2012. november 30., péntek

A nürnbergi Jézuska elsö napja

Figyelem, ma kezd! 
https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash4/319522_10151327957929669_1227872079_n.jpg
fotó: https://www.facebook.com/christkindlesmarkt 
A nürnbergi karácsonyi piac ma este kezdödik 
a Christkind Prológjával. 

A Jézuska weboldalán minden infó megtalálható: 

2012. november 18., vasárnap

Konrád Jenö - múltidézés és tiszteletadás

Hogy én miért nem mentem ki a meccsre?! Ha tudtam volna, hogy az úgy utált Bayern München ellen, az általam gyanított súlyos vereség (legalább 0:6 -ra számítottam) helyett csoda történik, még szép, hogy kimegyek!! Ha tudtam volna! Egy ismerős kínált fel nekünk 2 jegyet a meccsre, amit elegánsan, a köszönjük, de nem vagyunk mi mazochisták szöveggel hárítottunk. :-)  
Maradtunk a törzshelyünkön, a törzsasztalunknál a sok-sok, az éttermet tökig megtöltő szurkolóval. A 2. percben bekapott gól után aztán tényleg azt hittem, kész. Még lesz ebből olyan 6 további gól és a hétvégénk már elintézve. De nem ez lett. Kiegyenlítettünk. Ahogy errefelé fogalmazunk: a Clubb nyert 1:1-re a Bayern München ellen. Mivel ez ellen az Übermanschaft ellen döntetlent játszani, már egy győzelem.
A meccs elején felfigyeltem valamire.Az ultrások szektorában a hatalmas molinón megjelenő arcra és névre:   
Jeno Konrad 1930-1932
és egy mondat:
"Der Club war der Erste und muss der Erste werden."  

Tudtam, hogy már találkoztam vele.
Hol is?
Már tudom. Egy múzeumban. 
Az ultrások előtt tényleg le a kalappal. Rácáfolva a primitív megnyilvánulásokkal teletűzdelt utálatra, a bengáli tűzeken, meg a "Scheeeißbayern" ordításokon és "Scheeeißbayern"-zászlókon alapuló diszletek helyett (pedig ettől tartottunk) teljesen mást készítettek elő és leptek meg vele mindenkit. 
A meccset Konrád Jenő emlékének szentelték.
Ki is volt ez az ember és mi köze a nürnbergi csapathoz?

Konrád Jenő, a Magyarországról származó remek focista (sokáig az MTK, majd az Austria Wien játékosa) edzőként érkezett a nürnberg csapatához, amely 1930-ra súlyos problémákkal küzdött, a csapat egészen egyszerűen kiöregedett. Az akkori általános szegénységben, az emberek a nyomorral küzdve, kevésbé tudták focimeccsek belépőjegyeire kiadni a pénzüket, így a Clubbot még financiális problémák is sujtották. Konrád edző azonban életet lehelt a halódó csapatba. Frissitett, brillirozott. 
A német bajnokság volt a tét. 1932-ben az 1.FCN egészen az utolsó fordulóig, a Halbfináléig vitte. Az ellenfél a Bayern München volt, akiktől  (sajnos) 2 góllal kikaptak. Ez volt Konrád Jenő utolsó meccse a Nürnbergnél. De nem az elvesztett forduló miatt, a történelem súlytott le rá. Zsidó volt. 
1932-ben kaptak igazán erőre az nacionalisták és a zsidóellenes kampányuk. Kezdték kikezdeni, kóstolgatni a Nürnberg edzőjét is. Konrád nagyon gyorsan döntött. Összepakolt és elmenekült a feleségével és a lányával. Románián, Bécsen, Olaszországon, Franciaországon, Perun keresztűl vezett az útja, majd 1940-ben az USA-ba vándorolt, ahol letelepedett, de a futballkarrierje ezzel ott véget ért. 
Onnan, a száműzetésből írta Konrád: "Der Club war der Erste und muss der Erste werden." A Club az első volt és az első is kell, hogy legyen"

Büszke vagyok a Glubb-szurkolóira! 
Egy fantasztikus videó a szurkolók előkészületeiről és még a zene is szuper! :-) 



