2010. június 30., szerda

Football gets people talking :)

Az alábbi francia filmecske is remekül példázza a foci fantasztikus, az embereket összehozó, összetartó erejét. :) Egy biztos: cél a gól!

2010. június 29., kedd

VM 2010 - Szösszenetek 6.

Ma a 11-es rúgások után kiesett Japán. Az ARD-én (német 1) minden nap megy egy, a VM-el foglalkozó kabaréműsor. A mai adásból a meccsel kapcsolatos szakkommentár: A japán csapatból az a játékos, amelyik elcseszte a 11-est, a jövö héten már az étlapon fog szerepelni.  :))

Hír az egyik mai újságban (nem Bild ;) ) : Anglia a foci anyja. Nem stimmel. Ahogy jelenleg játszanak, maximum a nagymamája. :)


Itt pedig a hírolvasó nagyon a hír mellé csúszott: 
a megoldás Michael Ballack (lenne) :)))

2010. június 24., csütörtök

VB 2010 - Szösszenetek 5

Fantasztikus, de inkább gyilkos meccset játszott Szlovákia Olaszország ellen. Csak Robert Vittek (jól ismerjük, természetesen játszott az 1FCN-nél :) )  2 gólt rúgott a 2006-os világbajnoknak!
Nagyon tetszett a szlovákok játéka, küzdöttek tisztességesen és szép focit játszottak. Szlovákiával szinte senki nem számolt, olyan kis esélytelennek látszottak. A csapat se számított ekkora eredményre, ezt jól tükrözik a meccs utáni könnycseppek az edző arcán és a Robert Vitekkel készített interjú: 
A riporter azt kívánta megtudni, hogy mégis mire számítottak a szlovákok, hogy fog szerepelni a csapatuk? Viccesen feltette ezt a kérdést is  "Mikorra foglaltak visszafelére repülőjegyet?":)
Vittek: "Szombatra." (és vigyorgott)
Riporter: "Már melyik szombatra, a VM vége utáni szombatra?"
Vittek: "Nem, erre a hétre szombatra!" :))))
Riporter:  "Na, akkor a jegyeket ezt át kell tetetni későbbre!"

Micsoda sikerélmény lehetett ez az egész ennek a szlovák csapatnak, el tudom képzelni! Az esélytelenek bizonyosságával rendelték meg a röpcsijegyeket, mi úgyse jutunk tovább alapon. Hát nem bájos ez a történet? Sikerült nekik! Szuper!!

Piefke

Ò a kedvenc témám! Ausztria - Németország, az "Ösis" és a "Piefkék", örök ellentéte. :)
Az osztrákok Piefké-nek hívják a németeket, pontosabban a poroszokat. A név eredetéről létezik egy teória. A német-osztrák szövetség 1866-ban vesztett a poroszok ellen a német háborúban.
A Bécstől 20 km-re fekvő Gänserndorfban rendezett katonai parádén ünnepelték a győzelmet és Gottfried Piefke a testvérével Rudolffal együtt vezényelte a zenekart. Bécsiek siettek ki a városból megnézni mi ez a buli,  és a közöttük levő jól értesültektől informálódtak az eseményröl, akik ezt mondták: Jönnek a Piefkék! 
A mondat elterjedt, minden bizonnyal így vált szinonímájává az 50.000 porosz látványának. (Iszonyú lehetett szegény Bécsieknek! :)))
A Piefke a tipikus, korrekt, porosz ember szimbóluma. Kuck a mal do. 
Sértő, lenéző kifejezés, de végül is benne van minden. :) A Steigerung (fokozás) pedig a Piefke Arsch (wienerisch kiejtve: Orsch )... a Piefke segg. (A kisfiam ezt nem találja viccesnek. Azt javasolja, vegyem ki, ez nagyon nem szép, ilyet nem szabad leírni! Mit szólnék, ha engem is valaki simán csak le "arschozna". Teljesen igaza van, de most már hagyom. De azért elnézést! )
Imádom a bécsi dialektust, szeretem a várost is, éltem ott 2 évig. Azóta is csak visszavágyunk.
A bécsi-német-porosz ellentétről, különbözőségről még nagyon sokat kívánok mesélni.

A foci VB kapcsán egy újabb szösszenet. Ugye az osztrákok már eléggé frusztráltak a foci miatt, mindig csak a "nagytestvér" mindig csak ő nyer, ő a jobb, marha unalmas. Ma hangzott el a Radio Wien-ben (kedvenc rádiónk, bár 2 férfi riportertől herótom van ....mindegy, most ez nem téma) a következő mondat. Megkérdezték az utca emberét, mi a véleménye a tegnapi (Németország-Ghána) meccsel kapcsolatosan:

"Wenn die Piefkes Weltmeister werden, werde ich narrisch!" - szóval ha a németek világbajnokok lesznek, megőrülök! :)))))  De ezt originál wienerischben kell hallgatni, a mondat egyből mosolyt csal az arcokra.

2010. június 23., szerda

Foci VM - 2010 Ausztrálok

A kedvenc állatunk Sally. Kicsit agresszív, de hála isten mivel plüssből van, ez nem gond. 
A bármikor elhangzó: Passsd scho (Hochdeutsch: passt schon, Ungarisch: rendben van, elmegy) hallatán Sally rekedt hangján egyből visszaszól: Passssd neeeet! 
Azt hiszem erről inkább készítünk egy videót, úgy majd érthetőbb lesz. :) 
Sally és kenguru barátai szorítottak az Ausztrál csapatnak, annak ellenére, hogy a jó múltkor kiderült egy dokumentumfilmből, hogy az egyik híres Ausztrál vonaton kenguru stéket is felszolgálnak, mert az állat húsa nagyon finom. Sally elsápadt és csak annyit mondott: You ara very hülyék! 
Az ausztrál csapat az intenzív szurkolás ellenére kiesett. Egy emlékfotó a szurkolótáborról.
Sally jobboldalt látható. Tekintettel az agresszivitására, ő nem kaphat sört.

