Miért utálják a nürnbergiek Fürthöt és vissza?

Nürnberg címere

Egy frank ember társaként, már az első perctől kezdve menthetetlenül megfertőződtem néhány helyi népi igazsággal, sok mindent készen kaptam. :-) Rettenetesen élvezem a párom történeteit, szomjasan iszom a múltról, a szokásokról, a frank nyelvről és persze a fociról szóló sztorikat, minden érdekel. Őszintén bevallom, részben az ő (apus) hatására kezdtem a blogírásba is, mivel úgy éreztem rettenesen nagy kár lenne a tőle hallott sok érdekes információért, a történetekért, hiszen ezek egyszerűen nem léteznek magyarul.

A franksághoz persze hozzátartozik a München, illetve a focivonalon a Bayern München utálata. :-) A frankok nem bajorok, nem is kívánják elismerni a müncheni felsőbbséget. Ahogy errefelé mondják: "Wir sind Franken keine Bayern" - Frankok vagyunk, nem bajorok.

Fürth címere

Aztán van itt még valami. A szomszéd város, Fürth (ahogy a frankok ejtik: "Fehrt"). Bár szeretik ki sem ejteni ezt a nevet, csak Westvorstadtozzák, azaz nyugati elővárosként emlegetik. 
Nürnberg és Fürth. E két város lakói ki nem állhatják egymást. Nürnbergiként, ráadásul hithű, 1.FCN szurkolóként mit tehetnék mást, szeretni nem fogom őket.  :-) Jaj, de nem kell ám az egészet komolyan venni! Ez nem egy véres, életre-halálra szóló West Side Strory, dehogy is. Nem folyik vér, a Nämberchiek és a Färthiek nem harcolnak egymás ellen, csak csipkelődnek, viccelődnek. De hogy ez az egész honnan ered? Hogy mi az oka ennek a rivalizálásnak? 
Ki tudja. Az ellentétek már nagyon régóta léteznek a városok (Nürnberg-Fürth) között, rengeteg régi sztori és történet létezik ezzel kapcsolatosan.

Egy lehetséges magyarázat visszanyúlik a középkorba, amikor császári rendelet védte a császári várost Nürnberget. Mindenféle lókötőt és szélkötőt nem engedtek be a városba, ezeknek az embereknek nem tárult fel a város kapuja. Ők aztán mehettek amerre akartak, illetve maradhattak a közelben, például Fürthben.
Ahogy a máig is élő mondás tartja:
„Aus Fürth kommt nix Gscheit’s, sogar das schlechte Wetter kommt aus Fürth“
Magyarul kb.:  "Fürthből nem jön semmi értelmes dolog, ráadásul a rossz idő is Fürthből jön" Ennek a mondásnak az eredetét szerintem kereshetjük ezekben a Nürnberget  a tisztességtelen emberektől távoltartott időkben, hiszen honnan máshonnan, ha nem Fürthből jött a rossz? :-)

Aztán a zsidó vallásról is dereng valami. Fürthben nagyon sok zsidó élt és akkortájt (hogy mikortájt, azt nem tudom, de hozzá kell tennem, az első zsidók 1440-ben érkeztek és telepedtek le) még nem volt a vallásuk gyakorlása olyan sima ügy mint manapság. A zsidókkal mindig baj volt, nem jöhettek be Nürnbergbe. (Fürth mindig is fontos zsidó város volt, ezért is kímélték meg az amik a várost a II.világháborúban. Amíg Nürnberget porrá bombázták, addig Fürthöt, tekintettel a maradék zsidó lakosságra, megkímélték.

A "Hassliebe"  harmadik lehetséges oka, vagy egyszerűen már csak olaj volt a tűzre, az 1922-ben tartott fürthi népszavazás a Nürnberghez való csatolásról. Az ötletet a Fürthiek simán elutasítottak. Ezzel persze felbőszítették a Nürnbergieket, akik Fürthöt végül is nem akarták, na de nehogy már a fürthiek se akarják! :-)

Fürth-Nürnberg rivalizálása nem fakul, valószínüleg nem is fog kihalni. A fürthi autók rendszáma: FÜ. A nürnbergiek értelmezésében: Fahrer übt, azaz gyakorló vezető, ami inkább gyakorol a vezetőt jelent. És tényleg! Ha balfasz autós kóborol előttem az úton, az 80 %-ban fürthi rendszámos.
A maradék 20 % pedig Ossi (régi keletnémet).
Persze nem lenne szabad ilyeneket leírni.
Másnak nem is.
De egy Nürnberginek, igen. :-)

Ügyintézés Magyarországon: adósságrendezés az Avexonál

Az nekem mindegy, hogy a pali az Avexo telefonjánál, csak egy a kétszáz, vagy akár kétezer dolgozóból, nekem ő képviseli a céget. És sikerült őket blamálnia.

Az anyukám 1 éve betegedett le. Azóta loholok és próbálom összeszedni és kiegyenlíteni az összes, korábban ki nem fizetett számláit, a tartozásait, hiteleit és persze a lakásának folyó költségeit. Nekem se könnyű több tízezer forintot havonta a fűtésre, a telefonra, a vizeseknek, a gázosoknak, az ilyen-olyan  hitelek részleteire kifizetni, de iparkodtam. Mára már majdnem elértem a normális szintet. Azzal, ha a kikapcsolással fenyegető gázosokat, melegvizeseket a fennálló tartozás egy részének befizetésével megnyugtattam, a dolog soha nem oldódott meg, hiszen mindig útközben volt egy következő, aktuális számla. Hálát adok az égnek, hogy van munkahelyem, normális fizetésem, pár évvel ezelőtt nem tudom mit csináltam volna hasonló helyzetben...
Az otthoni látogatásaim során be szoktam fizetni egy pár csekket, illetve előfordult, hogy az anyu hugának átutaltuk a rávaló összeget, kérve, hogy ezt, meg ezt légy szíves fizesd be, nehogy baj legyen. Sakkoztam a számlákkal, amelyik jobban égetett, az élvezett prioritást.
Mivel az anyuval közös számlánk egyenlegét feltornáztam a pozitív tartományba, így lehetőségem nyilt a banki utalásra. (A német eurós bankszámlámról nem tudnék csekket fizetni, mivel lehetetlenség a pontos összeget utalni. Az árfolyamkülönbségből adódóan az általam indított és a megérkezett összeg soha nem lesz azonos.) Kérésemre az anyu huga megküldte postán a még kiegyenlítettlen számlákat, amiket on-line terveztem kifizetni. Köztük volt egy, amitől megijedtem.

