Hitleri idők 4. - egy újabb ismert név: Neckermann

Textilmanufaktúra Karl Joel

1927-ben alapított Karl Amson Joel egy ruhaneművel foglalkozó manufaktúrát Nürnbergben. Pár éven belül elérte a németországi csomagküldők listáján a 4. helyet. A nürnbergi nacionálszocialisták (nácik) ellenségeskedése miatt, 1934-ben áthelyezte gyárát és annak székhelyét Berlinbe, ahova munkásainak nagy része követte.

A Nürnbergi Törvények életbelépése után (1935) egyre masszívabb nyomás nehezedett a vállalkozóra. A színen ismét megjelent Guszti bácsi, Gustav Schickedanz, akit az üzem meglehetősen érdekelt. Az üzlet azonban kicsúszott Schickedanz karmai közül, egyik konkurrenciájának, a würzburgi Josef Neckermannak sikerült megcsípnie Joel bejáratott cégét.
Mi ez a név? Azt gondoljátok csak névazonosság? Egy frászt! Ő az, a naaaagy Neckermann, az utazási irodás Neckermann. Bizony, így kezdte, textil, ruhanemű csomagküldő vállalkozóként. 
És ha szabad lesz véleményt nyilvánítanom, nekem ez az ember is csak egy hiéna. Vagyis inkább dögmadár. Tudom, tudom, nem csak a zsidók vagyonából kerekedett ki a képe, de azokból is részesülve csak-csak jobban ment a hasa! Etikátlannak, gerinctelennek, egészen egyszerűen emberi szemétségnek tartom, egyáltalán ilyen üzletekben résztvenni ..... tök mindegy milyen időket élünk. Leégne az orcámról a bőr ... gondolom ezért se vagyok sikeres vállalkozó. Ez a fajta kurázsi hiányzik belőlem, de nem is gond, én így érzem magam jól. De röhejes belegondolni, ahogy ezek a fantasztikus vállalkozók aztán a nép Wohltätereként, jótevőjeként tetszelegtek ilyen-olyan projektek, vagy intézmények pénzügyi támogatása kapcsán, tényleg egy kabaré!
Na, ez a nagyszerű Neckermann aztán megszerezte Karl Joel vállalkozását, kicsivel több, mint 1 millió birodalmi márkát fizetett az adásvételért egy ügyvéd letéti számlájára. A vállalkozás valós, piaci ára kb. 4 millió volt .... De ugye milyen rendes és tisztességes ember volt ez a Neckermann? 

A Joel család a pénzből SOHA, egyetlen ftyinget se látott. Kalandos körülmények között sikerült elmenekülniük. Az USA-ban telepedtek le.

... folytatom!!!

Hitleri idők 3. - hogyan lett Göringből Obermeyer?

Mielőtt folytatnám a Dokuzentrumos beszámolót, még valami eszembe jutott a náci idők kapcsán: 
Hermann Göring (1893 - 1946) nevét és szerepét ismerjük mindahányan, szerepelt a történelemkönyveinkben. Viszont a magyar történelemkönyvek egy apró kis poént kihagytak vele kapcsolatosan (nekem legalábbis teljesen új volt az infó), amit ezennel pótolnék:

 
1939-ben, Göring kijelentette egy rádióbeszédében: 

"Ich will nicht Hermann Göring, sondern Hermann Meyer heißen, wenn jemals ein feindliches Flugzeug die deutschen Reichsgrenzen überfliegen würde!" 

magyarul:

"Többé ne legyen a nevem Hermann Göring, hanem hívjanak Hermann Meyernek, ha valaha is egy ellenséges repülőgép a német birodalom határán át tud repülni!" 

A nagyképű rádióbeszédet követő évek történelmi változásokat hoztak, ami Göring névválasztását is érintette. Az emberek Göringet

1943-tól egyre inkább "Meyernek" 

1944 / 1945-től pedig a "Obermeyernek"  hívták  :-))

Az információra és a Göring-figurára a Rundfunk Museumban bukkantam, nem a Dokuzentrumos kiállítás része. (A Rundfunk Muzeumról külön beszámoló következik .... valamikor ... :-)

foto: Rundfunkmuseum Fürth

Hitleri idők 2. - Zsidóüldözés és árjásítás

  
Még 2013. július végéig látható a Nürnbergi Dokumentációs Múzeum (Dokuzentrum) épületében egy külön kiállítás, ami szerintem egy hihetetlenül érdekes témát ölel fel a zsidóüldözéssel kapcsolatban, mégpedig a kik húztak hasznot a helyi zsidók vagyonának elkobzásából, mi történt a mesés vagyonokkal, illetve mi lett a vállalkozókkal? - kérdések tekintetében. Döbbenetes információk,  szinte napról-napra követhetjük a nürnbergi-fürthi zsidók életének ellehetetlenítését, az esztelen törvények és rendelkezések létrejöttét, az emberek üldézését ... a végső állomásig.

