2010. augusztus 27., péntek

A kedvencem - még mindig James Hunter ;) -

Lehet, hogy ez a szám már volt de, nem baj! Nem tudom megunni, egyszerűen rajongok Vadász Jani zenéjéért. Sajnos Magyarországon egyáltalán nem ismert, nem játszanak tőle még egy nyamvadt Carinát se. :(
Nagy kár! 
Ìme a  The Hard Way c. száma, a The Hard Way c.albumáról. A felvétel egy koncertjén készült. Dzsémsz mindig ilyen jókedvű és mindig ilyen gyorsan beszél angolul, én sajnos nem értem. :( Bár egy nagyon kedves, angliában élő ismerősöm /Perecke ;) / szerint, egyáltalán nem gyors a Jani beszéde, ő ért mindent. 
Èn is szeretném érteni a poénjait!! Segítsen valaki! Englischileg még nagyon messze járok az elfogadható szinttől. Akár amerikai, akár a colchesteri angol, ha a James Hunter beszéli, nem bírom követni. :)

2010. augusztus 24., kedd

Ezt úgyse hiszitek el, pedig így van!!

Ma szinte az egész  napomat az 1FCN-nek szenteltem (tényleg sokáig tart ám egy ilyen blogbejegyzés összeállítása) és nem fogjátok elhinni, de úgy tűnik ott "FENT"  kultiválták a témát és az erőlködésemet megjutalmazták.
Ez a mai postával érkezett:
Megmondjam mi áll a levélben? La-la-la-la, gratulálnak ahhoz hogy résztvettünk és nyertünk a nyereményjátékon: 2 belépőt nyertünk a szombati Freiburg elleni meccsre!! Jupppppiiii!!  Előfizetői vagyunk az itteni napilapnak (nem Bild Zeitung ;) ) és az előfizetőknek szólt a játék. 
Na? Erre varrjatok gombot! :))))

1FCN - Heinrich Stuhlfauth

Max Morlock után itt van még egy karizmatikus ember: Heinrich Stuhlfauth, vagy ahogy hívták: Heiner Stuhlfauth. 1896.január 11-én született Nürnbergben és 1966.szeptember 12-én halt meg ez a kiváló sportoló. Otthon azt mondanánk a kapusok gyöngye. Stuhlfauth, Morlockhoz hasonlóan igazi Clubberer volt. (Az 1FCN-t hívják Clubbnak, a szurkolókat, a szimpatizánsokat pedig Clubberernek. Èn is az vagyok. :) )
Stuhlfauth idejében még más szabályok voltak érvényben a bajnokcsapatok elsőségét illetően. Manapság az a bajnok aki a tabella elején áll, régen viszont döntőmérkőzést játszott a két legjobb csapat a címért. Heinrich Stuhlfauth az 1920-as években 5-ször állt a kapusként a pályán a Nürnberg csapatával a német bajnokságot eldöntő meccsek alkalmával és soha nem kapott egyetlen gólt se! (A későbbi évekről még nincs információm, és most lusta vagyok utánanézni. Majd.)

Tőle ered a híres mondás: 
„Es ist eine Ehre für diese Stadt, diesen Verein und die Bewohner Nürnbergs zu spielen.
Möge all dies immer bewahrt werden und der großartige FC Nürnberg niemals untergehen.“

Ugyanez magyarul az én fordításomban:
Egy megtiszteltetés ezért a városért, ezért az egyesületért és a nürnbergi polgárokért játszani. 
Òvni kell, őrizni ezt az egészet, és akkor ez a nagyszerű  FC Nürnberg soha nem is fog elveszni.

Ez az idézet minden hazai meccs elején megjelenik a stadion kijelzőjén, nagyon sok szurkoló pólóján olvasható. A Clubb weboldalán, klikk is ott szerepel legfelül. Ezek nagyon különleges mondatok, hiszen olyanok mint egy szimbólum, töltéssel rendelkeznek. Hogy egy sportoló megtiszteltetésnek érezte azt, hogy ebben a csapatban játszhat, azért az utókornak is elegendő jelentőséggel bír. Szerintem is csak így érdemes!

A Max Morlock Stadion :) előtt zászlók lengenek emléket állítva a korábbi bajnoki-, illetve kupagyőzelmeknek. A zászlókon az évszámok és a régi játékosok közül mindig egy fotója, valamint természetesen az esemény. 
Az 1FCN a fennállása alatt 9-szer volt Német Bajnok és 4-szer Kupagyőztes. Továbbá a MI Clubbunk a  rekord kieső (az elsőosztályból) és rekord felkerülő csapat! :)) A Clubbal soha nem unalmas az élet!
 

Szegény Katrin! :)

Mielőtt folytatnám a megkezdett témát, gyorsan még valamit le kell írnom, különben elfelejtem. Már írtam Katrin Müller Hohensteinröl egy, szerintem teljesen feleslegesen kiforgatott elszólása kapcsán. A történet az alábbi linken érhető el, a tartalma kicsit szükséges a továbbiak megértéséhez.;)

A helyi újságban jelent meg egy cikk, amiben az éppen elkezdődött német bajnokságról gyártottak az újságírók vicces előrejelzéseket. Ebben szerepelt újra Katrin. 
Az egyik újságíró szerint KMH következő blamázsa már "vorprogrammiert", azaz előre programozott. Szerinte Katrin a következőt fogja mondani az itteni NB1, azaz a Bundesliga állása kapcsán:   
"És a tabellán a Führer, a Bayern München!  
Szegény Katrin, hogy ebből megint mi lesz, hiszen ezt a Führer-t azaz Vezetőt már megint csak "onnan" ismerjük! :)) 

1FCN - Max Morlock

Séta tovább a D-betűs Dutzendteich környékén :) Ès már el is értük az 1FCN Stadionját, ami nekünk csak Frankenstadion, vagy Max Morlock Stadion de semmi esetre se Easy Credit Stadion!

Max Morlock egy legenda. 1925. május 11-én született Nürnbergben és 1994. szeptember 10-én halt meg. A sportolói pályafutása alatt csak és kizárólag a Nürnberg csapatában játszott, a mancsafthoz mindvégig hű maradt. Bár ezekben az időkben még teljesen ismeretlen és gondolom elképzelhetetlen is volt a mostani módi, hogy egy játékos ma még a Werda Brémánál, holnap a Milánnál, holnapután pedig a Kijev Moszkvánál játszon. A régiek szívből választottak és a szerelem, a tisztelet a rajongásuk a csapatukért örökké megmaradt.  Morlock idejében a városok csapatai alapvetően a városi srácokból álltak. Egy nürnbergi futballcsapatban csak nürnbergiek játszottak, már egy Schwabach-i (nagyon közeli kisváros) játékos is "Ausländernek", azaz "külföldinek" számított.

Morlock 900 (!!) meccset játszott az 1FCN színeiben, 700 gólt rúgott. Tagja volt a német válogatottnak az 1954-es világbajnokságon is, bár igaz, ez a szereplése nekünk magyaroknak fájdalmas emlék. 2:0-ra vezettünk az első félidőben, amikor Max Morlock belőtte a németeket felszabadító gólt, az állás 2:1-re változott. Ez a gól lélektanilag nagyon fontos volt, egyszerre hihetővé vált, hogy talán mégis le lehet győzni a magyarokat! A végét mindenki ismeri, a legyőzhetettlennek ismert magyar Aranycsapat a döntőmérkőzést 3:2-re elvesztette. :( Magát a meccset a németek csak a Das Wunder von Bern-ként, azaz a a Berni csodaként emlegetik, film is készült róla. Egyrészt roppant idegesít a téma, mert sajnos nagyon gyakran adják a német tévében a régi képsorokat, sokszor beszélnek róla, de ami bizsergeti a szívemet az a fantasztikus elismerés és tisztelet, ahogy a mai napig az akkori magyar futballistákról beszélnek. Kár, hogy nem tettem el az újságcikket, de néhány éve volt errefelé egy nagy találkozó, a régi válogatott még életben levő (szörnyű ilyet leírni) tagjai találkoztak egymással. Láttam a tévében is a róla szóló szemkönnyezős közvetítést.... Volt akinek már csak a felesége tudott elmenni a találkozóra, de valóban megható volt az a tisztelet és szeretet, ami ezeket az egykor egymás ellen élethalálharcot vívó, rivális sportolókat összekötötte. Nagybetűs Sportemberek egyől-egyig. A berni csoda (németül), klikk

Most mondjátok meg, hát nem jobban megérdemelné egy nürnbergi stadion az ő nevét?! Max Morlock Stadion! Vagy ami korábban volt, Franken Stadion, hiszen ez a város a frankoké. De nem kérem, megy a biznisz, a fő szponzor az Easy Credit és a szerződésben kikötésre került a névhasználat. De már hála isten nem sokáig, a szerződés lassan lejár. Az Easy Credit Stadion név miatt hiába röhögnek a fürthiek, az ő csapatuk a Playmobil Stadion után, a jelenleg az új szponzorra átkeresztelt Trolli Stadionban játszik! :)) Az se piskóta, he-he-he! :)
Furchtbar (borzalmas) nem??
Ez lenne az igazi!!!