A küldő az AVEXO. Mi ez? Per előtti utolsó ügyvédi felszólítás?? Milyen per, mi ez? Úr isten, márciusban kelt, remélem nem késtem el! A Telekomnak is fizetgettem az anyu mobiltelefonszámláit, de tény, egy négyezer forint körüli számla még nem lett rendezve. O, Scheiße ... opps, ez eddig elmaradt. Mivel nagyon becsináltam az "utolsó perlés előtti ügyvédi fizetési felszólítás" tárgyú (ami szerintem nyelvtanilag hibás, mert hiányzik egy vessző az utolsó szó után, így "utolsó perlés" az értelme, aminek viszont semmi értelme. ) levélen, úgy gondoltam azonnal fel kell hívnom az értesítésen szereplő telefonszámon az ügyvédi irodát. Mert ugye azt hittem, hogy az. Apus megpróbált lebeszélni, szerinte 21.00 után már nem kéne felhívnom senkit se, mégis miben bízom, éjszakai műszakban dolgozik az ügyvéd? 
- "Nem, dehogy, de legalább rá tudok beszélni a rögzítőjére, hogy holnap feltételenül keresem."
Aztán nagyon meglepődtem, ugyanis a telefon felvették. Frissen, szaporán a kicsengés után. És nem a takimami volt, hanem a cég egy alkalmazottja. A nevét már nem tudom. Annyit tudok, hogy fiatalabb férfi. Egy unszimpatikus, félarrogáns (azért csak fél, mert az udvarisság keretein belül járt, de lekezelőséggel a hangjában) valaki. Pillanatokon belül kapigáltam a helyzetet, rájöttem, hogy ez valamilyen adósságbehajtással foglalkozó Truppe, ezért ez a forró drót!
Szerettem volna kicsit emberibbre fogni a történetet és igyekeztem neki is röviden összefoglalni a hívásom okát. 
Szó szerint már nem tudom idézni, de hasonló volt a beszélgetés:
- "Ööööö, X. Y. vagyok és ööö sajnos az anyukám súlyos beteg lett. Ő nem tudja a számláit fizetni, én próbálom ezeket rendezni, de mivel külföldön élek, ez sem túl egyszerű ....... a rokonságot megkértem, hogy küldjék el nekem postán a még mindig rendezetlen számlákat és közöttük volt az Önöké is ...............
- "Mondja az ü.......dot!" - pattant fel a faszi. Együttérzésnek, egy kicsit emberibb hangnemnek nyoma se volt a hangjában, de nem is reagált a mondataimra.
- "Elnézést, mit mondjak be?" - mivel akusztikusan nem értettem.
- "Az ügyfélkódot!" - és itt akadtam ki rajta másodszor, mivel ebben az egyetlen szóban benne volt a "te, hülye, analfabéta, hát az ügyfélkódot kérem, mégis mi más szart kérnék?!"  
Bemondtam.
- "Megvan. A fizetendő összeg 1.174,-Ft. Ha ezt befizetik, az ügy a részünkről elintézettnek tekintendő."
nézegettem a márciusi levelet, azon még 5.364,-Ft szerepelt.
- "Elnézést, nálam más az összeg, több!"
- "Én (és majdnem hallható sóhaj a hangjában, ami ismét nekem szólt, a hülye, értetlen ügyfélnek) csak azt tudom mondani, ami a rendszerünkben szerepel. És ez 1.174,-Ft."
- "Elképzelhető, hogy már a tartozás egy részét a rokonaim befizették... nem tetszik látni az esetleges pénzbefolyást? - próbálkoztam, mert ennyire csak nem lehet hülye egy számítógépes rendszer, csak látják, hogyan csökkent egy fennálló tartozás összege és mikor?!
- "Azt magának kell tudnia, ha már befizették!" - uppsz, újra jött az udvarias és valóban az ügyön sokat lendítő válasz. :-)
Valamikor a beszélgetés alatt már rászóltam az ipsére, tényleg idegesítő volt a stilusa:
-"Várjon egy kicsit, nem vagyok hülye, értem, hogy mit akar, de azért mert nem rögtön az a válasz jön amire számít, attól még a másik nem gyengeelméjű, ne beszéljen velem így!"
A hapsi isten bizony úgy beszélt velem, mint egy többszörösen visszaeső gyilkossal, aki ráadásul még idióta is.. Nagyon be lehet ojtva a tartozók ellen, vagy nagyon rossz foglalkozást választott magának.
A céget pedig, ahol dolgozik, leégeti. 
A legjobb az volt, amikor azt kérdeztem, hogy ugye az átutalás után, a tartozás megszűnéséről kapunk értesítőt? Azt felelte nem, azért külön fel kell őket hívnom a jövő héten!! :-)) 
Tessék elképzelni, nem tudja egy ilyen rendszer feldolgozni az ügyfél egyszerű kérését, újra fel kell őket hívni és ha majd azt látják az ámítógépükben, hogy a tartozás összege: nulla, akkor fogják csak tudni az erről szóló értesítőt kiküldeni! Ennek, az egyenlegértesítőre vonatkozó kérésnek a rögzítésére korábban nincs lehetőség! :-)))
Felhívni az Avexot? Hogy újra ennél a trottlinál landoljak??
Hívja fel őket a nyári villám!

Ittenem, ha belegondolok, hogy mi az irodában hogyan kell, hogy telefonáljunk, beszéljünk a partnereinkkel, az ügyfeleinkkel, meg se mernénk reszkírozni egy hasonló sürgető, kioktató, udvariatlan beszélgetést.

Foci :-( Nem gyütt össze.

Ezzel a Hajnal Tamásos stratégiámmal valami nagyon nem stimmelt. A magyar kolléga nem lépett pályára, csereként ült a kispadon.

A meccs elején persze vigyorogtunk a csapat összeállításán, hogy ninda, a Labadia (a Stuttgart edzője) de mellé nyúlt, nem hagyja játszani a fiút. Ha-ha!
Aztán a mosoly már a 20. másodpercben (!!) az orcánkra fagyott. Ez volt a meccs első perce, sokkolva néztünk egymásra: azonnal kérünk egy sört!
Tessék kérem megnézni mi is történt.

Nurnberg 0-2 Stuttgart
    
  Vezi  mai multe  video    din   sport

Ettől az első perctől kezdve aztán nem is nagyon volt más. Csalódás. A Glubb szarul játszott, nagyon szarul.....rohantak, rohantak, de nix. Rúgtak (rúgtunk) ugyan egy gólt is, de a partjelző %?!%! kartárs úgy találta les volt. A második félidőtől már tényleg csak az volt fontos, hogy iszunk még egy sört? Meg az, hogy jujj, pisi lesz, hideg van, éhes vagyok, mennnnyünk má'!