Már 1933-ban elkezdődött a zsídó üzletek bojkottja. A rákövetkező években a zsidó lakosság nagy része ellehetetlenült (egész Németországban). Az árjásítással összefüggő, a zsidókat a szakmákból kizáró rendeletek következtében tömegek maradtak munka nélkül és kerültek ezzel a nincstelenség szélére.

1935-ben Dolfiék törvénybe is foglalták az őrület pontjait. Szép városom nevét bemocskoló törvény született, a Nürnbergi Törvények (Nürnberger Gesetze). (más néven Nürnbergi Fajtörvény / Nürnberger Rassengesetze, illetve Árjatörvény / Ariergesetze)

A Dokuzentrumban helyet kapott kiállítás plakátja: 

Jogfosztottan

Megalázva

Kirabolva

Nézzétek meg ezt a plakáton szereplő korabeli dokumentumot! Mazsolázzátok át, képzeljétek el, hogy ott álltok az anyukátokkal egy hivatalban, a kosaratokban, dobozokban a fenti tárgyakkal. Mindez történik: 1939-ben. A birodalmi pártnapok városának (Nürnbergnek) zálogházában. "An das Leihamt der Stadt der Reichsparteitage" Auf Grund der Verordnung vom 21.II. 1939 liefere ich ab: az 1939.február 21-i rendelet értelmében az alábbi tárgyakat szolgáltatom be: és a hivatalnok (vélhetően SS-es egyenruhában) átveszi tőled és a könnyeit törölgető anyukádtól a listán szereplő tárgyakat. Az egész háztartásotok, a mindenetek, az életetek darabjai ... a kiskanál, a nagykanál, a tejeskanna, a cukortartó, a gyerekgyűrű, egy bross, egy óralánc, néhány halkés, egy kézitükör, egy széttört csillár, az aranyóra, és még a defektes vajtartó is beszolgáltatásra kerül. És nem kapsz helyette mást. Az árát se kapod meg. Be kell szolgáltatnod, mert másnak kell. Kinek? Hát másnak. 

Mi lesz veletek?
Munkátok elvéve, ott álltok jogfosztva, megalázva és kiszolgáltatva a gyűlöletnek... menekülni sehova nem lehet ... el tudod ezt képzelni? 

Julius Streicher der Gauleiter
Németország körzetekre lett felosztva, Hitler puszipajtása, Julius Streicher kapta meg a nürnbergi körzetet, ő lett a helyi területi vezető, a Gauleiter. Streicher tegező viszonyban volt a kisbajszúval, az elején még minden rendben volt. Streicher látható a képen 1938. aug. 11-én, éppen a nürnbergi nagyzsinagóga lebontását rendeli el.( (Streichert 1946-ban a Nürnbergi Per során elítélték és kivégezték.)

forrás: Wikipédia fotós: Weber

Az eredeti terv szerint, a zsidóktól elvett vagyonok a német birodalom, a Deutsches Reich tulajdonát kellett, hogy gazdagítsák. Az emberi kapzsiság azonban itt is néha közbeszólt. Streicher szintúgy. A vagyonos zsidóktól elvett, vagy jelképesen áron megvásárolt (volt, hogy csak 1 birodalmi márkáért, volt, hogy csak papiron létezett a szerződés, a vételár soha nem került kifizetésre) ingatlanok tulajdonjogát Streicher egyszerűen magára, illetve a hithű haverjaira iratta át. A kiállításon egy többméteres molinón látható a korrupt városi vezetés és hatóságok működése, összefonódása, továbbá jó néhány sundámbundám bizniszük levezetése.
Berlinben Hitleréknek is feltűnt, valami fura dolog történik Nürnberg tájékán, sokkal kevesebb money érkezik mint kéne, hova tűnhetnek a bevételek? Utánanéztek.
Streicher lebukott, "fenékbe is rúgták", leváltották, de semmi további hátránya nem származott a disznóságaiból. Ugyan úgy, mint a jelenkor politikusainak. Élnek tovább mint Marci hevesen. Mint a mi német oktatási miniszterasszonykánk, Dr. Schavan, akiről szintén kiderült, hogy a doktori munkája másoké. Azóta már nem dr, szégyenében lemondott, elment nyugdíjba. A havi nyugdíja 13.000,-EUR (!) Röhej nem?
Szégyen, milyen világban élünk. Schavan asszonykának remélem eszébe fog jutni egy-két nemes cselekedet, hogy lehetne a pénzéből másokat segíteni ... ha magától nem megy, lopja el mások humánus ötleteit, ebben az esetben ezt nem fogják tőle számonkérni, sőt!

Na, de vissza a Streicher féle apparátusban dolgozók kezenyomát dícsérő történetekhez!