2010. június 22., kedd

Focista interjúk

A VB kapcsán újra eszembe jutott a téma: a német Bundesligában (othon ez a Nemzeti Bajnokság) nagyon sok idegenlégiós is játszik, akik azért nem kenik-vágják 100 százalékosan a német nyelvet. Interjúknál aztán a nyelvi hiányosságokat kipótolják önbizalommal. Persze van aki ennek ellenére, vagy ettől függetlenül szimpatikus. :)

Szimpatikusként itt van mindjárt a "mi" Marek Mintal-unk. A szlovák játékos a nürnbergi  1FCN játékosa. Phantomnak (Fantom) hívják, a feltűnésmentes játéka és aztán az abból született bombagóljai miatt. Marek a Phantom és ahogy a nürnbergi focidrukkerek (Clubberer) transzparensein olvasható: Mintal unantastbar! - azaz Mintal megérinthetetlen! :)
Egy szó mint száz, a frankoknál a fiú közkedvelt. Az se gond, ha nem tökéletes a német tudása! Márpedig az interjúit hallgatva szoktam azért vigyorogni. Marek eleve nem egy retorikai zseni és nem is egy nyelvtehetség, de ahogy már írtam, ez itt senkit sem érdekel, Marek a miénk, Marek megérinthetetlen! :))
Egy gyöngyszemét azért idézném:
"Wir sind 2 Tore geschossen ..." - kb. hogy mi voltunk 2 gólt rúgtunk, de nem igazán lefordítható, mert ez pusztán csak nyelvtan. A németben léteznek igék, amik a múltidejü alakjukat vagy a létezést jelentö "van=sein" igével, vagy az alapesetben birtoklást kifejező "haben"-nel képezik. Azt, hogy melyik ige melyikkel jár kézen fogva, azt meg kell tanulni, de nem nehéz.
Általában a mozgást jelentö igék a "sein" igével, a többiek pedig általában a "haben"-nel képzik a múltidejű alakjukat. . Ùgy rémlik azt is tanultuk, hogy ha az igének van tárgya, szóval rákérdezhetünk, hogy mit csináltunk/tettünk/ akkor habenes. Na  mindegy, inkább nem mennék bele a nyelvtanba, lehet hogy már nem is tudom! :))
A gólt rúgtunk, lehet megtévesztette Marekot, hiszen mozgás! :) De ott a kérdés: mit rúgtunk? Gólt! Szóval a focista megoldása rossz. ...főleg a német fülnek!. :)
A helyes mondat ez lenne: "Wir haben 2 Tore geschossen."
Kérdeztem a családot, hogy ez most nem nagyon ciki a Mareknak? Erre a párom (aki totál német) azt válaszolta, hogy NEM! Egy Marek Mintal azt mond amit akar! :))))) Neki minden el van nézve. Lényeg, hogy gólt rúgjon! :)))

A másik hasonló történet elkövetője Ciprian Marica  (VfB Stuttgart)
Interjú a román nemzetiségű "mesterrel":  "Wir haben 2 Tore geschiss." Ezen már gurultunk a röhögéstől, ugyanis:
A "lőni" ige így néz ki:
jelen időben: schissen  
második múltban: hat geschossen
A  "szarni" (oppardon) igevel ez a helyzet:
jelen idő: scheissen,
második múlt: hat geschissen
Szóval a mondatot akár így is lehetne érteni: Szartunk 2 gólt. Igaz olyan szó, hogy geschiss nem létezik, de hangzásban nagyon közel állt a geschissen-hez és ez mindent vitt. :)))

2010. június 18., péntek

VB 2010 - Szösszenetek 4.

Az algír csapat a  VB előtt Herzogenaurachban (a Puma, Adidas és Lothar Mathäus barátunk városában) edzőtáborozott. A fiúk a tréning mellett játszottak a Greuther Fürth ellen (de ez most nem lényeg), és jártak Nürnbergben is. 
Valamiért rákattantak az arab fiúk a blondie hajra. Meg lehet kérem tekinteni a műveket a fejükön, szerintem baromi rondák! :) Viszont fontos hír, hogy  mindezt egy Nürnbergi fodrász hajtotta végre. Bezony. :)
Barna típusú férfiak szőkére festése, vagy ami még ennél is rosszabb, csak a felső tincsek melirozása, szőkítése brrrrr iszonyat! Sajnos gyakran látok ilyet, de kivétel nélkül az a véleményem, hogy kár értük, az eredeti hajszín mindig sokkal férfiasabb. Valaki elmagyarázhatná, mi az ami a férfiakat arra kényszeríti, hogy csak felül, vagy egy csíkban mint a borz besárgítsák a fejüket?? :)))
Az algírok közül az egyik "áldozat" Ziani. Tessék megnézni, hogy néz ki a feje tetején az a kis blondi pamacs.

VB 2010 - Nürnbergi jelentés

Tapintható az izgalom. Egyre több a zászló a házakon, még az is lelép a munkából és megy meccset nézni, aki úgy különösebben nem rajong a fociért, sőt olyan barátnőm is, aki egyáltalán nem ért hozzá! :) Ez alól itt nem lehet kivonnia magát senkinek se. Benne van a levegőben. Szerintem jó. ;)
Sajnos kürtöket is hallani olykor-olykor,  nem kell Afrikáig menni. 
Az 1FCN már közzétette a vuvuzellát tiltó rendeletüket. Teljesen igazuk van! Ez egy nagymúltú sportklub egy fantasztikus fanklubbal. A Klub azon a véleményen van, hogy az igazi hangulatot továbbra is csak a szurkolók énekével, verseivel tudják elképzelni, nem értelmetlen hangos tülköléssel. Vuvuzula betiltva a stadionban. Yes!
A szomszéd lépcsőházban a 10 db meglevő kis német zászló mellé felkerült egy bazi nagy is. Képet majd csinálok róla, kabaré. ;)
Az egyik itteni Sparkasse dolgozói a mai napon kivétel nélkül mind fekete-piros-arany színekben pompáznak. Az utcán egyre több ember veszi az irányt a Public View-ingok felé, mindenki a nemzeti színekben. Ma egy kutyus is német színekben pompázott, ráhúztak szegényre egy trikót. :)
A kisfiamnak most is kézilabda edzése lenne, de az edző felhívott és mesélte, hogy viszi magával a PC-jét és egy "beemert" (nem tudom hogy írják, olyan kivetítő féle) és együtt fogja a csapat megnézni a meccset. A kérdése arra vonatkozott volna, hogy egyetértünk-e, vagy inkább szeretnénk, ha rendes kéziedzést tartana a fiúknak.  Ha-ha-ha!! :)))) Kérdés volt? 
Hajrá Németország!  :)