Az ellenfél a Stuttgart volt. Az idei szezon eddigi vesztese. Három elvesztett, két döntetlen meccs. Az eddigi teljesítményük kapcsán ment a találgatás: kríziscsapat, mi lesz velük, ők az új, a 2.ligába lecsúszók? 
Naná, ez csak szombatig volt kérdés. Addig a napig, amíg az 1.FCN ellen nem játszottak. Márpedig a Nürnberg egyedülálló, képes bármely csüggedt csapatot újra felépíteni és új reményekkel felruházni. :-) Most is ez történt. Az abszolút esélytelen Stuttgart jól elverte a Nürnberget. A Stuttgartiak új erőre kaptak, visszanyerték a hitüket. A Nürnbergnél pedig indul a krízis.
Tja, ebben is jók vagyunk. Minden évben ugyan az. Jól indul, sőt remekül a szezon. Táltosok, mesterek, fociistenek! Aztán megfigyeltem: attól a pillanattól kezdve, hogy meghívják az edzőt a tévé sportműsorába, ahol a csapat fantasztikus teljesítményéről és a tréner titkáról faggatják, ettől a perctől kezdve meredeken zuhan a csapat teljesítménye lefelé. Pár meccsel később elfoglalja a szokott helyét a kieső helyek egyikén. És megy a cidri.
Aztán ismét újabb pár győzelem és a Clubb hívei máris boldogan éneklik: Europapokaaaaal!! 

A szurkolók, ahogyan mi is, már a meccs vége előtt eltávoztak a stadionból. Ki a fene kiváncsi a 2:0-ra elvesztett játék végére? Néznünk kéne az ellenfél unszipatikus fejét, az örömüket? Nein!
Az alábbi kis filmben egy-két interjú a szurkolókkal. Frankok. Ahogy én is. Jóvanna, én csak félig vagyok az.... de 100%-ban Clubberer! :-)

Cluberer: "Eine Frechheit, was diese Mannschaft leistet"
(Egy szemtelenség, amit ez a csapat művel)

Egy pár kép a hülyeújnémet szerint, az "Event-ről". 

Buszok, buszok mindenhonnan. Távoli települések kicsi kis rajongói klubbjai érkeznek a buszokkal a fantasztikus eseményre. A Clubb spielt. :-(

A foci nagyon nagy biznisz. Talán már túl nagy.

 Én. Sör nélkül

 

... aztán sörrel

Néhányan "közülünk" :-)

 Ilyen közel ültünk a szomorú valósághoz.

Még a főnököm is tudta, ez a szombat kemény volt. Ma hála isten nem hangzott el a szokásos, cikizős kérdés: Na Andrea, und wie hat der Clubb am Samstag gespielt? Nem kockáztatott. Jól tette. :-)

Fociiiii!

Ìgy igaz! :-)

És a ma délutáni (remélhetőleg) örömöm:

A taktikát már kidolgoztam. A stuttgartnál játszó Hajnal Tamást kívánom befolyásolni a "Tamás, a Glubbnak légy szíves ne rúgj gólt!!' mondatommal. Remélem hallani fogja a Nürnberg-i szurkolók köréből érkező szívhezszóló magyar kérést és teljesíti. A 4.sor jól elöl van, asszem menni fog.
Más reményem nem nagyon van, ki más segíthetne, ha nem Hajnal Tamás? A jelenlegi "englische Woche" (angol hét) alkalmával a csapatok a szokásos egy alkalom helyett kétszer is játszanak. Szerdán történt, hogy valami eszméletlen szarul játszott az 1.FCN a Hannover ellen. Minden csapatnál előfordulhat, hogy valaki nagyot bakizik. De az, hogy egy bundesligás profi játékos egyazon meccsen 2 orrszarvú hibát is elkövessen (és persze mindkettőből gól szülessen, az egyik Huszti Szabolcsnak "köszönhetően"), az ritka. Márpedig Per Nilssonunk ..... megtette. :-( Az meg felettébb ritka, hogy további két nürnbergi játékos amatőröket is megszégyenítő botlásaiból, további két gólt rúgjanak a csapatunknak.
A Hannoveránoknak 4 gólhelyzetük volt. És 4 gólt be is rúgtak.
Kicsit félek a mai, 3 nappal a leégés utáni meccstől, de bízok Hajnalban!
Ja, meg a Glubbban is! :-)

My Secret Life

Egész nap járták a várost. Estére jól elfáradtak. Mielőtt felmentek volna a szobájukba, benéztek a szálloda bárjába. Senki se lézengett arra a vendégek közül. Ez megnyugtatta őket, mivel utálják a sokaságot. 
Maradtak.
A bárban hangulatvilágítás, nyugalom, igazi hátradőlős ejtőzés. 
Végtelenül élvezték a puha létezést, a pihenést.
A bár, a színek, a félhomály, bódítóan kellemes volt.
Aztán hirtelen áttörte a csendet egy dal. Egy varázsos hang, egy fantasztikus zene.
A zene boldogan simult a bár színei és a süppedő párnái közé.
Sírnivalóan odvaló volt. 
Pont oda, pont akkor.

A párom így mesélte el a találkozását ezzel a zenével.
Alig bírtam kivárni, hogy megismerhessem.
Elképzeltem lehunyt szemmel a bárt, a fényeket, a csendet, a nyugalmat, a bódulatot, a merengést, a szerelmet, a bánatot és vártam. 
Vártam a zenét.
Nem csalódtam.

Hogyan lesz valakiből focidrukker? 2.

Az előbb ott tartottam, hogy utáltam a focit. 
Bizony. Sőt, fel is tudtam magam húzni rajta, hiszen akkora baromság! Férfiak rohangálnak egy rohadt labda után, könyörgöm mi ami ebben érdekes? Mit találnak benne az emberek, mitől jó, mit lehet rajta nézni, árulja már el valaki? Kimondottam primitív dolognak tartottam és roppant módon idegesített a jelenléte a mindennapokban. Na, aztán a szurkolók látványa.... pffff, iszonyat. Sok dilinyós. Csak kiröhögtetik magukat ezekkel a zászlókkal, meg mezekkel, az ordításukkal, tisztára elmeosztály. Buta, primitív sport, buta primitív emberekkel. 
.... igen, ennyire voltam.