Ismeritek Gustav Schickedanz nevét? Pontosabban a Schickedanz nevet? Nem? És ha azt mondom Quelle-Katalógus? Na ugye!
A bácsi az alapítója. Ő bizony ő, a nagy német gazdasági csodaként is emlegetett Schickedanz. Persze a 30-as években azért kicsit könnyebb volt neki a további üzletszerzés, közel ült a tűzhöz, a nácik tűzéhez, leesett neki jó néhány falat. Teljesen igazságtalan azért nem szeretnék lenni, tény, hogy már a háború előtt is vállalkozó volt, nem kizárólag a zsidók üzletére tette rá a kezét. De profitált belőle, nem vitás.

Gustav Schickedanz sikeres vállalkozónak számított Fürthben a textilkereskedésével, valamint az 1929-ben alapított "Quelle" csomagküldőjével. A körzeti vezetéshez (Gauleitung) és a Drezda-Bank nürnbergi fiókjához fűződő kapcsolatait kihasználva, remek üzleteket kötött. Nagy stílusban vásárolta fel a zsidó üzemeket, többek között az Egyesült Papírgyárat, amiről tudnunk kell, hogy innen indult hódító útjára a "Tempo" papírzsebkendő.
Schickedanz bekebelezett jó néhány zsidó kézben levő üzemet, valamint számos ingatlant (épületet és telket). A Quelle megkapta a "keresztény vállalkozás árja tulajdonossal" kitüntető címet. Guszti a náci párt tagja lett, de valahogy nem tűnt lelkes nácinak, ezt Berlinben is kiszúrták, ezért figyeltették. A jelentések egyértelműen megerősítették az árjásításból, a zsidók vagyonának elkobzásából piszkosul profitáló szerepét, politikailag viszont az ég világon semmi nem jött át. Nem volt meggyőződött nacionálszocialista. Nem hát. Csak meglovagolta a hullámokat, kihasználta mások tönkremenetelét. Politikai meggyőződés nélkül, a nácik seggének partvonalán úszva harácsolt össze magának további vagyonokat.

Ignaz Mayer már 1920-ban igazgatta csomagküldő szolgálatát (valószínüleg Schickedanz konkurrenciája lehetett), valamint textillel és rövidáruval foglalkozó üzletét. 1929-ben aztán továbbfejlesztette cégét, amit ekkora "Német Szövőüzem Ignaz Mayer-nek" hívtak. Streicher, a kis piszok disznó, antiszemita hecchecckampányt folytatott Mayer ellen, a "Stürmer" c. kiadványban rohangászott ki a vállalkozó ellen. Streicherék eredményes munkájának következtében, 1938-ban Mayernek el kellett adnia a cégét Schickedanznak 1,9 millió birodalmi márkáért. Guszti a cég nevét kicsi módosította, majd 1939-ben hozzácsapta az akkorra szintén "árjásított" papírgyára igazgatóságát is, egy területre rendezte mindkettőt.

Ignaz Mayernek 1938-ban sikerült (szerencsés volt nagyon) Svájcon keresztül eljutnia Amerikába. 1940-ben a nácik elvették a német állampolgárságát. Szerencsére az életét már nem tudták.

.... folytatom!

 

Folytatom, persze, hogy folytatom!

Ha valaki azt hiszi, hogy engem nem zavarnak ezek a hosszas szünetek, az téved. De nincs mit tenni. 
Photoshoppal nagyon sok mindent meg tudok csinálni. A tokámat is le tudom retusálni a képekről. De nem teszem, mert aki ismer, az kiröhögne a képek láttán, azt mondaná, ides, az ott nem te vagy! :-)
De még a PS-vel se tudok több időt szerkeszteni.
A sejhajom pedig be van sózva, mert a Hitleri időkkel kapcsolatosan nagyon fontos mondanivalóm van, alig várom, hogy végre folytathassam!

Még valami, ami miatt teljesen be vagyok zsongva: holnap szinházba megyek a kisfiammal!! Apus nem jön, azt mondja, neeee, ezt azért tényleg neee. Na ja, a művészi érzékenysége eltér az enyémtől. Erre meg azt mondja, hogy valóban, a művészet alatt ő egy kicsit mást ért. :-)

De akkor is, hogy lehet egy Rocky Horror Showra azt mondani, hogy nee?

  
(keddre szól a jegy, de eltolták szerdára a főpróbát)

Hitleri idők 1.

Közeledik az évforduló, Hitler kancellárrá választásának évfordulója: 1933. január 30-án megtörtént a hatalomátvétel. Észrevehetően megsokasodnak ilyentájt a történelem e sötét szakaszával foglalkozó filmek, események. Közöttük rengeteg, tényleg szenzációs filmmel.

Az egyik volt a berlini Hotel Adlon történetét bemutató 3 részes nagyszabású tévéfilm. Aki látta, tudja mire gondolok, aki nem látta, javaslom nézze meg! A hotel weblapjára érdemes kattintani, mivel a Hotel Adlon még ma is egy fogalom. A szakma csúcsa. 

