisznózni) a nürnbergi szurkolók kórusától. De már megszoktam. Évek óta ugyan az. Aztán a meccs után hazautazom.

Hát nem bájos? Az ilyen emberek tollát aranyba kéne mártani! Aki ilyen jópofán és a sérelmek ellenére is ilyen nyugodtan és kedélyesen le tudja írni ezt a pár mondatot az többet érdemel. 

Da haut´s dir den vogel raus!

No még egyszer:  Da haut´s dir den vogel raus!! - a helyi dialektus egyik gyöngyszeme. :-) A főnökömtől hallottam legelőször és mivel kedvelt nyelvi fordulata, hallom napirenden, de akárhányszor meghallom, vigyorgás nélkül soha nem tudom megállni.

"Az agyad eldobod!" Valahogy így fordítanám ezt a fränkisch mondatot, ami tényleg, még akkor is vigyort csal az arcomra, ha az, amit a Herr Főnök vele érzékeltetni szeretne, negatív. Ennek a mondatnak kérem íze van, ezt akármilyen dialektusban nem is lehetne kiejteni, erre csak és kizárólag a frankok képesek. És nem csúnya, nem argó, bája van.

Bár ez a magyar, agy-eldobásos fordításom nem igazán megfelelő, sokkal brutálisabban cseng mint az eredeti német mondat, de sajnos nem jövök rá, mi lehetne még az "ettől kidobod a madarat" mondás magyar megfelelője. Ettől kivágod a biztosítékot? Talán... A lényeg az, hogy ezzel a Da haut´s dir den vogel raussal nyomatékosíthatjuk a mondandónkat. Az a valami, amiről beszámolunk, ezzel válik szuperlativusszá. Pozitív, vagy negatív mindegy, ámulunk. :-). 

No, ezzel a mondattal fogadott a Herr a múlt hét egyik reggelén. Állt az iroda közepén a hatalmas ablaktáblák felé fordulva, merengve tekintett a messzeségbe. Az arcán a döbbenet által világra szült kényszermosollyal, csak csóválta a fejét, látszott, nem érti a világot. 

"Jobb lesz, ha az Andrea nem látja ezt a levelet, mert ettől aztán "haut´s dir den vogel raus"! Aztán mégis a kezembe adta a levelet, aminek olvasata után igaza is lett azzal a madárral.  

Az irományt, nem szeretném beszkennelni, hiszen ezek a levelek valójában nem nekem íródtak és főleg nem a nagyvilágnak. A célom nem X és Y személyes ügyének kiteregetése, hanem az engem és másokat is érdeklő, illetve felháborítú információk megosztása. 

Szóval amitől eldobtam a parókámat, az a bajor Familienkasse, Feriék családipótlék ügyében hozott határozata volt.

Tessék kérem kapaszkodni! Megítélték neki a családipótlékot, és helyet adtak a kérelmének visszamenőleg, ami egy 3000,-euró (!!) feletti összeg hamaros utalását jelenti.

És akkor mi van? Irigy vagyok, vagy mi vele a gondom? 

Hát a következők:

1. A családi pótlék folyósításának egyik feltétele a németországi bejelentett lakcím - Ferónak nincs. Tehát neki, az érvényes törvények értelmében nem is járna. De megkapja, azzal az indoklással, hogy "mivel a felesége Magyarországon nem folytat kereső tevékenységet", az apa németországi munkaiszonya után kell, hogy a családi pótlék megillesse a családot. És itt a bibi, Feriné. Mindjárt mondom miért. Először a Feriről.

Feri dolgozik, a fizetése után becsületesen be is folyik Merkel néniéknek az összes járulék, tehát megilletné a családi pótlék mindenképpen, ha itt élne....... Bár ha itt élne, akkor mindjárt megérezné, hogy mekkora különbség van a két ország között, hiszen ez a német családi pótlék otthon, forintban, lényegesen többet ér. A német családi pótlék a német viszonyokhoz és keresetekhez került megállapításra. Ferike a gyereknek a napi menzára Magyarországon biztosan nem fog 3,50 EUR-t fizetni (napi 1000,-Ft-ot), a fodrász se 10-15 EUR-t (3.000-4500,- Ft) vágja a tökik haját és az iskolatáskáért a belevalókkal sem azt az összeget fogja kiperkálni, amit errefelé kérnek érte. Osztálykirándulás, múzeumlátogatás, bábelőadás az oviban, kötelezően beszerzendő iskolai segédkönyvek .... nálunk az év elején csak úgy röpködtek az eurók. Egyik nap 10,-, másnap 15,-EUR-t kellett vinni egy-egy megvásárolandó könyvért, atlaszért. Feriék szinte az egész megkeresett pénzt (családi pótlékkal együtt) nem a német helyi ipar fellendítésére fordítják, hanem mentik haza. Feriből és Ferinéből a helyi asztalos + pék + hentes + fodrász + vidámparkos + vattacukros nem fog megélni. Magyarul: az ilyen vendégmunkások nem támogatják a helyi gazdaságot, nem járulnak hozzá a helyi kisvállalkozók megélhetőségéhez, nem igazán forgatnak vissza a pénzükből. A kalbászt is otthonról hozzák, mert ócsóóóbb. Szinte mindent otthonról hoznak, mert nem szeretnének Németországban túl sok pénzt kiadni. Kell a családnak.