2010. június 17., csütörtök

Vuvuzela az Afroduda

Azt mondta a kedvenc rádiósom, hogy a tegnapi 3:0-ás vereség nem volt véletlen! A dél-afrikai csapat megérdemelten veszített, bosszú volt! Igazságos bosszú azok miatt a sz.....r venezuelák, vagy hogy hívják, vuvuzelák miatt! :)))

Innerer Reichsparteitag

Kiegészítés az előző bejegyzésemhez: az  "innerer Reichsparteitag" érthető okoknál fogva nem általános német szólás. A pártnapok Nürnberg városához kapcsolódtak. Buli volt, happening, sör, kitüntetés volt a párttagoknak, ha eljöhettek a rendezvényre. Egész Németországból érkeztek a hívek, örömmámorban úszva. Korabeli fényképeket láthatunk a már említett Dokuzentrumban (audiós tárlatvezetés van, német, angol és francia nyelven. Sajnos magyarul még nem.) 
A Reichsparteitag (mondjuk ezt a kifejezést már Copy+Pastenezem, mert hiba nélkül nehéz leírnom :))) hangulatát tekintve olyan lehetett, mint a mostani  müncheni Oktoberfest. Igaz, én ez idáig se ezen, se azon nem jártam. :)
Szóval egészen pontosan erre az akkori boldogság érzésre utal a frank mondás és nem másra. Én nem használom, kitöri a nyelvem. :)

VM 2010 - Szösszenetek 3 - avagy az innerer Reichsparteitag

Izgalomra adott okot Katrin Müller-Hohensteinnek, az Oliver Kahnnal együtt Dél-Afrikából jelentkező nagyon szimpatikus riporternőnek a bakija. 
(A Katrinka attól nagyon szimpatikus, hogy Erlangeni származású és igazi Clubberer, azaz szintén 1FCN drukker. Igaz a jó múltkor nagyon nem szerettem őt, amikor Budapestről a magyar-német barátságos mérkőzésről közvetített. Nem kérdéses, nem ő tehet arról, hogy gyönge a magyar foci, de akkor abban a kétszer 45 percben fel tudtam volna őt négyelni az egész Németországgal együtt. :)) 
Miroslav Klose fantasztikus gólja után ez csúszott ki a száján: Klose számára ez a gól egy "innerer Reichsparteitag" lehet. Magyarul szó szerint le lehetne fordítani, de a szólás lényege nem a szavak pontos jelentése, hanem a hozzájuk kapcsolható öröm és boldogság érzése.

És hol a bibi? A kifejezésben! Mert  a  Reichsparteitag =  Birodalmi Pártnapok,  a hitleri időket idézi és a szólás is erre a napokra utal. (Hitler egyik kedvenc városa volt Nürnberg, ide álmodta a Wahnsinniger (őrült) a Birodalmi Pártnapok Területét. Monumentális építészeti tervekből az épületek egy része meg is valósult. Nürnbergben járva mindenképpen érdemes ezeket megnézni, ill. bemenni a Dokuzentrumba, ami jelenleg múzeum és a régi Kongresshalle, azaz Kongresszusi Központ épületében található. Infók magyarul a Wikipédiából )
Ez az "innerer Reichsparteitag" azaz "belső birodalmi pártnapok" egy örömünnep és egy rendkivül gyakori kifejezés a frankoknál. Németország többi részéről nincs információm.  A frankoknál természetesen senki nem vágyik és vonatkoztat Dolfira, ez csak egy szólás, de ahogy írtam nagyon jellemző. 
Katrinnak aki tipikus Frank ez aztán kicsúszott a száján. Volt egyből tiltakozás, felhördülés, o got o got o got, hogy lehet ilyet mondani, ott van ez a Klose gyerek aki lengyel származású.... lengyelek és Reichspartei.. jujujujjjjj! :)) A ZDF is mélyen sajnálta a nyelvi kisiklást, Katrin is már elnézést kért, és közösen biztosították a népet arról, hogy többet nem fog előfordulni. 
Mindegy, a lényeg az, hogy végre gólt rúgott a Klose! :) Hogy mit érezhetett utána? Majd a Katrin megmondja! 

VB 2010 - Szösszenetek 2

Hazaküldték a szerbek egyik sportriporterét, az elkövetett orbitális hibája miatt.
Ugyanis a német-ausztrál meccs kezdetén szegény azt mondta, hogy a német csapatnál változás van, Robert Enke sérült, ezért helyette más áll a kapuban......

Allmächd! Egy sportriporter hogy ilyet mondjon! Ùgy tünik nem ápdételte a szoftverét és ebből lett a leégés. Robert Enke öngyilkos lett 2009. novemberében. A tragikus hír bejárta egész Európát, de a jelek szerint a szerb kommentátorhoz nem jutott el, vagy nem állt össze neki a kép. Ciki.
Robert Enke öngyilkosságáról tavaly én is írtam:

