Hitleri idők 6. - Rendeletek, Verordnungen

Vissza a Dokuzentrum épületében levő kiállításra.

Egy UV-lámpákkal megvilágított folyosószerű részhez értünk. Fehér papírokra nyomtatott törvények, rendeletek tömege.

Ezt a rengeteg szabályt még átolvasni is képtelenség. Ide futottam, meg oda. Csak néhány részletet tudok közreadni, a kék fény nem volt alkalmas a fotózásra.


Volt néhány, kevésbé felszisszenésre okot adó paragrafus:

1. A melegvérű állatok levágása, vérüknek vétele előtt, az állatokat el kell kábítani. (Az állatok leölésénél alkalmazott zsidó rítus ellenében.)
60. A badeni főiskolákra (ekkortól, meg akkortól), nem árja származású hallgatók nem nyerhetnek felvételt. 
68. Zsidó hallgatók nem részesülhetnek kedvezményekben.
69. Táviratok telefonon történő feladása esetén, tilos zsidó nevek használata a betűzéshez.

Aztán a szigorúbbak:
70. A tanári egyesületek nem árja tagjai kizárásra kerülnek.
71. A betegbiztosítókkal együttműködő orvosok közül, a nem árja orvosok tevékenysége befejeződik.  

És egy "gyöngyszem" a Pfalz-i NSDAP (náci párt) Gauleiterétől (körzetvezetőjétől)
59. A zsidók politikai őrizetből elbocsátásra kerülnek, ha: vagy két, az elbocsátást kérvényező személy, vagy az elitéltet betegnek nyilvánító orvos felváltja az elitéltet és helyette bemegy a börtönbe. (azért ez kemény nem? Elnézést, hogy nem megfelelően viselkedek, de ezen tényleg röhögnöm kellett. ) 

A piros színű táblán szereplő infók alapján: a külföldön élő zsidók elvesztik a német állampolgárságukat. A külföldre költözők, a külföldre költözés napjával szintén elvesztik a német állampolgárságukat. 
De mi benne a lényeg? Hát az, hogy az állampolgárság elvesztésével a teljes vagyonuk a birodalomra szállt! Cakk, 250.000 embert raboltak ki így egy éjszaka alatt. A zsidók vagyona, azok halála esetén, ment az államkasszába. 
A zsidók tartozását is regulázták. A német birodalom természetesen csak a vagyon erejéig szavatolt az esetleges tartozásokért. 

A kiállításon ezennel végigmentünk. Persze, sokkal több mindent láttam, mint amit leírtam.Rengeteg kép, rengeteg információ, roppant érdekes.

Ajánlom.

Hitleri idők 5. - Wundertüte

A Wundertütének magyarul talán zsákbamacska, vagy meglepetéstarisznya lehetne a neve, a lényege, hogy a lezárt zacskó apró játékokat, meglepetéseket rejt, annak felbontásáig nem tudni, hogy minek örülhetünk.

Ez a "Wundertüte" volt Wilhelm Aufochs  Játék - nagykereskedés egyik slágere

Kurt Aufochs, 1920-ban vette át szüleitől néhány családtagjával együtt a Nürnbergi Zsákbamacska- und Játékgyárat. 1931-ben feleségül vette Ilse Friedet.

A progrom éjszakát követően elkezdődött a vállalkozás árjásítása. A házaspár a raktáron levő készleteikért, csak azok piaci értékének 10 %-át, azaz 5.000 birodalmi márkát kapott  ...... 

volna, de az összeget a kivándorlási kérvényük intézésével felmerülő költségekre kellett, hogy fordítsák. "Gondos kezek" a pénzt ezzel az indokkal visszatartották. A gyárral magával azért jobban jártak. Azért legalább kaptak pénzt.....
1 birodalmi márkát 

1939 márciusában Ilse és Kurt Aufochs Dél-Afrikába emigráltak.

