Hiányzásaim

Tudom, tudom,  nagyon le vagyok maradva a beszámolókkal. A kisfiam is ezzel idegesít nap mint nap.
"Anyu, utojára november 15-én írtál a blogodba, nem gondolod, hogy egy kicsit régen volt??"
"Jösszasz anyu, Robert Enkéről írtál utoljára ?????? Mikor volt az??"
Mentségemre fel tudnék hozni sok mindent, de nem akarok untatni senkit sem, magamat se. :)
A legeslegfontosabb, ami leginkább kikívánkozik belőlem, az  a Schäffer Erzsébettel való találkozásom/tunk (a la femili oll tugedör), de ehhez időre volt szükségem, ugyanis nagyon mélyen érintett. Nem akartam elrontani a beszámolót túllihegéssel, vagy összevisszasággal.
Várnom kellett, amíg az egész bennem leüllepedik és szavakat ölt. Már közel járok hozzá. :)