A filmről: itt  Próbáljátok ki ezt az interaktív oldalt, remek: részletek a filmből, információk

Tegnap adták Marcel Reich-Ranicki életét bemutató filmet. Ez a német-lengyel zsidócsaládból származó ember túlélve a fasizmust, fantasztikus tudásával, a német irodalom pápájává válhatott. Reich-Ranicki a gimnázium elvégzése utána már nem tanulhatott tovább. Zsidó származása miatt nem nyert felvételt a berlini Humboldt egyetemre, de a nagy álmát, hogy irodalomkritikussá váljon, akkor is megvalósította.

9 egyetem ismerte el tudományos munkáját és kapott tőlük tiszteletbeli doktorcímet. A bácsi egy ikon. A német tévében, interjúalanyként, vendégként sok helyen jelen van. A fura, talán a mikiegérre hasonlító (elnézést) hangja miatt kedvelt figurája a parodiáknak is. A film pedig lebilincselő. 

Akit érdekel, itt olvashat Reich-Ranickiről.

(A youtubon további felvételek találhatóak Reich-Ranickivel. Hallani lehet a jellegzetes hangját, a furcsa hangsúlyozását.)

Egy személyes megjegyzés. Reich-Ranicki életéről szóló filmben többszőr elhangzik: Kulturland Berlin. Mert az volt. Bár Berlin a mai napig is a kultúra fellegvára. Színes, vibráló sokféle nációnak otthont adó világváros. Német és külföldi művészek álma, a város, ahol élni és alkotni szeretnének. Vegyük még hozzá, a német köztudatban jelenlevő és mélyen gyökerező tézist, miszerint a német nép a Volk der Dichter und Denker, azaz a költők és gondolkodók nemzete, hát kérem ez régen, egy Schiller és Göthe esetében így is volt. Ma pedig a berlini tévében adják Cindyt Marzahlból, a Deutschland sucht ein Superstart és a Big brothert ..... Kulturland Berlin.....kár. Bár ahogy Thomas Gottschalk megfogalmazta, nehéz lenne 60 millió németet átnevelni. Jelenleg erre van igény. Kóstoló Cindyből. Cindyt nem utálom, dehogy. De ne ő legyen az egyik alternativa a szombat esti kikapcsolódáshoz. Annyira azért nem szeretem, annyit azért nem nyújt sehogy sem, hogy megnézzem. 

P.S.: Szokásomhoz híven, teljesen másról írtam, mint szerettem volna. Pontosabban hosszúra nyúlt a bevezető. A következő posztban, a rántott husi után folytatom az eredeti, tervezett témával.

Ismét Konrád Jenőről

Szidom magamat, mert nem olvastam el pontosan a hírt. Csak azt tudtam, hogy az 1.FCN-nél ma este egy megemlékezés lesz. Konrád Jenőre és Franz Salomonra emlékeznek, a 30-as években kezdődő zsidóüldözés apropójából.
Azt már sajnos nem olvastam, hogy meghívottként jelen lesz Evelyn Konrád, Konrád Jenő egyetlen gyermeke, aki már 84 éves és New Yorkban él.

Micsoda fantasztikus estéről maradtam le!!
Nagyon sajnálom.

Az eseményről itt lehet olvasni:
http://www.fcn.de/news/artikel/jenoe-konrad-franz-salomon-und-der-club-der-1-fcn-im-nationalsozialismus/

"Felbasztad az agyamat"

A munkámat bármennyire is szeretem, egy hihetetlen mókuskerék, amit nap, mint nap taposnom kell. Mivel emberekkel van dolgom, érthető, hogy nem minden egyes találkozó, megbeszélés zökkenőmentes. A legrosszabbak azok a döntések, amiket nekem kell továbbítanom a dolgozóink felé. Hogy a fenében közöljek egy felmondást úgy, hogy nem sérüljek magam is? Ezek sorsok. Bármennyire is jogos egy-két ilyen felmondás, akkor is egy tragédia.
Ezeken felül sok a surlódás. A vitákat pedig utálom, mert piros leszek tőlük mint a paprika és rosszullét környékez. Szívdobogásos, felstruccolt, túlpörgős. Márpedig ezekből a vitákból is van dögivel.