Találtam németül is infót a bakiról: Itt

VB 2010 - Szösszenetek 1

Angelos Charisteas (a frankoknak csak "Harry") az eddigi legdrágább játékos, aki az 1FCN-hez, a nürnbergi csapathoz került. 2007-ben 2,5 millió eurót fizettek a csatárért.  (tessék kérem összehasonlítani az árat mondjuk a  Gomezével, akiért az általam nagyon utált Bayern München 25 milliót fizetett. Ès még csak nem is játszhatott, kispados volt! :))
Szóval jött Harry a Club-hoz (fränkischül: Glubb) nagy reményekkel. Nálánál is nagyobb reményekkel csak a szurkolók rendelkeztek. Aztán valami történt. Harry a csodacsatár elfelejtett futbalozni. Borzalmas teljesítményt nyújtott, csalódást okozott.  Sajnos még mindig az 1FCN játékosa, nem tudják elpasszolni, valószínűleg senkinek se kell.......
Charisteas - aki különben görög állampolgár -, bejutott a görög válogatottal a Dél-Afrikai futballvilágbajnokságra. Az első meccsüket Dél-Korea ellen játszották, de sajnos az egész görög csapat azt a szinvonalat hozta mint Harry. 2:0-ra kikaptak. 
Most, hogy már ismeritek Harryt és Harry Clubbhoz fűződő viszonyát, meg fogtok érteni engem a nürnbergi focidrukkert (igaz csak light-os! :) a következőkért:
Adja az ég, hogy Charisteas a VB-n gólt tudjon rúgni! Akármilyet! Akár lesböl, akár potyát, mindegy! Ha ez megvan, talán valakinek mégis kell, elviszik, még az is lehet, hogy adnak érte egy pár márkát. :)))

infók: Bildzeitung, és persze innen: http://www.fcn.de/home/

2010. június 16., szerda

Miért piszkáltam már megint a blogom külsejét?

A blogger tehet róla (nanáá, majd én .. bruhhaha :). Minden egy pofábamászóan feltűnő felhívással kezdődött. Amint bejelentkeztem, már nyomult is a hír az új funkcióról, a sablonok szerkesztésével kapcsolatban, trallala, már nem tudnám felidézni. Hát én ugye klikk, mert kíváncsi a néni.
Amit láttam tetszett. Oké, cseréljünk blogmustert! Kicseréltem a korábbit. Jó lett. Schee.
Hoppá, gond van, a headerkép az előző mintához tartozott, azért az nem illő továbbra is felhasználnom.
Vegyük le!
De mi legyen helyette?
Jössszasz, ez gond, de nekem most nincs kedvem új képecskék kereséséhez!
Vegyünk elő egy már meglévő komplett csomagot!
Ugy van!
Es ezzel el is ment az egész napom.
Próbálgattam, a már meglevő, ill. frissiben és melegében letöltött mintákat.
Az úgy működik, hogy egyszerűen feltöltjük ide az új minta HTML programját a gépünkről, de semmiképpen nem mentjük, csak pusztán egy előnézetet kérünk!!! Ez azt jelenti, hogy maga az új minta, a változtatások nem kerülnek mentésre, viszont az előnézet funkcióval megsasolhatjuk, hogy nézne ki a blogunk, ha éppen ezt a blogmintát választanánk.
Ìgy játszottam ezt  korábban. :)
De tegnap már új szabályok voltak érvényben.
Nem tudom miért csinálta ezt így a blogger (bár lehet, hogy nem szándékos kicseszés csak egy technikai hiba), de az összes változtatást, még mielőtt a "sablon mentését" magam is kívánnám és jóváhagynám, a rendszer már elmentette, felülírva mindig a legutolsót. :)
Há´ mit mondjak? :) Nagyon kicsesztek velem.
Ezért variáltam annyit, mint tót a vadkörtén.
De megállapodtam. Most ez tetszik.
Nem kívánok változtatni.
Persze ha ................... :)))))
 
Nem vagyok irígy, megosztom veletek is, hol találtam klassz kis mintákat:például itt: http://btemplates.com/

2010. június 15., kedd

Foci VB

4 éve Németország is a vendéglátó országokhoz tartozott. Itt Nürnbergben is játszottak világbajnoki meccseket, a hangulat a városban leírhatatlan volt. Nekem nagyon tetszett! 
Emlékszem egyszer a pirosnál álltunk, amikor a járdán feltűntek (már meg nem mondom melyik ország) szurkolói. Nem angolok voltak, azok a belvárosban ittak, de hogy!!!! Volt egy angol pali, aki rövid időn belül lehörpintett 17 korsó sört az egyik Hauptmarkti egységben. Aztán az anyag pillanatok alatt vissza is jött. Mind a 17 korsó. De ez hozzátartozott az akkori flairhez, az atmoszférához, ez kérem teljesítmény volt, "Leistung", becsülendő dolog! :)  Happening, németek, angolok, hollandok együtt, sírva, nevetve, piálva ...... FOCI VAN!!!  :)   Különben ezt a storyt a héten hallottam a kedvenc riporteremtől, aki ezt a végül tényleg végtelen primitív dolgot úgy tudta elmesélni, ahogy az 4 éve történt, az akkori körülmények között. Az egy más helyzet volt. :)

Na vissza a szurkolóinkhoz, akik jöttek, lengették a zászlóikat és integettek mindenkinek! Annyira jópofa dolog volt, mindenki, de tényleg mindenki a közelben és távolban kurjongatott és integetett vissza az emberkéknek, a legszívesebben ölbe vettük volna mi is őket! :)))

Jelenleg a hangulat ahhoz képest kispályás. De már van egy-két jel.
Képek a még nagyon gyér zászlós felhozatalról:

Kinézek balra:
Kinézek jobbra:
Itt pedig egy autó. Ezen talán egy kicsit sok a zászló:

Rövid helyzetjelentés

Nehéz megszakítani a komolyság vonalát, de muszáj! :)
  • elkezdődött a foci VB,
  • valamint elcsesztem a blogom külsejét.  

2010. június 12., szombat

Ùgy érzem passzol a jelenhez :)

Reiki ..... most már végigmondom

1994-ben kaptam meg az első beavatást, aztán fél évvel később elvégeztem egy ismétlőt, amivel szerintem egy nagyon kisszámú csoporthoz tartozom. :) A többség a Reiki 1 után alig várja a Reiki 2-őt, azaz a második beavatást, én meg azt mondtam, hogy nekem ehhez idő kell. Szeretnék rá megérni és lehet hülyén hangzik, de méltó lenni rá. Kétségeim voltak magammal, mivel ez idő tájt buliztunk is rendesen :)), cigiztem is, mert az olyan nagylányos, úgy gondoltam, hogy az életvitelem (pedig de jóóó volt, istenem!! :))) nem harmónikázik ehhez a komoly dologhoz, hiteltelen lenne, ha mondjuk két, három .... wiskykólával és cigarettával a kezemben magyaráznám másoknak, hogy micsoda klassz dolog ez a Reiki! Pedig ez volt a helyzet. A Reiki egy csoda.
Hasonló gondolatokkal küzdve megállapítottam, hogy mégiscsak menni fog, hiszen az már nagyon jó jel, hogy egyáltalán ilyeneken problémázok. :) István elfogadta az ismétlős jelentkezésemet, de annyit mondott, hogy nekem már a kettesen lenne a helyem. Nem tudom, én úgy éreztem még korai lenne.