Ami felháborít, az nem a Noszty fiú, hanem a Nosztyné, ennek az elfoglalt Ferinének a munkához való hozzáállása és ennek a ténynek a nemes és könnyed kezelése. 

Mi a szarért fogadja el ezt a "nincs mit tenni, márpedig anyu nem dolgozik"-ot tényként egy németországi hivatal?!? Hol az egyenlőség? Mitől tesznek kivételt egy magyar anyukával? Egy német emberről 3 bőrt is lehúznának, a munkanélküliséget ilyen egyszerűen senki nem úszná meg.  

Egy közeli ismerősöm 30 évi munkaviszony után vált munkanélkülivé. A högy német. Nem "érkezett" német, hanem született német. A településéhez tartozó munkanélküli hivatalban hónapokon keresztül, MINDEN ÁLDOTT REGGEL 8.00 órakor meg kellett jelennie. Hétfőtől péntekig. Ez napi 2x20 km vonatozást jelentett oda és vissza. Megalázó volt, de előírásoknak megfelelő, ugyanis kérhetik. A munkanélküliség olyan mint egy munkaviszony. A munkalehetőségekről értesítő levelek gyakran pénteken érkeztek meg nála, és a terminek szinte kivétel nélkül a következő hétfőre szóltak. Egyetlen egy elmulasztása esetén, már kurtították is volna a segélyét.  

A munkakeresésében támogatták, de meg is követeltek tőle a valódi igyekezetet. Ezek bizonyítékait, a pályázatokat, állásinterjúkról szóló értesítéseket szigorúan dokumentálnia kellett és benyújtania az Arbeitsagenturhoz, mert kérem szépen ezt a hivatalt, már évek óta ilyen szépen hívják. Agentur. Arbeitsagentur. :-) ...akik ezeket a pályázatokat és állásinterjúkat részben le is ellenőrizték. Információkat kértek be a pályázóról.

Mivel én is voltam munkakereső, pontosan tudom mivel jár az állapot. Amint valaki megneszelné, hogy immel-ámmal keresgélsz, hogy valójában nem is célod a munkavállalás, abban a percben véged lehet. Igazuk is van. Ne más tartsa el a piócákat. 

Na most Feriné?? Ő miért nem dolgozik? Pontosabban, neki miért nem kell dolgoznia? Én tudom, hiszen Feri mondta, az ő asszonykája nem ér rá dolgozni menni, hiszen ott a két gyerek. Slussz.

Az Arbeitsagentur (ahova a Familienkasse is tartozik) miért nem vizsgálja Feriné helyzetét, miért nem kérnek be dokumentumokat arra nézve, hogy mi az oka anyu munkanélküliségének? Megtesz mindent annak érdekében? Már nem a munkanélküliségnek, annak érdekében természetesen megtesz mindent, hanem a munkavállaláshoz? :-) Egyáltalán be van jegyezve Magyarországon mint munkakereső? Biztosan nem, hiszen akkor valamiféle szociális támogatottsága mégiscsak lenne. Gondolom én. 

Itt viszont az Arbeitsagentur első kérdése lenne: Sehr geehrte Frau Noszthy, hogy érzi, tud megfelelő önéletrajzot írni? Véleményünk szerint Önnek professzionális segítségre van szüksége, tehát a jövő hét hétfőtől kérem jelenjen meg a Morzsa utca 3. alatt és keresse Herr Erfolgot. Ő lesz az Ön "Coach"-a. 

Aztán Frau Noszthy részt vesz (részt kell, hogy vegyen) egy, a Herr Erfolg vezetésével, vagy ajánlásával futó "Bewerbungstreningen", amin aztán megtanulja a "hogyan írjunk pályázatot" és annak up to date finomságait. Had kérdezzem meg, Feriné tudja hogyan kell? 

 A nevelési pótlék és a családi pótlék nem külön alapból, hanem a NYUGDÍJkasszából kerül kifizetésre, amibe én és a többi dolgozó német, magyar, kínai, olasz fizette be a járulékát, de Feri felesége egy kurva petákot se! Felháborító. A németek nyugdíját kurtítják időről-időre. Nehogy már Feriék miatt is. 

Azt hiszem, most már érthető, hogy miért fogadtuk (Herr Főnökkel együtt) mindahányan enyhe megdöbbenéssel az Arbeitsagentur határozatát. Nesze neked törvény! Nesze neked kötelező németországi bejelentett lakcím. Elég egy lusta pina, aki nem megy el dolgozni, mert apu fizetése végül is elég Magyarországon mindahányuknak, elég ez a nő ahhoz, hogy mégiscsak járjon az, ami igazándiból nem járhatna. És a kutya nem kajtat utána. És fizetik nekik ezt a potyolínót a mások pénzéből...

