2010. május 31., hétfő

Félelem

Amikor azt hiszed, hogy kész, mindennek vége, akkor csak ne gondold azt, hogy rosszabb már nem lehet, mert lehet! Bebizonyítottam! A múlt héten kaptam még egy "adaggal", ezúttal egy, az egészséggel kapcsolatos pofont és nem túlzok, ha azt mondom: halálfélelmem volt. Eddig  meg se mertem szólalni, annyira meg voltam ijedve. Ma is még nyalogatom a sebeimet, testileg kevésbé, de lelkileg nagyon megviselt a dolog.
Fogok róla írni. Arról is, kihez fordultam kétségbeesésemben segítségért.

2010. május 26., szerda

Casting

....annyira fáj minden, direkt jó, hogy a kisfiam hétfő óta csütörtökig az Omijánál (nekem Anyóspajti) leledzik, Istenuccse nem tudom mit kezdhetnénk vele itthon, se kedv, se semmi ..... Ez a kisgyerek különben olyan tényleg mint egy angyal! Gyógyir ő mindenre. A humorát pedig imádom. :)
Hétfön pakolta össze a táskáját: ez azt jelenti, hogy én a ruhanemüt összekészítem, beteszem a táskájába ( ő ezzel persze nem foglalkozik, véleménye szerint "es ist Wurst", szóval tökmindegy mit vesz fel az ember :))) ), csak azt kéri, hogy maradjon elég hely a Barátainak. :)
A maradék helyet aztán kitöltik a Barátok, a Plüssállatok. Szerinte Plüss Angyalok! :)
Szóltam neki, hogy oké, jöhet a játékaival. Erre ő hangosan meghírdette a szobájában a Casting-ot, azaz a válogatót. :)) Plüssiék bemutatták magukat, elvonultak a fiam előtt a Catwalkon. Könnyesre röhögtem magam. :) A szigorú zsűri :)))) pedig döntött. Itt láthatóak a szerencsések, akik utazhatnak:

Akinek pedig kizárólag csak a mérete miatt nem sikerült: Ö 3 in Weckla. Ez a neve. Szerintem nagyon csini az André kinőtt fürdőbugyijában. :))

