2015. február 23., hétfő

Költözik a blog!

A gyerekem szerint saját veboldalra van szükségem.
Azt mondtam nem.
Ő azt mondta, de.
Aztán elgondolkodtam rajta és azt mondtam, de jó!
És megcsinálta. 

Így történt, hogy átköltöztem egy új címre. Mostantól a következő címen találhatjátok meg az embermeséket: a www.embermesek.de

Örülnék, ha ott is felkeresnétek!
Andrea  
 

2015. február 13., péntek

A Nürnberg-i Hauptmarkt 1/2.

Régóta terveztem írni a túristák által annyira szeretett nürnbergi Hauptmarktról, amit, ha a túristák ott vannak én nagyon nem szeretek. De egy ropogósan hideg, minden jézuskát, nyulat és bioételt nélkülöző (tehát vásár-, és egyéb kirakodás nélküli), egyszerű, mezei vasárnap délidő táján, akkor szeretem! Akkor csak a miénk. Se csoportok, se lökdösődés. Ilyenkor jó a bámészkodás.

A Hauptmarkt, azaz a Főtér

A Schöner Brunnen és a (szerintem sajnos) lebontott Kolonnaden 1880-ból
forrás: http://www.petraschuster.de

A téren álló legrégebbi épitészeti emlékek a Schöne Brunnen (Szép Kút) valamint, a templom (Frauenkirche). Németország legrégebbi könyvkereskedésének, a "Korn und Berg" -nek is ezen a téren található a székhelye.

Csak lestem, mert korábban nem tudtam, hogy a középkor elején, ez az egész terület egy bazi nagy mocsár volt, a helyi folyócska, a Pegnitz folyóágya.  (A fiam értetlenkedett ugyan, hogy hogy nem tudtam, ők ezt már réges-régen tanulták az iskolában. Tja, én nem jártam bajor gimibe.) Az egyik császár kicseszésből adta a zsidóknak ezt a rossz minőségű és értéktelen területet, aztán nézett nagyot: a fifikás zsidók az egész mocsarat lecsapolták, kiszárították.
1349-ig az egész tér és a környéke képezte a Zsidónegyedet. Nehéz elképzelni, de ezekben az időkben, a mostani Frauenkirche (ennek karzatán tartja minden évben híres Prolog beszédét a nürnbergi Chritskind, amivel a Nürnberger Christkindlesmarktot megnyitja) helyén egy zsinagóga állt. Ezt a zsinagógát és a  környező zsidó házakat 1349-ben, a zsidóprogrom idején lerombolták. Azt beszélik, a zsinagógából megmaradt néhány kő (de az is lehet, hogy kristály), amiket a mai napig fel lehet lelni a Frauenkirche templomban. Bár lehet, ez is olyan helyi legenda, mint a Hitler-szobája a Hotel Deutscher Hof-ban. Tény, hogy Hitler mindig ott szállt meg, de azt a szobát, ami neki alakítattak át, senki nem ismeri. Vagy csak fosnak, nem árulják el, nehogy kiengedjék a dzsinnt a palackból és induljon a neonáci hülyegyerekek zarándoklata a messiásuk szobájához.

A Hauptmarkt 1809-ig ugyanúgy mint ma, kereskedelmi szerepet töltött be, a jelentősebb vásárainak megfelelően kapta a neveit. Nevezték halpiacnak, borjúpiacnak. A nyugati részén nyitották meg 1560-ban a Nürnbergi Börzét, ezáltal a tér a Herrenmarkt (Urak-tere) elnevezést kapta.
1809/10-óta viseli a tér a mai nevét.

A Neptunbrunnen
A téren állt még egy kút, a Neptunbrunnen. Pechére, zsidó művész készítette, ami a Nationalsozialistenesek bögyét igencsak bökte. A kis genyó Julius Streicher (a nürnbergi Gauleiter, akinek neve lépten-nyomon visszaköszön itt Nürnbergben a Dolfi-idők kapcsán) egyértelmű, hogy viszketett minden zsidó eredetű dologtól, a kúttól is, ráadásul azt is nehezményezte, hogy a kút a masírozó katonák útjában lenne, zavarná a parádét, tehát kiadta a parancsot, 1934 júniusában a kutat el is tüntették. (A kút jelenleg a Stadtparkban áll, de lelkes Hauptmarkt-pártolók csapata szeretné visszavitetni az eredeti helyére)