Remélem a többi kedves, a rendszeren élősködő "Sozialschmarotzer" nem találja meg ezt a blogbejegyzést és nem kap tőlem ötletet. Bár kicsit aggódom, meg fogják találni. Látom, hogy mik azok a címszavak, amik az errejárókat idevezetik. Első helyeken a "németországi családi pótlék" és a "élesztő felfuttatása" áll. Nem szeretnék segíteni tisztességtelen embereknek a piócáskodáshoz. A süteményük, vagy a pogácsájuk elkészítése okés. ;-) 

Miért utálják a nürnbergiek Fürthöt és vissza?

Nürnberg címere

Egy frank ember társaként, már az első perctől kezdve menthetetlenül megfertőződtem néhány helyi népi igazsággal, sok mindent készen kaptam. :-) Rettenetesen élvezem a párom történeteit, szomjasan iszom a múltról, a szokásokról, a frank nyelvről és persze a fociról szóló sztorikat, minden érdekel. Őszintén bevallom, részben az ő (apus) hatására kezdtem a blogírásba is, mivel úgy éreztem rettenesen nagy kár lenne a tőle hallott sok érdekes információért, a történetekért, hiszen ezek egyszerűen nem léteznek magyarul.

A franksághoz persze hozzátartozik a München, illetve a focivonalon a Bayern München utálata. :-) A frankok nem bajorok, nem is kívánják elismerni a müncheni felsőbbséget. Ahogy errefelé mondják: "Wir sind Franken keine Bayern" - Frankok vagyunk, nem bajorok.

Fürth címere

Aztán van itt még valami. A szomszéd város, Fürth (ahogy a frankok ejtik: "Fehrt"). Bár szeretik ki sem ejteni ezt a nevet, csak Westvorstadtozzák, azaz nyugati elővárosként emlegetik. 
Nürnberg és Fürth. E két város lakói ki nem állhatják egymást. Nürnbergiként, ráadásul hithű, 1.FCN szurkolóként mit tehetnék mást, szeretni nem fogom őket.  :-) Jaj, de nem kell ám az egészet komolyan venni! Ez nem egy véres, életre-halálra szóló West Side Strory, dehogy is. Nem folyik vér, a Nämberchiek és a Färthiek nem harcolnak egymás ellen, csak csipkelődnek, viccelődnek. De hogy ez az egész honnan ered? Hogy mi az oka ennek a rivalizálásnak? 
Ki tudja. Az ellentétek már nagyon régóta léteznek a városok (Nürnberg-Fürth) között, rengeteg régi sztori és történet létezik ezzel kapcsolatosan.

Egy lehetséges magyarázat visszanyúlik a középkorba, amikor császári rendelet védte a császári várost Nürnberget. Mindenféle lókötőt és szélkötőt nem engedtek be a városba, ezeknek az embereknek nem tárult fel a város kapuja. Ők aztán mehettek amerre akartak, illetve maradhattak a közelben, például Fürthben.
Ahogy a máig is élő mondás tartja:
„Aus Fürth kommt nix Gscheit’s, sogar das schlechte Wetter kommt aus Fürth“
Magyarul kb.:  "Fürthből nem jön semmi értelmes dolog, ráadásul a rossz idő is Fürthből jön" Ennek a mondásnak az eredetét szerintem kereshetjük ezekben a Nürnberget  a tisztességtelen emberektől távoltartott időkben, hiszen honnan máshonnan, ha nem Fürthből jött a rossz? :-)

Aztán a zsidó vallásról is dereng valami. Fürthben nagyon sok zsidó élt és akkortájt (hogy mikortájt, azt nem tudom, de hozzá kell tennem, az első zsidók 1440-ben érkeztek és telepedtek le) még nem volt a vallásuk gyakorlása olyan sima ügy mint manapság. A zsidókkal mindig baj volt, nem jöhettek be Nürnbergbe. (Fürth mindig is fontos zsidó város volt, ezért is kímélték meg az amik a várost a II.világháborúban. Amíg Nürnberget porrá bombázták, addig Fürthöt, tekintettel a maradék zsidó lakosságra, megkímélték.

A "Hassliebe"  harmadik lehetséges oka, vagy egyszerűen már csak olaj volt a tűzre, az 1922-ben tartott fürthi népszavazás a Nürnberghez való csatolásról. Az ötletet a Fürthiek simán elutasítottak. Ezzel persze felbőszítették a Nürnbergieket, akik Fürthöt végül is nem akarták, na de nehogy már a fürthiek se akarják! :-)

Fürth-Nürnberg rivalizálása nem fakul, valószínüleg nem is fog kihalni. A fürthi autók rendszáma: FÜ. A nürnbergiek értelmezésében: Fahrer übt, azaz gyakorló vezető, ami inkább gyakorol a vezetőt jelent. És tényleg! Ha balfasz autós kóborol előttem az úton, az 80 %-ban fürthi rendszámos.
A maradék 20 % pedig Ossi (régi keletnémet).
Persze nem lenne szabad ilyeneket leírni.
Másnak nem is.
De egy Nürnberginek, igen. :-)

Ügyintézés Magyarországon: adósságrendezés az Avexonál

Az nekem mindegy, hogy a pali az Avexo telefonjánál, csak egy a kétszáz, vagy akár kétezer dolgozóból, nekem ő képviseli a céget. És sikerült őket blamálnia.