Amikor már az égiek is elfeledtek

Kétségbeesés magas fokon. A múltkor Èva rámszólt, hogy kapjam össze magam, nem ilyennek ismer, meg különben is egy agykontrollos így nem viselkedhet  .... hát elmélyültem magamban. A szentségit, hát igaza van! Ha elkezdem az önsajnálatot ... itt azért pontosítanék: szóval folytatnám az önsajnálatot, azzal menthetetlenül még mélyebbre süllyednék a szerencsétlenségben, amivel klasszul be is varrnám magam mögött az ajtót, kizárva a visszautat, a napfényre jutás lehetőségét. Tudom, nem lehet feladni, mert azzal tényleg vége mindennek. Nem adtam fel. Viszont a nagyon pozitív gondolatok valahogy nem akarnak jönni, nem tudom elképzelni a megoldást. Bármilyen hiú ábránd bevillan, jön az okostojás belső beszélőm és azt mondja, hogy irreális ..... néha úgy tudnám seggberúgni, tényleg sokat árt nekem.
Térjünk a lényegre. Szükségem van arra, hogy visszatérjen a hitem, a hitbe vetett hitem. Ez utóbbi kicsit banálisan hangzik, pedig egyszerű: újra akarok hinni abban, amiben korábban megkérdőjelezhetetlenül hittem. Ezek a dolgok nagyszerűek, csodálatos lehetőségek a kezünkben, pusztán csak élni kell velük! Működnek, nem kell hinni bennük, tessék kipróbálni!
Mivel a világ legszerencsétlenebb emberének hittem magam, semmi se sikerült, úgy éreztem szükségem van egy kézzelfogható bizonyítékra, ami egyrészt számomra visszaadja a hitemet a küzdéshez, a femilimnek pedig végre be tudom bizonyítani, hogy eeeegen, na ugye, látjátok, hogy van ez? :)))
Elsőre vettem mindjárt a híres agykontrollos Paradicsom tesztet. Három paradeiserből eggyel nem csinálok semmit, viszont kettőt 6-7 órára vízbe merítek. Az kettes számú versenyző víze sima csapvíz. Az első paradeiser áztató vize is sima csappvíz, de ezt a vizet megkezeljük, feltöltjük pozitív energiával. Bevetettem anyait-apait. Szem nem maradt szárazon, ahogy az első vizet energetizáltam. Agykontroll, Reiki, segítségül hívtam az összes létező Fénylényeimet, Angyalaimat, a Ratzinger se tudna jobb szenteltvizet előállítani! :)
Tessék, így kezdődött:
 Már egy hét múlva lehetett látni, hogy az Ègiek engem már kevésbé kedvelnek:
Aztán 2 hét múlva:
Tessék kérem megnézni! Az eredmény:
A legjobban a hármas számú versenyző érzi magát, akivel egyáltalán nem foglalkoztam, szinte a kezembe se vettem. A kettes számú, akinek már régen rosszul kellene érezni magát, még mindig elvan, de már aszódik.
Es itt van az én kis kivételes pártfogoltam, az egyes számú versenyzőm, aki szemmel láthatólag is a teljes rothadás útjára lépett.
Elképesztő!!!!!! A többiekhez képest kiütéssel vesztett. El se tudom képzelni, mi lett volna vele, ha nem vetem be az összes szeretetemet, hitemet a vízének kezelésekor ..........:)
Látjátok? Mondom én, hogy se itt, se ott...... az, hogy itt a földön nem megy minden olajozottan, oké, de most már tudom, hogy azok a fenti hatalmak is kihúztak a listájukról, már ők se segítenek.
Nagy sóhaj. :(
Mi lesz velem?