1995-ben aztán végre Reiki 2!! Akkor már tudtam, hogy ez most már teljesen az enyém. :) 

By the way, nagyon ki vagyok éhezve egy újabb reikis találkozóra, úgy érzem, hogy az életem jelenlegi teljesen reménytelen szakaszában (jó, javítok, reménytelennek tűnt, de összeszedtem magam és már látom a megoldásokat :)) itt nagyon sokat kapnék. 

A Reiki alázatra is tanít azzal, hogy odafigyelünk a másikra, elfogadjuk a másikat. Emberek nagyon közel kerülnek egymáshoz. Természetesen mindenkit nem lehet szeretni, sőt  ...... ajajajaj de kekec is tudok lenni, sajnos nagyon tudok utálni olyanokat akik engem megbántottak... :(, de azon kell igyekeznünk, hogy megtanuljuk akceptálni a másikat! Nekem ezen a területen komoly nehézségeim vannak, másokhoz képest évekre, ha nem karmákra vagyok lemaradva. :)))) 

Istvánnak sok könyve jelent meg eddig. A weboldalán lehet közöttük is mazsolázni. http://www.reikikun.hu
Ez volt az első.
Ez pedig a második: 
Figyelmetekbe ajánlom az oldalán levő összes információt. Az írásokat is. :) A fényképek között felfedeztem egy-két nagyon kedves régi ismerőst. A volt főnököm és Márta a felesége mind a régi, mind az új képeken látható ...... ez sem véletlen. :)
Mindenkinek akit érdekel a téma, szeretne közelebbről megismerkedni a reikivel, Istvánt ajánlom.
Teszem mindezt őszinte meggyőződéssel,
szeretettel,
Reikis öleléssel.

2010. június 11., péntek

Tovább a Reiki útján

A reiki 1-el elindultam egy olyan úton, amiről már tudom, hogy az én utam. Csak kanyargós. Néha zsákutcákba kerülök, néha nem veszem észre, hogy merre is megy tovább. Pedig az enyém.
Nem aggitálni szeretnék, hiszen annak akinek ez nem az útja, az nem is fog vele találkozni, akinek pedig igen, az nélkülem is rá fog találni. :) Nem írok magáról a reikiről, ezt nálam nagyobb tudású emberek már megtették, minden hozzáférhető a neten.

Amiről beszélni szeretnék, azok a személyes tapasztalataim. A saját találkozásom a reikivel és a hatására bekövetkezett változások lelki, szellemi szinten. Nem vagyok vallásos, sőt riaszt az egyház, a papok, az egész merev rendszer. (jut eszembe: a család nagyszámú német vonalának elképzelésétől homlokegyenest eltérő véleményen voltam a gyerekem elsőáldozásával kapcsolatosan, erről is majd írok.)

Vissza a reikihez. Ahogy írtam,nem vagyok vallásos, de hiszek. Hiszek valamiben és azt hiszem eléggé megkönnyítette a helyzetemet az a sok kép, szobor, nem kellett nagyon erőlködnöm a képteremtésben, Istent, vagy a Magasabb Intelligenciát, nevezzük bárminek úgy látom én is, ahogy mások is, a klasszikus emberi ábrázolásban. Benne hiszek, pontosabban hiszek ennek a valaminek a létezésében, az összes történetben (biblia) viszont nem. Nem is érdekelnek. Kell, hogy legyen valami "központi" Jóság. Kell, hogy valakitől kapjuk a lelkiismeretet, a boldogság érzetét, azt a plusszt, amivel jó élni, amiért érdemes élni. Ebben hiszek és ezt a dolgot kapcsolom össze én is az Istennel. Keresővé váltam, hiányzott valami, de azt tudtam, hogy a klasszikus vallás nem az amit keresek, az nekem nem ad semmit, nem érzem az őszinteségét.
Aztán rámtalált a Reiki, ami pont ennek az általam hiányolt és keresett valaminek a létezését erősítette meg, amihez a reikis tudás, annak eredője, filozófiája, története is kapcsolható.
Számomra a reiki: Szeretet. De ezt most nagyon leegyszerűsítettem, hiszen ennek az egy szónak van milliónyi nyúlványa: gyógyítás, boldogság, egészség, emberi kapcsolatok, törődés és még nagyon sok mindent felölel. De a szeretet mindenben ott van. A reikis avatásokon, azon a bizonyos hétvégeken, amikor összegyűltünk, együtt voltunk, ott szinte tapintható volt a szeretet. Jó volt ott lenni.
Rádásul István (Kun István) egy szenzációs pali, humorral megáldott. A tudása pedig lenyűgöző. Rengeteget kaptunk, tanultunk tőle, de ahogy ő egy a részemre küldött magánlevelében írta, ő is szívesen emlékszik ezekre a napokra ott Győrben, ő is nagyon sokat kapott és tanult tőlünk. Egy mester, aki köszönetet mond a tanítványainak .....na, ilyen ő. Ugye szeretnivaló? :)
 Kun István Reiki-mester
javaslom az oldalát: http://www.reikikun.hu
és itt el lehet olvasni a saját történetét

2 héttel ezelőtt a kálváriám csúcsán, ő volt az a személy akihez segítségért fordultam. Nem kellett, hogy válaszoljon, nem volt mit. Én kértem, és biztos voltam abban, hogy hozzá fordulhatok így 15-16 év után is. Tudtam, hogy meg fog hallgatni és segíteni. Mit tud ő segíteni? Ò nagyon sok mindent! A szeretettel, a reikivel, visszaadhatja újra a már majdnem teljesen elveszített hitemet, akár még gyógyíthat is, de ebbe a részbe inkább nem mennék bele. Pedig lehetne egy kis marketinget összedobni: jöjjön Ön is Reiki-re megéri! A beavatások után garantáljuk a kézrátételes, ill. a távgyógyítás képességét, amivel gyógyíthatja saját magát, de még a távolban élő ismerőseit is! :))) Különben nem vicc, nagyon sok embert a Reikiben csak ez a rész érdekel és vonz, pedig ennél sokkal fontosabb, magasabb szintű tanításokról van szó. De ahogy írtam nem akarok prédikálni, esetleg csak egy kicsit felkelteni a figyelmet :), ennyivel tartozom én is.