Nehezíti még az életem az is, hogy visszahallok sok mindent, néha olyanok szájából is, amit azért nem gondoltam volna. Rosszul esik. Annak ellenére, hogy sokan értik, sőt maguk is mondják, hogy biztos nem könnyű nekem a két tűz között lavírozni, mégis én vagyok a hülyepicsa. Mert hibást, bűnbakot találniuk kell. Én pedig kielégítem nekik ezt a szerepet. Brrr. Képviselnem kell a dolgozók érdekeit, a cégét is és ez utóbbit aztán maximálisan.Maximális lojalitást követelnek. Logikus. De ott vannak a dolgozók, akik közül jó néhány hordozza magában azt a jó nagy buta hozzáállást, hogy "na nehogy ámmá ez a tyúk mondja meg nekünk a tutit'", ők nem is tudják milyen hibát követnek el.  Pedig ha tudnák, hogy mi minden múlik ezen a tyúkon ... a fizetésüktől kezdve, az ilyen-olyan költségtérítésig. Bár jobb, ha nem tudják. Én mindig elegánsan kitérek a téma elől, rá szoktam kenni a Herr Főnökre, hogy az ő döntése, én az ilyenekhez kicsi vagyok, de ez nem igaz. A főnök tőlem várja a javaslatokat, ahogy a "Human Resourtes" kérdések döntéseiben is bent van általában a kezem. Csak ezt is a főnökre fogom. Mert így mindenkinek egyszerűbb. Nekem azért, mert így  megtarthatom a kollégák kivívott bizalmát és elfogadását, nem kezdenek el tőlem félni és óvatoskodni, ez nagyon megmérgezné az együttműködést. Nem én vagyok a mummus. A játékszabályokat nekem is be kell tartanom, nekik is.
De akkor is sok-sok Kovácsék Józsija marad, akik nem értik a világot. Meggyőzték saját magukat arról, hogy nekem van személy szerint problémám velük, és pusztán rosszindulatból izélgetem őket. Az ilyeneket aztán az ellenkezőjéről meggyőzni lehetetlen. Pontosan annyi értelme van mint szembeszélben pisálni. Győztesen nem lehet kijönni belőle. Szárazon se. :-)

Ahogy a főnököm mondja, "hidd el Andrea, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mi a munkánk. Állítom azt képzelik, hogy itt ülünk az irodában és borzalmasan unatkozunk. Csak vagyunk, ülünk, mert igazándiból semmi dolgunk. Mégis mi lenne?  Aztán amikor már nagyon unjuk magunkat (ettünk, ittunk, kávéztunk, a focimeccseket is átbeszéltük), akkor az egyhangúságot és a semmittevést megtörve, fogjuk magunkat és egyszerűen találomra felütjük a személyi anyagos dossziékat és akinél kinyílt, azt elkezdjük baszogatni."

Szomorúan tapasztalom azt is, hogy a magyar szakmunkások között sajnos egyre többen felejtették el az anyanyelvünk alapvetői szabályait, a manapság egyre inkább terjedő nyelvi leépülésnek megfelelően, már nem is használják a ban/ben ragokat, ez már egy standard. A kedvencem, amikor írnak nekem, a busznak. Így, hogy : Szerbusz Andrea. És néha érdeklődnek a füzetésről. Fiatal emberek. Fogatlanul, igénytelenül, csak a pénz számit. Németül nem tanulnak, mert voltak már 5 évig Stuttgartba a mercédeszné´ és ottan sohase kellett. És itt jön ugyebár a hülyepicsa-szindróma, mert nem akarom elfogadni azt, hogy Németországban ne lenne az embernek szüksége a német nyelvre ...a pályázó szaki felcsattan, hogy mán akkor se, meg eddig még sose köllött neki beszélnie, már pedig neki ne mondjam. Sose vót probléma.
Kedves SchlosserJózsi, ugye magyar cég alkalmazásában állt és ők kütttték magácskát odaja Stuttgartba, ugye-ugye? Ott voltak mindahányan, maga, a Gyula és az Ottó. A Tóth Ottó. És további 15 csőszerelő. A brigádbú vót egy-kettő amellik beszít németű, ők kommunikáltak a dojcs emberekkel és fordítottak a többinek. Ezért nem kellett magának beszínie.
Ja. Na, hát ez az! Nálunk nincs lehetőség minden egyes Józsi mellé tolmácsot szerződtetni! 

Meg kérem, itt van az a fránya stílus is. Illetve a modor. Főleg annak hiánya. Néhánynak kilóg a kapanyél a szájából. A mai kedvencem, egy korábbi dolgozónk telefonhívása lett. Egy elszámolásával kapcsolatosan kellett feltennem neki két kérdést. Az emailban udvarisan kértem, ezt, meg ezt kérnénk indokolni, mivel a mi adataink alapján eltérés van. Ma hívott. Ezzel kezdte:
- Na szervusz Andrea., ma bekapcsoltam a számítógépet, aztán láttam, hogy írtál nekem emailt!
- Örülök neki, hogy megkaptad, kb. 2 hete küldtem.
- Na, hát ezzel az emaillal aztán felbasztad az agyamat.
..... (ez volt aztán a korábban mindig talpig nyálas fickótól a nem várt fordulat ..)
aztán, mivel már edzett vagyok, nem törtem ki könnyekben, nem küldtem el sehova, hanem a szokott módon cselekedtem.  Jobb kezem mutatóujja mozgásba lendül és cakkk, hívás befejezése. 
És gondoltam persze én is, hogy  ..... de le nem írom!
Szörnyű.
Mit gondolkodhatott ez az ember azon, hogy is fogalmazza meg a legfrappánsabban a felháborodását! :-) Ennyire futotta.
Múlt pénteken egy másik kolléga hívása hozta mozgásba a "hívás befejezése" gombot, ami a "baszd meg" elhangzása után, egyből megtörtént. 
Csak az a baj, hogy tényleg nem tudják, mert a Főnökre fogom.
De személyi ügyekben döntök.
Hú baszd meg, ha ezt tudtátok volna, nem lett volna baszdmegelés.