Az anyukám 1 éve betegedett le. Azóta loholok és próbálom összeszedni és kiegyenlíteni az összes, korábban ki nem fizetett számláit, a tartozásait, hiteleit és persze a lakásának folyó költségeit. Nekem se könnyű több tízezer forintot havonta a fűtésre, a telefonra, a vizeseknek, a gázosoknak, az ilyen-olyan  hitelek részleteire kifizetni, de iparkodtam. Mára már majdnem elértem a normális szintet. Azzal, ha a kikapcsolással fenyegető gázosokat, melegvizeseket a fennálló tartozás egy részének befizetésével megnyugtattam, a dolog soha nem oldódott meg, hiszen mindig útközben volt egy következő, aktuális számla. Hálát adok az égnek, hogy van munkahelyem, normális fizetésem, pár évvel ezelőtt nem tudom mit csináltam volna hasonló helyzetben...
Az otthoni látogatásaim során be szoktam fizetni egy pár csekket, illetve előfordult, hogy az anyu hugának átutaltuk a rávaló összeget, kérve, hogy ezt, meg ezt légy szíves fizesd be, nehogy baj legyen. Sakkoztam a számlákkal, amelyik jobban égetett, az élvezett prioritást.
Mivel az anyuval közös számlánk egyenlegét feltornáztam a pozitív tartományba, így lehetőségem nyilt a banki utalásra. (A német eurós bankszámlámról nem tudnék csekket fizetni, mivel lehetetlenség a pontos összeget utalni. Az árfolyamkülönbségből adódóan az általam indított és a megérkezett összeg soha nem lesz azonos.) Kérésemre az anyu huga megküldte postán a még kiegyenlítettlen számlákat, amiket on-line terveztem kifizetni. Köztük volt egy, amitől megijedtem.

A küldő az AVEXO. Mi ez? Per előtti utolsó ügyvédi felszólítás?? Milyen per, mi ez? Úr isten, márciusban kelt, remélem nem késtem el! A Telekomnak is fizetgettem az anyu mobiltelefonszámláit, de tény, egy négyezer forint körüli számla még nem lett rendezve. O, Scheiße ... opps, ez eddig elmaradt. Mivel nagyon becsináltam az "utolsó perlés előtti ügyvédi fizetési felszólítás" tárgyú (ami szerintem nyelvtanilag hibás, mert hiányzik egy vessző az utolsó szó után, így "utolsó perlés" az értelme, aminek viszont semmi értelme. ) levélen, úgy gondoltam azonnal fel kell hívnom az értesítésen szereplő telefonszámon az ügyvédi irodát. Mert ugye azt hittem, hogy az. Apus megpróbált lebeszélni, szerinte 21.00 után már nem kéne felhívnom senkit se, mégis miben bízom, éjszakai műszakban dolgozik az ügyvéd? 
- "Nem, dehogy, de legalább rá tudok beszélni a rögzítőjére, hogy holnap feltételenül keresem."
Aztán nagyon meglepődtem, ugyanis a telefon felvették. Frissen, szaporán a kicsengés után. És nem a takimami volt, hanem a cég egy alkalmazottja. A nevét már nem tudom. Annyit tudok, hogy fiatalabb férfi. Egy unszimpatikus, félarrogáns (azért csak fél, mert az udvarisság keretein belül járt, de lekezelőséggel a hangjában) valaki. Pillanatokon belül kapigáltam a helyzetet, rájöttem, hogy ez valamilyen adósságbehajtással foglalkozó Truppe, ezért ez a forró drót!
Szerettem volna kicsit emberibbre fogni a történetet és igyekeztem neki is röviden összefoglalni a hívásom okát. 
Szó szerint már nem tudom idézni, de hasonló volt a beszélgetés:
- "Ööööö, X. Y. vagyok és ööö sajnos az anyukám súlyos beteg lett. Ő nem tudja a számláit fizetni, én próbálom ezeket rendezni, de mivel külföldön élek, ez sem túl egyszerű ....... a rokonságot megkértem, hogy küldjék el nekem postán a még mindig rendezetlen számlákat és közöttük volt az Önöké is ...............
- "Mondja az ü.......dot!" - pattant fel a faszi. Együttérzésnek, egy kicsit emberibb hangnemnek nyoma se volt a hangjában, de nem is reagált a mondataimra.
- "Elnézést, mit mondjak be?" - mivel akusztikusan nem értettem.
- "Az ügyfélkódot!" - és itt akadtam ki rajta másodszor, mivel ebben az egyetlen szóban benne volt a "te, hülye, analfabéta, hát az ügyfélkódot kérem, mégis mi más szart kérnék?!"  
Bemondtam.
- "Megvan. A fizetendő összeg 1.174,-Ft. Ha ezt befizetik, az ügy a részünkről elintézettnek tekintendő."
nézegettem a márciusi levelet, azon még 5.364,-Ft szerepelt.
- "Elnézést, nálam más az összeg, több!"
- "Én (és majdnem hallható sóhaj a hangjában, ami ismét nekem szólt, a hülye, értetlen ügyfélnek) csak azt tudom mondani, ami a rendszerünkben szerepel. És ez 1.174,-Ft."
- "Elképzelhető, hogy már a tartozás egy részét a rokonaim befizették... nem tetszik látni az esetleges pénzbefolyást? - próbálkoztam, mert ennyire csak nem lehet hülye egy számítógépes rendszer, csak látják, hogyan csökkent egy fennálló tartozás összege és mikor?!
- "Azt magának kell tudnia, ha már befizették!" - uppsz, újra jött az udvarias és valóban az ügyön sokat lendítő válasz. :-)
Valamikor a beszélgetés alatt már rászóltam az ipsére, tényleg idegesítő volt a stilusa:
-"Várjon egy kicsit, nem vagyok hülye, értem, hogy mit akar, de azért mert nem rögtön az a válasz jön amire számít, attól még a másik nem gyengeelméjű, ne beszéljen velem így!"
A hapsi isten bizony úgy beszélt velem, mint egy többszörösen visszaeső gyilkossal, aki ráadásul még idióta is.. Nagyon be lehet ojtva a tartozók ellen, vagy nagyon rossz foglalkozást választott magának.
A céget pedig, ahol dolgozik, leégeti. 
A legjobb az volt, amikor azt kérdeztem, hogy ugye az átutalás után, a tartozás megszűnéséről kapunk értesítőt? Azt felelte nem, azért külön fel kell őket hívnom a jövő héten!! :-)) 
Tessék elképzelni, nem tudja egy ilyen rendszer feldolgozni az ügyfél egyszerű kérését, újra fel kell őket hívni és ha majd azt látják az ámítógépükben, hogy a tartozás összege: nulla, akkor fogják csak tudni az erről szóló értesítőt kiküldeni! Ennek, az egyenlegértesítőre vonatkozó kérésnek a rögzítésére korábban nincs lehetőség! :-)))
Felhívni az Avexot? Hogy újra ennél a trottlinál landoljak??
Hívja fel őket a nyári villám!