 ..... de nincs ám még vége, folytatom a történetet!

Dutzendteich és a helyesírás

Be kell vallanom, a tegnapi bejegyzésemben az elejétől a végéig konzekvensen Dutzenteich-et írtam a Dutzendteich helyett. Nincs különbség igaz? De! :)) Hiányzik a D!
Higyjétek el, hogy soha nem vettem volna észre a hibát, mert az én szemem a magyar szövegre és a magyar helyesírásra van beállítva. A fejemben hátul ott egy nagy raktár, benne a magyar nyelvtan, (többnyire :)) a helyesen írt szavak képe. Amikor valamit leírok, annak képe egyből hátramegy a szememen keresztül ebbe a "raktárba" és ott villámgyorsan összehasonításra kerül a már meglévő másolatokkal. Ha nem stimmel, egyből jön vissza a vészjelzés, amit az üzenet alapján máris lokalizál a szem. Lehet javitani! :)
De a német szavak ojjaj! Kevés példányuk ül biztosan a fejemben levő polcokon, van amelyiket hiába teszek fel újra és újra, sajnos állandóan leesik. Befut a parancs a szememen keresztül a fejembe, kezében mondjuk a Tucat tó németül és körbenéz. Hé, fiúk! Ìgy kell ezt írni?? A fiúk pedig megrántják a vállukat, magukban persze szitkozódnak, hogy mégis honnan kéne tudnunk .... és nem túl nagy meggyőződéssel, de válaszolnak: Ja, így. 
Kösz, és már fut is vissza az információ a szememig. Rendben van, mehetsz tovább! :)))
Ès bizony maradna is a hiba az idők végezetéig a szövegben ha a család nem segítene. De ők segítenek, ahogy tegnap is. Előbb-utóbb valamelyikük csak-csak rápillant a képernyőre. (Bár a kisfiam kinevetős, fejrázós, jézusom Anyu, hogy lehet ezt így írni kritikáját kicsit nehezen tűröm ...)

Tegnap 2 méter távolságból érkezett a hang a kanapé irányából:
- "Azért a tucatot d-vel írod, ugye?"
- "A mivel?? Milyen d-vel? Ùgy érted Dutzend?"
- fejbólintásos nyugtázás
- "Ujujjujj dehogy is, minden szóból hiányzik! Az összeset ki kell javítanom. :(  De mondd csak, ezt Te hogy veszed észre ilyen messziről?!?!"
- "Egy ekkora hibát? Egyből kiböki az ember szemét!"

Hogy vannak ezzel mások nem tudom, nálam ez a probléma rendszeres. Jól ismert és állandóan használt német szavakat is képes vagyok hibásan leírni, gondolván, ha mégse lenne jó, egyből észreveszem, és ez a tévedés. A rosszul leírt (elütés, betűcsere) magyar szavakat ismerem fel csak egyből a leírás pillanatában, de nem a németet.
kép: aboutpixel.de / Buchstaben © Uwe Dreßler

2010. augusztus 23., hétfő

Nürnberg - a Dutzendteich és környéke

Tőlem nem szabad ám tisztességes, minden részletre kiterjedő idegenvezetést elvárni, én csak a magam módján, a´la Andi vagyok képes dolgokat bemutatni, ahogy én is hallottam, tapasztaltam, meg amennyire érdekelt. ;)
A Dutzendteichel kapcsolatban is majdnem azonnal belecsaptam a nürnbergi focicsapat az 1FCN, meg a Nürnbergi Volkfest-es témákba, de egy pillanatra belegondoltam .... ezért most visszagurulnék a téma elejére, essen egy pár szó a környékről!
A Dutzendteich (magyul a Tucat tó) neve hallatán természetesen én is megkérdeztem, hogy miért? A nem túl széles körben - érthető igaz? ;) - feltett kérdéseimre kapott válaszok általában:
"a mit tudom én, ez a neve és kész", 
"biztos azért,mert 12 kisebb tóból alakult ki", 
"honnan tudnám, mióta az eszemet tudom így hívjuk"
Ès persze a javaslatok, hogy ha ennyire érdekel, akkor nézzek utána!
A wikipédia a névadással kapcsolatosan azt mondja, hogy nem a korábban arrafelé kialakult tucatnyi tóból  (ami pontosan csak 8 volt) ered a megnevezés, hanem:  a név eredhet a "nád" szó egy régi német megfelelőjéből a Doutze szóból, illetve az 1594-es Pfinzing-Atlas leírásából, ami a területet "Tutschetey"-nek, azaz sáros, mocsaras területnek nevezi.  (A wikipédiás oldalon érdemes megnézni azt a klassz légifotót, amelyen látszik a Dutzendteich és a környéke, klikk ide!)
Családom férfitagja megerősítette az információt, ugyanis Hitler idejében, az ő vezényletére kezdték meg az akkortájt mocsaras, iszapos környék (a tó rendben volt :) lecsapolását. Az überdimenzionálisra álmodott birodalmi területi terveihez volt szüksége a Dutzenteich egész környékére.
A Reichsparteitagsgelände, Hitler megaterve csak részben készült el. Ezen a linken gyönyörűen meg lehet nézni az egész területet, és a hozzá tartozó információkat. Szenzációs régi és új képek, valamint nagyon pontos leírások ..  kmm, igaz németül, de segítek, ha valakinek van kérdése! Becsszó!
A Dutzendteich már a 17.században is kedvelt kirándulóhelynek számított. Nyáron vicibiciklik, csónakok, télen korcsolyázók. Bár nem minden télen, ugyanis néha leengedik télre a tó vízét. Hogy mi okból nem tudom, de most lusta vagyok utánakeresgélni, mert akkor soha nem leszek kész ezzel a bejegyzéssel!
Lecsapom a wassert a homlokomról, mert végre elértem ahhoz a ponthoz, amikor hála isten, ilyen egyszerűen  leírhatom: egyik nap kimentünk szivacslabdázni a Dutzendteich-hoz! :) 

Előtérben a Dutzendteich, a háttérben a Kongresshalle, ami része a Reichsparteitagsgeländének. 
Az épületben található a Dokumentationszentrum.
Csússzunk kicsit balra! 
Máris látható az éppen épülő, készülő Nürnberger Volksfest, azaz az itteni Búcsú.
Hát nem szép?
Egy gyerekkel minden sokkal jobb! A táj is vidámabb!

Majdnem tenisz! Majdnem! :)

2010. augusztus 20., péntek

Sajnos a (rossz) példa ragadós

Vissza kell szoknom a normális életbe, az elmúlt hetekben túl sok volt a számítógépezés. Voltak napok, amikor böven 10 óra felett volt a csüccs. Persze ebben minden benne van: munka, blog, youtube, munka, fórum, facebook, munka, blog ........ , de tényleg túl sok.
És ez ragad másra is, látja a gyerek! :) Mostanra a család másik fő számítógépes "szakembere "a kisfiam lett, vigyázni kell. 
Részlet a ma délelőtti biciklitúrát megelőző párbeszédből:
- André, gyere indulunk! - hallottam a gyermekem apjának a hangját, akinek felhívására nem érkezett válasz. Apuka ezért kénytelen volt személyes látogatást tenni a gyerekszobában. Apa-fia beszélgetését közvetlenül nem hallottam, csak az egészet lezáró utolsó mondatot, amit az ajtó becsapása után apuka harsogott a levegőbe:
- Ilyen nincs!!! Még nem ér rá, mert nincs kész a blogbejegyzésével!!  :))
(csendben röhögtem magamban, bár valamennyire tényleg tragédia, hogy egy 10 éves gyerek nem ér rá, mert írja a blogját! :)))
Fiú a számítógépnél ....blogot ír

2010. augusztus 17., kedd

Nyertünk!

