2015. február 23., hétfő

Költözik a blog!

A gyerekem szerint saját veboldalra van szükségem.
Azt mondtam nem.
Ő azt mondta, de.
Aztán elgondolkodtam rajta és azt mondtam, de jó!
És megcsinálta. 

Így történt, hogy átköltöztem egy új címre. Mostantól a következő címen találhatjátok meg az embermeséket: a www.embermesek.blog

Örülnék, ha ott is felkeresnétek!
Andrea  
 

2015. február 13., péntek

A Nürnberg-i Hauptmarkt 1/2.

Régóta terveztem írni a túristák által annyira szeretett nürnbergi Hauptmarktról, amit, ha a túristák ott vannak én nagyon nem szeretek. De egy ropogósan hideg, minden jézuskát, nyulat és bioételt nélkülöző (tehát vásár-, és egyéb kirakodás nélküli), egyszerű, mezei vasárnap délidő táján, akkor szeretem! Akkor csak a miénk. Se csoportok, se lökdösődés. Ilyenkor jó a bámészkodás.

A Hauptmarkt, azaz a Főtér

A Schöner Brunnen és a (szerintem sajnos) lebontott Kolonnaden 1880-ból
forrás: http://www.petraschuster.de

A téren álló legrégebbi épitészeti emlékek a Schöne Brunnen (Szép Kút) valamint, a templom (Frauenkirche). Németország legrégebbi könyvkereskedésének, a "Korn und Berg" -nek is ezen a téren található a székhelye.

Csak lestem, mert korábban nem tudtam, hogy a középkor elején, ez az egész terület egy bazi nagy mocsár volt, a helyi folyócska, a Pegnitz folyóágya.  (A fiam értetlenkedett ugyan, hogy hogy nem tudtam, ők ezt már réges-régen tanulták az iskolában. Tja, én nem jártam bajor gimibe.) Az egyik császár kicseszésből adta a zsidóknak ezt a rossz minőségű és értéktelen területet, aztán nézett nagyot: a fifikás zsidók az egész mocsarat lecsapolták, kiszárították.
1349-ig az egész tér és a környéke képezte a Zsidónegyedet. Nehéz elképzelni, de ezekben az időkben, a mostani Frauenkirche (ennek karzatán tartja minden évben híres Prolog beszédét a nürnbergi Chritskind, amivel a Nürnberger Christkindlesmarktot megnyitja) helyén egy zsinagóga állt. Ezt a zsinagógát és a  környező zsidó házakat 1349-ben, a zsidóprogrom idején lerombolták. Azt beszélik, a zsinagógából megmaradt néhány kő (de az is lehet, hogy kristály), amiket a mai napig fel lehet lelni a Frauenkirche templomban. Bár lehet, ez is olyan helyi legenda, mint a Hitler-szobája a Hotel Deutscher Hof-ban. Tény, hogy Hitler mindig ott szállt meg, de azt a szobát, ami neki alakítattak át, senki nem ismeri. Vagy csak fosnak, nem árulják el, nehogy kiengedjék a dzsinnt a palackból és induljon a neonáci hülyegyerekek zarándoklata a messiásuk szobájához.

A Hauptmarkt 1809-ig ugyanúgy mint ma, kereskedelmi szerepet töltött be, a jelentősebb vásárainak megfelelően kapta a neveit. Nevezték halpiacnak, borjúpiacnak. A nyugati részén nyitották meg 1560-ban a Nürnbergi Börzét, ezáltal a tér a Herrenmarkt (Urak-tere) elnevezést kapta.
1809/10-óta viseli a tér a mai nevét.

A Neptunbrunnen
A téren állt még egy kút, a Neptunbrunnen. Pechére, zsidó művész készítette, ami a Nationalsozialistenesek bögyét igencsak bökte. A kis genyó Julius Streicher (a nürnbergi Gauleiter, akinek neve lépten-nyomon visszaköszön itt Nürnbergben a Dolfi-idők kapcsán) egyértelmű, hogy viszketett minden zsidó eredetű dologtól, a kúttól is, ráadásul azt is nehezményezte, hogy a kút a masírozó katonák útjában lenne, zavarná a parádét, tehát kiadta a parancsot, 1934 júniusában a kutat el is tüntették. (A kút jelenleg a Stadtparkban áll, de lelkes Hauptmarkt-pártolók csapata szeretné visszavitetni az eredeti helyére)

A képen látható a Neptun-kút, de nézzétek meg a háta mögötti, lila körrel megjelölt kis tornyocskát is! Ez a nürnbergi IHK (Ipar és Kereskedelmi Kamara) tornyocskája, nekem csak a kis "nevető faszi". Nézzétek meg, a következő képeken jobban látszik, ez egy arc! A két ablak a szemei, az alatta levő napóra pedig a kis szája, ami mindig nevet. Ez a kis nevető faszi már sok mindent látott. Átélte a háborút, a bombázásokat, az ínséges időket, koncerteket, vásárokat. Onnan fentről figyeli a Hauptmarktot, az embereket és egyre csak nevet.

Ezen a felvételen is látszik, mekkora szerencséje volt a háborúban!

forrás: Nürnberger Zeitung
 



A képen a kisfaszitól jobbra látható egy nagy beton gúla, ebbe "csomagolták" be a "Schöner Brunnent" a háború alatt.
forrás: http://www.f-nietzsche.de/nurnberg.htm
Rengeteg óvóhely, bunker nyújtott menedéket Nürnberg város kincseinek. Hihetetlen, micsoda fantasztikus erő lakozott az itt élő emberekben (is), milyen erős volt a túlélésbe, az újrakezdésbe vetett hitük! A világ éppen elsüllyedni készült, mégis volt erejük, szívük ahhoz, hogy biztonságba helyezzék a könyveket, szobrokat, festményeket, pedig nem lehettek biztosak abban, hogy lesz jövő.