Ittenem, ha belegondolok, hogy mi az irodában hogyan kell, hogy telefonáljunk, beszéljünk a partnereinkkel, az ügyfeleinkkel, meg se mernénk reszkírozni egy hasonló sürgető, kioktató, udvariatlan beszélgetést.

Foci :-( Nem gyütt össze.

Ezzel a Hajnal Tamásos stratégiámmal valami nagyon nem stimmelt. A magyar kolléga nem lépett pályára, csereként ült a kispadon.

A meccs elején persze vigyorogtunk a csapat összeállításán, hogy ninda, a Labadia (a Stuttgart edzője) de mellé nyúlt, nem hagyja játszani a fiút. Ha-ha!
Aztán a mosoly már a 20. másodpercben (!!) az orcánkra fagyott. Ez volt a meccs első perce, sokkolva néztünk egymásra: azonnal kérünk egy sört!
Tessék kérem megnézni mi is történt.

Nurnberg 0-2 Stuttgart
    
  Vezi  mai multe  video    din   sport

Ettől az első perctől kezdve aztán nem is nagyon volt más. Csalódás. A Glubb szarul játszott, nagyon szarul.....rohantak, rohantak, de nix. Rúgtak (rúgtunk) ugyan egy gólt is, de a partjelző %?!%! kartárs úgy találta les volt. A második félidőtől már tényleg csak az volt fontos, hogy iszunk még egy sört? Meg az, hogy jujj, pisi lesz, hideg van, éhes vagyok, mennnnyünk má'!

Az ellenfél a Stuttgart volt. Az idei szezon eddigi vesztese. Három elvesztett, két döntetlen meccs. Az eddigi teljesítményük kapcsán ment a találgatás: kríziscsapat, mi lesz velük, ők az új, a 2.ligába lecsúszók? 
Naná, ez csak szombatig volt kérdés. Addig a napig, amíg az 1.FCN ellen nem játszottak. Márpedig a Nürnberg egyedülálló, képes bármely csüggedt csapatot újra felépíteni és új reményekkel felruházni. :-) Most is ez történt. Az abszolút esélytelen Stuttgart jól elverte a Nürnberget. A Stuttgartiak új erőre kaptak, visszanyerték a hitüket. A Nürnbergnél pedig indul a krízis.
Tja, ebben is jók vagyunk. Minden évben ugyan az. Jól indul, sőt remekül a szezon. Táltosok, mesterek, fociistenek! Aztán megfigyeltem: attól a pillanattól kezdve, hogy meghívják az edzőt a tévé sportműsorába, ahol a csapat fantasztikus teljesítményéről és a tréner titkáról faggatják, ettől a perctől kezdve meredeken zuhan a csapat teljesítménye lefelé. Pár meccsel később elfoglalja a szokott helyét a kieső helyek egyikén. És megy a cidri.
Aztán ismét újabb pár győzelem és a Clubb hívei máris boldogan éneklik: Europapokaaaaal!! 