Nem vagyunk Bild-Zeitung olvasók, ezt így mindjárt leszögezném. Aki a napilapot nem ismeri, annak elmondom, hogy ez az újság Németország legnagyobb példányszámban fogyó pletyó napilapja. Rosszabb mind a magyar Blick, mert ez még nagyobb, vastagabb, tele van horror képekkel balesetekről, gyilkosságokról, beteg gyerekekről, fejnélküli lovasokról és ami a legrosszabb, szinte mindegyik Bildben van hír Dieter Bohlenről, Boris Beckerről és lassan a feltörekvő sztárok közé sorolható Lothar Mäthausról - ő a mi Lodárunk, a herzogen-aurachi szobafestő, majd futbal isten -. A hapik a megkülönböztető figyelmet a nőügyeik miatt élvezik, másban már nem igazán nyújtanak nagy teljesítményt. Szóval minket tényleg nem érdekel az újság.
Ja, mielőtt elfelejtem! Minden nap van egy Csöcsi Baba a címlapon, azaz Bild-Girl! :)
Egy ismerősünk (aki Bild-Zeitung olvasó) bevallotta, hogy nem szereti az újságot máshol olvasni, csak otthon. De miért? Mert ő csak WC-s Bild-Zeitung olvasó, és otthon a fürdőszobájukban pontosan neki tudja támasztani a WC mellett álló mosógépnek az újságot,  ami máshol a hiányzó gép miatt nem kivitelezhető. :) Márpedig ezt a monstrumot kézzel megtartani képtelenség! :) 
Azt viszont hozzá kell tennem, hogy a Bild az kb. olyan mint a CNN, a leggyorsabb és a legmegbízhatóbb az információk tekintetében. Meglepő módon a német királyi tévékben is sok hírt vezetnek fel ezzel: a Bild-Zeitung információja alapján ..... szóval megadják a hír forrását és meg kell mondani, ezek a hírek általában teljesen fedik a valóságot. Ez az újság az első a friss hírekkel.

Na, szóval a nyeremény. Teljesen véletlenül bukkantunk rá az interneten a felhívásra, amiben kérték, hogy akik a külföldi nyaralások alkalmával valami vicces félrefordításra bukkantak, azt küldjék be a szerkesztőségnek, esetleg nyerni is lehet vele. Hát nekünk van 2 képünk, beküldtük.
Már kétszer hívtak azóta a szerkesztőségből az egyik kép miatt. A hozzá írt szöveg (made by én ;) ) nagyon tetszett a szerkesztőnek, aki ma újra felhívott és először is gratulált, mert a képünk az egész országban megjelent, és ez 250,- eurót (jupiiiiiiii) jelent!!!, másrészt a segítségemet kérte egy magyar-német fordításhoz, ugyanis emlékezett rám, hogy Magyarországról származom és nagyon jól beszélek németül. Ez is nagyon jól esett ... bevallom nagylányosan. Egy kis malőr is belecsúszott a beszélgetésünkbe, mert amikor gratulált megkérdezte, hogy nem láttuk a képünket az újságban?!?!? Erre én persze megint nem vigyáztam a számra, egyből kicsúszott, hogy nem, mert tetszik tudni mi nem vagyunk ...ööööö..... olvasók. Kicsit sértődötten nyugtázta egy ah so-val, én meg mérges voltam magamra, hogy ezt most mi a francnak kellett mindenképpen megmondanom. A képünket a megbeszélésünk értelmében a megjelenés után ca. 2 hétig nem "illik"  máshol megmutatnom, utána viszont a privát blogomban ennek semmi akadálya. De másnak már nem adhatom el! Tudjátok mit? Nem is fogom! :)))

2010. augusztus 15., vasárnap

A Brunzkartler megoldása

Alig győztem olvasni a rengeteg beküldött jó választ! :)))  A nagy érdeklődés ellenére mégiscsak elárulom a megfejtést:  A Brunzkartler az a személy, aki beugrik a kártyapartiba a pisilni siető kártyázó helyett, és a (kis-nagy) dolgok végeztéig helyettesíti az asztalnál.

2010. augusztus 14., szombat

Tovább a dinnyesoron

A dinnyével csak óvatosan! Augusztus 10-én megérkezett galád Lőrinc, aki ekkortájt szokott belepisálni. Remélem ez a spanyol dinnyékre és a vietnami származású rántott pangazius halakra nem vonatkozik, ugyanis ma volt szerencsém mindkettöhöz. :)
A mai bomba ár dinnyeileg: 0,25 euro
ha maradok a 285,-Ft/eurónál, akkor a kilós ár 71,25 Ft
A képen továbbá látható, hogy az ungarische paprika (a sárga, istenien illatozó, otthon TV-paprikának hívott - de hogy miért?! - ) csak 0,79 cent. Az ár 50 dkg-ra vonatkozik.

2010. augusztus 13., péntek

Brunzkartler

Tudjátok mi az a "Brunzkartler"?  Segítek! A Kartler (Kartenspieler) az kártyázó. A brunzen ige, pedig ....khmm, mindegy leírom, huggyozást jelent. Holnapig várok, aztán megírom a megfejtést! :)
Cezanne: Kártyázók

2010. augusztus 12., csütörtök

A kedvenc zenéim közül..

Nagyon-nagyon sok olyan régi zene van, amiket az utóbbi időben szinte már sehol se játszanak. A Rádió Wien nekem pont egy ilyen hiánypotló rádió.    Akit érdekel, annak itt a link az online adáshoz, klikk!

Ma játszották egy nagy kedvencemet:
Jerry Jackson - Tell Her Johnny Said Goodbye

2010. augusztus 11., szerda

A falkiszárítók 2.

Hogy mennyire nem foglalkoznak bizonyos szakiparosok alkalmazottai a valós élettel, azt a mi történetünk is példázza. A falkiszárítós bígyók ugyan úgy mint a klímaberendezések, lehetőleg zárt teret igényelnek, nyitott ablaknál nem tudnak effektíven dolgozni. A gépnek van egy hosszú csöve, amin a fáradt gőzt kiengedi. A mi sza"g"iparosunk remek ötlettel állt elő. Előszőr a konyhánkba kívánta kivezetni a hosszú csövet, fel az ablakhoz, amit aztán bukóra kívánt kinyitni, kilógatni a résen a csövet, majd az üres részt habbal kitölteni, kvázi légmentesen lezárni a konyhát. :) Isteni ötlet, tényleg szupi! Lezárni a konyhát! :)
Aztán jött a másik variáns, amire a nappalink erkélyajtaját szemelte ki. A megoldást ugyan úgy képzelte el, mint a konyhánk esetében. Légmentesen lezárni a nappalit. :) Nobeldíjra jelölném a srácot. A nappalinkban szinte folyamatosan nyitva van az erkélyajtó, különben ki se lehetne bírni a levegőtlenséget. A következő napokra ráadásul újra kánikula várható, a légmentesen lezárt nappali egyenlő lenne a fulladásos horrorral!

 


A képen látni lehet, hogy a szomszéd fiú konyhájában a légmentes lezárást megcsinálták.

Na így nézne ki nálunk is az ablak/erkély, ha lettünk volna olyan hülyék és hagyjuk! :)










Egy kép az új vízkiszivós gépről. 
Milyen érdekes, hogy mégis létezik egy másik technológia is, igaz? :)



Megpróbáltam rövid videókat készíteni a gépekről működés közben, amivel a célom az volt, hogy a brummogást lehessen hallani ...... hát sajnos a digitális kameránk (jó régi) erre nem igazán alkalmas. :)


 Mindegy, azért ide feltöltöm őket. Előszőr a régi, majd az új:

A falkiszárítók 1

Nincs ilyen kifejezés igaz? Nem baj, mostantól van! :) A fordításnál a "Szellemírtók" vonalán haladtam, ugyanis a Trockner Firma magyarul  Szárító Cég, meglehetősen hülye név, akárhogy is vesszük. :) Szóval a falkiszárítók azért jöttek hozzánk, hogy a T. Szomszéd lakásából hozzánk átszivárgó letyeket kiszárítsák a falból. Ès ezzel kezdetét vette a haddelhad. A múlt héten hétfőn vettem észre a falon a foltot, egyből riadóztatva a házkezelőséget, mivel szegény szomszéd nem volt otthon. A nappalinknak és a srác konyhájának közös a fala, egyértelmű, hogy jöhet onnan a víz.
 