A kútról (Schöner Brunnen) feltétlenül szeretnék még mesélni valamit. De mielőtt beleugranék (hülye poén volt, tudom, de már hagyom), tartok egy rövid szünetet, legalább egy alvás erejéig.
Aztán jövök.
Addig is, ade! 

2015. február 8., vasárnap

Ey horch amol!

Emmeg mi? A "hé, hallgass ide!" itteni megfelelője. Ne keresse senki, a nyelvtanfolyamon nem így tanultátok. Ott még "hör zu!" áll, de mint tudjuk, a német nyelv nem ennyire egyszerű. Az irodalmi németet valahol fent, Hannover környékén beszélik a legszebben, a többiek kicsit vettek el belőle, de egyben tettek is hozzá, így lettek a dialektusok. 

Itt a fränkischt, azaz a frank-dialektust beszélik. Hogy szép-e? Dehogy szép! De a miénk. 
Persze ez is csak leírva fränkisch, a tényleges kiejtéshez passzítva: frängisch.
Dürer kapcsán (aki itt persze "Derrer") már írtam a frankoknál teljesen hiányzó hartes (kemény) t-ről, ami errefelé nem létezik. Minden d-vel mondandó. Az audóval közlekedünk, lottó helyett pedig loddót adunk fel.
Egyetlen szó van a frankoknál, amiben rendes, normális "t" szerepel. Ez a szó a "Senft", a mustár. De ez is poén, mert az igazi német kifejezés a Senf, t-nélkül írandó. Nem úgy a frankoknál! :-) Nincs t-jük, csak egy olyan szóban, amiben pedig nem lenne. Dibikus.

Nürnbergi pályafutásom legelején nem hittem a fülemnek. A bécsi dallamos, éneklős wienerisch dialektus után azért elég brutális módon terített le a frank beszéd. Emlékszem, egy kis lokálban üldögéltünk, amikor a környező asztaltársaságoktól indulva, hirtelen rámzúdult a nyelv. Komolyan mondom, azt hittem túljátszák az emberek, hogy hülyülnek. Ahogy magyarul mi is szoktunk extrém parasztosan beszélni és üvöltve "a rátóti legényeket" énekelni és gurulni a röhögéstől az összes ihajja után. De rájöttem, hogy nem nyerítenek, nem túloznak, mindegyik így beszél. Hihetetlennek tűnt, mert tényleg nem semmi a fränkisch, kezdtem keresni a kandi kamerákat. 
A páromhoz hajoltam, izgatottan kérdeztem, ezek az emberek, hogy beszélnek?
Ő erre elmosolyodott, nyugtatóan megfogta a karomat és elárulta. Legyek erős, ez a fränkisch.
Pffff, ez nem semmi. Szörnyű volt az elején, brutális, kemény, idiótán csengő és hangzó.
Az említett lokálban egyre barátibbá vált a hangulat (hozzáteszem, a szűkszavú és másokkal nem igazán komázó frankok esetében ez nagyon nem jellemző), majd felváltva dobáltunk pénzt a wurlitzerbe .... iselyegtünk-mosolyogtunk egymásra a felhangzó zenék bűvöletében. Röpködtek poénok, mosolyok, amikor az egyik férfi mellettem megállva rámmosolygott és hozzámszólt: 
- "Herzele" ... 
bájosan visszamosolyogtam rá, és arrébb csusszantam a székemmel, mivel nem fért el tőlem és tovább szeretett volna menni 
- He? - kérdeztem egyből a párom, mi az a herzele?
Ő még mindig mosolyogva, bár lehet már nevetve, felhomályosított. Ez a legszebb kifejezés, amit egy nőnek mondhatnak A szívecske. 
Ollálá, a mindenit! Szívecskének szólított egy ismeretlen frank, gyerekek, mi ez, ha nem a legteljesebb integráció?

Ezt az itteni nyelvet megszoktam, elfogadtam, megkedveltem. Kb. 10 éve tanulom is, sok kifejezést ismerek, jó néhány mondatot tudok a helyiek nyelvén, de inkább értem. Ehhez a dialektushoz igen messze ülnek a hangképző szerveim, valamint eléggé hiányos a lexikális tudásom. Az egyik helyi rádióban naponta mutatnak be egy-egy frank kifejezést, amit elmagyaráznak, szemléltetnek, hogy mikor mondja a frank és minek felel meg ugyanez a Hochdeutschban, azaz az irodalmi németben. (abban amit tanultatok).

A frank, nem tököl. Nincsenek bonyolult mondatok, szófosás. Csak a lényeg. Ahogy a párom is mondja, nincs az a bonyolult történet, amit ne lehetne két szóval elmesélni. Mármint frankul. És ők megteszik. Vannak rá multifunkciós kifejezéseik, amik nagyban megkönnyítik a fogalmazást.
Ilyen a "passd scho" például, ami mindenre jó. Ez az "elmegy" jelentheti, hogy az a valami, vagy valaki rendben van, elfogadható, jó, kiváló, sőt egészen a fränkische eufóriának megfelően, akár szuperlativuszként is alkalmazható. Példa: a milyen volt az előadásra adott passd scho válasz jelentheti azt is, hogy félelmetesen jó, kápráztató, fantasztikus. Csak figyelni kell az apró rezdülésekre és máris érteni fogjuk a frankokat.


Az előbb írtam ezt a "d" betűzést, nem tudom mennyire érthető. 
Mutatok hozzá egy szemléltető képet, talán úgy egyszerűbb.
Elmegyünk a cukrászdába, venni szeretnénk tortát. Hmm, nem egyszerű, nagy a választék. Melyiket is válasszuk és hogy írjuk körül az eladónak, hogy melyikre is gondolunk akkor, ha nem tudjuk a nevét?
Itt, ezt a tortát. Azt a tortát?
Itt a tortát, ott a tortát ....... most ezt nézzük fränkischül!


A torta csak németül "Torte", de itt "Doddn".