2 hete csütörtökön, 16.15-re volt időpontom a nőgyógyásznál. 15.30-kor megláttam egy látogatót a blogomon onnan Kaposvár környékéről. Azt hiszem egy kicsit kijöttek a könnyeim is ..... tudtam most már minden rendben. :)
----- még  mindig nincs vége, lesz újabb folytatás :)) -----

2010. június 10., csütörtök

Reiki

Ugye írtam, mennyire be voltam rezelve a feltételezett betegségem miatt? Ott lóbáltam a lábam a kétségbeesés szikláján a teljes összeroppanás szakadékja fölött és igyekeztem úrrá lenni a halálfélelmemen. Újra mindent átgondoltam, hogyan segíthetnék magamon? Mit kéne csinálnom, mi lehet a megoldás? Aztán rájöttem, hogy az idő nagyon kevés, másrészt hibás vagyok abban, hogy nem éltem eddig is a megoldással, azzal a 2 fantasztikus kinccsel, amiket hosszú évekkel ezelőtt jándékba kaptam. Most az egyikről írnék. Ez a Reiki.

Fiatal macska koromban történt a találkozás. 25 körül jártam, előtte az ilyen témák, mint ezoterika, parapszichológia, agykontroll egyáltalán nem érdekeltek, de nem is nagyon találkoztam velük, teljesen más dolgokkal voltam elfoglalva. :)  Aztán elkezdtem problémázni, amihez sikeresen produkáltam testi tüneteket is. Még kivizsgálásokra is hajlandó voltam. Komplett belgyógyászati kivizsgálás, a la kórházi bentfekvéssel!
(ehhez kis kitérő: jellemzi az akkori gondtalan és vidám, "buli vaaan!!!" életemre, az egyik akkori barátom látogatása a kórházban, aki egyből a hamutartót kereste a szobámban. )
Nem is a vizsgálatok voltak túlzottan kellemetlenek ....na ja, azért ha belegondolok ..., hanem a felkészülés előtte. Ugyibár mindennek üresnek kellett lennie előttük úgy bélszinten. :) Volt ott innivaló, meg tessék kérem velem jönni a beöntőbe ..... :))

A zárójelentésen pedig az állt, ahogy mindig is: minden negatív és megjegyzésre került a vegetatív idegrendszer. A barátnőm apukája körzeti orvos, ő is átnézte a papírjaimat. Àtolvasta, majd hozzám fordult és megkérdezte.
- Tudod mi áll benne? Az, hogy 100 évig fogsz élni!
 Nevettem vele együtt, de azért az egészet nem hittem el, hiszen annyi minden bajom van. :)

Egy belgyógyász főorvos doktornő akivel nagyon jóban voltam (egy műkörmöshöz jártunk :))) próbált meg a lelkemre beszélni. Azt mondta, hogy ezeket a vizsgálatokat ő napirenden csinálja meg embereknek, de higgyem el, nem játékból rendelik el, hiszen meg kell állapítani a bajok okát és ők tényleg betegek! Viszont hozzátenné, hogy mivel pontosan ismeri ezeket a vizsgálatokat, ezért neki ezeket a büdös életben nem fogják megcsinálni, nem engedi. :)
Egyet pedig vegyek nagyon komolyan, jót akar nekem: tapasztalatból mondja, orvosként, hogy azok az emberek akik állandóan rettegtek egy betegségtől, ill. különböző tünetekkel voltak elfoglalva, azok sajnos ezeket, ill. más súlyos betegségeket általában meg is kapták. Beteljesítve a sorsukat. Nem szabad ennyire komolyan venni a dolgokat, nem szabad ennyit aggódni. Andika maga egy olyan okos, értelmes nő, tessék az ilyeneken úrrá lenni, mert hosszútávon ennek nem lesz jó vége.

Na, szóval rájöttem, hogy nekem orvos nem tud segíteni, kézbe kell vennem az öngyógyításomat. Változnom kell, de mit csináljak?? Innen indultam. Aztán jöttek a véletlenek, amikről ugyebár az ezoterikus témák ismerőjeként megtanultuk, hogy márpedig a véletlenek nem léteznek. Mindennek így kellett lennie. A volt főnököm se véletlenül volt akkor a főnököm (mára már Reiki-mester és kineziológus és...és... és) nem véletlenül kereszteztük egymás útjait. Egy nagyszerű embert ismertem meg a feleségével, az anyukájával és a húgával egyetemben. Mitől nagyszerű valaki? Attól, hogy jó. Attól, hogy ember. Mindenkivel. Mentes minden rosszindulattól. Emil ilyen volt és ilyen ma is, de ezt akkor nem tudtam. Az ilyen dolgokat csak később ismerjük fel, hiszen ezek láthatatlanok. Egyszer csak rájövünk, hogy jééé, vele minden olyan sima volt. :)

(1992-ben elvégeztem Dr. Domján Lacinál az agykontrollt, amire jól emlékszem, a tanfolyam két egymást követő hétvégéjén 3 méterrel, aztán a következő hónapokban már csak 30 centiméterre, de akkor is a föld felett jártam!!! Fantasztikus dolog, de erről majd máskor.)


