2011. december 24., szombat

Áldott karácsony

Ilyen karácsonyom még soha nem volt. De kérem az eget, ne is legyen többé! Tudathasadásos állapotban telnek az óráim, mivel már úgy mennék, röpülnék az én drága kis anyukámhoz, a Fürtikémhez, tojnék itt minderre, de istenem, itt a kisfiam! Az izgalomtól szinte nem is tudott aludni, várja a Jézuskát. Igen, hozzá még érkezik a Jézuska, mégcsak 11 éves. ;-) Anyósnéninél van tegnap óta, rettenetesen izgatott ..... hát hogyan tehetném meg, hogy ne legyen neki karácsonya? :-(( Legalább 1 napig had legyen ő is boldog kisfiú.
Holnaptól úgyis kemény napok várnak ránk, rá is. 
A nagymamájával és a dédikéjével fog találkozni.
Az előbbivel a kórházban, az utóbbival a gondozó otthonban. Az anyut a héten az én kérésemre vitték be, rettenetes állapotban volt. Nagyon féltem, hogy 25-én már későn érkezünk .......
Már megint bőgni fogok érzem, de moderálnom kell magamat, mindjárt jön a kisfiam haza, nem törhetem össze a szívét.

Mi lesz???  Jaj tegyen már valaki csodát, kérem szépen!

Azóta eltelt néhány óra. A kisfiam most meg a boldogságtól nem tud aludni menni.
Márpedig jó lenne, mivel holnap indulunk. 
Amikor ma felhívtam a kórházat és az anyukám állapota iránt érdeklődtem, szokás szerint kértem a nővért, hogy ha az anyuhoz megy akkor legyen szíves mondja meg neki, hogy ....... aztán hirtelen nem is tudtam mit mondjak. 
Karácsony van, úr isten, mit kivánjak az anyukámnak? Boldog karácsonyt? Elment az eszem?
A nővérke a segítségemre volt. 
- "Áldott Karácsonyt! Áldottat tessék kívánni neki!"
Igaza van. Azért a karácsonyt nem szabad elfelejtenünk. Boldog biztos, hogy nem lehet se neki, se nekem, de áldottá még válhat.
Remélem az is.

Kívánok mindegyikőtöknek boldog és áldott karácsonyt! 

Mivel már csak januárban jövök vissza, így a karácsonnyal együtt, kívánok mindenkinek boldog új évet is!!

Legyetek boldogok!!!

2011. december 14., szerda

A mamák nem mennek el...

Nem csalódtam. Zorán olyan mint régen. A fantasztikus hangjával, az intelligenciájával nekem ő az örök férfi. Gyerekkorom óta szerelmes vagyok belé. Akkor még nem tudtam, most azért már egyre inkább látom miért. :-) A hapsi úgy jó, ahogy van! Egy remek "darab", kivül és belül! (psszt, Barbara a felesége nagyon szerencsés! )

Mivel nincsenek véletlenek, ma rá kellett, hogy leljek erre a dalra.
A címére pillantva ..... hát mit mondjak, féltem tőle. Tudtam mi jön, milyen mélységre és magasságra számítsak, mivel ő nem énekel bóvlit, nem sallalázik, a dalai mélyek, emberiek. A dalaiban egy kicsit mi mindannyian benne vagyunk.
 
Tudtam, hogy ez a dal az Anyukám és a Fürtikém miatt kemény lesz. 
Így is lett.
A találat újra a szívtájékot érte el. Belesalygott mindenem. A lelkem, a tudatom és a tudatalattim. 

Mégis szívből ajánlom, mert ez a dal egyszerűen gyönyörű!

Ballada a mamákról

2011. december 7., szerda

Fel és le

Áh, folyamatosan! 
Élet, gondok, benyomások, élmények, aztán ezekből következően indul ismét a hullámvasút. Néha akár órákig is jupiiiii felfelé, aztán elég egy levél, vagy egy telefon és pafffffff. Seggreülés szindróma, "hogyazajó" sziszegéssel.

Most tényleg csak nagyon röviden, csak addig, ameddig az a rohadt székelykáposzta valamennyire ki nem hül, hogy végre bevághassam a hűtőbe. Na ja, szegény nem tehet róla, hogy Anyucicá-nak (ez a nevem itthon) sokáig tart a munkaideje és a falatfőzésnek csak este tud nekiállni. 
Nem szoktam főzni, nem is tudok, de néha rámjön, megkívánok ezt, meg azt, mert eszembe jut, hogy ilyen is van, meg néha furdal is a lelkiismeret, mivel az anyukák, meg főleg az Anyucicák általában olyan főzősek. 
Amilyen az Anyukám is. Mindig főzött. És nemcsak háromféle ételt mint én, hanem mindent!