 A képen látható kommunikáció fränkischül, irodalmi németül és magyarul a következő:

Didoddn dododdn - Die Torte da - az a tortát ott
Die Doddn oder die Doddn? - Diese Torte da oder diese Torte da? - Ezt a tortát, vagy emezt a tortát?
Na, die Dododdn! - Nein, diese Torte da drüben! - Nem, azt a tortát ott mögötte! 
Ach Dododdn die! - Ach diese Torte dort! - A, ez a tortát itt! 

Ugye nem is bonyolult? 

Holnap megmutatom, mennyire ügyesen tudnak spórolni a frankok a felesleges szavakkal, milyen egyszerű a mondatszerkesztésük.

Jó éjszakát! 
A gouds Nächdler! 


===================================================
Update 2015.február 11-én

A "holnap megmutatom"-at, "majd szólok, ha készen lesz"-re módosítanám. 
Sajnos az anyaghoz hiányzik egy fontos videó. 
===================================================

2015. január 30., péntek

A víz kivert!

Csak egy telefonszám a kijelzőn, ami egyáltalán nem ismerős. Hmm, valaki faxot akar nekünk küldeni. 18.00 óra elmúlt, fura. A faxok érkezéséről általában tudunk, előzmény nélkül nem szoktak érkezni. 
Ki lehet? Na, amíg próbálkozik a küldő, utánanézek a neten a telefonszámnak
És ekkor áll meg bennem az ütő. Obasszameg, ez egy hamburgi ügyvédi iroda! Jézusisten mármegint mi van?! Egyből leizzadtam. A deja vu érzésem miatt, mivel így már jártunk.

Hosszú évekkel ezelőtt történt. Akkor még az ingatlanos világban nem google mapseket, meg bingeket használtunk, hanem térképeket. Mezei, egyszerű, olyan benzinkúton is vásárolható térképeket, amiket kihajtigáltunk, kivagdostunk, a megfelelő részeknél kifénymásolgattunk, aztán színes nyilakkal bejelölgettünk, hogy lássa a másik, az ügyfél, hogy itt a telek, a ház, a lakás. Ezek a térképekből kivágott részletek kerültek az expozékba és az internetes ingatlanos oldalakra is. Megjegyzem, jellemző volt ez az orvosi praxisok weboldalára is, ahol ilyen kis térképrészletekkel próbálták megkönnyíteni a pácienseknek a címek vizualizálását.
A térképeket nem capcaráztuk, hanem pénzért megvettük. Egész gyűjteményünk volt a különböző városok térképéből. A térképpel azt csinálunk amit akarunk, hiszen megvettük. Fel sem merült bennünk, hogy bármi szabálytalanságot követünk el.
Addig, amíg meg nem érkezett egy fax. Egy hanzavárosi (hmmm, nem merem leírni honnan, ezektől én tartok) ügyvédi irodából. Rövid levél, amiben közölték, hogy a trallala internetes oldalon megjelentetett hirdetésünkben felhasznált képpel megsértettük az ügyfelük szerzői jogait, ami miatt fizetnünk kell. He??

Thorben Wengert  / pixelio.de

Az ügyvédi iroda a tökömtudja melyik (tudom ám, de most szándékosan úgy csinálok, mintha nem tudnám, mert utálom) kiadót képviseli, akik a képünkön felhasznált térkép jogainak tulajdonosai. Tudomásukkal nem vásároltuk meg a felhasználási jogokat. Na szevasz. 
Egyszer a jogokat kell megvásárolnunk, másrészt az ügyvéd díját megfizetnünk. Az összeg iszonyatos volt. Közel 2.000,-EUR. Úgy emlékszem sírtam is. Anyagilag is szarul álltunk, mást se tudtunk kifizetni, nemhogy egy ilyen összeget, másrészt maga a tény is sokkolt, hogy ennyire hülyék vagyunk, hiszen jóhiszeműen, de elkövettünk valamit. 
Egy életre megtanultam a rohadt kifejezéseket: az Abmahnungot, az Urheberrechtet, az Urheberrechtsverletzunggal egyetemben. Kapják be. De a legnagyobb szemétség a történetben, az ügyvédi díj. Az utólagosan megváltandó jogdíj mondjuk 400,-EUR -ba kerülne, de az Abmahnung nem erről az összegről szól, hanem olyan 1500,-EUR-val többről, ami a faszkalap (elnézést, de ez nem tisztességes pénzszerzés!) ügyvédi díja, amit megállapít magának. Nincs kecmec, ennyit kell fizetni és kész.
Ezt hívják németül Abzockereinek, valaki lehúzásának. Erre az Abzockereire ügyvédek, ügyvédi irodák specializálódtak. Nem pofátlanság az ilyen módon keresett pénz?? Hihetetlen és felháborítónak találtam azt, hogy a törvény és a törvényhozók ez ellen nem tettek semmit. Az "Anwaltsabzocke" (ügyvédi lehúzás) egy ismert fogalom, elég sok tiltakozó oldalt és csoportot találtam akkoriban a neten, akik ezeket az ügyleteket sérelmezve szólítottak fel az összefogásra és a megfelelő törvényi, hatósági fellépésre a hiénák ellen.

A másik. Miért nem lehet egy ilyen esetben először is felszólítani a "tettest" a helyzet rendezésére, azaz legyen neki lehetősége a jogtalanul felhasznált kép, vagy térkép eltávolítására, vagy annak szerzői jogának rendezésére. Mekkora pofátlanság egyoldalúan ekkora büntetést ráverni valakire?!
Vagy legyen anyagi vonzata ezeknek a hibáknak, de nem ilyen összegek! Gondoljatok bele, egy mini vállalkozást, egy családot egy ilyen mértékű büntetés megfizetése a tönk szélére sodor, vagy ha már ott van, akkor belelök abba a semmibe, amiből már nem lehet visszakapaszkodni. A mi ügyünkhöz még annyit, hogy valóban, a térképeken mégha mini betűkkel is, de rá van nyomtatva, hogy nem használhatóak fel. Szóval hibát követtünk el, de nem ekkorát, hogy belepusztuljunk a büntetésbe.