Az akcióval kapcsolatos kommentekben is természetesen visszaköszön az örökös Nürnberg-München, frank-bajor, 1.FCN-Bayern München ellentét. Az egyikük igy fogalmaz: 
"Gänsehaut pur. Der Glubb und Franken haben Tradition und vergessen ihre Helden nie. Die Bayern aus der "Hauptstadt der Bewegung" haben nur Kohle..." Tiszta libabőr. A Glubbnak és a frankoknak tradiciójuk van és soha nem felejtik el a hőseiket.. A Bayernéknak a "Mozgás Fővárosából"* csak lóvéjuk van.
(*Münchent nevezte Dolfi a Mozgás Fővárosának 1935-ben, az ott induló Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei = Nemzetszocialista Német Munkáspárt kapcsán. A mozgás természetesen a lendületbe jövést, az indulást jelenti, nem az aerobikórákat.)

A tévéközvetítés alatt egy hang se hangzott el Konrád Jenőről, így magam is úgy érzem, jogosak a következő sorok: 
"Schade, dass die (faulen) TV Kommentatoren nix davon weitergaben. Sprachen nur von aufwendiger Choreo, u. Bengalos im Bayern Block. Wäre halt Arbeit gewesen, sich zu informieren, was die Choreo bedeutet." Kár, hogy a (lusta) tévériporterek ebből semmit se adtak közre. Csak a nagyszabású koreográfiát és a Bayern-blokk bengáli tűzeit méltatták. Valószínű nagy munkába került volna, ha informálódnak és utánanéznek a koreográfia jelentésének.


Visszatérve a személyes emlékeimhez. A múzeum ahol Konrád Jenő nevével és történetével találkoztam, az Industriekultur Museum Nünrnbergben. Korábban itt kapott helyet az 1.FCN-nel kapcsolatos kiállítás. Mára már ez megszünt, a relikviák szebb helyre költöztek, az 1.FCN épületébe. 


A Nordbayer.de oldalon találhatóak meg azok az információk amiket ehhez a bejegyzéshez felhasználtam: Konrád Jenö

2012. november 10., szombat

Pelzmärtel kontra Mikulás

Nürnbergben (pontosabban a frankoknál) Mikulásilag összetett a helyzet, ugyanis egyszer jön az evangélikusok Pelzmärtel-e nov. 11-én Márton napján és a katolikusok Mikije dec. 06-án. A "fiúk" különben tök egyformák. A Pelzmärtel a reformátusok törekvésének eredménye a katolikusok Mikulásával szemben. 
Nürnberg református (vagy evangélikus?) vallású város, azaz a lakóinak többsége ilyen vallású, ami a nagy katolikus Bajoroszágra nem annyira jellemző. Ezzel persze Nürnberg nincs egyedül, léteznek további református települések is. 

Nürnbergben a gyerekekhez a Pelzmärtel jön és kész. Izé, jött ..
Ahogy a párom mesélte az ő gyerekkorában a családja ezt a törvényt átirta. :-) Neki mind a Pelzmärtel, mind a Mikulás ajándékokat kellett, hogy hozzon. A tradiciót kiterjesztette a saját kisfiára, a közös gyermekünkre. 
Bár ez másként nem is működött volna, hát hogyan magyarázod meg a gyerekednek ezt a hülyeséget, hogy nem kisfiam, neked a nov.11-én úton levő Piroskabátos Nagyszakállú nem hoz semmit, mert csak a református gyerekekhez megy ?!? :-) 

Ezzel kapcsolatosan bukkantam rá egy régi írásomra 2008-ból: 

"A kisfiam nem értette, miért nem hozott neki idén a Pelzmärtel ajándékot ..... (ő nem tudja, hogy ez nem a Pelzmärtel hibája, csak a feledékeny szüleié! ). Megpróbáltuk kimagyarázni, hogy valószínűleg csak az evangelikus vallású gyerekekhez jön ..... de ez nem stimmel, mondta a fiam, ugyanis a Félix mesélte, akivel pedig együtt jár az elsőáldozásos "kurzusra", hogy nála pedig járt.

Kénytelenek voltunk másnapra egy zsákot eldugnunk a nappali ülőgarnitúrája mögé és azt a látszatot keltenünk, hogy a Perzmärtel itt nálunk végzett az ajándékkiosztással, de már nem volt ideje kitenni az ablakba.