Tegnap óta a fejemben kering a savanyú káposzta képe és az íze. Terhes asszonyoknál is rosszabbul tűrtem a hiányát, úgy éreztem, ha nem ehetek savanyú káposztát, C-vitamin hiányban fogok elhalálozni. Házi híján (ismét utalnék a munkaidőmre, aminek végeztével a zöldségesek, már réges-régen tentikélni mentek) kénytelen voltam egy hiper-szuper bolt polcán az előrecsináltak után kajtatni.
Vettem is egy nem túl drágát, de pont olyan volt, mint amitől féltem.
Előreizélt, összecsinált, bóti szar.

Erre ma mivel lepett meg Apus? Vett nekem házi-finom savanyú káposztát. Ezt már a vonatmegállóban elárulta, amikor értem jött. Éreztem, nem bírok a véremmel. Juhuuuuuuu!
De spórolós (hát igen, az élet néha nehéz) emberke lévén máris rohantak a gondolataim tovább.... pffff tuti be fogok belőle zabbantani 10-20 dekát (opppardon, errefelé grammban beszélnek), de mi lesz a többivel?? Követi a tegnapi bóti kollégát a kukába??? Olyan jól azért nem megy a hasunk!
Hasznosítsuk a többit!
Így lett a kis maradékból és a hentesnél hozzávásárolt húsból székelykáposzta. Ahogy itt és a német nyelvterületen mindenhol "Szegediner"-nek (szerintem elég hülyén hangzik) hívják.
Na ez a Szegediner hűlhetne azért egy kicsit gyorsabban is.
Tudom, hogy a pitlit beleállíthatnám hidegvízbe is a mosogatóba, de ehhez el kéne mosni a mosogatóban lébecoló, a sorsa jobbrafordulására váró tojásrántottasütőt, és ehhez állatira nincs kedvem. :-)

Apropó falat! A múlt pénteki céges karácsonyi vacsorán volt szerencsém kenguru- és strucchúshoz is. Nem tudom milyen volt, szerintem semmilyen. Cipőtalp. De legalább kipróbáltam.
Azóta kicsit féltve őrzi a kisfiam Sallyt a plüsskengurut, az egyik nagy kedvencét.
Pedig nem kéne félnie. Annyira azért nem ízlett nekem a kenguru-steak. Szőrállatokat meg főleg nem kívánok a tányéromra, dehát a gyerek, az gyerek.

22 óra 36 perc.
Nem vagyok száz, az biztos! Már rég aludnom kellene.
Megyek is, de előtte utoljára mégegyszer lejátszom az egyik kedvencemet. 

Éljenek az 50-es évek!! 
Hajrá székelykáposzta, hűljél gyorsan!!


2011. december 4., vasárnap

Mementó .... Jacqueline

Már tudom, mások se kapnak kegyelmet. Ha egyszer lejárt az idő, akkor nincs menekvés.
Lehetsz bármilyen szép kivül és belül, semmi nem segít.
Azzal se nyersz időt, ha éppen kimondhatatlanul boldog és szerelmes vagy, ha éled és imádod az életed, nem érdekel senkit. 
Legalábbis senkit se ott "fent". Már döntöttek, el kell menned.

Július 3-án még írt nekem. Jókedvű volt, mint mindig.
Augusztus 30-án még fényképeket közölt magáról. Október elején is ide-oda írt, csacsogott. Aztán október közepén érkezett a szörnyű hír. Az egyik barátnőm mesélt róla, a betegségéről, amiről már régóta tudtak, de nem volt téma, hiszen mindig kontroll alatt, kezelve volt. Valójában az utolsó héten se tudta szinte senki, hogy ez az alattomos betegség az egyik napról  a másikra ismét kitört és már nem tűrt el semmilyen kezelést. Már csak pusztított.

Körülbelül 1-2 hét alatt elment Jacqueline. Pedig szép volt kívül és belül. Valamint kimondhatatlanul boldog a férjével. 
Két fia is gyászolja.
És persze a férje.
A férjét úgy hívják: James Hunter

Álljon itt emlékül az a dal, aminek ihletője Jacqueline volt.

Jackie, nyugodj békében! :-((