Honnan találja meg az ügyvédi iroda ezt a kis toszásnyi képet az ingatlanos weboldalon közzétett több tizezer, vagy százezer fénykép között, illetve hogyan talál rá a hamburgi ügyvédi iroda a nürnbergi fogorvos oldalán szereplő 2x2 cm-es térképrészletre? Úgy kérem, hogy ezek a szemétládák erre vesznek fel alkalmazottakat, akiknek ez a dolga. Napi x órában vizslatják át az ingatlanos és a többi potenciális "elkövető" weboldalait, a netet. Figyelem, ezek a találatok nem egyediek, nem csak mi kaptunk ejnyebejnyét, ez egy iparág. Ezek a felszólítások tömegével készülnek. Van egy érdekes oldal, ahol jó néhány ügyet sorolnak fel, illetve számításokat végeznek a hiénák lehetséges bevételeiről. Az oldal címe: Hinweise für Opfer von Abmahnungen, Abmahnanwälten oder Abmahnvereinen
 (2013 októberében életbe lépett egy "Anti-Abzocke-Gesetz“, de ez inkább a letöltésekhez kapcsolódó büntiket próbálja befékezni.)

... szóval próbál jönni egy fax egy hamburgi ügyvédi irodából. Az, hogy betojtam, az nem is kifejezés. Észt veszve kutattam lehetséges hibák után a weboldalunkon, beleértve az impresszumot, a képeket, a mindent. Nem találtam hibát. Pedig biztosan van, hiszen már küldik az Abmahnungot. :-(
Mit mondjak? Nem aludtam jól.

De szerencsénk volt. Egy tulajdonlapi bejegyzésről akart csak értesíteni bennünket egy ügyvéd, akivel valamikor valamilyen igatlan kapcsán dolgunk volt. A nevét és a címét már régen elfelejtettük. De most a frászt hozta ránk.

Apropó weboldal. Nagyon sokszor látom, hogy mennyi minden hiányzik róluk. Az impresszumra vonatkozóan Németországban törvény született, ami megszabja, milyen információknak kell szerepelni egy vállalkozás weboldalán. És ezeknek az infóknak ott kell állniuk. 
Írjátok is oda, ne kísértsétek az ördögöt, mert létezik. 
Es egyik nap írni fog. Érkezni fog pénteken délután egy fax egy ügyvédi irodából, amin az áll, hogy Abmahnung. :-)
Nem kívánom senkinek.

Alvás előtt még egy jó tanács azoknak, akik weboldalt üzemeltetnek: nézzétek át az alábbi infókat! És puszi az iparkamarának, aki mindezt összefoglalta.
 

 

2015. január 4., vasárnap

Nürnberg utolsó napjai - 1945

"Tudtam, hogy van ilyen, csak titkolják!" - ezek voltak a párom diadalittas szavai és győzedelmesen lobogtatta a Nürnberger Zeitung 2015. január 2-i számát. 
Ugyanis biztos volt abban, hogy kellett lennie egy központi irányító bunkernek is, ahol a város vezetői és a náci lótuszfaktuszok (bár e kettő ugyan azt jelentette) végezhették a munkájukat, de eddig egy ilyen bunkerről még soha nem szólt a fáma.

A Nürnberger Zeitung azonban beszámol egy, a Polizeipräsidium (Központi Rendőrkapitányság) épülete alatt meghúzódó, u.n. Palmenhofbunker-ről  (Pálmaudvar bunker). A nevét a rendőrség épülete melletti telken álló Palmenhof-Kávéház után kaphatta, amely kávéházat a telekkel együtt a rendőrség 1939-ben megvett. Az eddig titkolózásra a válasz, az egyik teremben máig megmaradt falfestés: egy birodalmi sas, Nürnberg, Fürth cimere és egy bazi nagy horogkereszt. Nem szerettek volna zarándokhelyet a bunkerből, tartanak az újfasiszták elmebeteg tetteitől. 
(Zárójelben jegyezném meg, hogy rendszeresen hallani az újfasisztákról. Az elmúlt héten intéztek el pár oszlopot a nürnbergi Straße der Menschenrechte, azaz az Emberi Jogok utcáján. Néhányukra horogkeresztet kentek. Sajnos az ilyen teljesen "Standardprogramm". Ha valaki azt hiszi, hogy a hitlerizmusnak vége, az téved. Van még elég sötét agy.)

A "Förderverein Nürnberger Felsengänge" (a pártolói szervezet, akik a földalatti járatok fentartásáért munkálkodnak és akik az idegenvezetéseket végzik) évek óta szeretné megkapni a város engedélyét ennek a bunkernak a látogatására is, de a fenti okok miatt, a város ódzkodik. Nincs engedély.


foto: Nürnberger Zeitung

  
 

















Természetesen kiváncsiak már ezt a bunkert is már megtalálták. Az idiótizmusuk meg is nyilvánult a falon hagyott üzeneteikben. Olvasható többek között az "Es lebe Hitler" (éljen Hitler) és a "Hitler ist eine Drecksau" (Hitler egy mocskos disznó) felirat is.

Nürnberg 1945.április 20-án kapitulált. Nem fogjátok elhinni, de még ezen a napon 3 ember: Otto Kuschow rendőrkapitány, Gauleiter (körzetvezető) Karl Holz és Kampfkommandant (harci? parancsnok) Richar Wolf még mindig nem adta fel. Annak ellenére, hogy az amerikaik már délután boldogan csaccsacsáztak a Hauptmarkton, ünnepelték a győzelmüket, ez a három pali a sleppjével együtt lövöldözött kifelé a rendőrség épületéből. Ketten meghaltak, a harmadikat, Wolfot letartóztatták.