2010. május 24., hétfő

Egy darab Magyarország

Tavaly szerencsések voltunk, éppen jött egy fiatalember Nürnbergbe és volt még hely az autójában. Ìgy sikerült az anyunak ismét kijönnie. (Vonat már Bécsben átszállós = stressznadrág. Röpcsi csak Pestről indul, oda valahogyan még el is kell jutni, szóval mindenképpen egyszerűbb az autózás.) A fiatalember (kedveském, ha olvasod, akkor nem vigyorogni, mégis hogy írjam másképp? Írjam azt, hogy Attila?!?!? :)))) )  kedves, aranyos, szimpatikus. De sok dolgunk nem volt egymással, jött, hozta az anyut, aztán vitte 1 hét mulva haza. Utána, ahogy az lenni szokott: iwiw, facebook, trallala, rövidre zártuk az ismeretséget. Nem is tudom mikor kezdődött, de elkezdtünk "beszélgetni" az interneten. Rövid levélváltások, bejegyzések egy német nyelvtanfolyam kapcsán, vállalkozásról és az életről Németországban. A barátság addig-addig fajult :), hogy rettentően szívesen vártuk a velük (feleségével együtt) való találkozást a múlt héten, ugyanis 1 hétig itt leledzettek a városban.
Péntek délutánra terveztük a szolid kis találkozást a törzshelyünkön, ami egyrészt roppant költségkímélő hely, másrészt, tök jó!! Attiláék értesültek a személyes problémáimról, ezért nagyon tapintatosan és diszkréten zavarni se akartak minket (ha-ha-ha jó vicc, kértem tőle egy csomó mindent, amit nekem elhoztak és még ők zavarnának!! :))), de nekem fontos volt a találkozó! Eszméletlenül ki vagyok éhezve mindenre ami otthonról jön, főleg az anyanyelvemre.
Na, szóval a találkozó. 5-körülre volt megbeszélve és úgy fél nyolcig, nyolcig tervezve. A törzshelyünkön már 20 perccel korábban ott voltunk és vártunk. Megint fáztam mint mindig, nekem állandóan hideg van. Ott, az Alexnél meg főleg. Hideg a terem, néha kicsit huzatos is, nem is értem, hogy tudnak mások ott egy szál polóban, ingben ücsörögni??? Na, megérkeztek a vendégek, ültetési ceremónia, André menj már arrébb, ne csináld, ugye ezt nem gondoltad komolyan, hogy nintendózni fogsz!, első vigyorok és láss csodát! Kimelegedtem!!! Duma, mesék, nevetés, még egy söcit! Izzadtam, melegem lett, most már tudom miért: ha az ember nagyon jól érzi magát, akkor ez leképeződik a testben is. Nincs gond, újra buzéroz rendesen a vérkeringés, nincs vacogás, fázás, 100 %-osan teljesít a test, mert szintén isssstenien érzi magát! Roppant hálás vagyok Attiláéknak ezért az estéért, nemcsak az ajándékba kapott pörköltkockák, pirospaprikák, Győri Èdesek, citrompótlók, Erős Pistik, majommézes tormák ... stb. miatt, hanem az estéért! Ùjra otthon voltam. Kedves Attila, drága Èva, jó volt veletek!! ;)
A "szolid" buli ha minden igaz kicsit tovább tartott, de mivel mi nem lakunk messze,  fél 12-kor már otthon is voltunk!! :) Másnap volt egy kis (khhh....... ) macskajaj, de semmi gond, a Badezimmerringispiel közelébe se jártunk! A megivott sörök mennyiségére már nem emlékszem, de finom volt!
Fényképek készültek, de először szeretném őket megkapni, aztán majd megnézem mi az ami még photoshoppal menthető. Az első sörnél még lehet fényképezni, de a sokadiknál (ahogy sajnos nálunk is történt, ugyanis túl későn döbbentek rá a kedves vendégek, hogy ott kuksol a kamera a tatyóban) már nem szabad. Ilyenkor már se rúzs, se ápolt smink, a frizura is megvadul és nem tartom kizártnak azt se, hogy a mosoly már csak 60 Malligand foknak megfelelő torzót ölt.
Egy biztos. Hiányzik Magyarország. Rettenetesen.

2010. május 18., kedd

Talán ...

A tegnapi megbeszélésen még nem született döntés, csak egy ígéret. Holnap minden kiderül. 