A szurkolók, ahogyan mi is, már a meccs vége előtt eltávoztak a stadionból. Ki a fene kiváncsi a 2:0-ra elvesztett játék végére? Néznünk kéne az ellenfél unszipatikus fejét, az örömüket? Nein!
Az alábbi kis filmben egy-két interjú a szurkolókkal. Frankok. Ahogy én is. Jóvanna, én csak félig vagyok az.... de 100%-ban Clubberer! :-)

Cluberer: "Eine Frechheit, was diese Mannschaft leistet"
(Egy szemtelenség, amit ez a csapat művel)

Egy pár kép a hülyeújnémet szerint, az "Event-ről". 

Buszok, buszok mindenhonnan. Távoli települések kicsi kis rajongói klubbjai érkeznek a buszokkal a fantasztikus eseményre. A Clubb spielt. :-(

A foci nagyon nagy biznisz. Talán már túl nagy.

 Én. Sör nélkül

 

... aztán sörrel

Néhányan "közülünk" :-)

 Ilyen közel ültünk a szomorú valósághoz.

Még a főnököm is tudta, ez a szombat kemény volt. Ma hála isten nem hangzott el a szokásos, cikizős kérdés: Na Andrea, und wie hat der Clubb am Samstag gespielt? Nem kockáztatott. Jól tette. :-)

Fociiiii!

Ìgy igaz! :-)

És a ma délutáni (remélhetőleg) örömöm:

A taktikát már kidolgoztam. A stuttgartnál játszó Hajnal Tamást kívánom befolyásolni a "Tamás, a Glubbnak légy szíves ne rúgj gólt!!' mondatommal. Remélem hallani fogja a Nürnberg-i szurkolók köréből érkező szívhezszóló magyar kérést és teljesíti. A 4.sor jól elöl van, asszem menni fog.
Más reményem nem nagyon van, ki más segíthetne, ha nem Hajnal Tamás? A jelenlegi "englische Woche" (angol hét) alkalmával a csapatok a szokásos egy alkalom helyett kétszer is játszanak. Szerdán történt, hogy valami eszméletlen szarul játszott az 1.FCN a Hannover ellen. Minden csapatnál előfordulhat, hogy valaki nagyot bakizik. De az, hogy egy bundesligás profi játékos egyazon meccsen 2 orrszarvú hibát is elkövessen (és persze mindkettőből gól szülessen, az egyik Huszti Szabolcsnak "köszönhetően"), az ritka. Márpedig Per Nilssonunk ..... megtette. :-( Az meg felettébb ritka, hogy további két nürnbergi játékos amatőröket is megszégyenítő botlásaiból, további két gólt rúgjanak a csapatunknak.
A Hannoveránoknak 4 gólhelyzetük volt. És 4 gólt be is rúgtak.
Kicsit félek a mai, 3 nappal a leégés utáni meccstől, de bízok Hajnalban!
Ja, meg a Glubbban is! :-)

My Secret Life

Egész nap járták a várost. Estére jól elfáradtak. Mielőtt felmentek volna a szobájukba, benéztek a szálloda bárjába. Senki se lézengett arra a vendégek közül. Ez megnyugtatta őket, mivel utálják a sokaságot. 
Maradtak.
A bárban hangulatvilágítás, nyugalom, igazi hátradőlős ejtőzés. 
Végtelenül élvezték a puha létezést, a pihenést.
A bár, a színek, a félhomály, bódítóan kellemes volt.
Aztán hirtelen áttörte a csendet egy dal. Egy varázsos hang, egy fantasztikus zene.
A zene boldogan simult a bár színei és a süppedő párnái közé.
Sírnivalóan odvaló volt. 
Pont oda, pont akkor.

A párom így mesélte el a találkozását ezzel a zenével.
Alig bírtam kivárni, hogy megismerhessem.
Elképzeltem lehunyt szemmel a bárt, a fényeket, a csendet, a nyugalmat, a bódulatot, a merengést, a szerelmet, a bánatot és vártam. 
Vártam a zenét.
Nem csalódtam.

Hogyan lesz valakiből focidrukker? 2.

Az előbb ott tartottam, hogy utáltam a focit. 
Bizony. Sőt, fel is tudtam magam húzni rajta, hiszen akkora baromság! Férfiak rohangálnak egy rohadt labda után, könyörgöm mi ami ebben érdekes? Mit találnak benne az emberek, mitől jó, mit lehet rajta nézni, árulja már el valaki? Kimondottam primitív dolognak tartottam és roppant módon idegesített a jelenléte a mindennapokban. Na, aztán a szurkolók látványa.... pffff, iszonyat. Sok dilinyós. Csak kiröhögtetik magukat ezekkel a zászlókkal, meg mezekkel, az ordításukkal, tisztára elmeosztály. Buta, primitív sport, buta primitív emberekkel. 
.... igen, ennyire voltam.