A pali a lakáskezelő cégtől megszemlélte a foltot, hümmögött, majd megpróbálta a mobilján utolérni a szomszédot. A beszélgetést hallottam, a végeredményét kicsit értetlenkedve fogadtam, ugyanis a szomszéd közölte, hogy se mosógépe, se mosogatógépe, tőle aztán nem jöhet a víz!  250 km-re van, onnan azért nem fog visszajönni. Régi panelgyerekként azért volt némi tapasztalatom a szomszédok eláztatásában, kaptunk mi is eleget a fölöttünk lakótól, szóval szinte biztos voltam abban, hogy a víz a szomszédunkból jön és ha nem gép, akkor a csöpögő csap eredt folyásnak, a tele mosogató pedig eldugult. A házkezelős megpróbálta rábeszélni a fiút, hogy valahogy küldje el postán a lakáskulcsot, mert be kell hozzá menni. Hétfőtől kezdve csütörtökig eltelt 4 hosszú nap. Csütörtök délben végre megérkezett a szomszéd is és megoldódott a rejtély. A mosogatója alatt tönkrement a vezeték, az egész konyhája úszott a wasserban.  A hétfőtől csütörtökig eltelt időszak alatt a csipp-csöpp persze magától nem tudott elállni .....
Megpróbálom rövidre fogni a továbbiakat .... bár mást most megmondom, hogy nem fog menni! :))) Ismerem magamat.
Falkiszárítóék tegnap istallálták a herkenytűket a lakásban, amiknek legalább 10 napig itt a helyük és állandóan menniük kell. Kellett volna, de kihúztuk a farkukat a konnentorból. Ìrtózatos hangjuk van. A ki-be mászkálástól és a kütyüktől eleve úgy nézünk ki, mint egy építkezés, borzalmas. A folyamatos berregése a gépeknek pedig tényleg elviselhetetlen. Àltalában a Handwerkeresek (szakiparosok) teljesen immunisak az ilyen dolgokra, főleg az alkalmazottak. Kiszállítják a cuccokat  a megadott címre, beszerelik és elmennek. A kéztárogatáson kívül mást nem tudnak csinálni, ők ugyibár nem tehetnek semmiről. A srác aki nálunk szerelt (erősen metrószexuális külsővel ;) ),  az összes jaj istenemre, meg ugye ezt most nem mondja komolyanra érzéketlen maradt. A "tényleg nincs más technológia" kérdésre is csak jólesően mosolygott és a fejét rázta. Látszott rajta, hogy neki aztán tényleg tök mindegy. Miután elment még durván 1 óráig hagytuk a gépeket menni, de aztán készek voltunk az állandó zajtól, kihúztuk őket. Egy emailt is elküldtünk a házkezelőségnek. Az eredmény: ma megkaptuk az új herkenytűket, amik infravörössel működnek (állati nem? Létezik egy másik technika is! ), de még mindig zümmögnek rendesen.

Az alábbi képeken az első nap megdöbbenését okozó gépei:
 
 

A történetet folytatom!

2010. augusztus 10., kedd

A Tuc-tuc (zene) és a drogok

A stílus kedvelői nézzék el nekem a tuc-tuc kifejezést, mert nekem tetszik! Tetszik, mert visszaadja a techno, a rave zene ritmusát és szerintem vicces. Az én zenémet se hívták beatnek, hanem ye-ye-yének. :)

Gábornak arra a mondatára szeretnék reagálni, amelyikben azt írta, hogy  "drogok nemcsak ilyen bulikon vannak, hanem szimplán hétköznap is, ez elkerülhetetlen bármilyen buliban".
Bizony és szerintem ez elég nagy baj. A drogokat valójában nem ismerem, valahogy soha nem kerültem közel hozzájuk, bár nem is kerestem. Megmondjam miért? Mert attól féltem, hogy esetleg kiszámíthatatlan módon reagál a szervezetem rájuk és nem igazán kívántam magam kiröhögtetni valamilyen félresikerült mutatvánnyal, észnélküli magánszámmal, amit a megváltozott tudatállapotban esetleg elkövettem volna.:) Attól meg főleg rettegtem, mi lesz, ha mégis kripóbálom a repülést! Ìgy símán, kiterjesztett karokkal! :) Egyetlen egyszer volt egy joint, de azt hiszem csak 3-szor slukkoltam belőle, mert rettenetesen féltem, hogy most mit fogok érezni? Inkább köszöntem szépen nem kértem, ittam helyette egy wiskykólát!  Persze ez se jó, de ennek legalább ismertem a hatását. ahogy a határát is. Ja, és bőven 20 fölött jártam.
Szóval nagyon nagy bajnak tartom, hogy ennyire gyakori és széleskörü a drogozás! A fiatalok, a tinédzserek szándékos megrontásáért (ingyenes kínálás, rászoktatás) akár taszajtanék is a Tajgetoszról. Nem tudom elképzelni, bármennyire is hajtogatják a lágy drogok támogatói, hogy valóban annyira tisztában lennének-e a veszélyeivel, mint ahogy állítják. Azt mondják, hogy ezek lágy, gyenge cuccok, egyáltalán nem lehet rászokni, egyáltalán nem veszélyes ....bla-bla. Nem hiszek benne. A drogok veszélyesek.

Visszatérve a techno, meg a rave zenére. Szerintem ezeken a bulikon a drog fokozottabban van jelen és ez a zenével függ össze. A Nök Lapja múlt heti számában olvastam egy cikket (szerzők Dobray Sarolta, Kovács-Cohner Róbert) a fesztiválokkal kapcsolatosan, többek között a Balaton Soundról. Egy, ezt a fajta (nekem tuc-tuc)  zenét szerető srác kifejtette a teóriáját a zenéről. Idézek:
" Ez a műfaj a szintetikus drogokkal együtt alakult ki. Az alapütem 130 bpm, azaz 130 ütés percenként, ezt veri az emberi szív is, már persze ha be vagy állva."
Továbbá saját emlékeim:  30 körül járhattam, és talán éppen ezért (szerencsés korosztály! bizony! :) ) csak hírből ismertem a soha nem értett "After-partykat". Ahogy azt se értettem, miért tartozik a vasárnap déli (!) reggelizés szervesen az előző esti diszkólátogatás programjához. Aztán megtudtam. A bevett Speedek, meg Extasyk hatására a fiatalok egyszerűen nem tudtak/akartak leállni a mozgással, még-még-még, több kellett. A diszkók után jöhettek az After-Partyk, a szer jó hangulatot és ruganyos mozgást biztosított. Na ja, történt egy-két tragédia, nem mindenki szíve bírta a többórás táncot, de sajnos a többiek számára ez se volt igazán elrettentő példa. Motto: velem ilyen meg nem történhet.
Szóval ahogy írtam, szerintem az ilyen ravetechnotuctcuc partykon elég komoly munició lehet jelen drogokból, több mint egy sima Rollings Stones és főleg mint egy James Hunter koncerten! :)

2010. augusztus 9., hétfő

A Love-Parade kapcsán

A duisburgi döbbenetről szóló iszonyatos fotók, a tragédiával kapcsolatos hírek körbejárták a világot, én nem is kívántam róla írni. Emlékszem, ennek a szörnyű napnak a délutánján az egyik regionális tévé műsorán egyenes adásban követhettük az eseményeket. Azt már tudni lehetett, hogy akkorra 9 ember meghalt, de egyszerűen nem volt információ, hogy mi is történt? A helyi tévének a love-paradéról tudosító riporterei se tudtak többet, a két közvetítőállásukból csak azt láthatták, hogy hátul az alagút környékén kellett valaminek történnie. Hosszú-hosszú ideig tartott mire körvonalazódott úgy nagyjából a tragédia. Szörnyű volt követni a z élő adásban a híreket, a beszámolókat a pokolról, az agyontaposott, szó szerint összenyomott halálos áldozatok emelkedő számáról. 500 felett volt a sebesültek száma, el se lehet képzelni ezt az egészet.
Ahogy írtam, nem kívántam említést tenni a blogomban az eseményekről, amiért a témát mégis elővettem annak az oka egy múlt heti újságcikk. Rainer Schaller -ről szól, aki a fő szponzora és a Veranstalter-je (szervezője) volt a Love Paradénak. A leginkább az ő nyaka körül szorul a hurok a felelősség megállapításának tili-tolijában. Rainer Schaller frank származású, mondhatni helyi csávó. A múlt héten "itthon" volt a szüleinél, és a barátnőjénél, majd a zuhogó esőben elindult Berlinbe az autópályán. A nagyon gyorsan repesztő Lamborghini aztán megcsúszott, nem tudott urrá lenni rajta és a tütüjével a palánknak vágódott. Az ijedtségen kivül nem lett semmi baja, de az autót hazavágta.
Csak elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha ennek a csúnya karambolnak más a vége? Biztos vagyok benne, hogy  lett volna hírözön a médiákban a "fentről jövő igazságszolgáltatásról", a "bosszúról",  sőt a depresszióról, a férfi esetleges öngyilkosságáról zengő húrokat is megpendítették volna. Jó, tudom ez mind feltételezés és hülyeség, a lényeg, hogy hála istennek, Rainernek nem történt semmi baja! 
De abban, hogy az ember kiszolgáltatottságán és az esendőségén elgondolkodott, az biztos. Ennyi tragédia ami vele és közvetve vele történt, nem múlhat el nyomtalanul.
A karambolról szóló cikk a Nordbayern online oldalán.