Aztán évekkel később megérkeztem Nürnbergben, a párom szülővárosában. Neki ez a visszatérést is jelentette a német focihoz, és főleg az imádott klubbjához, az 1.FCN-hez. 8 éves volt, amikor az apukája legelőszőr kivitte magával a stadionba. Első látásra szerelem volt, ő így meséli. Azóta eltelt jó néhány év, ez a szerelem a szívéből nem kopott ki. 
Az összes hülye focimeccs és összefoglaló a tévében olyan mértékben idegesített, hogy sokszor nem bírtam magam lehűteni, veszekedés lett a focinézésből. Komolyan nem tudtam megérteni, hogy miért ekkora parasztok a tévénél, miért nem gondolnak a családokra, micsoda pofátlanság hétfőn, vagy vasárnap este főidőben ilyeneket adni, miből gondolják, hogy mindenki annyira hülye, hogy focit kiván nézni?!?! Állandóan reklamáltam, csapkodtam, füstölögtem, juj de utáltam az egészet!

Az áttörés
Egy alkalommal a Nürnberg meccset játszott, a tévé közvetítette. Már a gondolatától ideges lettem, de beláttam, hogy ez így rendszeresen nem fog menni. El kell fogadnom, hogy apust ezt a hülye foci érdekli, hát had nézze meg szegény legalább ezt a meccset anélkül, hogy azon veszekednénk!
Fogtam magam és leültem én is a nappaliban. Rá, rápillantottam a tévére. Egyszercsak azon vettem észre magam, hogy szorítok az 1.FCN-nek, nem szeretném, ha veszítenének. Fogalmam se volt a játékról, a szabályokról, a nevekről, egyszerűen csak fontos volt, hogy a "csapatunk" győzzön. A végén azt mondtam, hogy jó volt ez a kis izgalom. De a focitól még mindig messze jártam.
Aztán ettől a naptól kezdve, tolerálni kezdtem a nürnbergi csapat szeretetét. Okos enged, szamár szenved .... gondoltam. Hétvégenként eljártunk egy jó kis helyre, ahol kivetítőn nézhettük a meccseket. Engem ekkor még az nem igazán érdekelt, a kajára koncentráltam, és a NőkLapjákat olvasgattam. Hooooo, ha beindult a mocorgás a teremben, fokozódott az izgalom, akkor mindig letettem az újságot, feltettem a szemüvegemet és követtem az eseményeket a kivetítőn. Ha mégsem lett gól, akkor szemüveg vissza, ismét beletemetkeztem az újságba. Isten bizony nem tudom mikor történt az amit történt.
Apus szerint egy fél éven belül. Én már nem emlékszem.
De megtörtént az, amit soha nem hittem volna. Magáért a meccsért kezdtem el én is a lokálba járni, már nem vittem magammal NőkLapját. Igyekeztem végezni a falattal a meccs előtt, hogy ne zavarjon semmi se a játék élvezetében. Szurkolóvá váltam. Nürnbergi Clubbereré. 
Nem normális dolog igaz? 
De állítom, hogy jóóóóó! Imádom a focit, sőt már értem is. Tudom, hogy mi a les (a nőknek való értelmezés szerint a les az, amikor a bíró fütyül), mikor van bedobás, mikor ítélhet a bíró 11-est és ismerem az összes nürnbergi játékos nevét, jó néhánnyal közös fényképen is szerepelek.
A német Bundesligában is elég jól kiismerem magam, de igazi szerelem csak egy csapathoz köt és ez örök. Ahogy a helyi mondás tartja: "einmal Glubberer - immer Glubberer", aki egyszer a csapat szurkolójává vált, az az is marad örökre.

Fogok mutatni fényképeket magamról és a játékosokról, aztán lehet:
1. nevetni rajtam (annak, aki úgy mint én régen, szintén utálja a focit)
2.  irigykedni (annak, aki úgy mint én, szereti a focit)
3. nagyon irigykedni (annak, aki úgy mint én, pont ezeket a sportolókat szereti, teszem azt Nürnbergből)

Hogyan lesz valakiből focidrukker? 1.

Pedig, becsületszavamra mondom, a focit mindig is utáltam! Annak ellenére, hogy az alapjai ott vannak a családomban. A nagypapám, az apu, mindkettő kiváló futbalista volt, majd edző. Akkor is, vagy mindezek ellenére, ez a fajta labdajáték se fogott meg. 

 Gyerekként még elbiciklizgettem, labdázgattam az apu edzésein, pörögtem a (nekem) gyönyörűszép kék-fehér macimban, ugrabugráltam, el voltam. Néha megcsodáltam milyen bődületes kitartás és erő van a játékosokban, akik a napi munkájuk után még legyúrták a kemény edzéseket, meg figyelgettem ahogy a  gyúró és mindenes a kimosott kék-fehér mezeket, gatyákat, zoknikat aggatja fel a pálya menti bokrokra száradni. Emlékszem az öltözők, a folyosó erőteljes szagára (nem tudom mi lehetett az), a kopogó stoplikra. Néhányan a fiúk közül valóban említésre méltó lábszaggal rendelkeztek, ekkortájt többször is felhanzott a röhögésbe fulladó kérdés:
- "Gyurikám, ez a természetes lábszagod, vagy kened valamivel?"
  Néha láttam a támadósorról, a védelemről készített taktikai rajzokat és próbáltam rájönni a pálcikaemberkék és a nyilak jelentésére, de nem ment. Nem láttam át a foci, a játék lényegét, de nem is érdekelt. Nem lányoknak való, kész.
  
Emlékszem továbbá az idegenben játszott meccsekre. Naná, hogy nem magára a játékra, hanem az ebédekre, a gőzölgő húslevesekre és a párizsi szeletek illatára. Az apu ezeket a közös ebédeket azzal kezdte, hogy az összes sószórót kézbevette, és leellenőrízte, ugyanis már nagyon elege volt a fiúk idétlen tréfáiból. Valamelyik mindig próbálkozott suttyomban és gané módon meglazítani a sószóró tetejét. Az áldozat sózásos  mozdulatától aztán a sószóró teteje egyszerűen levált, és a kis üveg teljes tartalmával zsutty beleesett a levesbe. Néha majdnem sírás volt a vége, hiszen ezek a fiúk a meccsek után főleg éhesek voltak. Arra is emlékszem, hogy csapatot kísérő intézőnél, Dankli bácsinál levő pénz sokszor csak az egy adag falatra volt elég, de istenem, fiatal sportoló emberek, egészséges étvággyal .... az apu sokszor fizette a saját pénzéből a repetát.