Aztán évekkel később megérkeztem Nürnbergben, a párom szülővárosában. Neki ez a visszatérést is jelentette a német focihoz, és főleg az imádott klubbjához, az 1.FCN-hez. 8 éves volt, amikor az apukája legelőszőr kivitte magával a stadionba. Első látásra szerelem volt, ő így meséli. Azóta eltelt jó néhány év, ez a szerelem a szívéből nem kopott ki. 
Az összes hülye focimeccs és összefoglaló a tévében olyan mértékben idegesített, hogy sokszor nem bírtam magam lehűteni, veszekedés lett a focinézésből. Komolyan nem tudtam megérteni, hogy miért ekkora parasztok a tévénél, miért nem gondolnak a családokra, micsoda pofátlanság hétfőn, vagy vasárnap este főidőben ilyeneket adni, miből gondolják, hogy mindenki annyira hülye, hogy focit kiván nézni?!?! Állandóan reklamáltam, csapkodtam, füstölögtem, juj de utáltam az egészet!

Az áttörés
Egy alkalommal a Nürnberg meccset játszott, a tévé közvetítette. Már a gondolatától ideges lettem, de beláttam, hogy ez így rendszeresen nem fog menni. El kell fogadnom, hogy apust ezt a hülye foci érdekli, hát had nézze meg szegény legalább ezt a meccset anélkül, hogy azon veszekednénk!
Fogtam magam és leültem én is a nappaliban. Rá, rápillantottam a tévére. Egyszercsak azon vettem észre magam, hogy szorítok az 1.FCN-nek, nem szeretném, ha veszítenének. Fogalmam se volt a játékról, a szabályokról, a nevekről, egyszerűen csak fontos volt, hogy a "csapatunk" győzzön. A végén azt mondtam, hogy jó volt ez a kis izgalom. De a focitól még mindig messze jártam.
Aztán ettől a naptól kezdve, tolerálni kezdtem a nürnbergi csapat szeretetét. Okos enged, szamár szenved .... gondoltam. Hétvégenként eljártunk egy jó kis helyre, ahol kivetítőn nézhettük a meccseket. Engem ekkor még az nem igazán érdekelt, a kajára koncentráltam, és a NőkLapjákat olvasgattam. Hooooo, ha beindult a mocorgás a teremben, fokozódott az izgalom, akkor mindig letettem az újságot, feltettem a szemüvegemet és követtem az eseményeket a kivetítőn. Ha mégsem lett gól, akkor szemüveg vissza, ismét beletemetkeztem az újságba. Isten bizony nem tudom mikor történt az amit történt.
Apus szerint egy fél éven belül. Én már nem emlékszem.
De megtörtént az, amit soha nem hittem volna. Magáért a meccsért kezdtem el én is a lokálba járni, már nem vittem magammal NőkLapját. Igyekeztem végezni a falattal a meccs előtt, hogy ne zavarjon semmi se a játék élvezetében. Szurkolóvá váltam. Nürnbergi Clubbereré. 
Nem normális dolog igaz? 
De állítom, hogy jóóóóó! Imádom a focit, sőt már értem is. Tudom, hogy mi a les (a nőknek való értelmezés szerint a les az, amikor a bíró fütyül), mikor van bedobás, mikor ítélhet a bíró 11-est és ismerem az összes nürnbergi játékos nevét, jó néhánnyal közös fényképen is szerepelek.
A német Bundesligában is elég jól kiismerem magam, de igazi szerelem csak egy csapathoz köt és ez örök. Ahogy a helyi mondás tartja: "einmal Glubberer - immer Glubberer", aki egyszer a csapat szurkolójává vált, az az is marad örökre.

Fogok mutatni fényképeket magamról és a játékosokról, aztán lehet:
1. nevetni rajtam (annak, aki úgy mint én régen, szintén utálja a focit)
2.  irigykedni (annak, aki úgy mint én, szereti a focit)
3. nagyon irigykedni (annak, aki úgy mint én, pont ezeket a sportolókat szereti, teszem azt Nürnbergből)

Hogyan lesz valakiből focidrukker? 1.

Pedig, becsületszavamra mondom, a focit mindig is utáltam! Annak ellenére, hogy az alapjai ott vannak a családomban. A nagypapám, az apu, mindkettő kiváló futbalista volt, majd edző. Akkor is, vagy mindezek ellenére, ez a fajta labdajáték se fogott meg. 

 Gyerekként még elbiciklizgettem, labdázgattam az apu edzésein, pörögtem a (nekem) gyönyörűszép kék-fehér macimban, ugrabugráltam, el voltam. Néha megcsodáltam milyen bődületes kitartás és erő van a játékosokban, akik a napi munkájuk után még legyúrták a kemény edzéseket, meg figyelgettem ahogy a  gyúró és mindenes a kimosott kék-fehér mezeket, gatyákat, zoknikat aggatja fel a pálya menti bokrokra száradni. Emlékszem az öltözők, a folyosó erőteljes szagára (nem tudom mi lehetett az), a kopogó stoplikra. Néhányan a fiúk közül valóban említésre méltó lábszaggal rendelkeztek, ekkortájt többször is felhanzott a röhögésbe fulladó kérdés:
- "Gyurikám, ez a természetes lábszagod, vagy kened valamivel?"
  Néha láttam a támadósorról, a védelemről készített taktikai rajzokat és próbáltam rájönni a pálcikaemberkék és a nyilak jelentésére, de nem ment. Nem láttam át a foci, a játék lényegét, de nem is érdekelt. Nem lányoknak való, kész.
  