Ugye, a vállalkozások csak a mesében, illetve csak a nagyon szerencsések esetében működnek úgy mint egy álom. Hopp, itt az ötlet, holnap megcsináljuk és már folyik is a zsé. A nagyobb költségvonzatú álmok (mint a mienké is), amiknek a realizálása sajnos igen csak hosszí ideig tart, még a Nemzeti Bankot is alapjaiban rengetné meg, nemhogy a mi kis szerény büdzsénket. :) Nálunk ráadásul hatványozottan is jelen van Murphy bácsi (igaz ezt agykontrollosként azonnal vissza is szívtam :) ) , szóval legyen csak volt! De hogy Murphy tényleg "volt" és minket nem kímélt, az már egyszer biztos! :) Ahol valami elakadhatott, az el is akadt. Ha egy engedélyezéshez 4 hét kell, akkor az nálunk tuti 8 hét lett. Valaki hiányzott, a másik aláíró szabadságon volt, illetve az ügyben még nem döntöttek. Jelenleg durván 2 hónap kellene ahhoz, hogy rendbe jöjjenek a dolgok, de erre a két hónapra már nagyon kell a segítség. A kitolt határidők, az elfelejtett akták, az Illetékes Elvtársak szabadságolása,  a következő testületi, ill. szakhatósági ülésekig átcsúsztatott döntések, az átterveztetések, a műemlékvédelem és a hetekig kapirgáló archeológusok, a tájvédelem a lassan-lassan megszületendő növényesítési előírásaival együtt, mind-mind olyan mummusaink, amik ellen mára már elvesztettük a harcot. Lelassították, megállították az egész mindenséget. (nem akarok nagyképűnek tűnni, ezért szándékosan nem írom le azt, hogy projekt. Pedig az. :) ) A tőke pedig áll, majd leül, lehasal, elalszik, majd felriad, körülnéz, feltápászkodik, aztán búcsút int, elmegy oda, ahol van egy kis mozgás. :)
"Az idő pénz." (apropó vannak olyan munkahelyek, ahol egy ilyenért büntetést kéne fizetnem. Frázis-kasszának hívják, magyarosan közhely-kassza. Tönkre lehet menni simán, mert nem csak egy kasszájuk van! Kettő! Káromkodtál? Fizess! - kassza, meg a frázis-kassza. :)))  De visszatérve, sajnos ez a pénzes meg idős cucc az esetünkben nagyon igaz. Ha sokat kell várni megesznek minket a költségek. Azok ugyibár nem késnek. Ezért örültem a Schatzi-banyánál az álláslehetőségnek is, úgy voltam vele, hogy mindegy mennyire minimális amit Kapzsika fizet (mert az volt ám, mimimum-minimum ;) ), de legalább van egy fix. bevételem. Másrészt nagyon szívesen tanulok, hátrányomra semmiképpen nem szolgál az, ha egy újabb helyen is tapasztalatot szerzek, belelátok mások ügyvezetésébe, irodavitelébe. Szerintem ezeket az információkat nem szabad lebecsülni, ezek ismeretek, még akkor is hasznosak, ha negatív élményekhez kapcsolódnak. 
Na, szóval érccsük ugye? Ha a partnerünk segít átvészelni ezt az elkövetkező időszakot, akkor lesz miért újra felkelni, ha nem, akkor kaki lesz a palacsintában és hiába tennénk rá csokit, az ízén valahogy nem változtat. :)

 kép: © S. Hofschlaeger / PIXELIO 
www.pixelio.de

2010. május 17., hétfő

Szorítás!

Ezen a héten sok minden múlik, főleg egy mai megbeszélésen! Ez a megbeszélés 10.00 óra óta már tart, szorítsatok légyszíves!!

Addig is (mert nagyon ideges vagyok ;) ) valami könnyedebbet: nagy meglepetésemre, a kisfiam élvezte a sajtos stangli sütését, még a trutyit is lendülettel gyüszmékelte. El is neveztük André Backstubéjának a konyhát. :)
Képek az alkotóról és a műről.

2010. május 14., péntek

Talán a jövő héten.......

... már többet fogok tudni, ez a hét egyelőre nem hozott megoldást, csak szomorúságot. Mondhatnám, hogy a kétségbeesés határán vagyok, de inkább nem mondom.  Jelenleg az a legfontosabb ami a kép címe is: 
hogy fennmaradjak a vízen!!!
 
aboutpixel.de sich über Wasser halten © Rainer Sturm

2010. május 8., szombat

Mikor lesz már vége?