http://integral-dac.hu

A hazai meccsek alatt mint kivételezett gyerek bemászkálhattam az egyesület kis földszintes épületébe, sőt meccsek alkalmával fel is mászhattam a megfigyelős ketrecbe, ami pontosan a játékoskijáró fölött pompázott. A ketrecben asszem volt egy fapad, és az ott ülők feladata volt a góloknak megfelelően kilógatni az eredményt jelző táblákat. Ezek böhöm nagy (már nekem annak tűntek valahány, 8-10-11 éves gyerekként) táblák voltak, amiket ki kellett lógatni a ketrecen kivülre, és a megfelelő egyensúlyozással (ami persze erőt és egészséget igényelt, nekem ezekből egyik sem volt),  bele kellett csúsztatni egy keretbe, ami aztán a táblicskut tartotta.
Egyszer állati büszkén, irigy tekintetek kereszttüzében (legalábbis így szerettem volna, tehát így is éreztem) kapaszkodtam felfelé a vaslétrán, engedélyt kaptam az ott tartózkodásra. Fantasztikus érzés volt ám, hiszen oda aztán senki más fel nem mehetett. A meccs tulajdonképpen nem érdekelt, föntről bámészkodtam. A bácsinak, akivel fent voltam valamiért el kellett mennie, egyedül maradtam. Izgultam, ne legyen gól.
Lett. 
Kétségbeesetten kerestem a megfelelő táblát, huuuu, megvan. Miközben folyt a víz a homlokomról és próbáltam tuszkolni azt az izét a helyére, kishíján bőgtem. Megfogadtam, hogy soha, de soha a büdös életben ide fel nem jövök, meccs alatt legalábbis biztosan nem. Ezt a blamázst.
Egész testemben remegtem, de túl voltam rajta. Kitettem az 0:1-t. Aztán mocorgásra lettem figyelmes, az emberek tekingettek fel hozzám és csóválták a fejüket is, de nem értettem mi a bajuk. Az egyik felkiáltott:
- "Kislány, az eredmény!"
- "..igen, lett egy gól..."
- "Bizony, csak nem az ellenfélnek! Mi rúgtuk a gólt!"
... még mindig nem értettem ..
- "Fordítva tetted fel a táblákat! 
... a francba, a francba, a francba ...
utálom a focit ..
Később megszégyenülve másztam le és bújtam el jó messzire, de beláttam. A táblák sorrendje valóban nem mindegy. A ketrecbe visszamászó bácsi se volt velem túl kedves, hát ezen a vasárnapon nekem minden nagyon összejött. Hülye foci ... , kit érdekel ....:-(

Aztán később jöttek a fiúk. Volt közöttük focista is. Akkor ez volt a menő a lányok között. Egyszer két barátnőmmel együtt, a kapott ingyenjegyeinkkel kiballagtunk egy meccsre. A csapatokban a srácok játszottak, de a foci minket különösebben nem érdekelt, az első félidőt simán végig pofáztunk. Emlékszem, az egyik barátnőm akkori fiúja már egy másik egyesülethez igazolt, és a csapata történetesen éppen "ellenünk" játszott. Mi rendes barátnőhöz méltóan a fiú akcióit is megtapsoltuk. Egy idő után aztán ránk szóltak a szektor vérmes (igazi) szurkolói:
- "Lányok, ilyet azért itt nem nagyon illik csinálni, itt nem tapsikolunk az ellenfélnek!"
- "De miért, hát ők is olyan ügyesek, klasszul játszanak, csak elismerjük a teljesítményüket!" - poénkodtunk
- "Természetesen azt lehet lányok, de nem itt, a Bé-középben!!" :-)
Hozzáteszem, még ekkor se értettem a focit, de nem is szerettem volna érteni, nem érdekelt.
A további időkben ez csak roszabbá vált.
A foci iránti közömbösségem utálatba csapott át.

Innen folytatom ...

Mjuzik

Ez is már régi. Bár régen még nem ismertem a Toten Hosenéket, tehát nekem majdnem minden régi számuk új.

Ezt ma hallottam munkába menet, mit mondjak, kimondottan veszélyes volt a közlekedésre nézve, mivel a jobb kezem egyből a hangerőgombot taperászta, feltekerte és juhuuuuu, nyomjuk a pedált, utazuuuunk! :-)

Sozialschmarotzer

A Feriékről ugrott be a kifejezés, Sozialschmarotzer.  A köznyelv az állam, a szociális rendszer vérét szívó élősködőket hívja így. Ide tartoznak a munkanélküliséget kihasználó, a szociális juttatásokkal visszaélő emberek.

Sajnos jó néhány hazánkfia is ezek közé tartozik. Nekem ők a fifikás magyarék, az ügyeskedők. Idegesítő módon pont azt próbálják meg az új hazájukra is átmenteni, ami otthon is szar volt, ami törvénytelen, ami valójában őket is zavarta.
De mert ügyes ez a fajta és persze hihetetlenül okos, az elsö dolga, hogy a Kindergeldet (családi pótlékot) elintézi, mert az ugyibár jár neki, van itteni címe! Ketyeg a pénz, örül Józsi piszkosul, mennyire simán ment minden.