Emlékszem továbbá az idegenben játszott meccsekre. Naná, hogy nem magára a játékra, hanem az ebédekre, a gőzölgő húslevesekre és a párizsi szeletek illatára. Az apu ezeket a közös ebédeket azzal kezdte, hogy az összes sószórót kézbevette, és leellenőrízte, ugyanis már nagyon elege volt a fiúk idétlen tréfáiból. Valamelyik mindig próbálkozott suttyomban és gané módon meglazítani a sószóró tetejét. Az áldozat sózásos  mozdulatától aztán a sószóró teteje egyszerűen levált, és a kis üveg teljes tartalmával zsutty beleesett a levesbe. Néha majdnem sírás volt a vége, hiszen ezek a fiúk a meccsek után főleg éhesek voltak. Arra is emlékszem, hogy csapatot kísérő intézőnél, Dankli bácsinál levő pénz sokszor csak az egy adag falatra volt elég, de istenem, fiatal sportoló emberek, egészséges étvággyal .... az apu sokszor fizette a saját pénzéből a repetát.

http://integral-dac.hu

A hazai meccsek alatt mint kivételezett gyerek bemászkálhattam az egyesület kis földszintes épületébe, sőt meccsek alkalmával fel is mászhattam a megfigyelős ketrecbe, ami pontosan a játékoskijáró fölött pompázott. A ketrecben asszem volt egy fapad, és az ott ülők feladata volt a góloknak megfelelően kilógatni az eredményt jelző táblákat. Ezek böhöm nagy (már nekem annak tűntek valahány, 8-10-11 éves gyerekként) táblák voltak, amiket ki kellett lógatni a ketrecen kivülre, és a megfelelő egyensúlyozással (ami persze erőt és egészséget igényelt, nekem ezekből egyik sem volt),  bele kellett csúsztatni egy keretbe, ami aztán a táblicskut tartotta.
Egyszer állati büszkén, irigy tekintetek kereszttüzében (legalábbis így szerettem volna, tehát így is éreztem) kapaszkodtam felfelé a vaslétrán, engedélyt kaptam az ott tartózkodásra. Fantasztikus érzés volt ám, hiszen oda aztán senki más fel nem mehetett. A meccs tulajdonképpen nem érdekelt, föntről bámészkodtam. A bácsinak, akivel fent voltam valamiért el kellett mennie, egyedül maradtam. Izgultam, ne legyen gól.
Lett. 
Kétségbeesetten kerestem a megfelelő táblát, huuuu, megvan. Miközben folyt a víz a homlokomról és próbáltam tuszkolni azt az izét a helyére, kishíján bőgtem. Megfogadtam, hogy soha, de soha a büdös életben ide fel nem jövök, meccs alatt legalábbis biztosan nem. Ezt a blamázst.
Egész testemben remegtem, de túl voltam rajta. Kitettem az 0:1-t. Aztán mocorgásra lettem figyelmes, az emberek tekingettek fel hozzám és csóválták a fejüket is, de nem értettem mi a bajuk. Az egyik felkiáltott:
- "Kislány, az eredmény!"
- "..igen, lett egy gól..."
- "Bizony, csak nem az ellenfélnek! Mi rúgtuk a gólt!"
... még mindig nem értettem ..
- "Fordítva tetted fel a táblákat! 
... a francba, a francba, a francba ...
utálom a focit ..
Később megszégyenülve másztam le és bújtam el jó messzire, de beláttam. A táblák sorrendje valóban nem mindegy. A ketrecbe visszamászó bácsi se volt velem túl kedves, hát ezen a vasárnapon nekem minden nagyon összejött. Hülye foci ... , kit érdekel ....:-(

Aztán később jöttek a fiúk. Volt közöttük focista is. Akkor ez volt a menő a lányok között. Egyszer két barátnőmmel együtt, a kapott ingyenjegyeinkkel kiballagtunk egy meccsre. A csapatokban a srácok játszottak, de a foci minket különösebben nem érdekelt, az első félidőt simán végig pofáztunk. Emlékszem, az egyik barátnőm akkori fiúja már egy másik egyesülethez igazolt, és a csapata történetesen éppen "ellenünk" játszott. Mi rendes barátnőhöz méltóan a fiú akcióit is megtapsoltuk. Egy idő után aztán ránk szóltak a szektor vérmes (igazi) szurkolói:
- "Lányok, ilyet azért itt nem nagyon illik csinálni, itt nem tapsikolunk az ellenfélnek!"
- "De miért, hát ők is olyan ügyesek, klasszul játszanak, csak elismerjük a teljesítményüket!" - poénkodtunk
- "Természetesen azt lehet lányok, de nem itt, a Bé-középben!!" :-)
Hozzáteszem, még ekkor se értettem a focit, de nem is szerettem volna érteni, nem érdekelt.
A további időkben ez csak roszabbá vált.
A foci iránti közömbösségem utálatba csapott át.

Innen folytatom ...