2015. január 30., péntek

A víz kivert!

Csak egy telefonszám a kijelzőn, ami egyáltalán nem ismerős. Hmm, valaki faxot akar nekünk küldeni. 18.00 óra elmúlt, fura. A faxok érkezéséről általában tudunk, előzmény nélkül nem szoktak érkezni. 
Ki lehet? Na, amíg próbálkozik a küldő, utánanézek a neten a telefonszámnak
És ekkor áll meg bennem az ütő. Obasszameg, ez egy hamburgi ügyvédi iroda! Jézusisten mármegint mi van?! Egyből leizzadtam. A deja vu érzésem miatt, mivel így már jártunk.

Hosszú évekkel ezelőtt történt. Akkor még az ingatlanos világban nem google mapseket, meg bingeket használtunk, hanem térképeket. Mezei, egyszerű, olyan benzinkúton is vásárolható térképeket, amiket kihajtigáltunk, kivagdostunk, a megfelelő részeknél kifénymásolgattunk, aztán színes nyilakkal bejelölgettünk, hogy lássa a másik, az ügyfél, hogy itt a telek, a ház, a lakás. Ezek a térképekből kivágott részletek kerültek az expozékba és az internetes ingatlanos oldalakra is. Megjegyzem, jellemző volt ez az orvosi praxisok weboldalára is, ahol ilyen kis térképrészletekkel próbálták megkönnyíteni a pácienseknek a címek vizualizálását.
A térképeket nem capcaráztuk, hanem pénzért megvettük. Egész gyűjteményünk volt a különböző városok térképéből. A térképpel azt csinálunk amit akarunk, hiszen megvettük. Fel sem merült bennünk, hogy bármi szabálytalanságot követünk el.
Addig, amíg meg nem érkezett egy fax. Egy hanzavárosi (hmmm, nem merem leírni honnan, ezektől én tartok) ügyvédi irodából. Rövid levél, amiben közölték, hogy a trallala internetes oldalon megjelentetett hirdetésünkben felhasznált képpel megsértettük az ügyfelük szerzői jogait, ami miatt fizetnünk kell. He??

Thorben Wengert  / pixelio.de

Az ügyvédi iroda a tökömtudja melyik (tudom ám, de most szándékosan úgy csinálok, mintha nem tudnám, mert utálom) kiadót képviseli, akik a képünkön felhasznált térkép jogainak tulajdonosai. Tudomásukkal nem vásároltuk meg a felhasználási jogokat. Na szevasz. 
Egyszer a jogokat kell megvásárolnunk, másrészt az ügyvéd díját megfizetnünk. Az összeg iszonyatos volt. Közel 2.000,-EUR. Úgy emlékszem sírtam is. Anyagilag is szarul álltunk, mást se tudtunk kifizetni, nemhogy egy ilyen összeget, másrészt maga a tény is sokkolt, hogy ennyire hülyék vagyunk, hiszen jóhiszeműen, de elkövettünk valamit. 
Egy életre megtanultam a rohadt kifejezéseket: az Abmahnungot, az Urheberrechtet, az Urheberrechtsverletzunggal egyetemben. Kapják be. De a legnagyobb szemétség a történetben, az ügyvédi díj. Az utólagosan megváltandó jogdíj mondjuk 400,-EUR -ba kerülne, de az Abmahnung nem erről az összegről szól, hanem olyan 1500,-EUR-val többről, ami a faszkalap (elnézést, de ez nem tisztességes pénzszerzés!) ügyvédi díja, amit megállapít magának. Nincs kecmec, ennyit kell fizetni és kész.
Ezt hívják németül Abzockereinek, valaki lehúzásának. Erre az Abzockereire ügyvédek, ügyvédi irodák specializálódtak. Nem pofátlanság az ilyen módon keresett pénz?? Hihetetlen és felháborítónak találtam azt, hogy a törvény és a törvényhozók ez ellen nem tettek semmit. Az "Anwaltsabzocke" (ügyvédi lehúzás) egy ismert fogalom, elég sok tiltakozó oldalt és csoportot találtam akkoriban a neten, akik ezeket az ügyleteket sérelmezve szólítottak fel az összefogásra és a megfelelő törvényi, hatósági fellépésre a hiénák ellen.