Persze a fizetnivalókkal ennyire nem siet. Az egészségbiztosításra asszongya, hogy azért ezzel egy kicsit várna, hiszen itt drága. Szinte saját magát is képes meggyőzni arról, hogy ő most nem csalni kíván, dehogy!, csak megpróbálja értelmezni a jogszabályokat, hátha nem kell külön biztosítás, mi van, ha a magyarországi elég lenne? Jó, jó, a törvény szerint minden németországi lakosnak (vállalkozónak is) rendelkeznie kell itteni betegbiztosítással, de szociálhiénánk erre azt mondja, hogy álljon meg a menet, hát az EU-ban vagyunk, vagy nem? És két EU országban tilos a biztosítottság! Meg különben is már hallott/látott/olvasott olyanról, hogy itt élnek emberek magyarországi biztosítottsággal és minden a legnagyobb rendben! :-)
Trükkös magyarunk rettenetesen rafinált. Magyarországon valahol, valamilyen retyerutyájánál pár órára papíron bejelentették, vagy valamilyen Józsi and Józsi Bt.-ben részesedése van, ezzel a nyögvenyelős biztosítottságát megteremtette a látszatfoglalkoztatottsága, vagy látszatvállalkozása után és aszongya, hogy ez elég kell, hogy legyen, na ne ám, hogy "németbe" is fizessen. (apropó az újmagyarék 90 %-a magyarba, meg németbe utazik, sőt él! A ragok használatát nem ismerik, talán azt se tudják, hogy léteznek.)
Kérdezném, hogy az, aki papíron otthon húzza az ekét akár csak napi 1 órában, meg vállalkozik (ittenem ...), az hogy a francban élhet Dojcslandban?? 
Nem szeretnék a helyében lenni akkor, amikor majd a német királyi biztosító megneszeli az okosságot és rájön arra, hogy Józsiék már 1 éve német címen élve, sajnos csak 2 hete rendelkeznek egészségbiztosítással ......
Ha naaagy szerencséje van, akkor meguszhatja. Ha kevésbé szerencsés, akkor esetleg a lakcímbejelentés napjáig visszamenőleg kell majd megfizetniük a hiányzó tagdíjat, persze a kamatokkal és a büntivel együtt. (kvázi amióta kaszálja a német családi pótlékot)
Rosszabb esetben páros lábbal rúgja ki a királyi biztosító, ami azt jelenti, hogy onnantól már csak magánbiztosított lehet... az pedig húzós. Oltári húzós.
Aztán újmagyarunk persze tököl az autón is. 3 hónap után már nem túrista a zember, főleg nem akkor, ha bejelentett címen lakozik, szóval a tütüt át kell jelenteni dojcsra. Érthető, hiszen ott ahol használjuk a gípjárművet, ott koptatjuk az aszfaltot, ott durrogjuk a büdit és a mérgező anyagokat az ájerbe, ott kell fizetnünk és nem a Hortobágyon.  De ezt is meggondolja persze, mert ez ismét pénzbe kerülne. Érdeklődik mindenfelé, hogy lehetne ezt cselesen kikerülni. Dörzsöli a kezecskéit, mert olllyan okos volt, nem a saját autójával jött ki, de nem ám, az unokaöcsi nevén levőt használja, meg a szomszédét, hahaha, ők meg aztán nem itt laknak, juhhhuu, így kell ezt csinálni gyerekek ...... 
Amíg meg nem fogják, el nem kapja a rend őre. Mert ugye baromira kilóg a lóláb akkor, ha egy dojcslandi lakos nap mint nap ugyanazt a magyar rendszámú autót használja.
Józsi örül, mert nem fizet biztosítást, és továbbra is magyar rendszámú autóval jár. A következményekkel nem számol. Ahhoz túl buta.
Egy a lényeg, kapja a családi pótlékot az összes gyerek után!
Mert ez jár neki, van német lakcíme! :-)

Érkeznek persze a hullámmal a vállalkozók gyöngyei is, akik megpróbálják a lehetetlent. Furmányosan adót megtakarítani. Azt hiszik, hogy még mindig Magyarországon vannak. Nem akarom őket elkeseríteni, de a munkámból kifolyólag látom, hogy milyen szinten működnek együtt hatóságok, és ami számomra is a seggreülés erejével hatott, magyar és német hatóságok! Kár, hogy Józsiéknak minderről a tervek szövögetése mellett fogalmuk sincs. 

Családi pótlék ügy harmadszor, DE!

Azért az egyén felelősségére is kitérnék.

Ahogy írtam, Feriéktől megvonta a magyar állam az összes cuciális plusszt, pontosabban csak az anyukától. A német családi pénztár (amik a területi Munkaügyi Hivatalok, azaz Bundesagentur für Arbeit-ekhez tartoznak) értesítése alapján, Feri kérvényét elutasították.
A hivatal a 2012.március 15-én kelt kérvényt (jól gondoltam, Fecóék 2011.júniusáig visszamenőleg szerették volna az összes lóvét) a családi pótlék folyósításáról elutasítja.
Az indoklásban szerepel többek között egy hiányzó aláírása Ferinének, meg a gyerekek születési anyakönyvi kivonata, de lássuk be, ezek könnyűszerrel pótolhatóak lettek volna. Nem így a "Nachweis über Ihren Wohnsitz im Inland", a németországi lakhelyről szóló igazolás. Feri ha 100 évig él akkor se fogja megérteni, hogy márpedig e nélkül nem fog menni. Haragszik az egész világra, és tényleg nem érti, hogy miért nem lehet őt valahol valakinek pro forma bejelentenie ..... Nem érti azt se, ha valaki valahol be van jelentve, azt először is ellenőrzik, másrészt annak, aki neki a lakást a rendelkezésre bocsátotta, annak ebből bevétele kell, hogy származzon, ami után adóznia kell....  Feri csalódott a világban.

Apropó lakcím. Személyes történetem a lakcímbejelentéssel kapcsolatosan: aláírtam a bérleti szerződést, kivettem egy lakást Nürnbergben. A népességnyilvántartónál bejelentkeztünk a lakcímre mind a hárman. Mivel az összes bútort újonnan vásároltuk, azokat természetesen nem tudták a kereskedők azonnal szállítani, volt néhány hét csúszás. A konyha volt a legproblémásabb, 4 hétig tartott. Az Einwohneramtól egy szép napon megérkezett egy ellenőr, aki megállapította, hogy a lakás nagy és tágas, de a konyha üres. Márpedig konyha nélkül egyetlen család se élhet, ezért egyszerűen lehúzta a lakók közül a páromat és a kisfiamat. Erről persze mi nem tudtunk semmit, a bútorok, a konyha megérkezéséig Anyóspajtinál laktunk. Az egészről csak később értesültünk, mehettünk rendezni az ügyet a hatósághoz. Vittük a bútorok, a konyha megrendeléséről szóló iratokat, a visszaigazolásokat és a számlákat. Ennyire komolyan veheti egy hatóság az ellenőrzést, óva intek mindenkit a próbálkozástól.

Ferinek felajánlottam a jobbomat.Segítek neki kérvényt kiállítani a német egészségügyi biztosítójának, amiben kéri a biztosításának kiterjesztését saját részére az otthoni tartózkodása alatt, illetve a magyarországon élő családjára. 
Az AOK válasza alul látható, amiben kvázi továbbpasszolják a labdát a magyar TB-nek.  (tudom másképp hívják, de ez most wurst)