Az áldozatokról
Összesen "csak" 6000 ember vesztette az életét, ami a Drezda-i és Hamburgi emberáldozatok számával össze sem hasonlítható. Kicsit profán a miértre a válasz, de ennek az oka a sör. A sör, ami életet mentett. Ugyanis hála a sok sörfőzőnek, számtalan, a sör hűtésére és tárolására használt pince vált alkalmassá légvédelmi pincének, ahova a lakosok a légitámadások alatt levonulhattak. 
Nürnberg város alatti járatairól tudni kell, se szerük, se számuk. Az u.n. "Felsengänger" séták alkalmával lehet bejárni néhányukat. Idegenvezetővel lehet lejutni a járatokba, állati érdekes történeteket mesélnek a séták során, de ahogy írtam, több van belőlük. Nem tudsz lemenni A-ba, hogy kigyere B-ben és közben mindent megnézzél. Az egész alapja egy, a középkorban kiépített labirintus rendszer, aminek elsődleges célja a várból történő menekülés, kijutás volt. Ezt a labirintus rendszert használták a sörös pincék is, illetve fejlesztették tovább, újabb járatokkal, termekkel toldották meg a későbbi évek folyamán. 

foto: Förderverein Nürnberger Felsengänge e. V.

Rengeteg emlék található még a városban, szerencsére nem minden a második világháborúról szól. Egy biztos, Nürnbergben a múlt jelen van. Kézzelfogható közelségben.

/az előző rész Nürnberg 1945.január 2-i bombázásáról itt olvasható: klikk /

2015. január 2., péntek

Nürnberg 70 évvel ezelőtt. Pont a mai napon.

70 éve történt. Hajszálra pontosan úgy, ahogy a tragédiák történni és érkezni szoktak. Egy pillanat alatt és a semmiből. Jönnek, zúdulnak, lecsapnak és megállíthatatlanok, feltartóztathatatlanok, visznek magukkal mindent.
1945-ben a maihoz hasonló, hideg januári nap volt, még csak két napja tartott az év. Estefelé járt. Sokan éppen befejezték a szegényes, szűkös vacsorájukat, amikor ismét felsivítottak a légvédelmi szirénák. Nürnbergben mindennaposak voltak a kisebb bombázások, nem az első bombázó közelített a város felé. De ilyen még nem volt.
521 bombázóval támadták az angolok a várost. A bombák fajtája és mennyisége teljesen irrealisztis, kihagyom, szerintem hadászatilag kevésbé képzett emberkéknek, mint nekem is, nem is kell tudnunk. Elég ha képzeletben egymás mellé teszünk 521 db bombázó repülőgépet az égen, amelyek jönnek, halált hoznak.Ha ettől nem ráz ki a hideg, akkor semmitől.
Nürnbergnek, Hitler egyik kedvenc városának, a birodalmi pártnapok házigazdájának elpusztítása szimbolikus jelentőséggel bírt. Egy mindent eldöntő csapás a nácikra, a felelős, a háborút kirobbantó németekre. Nürnberg, Hitler és a nácik. Pusztuljanak.
A pusztítás eredménye: több mint 1800 halott és 100.000 földönfutó. Jellemzően nem férfiak és nem katonák. Az áldozatok nagy része idős ember, nők és gyerekek. Ezt pontosan tudták a szövetségesek, tisztában voltak azzal, hogy kik lesznek az áldozatok. 

Az egyik idős hölgy (Ingeborg Wagner) 14 évesen élte át ezt az éjszakát. Vonyított mint egy kutya. Mindenüket elvesztették. A legjobban a zongorájáért fájt a szíve, amin rendszeresen gyakorolt. Zongoristának készült. Az álomból később nem lett semmi. A nagyszülőkhöz menekültek Hersbruckba, ahol zongorázás helyett tehénfejés várt rá. Nürnberg bombázásával kapcsolatosan úgy fogalmaz, hogy csak visszakapták azt, amit megérdemeltek. "Mi" kezdtük a háborút.
84 évesen már azt is tudja, hogy az akkori saját tragédiáján tovább tudott lépni. Annak ellenére, hogy "Kriegskind" azaz háborús gyerek volt, egy teljes értékű felnőtté vált. Már azt is tudja, hogy az igazi nagy sorscsapások később érkeztek az életében.
(az interjú Ingeborg Wagnerrel itt olvasható: klikk a cikkre) A Nürnberger Zeitung-ban napok óta, további visszaemlékezések olvashatóak a szomorú, 70 éves jubileum kapcsán.

A bombázás után a belváros szinte porrá és hamuvá vált. Az újjáépítés során természetesen nem lehetett mindent pontosan a korábbiaknak, az eredeti formáknak megfelelően felépíteni, rendbehozni, de a belváros számos épülete őrzi a régi időket. 

Régi fényképeken tárul elénk a borzalom. Részletek a bombázás utáni állapotokról.
foto: Stadtarchiv
Amerre a néni megy ... a romhalmaz után jobbra a Hauptmarkt.
foto: Archiv
foto: Stadtarchiv Nürnberg

Albrecht Dürer háza
foto: Archiv

foto: Archiv

foto: Hochbauamt Nürnberg

foto: Ray d'Addario

Quelle: Repro Hagen Gerullis / Foto Roland Fengler

 Az alábbi térképen színekkel jelölték a légicsapások rombolását: világospirossal jelölik a régi, sötétpirossal pedig az új totális károkat. Világoskék a színe a korábbi súlyos károknak, fekete a újaknak.
(javaslom megnézni a nagy felbontású képet a wikipédián: Nürnberg bombázása)



Holnaptól látogatható egy kiállítás a fenti témában a nürnbergi "Heimatministerium" épületében. Megnézzük. 

Nürnberg az én városom. Hitlerestől, Christkindlesmarktostól, 1FCN-estől, családostól, munkahelyestől, barátostól, a nürnbergi magyarokkal együtt, kompletten az enyém. A múltjával és jelenével együtt. Szeretem.