Emil javasolt nekem egy győrújbaráti természetgyógyászt, akihez eljártam. Magdinak hívták és kiváló diagnoszta volt. A gondjaimat pillanatok alatt felismerte, ő is csak biztatott, vágjak rendet a fejemben! Vele kapcsolatos egy újabb "véletlen", mivel szólt, hogy már hónapok óta le van foglalva neki egy hely egy ezoterikus tanfolyamon, de sajnos nem fog tudni elmenni oda. Arra gondolt, elmehetnék én oda, átvehetném a helyét. Azt mondta, hogy biztos benne, hogy nekem az jót fog tenni.
Kicsit aggódva kérdeztem, hogy mi lenne az?
Reiki.
Aha.Az mi? Hallottam már róla, de ismerni nem ismerem. Tényleg elmenjek? Fog az nekem segíteni, hiszen már elvégeztem az agykontrollt is .....
Magdi csak mosolygott.
Hát így történt, pontosabban így kezdődött. 1994. Megérkeztem Kun István reikimester Reiki 1-es kurzusán, innen egy újabb történet veszi kezdetét.
---- folytatása következik ------

Addig is a képek, az okleveleim:


2010. június 9., szerda

Mummus

Nem is tudom miért nem mertem leírni, nevén nevezni azt a betegséget, amitől úgy rettegtem. Ez volt a méhnyakrák  Talán attól féltem, hogy azzal, hogy már nemcsak gondolatban jelenítem meg, hanem le is írom, azzal energiát kap, materializálódik, kvázi megteremtem. Mit csináljak, ez egy mélyen rögzült szokás, az agykontrollon tanultam még anno 1992-ben. :)
Hála isten elmúlt minden, igaz a múlt héten pénteken még gyöngyöző homlokkal és harmónikázó térdekkel, az őrület (na jó, azért már sokkal nyugodtabb voltam, szóval már csak a félőrület) határán fel kellett hívnom a doktornőt egy laboreredmény miatt. 11.45-kor kellett őt felhívnom, nem is emlékszem arra mi történt ezekben a percekben, egy másik dimenzióban jártam, mégpedig olyanban, ahol nem szokás gondokodni, jelen lenni. :)
A tenyeremben majdnem megolvadt a mobiltelefon, kiszáradt a szám. Az idegességtől olyan vörös kiütéseket produkáltam az arcomra, amiket ember addig nem látott, véleményem szerint újabb fejezet lehetne az orvosi szakkönyvekben. Az asszisztensnő kérte, hogy 15 perccel később hívjam a dokinőt, mert még páciense van. A következő 15-20 percről inkább nem mesélek, nehogy valaki ne tudjon aludni a rémálmoktól! :)

Hívásismétlés, kapcsolás és várakozás a doktornőre, akiről pontosan tudtam, "láttam", éppen akkor veszi maga elé a kartonomat és tanulmányozza a laboreredményt.
Iszonyat....
iszonyat a köbön ........
ezt nem lehet kibírni ....
aztán beszélgetés a doktornővel és visszatérés a jelenbe:  minden rendben!!!! :))
A tüneteket az elmúlt időszak nehézségeinek, a stressznek, a megrázkódtatásoknak köszönhetem. Jó lesz vele vigyázni, az első legfontosabb dolog, hogy megnyugodjak.
Jó.
Majd igyekszem. :)

2010. június 5., szombat

Bicikli és James Hunter :)

Sietek vissza mesélni, de mivel 1 napja kitört nálunk a nyár, mást nem csinálunk, csak biciklizünk. Fantasztikus dolog ez a bicici, de isten bizony csak ilyenkor tudom élvezni, amikor mosolyog a nap is! D-vitamin gyerünk! :))
Addig is a kedvencem egyik régi nótája:

James Hunter akit ekkor még Howlin Wilf-nek neveztek :)  és a the Vee Jays: Summertime

2010. június 3., csütörtök

Hal a szatyorban

Régen oltári jókat vigyorogtunk az ilyeneken: 
Hogy érzed magad?  
- Mint hal a deszkán.  (vagy, mint hal a szatyorban. ) :))) 
Az alábbi képen is halacskáé a főszerep. 
Messzire már nem megy ő se. :) 
kép: Jan Gropp / aboutpixel.de

2010. június 2., szerda

Az orvosnál

Természetesen Bajorországban 2 hetes pünkösdi szünet van, a dokinénim június 7-ig szabin, a közelben rendelő szakorvosok szintén szabin, vagy éppen úgy tele, hogy esély se volt arra, hogy valamelyikhez eljuthassak. Aztán sikerült időpontot kapnom egy, a dokim helyettesítését is ellátó szakorvosnál. Rettegtem. (Tudom, már legalább háromszor írtam le ezt a kifejezést, de ez a legkifejezőbb az akkori állapotomra. A sima félelemtől már messze jártam.) 
Iszonyú volt a várakozás, a vizsgálat alatt a "jézusom, mit láthat, mit tud megállapítani ....", de valahogy akkor is bíztam a saját teóriámban. Ugye azt nem lehetett "elképzelnem", hogy minden rendben van, mert nem volt minden rendben, ennek megvolt a megfelelő "materializálódott" formája, de arra, hogy az mi és miért, arra volt a tökéletes elképzelésem. Az általam ismeretlen dokinéni egyrészt nem is volt túl szimpatikus, másodszor ki is hallatszott amit az asszisztensnője rólam mondott (az adatok felvételekor elmondtam neki, hogy nagyon félek, mert az interneten .......blablabla) és erre a dokinő értetlenkedése (jó vicc, az interneten néznek utána, milyen hülyeség, kiváncsi lennék hány szakorvos van online, aki választ adhat, meg különben is, .....blablabla,) hát mit mondjak, már ilyen "hüleként" elkönyveltnek hívtak be a pokolba. :)  A dokinő, aki 2-szer is kihangsúlyozta, hogy ő csak helyettesíti az én orvosomat (ilyenkor én persze mindig elnézést kértem a zavarásért :))) ), érezhető volt, hogy haladni szerette. Nagyjából figyelt, de inkább bele volt merülve a kartonomba, amit korábban a szerintem ránézésre 16 éves asszisztensnője állított ki a velem folytatott 3 perces beszélgetés kapcsán. Ùgy voltam vele, hogy majd inkább a doktonőnek elmondom az egészet, mert hülyeség dátumokat, meg akkor mit észleltemet elmesélni kétszer. Az asszisztensnek a fő pontokat említettem, a dokinőnek pedig szerettem volna a bekezdéseket is. :) 
Márpedig eleinte úgy tűnt, nem fogja hagyni, igyekezett volna, na nézzük akkor meg ..., de én nem hagytam magam. Előadtam a teóriámat, mutattam a hozzá tartozó feljegyzéseimet és kezdte érdekelni.
Jóvannna, most már nem  húzom tovább, megmondom ki a gyilkos!
A dokinő véleménye: igazság lehet az elképzelésemben, úgy lesz ahogy gondoltam. Semmi gyanusat nem lát, semmi nem indokolná azt, hogy kórházba küldjön. A dolog teljesen normális, előidézője a stressz, az elmúlt időszakban átélt problémák. 