Némaságos hallgatásomnak (de béna kifejezés, de most már hagyom! :) ) ezernyi oka volt. Egyik, sajnos a legrosszabb, egy személyes problémám. Nem családi, nem egészégügyi ..... szóval, ki lehet találni kizárásos alapon. ;) Azt hiszem, ha nem lennék kellőképpen jókedélyű, ha nem látnám mindennek egyből a vicces oldalát, már rég feladtam volna. Imádom a krimit olvasva, nézve, mindenhogyan, de néha tényleg jókat vigyorgok tévés Tetthely krimiken, amikor olyan összegek miatt halnak/ölnek a népek, amiket én ...... szóval már átéltem. Pokol, persze, hogy az, de tényleg nem tudom elképzelni, hogy annyira el legyek keseredve, hogy bárkinek is, főleg nem magamnak ártsak.
Valamikor azt tanultam agykontrollon, hogy "elvileg" nem lehet másnak rosszat okozni, szóval izé, a pozitív gondolatok küldése a cél, de végül is Dr.Domján Laci csak-csak kimondta, hogy ugyanúgy célbaérhet egy negatív, rosszindulatú gondolatenergia, mint egy pozitív, de ezt sürgősen felejtsük el. Nem is hiszem, hogy bárkit is ez motivált volna az agykontroll elsájátításakor, ezt csak a kiváncsiságból kérdeztük.
Aztán valamikor megtanultam azt is (úgy emlékszem a Reiki mesteremtől Kun Istvántól), hogy minden jó és rossz, amit másnak kívánunk, az mint egy bumeráng tér vissza hozzánk, szóval óvatosan a hülye szomszéddal! :))) Ezt a tézist később többször is hallottam, szóval büntetlenül nem kívánhatunk senkinek se rosszat, mert ez a negatív energia visszatér hozzánk, saját csapdánkba esünk. Ezt tudom is, ez így van!  Eszembe se jutna másnak rosszat kívánni, isten bizony mondom, én túl jó vagyok. :) Na ja, kekec tudok lenni (ki nem?), sértődős is lennék, a szám is nagy, de alapvetően mindenkit akceptálok. Legfeljebb igyekszem kitérni az általam kellemetlennek tartott emberek útjából, oszt máris nincs konfliktus. Az összes jelképes pofon amit az életben másoktól kaptam természetesen nagyon fájt, utáltam is rendesen a gazdájukat, el is mondtam úton-útfélen milyen piszkok, de érdekes módon bosszút soha nem álltam, még gondolatban sem. Annyit kértem csak az égtől, a magasabb intelligenciától, a Fénylényeimtől, hogy siettessék meg egy kicsit a "tetteseim" karmáját, tanulják meg még ebben az életükben, hogy mit tettek, illetve okoztak. Hogy értsék meg az egészet és tegyék jóvá a hibájukat.
Na erre most mit csináltam?! Èletemben előszőr genyó voltam! Schatzi kihozta belőlem a tudatalattim mélyén elásott, de ahogy észrevettem még mindig ölég aktívan forrongó, bugyogó saját, különbejáratú Gonoszkámat,  hát én pedig hozzáfordultam. Arra gondoltam, hogy kívánhatok Schatzi "roppant exklusiv (ha-ha) vállalkozásának" büntetlenül minden rosszat, hiszen jogos, mert amit velem művelt azt nem viheti el szárazon. Mi is történhetne még, akkor se lenne nagy baj ha vissza is üt, mivel a helyzetem úgyis elég sz@r, rosszabb már nem lehet. Erre mi történik? Vuduzok :)) aztán valósággá válik az addigi elképzelhetetlen, bizony még rosszabb lett a helyzetem. :)
Remélem a példámból megtanultátok, hogy tényleg nem szabad másnak rosszat kívánni, még annak se aki maximálisan megérdemli, mert visszakapjátok az összes rosszat! Maximum azt lehet vuduzni, hogy nyiljon ki a szeme az illető-billetőnek és döbbenjen rá mit is tett.
Ez a döbbenetes felismerés történjen lehetőleg még ebben az életében és ne a következőkben amikor is fű-fa-virággént, vagy bokorként újjászületik!


Gondjaim vannak de képes vagyok saját magamon is nevetni, ami megoldásnak semmiképpen se az, de segít átvészelni az időszakot. A kép nekem nagyon tetszik, de sajnos az én alagutam nem ilyen. Ebben az alagútban már látszik annak a vége, látszik a fény. Az enyémben nem. :(