2014. december 25., csütörtök

Karácsonyra

Hát nem vagyok egy karácsony-fan. De tudok viselkedni, ezért most sem fogok írni egy hangot se a karácsonnyal kapcsolatos aggályaimról és véleményemről. Így nem haragítok magamra senkit se. 

Ettől függetlenül imádom ennek a pár napnak minden olyan percét, ami nem a sikamikáról, a főzésről és az oh Gott, oh Gott, oh Gott, mit veszünk neki, neki, neki .. szól, hanem arról, ami a világon a legklasszabb dolog: együtt lenni. Együtt a kiscsaládommal, Anyóspajtival (egy fantasztikus hölgy) és csak röhögni, röhögni, röhögni. Azon is röhögni, amin különben sírnunk kéne, de ilyenkor, ebben a díszekkel és gyertyalánggal teli, emelkedett lelkületű pár napban nem akarunk sírni. Csak nevetni. Megbocsátható, ezért van a karácsony.

Kívánok mindenkinek boldog napokat, boldog ünnepet! Váljon 2015-ben minden álmotok valóra, de ehhez merjetek is bátran álmodni!


2014. december 2., kedd

A Nürnberger Lebkuchenről

A híres helyi specialitás, a nürnbergi Lebkuchen. 

Ezért a különleges fűszerezésű mézeskalácsért szinte mindenki lelkesedik. A túristák, az itt élők, mindenki. Csak én nem. Az ízlésem sok mindenben nem követi a tömeget, a Túró Rudi hiánya sem okozott törést a mindennapjaimban.
Ennek a mézes sütinek több híres testvére van Németországban, pl. az Aachener Printen vagy a Pulsnitzer Pfefferkuchen, de én maradnék a nürnberginél. A nürnberger Lebkuchenről tudni kell, hogy csak a téli hónapokban kapható, akkor van szezonja. Hogy miért csak akkor? Csak. Mert ez a tradició, ez a süti, az adventi időszaké.

A neve nagy valószinűséggel a latin "libum" kifejezésből származik, amit a németek "Fladen"-nek fordítanak, ez pedig magyarul a lepény. Formáját tekintve stimmel is. Szerettem volna saját fényképet feltenni az Elisen-sütinkről (a naaagy, csokis fajta), de nálunk itthon ez nem lehetséges. Megint elfogyott. A családom férfi tagjai túlontúl szeretik. Sok időt nem hagytak ennek az új csomagnak, ami két napja még érintetlenül állt a konyhában. Saját fotó hiján, körülnézek az interneten, ott van elég. Apropó, az Elisen-Lebkuchen összetételére vonatkozó szabály: max. 10%-nyi liszt és max. 7,5% keményítő kerülhet bele, ezzel szemben legalább 25% mandulát, mogyorót vagy diót kell, hogy tartalmazzon. És pont ez az a Lebkuchen, ami a femilim szerint a legeslegfinomabb. Ez a konyhából hamar eltűnős fajta.

Az eredetét keresve találkozunk a belga Dinant nevével, mint feltalálóval. Az ő kreációját vették át (mondom, most maradok a frankoknál) a frank kolostorok, de a formáján kivül a recpetjét már módosítva. A nürnbergiek nem fognak azzal a hírrel különösebben foglalkozni, miszerint a jelenlegi nürnbergi mézeskalács receptje egy heilsbronnhoz közeli rendházból származik. Ez csak a Nürnbergtől ca. 20 km-re levő heilsbronni embereket izgatja fel.

Ez a Lebkuchen hálás dolog volt, mivel nagyon sokáig elállt. Az ínséges időkben aztán ezekből a készletekből osztogattak a szerzetesek az éhezőknek. Még valami! Ez a Lebkuchen a története elején még egyáltalán nem volt édes. Rengeteg különleges és drága fűszert tartalmazott, de nem volt édes. Talán hihetetlen, de léteztek ilyen idők, amikor a gyömbér még nem kínálta magát az egyszerű élelmiszerboltokban. Kereskedők szállították a távolabbi országok mesés fűszereit, amik jellemzően a következőek: ánizs, édeskömény, gyömbér, kardamom, koriander, szerencsendió, szegfűszeg, szegfűbors és fahéj.
Milyen korban járunk? A 15.század végétől jegyzik errefelé ezt a mézessütit.

Régen nem tudom mennyibe kerültek, de jelenleg az áruk húzós. Főleg a díszdobozosé. 10 - 14,-€ -ba kerül egy, a képen látható doboz, amelyben 5 db nagyobb méretű Lebkuchen vár a sorsára. Persze léteznek ennél olcsóbbak is, a Norma-Brutal és a Lidl-Brutal féle Aachenben és Pusztavacson direkt a diszkontereknek gyártott gut und günstig, ipari mézessütik. Sok viseli a "nürnberger Lebkuchen" nevet, bár 1996 óta, a márka levédése óta nem tehetnék meg. A nürnbergi sültkolbászhoz a "Nürnberger Bratwurst" -hoz hasonlóan, csak a városban gyártott termék viselhetné a nürnbergi ez, vagy az nevet.



A Lebkuchen lehet natúr, de szerintem, ha már ennyit vesződtek az előállításával, akkor ne sajnálják róla azt a csoki glazúrt. Had szóljon!

Biztosan én vagyok az egyedüli, akinek a mezei magyar mézes puszedlit egy kulináris highlight és szívesebben fogyasztja, mint ezt a nagyon exlusiv és nem igazán olcsó csoda sütit.  
De a Nürnberger Lebkuchen akkor is tartja a világban bizonyára jogosan elfoglalt helyét, megingathatatlan. Maradjon is még az sokáig!


foto: Wikipedia
Ferdinand Wolff, Nürnberger Lebkuchenfabrik Verpackung von runden Nürnberger Lebkuchen in Kartons.
forrás: Wikipedia 

2014. november 30., vasárnap

Milyen volt a híres Nürnberg-i Christkindlesmarkt régen?