2010. augusztus 8., vasárnap

Dinnye

Tudom, sokakat érdekelnek a külföldi, jelen esetben a németországi árak. Tőlem is sokszor kérdezték, hogyé´ van ez, meg az, de meg kell hogy mondjam, nem tudom. Aztán a válaszomra  mindig jön az értetlenkedés, meg fejcsóva, hogy-hogy nem tudod?!  :) Ùgy kérem, hogy nem jegyzem meg. Bár némi javulást vettem észre ezen a területen. Ùgy tűnik ez a röpke 8 év Ausztriában és Németországban "máris" (he-he) elég volt ahhoz, hogy a szemem alkalmazkodjon az eurós árakhoz. :) Emlékszem tavaly nyáron milyen nehezen dolgoztam fel otthon a forintos árakat. A korábban megszokott 20-30-40 -es számlavégösszeg helyett hirtelen többezres számlákat kaptam, egyszerűen bele voltam keveredve a kerekítésekbe. Itt könnyű (gasztronómia) a borravaló kiszámítása, mert kicsik az összegek. A 18,60-as számlánál fizet az ember 20,- eurot és ehhez még kicsit se kell gondolkodni. De otthon, egy 13460,- forintos számlánál, amiben ráadásul volt pár sör, meg Villi is ;) , ott aztán legyél észnél! Mennyi a borravaló, hogy mondod? Nem röhögni, ezek olyan összegek, amiket vizualizálni elég nehéz. A régi szép időkben (még otthon), ez egyáltalán nem jelentett nekem problémát, emlékszem a párom mindig engem kért meg, hogy fizetésnél segítsek, mondjam meg mennyit kell adnia. Nem értettem, hogy mi a nehéz benne. Emlékszem azt mondta, hogy ezeket a "Wahnsinn-Beträge", (őrületes összegeket) fel se lehet fogni. De mi benne a nehéz??? Nem értettem. Most már tudom mi volt a gondja. :) Higyjétek el, ki lehet esni a gyakorlatból.
De most hoztam valamit! Ma vettem a Netto-ban  (olyan mint az Aldi, Lidl, Norma ) magyar dinnyét! Az ára szerintem vetekszik az otthonival, pedig ide még ki is kellett szállítaniuk. Hogy milyen az íze nem tudom, mivel dinnyére sört nem szabad inni és én inkább a sört választom. :))
ungarische Dinnye: kilója 0,69 cent, ha 285-tel számolok, olyan 197,-Ft/kg


2010. augusztus 7., szombat

Hogyan hozzunk frászt a gyerekre?

Ùgy értem egy Bajorországban élő gyerekre. Vicceljük meg a nyári szünidő alatt, egy kilátásba helyezett költözéssel! Az új élet helyszíne pedig Bremen, vagy Osnabrück, vagy Halle, vagy Magdeburg, szóval mindenképpen egy másik tartomány.
Mi kipróbáltuk, a hatás elképesztő. Szegény Mucit nem is akartuk kínozni, 2 mp-en belül elnevettük magunkat.
Hogy mi benne a kínzás? Hát az eltérő szünidők! :))
Németország 83 milliónyi lakosa nem mehet egyszerre nyári szabadságra, az egy totális katasztrófa lenne az egész országra, a közlekedésre, az üdülőhelyekre nézve. Ezért vannak különbözőségek a tartományok között a a nyári szünidők tekintetében.
Bajorország mindig a legutolsó tartomány, ahol amire a nyári szünet kitör, addigra például a brémai gyerekek már rég kinyaralták magukat, sőt készülnek a pár nappal később kezdődő újabb iskolaévre. :))
Tessék kérem belegondolni, egy ilyen költözés minden gyerek arcáról leradírozná a mosolyt! :)) Szegény gyerek, végre befejezte auguszus elejére a sulit, vár rá 6 hét szünet, erre mi történik? Kezdhetné az új iskolaévet akár 4 nap múlva Brémában. :)
http://www.schulferien.org/   Infók a németországi iskolai szünetekről, klikk...

2010. augusztus 6., péntek

Mjuzik

Mégpedig egy isteni szám Johann „Hans“ Hölzel -től. Ki ő? Hát ő volt a Falco. Az anyukája nagyon szerette az ő kis Hansl-káját, aki a fantasztikus karrier csúcsán is csak a kisfia a "Burli"-kája maradt. Akármilyen interjút készítettek vele, ő csak Hansista, soha nem hívta az édes kisfiát Falco-nak. :) Teljesen megértem a nénit, bár azt nagyon is el tudom képzelni, hogy a Burlit esetleg zavarta a névhasználat. :) 
Falco zenéje véleményem szerint bőven megelőzte a korát. Zseniálisakat alkotott, akkor is ha nem mindegyik nótájáért lépek. Egy őt ismerő barátunk szerint arrogáns, unszimpatikus ember volt, de állati nagy művész.
Ahogy mondtam, Falco nem minden számát szeretem. Van amelyiket már túl sokszor hallottam és van olyan is, ami idegesít. A mostani ajánlatom egy olyan száma, amit még a halála előtt vettek fel vele a stúdióban. Én ezt a számát nagyon szeretem. Egyesek szerint ez a Jeanny trilógia 3. befejező része, mások szerint ez baromság, csak belamagyarázták a Jeannyt, mert így talán több pénzt lehet lehúzni róla. Egy biztos, Hansl sajnos már nem tud róla nyilatkozni.
Falco - The Spirit Never Dies

Esetem a Windows XP-vel

15 éve, napi szinten nyüstölöm a gépet. Sőt! 3-4 -et egyszerre, soha nem volt gond, a beállításokkal. Nem úgy mint a párom, aki még azt se engedi, hogy megváltoztassuk a háttérképet, vagy a színt, mert azt mondja az már nem a megszokott és nem talál semmit se a helyén! :))
Nekem ezidáig nem nagyon volt gondom, hamar átállok egy másik gépre. XP, windows7, vagy Mac, no problem. Azt hittem már mindent tudok. :)
Jó, az tény, hogy a hardwerhez gőzöm sincs, az azzal kapcsolatos információkban nem is szoktam turkálni, úgyis mindig elfelejtem mit jelent a RAM, meg milyennek kell lennie a processzornak.
De mezei júzerként ötösöm van a felhasználói ismeretekből! Erre mi történik?

Az irodai gépben megpróbáltam egy új felhasználót (fiókot) kialakítani. Megcsináltam ügyesen, felruháztam admin jogokkal (másként nem is engedte a rendszer), aztán csókoltatott engem a Windows, mert az előző Admin-fiókom láthatatlanná vált. Magával vitte az Office programokat és az összes egyéb beállítást. Feladtam. Fogalmam sincs mit lehet tenni. Aztán hab volt a tortán, hogy az internetet is kilőttem a gépből. :)

Ma se mentem be az irodába. Egyrészt minek? Nincs megoldás a mai napig, nem működik semmi....:))), másrészt meg jönnek a "falkiszárítós" :) munkások az átázott fal miatt.

De lőn ámulat, délelőtt az alábbi emailt kaptam az irodából:
Szia, 2 x Klick - und ich war drin!! Okosch Kutya, gell!!!!

Szóval a páromnak sikerült!!!!! Megy a net! Arra a kérdésre, hogyan, miképp ????? Ez volt a válasz:
..... na ja, über Systemsteuerung die Netzwerkverbindung gecheckt , up- und aufgedatet - input und output, dann kaputt -dodal easy für eine PC-Freak, eh kloar!!

:)))) Neki, mint PC-Freaknek (ha-ha-ha) a hálózati kapcsolat ellenőrzése, frissítés fel- és le, input, output, majd a "kaputt", tök egyszerű volt.
Sajnos nem tudtam neki ismételten válaszolni, mert kivágtam az egyik itthoni gép segítségével az internetet. :))) Persze már azóta megcsináltam. Értek hozzá.  :)

Ettől függetlenül nagyon szívesen vennék ötleteket az adminjogos Benutzerverwaltungra, nagyon szeretném visszakapni az office-programokat, ahogy a beállításokat is.  Ha nem kapok segítséget, akkor továbbra is muszáj lesz maradnom a homoffiszomban. Ezt meg nem akarhatjátok!

2010. augusztus 5., csütörtök

Mjuzik

Annyit írtam és még mindig annyi, de annyi mesélnivalóm van!
Ezért most egy kis lazítás. ZENE!!! A zene nagyon fontos, nélküle nem is tudnék élni.
Ez a szám régi, 1984-es (akkor érettségiztem ;) )

énekel: Klaus Lage - 1000 und 1 Nacht

Szerintem nagyon bájos a történet. A hapi (az énekes) egy kicsit fura a történethez, de tényleg nem szabad elfelejteni, hogy 1984-ben járunk. :)

Du wolltest Dir bloß den Abend vertreiben,
und nicht grad' allein geh'n und riefst bei mir an.
Wir waren nur Freunde und wollten's auch bleiben,
ich dacht' nicht im Traum, daß was passieren kann.

Ich weiß nicht, wie ewig wir zwei uns schon kennen.
Deine Eltern sind mit meinen damals kegeln gefahr'n,
wir blieben zu Haus, Du schliefst ein vorm Fernsehn
wir war'n wie Geschwister in all' den Jahr'n.