Na ugye, hogy Max Morlock Stadion!

Régóta megy a harc arról, hogy végre viselhesse a nürnbergi stadion a legendás 1.FCN játékos, Max Morlocknak a nevét. A stadiont általában Frankenstadionnak hívják Németországban, de ugye a szponzori szerződéseknek megfelelően, mindig a pénzeszsákok tulajdonosának a nevét kell, hogy viselje, sajnos legutoljára Easy Credit (brrrr) Stadion volt a neve.A jelenlegi szponzor az NKD (brrr), de hála ég, annyi pénzt azért nem biztosít, hogy kérhesse a stadionra a névviselést is. Csak a trikókon szerepel. Elég is.

Az igazán elkötelezett hívek, a sportszerető és tradiciótisztelő emberek, azonban szeretnék, ha a stadionunk a Max Morlock nevét viselhetné.

A legutolsó nagyszabású rendezvény a "Téli Játék" (Wintergame) kapcsán jelent meg az alábbi tudósítás a bécsi Kurier, múlt szombati számában.
Az újságíró Max Morlock stadionnak írta a nürnbergi stadion nevét!

Ámen!
Úgy legyen! :-)

Boldogat!

Kívánok mindenkinek, egy igazán boldogabb, sikeresebb esztendőt!

Nehéz idők jöttek

Sok minden történt, sok szomorúság.
Betegség és amerre nézek, tragédiák.
A nagymamám mondaná, ennyi régen nem volt. És igaza lehet. Ennyi nem.
Elvesztettem egy régi, igaz barátot. Egyszerűen 47 évesen nincs többé. Egy darabot elvitt a szívemből.
Fáj.

Csalódtam néhány emberben, pontosabban az emberségükben. Pedig én úgy tudtam, jónak lenni érdemes.
Változni már nem fogok, maradok továbbra is hülye naiv, akit újra és újra pofonvág az élet, mások rosszakarata. (erről majd későb részletesebben)

Karácsony lesz.
A karácsony a boldog idők velejárója.
Próbálkozom, de nehéz megtalálnom a rá való kedvet. Sajnos elvesztettem. Ezzel büntetem magam, a családom, tudom, de nem tudom magam megerőszakolni.
Személyes tragédiám árnyéka vetődik a napokra, másra nem vágyom, csak az anyut és a Fürtikét szeretném már végre látni. De ez is csak egy pótlás. Attól, hogy 3 napig náluk leszek, és bedöntök három táskányi csokit és kekszet, sajnos nem fog megváltozni semmi se a világon. Az új puha plédtől se.
Az Anyukám az ágy foglya. Beteg. Ha ott lennék, segíthetnék neki. Nap mint nap. Beszélhetnék az orvossal, beszerezhetnék neki újabb csodaszert, vagy azt amire vágyik. Vihetnék neki tisztát, de nem.
Nem vagyok vele.
Csak odafutok. Mert karácsony van.
Aztán ismét el kell, hogy jöjjek tőlük, vissza a mókuskerekes őrületbe, ahonnan egyszerűen nem lehet kiszabadulni, egyre többet követelnek, hát könyörgöm: mit ér velem az Anyukám?? Cserben hagytam. Teljesen.
Mi vár ránk januárban, februárban?
Mi fog változni?
A szívem megszakad.
Minden csak látszat.
Karácsony lesz.
Boldogság.

Szívből kívánom a boldog karácsonyt nektek és magamnak is, de nekem tényleg felesleges, én már ezt nem lelem.
Elásta az idő.
Eltűnt a karácsony, hiányoznak a résztvevői.
Hol vannak a szüleim?
Hol vannak a nagyszüleim?
Hol vannak a többiek a családból?
Keresem, de nem lelem: a régi szobám, a lakásunk, az illat, az étel, a magyar szokások, a magyar nyelv, a rántott hal, istenem, az anyu rántott hala .... a szaloncukor, amit soha nem szerettem, de akkor is, szaloncukra mindenkinek van.
..és itt miért nem szól a himnusz szilveszterkor?
... és miért nem beszélünk magyarul?
... és miért magyaroznak le errefelé, miért van egyáltalán jelentősége a származásnak?

És hol van az anyukám egészsége?
Milyen karácsony az, amin nem veszünk mindnyájan részt?

Jaj, nagyon fáj.