Ígértem, hogy a Nürnbergi Karácsonyi Piacról többet nem írok, de nem tudom ezt betartani. Olyan fantasztikus fotókat találtam a régmúltból, amiket főben járó bűn lenne nem megmutatni.
 
1628-ból származik az az írásos feljegyzés, ami megemlíti a "Nürnberger Christkindlesmarktot". Érdekes, hogy a 19.században egyre inkább veszített a jelentőségéből, ezért a főtérről száműzték. Az új helye többek között az "Insel Schütt"-ön volt (ez egy sziget, egy nem igazán városrész neve Nürnbergben, amit lehet, hogy helytelen, de én kisalföldi lévén Szigetköznek fordítok). 1933-ban tért vissza a karácsonyi piac a Hauptmarktra. Ugyanebben az évben volt az első fellépése a Jézuskának, aki még nem egy élő személy, hanem a képen látható felfüggesztett figura. 

 Foto: © christkindlesmarkt

A második világháború kitörése utáni években nem került megrendezésre a Christkindlesmarkt. Az alábbi kép 1947-ben készült a Hauptmarkton. A háttérben a téren álló nevezetes kút a "Schöne Brunnen" (nem keverendő össze a bécsi Schönbrunnal), illetve a Sebalduskirche (Sebaldustemplom) romjai. Egy, fenyőgallyat árusító kereskedő és a vevői láthatóak a képen.

Ebben az évben tért vissza Friedrich Bröger az angol hadifogságból, aki egy évvel később megírta a híres Prologot, azt a beszédet amelyet a Christkind évről évre elmond. 

Foto: © NN Archiv

Egy kis karácsonyi hangulat a romok közepén. A háború utáni első Christkindlesmarktot 1948-ban nyitották meg. Ezen szerepelt legelőször a Nürnberger Christkind (Jézuska),akit Sofie Keeser színésznő alakított. Az ő szájából hangzott el legelőszőr a Prolog.
  

foto: © Stadtarchiv Nürnberg

Forrásom: www.nordbayern.de

2014. november 28., péntek

A nürnbergi Jézuska III.

Nem kell aggódni, harmadszor már nem fogok ugyanarról írni, maximum egy update-re ugrottam be a nürnbergi Jézuska cipője miatt. 

Az eddigi Jézuskákkal soha nem foglalkoztam, különösebben nem is érdekeltek, de ez a Teresa, a jelenlegi Christkind nekem nagyon szimpatikus. A csajban van valami, nem tudom mi. 
Tavalyi királylánysága alatt megtapasztalta, hogy a gyerekek igenis figyelnek a részletekre, mindent észrevesznek. A kényelmes hótipróit is kiszúrták a mesebeli ruhája alatt. Hiába volt felül minden arany és csillogós. Meg is kérdezték tőle, hogy járhat a Jézuska egy ilyen cipőben?! Teresa pedig komolyan veszi a munkáját. Már be is szerezte az idei aranycipellőit.
Hát nem helyes ez a kiscsaj?



A korábbi évek Christkindes bejegyzései: 
képek 2009-ből, illetve 2013-ból.

2014. szeptember 3., szerda

A varázsüveg

A hallgatásnak ismét oka van .... Ne kérdezd mi, nem mondom meg. A fene akarja nagydobra verni a problémáit, ezt a mostanit, most én sem fogom ... majd utólag. Ha megoldódott. Végtelen hitem és pozitívságom meri velem leíratni (bár lehet, hogy nem vagyok normális) ezt, hogy "majd ha megoldódott". Mert meg fog oldódni. Bár ennek a jelenlegi sorcsapásnak (na ezen azért elvitatkoznék) súlya és nyoma van, tőle minden normális ember benyomna legalább két felest, valaki országot váltana ... de had ne áruljak el többet. Majd. 

Se a bevezetőhöz, se a helyzetemhez abszolute nem harmónikázik, de egyrészt teljesen másként vagyok bekötve, mint embertársaim, másrészt valóban fantasztikus napokat éltünk át, ergo szarok én a jelenlegi problémámra, inkább elmesélem néhány élményemet a nyaralásunkból. Máshová készültünk, más volt a terv, de közbeszólt az élet, ...... na mindegy, szóval ismét Bécsben landoltunk. Hazamentünk.

Ugye én másképpen, intenzívebben élem meg Bécset, mint más normális ember (ha-ha-ha, még időben javítottam a leírt mondatomat: "mint egy normális ember"-t ), vagy akár egy túrista. Az ott élő, gyökeret eresztett, helyismerettel, barátokkal, ismerőssel, törzshelyekkel rendelkező emberek életében van szerencsém osztozni. Köszönet érte a páromnak, aki kézenfogott és történeteivel elrepített engem is a múltjába, ezzel a varázslatos várossal kapcsolatos múltjába. Kezdem megérteni a feltétlen ragaszkodását Bécshez, bár a tudásának, információinak a tizedét se tudom feldolgozni, főleg nem megjegyezni. Neki minden belvárosi utca ismerős, bármerre megyünk, mindig akad mesélnivalója. Hálás közönsége vagyunk, a kisfiam és én.

Ennyi körítés elég lesz, most kicsit hanyatlököm az eddigiek stílusát. Nem  következik most semmi magasztos, se Sissi, se Franzl, egyszerűen csak WC-re fogunk menni.