Tausendmal berührt
tausendmal is nichts passiert.
Tausend und eine Nacht
und es hat Zoom gemacht.

Erinnerst Du Dich, wir hab'n Indianer gespielt.
Und uns an Fasching in die Büsche versteckt.
Was war eigentlich los, wir hab'n nie was gefühlt
so eng nebeneinander und doch garnichts gescheckt.

War alles ganz logisch, wir kennen uns zu lange,
als daß aus uns noch mal irgendwas wird,
ich wusst' wie Dein Haar riecht und die silberne Spange
hatt' ich doch schon tausendmal beim Tanzen berührt.

Tausendmal berührt
tausendmal is nichts passiert.
Tausend und eine Nacht
und es hat Zoom gemacht.

Oh, wie viele Nächte wusst' ich nicht was mir gefehlt hat.
Wär' nie d'rauf gekommen, denn das warst ja Du,
und wenn ich Dir oft von meinen Problemen erzählt hab',
hätt' ich nie geahnt, Du warst der Schlüssel dazu.

Doch so aufgewühlt hab' ich Dich nie geseh'n,
Du liegst neben mir, und ich schäm mich fast dabei,
was war bloß passiert, wir wollten tanzen gehen,
alles war so vertraut und jetzt ist alles neu.

Tausendmal berührt
tausendmal is nichts passiert.
Tausend und eine Nacht
und es hat Zoom gemacht.

Tausendmal berührt
tausendmal is nichts passiert.
Tausend und eine Nacht

2010. augusztus 4., szerda

Kié a gyerekem?

Talán ez volt az az akciójuk ami a legjobban felháborított, mivel a személyemet érintette.  Kiknek-kiknek? Kérdés volt? :)) Hát a különbejáratú lépcsőház-maffiámnak! :) 
Ìme a történet: 
Egyszer Gréti nagyon kedvesen (már vigyázzni!! ) és sajnos ismét túl közel hozzám, belesuttogott az orcámba:
- Mondja kedves Frau ... az André a maga gyereke?
Kerekedett a szemem, emelkedett a pulzusom a felháborodástól, de csak hüledeztem a teljesen hülye, érthetetlen és megfoghatatlan kérdésen. De újra a szokott szitu: okosan, frappánsan válaszolni nagy hirtelen nem tudtam, tényleg annyira váratlanul ért a kérdés. Csak ennyire tellett:
- Persze, az én fiam! Miért? Mégis kié lenne?
- À, tetszik tudni, itt ezt beszélik a házban .........
Hopp, megvan!! Már értem! Ez nem "valakik", meg  "lakók a házban", ezek már megint ti vagytok "lég"keverők! Blocki és Csapata. 
- ... kik? Kik mondanak ilyeneket, kik ezek a betegek? (kicsit ideges voltam) Honnan vesznek ilyet egyáltalán?
- Azt gondolják (természetesen nem ő, csak kizárólag mások, a házban! :), hogy a párom a gyerek apja, mert a vezetéknevük azonos, de mivel engem másként hívnak, így nem lehetek az édesanyja. Sőt, azt is megfigyelték "azok itt a házban", hogy szegény gyerekkel én nem is foglalkozom, csak az apukája megy ki vele sétálni.  
Eléggé indulatosan válaszoltam neki, bár örülhet, hogy nem vágtam rá az ajtót. 
- Mi vagyunk a szülők, de nem vagyunk összeházasodva, ezért hívnak engem másképpen. Az pedig, aki azt mondja, hogy a gyerekkel én nem foglalkozom, az nem normális, nem tudok mást mondani. 
- Gréti még űzte-fűzte egy kicsit a témát, hogy jajjjajaj tessék elfelejteni, jaj de kár, hogy megmondtam, jaj ne is tessék vele foglalkozni, de már nem volt visszaút. Azóta utálom az egész bandát. 

 Itthon aztán a párom rávilágított a lényegre. Németországban a korábbi törvények másként szabályozták a gyerek névadását mint otthon. A kisfiam még Magyarországon született és  mivel mi nem vagyunk összeházasodva, ezért a gyerek születése előtt a Gyámügyi Hatóságnál a páromnak apasági nyilatkozatot kellett tennie, amiben a gyereket a magáénak ismerte el.  A kiállított hatósági irat alapján a kismucit a születése után, az apja neve után anyakönyvezték. Itt Németországban ez nem volt lehetséges. A "lányként" gyereket szülő nők gyerekei az anya családnevét kapták. (Ez azóta megszünt, itt is olyanná vált a szabályozás mint Magyarországon.) 
Tehát megvan! Maffiáék ebből indulhattak ki! Ezt még úgy ahogy megérteném, bár a kérdésfeltevésen sok minden múlik. Márpedig olyan szemérmetlenül pimaszul és udvariatlanul ahogy Gréti nekem a kérdést feltette, arra szép és iskolázott válasz semmiképpen nem jár.
El tudom képzelni mit golyózhattak a kérdésen. Kié lehet a gyerek? Volt-e már a hapsi nős? Mi történhetett a gyerek anyjával? :)))
Vasárnap délutánonként rendeztem meg magamnak rendszeresen a "Bügelpartyt", szóval a vasaló partit. Ilyenkor örültem nagyon, ha a fiúk kicsit elmentek sétálni (ők úgy hívták: Männer-Tour és roppantúl élvezték) én pedig ez idő alatt a 3 m³ vasalandót a magamévá tudtam tenni. A lépcsőházi elmék ezeket a Männer-Tour-okat valószínüleg újabb, a teóriájukat megerősítő bizonyítékként kezelték: nem elég, hogy nem az övé a gyerek, de mégcsak nem is foglalkozik vele! Segény gyerek, szegény apukája!
Istenem, de szívesen sejjjhajon tudtam volna őket billenteni, de tényleg nem azért, mert azt hitték, hogy nem én vagyok az Anyuuuu, hanem a feltételezésért, hogy a gyerekkel én nem foglalkozom, hogy én őt elhanyagolom! Ez olyan igazságtalan feltételezés volt ami rettenetesen fájt és dühített. Dühös voltam azért is, mert ez a Boszi csak kerülgette a forró kását, hogy másoktól hallotta...trallala, holott tudtam jól, hogy a Triumvirátus keze van ismét a dologban. Ez az egyetlen hobbijuk maradt: másokat megfigyelni, kritizálni, befeketíteni, de ez egyszer nálam tényleg túl messzire mentek. 
A párom ötlete volt, hogy szögezzem ki ezeknek a majmoknak a Pinnwandra, szóval a lépcsőházi üzenőfalra a fiunk születési anyakönyvi kivonatát! :)))) 

Kép: aboutpixel.de / Was guckst du? © der_original

2010. augusztus 3., kedd

Gréti nyomoz, avagy az új lakó rejtélye

Az előbbi történetnek még nincs vége, csak már túl sok volt egy postra. :)
Gréti egy szép napom betöltötte előttem az összes rendelkezésre álló szabad felületet és nagy ijedtségemre mesélni kezdett.
Elmondta, hogy kinyomozta az iskola telefonszámát és fel is hívta őket!
A titkárságon az új lakó nagynénjének adta ki magát, aki pusztán csak meg szerette volna kérdezni, hogy tényleg úgy van-e, ahogy ez a Robika/Ferike/Tutuka mesélte neki, mondja meg aranyos, tényleg ott tanul maguknál?
- A titkárnő visszakérdezett, hogy tényleg családtag a hölgy?
- Hát persze, miért mit gondol, ismeretlen vagyok és csak nyomozok utána?
- Jaj, hát persze, nem is azért.....bla-bla-bla, .... - a titkárnő megerősítette az infót, igen Putyuka náluk vesz részt a felnőttképzésben.