Sajtóhiba, de nekem tetszik: "Greuther Fürth a Zweitligist" :-)

Ha-ha, a mai Sonntagsblitz sportrovatában a Greuther Fürthöt méltató cikk címében elírták a ligát.  "Zweitligist"-nek, azaz második ligában szereplő csapatnak írták véletlenül a Färthet.
Egyrészt nincsenek véletlenek, másrészt tetszik. :-)
Mi ezen a vicces és mitől van hírértéke?
Kérdezzetek meg egy másik 1.FCN szurkolót és elmagyarázza! :-) 

A Fürth idén került fel és még (még!) az első osztályban játszogat, de a legutolsó, 18. helyen. Ma olvastam, hogy a Greuther Fürth volt az elmúlt 38 év alatt az első osztályba felkerülő csapatok között a legrosszabb.
És ahogy már írtam, félfrank emberként sok mindenben már nem vagyok neutrál. Nürnbergi focirajongóként meg főleg nem.
Mit csinájjjak, nem szeressem a Greuther Fürthöt! :-)

Ilyen vagyok én is

Ma az idöjárás állati jó kedvében volt. Ùjra és újra átöltözött, megcsillantotta jó néhány ékszerét, talán egy kicsit túlontúl feltünöen, de istenem, hát ö is csak ember. 

Az irodám ablakából készítettem a képeket.
Hókirálynö bulija dél felé kezdödött. A képen a Hópelyhek tánca látható, de nem valcerra rázták, hanem a legbrutálisabb rockzenére.

1 óra múlva a gnädige Fraunak hirtelen még jobb kedve támadt, elhessegette a hófelhöket és szélesen mosolygott.

Kicsit késöbb elkomorult. Gondolom azért, mert elvették a kedvét. Talán éppen azt vágták a fejéhez, hogy idefigyelj, a te korodban igy nem lehet viselkedni, komolyságot, konzekvenciát várunk el töled, nem ilyen összevisszaságot! Tessék lehiggadni! Megijeszted az embereket, erre a cirkuszra senki se kiváncsi!

Délután 5.00 óra felé aztán elpihent a Hókirálynö. Feladta álmait. 
Még egyszer, utoljára megpördült a tükre elött, a látványtól ismét eröre kapott, kacagva elökapta ecsetjét és gyorsan, vidám színekkel festette be az ég alját.

Aztán mégis belátta.
Ìgy nem szabad.
Felelöséggel tartozik.
Òránként nem változtathatja az idöjárást.
A jókedvére senki se kiváncsi.
Elköszönt.
Jó éjszakát Hókirálynö! 

James Hunter új CD-je .. jupppiiiii

Sajnálom, de eltüntek a magyar ékezeteim, apus már megint valamit átmachinált. Este van, lusta vagyok keresgélni a beállításokat, de nem fog fájni, mivel nem fogok sokat írni.

Csupán hírül szeretném adni, a kedvencem oldalán ma olvasott infót, miszerint Dzsémszim új CD-je februárban fog megjelenni. Nem tartott sokáig, csak 2-3 évig, és tessék, máris itt van  az ajtóban. 
A hír a Rolling Stone oldalán
És tessék kérem feltétlenül belehallgatni az egyik új számába, a Minute by Minute -ba!! 

A kép (ö+én) még 2 éve a St. Pölteni koncertje után készült. Némi büszkeséggel mondom, James ekkor már megismert. Na ja, harmadszor találkoztunk és magyar akcentusú rajongója valószinüleg csak egy van. Èn.  (A magyar akcentushoz azért hozzátenném, hogy itt persze nem shakespeari magasságokban szárnyaló angoltudásról van szó, maximum 10 kifejezésröl, amiket a német nyelvtani szabályoknak megfelelöen probálok ragozni, illetve a mondatba beleilleszteni. :-) )

Nincs más gondom, igaz? 
De van. Ajjaj.
De néha jó az ilyen. Egy jó könyv, egy beszélgetés, James zenéje, egy izgalmas Nürnberg-meccs ... ezek csak percek a jóból. A rosszból órák, napok vannak.
Néha bele se szeretnék gondolni abba amiben vagyok.

Ezekröl majd késöbb...

A nürnbergi Jézuska elsö napja

Figyelem, ma kezd! 

fotó: https://www.facebook.com/christkindlesmarkt 

A nürnbergi karácsonyi piac ma este kezdödik 

a Christkind Prológjával. 

A Jézuska weboldalán minden infó megtalálható: 

http://www.christkindlesmarkt.de/

Konrád Jenö - múltidézés és tiszteletadás

Hogy én miért nem mentem ki a meccsre?! Ha tudtam volna, hogy az úgy utált Bayern München ellen, az általam gyanított súlyos vereség (legalább 0:6 -ra számítottam) helyett csoda történik, még szép, hogy kimegyek!! Ha tudtam volna! Egy ismerős kínált fel nekünk 2 jegyet a meccsre, amit elegánsan, a köszönjük, de nem vagyunk mi mazochisták szöveggel hárítottunk. :-)  
Maradtunk a törzshelyünkön, a törzsasztalunknál a sok-sok, az éttermet tökig megtöltő szurkolóval. A 2. percben bekapott gól után aztán tényleg azt hittem, kész. Még lesz ebből olyan 6 további gól és a hétvégénk már elintézve. De nem ez lett. Kiegyenlítettünk. Ahogy errefelé fogalmazunk: a Clubb nyert 1:1-re a Bayern München ellen. Mivel ez ellen az Übermanschaft ellen döntetlent játszani, már egy győzelem.