Es arról nem is beszélek micsoda stresszes volt a szombat délelőttünk, december 6-án, ugyanis mi, a T.Szülők természetesen megint elfelejtettük mi lenne a "dógunk", szóval a mikiajándékok még ott ültek eldugva a szekrényben. A kisfiam folyamatosan sasolt kifelé a szobaablakából, es 2 percenként futott ki a lépcsőházba, mert hallott valamit... Várta a szivem nagyon a télapó/mikulást. ))

Nehéz volt az ablakba csempésznem a cuccot, de megoldottam!"


2012. november 6., kedd

Nekem nem a rádió diktálja a zenei izlésemet, nekem van sajátom

Hogy mit művelnek néhány rádióban! Kiakasztó! Ahogy a főnököm  mondaná, Da haut´s dir den vogel raus!! Mondom én is. :-) Ha kizárólag csak azt kéne hallgatnom, amit a rádiók adnak, már rég kidobtam volna a készüléket. Nekem ez a tömegszar nem kell!

Még otthon éltem, amikor beindult a slágerrádió. Az elején szuper volt, izgalmas, élveztem, hogy régi kedvenceket újra hallhatok, végre Koncz Zsuzsa Andréja, Zorán Apám hittemje, LGT, stb, de pár hónap múlva egyszercsak rádöbbentem, hogy rettenetesen unom, hiszen mindig csak ugyan az! Csömört lehetett kapni.
Erről nem Zorán tehetett, vagy Presser Gábor, hanem az idióta műsorszerkesztők, akik csak és kizárólag ugyan azt a számot nyomatták az előadóktól. 
Külföldről hazafelé autózva, máris a határ után rátekertem magyar zenei adókra, háát, újra csalódás volt. A danubius, meg mittuomén, talán fm nevű adókon ugyan azok a jellegtelen, értéktelen limonádék mentek orrvérzésig, mint Nürnbergben az elsősorban fiataloknak szóló rádiókban. (Érthető, hogy nem tartozom a zielgruppéjukhoz.) De tényleg nem kőőőőő! Csak ezek és állandóan ezek nem érdekenek!! 
A magyar rádiók (ismétlem, csak a nagyobbakra gondolok, azokat tudtam csak útközben befogni) játszottak magyar zenéket is, de ismét csak az ótvart. Nem hatottak üdítően, nem  tudom elmúlt a zene? A mostaniaknak már nincs izlésük? Műmájeres műzenék, friss ropogós, buzimódra susogó és vonyítóra preparált kanyokkal. A női rész dettó, jellegtelen. Egyenritmus, egyenhang, egyenmelódia. Hova tűnt a szinvonal, az egyéniség? Persze az egyéniség fogalma alatt nem a külsőségeiben túlburjánzó pszichopatákat értem, hanem azt a bizonyos "újat", "frisset", a tömegtől teljesen elütő értékeket a zenében, azt a valamit, ami el tudna minket varázsolni. A susugós hangú félbuzi fiúk és műlányok sóhajtozása, no meg a tuctuc, nem fognak.

De nehogy valaki azt gondolja, hogy itt jobb a helyzet, mint Magyarországon! Dehogy! Kiráz a hideg a rádiók zenei ajánlatától. És ilyenkor büntetek. Nyomom tovább a következő rádióra. Lehet miattam akármilyen szimpatikus a műsorvezető, velem akkor se fognak se Madonnát, se Áj Lávju Dzsekszont meghallgattatni, mert utálom mindkettőt. Soha nem is szerettem, egyszerűen idegesítenek. Aztán megőrülök a Bondzsovira, meg észidiszire rákattant jópofi rádióstól, aki úgy érzi, hogy a megfelelő jókedv és az üzemi hőmérséklet eléréséhez feltétlenül hiányzik a highway to hell. Minden reggel. Brrrrr. A fene vigye el a jókedvét. Ezzel a zenével az a személyes problémám, hogy sajnos annyira soha nem tetszett. Viszont azzal, ahányszor meg kellett hallgatnom, úgy igazán megutáltam. Amit nem értek: ha már mindenképpen ilyen zenéket akarnak lejátszani, akkor miért nem színezik a műsort? Tuti léteznek még jó rockzenék a múltból, akár a jelenből, miért muszáj mindig ugyanazt nyomni? Nekem nem kell, engem mint hallgatót ezzel csak elveszítenek.
Ami még érdekelne: a zenekaroknak és az énekeseknek az egész pályafutásuk alatt tényleg csak 1-3 számuk van? Mást tényleg nem lehetne tőlük lejátszani? A zenei szerkesztőket tényleg nem értem.

