2010. április 24., szombat

Betegség

Nagyon elkapott egy vírus. 3 napja ágyban fekszem. Láz, fájdalmak ........... :(((
Amint jobban leszek jövök.
Vigyázzatok magatokra!

2010. április 18., vasárnap

Adjuk el az ingatlanotokat!

Sofynak ígértem, hogy a következő post a neki szóló válaszom lesz. Hát akkor ugorjunk neki.:)
Megnyugtatásul: minden ingatlanra van vevő! Ez most nem degradáló, lenéző kijelentés, hanem teljesen komoly, pozitív állitás. ;)
Különbözőek vagyunk, így ami nekem talán nem jön be, az ettől függetlenül még lehet másnak az álomlakás. Dettó, mint a zenében. Egy AC/DC (AC villám DC) szám hallatán a legszívesebben kiugranék az ablakon annyira idegesít és utálom, a James Hunter zenéje viszont olyan fantasztikus zenei élményt jelent nekem, ami legalább 5 évvel meghosszabbítja az életemet. :)
A titok csak abban rejlik, hogy el kell jutni az érdeklődőkhöz, valamint az, hogy az ajánlatunkat figyelemfelkeltővé kell tennünk, azaz izlésessé, széppé, informatívvá. Szerepelnie kell benne, hogy miért jó ott! Azért például, mert a környezete gyönyörű, zöld, totális a nyugalom, átmenő forgalom kicsukva (ahogy Sofy lakásának környezetében) és nem azt kell kidomborítani, hogy nincs erkély.
Sofyka, ha akarod, megcsinálom neked a lakásotokról szóló exposét! Persze csak ha akarod.
Aztán még egy nagyon fontos dolog van: a hírdetés. Hol és hogy? Erről inkább magánban! Nagyon szívesen segítek mindenkinek, nyugodtan írjatok, kérdezzetek! Miért magánban? Mert ezek az ismeretek azért már egy kicsit Know-know jellegűek, több éves tapasztalatom, munkám eredménye, azért ezeket had tartsam meg magamnak.  Ìgérem, a privát megkeresésekre válaszolni fogok és tudásomhoz megfelelően segítek!
Kiváncsi vagyok, lesz-e érdeklődő! :)

2010. április 15., csütörtök

...folytatva az előzőeket: mennyire lehet hülye egy főnök?

Szóval még egyszer. Több hónap (miattam akár év is lehetett) után egyszercsak pitty-putty rádöbbent Schatzi, hogy egyszerűbbé tehetné az életét azzal, ha a Fíirfiai, az ingatlanos portállal megegyező formában szállítanák az információt az objektumokról. Azt mondta próbáljam meg valahogy "leszedni" azt az oldalról és írjam be u.ezt magunknak.
Kinyomtatta a screenshotot, majd odaadta, hogy ezt kell beírnom. Köszöntem nem kértem, mondtam neki, hogy egy ilyen listával már én is rendelkezek, de ő azt mondta, hogy az övét használjam ez biztosan aktuális.
Jó. Mindegy. Fogtam az enyémet, bepüttyögtem az egészet a Mac-es Worddel, mégpedig az adatbázis eszköz segítségével. Ezt tartottam célrevezetőnek, a Word-ot sokkal jobban ismerem mint a FreeHand-et, meg a Pages-t.  Aztán amikor készen voltam lett egy fura érzésem, hogy valami más. Elővettem a banya listáját és összehasonlítottam a másikkal. Sok pozicióban tényleg eltérő volt. Szóltam, hogy kaki van a palacsintában, eltérők a táblicskuk.
Erre ő kapásból azt mondta, hogy ez nem lehet (ennyire hülye volt szegény, a saját szemének se hitt), és nem tudja honnan szedtem az én listámat, de az biztosan nem okés. Mivel jelszó nélkül nem tudtam bemenni az adatbázisba, javasoltam neki, hogy nézzük meg újra, el tudom képzelni, hogy objektumoktól függően változik az adatlap. Elment a gépéhez, kisvártatva visszajött, a kezében még mindig az ő listája fityegett. Közölte velem, hogy megnézte, leellenőrizte, az ő listája a helyes, az enyém rossz és tessék kijavítanom az elkészített munkát! Hát itt volt a gebasz, mert a gyönyörüségesen megcsinált adatlapom arra nem igazán volt alkalmas, hogy az oszlopokba újabb adatcsoportokat szúrkáljak be, mivel azzal akkor csúszott a további 3 másik oszlop. Mondtam neki, hogy a hiányzó cuccot be tudom szúrni a legvégére, vagy a legelejére, de azt ne kérje tőlem, hogy a közepén keverjek, mert nem fog összejönni. El fog tolni mindent a progi, egy összevisszaság lesz belőle. Deeee, nekem pont úgy kell, mint ahogy az internetes oldalon áll!!! -toporzékolt a banya, olyan volt mint a Szörnyella De Frász. :))) Háát jó, végül is nem lehetetlen, elkezdtem.
Szörnyella ott állt mellettem és figyelte minden mozdulatomat. Egyfolytában ismételgette: miért ezzel a szar windowssal csináltam, különben is megmondták, hogy itt nincs windows, ezek mind buta és ostoba programok .......és piszkált vele fél 2-ig. 13 óráig lett volna a munkaidőm, de ilyenekkel nem szokott foglalkozni. Ti tudnátok úgy dolgozni, hogy valaki a sejhajotokban ül? Èn nem. Mondtam neki, hogy ebből így nem lesz semmi, sokkal gyorsabb lesz, ha még egyszer nekifutok a legelejéről. Majd megcsinálom otthon és elküldöm neki emailban. Válasz: jó. (ez a köszönöm valamilyen szlenges formája lehetett, ki tudja? :)) ) Kiegészítve: de hogy honnan vette maga azt a rossz listát, el nem tudom képzelni???? Már nem volt erőm hozzá, nem akartam meggyőzni, csak annyit mondtam, hogy higyje el nekem, hogy onnan, erről az oldalról 1-vagy 2 nappal korábban. Az nem lehet, ki van zárva! - bugyogott tovább.