Hitleri idők 4. - egy újabb ismert név: Neckermann

Textilmanufaktúra Karl Joel

1927-ben alapított Karl Amson Joel egy ruhaneművel foglalkozó manufaktúrát Nürnbergben. Pár éven belül elérte a németországi csomagküldők listáján a 4. helyet. A nürnbergi nacionálszocialisták (nácik) ellenségeskedése miatt, 1934-ben áthelyezte gyárát és annak székhelyét Berlinbe, ahova munkásainak nagy része követte.

A Nürnbergi Törvények életbelépése után (1935) egyre masszívabb nyomás nehezedett a vállalkozóra. A színen ismét megjelent Guszti bácsi, Gustav Schickedanz, akit az üzem meglehetősen érdekelt. Az üzlet azonban kicsúszott Schickedanz karmai közül, egyik konkurrenciájának, a würzburgi Josef Neckermannak sikerült megcsípnie Joel bejáratott cégét.
Mi ez a név? Azt gondoljátok csak névazonosság? Egy frászt! Ő az, a naaaagy Neckermann, az utazási irodás Neckermann. Bizony, így kezdte, textil, ruhanemű csomagküldő vállalkozóként. 
És ha szabad lesz véleményt nyilvánítanom, nekem ez az ember is csak egy hiéna. Vagyis inkább dögmadár. Tudom, tudom, nem csak a zsidók vagyonából kerekedett ki a képe, de azokból is részesülve csak-csak jobban ment a hasa! Etikátlannak, gerinctelennek, egészen egyszerűen emberi szemétségnek tartom, egyáltalán ilyen üzletekben résztvenni ..... tök mindegy milyen időket élünk. Leégne az orcámról a bőr ... gondolom ezért se vagyok sikeres vállalkozó. Ez a fajta kurázsi hiányzik belőlem, de nem is gond, én így érzem magam jól. De röhejes belegondolni, ahogy ezek a fantasztikus vállalkozók aztán a nép Wohltätereként, jótevőjeként tetszelegtek ilyen-olyan projektek, vagy intézmények pénzügyi támogatása kapcsán, tényleg egy kabaré!
Na, ez a nagyszerű Neckermann aztán megszerezte Karl Joel vállalkozását, kicsivel több, mint 1 millió birodalmi márkát fizetett az adásvételért egy ügyvéd letéti számlájára. A vállalkozás valós, piaci ára kb. 4 millió volt .... De ugye milyen rendes és tisztességes ember volt ez a Neckermann? 

A Joel család a pénzből SOHA, egyetlen ftyinget se látott. Kalandos körülmények között sikerült elmenekülniük. Az USA-ban telepedtek le.

... folytatom!!!

Hitleri idők 3. - hogyan lett Göringből Obermeyer?

Mielőtt folytatnám a Dokuzentrumos beszámolót, még valami eszembe jutott a náci idők kapcsán: 
Hermann Göring (1893 - 1946) nevét és szerepét ismerjük mindahányan, szerepelt a történelemkönyveinkben. Viszont a magyar történelemkönyvek egy apró kis poént kihagytak vele kapcsolatosan (nekem legalábbis teljesen új volt az infó), amit ezennel pótolnék:

 
1939-ben, Göring kijelentette egy rádióbeszédében: 

"Ich will nicht Hermann Göring, sondern Hermann Meyer heißen, wenn jemals ein feindliches Flugzeug die deutschen Reichsgrenzen überfliegen würde!" 

magyarul:

"Többé ne legyen a nevem Hermann Göring, hanem hívjanak Hermann Meyernek, ha valaha is egy ellenséges repülőgép a német birodalom határán át tud repülni!" 