A meccs elején felfigyeltem valamire.Az ultrások szektorában a hatalmas molinón megjelenő arcra és névre:   

Jeno Konrad 1930-1932

és egy mondat:

"Der Club war der Erste und muss der Erste werden."  

Tudtam, hogy már találkoztam vele.
Hol is?
Már tudom. Egy múzeumban. 
Az ultrások előtt tényleg le a kalappal. Rácáfolva a primitív megnyilvánulásokkal teletűzdelt utálatra, a bengáli tűzeken, meg a "Scheeeißbayern" ordításokon és "Scheeeißbayern"-zászlókon alapuló diszletek helyett (pedig ettől tartottunk) teljesen mást készítettek elő és leptek meg vele mindenkit. 
A meccset Konrád Jenő emlékének szentelték.
Ki is volt ez az ember és mi köze a nürnbergi csapathoz?

Konrád Jenő, a Magyarországról származó remek focista (sokáig az MTK, majd az Austria Wien játékosa) edzőként érkezett a nürnberg csapatához, amely 1930-ra súlyos problémákkal küzdött, a csapat egészen egyszerűen kiöregedett. Az akkori általános szegénységben, az emberek a nyomorral küzdve, kevésbé tudták focimeccsek belépőjegyeire kiadni a pénzüket, így a Clubbot még financiális problémák is sujtották. Konrád edző azonban életet lehelt a halódó csapatba. Frissitett, brillirozott. 
A német bajnokság volt a tét. 1932-ben az 1.FCN egészen az utolsó fordulóig, a Halbfináléig vitte. Az ellenfél a Bayern München volt, akiktől  (sajnos) 2 góllal kikaptak. Ez volt Konrád Jenő utolsó meccse a Nürnbergnél. De nem az elvesztett forduló miatt, a történelem súlytott le rá. Zsidó volt. 
1932-ben kaptak igazán erőre az nacionalisták és a zsidóellenes kampányuk. Kezdték kikezdeni, kóstolgatni a Nürnberg edzőjét is. Konrád nagyon gyorsan döntött. Összepakolt és elmenekült a feleségével és a lányával. Románián, Bécsen, Olaszországon, Franciaországon, Perun keresztűl vezett az útja, majd 1940-ben az USA-ba vándorolt, ahol letelepedett, de a futballkarrierje ezzel ott véget ért. 
Onnan, a száműzetésből írta Konrád: "Der Club war der Erste und muss der Erste werden." A Club az első volt és az első is kell, hogy legyen"

Büszke vagyok a Glubb-szurkolóira! 
Egy fantasztikus videó a szurkolók előkészületeiről és még a zene is szuper! :-) 

Az akcióval kapcsolatos kommentekben is természetesen visszaköszön az örökös Nürnberg-München, frank-bajor, 1.FCN-Bayern München ellentét. Az egyikük igy fogalmaz: 
"Gänsehaut pur. Der Glubb und Franken haben Tradition und vergessen ihre Helden nie. Die Bayern aus der "Hauptstadt der Bewegung" haben nur Kohle..." Tiszta libabőr. A Glubbnak és a frankoknak tradiciójuk van és soha nem felejtik el a hőseiket.. A Bayernéknak a "Mozgás Fővárosából"* csak lóvéjuk van.
(*Münchent nevezte Dolfi a Mozgás Fővárosának 1935-ben, az ott induló Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei = Nemzetszocialista Német Munkáspárt kapcsán. A mozgás természetesen a lendületbe jövést, az indulást jelenti, nem az aerobikórákat.)

A tévéközvetítés alatt egy hang se hangzott el Konrád Jenőről, így magam is úgy érzem, jogosak a következő sorok: 
"Schade, dass die (faulen) TV Kommentatoren nix davon weitergaben. Sprachen nur von aufwendiger Choreo, u. Bengalos im Bayern Block. Wäre halt Arbeit gewesen, sich zu informieren, was die Choreo bedeutet." Kár, hogy a (lusta) tévériporterek ebből semmit se adtak közre. Csak a nagyszabású koreográfiát és a Bayern-blokk bengáli tűzeit méltatták. Valószínű nagy munkába került volna, ha informálódnak és utánanéznek a koreográfia jelentésének.

Visszatérve a személyes emlékeimhez. A múzeum ahol Konrád Jenő nevével és történetével találkoztam, az Industriekultur Museum Nünrnbergben. Korábban itt kapott helyet az 1.FCN-nel kapcsolatos kiállítás. Mára már ez megszünt, a relikviák szebb helyre költöztek, az 1.FCN épületébe. 

A Nordbayer.de oldalon találhatóak meg azok az információk amiket ehhez a bejegyzéshez felhasználtam: Konrád Jenö