A képen látható a Neptun-kút, de nézzétek meg a háta mögötti, lila körrel megjelölt kis tornyocskát is! Ez a nürnbergi IHK (Ipar és Kereskedelmi Kamara) tornyocskája, nekem csak a kis "nevető faszi". Nézzétek meg, a következő képeken jobban látszik, ez egy arc! A két ablak a szemei, az alatta levő napóra pedig a kis szája, ami mindig nevet. Ez a kis nevető faszi már sok mindent látott. Átélte a háborút, a bombázásokat, az ínséges időket, koncerteket, vásárokat. Onnan fentről figyeli a Hauptmarktot, az embereket és egyre csak nevet.

Ezen a felvételen is látszik, mekkora szerencséje volt a háborúban!

forrás: Nürnberger Zeitung
 



A képen a kisfaszitól jobbra látható egy nagy beton gúla, ebbe "csomagolták" be a "Schöner Brunnent" a háború alatt.
forrás: http://www.f-nietzsche.de/nurnberg.htm
Rengeteg óvóhely, bunker nyújtott menedéket Nürnberg város kincseinek. Hihetetlen, micsoda fantasztikus erő lakozott az itt élő emberekben (is), milyen erős volt a túlélésbe, az újrakezdésbe vetett hitük! A világ éppen elsüllyedni készült, mégis volt erejük, szívük ahhoz, hogy biztonságba helyezzék a könyveket, szobrokat, festményeket, pedig nem lehettek biztosak abban, hogy lesz jövő.

A kútról (Schöner Brunnen) feltétlenül szeretnék még mesélni valamit. De mielőtt beleugranék (hülye poén volt, tudom, de már hagyom), tartok egy rövid szünetet, legalább egy alvás erejéig.
Aztán jövök.
Addig is, ade! 

2015. február 8., vasárnap

Ey horch amol!

Emmeg mi? A "hé, hallgass ide!" itteni megfelelője. Ne keresse senki, a nyelvtanfolyamon nem így tanultátok. Ott még "hör zu!" áll, de mint tudjuk, a német nyelv nem ennyire egyszerű. Az irodalmi németet valahol fent, Hannover környékén beszélik a legszebben, a többiek kicsit vettek el belőle, de egyben tettek is hozzá, így lettek a dialektusok. 

Itt a fränkischt, azaz a frank-dialektust beszélik. Hogy szép-e? Dehogy szép! De a miénk. 
Persze ez is csak leírva fränkisch, a tényleges kiejtéshez passzítva: frängisch.
Dürer kapcsán (aki itt persze "Derrer") már írtam a frankoknál teljesen hiányzó hartes (kemény) t-ről, ami errefelé nem létezik. Minden d-vel mondandó. Az audóval közlekedünk, lottó helyett pedig loddót adunk fel.
Egyetlen szó van a frankoknál, amiben rendes, normális "t" szerepel. Ez a szó a "Senft", a mustár. De ez is poén, mert az igazi német kifejezés a Senf, t-nélkül írandó. Nem úgy a frankoknál! :-) Nincs t-jük, csak egy olyan szóban, amiben pedig nem lenne. Dibikus.

