Vegyünk egy 50 feletti férfit, legyen a neve mondjuk Sepp (a magyar általános alany -ami nincs- hímnemű alakjának, a Józsinak itteni megfelelője), akinek földjei és telkei vannak. Ja, meg bérházai is, de nem egy ingatlanmogulról van szó. A földek már évszázadokkal ezelőtt a családjának birtokában voltak, Sepp ezeket egyenesági, vagy ferdeági :) rokonként simán csak megörökölte. A termőföldek jó része szintén az örökkévalóság óta művelésre bérbeadva, Seppinek gondja egy szál se. Sőt! Voltak egyéb jó ötletei is. A szülői házhoz tartozó telken (annak mérete miatt) nyugodtan meg lehetett volna rendezni az Octoberfestet, és Sepp a telekben rejlő lehetőséget felismerve úgy döntött, beépítteti azt egy lakóházzal. Persze nem szenved megalomániában, ő egy rendkívűl egyszerű és szerény ember, aki praktikusan él. Tehát nem magának képzelt el egy palotát (amit én az ő helyében, a rendelkezésre álló lovettával nagyon nagy valószínüséggel ész nélkül felhúzatnék ..... :) ), hanem egy teljesen átlagos, többszintes társasházban gondolkodott, amiben a lakásokat bérbeadhatja. Semmi csicsa, semmi pisilő angyalkás télikert, nix, csak praktikum! :) Az egyik lakásban él ő maga is, puritán, egyszerű módon.
Az ő életét a mezőgazdasági gépek töltik ki, a traktorok. Egy komoly üzem és szaküzlet résztulajdonosa és igazgatója. Fiatalkorától kezdve ezen a pályán mozgott, kiváló szakember a területen. Közeli hozzátartozója nincs, Sepp a klasszikus se kutyája, se macskája eset, egy magának való emberke. Külseje, ahogy minden mása is átlagos, talán csak a komoly súlyfeleslege átlagon felüli. Àllítólag van egy barátnője is, de a lelkes, szolgálatkész és tényleg nagyon kedves szomszédnéni információja szerint, az egy hülye tehén. Ráadásul még mufurc is.
Sepp ugyanúgy, ahogy az összes többi frank férfi, nem szószátyár. Hümmögés, passsd schoo és már le is zárt egy beszélgetést. A frankoknak nagyon sok időre van szükségük a bizalom elnyeréséig. Seppnek és a páromnak évekkel ezelőtt kereszteződtek az útjaik. Az üzleti terveinkhez volt szükség Sepp együttműködésére, az érintett területeknek nagyrészt ő volt a tulajdonosa. A terv ismertetése után is csak hümmögés, majd beszélünk még róla, még majd meggondolom válaszokat adott, de ez teljesen normális, egy tisztességes franknak először el kell morfondíroznia a hallottakon, meg kell tudnia azt emészteni. Nincs semmi kapkodás, felesleges érzelem, és főleg semmi letyelótya! A "fränkische eufória" az itteni viccek közkedvelt témája, szóval, nehogy valaki azt képzelje, hogy egy komoly bevétellel kecsegtető üzlet hallatán bármely franknak esetleg megroggyan a térde, vagy örömében pezsgőt rendel! Nem. Seppel is sokáig tartott az "összemelegedés". Éveken keresztül megtartotta a 102 lépés távolságot, egy hangot nem árult el önmagáról, terveiről. Seppet egyáltalán nem lehetett megismerni, se hozzá közelebb kerülni, nem hagyta. A pénzhez viszont érdekesen állt, annak ellenére, hogy elég állt a rendelkezésére. Az összes közös üzlet alkalmával a papírok, a megbízások, vagy meghatalmazások aláírásakor mindig nyomatékosan kijelentette, hogy apusnak az üzlet lebonyolításáért egy fillért se fog ám fizetni, jutalékot se, semmit!