A nagyképű rádióbeszédet követő évek történelmi változásokat hoztak, ami Göring névválasztását is érintette. Az emberek Göringet

1943-tól egyre inkább "Meyernek" 

1944 / 1945-től pedig a "Obermeyernek"  hívták  :-))

Az információra és a Göring-figurára a Rundfunk Museumban bukkantam, nem a Dokuzentrumos kiállítás része. (A Rundfunk Muzeumról külön beszámoló következik .... valamikor ... :-)

foto: Rundfunkmuseum Fürth

Hitleri idők 2. - Zsidóüldözés és árjásítás

  
Még 2013. július végéig látható a Nürnbergi Dokumentációs Múzeum (Dokuzentrum) épületében egy külön kiállítás, ami szerintem egy hihetetlenül érdekes témát ölel fel a zsidóüldözéssel kapcsolatban, mégpedig a kik húztak hasznot a helyi zsidók vagyonának elkobzásából, mi történt a mesés vagyonokkal, illetve mi lett a vállalkozókkal? - kérdések tekintetében. Döbbenetes információk,  szinte napról-napra követhetjük a nürnbergi-fürthi zsidók életének ellehetetlenítését, az esztelen törvények és rendelkezések létrejöttét, az emberek üldézését ... a végső állomásig.

Már 1933-ban elkezdődött a zsídó üzletek bojkottja. A rákövetkező években a zsidó lakosság nagy része ellehetetlenült (egész Németországban). Az árjásítással összefüggő, a zsidókat a szakmákból kizáró rendeletek következtében tömegek maradtak munka nélkül és kerültek ezzel a nincstelenség szélére.

1935-ben Dolfiék törvénybe is foglalták az őrület pontjait. Szép városom nevét bemocskoló törvény született, a Nürnbergi Törvények (Nürnberger Gesetze). (más néven Nürnbergi Fajtörvény / Nürnberger Rassengesetze, illetve Árjatörvény / Ariergesetze)

A Dokuzentrumban helyet kapott kiállítás plakátja: 

Jogfosztottan

Megalázva

Kirabolva

Nézzétek meg ezt a plakáton szereplő korabeli dokumentumot! Mazsolázzátok át, képzeljétek el, hogy ott álltok az anyukátokkal egy hivatalban, a kosaratokban, dobozokban a fenti tárgyakkal. Mindez történik: 1939-ben. A birodalmi pártnapok városának (Nürnbergnek) zálogházában. "An das Leihamt der Stadt der Reichsparteitage" Auf Grund der Verordnung vom 21.II. 1939 liefere ich ab: az 1939.február 21-i rendelet értelmében az alábbi tárgyakat szolgáltatom be: és a hivatalnok (vélhetően SS-es egyenruhában) átveszi tőled és a könnyeit törölgető anyukádtól a listán szereplő tárgyakat. Az egész háztartásotok, a mindenetek, az életetek darabjai ... a kiskanál, a nagykanál, a tejeskanna, a cukortartó, a gyerekgyűrű, egy bross, egy óralánc, néhány halkés, egy kézitükör, egy széttört csillár, az aranyóra, és még a defektes vajtartó is beszolgáltatásra kerül. És nem kapsz helyette mást. Az árát se kapod meg. Be kell szolgáltatnod, mert másnak kell. Kinek? Hát másnak. 

Mi lesz veletek?
Munkátok elvéve, ott álltok jogfosztva, megalázva és kiszolgáltatva a gyűlöletnek... menekülni sehova nem lehet ... el tudod ezt képzelni? 

Julius Streicher der Gauleiter
Németország körzetekre lett felosztva, Hitler puszipajtása, Julius Streicher kapta meg a nürnbergi körzetet, ő lett a helyi területi vezető, a Gauleiter. Streicher tegező viszonyban volt a kisbajszúval, az elején még minden rendben volt. Streicher látható a képen 1938. aug. 11-én, éppen a nürnbergi nagyzsinagóga lebontását rendeli el.( (Streichert 1946-ban a Nürnbergi Per során elítélték és kivégezték.)