"Wer von Ihren Familienangehörigen .." mondat azt mondja, hogy "azt, hogy a hozzátartozói közül kire terjedhet ki a biztosítottság, azt a lakhelyének (azaz Magyarország) érvényes előírásai szabályozzák"
 A következő mondat számunkra magyar embereknek újabb burkolt figyelmeztetés arra, hogy gond lesz. :-)  
Asszongyák, hogy a magyar biztosítótól fognak kapni egy hivatalos listát
amelyben azokat az egészségügyi teljesítések sorolják fel, amikre kiterjed a biztosítottság. Ezeken kivül, felül, nem tud a német biztosító számlákat átvállalni. Azokat a teljesítéseket, amiket a magyarországi biztosító nem áll, azokat ők se fogják fizetni tudni.
Megmondjam, hogy ez nekem mit sugall? Hogy számtalan betegségmegelőzéses vizsgálat, illetve a szakorvosi pontos diagnózisok felállításának érdekében elrendelt speciális gépekkel és költséges laborokban történő vizsgálatokat (amik Németországban olyan magától értetődőek mint az, hogy a vajaskenyérre vajat kenünk), Magyarországon nem fogja tudni a páciens érvényesítetni. Nem, mert nem léteznek.
Sajnos ez egy olyan pont, amire valóban azt kell, hogy mondjam Dojcslandban jobb. A megelőzésre komoly figyelmet fordítanak. Életkortól függően megvannak azok a szűrővizsgálatok, amiket a egészségbiztosításunk kvázi szponzorál. 45 felett vagy? Célszerű lenne megnézetned az agyadat, menj el szakorvoshoz, mi fizetjük. Fiúból vagy és elmúltál ennyi, meg ennyi? Van még prosztatád? Menj el urológushoz, ez a kor veszélyes lehet, zárjuk ki a gondokat. Te dokihoz mész, mi pedig fizetjük. És ez nem szerelemből csinálja a biztosító, hanem gazdasági megfontolásokból. Egy időben észrevett betegséget, hülyén fogalmazva kisebb "gondot" még alacsonyabb ráfordítással, kevesebb költséggel lehet gyógyítani mint egy előrehaladottat.

Visszakanyarodnék Ferihez, aki felháborodottan mesélte, hogy asszonykája már ötödik hónapja nem kap semmit! Micsoda dolog ....
Megpróbáltam halkan ugyan, de szemfelnyitós szándékkal hatni Ferire: 
- "Attól tartok, ez nem fog menni ...... el kéne mennie a feleségednek dolgozni. Legalább egy 6 órás munka kellene ahhoz, hogy visszanyerje a biztosítottságát, ráadásul pénzt is keresne.... tudod mások is dolgoznak ....."
aztán érkezett Feri válasza, amire megmondom őszintén nem készültem:
- "Ki? Az én asszonykám nem fog dolgozni menni, neki erre nincs ideje. A kisebbik gyerek most megy óvodába, a nagyobbik pedig iskolába! Hát hogy menne a feleségem dolgozni??"
Pfff. Bizony. Így már érthető.
Csúnya világ.
Mindenki más hibás, csak szegény Feriék nem.
Asszonykának nincs ideje dolgoznia menni.
Nekem meg nincs időm tovább ezzel a témával foglalkozni, ideges lettem Nosztyéktól.
Azt hiszem érthető.

Ops, jut eszembe, újabb iratpótlásról szóló felhívás érkezett, de most már nem a Feri, hanem egy ismerőse ügyében. :-) Még egy fenomén. A pali megpróbálkozott vele, gondolván hátha neki nagyobb szerencséje lesz és majd ő átcsúszik a hivatal rostáján. Dettó. Ő se érti.
Tőle is kérik a lakcímbejelentést. Már nem fordítom és nem magyarázom. Csak továbbküldöm neki a postát. 
És csókúttatom. 



Ha valakit érdekelnének az előzmények:
Előzmény Feriékről - a történet eleje
Előzmény Feriékről - A "megoldás"  

Goldenblog 2012

Most pedig tarhálni fogok.
Ciki, mert rühellem, utálom azt is, ha más csinálja ..... de ugyibár mi mindannyian többre vágyunk. Hát arról van szó, hogy szeretném, ha még több emberhez is eljuthatnának az irományaim.
Viszont a reklámhoz, nyomuláshoz én nem értek, nem is szeretnék hozzá érteni, a nagy számmal ellentétben (ki gondolná, igaz?) roppant szerény és önkritikus emberke vagyok. Szóval én nem ajánlgatom magamat máshol, a blogomat, maximum ismerősöknek megemlítem, de már ez is ciki, mert annyira önfényezésnek tűnik a szememben, és brrrr, kényelmetlen, na!

Nem űzöm-fűzöm tovább, rátérek a lényegre. A HVG-nek köszönhetően idén is lehetőség nyílt blogok tömkelegének a bemutatkozásra. Különböző kategóriákban egy, ill. több szerzővel rendelkező blogok indulnak. Amatőrök, profik, már rég felfedezettek és ismeretlenek. A célom a részvétellel ugyanaz, mint az összes világmegváltós (vagy legalábbis jobbátevős) terveket dédelgető, másoknak mindent elmesélni kívánó grafománnak, hogy eljuthassunk másokhoz is. :-) Ugye nem baj?

Ha kedveled az írásaim, akkor szívesen venném, ha támogatnál egy szavazat erejével!
Köszönöm.

Hű, túl vagyok rajta....

Ha már Bécs

A többiek a lakásunkból (értsd: a fijúk) szabira utaztak. Hova mennének máshova, persze, hogy Bécsbe! 
A naptárban már hónapok óta bejelölve az augusztus 20-a, a mellékelt fotón látható módon.

Annak ellenére, hogy nem vagyok velük, nekem is jut az élményekből. Visszaképzelem magam ebbe a városba, ahol annyira szerettünk élni. Ahova visszavágyunk. 
És máris látom a kedvenc helyeinket, a bécsi ismerősöket és hallom a számomra annyira kedves "wienerischt".
Aztán már jön is a zene. Egy nagy-nagy kedvencem Wolfgang Ambros, aki Bécsben simán csak a Wolferl. 

Wolferl egy eléggé ismert száma a "Du verstehst mi ned" (dojcsul: Du verstehts mich nicht, magyarul: Te engem nem értesz). Véletlenül az előbb (... na ja, nem véletlen, hogy pont ma kicsit osztrákozom) találtam rá egy olyan változatára, amit még korábban én se láttam. 
Van benn egy kicsi-pici wienerisch élőbeszéd is, nem sok, csak egy kis kóstoló. 
A film aranyos, Ambros zenéjét imádom, ez a száma sowieso egy régi kedvencem.
Talán másnak is tetszik!

Wienerisch - "Marie"

A "Piefke", a "Blitzgneißer" szavakról már írtam. Most jöjjön a kedvencem, a lágyan, és a szó végét hosszan megnyújtva kiejtendő:

Marie

(kiejtve: Máriiii) 

Ezt a kifejezést még az osztrákokat ki nem állható főnököm és kolléganőm is napirenden használja. Előtte nem ismerték, de tőlem átvették. Beloptam az életükbe egy újat az "ellenségtől". :-)
Marie egy női név. De Bécsben ez a pénzt jelenti. Hast a' Marie? (Hast du Marie?) azaz "Van pénzed?" -kérdezik a bécsiek.
De miért pont Marie?