Nürnbergi pályafutásom legelején nem hittem a fülemnek. A bécsi dallamos, éneklős wienerisch dialektus után azért elég brutális módon terített le a frank beszéd. Emlékszem, egy kis lokálban üldögéltünk, amikor a környező asztaltársaságoktól indulva, hirtelen rámzúdult a nyelv. Komolyan mondom, azt hittem túljátszák az emberek, hogy hülyülnek. Ahogy magyarul mi is szoktunk extrém parasztosan beszélni és üvöltve "a rátóti legényeket" énekelni és gurulni a röhögéstől az összes ihajja után. De rájöttem, hogy nem nyerítenek, nem túloznak, mindegyik így beszél. Hihetetlennek tűnt, mert tényleg nem semmi a fränkisch, kezdtem keresni a kandi kamerákat. 
A páromhoz hajoltam, izgatottan kérdeztem, ezek az emberek, hogy beszélnek?
Ő erre elmosolyodott, nyugtatóan megfogta a karomat és elárulta. Legyek erős, ez a fränkisch.
Pffff, ez nem semmi. Szörnyű volt az elején, brutális, kemény, idiótán csengő és hangzó.
Az említett lokálban egyre barátibbá vált a hangulat (hozzáteszem, a szűkszavú és másokkal nem igazán komázó frankok esetében ez nagyon nem jellemző), majd felváltva dobáltunk pénzt a wurlitzerbe .... iselyegtünk-mosolyogtunk egymásra a felhangzó zenék bűvöletében. Röpködtek poénok, mosolyok, amikor az egyik férfi mellettem megállva rámmosolygott és hozzámszólt: 
- "Herzele" ... 
bájosan visszamosolyogtam rá, és arrébb csusszantam a székemmel, mivel nem fért el tőlem és tovább szeretett volna menni 
- He? - kérdeztem egyből a párom, mi az a herzele?
Ő még mindig mosolyogva, bár lehet már nevetve, felhomályosított. Ez a legszebb kifejezés, amit egy nőnek mondhatnak A szívecske. 
Ollálá, a mindenit! Szívecskének szólított egy ismeretlen frank, gyerekek, mi ez, ha nem a legteljesebb integráció?

Ezt az itteni nyelvet megszoktam, elfogadtam, megkedveltem. Kb. 10 éve tanulom is, sok kifejezést ismerek, jó néhány mondatot tudok a helyiek nyelvén, de inkább értem. Ehhez a dialektushoz igen messze ülnek a hangképző szerveim, valamint eléggé hiányos a lexikális tudásom. Az egyik helyi rádióban naponta mutatnak be egy-egy frank kifejezést, amit elmagyaráznak, szemléltetnek, hogy mikor mondja a frank és minek felel meg ugyanez a Hochdeutschban, azaz az irodalmi németben. (abban amit tanultatok).

A frank, nem tököl. Nincsenek bonyolult mondatok, szófosás. Csak a lényeg. Ahogy a párom is mondja, nincs az a bonyolult történet, amit ne lehetne két szóval elmesélni. Mármint frankul. És ők megteszik. Vannak rá multifunkciós kifejezéseik, amik nagyban megkönnyítik a fogalmazást.
Ilyen a "passd scho" például, ami mindenre jó. Ez az "elmegy" jelentheti, hogy az a valami, vagy valaki rendben van, elfogadható, jó, kiváló, sőt egészen a fränkische eufóriának megfelően, akár szuperlativuszként is alkalmazható. Példa: a milyen volt az előadásra adott passd scho válasz jelentheti azt is, hogy félelmetesen jó, kápráztató, fantasztikus. Csak figyelni kell az apró rezdülésekre és máris érteni fogjuk a frankokat.


Az előbb írtam ezt a "d" betűzést, nem tudom mennyire érthető. 
Mutatok hozzá egy szemléltető képet, talán úgy egyszerűbb.
Elmegyünk a cukrászdába, venni szeretnénk tortát. Hmm, nem egyszerű, nagy a választék. Melyiket is válasszuk és hogy írjuk körül az eladónak, hogy melyikre is gondolunk akkor, ha nem tudjuk a nevét?
Itt, ezt a tortát. Azt a tortát?
Itt a tortát, ott a tortát ....... most ezt nézzük fränkischül!


A torta csak németül "Torte", de itt "Doddn".


 A képen látható kommunikáció fränkischül, irodalmi németül és magyarul a következő:

Didoddn dododdn - Die Torte da - az a tortát ott
Die Doddn oder die Doddn? - Diese Torte da oder diese Torte da? - Ezt a tortát, vagy emezt a tortát?
Na, die Dododdn! - Nein, diese Torte da drüben! - Nem, azt a tortát ott mögötte! 
Ach Dododdn die! - Ach diese Torte dort! - A, ez a tortát itt! 

Ugye nem is bonyolult? 

Holnap megmutatom, mennyire ügyesen tudnak spórolni a frankok a felesleges szavakkal, milyen egyszerű a mondatszerkesztésük.

Jó éjszakát! 
A gouds Nächdler! 


===================================================
Update 2015.február 11-én

A "holnap megmutatom"-at, "majd szólok, ha készen lesz"-re módosítanám. 
Sajnos az anyaghoz hiányzik egy fontos videó. 
===================================================