Otthon aztán elmeséltem apusnak mi is történt A válasza: még szép, hogy más! Más az adatlapja egy lakóháznak, egy lakásnak és mondjuk egy irodának. Továbbá, hogy vételre, vagy bérlésre szánják őket? Aztán az építési telekhez tartozó adatlapról már ne is beszéljünk, ott ugyibár kevésbe fontos hogy van-e lift, és portaszolgálat. :))))))))) Megkérdezte tőlem, hogy ez most halál komoly? A Tussie, az ingatlanosok igazgyöngye, tényleg nem tudta, hogy "Objektbezogen", az adatlap??? Le volt döbbenve.
En pedig állati mérges voltam Schatzi igazságtalansága miatt, hogy ez miatt engem tartott hülyének és alkalmatlannak. Ìrtam neki egy rövid és udvarias emailt, hogy megnéztem (itthon már fel tudtam menni az említett ingatlanos portálra, mert mi is azzal dolgozunk ;) ) újra és megállapítottam, hogy valóban különbözőek az adatlapok. Voltam annyira illedelmes, hogy nem írtam oda a levélben, hogy "ahogy ma mondtam neked te marha, de nem akartad elhinni :))".

Eltelt a hétvége, hétfőn ismét mennem kellett. Egy hang nem esett a szityuésenről. Aztán valamilyen véletlen során előkerült az adatlap és úgy gondoltam, nem hagyom magam, rákérdeztem. Apropó Frau Dingsz, megkapta az emailomat? (persze, hogy meg, láttam a gépben ;)) Tényleg különbözőek az adatlapok, az ingatlanok jellege szerint. Erre ő:
"Persze, hogy különbözőek, egy lakás adatai nem teljesen ugyan azok, mint egy ház adatai. De hiszen ez egyértelmű Frau X!" - közölte velem kioktatótan, gúnyos mosollya es Isten bizony mondom, még csak nem is pislogott! Tudtam, hogy szólnom kéne, hogy megvédeni magamat, hogy ez nem lehet, ez képtelenség, de nem. Az a fura valami bennem megakadályozta, hogy visszaszóljak. :(
Még hozzátette, hogy az egyik listát, a lakásosat tegnap megcsinálta, de természetesen nem azzal a szar windows-sal (ezzel a fóbiájával különben jobb lenne, ha orvoshoz fordulna :)) ) és 15 perc alatt készen volt vele. :))) Persze Béla bátyám, ne izgasd fel magad, tudom te vagy a csúcs, a vállalkozó nők gyöngye, az üstökös az ingatlanforgalmazás egén, hát persze, hogy mindent tudsz és mindent, bárkinél sokkal jobban elvégzel!! Szobrot kéne neked emelni .... tee piszok, arrogáns, lekezelő tehén, te! :)))
Ezen a ponton már tényleg minden mindegy volt, én ilyen emberrel nem jövök ki.
Valahogy innentől már szinte vártam, hogy az egész történet végre végetérjen.