Azt nem mondom, hogy teljesen megkönnyebültem, csak annyi volt tuti, hogy nem vagyok halálos beteg. Ès ne tudjátok meg micsoda felemelő érzés! :)) A héten pénteken kell még felhívnom egy eredményért, de úgy érzem nem lesz gond, mivel az eredeti problémám a (már megint gyüvök a teóriámmal, de ez van :) ) a teóriámnak megfelelően a múlt hét vasárnapján el is múlt. Azóta persze még nem nyugodtam le teljesen, állandó izgalommal figyelem, ellenőrzöm magamat, kicsit azért izgulva, nehogy újra az legyen. 
Pár napja furán köhögök. :)))) Ùgy döntöttem nem nézek utána a neten! :))

Ìgértem azt is, hogy elmesélem kihez fordultam még segítségért. Meg fogom tenni. De ez már egy külön történet. Az illetőnek is (még) tartozom ennek a megírásával. ;)

A félelem folytatása ..

Ùristen, mi lesz velünk? Ez volt a bumerángként visszatérő gondolat. Nehéz ám bármiféle megoldást, kiutat elképzelni és klasszul azt vizualizálni, ha egyik sincs. Reális, elképzelhető terv híján álmodni se lehet. Aludni meg főleg nem. :) A legrosszabbak azok az éjszakák, amikor még a legvadabb álomban se érzem magam biztonságban, mert az aggodalom onnan is kirángat, felébreszt. Éppen a gyilkos elől menekülök, amikor kitör az álombeli tehetetlen pánik. Mindenki ismeri, a legnagyobb erőfeszítés dacára se tudunk tovább lépni, főleg nem elrohanni. Kiabálni szeretnénk, figyelmeztetni másokat, segítséget kérni, de bármennyire is erőlködünk, nem jön ki hang a torkunkon. Ilyenkor megváltás, ha felébredünk, vagy valaki (aki már nem bírja elviselni az nyöszörgésünket ) felébreszt. Nekem nem. Ha felébredtem, akkor egyből érkezett a gyomorrándulás, hozzá a szokásos gondolatok, a variálás ezerrel, mi lesz most, hogyan oldjuk meg ezt a helyzetet .... én inkább kértem volna vissza a gyilkosomat, vagy a boszorkányomat! :) Még velük is kellemesebb volt.

Aztán itt vannak a jól ismert mondatok:  "belebetegedett a gondjaiba", "az összes szervi probléma lelki eredetű", "ha megbomlik az összhang, a harmónia, könnyen beteggé válhat a test is a lélek után", "az idegrendszert ért sokk, bánat leképeződik a fizikai testben, ami sokszor bizonyíthatóan felelős a halálos betegségek megjelenéséért".  Na ezektől se voltam túl nyugodt, mivel hiszem, hogy igazak. Igyekeztem nem gondolni ilyenekre, sőt örültem, hogy legalább a betegségek megkímélnek, de valahol ezek is csendesen megfordultak a fejemben. Igen, a félelem szerintem ott van mindenkiben, főleg akkor, amikor az életünk egy embertelen nehéz részhez ér. Ilyenkor ezeknek a dolgoknak sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, hiszen már mindentől rettegünk. Amíg minden okés, addig még a gondolata se merül fel egy lehetséges komoly betegségnek.

Durván 2 hete figyeltem fel valamire, ami nem teljesen illeszkedett bele a szokott "műsorba". Először csak fura volt, aztán úgy tűnt elmúlt. Aztán újra, aztán mást is észleltem, aztán újra elmúlt, aztán ahogy teltek a napok egyre jobban belelovaltam magam az izgalmakba, megállapítottam, hogy valami nagy baj lehet. Elkezdtem utánakeresni az interneten. Hiba volt? Lehet.
Az összes találat, ami a szimptómáimmal kapcsolatosan találtam, az sajnos a legrosszabbat, egy gyilkos kórral kapcsolatos betegséget írta le. Ùgy emlékszem 2 napon keresztül nem is voltam magamnál a rettegéstől. Persze, hogy olvastam azt is, hogy a tüneteket kiválthatja (sőt, elég gyakran elő is fordul) szimpla stressz, problémák, hormonális kever-kavar, de nem tudtam elszakadni a legszörnyűbb diagnózistól.
 - kis kitérő: Rettenetesen féltem a kis életemet, úgy szeretnék még sokáig élni, a pénz tényleg le van tojva! :) A kisfiamat még nagyon sokáig szeretném látni, imádjuk egymást. Istenem ahogy mondja, hogy anyuciiiii! Így magyarul! :) - 
Ahogy egyre inkább tudatosult bennem a dolog, kezdtem az állati ijedtség mellett valamiféle kiutat keresni. Felállítottam magamnak egy teóriát, amit úgy nagyjából alá is tudtam támasztani. (Nem írom le ide, de ha valaki érintett, vagy csak kíváncsi, annak nagyon szívesen megírom. Persze az egész csak a 2-el kezdődő személyi számok tulajdonosait érinti.)

...mindjárt mesélem tovább a történetet. A következő állomás:  Az orvosnál