Egyrészt rettenetes pofátlanságnak tartom a szegényes kínálatukat, másrészt kiröhögöm az egész, a marketingpszichóik által irányítónak és ízlésformálónak tartott, célzott és tervezett törekvéseit, amivel a deppert zenéikkel el kívánják érni, hogy a hallgató úgy érezze, ez az! Erre van szüksége, ezeket a zenéket kell, hogy ismerje, szeresse, csak így tartozhat a "Haute Volée-hez", ezzel válik maivá. Nagy szart! Azzal válsz valakivé, pontosabban azzal maradsz saját magad, ha megőrzöd az egyéniséged, de ettől függetlenül minden irányba nyitott és elfogadó maradsz, és ha ragaszkodsz a saját izlésedhez, és nem a mások által diktált, irányítotthoz. Természetesen tetszhet a tiniknek az éppen aktuális zenei stilus, a bandák, nem is erről van szó, de nem szabad tőlük elvenni a választás lehetőségét, a további opciókat! Nemcsak az van, nemcsak az a jó, amit a tuctucadó óránként lead, hanem a paletta hála isten, elég széles! 
A háttérben mocorgó, irányító, a lejátszható zenék ügyében tevékenykedő biznisszcápák érdeke egyértelmű, ők nem akarnak mást, csak eladni. Eladni a produkciót, a cd-t, a pólót, a koncerjegyet .... 
Had legyen beleszólásunk! Ne csak azt lehessen hallgatni, amit "eladásra" szánnak, hanem azt is, ami még érdekel, tetszik, vagy akár tetszhet (mivel nem ismerjük)! Fantasztikus zenéket, zenészeket törölnek le egyszerűen a föld színéről azzal, hogy nem jutnak bemutatkozási lehetőséghez. Ez pedig szemétség.

Aztán van a másik véglett, az idősebbeknek (khmm, mondjuk 40-től fölfele ..) szóló zenei kínálat, kvázi a nürnbergi slágerrádió. Azt a sok régi trallalás szemetet, istenem! Az egyik ilyen helyi rádió aztán tényleg túlment minden határon. Csörpicsörpicsipcsippet és egy modern talkingos számot játszottak le a múlt héten. Persze észnél voltam, rögvest kinyomtam a szemét a ládikónak, de meghült bennem minden. Azt hiszik ezek, hogy ennyire hülyék az emberek? Azért Dieter Bohlenre nincs mentség, nem igaz?
Nem hiszem el, hogy ennyire ne találjanak régi, remek, kevésbé agyonjátszott nótákat, amit az ember szívesen elhallgatna reggeli háttérzajként, vagy vezetés közben! Tessék kérem megemberelnie magát a zenei szerkesztőnek, magának a rádiónak és valóban váljanak szórakoztatóvá, ne idegesítővé. Ne csak a 30 %-ot szolgálják ki, gondoljanak a többire is, akiknek a zene nem plastik biebernél, meg rihannyánál kezdődik, de nem is feltétlenül a buzibrádersznél végződik.

2012. november 3., szombat

Ùjabb kedvenc a múltból

Robert Palmert zenéit mért nem játszák a ládikók??

Ez az Every kind of People (mindenféle ember) c. száma, a puhaságával és simulékonyságával régen egy kis kedvencem volt. Örülök, hogy újra rátaláltam.

Érdekes megnézni Robert Palmer változását.
Az elsö videón 1978-ból még egész fiatal. Aztán eltelt 27 év, nézzük a második videót. A pali még mindig nagyon jó.... az én izlésemnek és a koromnak megfelelően. :-) 
A zenéje is.




2012. november 1., csütörtök

Zenék, amiket vétek lenne elfelejteni!

Itt van mindjárt az INXS, egy kevésbé agyonjátszott számukkal:

By My Syde