A másik. Miért nem lehet egy ilyen esetben először is felszólítani a "tettest" a helyzet rendezésére, azaz legyen neki lehetősége a jogtalanul felhasznált kép, vagy térkép eltávolítására, vagy annak szerzői jogának rendezésére. Mekkora pofátlanság egyoldalúan ekkora büntetést ráverni valakire?!
Vagy legyen anyagi vonzata ezeknek a hibáknak, de nem ilyen összegek! Gondoljatok bele, egy mini vállalkozást, egy családot egy ilyen mértékű büntetés megfizetése a tönk szélére sodor, vagy ha már ott van, akkor belelök abba a semmibe, amiből már nem lehet visszakapaszkodni. A mi ügyünkhöz még annyit, hogy valóban, a térképeken mégha mini betűkkel is, de rá van nyomtatva, hogy nem használhatóak fel. Szóval hibát követtünk el, de nem ekkorát, hogy belepusztuljunk a büntetésbe.

Honnan találja meg az ügyvédi iroda ezt a kis toszásnyi képet az ingatlanos weboldalon közzétett több tizezer, vagy százezer fénykép között, illetve hogyan talál rá a hamburgi ügyvédi iroda a nürnbergi fogorvos oldalán szereplő 2x2 cm-es térképrészletre? Úgy kérem, hogy ezek a szemétládák erre vesznek fel alkalmazottakat, akiknek ez a dolga. Napi x órában vizslatják át az ingatlanos és a többi potenciális "elkövető" weboldalait, a netet. Figyelem, ezek a találatok nem egyediek, nem csak mi kaptunk ejnyebejnyét, ez egy iparág. Ezek a felszólítások tömegével készülnek. Van egy érdekes oldal, ahol jó néhány ügyet sorolnak fel, illetve számításokat végeznek a hiénák lehetséges bevételeiről. Az oldal címe: Hinweise für Opfer von Abmahnungen, Abmahnanwälten oder Abmahnvereinen
 (2013 októberében életbe lépett egy "Anti-Abzocke-Gesetz“, de ez inkább a letöltésekhez kapcsolódó büntiket próbálja befékezni.)

... szóval próbál jönni egy fax egy hamburgi ügyvédi irodából. Az, hogy betojtam, az nem is kifejezés. Észt veszve kutattam lehetséges hibák után a weboldalunkon, beleértve az impresszumot, a képeket, a mindent. Nem találtam hibát. Pedig biztosan van, hiszen már küldik az Abmahnungot. :-(
Mit mondjak? Nem aludtam jól.

De szerencsénk volt. Egy tulajdonlapi bejegyzésről akart csak értesíteni bennünket egy ügyvéd, akivel valamikor valamilyen igatlan kapcsán dolgunk volt. A nevét és a címét már régen elfelejtettük. De most a frászt hozta ránk.

Apropó weboldal. Nagyon sokszor látom, hogy mennyi minden hiányzik róluk. Az impresszumra vonatkozóan Németországban törvény született, ami megszabja, milyen információknak kell szerepelni egy vállalkozás weboldalán. És ezeknek az infóknak ott kell állniuk. 
Írjátok is oda, ne kísértsétek az ördögöt, mert létezik. 
Es egyik nap írni fog. Érkezni fog pénteken délután egy fax egy ügyvédi irodából, amin az áll, hogy Abmahnung. :-)
Nem kívánom senkinek.

Alvás előtt még egy jó tanács azoknak, akik weboldalt üzemeltetnek: nézzétek át az alábbi infókat! És puszi az iparkamarának, aki mindezt összefoglalta.
 

 

2015. január 4., vasárnap

Nürnberg utolsó napjai - 1945

"Tudtam, hogy van ilyen, csak titkolják!" - ezek voltak a párom diadalittas szavai és győzedelmesen lobogtatta a Nürnberger Zeitung 2015. január 2-i számát. 
Ugyanis biztos volt abban, hogy kellett lennie egy központi irányító bunkernek is, ahol a város vezetői és a náci lótuszfaktuszok (bár e kettő ugyan azt jelentette) végezhették a munkájukat, de eddig egy ilyen bunkerről még soha nem szólt a fáma.