Gréti nem vett észre semmit a döbbenetemből, de rettenetesen ki voltam akadva. Neki nem mondtam semmit, de ettől a pillanattól azt mondtam magamnak, hogy nem. Ezt a nőt a jövőben messzire el kell kerülni, nemcsak kellemetlen, ez a nő veszélyes. Hihetetlen, ennyire messzire képes elmenni, úr isten, utána telefonál valakinek, érdeklődik, információkat kutat .... ki tudja, mi csinált már a mi esetünkben? Ki tudja merre nyomozott utánunk, mire szeretett volna választ kapni??? 
Szegény Schwuli, ha tudná, mennyi mindent "köszönhet" a lépcsőházi maffiának! :) 

Tegnap észrevettem egy  beázást a falon, Schwuli konyhájából jöhetett a víz, de ő nem volt otthon. Felhívtam a házkezelőnket, aki megkérdezte, hogy mi a neve a szomszédnak? Egy tizedmásodpercen múlt. Majdnem kimondtam. Schwuli. :))))) Vigyázni kell az ilyenekkel! :)

Gréti (Frau Szomszéd) és Blockiék újabb kalandjai

A lépcsőházi maffiánk tagjai: Blockwart és Frau Blockwart a másodikról, valamint Gréti. Hivatásos embermegfigyelők, valamint lépcsőházi információs szakemberek. 
2 éve elköltöztek a szomszédaink. Na róluk  gyorsan:  4 évig éltünk közvetlen szomszédságban. A házaspár Ossi volt, azaz ex-DDR-esek. 1988-ban menekültek ide a városba, akkor még nem tudhatták, hogy 1989-ben már jöhettek is volna szabadon. :))  Nem tudom az  endékás rendszer miatt váltak gyanakvóvá, vagy csak egyszerűen így voltak bekötve, de arra mindig kínosan ügyeltek, hogy magukról egy szót se! Ha a lépcsőházban, vagy a mélygarázsban összefutottunk, már szaladtak is fel a lakásba, csak úgy porzott a lábuk. Azon kívül, hogy  "Grüß Gott!", meg  "De szép időnk van ma se!" másról nem volt szó. Iselyegtek-mosolyogtak, de amint lehetett, már csattant is az ajtó mögöttük. Van ilyen, akceptáltuk, nem mindenki szeret letyelótyálni mint én. :)) Aztán egy szép nap megjelent a teherautó. Ossiék elköltöztek. Vissza a (ex) DDR-be. Es egy hangot nem szóltak, nem csengettek be, nem köszöntek el. Apus aki született "Wessi" a felháborodásomra csak ennyit mondott: tja, mit vársz tőlük? Ossik! :)) (Ebben a mondatban benne van a 40 éves kibékíthetetlen, feldolgozhatatlan kelet-nyugat ellentét. Politikailag nagyon nem helyes ezt tudjuk, de azt hiszem mindenki tudja miről van szó. Kár lenne nagyoperettnek előadni a nagy német egyesítést. Ahogy a régi nyugatnémetek "viccesen" mondják, a német újraegyesítés napja az nem ünnep, hanem gyásznap. A falakat nem lerombolni, hanem magasabbra kellett volna húzni! :))  Mindezek hátterében persze ott vannak a mai napig ki nem húzott méregfogacskák, mint például a csak a Wessiket sújtó "szolidaritási adó",  amit rendszeresen a fizetésből vontak le és utaltak a keletnémetek megsegítésére. Aztán ott volt a keletnémet márka, amit egy az egyben válthattak be az ossik nyugatnémet márkára. Valami horribilis összeg került akkor beváltásra, valahol már olvastam róla. Majd utánanézek. 
De persze az ellentét nem ennyire éles, szó sincs komoly konfliktusokról, mindezeken csak jókat lehet dünnyögni, zsörtölődni. Ami viszont tényleg zavaró, az a sächschisch, a szász dialektus. :) Baromi. Borzalmas. Erről majd még fogok értekezni. :)

Szóval Ossiék elköltöztek és helyükre érkezett egy egyedülálló fiatalember. Akkor még macskával. A macsek kóborolt a lépcsőházban, a ház környékén, a fiú este füttyentéssel hívogatta hazafelé. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége! :)) A lépcsőházi maffia akcióba lendült, bár nem voltak teljesen összehangoltak. Gréti kedveli a macsekokat, neki a fiú magánélete volt a lényeg. Blockiék verbálisan és más apró jelekkel adták tudtára az újonnan érkezettnek, hogy a "dögöket"  (Fich) nem szeretik a lakók, mivel ezek a dögök csak mocskot jelentenek, amit nekik (hös Blockiék) kell eltakarítaniuk. Blocki megpróbált engem is bevonni a csapatmunkába, de én ellenáltam. Ellenáltam már akkor is, amikor egy korábbi lakó kutyáját szerette volna eltakaríttatni. Nem voltam hajlandó aláírni a papírját, amin aláírást gyűjtött a lakóktól. Szerintem akkor húzhattam ki nála a gyufát, mert azt mondtam, hogy engem nem zavar a kutty. :) A szomszéd fíú macskájáról pedig rémtörténeteket zengett. Felhívta a figyelmemet, hogy a Fich (dög) odajár hugyozni (brunzen :))) a házunk mögé a fűbe és a csúzdához, ahol az én kisfiam is játszik a sátrával. Csak a vállam vonogattam, hogy ez van sajnos, ezt nem lehet kikerülni, ki tudja még milyen állatok brunzeneznek éjjel a pázsiton? Nem fertőtleníthetem a füvet, a gyerekeknek a koszt is kell tűrniük, különben nem lesznek ellenálóak. :))  

Blocki harca nem tűnt szélmalomharcnak, mivel a srác egy idő után kizárólag személyes felügyelettel vitte le "legelni" a macsekot, már nem merte egyedül kint hagyni. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy van-e oka a szigorú felügyeletnek? Azt mondta sajnos igen. Szó nélkül rámutattam az éppen arrafelé kapirgáló Blockira, majd a macsekra és miután a lábammal egy bizonyos rúgó mozdulatot imitáltam, kérdőn néztem a fiúra. Erre ő azt mondta, hogy neeeem, ezt azért nem, de minden mást kinéz belőle! :))))

Gréti és a maffia egy idő után nyugtalan lett. Nem tudták megfejteni a szomszéd fiú rejtélyét: mit csinálhat? Dolgozhat? Mindig otthon van, miből él? Gréti engem is kérdőre fogott, mit tudok a szomszédról, mit csinál? Fogalmam se volt, igaz a téma nem is érdekelt. Gréti próbálta felcsigázni az érdeklődésemet, elmesélte, hogy a szomszéd fiú azt mondja, hogy jelenleg képzésre jár egy bizonyos iskolába. 
 - Akkor Frau Szomszéd, megvan, úgy lehet ahogy a fiú mondja. Tanul.
- Az nem lehet, akkor miből fizeti a lakást, meg az autót??? Tudja maga, hogy kik járnak ehhez a fiúhoz?!?! 
- Nem figyeltem. Amit eddig véletlenül láttam az nem volt különleges. Fiúk, lányok, ismerősei, barátok - válaszoltam
....és ismét következett a jól ismert üvöltése:
- Fííííírfiak!!!!! Frau X,  ne legyen már vak, ez az ember schwul (buzi)! :)))
Annyira kellett röhögnöm, azt a felháborodást a nő arcán!
- À, Frau Szomszéd, de miért lenne a fiú buzi? Lányok is járnak hozzá!
...üvöltés újra
- A Herr (Blocki) pontosan rálát föntről a srác erkélyére! Mindent lát!! Èbredjen már fel!!
Kész voltam az emberi hülyeségtől.

De ugye nem kell mondanom, hogy a lakótársunkon a név rajtamaradt. :( Sajnos azóta mi is így hívjuk, de nem azért mert zavarna, vagy akár érdekelne is minket, hogy teszem azt meleg, hanem egyszerűen a lépcsőházi maffiának köszönhetően a csúfnév rajtaragadt. De nem ám brutál módon, hanem kedvesen, becézve mint egy kis plüssmacit: úgy hívjuk Schwuli, vagy Schwuli-buli.