forrás: Wikipédia fotós: Weber

Az eredeti terv szerint, a zsidóktól elvett vagyonok a német birodalom, a Deutsches Reich tulajdonát kellett, hogy gazdagítsák. Az emberi kapzsiság azonban itt is néha közbeszólt. Streicher szintúgy. A vagyonos zsidóktól elvett, vagy jelképesen áron megvásárolt (volt, hogy csak 1 birodalmi márkáért, volt, hogy csak papiron létezett a szerződés, a vételár soha nem került kifizetésre) ingatlanok tulajdonjogát Streicher egyszerűen magára, illetve a hithű haverjaira iratta át. A kiállításon egy többméteres molinón látható a korrupt városi vezetés és hatóságok működése, összefonódása, továbbá jó néhány sundámbundám bizniszük levezetése.
Berlinben Hitleréknek is feltűnt, valami fura dolog történik Nürnberg tájékán, sokkal kevesebb money érkezik mint kéne, hova tűnhetnek a bevételek? Utánanéztek.
Streicher lebukott, "fenékbe is rúgták", leváltották, de semmi további hátránya nem származott a disznóságaiból. Ugyan úgy, mint a jelenkor politikusainak. Élnek tovább mint Marci hevesen. Mint a mi német oktatási miniszterasszonykánk, Dr. Schavan, akiről szintén kiderült, hogy a doktori munkája másoké. Azóta már nem dr, szégyenében lemondott, elment nyugdíjba. A havi nyugdíja 13.000,-EUR (!) Röhej nem?
Szégyen, milyen világban élünk. Schavan asszonykának remélem eszébe fog jutni egy-két nemes cselekedet, hogy lehetne a pénzéből másokat segíteni ... ha magától nem megy, lopja el mások humánus ötleteit, ebben az esetben ezt nem fogják tőle számonkérni, sőt!

Na, de vissza a Streicher féle apparátusban dolgozók kezenyomát dícsérő történetekhez!

Ismeritek Gustav Schickedanz nevét? Pontosabban a Schickedanz nevet? Nem? És ha azt mondom Quelle-Katalógus? Na ugye!
A bácsi az alapítója. Ő bizony ő, a nagy német gazdasági csodaként is emlegetett Schickedanz. Persze a 30-as években azért kicsit könnyebb volt neki a további üzletszerzés, közel ült a tűzhöz, a nácik tűzéhez, leesett neki jó néhány falat. Teljesen igazságtalan azért nem szeretnék lenni, tény, hogy már a háború előtt is vállalkozó volt, nem kizárólag a zsidók üzletére tette rá a kezét. De profitált belőle, nem vitás.

Gustav Schickedanz sikeres vállalkozónak számított Fürthben a textilkereskedésével, valamint az 1929-ben alapított "Quelle" csomagküldőjével. A körzeti vezetéshez (Gauleitung) és a Drezda-Bank nürnbergi fiókjához fűződő kapcsolatait kihasználva, remek üzleteket kötött. Nagy stílusban vásárolta fel a zsidó üzemeket, többek között az Egyesült Papírgyárat, amiről tudnunk kell, hogy innen indult hódító útjára a "Tempo" papírzsebkendő.
Schickedanz bekebelezett jó néhány zsidó kézben levő üzemet, valamint számos ingatlant (épületet és telket). A Quelle megkapta a "keresztény vállalkozás árja tulajdonossal" kitüntető címet. Guszti a náci párt tagja lett, de valahogy nem tűnt lelkes nácinak, ezt Berlinben is kiszúrták, ezért figyeltették. A jelentések egyértelműen megerősítették az árjásításból, a zsidók vagyonának elkobzásából piszkosul profitáló szerepét, politikailag viszont az ég világon semmi nem jött át. Nem volt meggyőződött nacionálszocialista. Nem hát. Csak meglovagolta a hullámokat, kihasználta mások tönkremenetelét. Politikai meggyőződés nélkül, a nácik seggének partvonalán úszva harácsolt össze magának további vagyonokat.