A Nürnberger Zeitung azonban beszámol egy, a Polizeipräsidium (Központi Rendőrkapitányság) épülete alatt meghúzódó, u.n. Palmenhofbunker-ről  (Pálmaudvar bunker). A nevét a rendőrség épülete melletti telken álló Palmenhof-Kávéház után kaphatta, amely kávéházat a telekkel együtt a rendőrség 1939-ben megvett. Az eddig titkolózásra a válasz, az egyik teremben máig megmaradt falfestés: egy birodalmi sas, Nürnberg, Fürth cimere és egy bazi nagy horogkereszt. Nem szerettek volna zarándokhelyet a bunkerből, tartanak az újfasiszták elmebeteg tetteitől. 
(Zárójelben jegyezném meg, hogy rendszeresen hallani az újfasisztákról. Az elmúlt héten intéztek el pár oszlopot a nürnbergi Straße der Menschenrechte, azaz az Emberi Jogok utcáján. Néhányukra horogkeresztet kentek. Sajnos az ilyen teljesen "Standardprogramm". Ha valaki azt hiszi, hogy a hitlerizmusnak vége, az téved. Van még elég sötét agy.)

A "Förderverein Nürnberger Felsengänge" (a pártolói szervezet, akik a földalatti járatok fentartásáért munkálkodnak és akik az idegenvezetéseket végzik) évek óta szeretné megkapni a város engedélyét ennek a bunkernak a látogatására is, de a fenti okok miatt, a város ódzkodik. Nincs engedély.


foto: Nürnberger Zeitung

  
 

















Természetesen kiváncsiak már ezt a bunkert is már megtalálták. Az idiótizmusuk meg is nyilvánult a falon hagyott üzeneteikben. Olvasható többek között az "Es lebe Hitler" (éljen Hitler) és a "Hitler ist eine Drecksau" (Hitler egy mocskos disznó) felirat is.

Nürnberg 1945.április 20-án kapitulált. Nem fogjátok elhinni, de még ezen a napon 3 ember: Otto Kuschow rendőrkapitány, Gauleiter (körzetvezető) Karl Holz és Kampfkommandant (harci? parancsnok) Richar Wolf még mindig nem adta fel. Annak ellenére, hogy az amerikaik már délután boldogan csaccsacsáztak a Hauptmarkton, ünnepelték a győzelmüket, ez a három pali a sleppjével együtt lövöldözött kifelé a rendőrség épületéből. Ketten meghaltak, a harmadikat, Wolfot letartóztatták.

Az áldozatokról
Összesen "csak" 6000 ember vesztette az életét, ami a Drezda-i és Hamburgi emberáldozatok számával össze sem hasonlítható. Kicsit profán a miértre a válasz, de ennek az oka a sör. A sör, ami életet mentett. Ugyanis hála a sok sörfőzőnek, számtalan, a sör hűtésére és tárolására használt pince vált alkalmassá légvédelmi pincének, ahova a lakosok a légitámadások alatt levonulhattak. 
Nürnberg város alatti járatairól tudni kell, se szerük, se számuk. Az u.n. "Felsengänger" séták alkalmával lehet bejárni néhányukat. Idegenvezetővel lehet lejutni a járatokba, állati érdekes történeteket mesélnek a séták során, de ahogy írtam, több van belőlük. Nem tudsz lemenni A-ba, hogy kigyere B-ben és közben mindent megnézzél. Az egész alapja egy, a középkorban kiépített labirintus rendszer, aminek elsődleges célja a várból történő menekülés, kijutás volt. Ezt a labirintus rendszert használták a sörös pincék is, illetve fejlesztették tovább, újabb járatokkal, termekkel toldották meg a későbbi évek folyamán. 

foto: Förderverein Nürnberger Felsengänge e. V.

Rengeteg emlék található még a városban, szerencsére nem minden a második világháborúról szól. Egy biztos, Nürnbergben a múlt jelen van. Kézzelfogható közelségben.

/az előző rész Nürnberg 1945.január 2-i bombázásáról itt olvasható: klikk /

2015. január 2., péntek

Nürnberg 70 évvel ezelőtt. Pont a mai napon.