Egy hosszú belvárosi keccsülés után kihirdettem a családomnak, hogy engem nem érdekel, de úgy érzem, hogy muszáj meginnom egy eszpresszót ... oppardon egy kleinen Braunert, mert elhány erőm, ráadásul állati szomjas vagyok. Első kerület ... okosan és figyelmesen kikerülve a neves kávéházakat, Sacher Hotelt, Kärtner Straßén levő iddogálókat, vadásztam valami megfizethetőbb helyre. Valahol a Kärtner Str. közepén aszontam, le innen emberek, ebből elég. Sok jó kis kiülős, beülős flamózó következett, de egyik se kocsma jellegű, má' bocsánat, de úgy értem, hogy ezeken a csöppnyi, mégis tele levő lokálokban elsősorban az enni kívánó emberkékre vártak. Aztán éreztem, nem megy tovább. Mit látok? Az utcafronton helyes kis asztalok, székek, nagymálnával száguldó pincér mellett megy tovább (!!!) apus és a kisfiam. Ez nem lehet igaz! Nem veszik észre, hogy megérkeztünk?? Hát bitte! Tüntetőleg megálltam és lepakoltam magamat egy asztalhoz. Nagy öröm nem látszott a párom arcán amikor visszasétált hozzám és megkérdezte, hogy tényleg a Diglas-nál kívánom okvetlenül csillapítani a szomjamat? De teljesen felesleges volt a kérdése, ekkora már miattam akár aranyárban is mérhették a nedüt ... döntöttem. Én maradok und slussz. 
Azért illendőségből persze megkérdeztem, hogy miért, mi ez a Douglas?
Apus lemondóan sóhajtott és halkan válaszolt. Nem Douglas ez, hanem Diglas. Egy régi, bécsi kávéház ....
Opps. 
Fasza. Ezek szerint megihattam volna a kleinen Brauneromat akár a Hotel Sacherben is. Nem vagyok sóher, de nagyétkű és folyton szomjas kiscsaládomat inkább ruháznám, mint etetném, meggondolandó mire mit adunk ki. Ismerős a szitu, igaz? Kicsit lerombolta volna az örömömet, ha egy wunderbares Wienerschnitzel (plusz pommes, plusz saláta) áráért ittam volna egy szimpla feketét.
De nem. Nem volt túl drága, bár a málnákkal és a söcivel együtt, khhm, ennyiért ketten akár ebédelhettünk is volna, de nem is ez a lényeg, hanem az a kávé! Dúdolt! Komolyan mondom, hogy én még ilyen selymes ízű, fantasztikus kávét még soha nem ittam. Erőset, gyengét, égett szagút (ebben jó vagyok, mert sokszor elfelejtem a feltett kávét), már igen, de ilyet, soha. Ez valóban kávé volt.

 A képen a Kávé 
(bár fele már hiányzik a csészéből, fényképezésileg későn kapcsoltam ...)

Emlékeztek, régen Magyarországon is lehetett még málnaszörpöt kapni az éttermekben, amik sajnos mára már eltűntek a Colák, Fanták és társaik között. Bajoroszágban sincs, de Bécsben hála ég még mindig. Ha kellemes üdítő italra vágytok, akkor kérjetek egy Soda Himbeer-t (ez a málnaszörp), vagy Soda Zitrone-t (ezt nem fordítom).

Soda Himbeer, azaz a Nammálna ... a háttérben pedig .... , na ja, egy Ottakringer


Aztán persze be kell térnie mindenkinek a legkisebb helyiségbe, nekem is.
A női mosdóba belépve, két wc-t láttam. Az egyiknek zöldes színű volt az üvegajtaja, rajta egy nagy behajtani tilos ábrával. Foglalt volt. A mellette levő wc ajtaja átlátszó üveg volt. Láttam a wc-t. Átlátszó üveg? Látni, ahogy a népek végzik a dolgukat?! Én oda nem megyek be. A helyzetet megnehezítette egy húsz év körüli, a wc-kel szemben levő mosdó feletti tükörben, magát nagy igyekezettel sminkelő lány. Most mit csináljak, de ciki. Ha én most a wc-be bemegyek, akkor a csaj mindent látni fog .... neee, gyerekek, már nem vagyok húsz éves, nekem ez kellemetlen. Misinájjak, hmm.. Először is alaposan kezet mostam. Majd papírtörölközővel gondosan megtörölgettem a kezemet... hú, anyukám, még meddig fested magad, menjél már ki, jaj de ciki. Szerintem ez a csaj arra vár, hogy én most mit lépek ....áh, Andi ne legyél már ennyire mamlasz... de nem.... kullogjak ki szégyenszemre ....
Bementem a wc-be. Szembfordultam az ajtóval, rémültem láttam, a csajt a tükörben. Ahogy én őt, úgy ő is engem.... most mi lesz .. és elfordítottam a reteszt.
És az üveg tejszerű zöldre váltott, vége volt belátásnak és a kilátásnak! Juhuuuuuuuuu. Bassszus és most nincs nálam a telefon!
Azóta levadásztam a cuccot az interneten, ezt muszáj megnéznetek. Az üvegben levő kristályok szerkezete változik meg az áram hatására.


www.heute.at

A videón láthatjátok, mi is történik. Szerintem is coool. :-)





/forrás: http://www.heute.at/news/oesterreich/wien/art23652,876820/


Szóval még egyszer: Cafe Diglas. Ha jó kávét szeretnétek inni és egy jót vigyorgni a wc-ben, menjetek el oda, ha Bécs I. kerületében jártok.


2014. július 13., vasárnap

Már varrják a negyedik csillagot ....


Már csak 3 óra és kiderül, sikerül-e Németországnak az álom, lesz-e belőlük ismét világbajnok?

1954, 1974, 1990 után, 2014-ben végre felkerülhetne a mezekre, lobogókra a negyedik csillag. A pólókat, pulcsikat, izomtrikókat (brrrrr) már legyártották, az amazonon már egy ideje rendelhetőek. Én ilyet biztosan nem fogok felvenni, mert magyar vagyok, az 1954-es VB nekünk fájó emlék, de a 2014-es kérem az más. Németország a második hazám, imádom a focit, mi kell még? Hajrá Dojcsland!


Az internet, a helyi sajtó, tévé és rádió természetesen jelenleg gazdag lelőhelye a foci VB-vel kapcsolatos témáknak. Szenzációs felvételek, beszámolók, fotók és persze rengeteg vicc és vicces kép.

Egy pár belőlük:




Szorítok ezért a csapatért, ha szabad ilyet magyarként leírni: a csapatunkért. Remélem sikerül!