Csakhogy érzékeltessem miről is van szó: van Seppinek egy szántóföldje, aminek négyzetmétere mondjuk 25,-euro. Eladni nem lehet, nem kell senkinek. De csináljunk belőle építési területet, közvűvekkel. Máris 280,-euróra emelkedett a m² ára. (kb. 70 euró persze szükséges ráfordítás a közművekre, meg számolni kell az utakra leadandó területekkel ami max. 20% ) Aztán most számoljuk ki, mit is jelent ez egy 40.000 m²-es szántóföld esetén ....... micsoda bevételre tesz Sepp szert. Ès had ne meséljek arról, hogy micsoda munka van mögötte a háttérben. De ugye Sepp úgy gondolja, hogy a szántóföldje eladásáról szóló határozattal már elég szívességet tett nekünk, pénz a munkáért nem jár. :) Nem baj, Herr Sepp, semmi gond, igaz, maga az életben nem tudná eladni ezeket a telkeket, mivel egyrészt nem áll rendelkezésére egy ingatlanfejlesztésre szakosodott profi tervező társaság, meg nem is tudná, hogy milyen lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a kukoricásból lakópark alakuljon, de semmi gond, érthető, maga ilyenért nem fizet. Mindegy, az üzlet nekünk még így is előnyös.
Aztán telt-múlt az idő, egyre többször jutott Seppnek eszébe, hogy itt is lenne egy eladó 8-lakásos bérháza, meg még arrafelé is lennének telkei (lassan az lett az érzésem, hogy az egyik, ha nem az egyetlen(!) frank földbirtokossal állunk szemben). Egyre szaporodtak a közös munkák, egyre előbbre jutottak a területfejleszéses projektek. A harcokat apusék megvívták az építésügyi hatóságokkal, a betartós és a terveket folyton-folyvást megvétózó "jószomszédokkal". A további érintett telek tulajdonosával megegyezve (ez se volt kispálya, 47 db!!!!) egyre komolyabb lépések történtek. Sepp örült a beszámolóknak, már egyre többet mesélt magáról. A kisfiamnak egyszer ott jártukkor egy traktorkatalógust ajándékozott és úgy, de úgy örültem annak, hogy a gyerekem egy tündér, aki viselkedni is tud, mivel egy szóval nem mondta, sőt nem is mutatta, hogy mennyire nem érdekli az egész. Illendően a kezébe vette a katalógust és átlapozta. :)
Egyre komolyabbá vált a közös munka Seppel, egyre többször volt szükség rá, az egyeztetésekre. Egyre többször jelentkezett ő is telefonon, a bizalom megérkezett. :) Òrákat mesélt magáról, az üzletéről a találkozások alkalmával egyre inkább érezhető volt az elfogadása. Sepp megnyílt.
Egy kis kitérő vele kapcsolatosan:
Elmondta, hogy a házával szemben levő ház is az övé, meg kéne nézni, hogy mi lehetne belőle csinálni, mert az épület nagyon ramaty állapotban van. Az építész szakvéleményezte, elkészítette a terveket, amit az építési hatóság el is fogadott. Elvileg lehetne kezdeni az építkezést a meglévő épület helyén, mert azt sajnos le kell bontani, felújítása nem lehetséges. Jó lesz, hümmögött Sepp, de lenne egy kis gond, a bérlője. Milyen bérlő?? Hát nem igazán ismeri őket, egyszercsak beköltöztek hozzá a romos épületbe. Nem, nem kötöttek szerződést, nem is fizetnek neki bérleti díjat, csak laknak benne. Vagyis de, valamikor aláírt valamit a házaspárral, de már nem tudja hol a papír, meg különben is, bérleti díjat már évek óta nem fizetnek. Meg szerinte már elég sokan laknak a házban a páron kivül, legalábbis az ablakából több személyt szokott látni. :)))) El lehet képzelni a szituációt. A "bérlők" 6-an, 7-en teljesen nincstelenek, alkalmi munkákból élnek. A család 16 (!) éves nagylánya még iskolás és éppen 6. hónapos terhes. A jogászunk megszakértette ezt a hülye helyzetet és felmondta Sepp nevében a bérleti