70 éve történt. Hajszálra pontosan úgy, ahogy a tragédiák történni és érkezni szoktak. Egy pillanat alatt és a semmiből. Jönnek, zúdulnak, lecsapnak és megállíthatatlanok, feltartóztathatatlanok, visznek magukkal mindent.
1945-ben a maihoz hasonló, hideg januári nap volt, még csak két napja tartott az év. Estefelé járt. Sokan éppen befejezték a szegényes, szűkös vacsorájukat, amikor ismét felsivítottak a légvédelmi szirénák. Nürnbergben mindennaposak voltak a kisebb bombázások, nem az első bombázó közelített a város felé. De ilyen még nem volt.
521 bombázóval támadták az angolok a várost. A bombák fajtája és mennyisége teljesen irrealisztis, kihagyom, szerintem hadászatilag kevésbé képzett emberkéknek, mint nekem is, nem is kell tudnunk. Elég ha képzeletben egymás mellé teszünk 521 db bombázó repülőgépet az égen, amelyek jönnek, halált hoznak.Ha ettől nem ráz ki a hideg, akkor semmitől.
Nürnbergnek, Hitler egyik kedvenc városának, a birodalmi pártnapok házigazdájának elpusztítása szimbolikus jelentőséggel bírt. Egy mindent eldöntő csapás a nácikra, a felelős, a háborút kirobbantó németekre. Nürnberg, Hitler és a nácik. Pusztuljanak.
A pusztítás eredménye: több mint 1800 halott és 100.000 földönfutó. Jellemzően nem férfiak és nem katonák. Az áldozatok nagy része idős ember, nők és gyerekek. Ezt pontosan tudták a szövetségesek, tisztában voltak azzal, hogy kik lesznek az áldozatok. 

Az egyik idős hölgy (Ingeborg Wagner) 14 évesen élte át ezt az éjszakát. Vonyított mint egy kutya. Mindenüket elvesztették. A legjobban a zongorájáért fájt a szíve, amin rendszeresen gyakorolt. Zongoristának készült. Az álomból később nem lett semmi. A nagyszülőkhöz menekültek Hersbruckba, ahol zongorázás helyett tehénfejés várt rá. Nürnberg bombázásával kapcsolatosan úgy fogalmaz, hogy csak visszakapták azt, amit megérdemeltek. "Mi" kezdtük a háborút.
84 évesen már azt is tudja, hogy az akkori saját tragédiáján tovább tudott lépni. Annak ellenére, hogy "Kriegskind" azaz háborús gyerek volt, egy teljes értékű felnőtté vált. Már azt is tudja, hogy az igazi nagy sorscsapások később érkeztek az életében.
(az interjú Ingeborg Wagnerrel itt olvasható: klikk a cikkre) A Nürnberger Zeitung-ban napok óta, további visszaemlékezések olvashatóak a szomorú, 70 éves jubileum kapcsán.

A bombázás után a belváros szinte porrá és hamuvá vált. Az újjáépítés során természetesen nem lehetett mindent pontosan a korábbiaknak, az eredeti formáknak megfelelően felépíteni, rendbehozni, de a belváros számos épülete őrzi a régi időket. 

Régi fényképeken tárul elénk a borzalom. Részletek a bombázás utáni állapotokról.
foto: Stadtarchiv
Amerre a néni megy ... a romhalmaz után jobbra a Hauptmarkt.
foto: Archiv
foto: Stadtarchiv Nürnberg

Albrecht Dürer háza
foto: Archiv

foto: Archiv

foto: Hochbauamt Nürnberg

foto: Ray d'Addario

Quelle: Repro Hagen Gerullis / Foto Roland Fengler

 Az alábbi térképen színekkel jelölték a légicsapások rombolását: világospirossal jelölik a régi, sötétpirossal pedig az új totális károkat. Világoskék a színe a korábbi súlyos károknak, fekete a újaknak.
(javaslom megnézni a nagy felbontású képet a wikipédián: Nürnberg bombázása)



Holnaptól látogatható egy kiállítás a fenti témában a nürnbergi "Heimatministerium" épületében. Megnézzük. 

Nürnberg az én városom. Hitlerestől, Christkindlesmarktostól, 1FCN-estől, családostól, munkahelyestől, barátostól, a nürnbergi magyarokkal együtt, kompletten az enyém. A múltjával és jelenével együtt. Szeretem.