2010. augusztus 2., hétfő

Gréti a Stasi Knecht

Itt van újra Grétike, a szomszédok gyöngye, már meséltem róla.  Istenem de szeretnék egy olyan igazi, magyaros szomszéd nénit, akikből Győrben nagyon sokat ismertem!  Itt Nürnbergben sajnos nem jutott nekem szomszéd néni, csak szomszéd nő. Ilyen Gréti is. Hogy miért haragszom rá ennyire? A rosszindulata miatt. Ha nem is félek, de azért tartok tőle. Az ideköltözésünk idején még örömmel vettem a társaságát, de ezek a találkozók általában rosszul sültek el. Nem, nincs itt kérem összejárkálás, csak a közös használatú szárítóban futottunk össze jó néhányszor. Èn balga persze az összes feltett kérdését őszintén megválaszoltam, naívan bízva a Frau Nachbarin valós érdeklődésében és emberségében. Pedig hiba volt, tudhattam volna, a németek nem szoktak egymással bizalmaskodni, a privát információkat mindenki megtartja magának. A jó napot, meg a visszhalláson kivül nincs is igazán más smalk talk. 
Akkor miért álltam le beszélgetni Grétivel? Mert becsapós volt a mimikája! :) Majdhogynem kedves! :) Például megkérdezte kedvesen és mosolygósan, hogy szoktam-e ungarische ételeket főzni? Az arca jóindulatot tükrözött, amiből én a következőket olvastam ki: "jéé de kedves, valószínűleg azért kérdezi, mert szereti a magyar konyhát, érdeklődik más népek konyhaművészete iránt, talán szeretne tőlem elkérni egy ételreceptet, vagy valamilyen ErösPistis fűszerre fáj a foga ..." és kezdtem neki mesélni, hogy néhányat igen, de tecccik tudni én nem vagyok egy nagy konyhatündér, meg amúgy is apussal teljesen más az ízlésünk ....., de ekkor ránéztem az arcára és a torkomra fagyott az összes paprikáskrumpli. Hókirálynő arca nézett vissza rám és megfagyasztott minden levegőt. 
Kéjesen mosolygott :
"Tudom ám, hogy miket esznek a magyarok! Mind-mind egészségtelen étel, nehezek, zsírosak, túlfűszerezettek, nekem nem kell bemutatni hohohooo, ....... a vejem magyar! Meg nem tudom enni ezeket az ételeket. " és a fejét rázva fordult el tőlem, a részéről a témát elintézettnek tekintve.
Én meg ott álltam leforrázva, néztem csak mint a luki nyúl, mert tényleg olyankor, amikor az ember úgy igazán visszaszólhatna a pofátlanságra és udvariatlanságra, olyankor persze nem megy. Cserbenhagynak a szavak, jószerével csak tátogok én is, és nem tudok mit mondani. Hápogtam, hogy ez nem is igaz, a magyar konyha nem mindenképpen egészségtelen és nem feltétlenűl nehéz, meg zsíros, Gréti csak ciccegett a fejét rázva, hogy ó, de még mennyire, neki ne mondjak ilyet, és ekkor üvöltött egy nagyot, hogy 
"Scluss, ő ismeri a magyar konyhát, neki ne akarjak semmit se bemagyarázni!!"
Mellesleg pont az üvöltéseiből lett a későbbiek folytán nagyon elegem, a nő tényleg annyira kellemetlen, öröm vele nem találkozni. 
Persze én balga az nem jutott eszembe, hogy Gréti a találkozó legelején elmesélte (diszkréten persze), hogy ő ex Ossi, azaz régi NDK-ás, de mindenkinek azt mondja, hogy észak Németországból származik, a kiejtésén sem hallatszik már a sächsisch. A kedvenc étele pedig az Eisbein.
Eisbein: zsír- és koleszterinmentes, egyáltalán nem nehéz étel Gréti konyhájából :)
A falat Nürnbergben a Salzknöchle, Magyarországon a főtt csülök névre hallgat. Főtt savanyú káposztával tálalják. A képen is látszik mennyire Schonkost, azaz kimélő étel. :) Persze nekem eszembe se jutott beszólni, visszaszólni Grétinek, hogy és ez mi, anyja? :) 

Blockwartunk (Blocki a másodikról) adta különben Grétinek valamikor a nevet, hogy Stasi Knecht. A név eredete nem túl szép, a régi NDK-s idők Stasiját, azaz a Staatssicherheitet (állambiztonsági szervet) szolgáló jobbágy, szolga. Ìgy emlegette Blocki a Grétit anno dominó, amikor még nem voltak ennyire jóban mint manapság. :) Még lesz történet Grétiről, belelendültem! :))

Az élet mint egy álom ... The Crew Cuts

Azt mondja a muci, hogy úúú anyu, ez a kép a lábadról nem valami szép. :) Az hát! Ronda és vörösbe játszó dagadt. De igaza van, szóval az előző kevésbé esztétikus fotó ellenpontozására, most itt egy kellemes zene!
Ez az aktuális kedvencünk, annak ellenére, hogy elég régi. :)

Sh Boom Sh Boom ( Life Could Be A Dream ) by The Crew Cuts


LYRICS:

Hey nonny ding dong, alang alang alang
Boom ba-doh, ba-doo ba-doodle-ay

Oh, life could be a dream (sh-boom)
If I could take you up in paradise up above (sh-boom)
If you would tell me I'm the only one that you love
Life could be a dream sweetheart
(Hello hello again, sh-boom and hopin' we'll meet again)

Oh, life could be a dream (sh-boom)
If only all my precious plans would come true (sh-boom)
If you would let me spend my whole life lovin' you
Life could be a dream sweetheart

Now every time I look at you
Something is on my mind (dat-dat-dat-dat-dat-duh)
If you do what I want you to
Baby, we'd be so fine

Oh, life could be a dream (sh-boom)
If I could take you up in paradise up above (sh-boom)
If you would tell me I'm the only one that you love
Life could be a dream sweetheart

Sh-boom sh-boom Ya-da-da Da-da-da Da-da-da Da
Sh-boom sh-boom Ya-da-da Da-da-da Da-da-da Da
Sh-boom sh-boom Ya-da-da Da-da-da Da-da-da Da, sh-boom

Sh-boom sh-boom Ya-da-da Da-da-da Da-da-da Da
Sh-boom sh-boom Ya-da-da Da-da-da Da-da-da Da
Sh-boom sh-boom Ya-da-da Da-da-da Da-da-da Da, sh-boom

Every time I look at you
Somethin' is on my mind
If you do what I want you to
Baby, we'd be so fine

Life could be a dream
If I could take you up in paradise up above
If you would tell me I'm the only one that you love
Life could be a dream sweetheart

(Hello hello again, sh-boom and hopin' we'll meet again) boom sh-boom
Hey nonny ding dong, alang alang alang (sh-boom)
Ba-doh, ba-doo ba-doodle-ay
Life could be a dream
Life could be a dream, sweetheart

Life could be a dream
If only all my precious plans would come true
If you would let me spend my whole life loving you
Life could be a dream sweetheart

(dee-oody-ooh, sh-boom, sh-boom)
(dee-oody-ooh, sh-boom, sh-boom)
(dee-oody-ooh, sh-boom, sh-boom)
Sweetheart!!

2010. augusztus 1., vasárnap

Izgalmak

Betegségek, rosszullétek kizárólag a hétvégére korlátozódnak. Ez teljesen normális, az átlagember életét a Murphy törvények szabályozzák, a mienké is ehhez igazodik. :) Két éve az iskolában egy tanárbúcsúztatós grill-este alkalmával megharapott (nem ám, csak megcsípett, de én így hívom ;) ) valami a lábamon. Először csak viszkedett (de piszkosul!), majd 1-2 nappal később kezdett a lábikom színeket váltani. A lilánál maradt, de különösebben nem érdekelt a dolog, egy csípés nyoma, na und??? Aztán 1-2 nappal később jött a fura szédülés, és amikor lepillantottam a magasból a topánkáimra, hát meghűlt bennem a frissen vett levegő. Már a bokám is dagadt volt. Innentől kezdve nem mondom, hogy nem voltam ideges, már a piros csíkot is látni véltem. A családom Pánik Andinak hív, így senkinek nem volt meglepetés, hogy a nevemhez méltóan reagáltam a dolgokra, mivel úgy éreztem, levegőt se kapok eleget! Péntek este mit lehet tenni, irány az ügyelet. Ott megállapították, hogy valamilyen rovarcsípés, ami elfertőződött, de még nem vérmérgezés, adtak rá antigyuszit. A bogyó nagyon nem volt jó, szóval még kétszer futnom kellett hama-hama orvosokhoz, de az ügyeletet már megúsztam.
Idén újra grillezésre készültünk az iskolában, reccckenő hőség, meztelen lábak mindenhol. A hosszú asztalnál ahol ültünk, állandóan ment a duma. A duma közben egyszercsak tudatosult bennem, hogy hoppá, beszélek-beszélek, de közben már egy ideje vakarom a lábfejemet, valami megcsípett. Ekkor egy az asztalon sétáló hangyát pillantottam meg, amit mindjárt le is piszkáltam a földre, nem ott a helye. Egyik apuka nyugtázta a szemével a mozdulatomat majd szólt, hogy ezek piszkosul csípnek! Na, ezen aztán jót vigyorogtam a kisfiam apukájával, hogy nem tesz semmit, majd megyünk legfeljebb az ügyeletre! :)
Ugye nem kell mondanom, hogy másnap, azaz szombat este aztán futottunk is oda? :) Mivel már profi vagyok a rovarcsípésekben, így idén már nem vakartam, nehogy elfertőződjön! De!! A csípéssel bekerült rovarméreg tombolt a lábamban. Elcsípett egy eret a dög, így a méreg bekerült a vérkeringésbe. A lábamban, combomban izomfájdalmakat csalt elő. A lábfejem dagadt volt, fájt, és feszült mint az őrült, úgy éreztem szét fog durranni. Többet nem vagyok hajlandó a kánikulában iskolai grillezésre menni, vagy ha mégis, akkor szigorúan fültől-fülig zárt cuccban és gumicsimmmában. 
Megállapítottam, hogy nem vagyok kompatibilis a nürnbergi dögökkel, ugyanis én voltam mind a két alkalommal az egyetlen szenvedő résztvevő. Ha a dögök megharapnak valakit, akkor az csak én lehetek.
A nürnbergi rovarok és hangyák csípései ellen védtelenek a győriek.