jogviszonyt. A bérlőknek ki kell költözniük. Aztán jött a meglepetés, mivel az önkényes házfoglalók ügyvédhez fordultak, aki elkezdte a megbízója képviseletében az egyezkedést. Mi lenne, ha fizetnének? Mennyit kéne utólagosan fizetniük, meg aztán szeretnének bentmaradni, szóval készek az ingatlan megvásárlására ... blablabla..... ez mind csak időhúzás. Nincs az a bank amelyik ezeknek az embereknek pénzt hitelezne egy romház megvásárlására, az egész csak egy kósza ötlet. Emlékszem milyen mérges voltam a hírek hallatán, fel voltam háborodva az emberi pofátlanságon. Ugye csak azzal voltam elfoglalva, hogy a terveken szereplő épületnek minnél hamarabb fel kell épülnie, mert a benne levő lakásokat nekünk el kell adnunk, ebből lesz a bevételünk. De ilyen szemtelenséget, hogy ezek az emberek beköltöznek valahova, amiért pénzt se fizetnek és amikor felszólítják őket a távozásra, még nekik áll feljebb!! Aztán nem is tudom mikor történt, talán még az angyalszárny suhogását is hallottam, de magamhoz tértem. Közöltem apussal, hogy ha mi ezeket az embereket most a jog fegyverével az akaratuk ellenére kitesszük ebből a házból, akkor nem érdemlünk mi se jobbat az élettől. A házat a bérlők akkor fogják elhagyni, amikor ezt ők a saját akaratukból teszik és punktum! :) Ahhoz meg aztán tényleg semmi közünk, hogy fizetnek-e Sepp bácsinak, vagy nem. A ház a mai napig lakott. A bérlők maradtak. Az üzletünknek nagy érvágás, de a lelkem rendben van. Ès ez nekem fontosabb. :)
Sepp a telkeivel és az épületeivel az aranytojást tojó tyúkunk, akire vigyázni is kell. Fontos nekünk, hiszen nélküle projektek hiúsulnának meg. Nagy szerencse, hogy összehozott vele minket az ég. Valami megváltozott nála is, ugyanis egy ideje szó nélkül aláírja azokat a megbízásainkat is, amikben saját magát kötelezi a fizetésre. Márhogy nekünk fizet a megbízás eredményes teljesítese estén, szóval a munka elvégzéséért. Magyarázat? Talán már látja, a mögöttes munkát, a belefeccolt időt, nem idegennek tekinti apust aki biztosan megpróbálja majd őt becsapni, hanem korrekt partnernak, aki állja a szavát és mindkettőjük érdekeit képviseli. Fair káposzta. Ehhez viszont hosszú hónapokra, évekre volt szüksége.
Aztán egy pénteki napon érkezett tőle egy fura hívás, másnap délelőtt mindenképpen találkozni kívánt a párommal. A találkozó után apus nem volt túl boldog, a hírek hallatán én is seggreültem. Sepp az állandó hasfájása miatt orvosnál járt. Hasnyálmirigyrák.
Hónapok, hetek teltek el azóta. A betegség nagyon előrehaladott állapotban. Seppet kezelik erre is arra is. Mi izgulunk érte. Sok mindent nem mesél a bajáról, ő mégiscsak egy frank férfi. Múlt héten kedden műtötték egy speciális klinikán. Azt hogy milyen műtét lesz, arról nem beszélt, csak azt mondta, hogy valami kis beavatkozás. Aztán érkeztek a sokkoló hírek. A klinika információja szerint nagyon rosszul néz ki a dolog, pénteket már nem fogja megérni ...........
Azóta már tudjuk, hogy felébredt. Magához tért, de még mindig az intenzív osztályon van.
Nem tudni mi lesz később, mi lesz vele, mi lesz velünk.
De nálam már megint az angyalszárnyak suhognak ......... és azt mondom, hogy semmi nem fontos, csak az a lényeg, hogy Sepp bá meggyógyuljon! Ha az az ára, hogy tönkremenjen a közös munkánk, akkor menjen.
Még azt szeretném hozzátenni, hogy Seppet én még személyesen soha nem láttam, mégis a része a mindennapjaimnak. A zordsága, furasága ellenére megkedveltem így ismeretlenül is.
Jobbulást Sepp és siess haza!