Ignaz Mayer már 1920-ban igazgatta csomagküldő szolgálatát (valószínüleg Schickedanz konkurrenciája lehetett), valamint textillel és rövidáruval foglalkozó üzletét. 1929-ben aztán továbbfejlesztette cégét, amit ekkora "Német Szövőüzem Ignaz Mayer-nek" hívtak. Streicher, a kis piszok disznó, antiszemita hecchecckampányt folytatott Mayer ellen, a "Stürmer" c. kiadványban rohangászott ki a vállalkozó ellen. Streicherék eredményes munkájának következtében, 1938-ban Mayernek el kellett adnia a cégét Schickedanznak 1,9 millió birodalmi márkáért. Guszti a cég nevét kicsi módosította, majd 1939-ben hozzácsapta az akkorra szintén "árjásított" papírgyára igazgatóságát is, egy területre rendezte mindkettőt.

Ignaz Mayernek 1938-ban sikerült (szerencsés volt nagyon) Svájcon keresztül eljutnia Amerikába. 1940-ben a nácik elvették a német állampolgárságát. Szerencsére az életét már nem tudták.

.... folytatom!

 

Hitleri idők 1.

Közeledik az évforduló, Hitler kancellárrá választásának évfordulója: 1933. január 30-án megtörtént a hatalomátvétel. Észrevehetően megsokasodnak ilyentájt a történelem e sötét szakaszával foglalkozó filmek, események. Közöttük rengeteg, tényleg szenzációs filmmel.

Az egyik volt a berlini Hotel Adlon történetét bemutató 3 részes nagyszabású tévéfilm. Aki látta, tudja mire gondolok, aki nem látta, javaslom nézze meg! A hotel weblapjára érdemes kattintani, mivel a Hotel Adlon még ma is egy fogalom. A szakma csúcsa. 

A filmről: itt  Próbáljátok ki ezt az interaktív oldalt, remek: részletek a filmből, információk

Tegnap adták Marcel Reich-Ranicki életét bemutató filmet. Ez a német-lengyel zsidócsaládból származó ember túlélve a fasizmust, fantasztikus tudásával, a német irodalom pápájává válhatott. Reich-Ranicki a gimnázium elvégzése utána már nem tanulhatott tovább. Zsidó származása miatt nem nyert felvételt a berlini Humboldt egyetemre, de a nagy álmát, hogy irodalomkritikussá váljon, akkor is megvalósította.

9 egyetem ismerte el tudományos munkáját és kapott tőlük tiszteletbeli doktorcímet. A bácsi egy ikon. A német tévében, interjúalanyként, vendégként sok helyen jelen van. A fura, talán a mikiegérre hasonlító (elnézést) hangja miatt kedvelt figurája a parodiáknak is. A film pedig lebilincselő. 

Akit érdekel, itt olvashat Reich-Ranickiről.

(A youtubon további felvételek találhatóak Reich-Ranickivel. Hallani lehet a jellegzetes hangját, a furcsa hangsúlyozását.)

Egy személyes megjegyzés. Reich-Ranicki életéről szóló filmben többszőr elhangzik: Kulturland Berlin. Mert az volt. Bár Berlin a mai napig is a kultúra fellegvára. Színes, vibráló sokféle nációnak otthont adó világváros. Német és külföldi művészek álma, a város, ahol élni és alkotni szeretnének. Vegyük még hozzá, a német köztudatban jelenlevő és mélyen gyökerező tézist, miszerint a német nép a Volk der Dichter und Denker, azaz a költők és gondolkodók nemzete, hát kérem ez régen, egy Schiller és Göthe esetében így is volt. Ma pedig a berlini tévében adják Cindyt Marzahlból, a Deutschland sucht ein Superstart és a Big brothert ..... Kulturland Berlin.....kár. Bár ahogy Thomas Gottschalk megfogalmazta, nehéz lenne 60 millió németet átnevelni. Jelenleg erre van igény. Kóstoló Cindyből. Cindyt nem utálom, dehogy. De ne ő legyen az egyik alternativa a szombat esti kikapcsolódáshoz. Annyira azért nem szeretem, annyit azért nem nyújt sehogy sem, hogy megnézzem. 

P.S.: Szokásomhoz híven, teljesen másról írtam, mint szerettem volna. Pontosabban hosszúra nyúlt a bevezető. A következő posztban, a rántott husi után folytatom az eredeti, tervezett témával.