A magyarázathoz vissza kell menni 1897-be. A bécsi práterben járunk, ami kivétel nélkül minden nap tele volt szórakozó emberekkel. A Práterben már ekkor is léteztek vendéglátóhelyek, de mozgóárusok is, akik Fleisch und Käse = húst és sajtot (ahol a hús értelemszerűen nem nyers pacal)  kínáltak a népnek. Ekkortájt volt nagyon menő a Strauss dinasztia, a zenéjük. A valcer aratott minden társadalmi rétegnél. Maga a tánc, a valcer különben egy felsőausztriai néptáncból a "Landler"-ből fejlődött ki. 
A práterben a párok élőzenére táncolhatták az imádott valcerüket, de ez nem volt ingyenmulatság. 5 krajcárt kellett a táncért cserébe fizetniük. Ezért a köznyelvben a valcert "5 krajcáros táncnak" hívták.
A táncért járó díjat gyakran a hölgyek fizették a szegény katona udvarlójuk helyett. A fiúknak nem igazán volt rá pénzük. A lányok jobban álltak anyagilag, ők többnyire szobalányok, illetve cseh származású szakácsnők voltak az úri házaknál. És nagyon gyakori név volt közöttük a Marie. Így vált ez a kedves hangzású név, a pénz szinonímájává Bécsben.

Forrás és egyben könyvajánlatom:  Edith Kneifl - Der Tod fährt Riesenrad (Ein historischer Wien-Krimi)  a Haymont Verlagtól

A családi pótlék esete a Noszty Ferivel - a megoldás

Kiváncsi voltam, mi lett a vége az előző történetnek. Az előzmény

Feri felkereste az önkormányzatnál az illetékes ügyintézőt, aki aztán az összes lehetséges reményfelhőt elhessegette a család korábban békés, kék egéről. Az érvényes paragrafusok értelmében a hivatal jogosan járt el.

Mivel Feri gyerekei még kicsik, ráadásul az egyik beteg, a felesége otthon van velük GYES-en. A beteg kicsi után még valami juttatásban is részesültek. Addig a napig. Aztán Feriék, azzal az irománnyal, amelyikkel megigényelték a német családi pótlékot, egyben a saját ítéletüket írták alá, kizárták magukat a Nagy Magyar Szociális Rendszerből. Erre tessék gombot varrni!
Attól függetlenül, hogy a másik EU országban a családi pótlék még nem adatott meg nekik, sőt, meg se fogják kapni, a magyar hatóság máris szagot kapva intézkedett.
Hama-gyorsan megvonták a GYES-t, a családi pótlékot, megvonták a beteg gyermek után járó segélyt és megszüntették az egészségbiztosítását a család nőnemű és gyermeknemű egyedeinek, mivel az egész, az aktív kereső apuka után járt korábban. A feleségnek legalább egy részmunkaidős állást kéne ahhoz vállalnia, hogy a fenti szociális juttatásokra való jogosultságát megszerezhesse. Nem vissza, mivel az elszállt, hanem meg.

Két oldalról tudom nézni ezt az ügyet. 
A magyar érdekeket tekintve: miért a magyar rendszert pumpolja az a valaki, aki más országban keresi a pénzét, fizeti a szociális hozzájárulásokat, adókat? Tessék azt (annak az országnak) a gazdaságot terhelni a családra kiterjesztett szociális ellátásokkal! 

és német Empfindlichkeit-tel (érzékenységgel): Egy nálunk dolgozó apuka miatt kéne nekünk eltartani komplett egy olyan családot, amelyik nem is itt él? Még ha csak az egészségügyi biztosításról is van szó, miért mi? Mi közünk van a többiekhez? Támogatják legalább az iparunkat? Járnak itt fodrászhoz, múzeumba, vásárolnak a pékünknél??

Akárhogy is van. Emberi méltóságot sértőnek, miattam akár alkotmányellenesnek is, de legfőképpen pofátlanságnak tartom azt, hogy két EU ország székként viselkedve hagyja a polgárát kettejük közé pofára esni. Magyarországnak elég a beteg döntéséhez egy egyszerű kérvény. Huuu, hála isten újabb embereket húzhatunk ki az eltartandók, támogatandók listájáról ...
Németország pedig nem is tud a magyarországi eseményekről. A német hivatal csak nem hagy jóvá egy kérvényt. 
Magyarország és Németország a törvényeknek és a szabályoknak megfelőlen jár el.
Az egész csak a Feriéknek szar.

Félrefordítások, avagy miért blamálja magát a győri rendőrség?

Holnaptól szárnyalunk. Győr, Balaton, anyukám, nagyikám, és végre egy pár nap rám is jut. Muszáj feltöltenem az akkut.
Addig is itthagynám szeretettel azt a prospektust, amit a győri Önkormányzat adott ki a policájjal együtt,  bűnmegelőzés céljából. Ha azt mondom, majd hanyatt estem a szövegtől nem túloztam.
A családom, majd később az irodában a főnököm is a könnyeivel küzdve (a röhögéstől és nem a meghatottságtól) olvasta fennhangon a német fordítást. El szeretné küldeni a bajor tévének. Nem fogom megakadályozni benne.
Iszonyat. Egyszerűen nem értem. Egyrészt sokan beszélnek magas szinvonalon németül, másrészt könyörgöm, Győr lassan eltűnik, és csak egy része lesz az Audi Werk-nek, hát ha ott nincs elég német aki beszéli a nyelvét, akkor sehol!
Miért röhögtetjük ki magunkat egy ilyen szarral? Ki volt az, vagy kik voltak azok, akik ezt az izét elkövették? Ki volt az, aki a megbízást ennek a német leckéinek éppen az elején járó személynek kiadta? Miből gondolták, hogy menni fog? :-) Amikor készen (készen, ez?? ) lett, miért nem mutatták meg egy, a nyelvet beszélő személynek?
Győr, a folyók városa.
Az ingolstadti Audi testvérkéje. Németek hegyén-hátán. Nekik szól elsősorban ez a németnyelvű fordítás. 
Pont ez a baj! :-)) Ők ugyanis értik és vigyorognak nagyokat a győri önkormányzat és főleg a rendőrség bénaságán. Mert nem kell mindenkinek jól beszélnie németül, ez oké. De ha nem megy, akkor legalább ne nyomtassák ki flyerként százasával, mert fennáll a veszélye, hogy olyan kézbe kerül, ahova nem kéne.
Egy németül beszélő ember kezébe. :-)

Most mennem kell, majd visszatérek erre a részre.
Jó szórakozást!