aboutpixel.de / Raus aus der Dunkelheit © Kim Czuma

2010. május 2., vasárnap

Anyáknapja - Muttertag

Németországban majd a jövő hétvégén lesz, de én magyar vagyok, szóval ha egy mód van rá, akkor én szeretném ma ünnepelni. :)) Kisfiamnak szóltam:
"Gyere, felhívjuk a Nammmmamát és a Dédikét anyáknapja alkalmából."
"Nem a jövő héten lesz?" - kérdezte Muci
"De. Itt. De nem Magyarországon. Ott mindig május első vasárnapján van." - válaszoltam
"Ah sooo!" - nevetett és elviharzott
Majd visszatért és magyarul (jól van, nem teljesen 100 %-osan, de akkor is magyarul) anyunapra minden jót kívánt! :))) Istenem drága kis mucikám, azt hitte, a Muttertag magyarul Anyunap.
Kaptam ajándékot is tőle, megpróbált magyarul leírni egy mondatot ....annyira imádom, egy talpig kis érző lélek ez a gyerek a születése óta.
Liebe Anyu, binden yót a Anyunappan! :)))


2010. május 1., szombat

Ùjra egészség .... majdnem ;)

Ha azt mondom, hogy életemben nem éreztem még ilyet, akkor tényleg nem hazudok. Előfordult, hogy megfáztam, de ilyet még nem éltem át. A betegségem előtt 2 hétig a kisfiamat ápoltam bronchitissel. Szorosan őt követte E. (párom), akinek a köhögése hallatán szélesre tátottam a szememet. :) Megszólalt a belső beszélőm: menj át a másik szobába, menekülj! De már késő volt. Megkaptam mindent, kiegészítve a saját különbejáratú vírusommal. Bronchitis és arcüreggyulladás és egy kis infulenza. Láz  39°  felé szambázott és ez is nagyon nehéz volt, mivel már elfelejtettem milyen is lázasnak lenni.  Durván 20 éve nem voltam lázas. Mondjuk ez más kérdés, hogy ez jó, vagy nem?
A láztól és a gyöngeségtől nem tudtam felkelni, de nem ez volt a legrosszabb, hanem a köhögés maga. Szinte folyamatosan kínzott, de annyira, hogy éjszaka még aludni se tudtam. Az infulenza kellemes kísérő tünete a végtagfájdalmak, no ezek se kíméltek.  Summa summárum, még soha nem éltem át ilyen betegséget. Lehet, hogy eddig még soha nem is utaztam el infulenziába?! Talán tényleg csak most, 44 évesen kapott el? Lehet. Azt megállapítottam, hogy nehéz beteg vagyok. Semmi se volt jó, és percenként mást kívántam. A probléma csak annyi, hogy nem kaptam meg mindent:((  Örülhet mindenki, aki a családjától nem messze él, főleg nem külföldön, mert ilyen helyzetekben aztán nincs mit tenni. Mit nem adtam volna egy pipilevesért!!!! De ki az aki nekem elkészíti??? A családom nem tud ilyet főzni. :((((( Ilyenkor hol van az anyukám és a nagymamám??? :((((((

Biztos, hogy a betegséggel függ össze, de néha jéghideg narancs- és almaszeletek úsztak el a szemem előtt, amiket azonnal és rögtön megkívántam. (rosszabb mint a terhesség ;) ) Rácuppantam a Granninire is. Egy biztos. Nagyon rossz betegnek lenni, semmi se jó, illetve semmi se elég jó. Megkívántam példul egy lágytojást. Hát teljesen más volt az íze, nem is tudtam megenni. A sima ásványvíztől is émelyegtem, elképesztő micsoda változásokat (drága Fürtikém /Nagymamám szavaival élve: katrabontot :) ) tud egy ilyen kis fisfos vírus meg baktérium okozni. Ne legyetek betegek, hallgassatok rám!!
A köhögésem még mindig nem múlt el teljesen, de hála az állati erős gyógyszernek, amit csak este, lefekvés előtt vehetek be, legalább az éjszakák nyugalomban telnek.
Volt viszont egy nagyon nagy előnye a betegségnek!!! Megtaláltam a régi naplóimat. Szenzációsak!!! Erről muszáj lesz mesélnem! :) 
 
kép:  @ Joujou / Pixelio   www.pixelio.de