Itt van 2 kép a listákról. Egyik iroda, a másik ház. Csak hogy lássátok, miről is volt nagyban szó.
***
Bocsánat, a képeket kivettem, nehogy jogsértést kövessek el. ugyanis az adatlap az immowelt szellemi terméke, azaz tulajdona.

Mennyire lehet hülye egy főnök?

Nagyon! Sőt akár überolhatja is a kategóriájában kiírt összes pályázatot! :)
Amivel viszont egy segghülye főnöknek rendelkeznie kell, az a pofátlanság és az a képesség amivel a másik szemébe tudunk hazudni. Valamint nagyon fontos: egy Schatzi kaliberü Tulajdonosnak nagyon kell ügyelnie arra is, hogy a saját hibáit a világért be ne lássa!!! Ez egy olyan joker amivel élniük muszáj, különben nem működne a kizárólag mások csesztetése.

Egyik nap azt a feladatot kaptam, hogy az egyik internetes portál (ahol hirdetnek), objektek felszereltségét, tulajdonságait tartartalmazó gyorslistáját szedjem le, írjam be a gépbe és csináljak belőle egy pdf-es doksit. Ezt aztán el tudja küldeni a "férfiainak" (jujj, ez annyira tetszett neki mindig), hogy a jövőben ez alapján adják meg neki az adatokat.
Apropó ezek a Fírfiak voltak a külsős "üzletkötői", akik hozták anyunak az újabb objektumokat. A végén pedig kaptak a jutalékból. Nem tudom mennyit, a szokás általában 30%. Rengeteg ingatlanos dolgozik így, nincs ebben semmi különleges, de a Naccság úgy képzelte, hogy az övé a térség legmenőbb és legexkluzívabb ingatlanirodája. :) A weboldaluk (ami ritka szar) is a roppant szerénységükröl árulkodik. Valami olyat írtak, hogy az irodát az exkluziv és magas igényű ügyfelek kielégítésére hozták létre :)). Istenem, azt a sok gyönyörű lepusztult lakást az itteni Dzsumbujban és ótvaros házat a világ végén még nem láttam egy helyen se, csak a Milédinél. Eszembe nem jutna ezzel az exkluziv műmájjer szöveggel jönni akkor, amikor egyértelműen felveszek minden eladó ingatlant. Saját maga bevallotta, hogy nehezen megy az üzlet, nagyon nehéz ügyfélre lelni. Aki el szeretné adni az ingatlanát, az eladja magánúton, vagy ha ingatlanossal szóba is áll, akkor legalább nyolccal, és az adja el a lakást, amelyik gyorsabb, vagy többet fizető vevőt hoz. Bizony. Fizetni ingatlanosnak természetesen nem fizet, az eladó azt tartja, hogy az ingatlanosok próbálják meg a vevőn bevasalni a jutalékot. Az emberek már nem hajlandók aláírni a megbízást, nincs szerződéses viszonya a megbízóval. Megjegyzem nem csodálkozom rajta, amikor olyan emberek lepik el a piacot, mint a Schatzi Fííírfijai. Az ilyenek miatt higult fel a szakma. Manapság már boldog-boldogtalan ingatlannal szeretne pénzt keresni és nincs más dolguk, mint egy ilyen exklusiv Schatzkónak a szolgálatába állni. Ha bejön a dolog, csurran-csöppen nekik is egy kis kiegészítő. De tényleg röhejes, el tudom képzelni ahogy a szombati újság hirdetési rovatával a kezében már szombat délután 300 botcsinálta ingatlanmakler hívja telefonon a gyanútlan lakástulajdonost, aki szerencsétleségére meghírdette az eladásra szánt lakását. Hétfőn persze a szám emelkedik, akkor hívják őt az alkalmazottak a többi ingatlanostól. :)) Schatzi ezzel piszkálta 2 új emberkéjét (mert persze mindig akadnak újak akik belevágnak, hogy aztán 2 hónap múlva elköszönhessenek), hogy tessék már a Sonntagsblitz-et (vasárnapi újság) is azonnal átnézni, és felhívni a hirdetőket. Volt egy nagyon szimpatikus új "üzletkötője" a Banyának, aki nem is volt ott sokáig. A férfit annak távollétében állandóan becsmérelte, hogy azok az idők már réges-régen elmúltak, hogy valaki a hirdetőt csak pár nappal később hívja fel ...., hogy ez a Herr X mennyire sikertelen.... blabla. Nagyon unfair volt ez is tőle. Sajnáltam ezt a hapsit, aki egyszerűen túl normális volt, egyáltalán nem passzolt a Schatzi féle pénzéhes bandához. Emlékszem jó párszor előfordult, hogy felhívta a hirdető számát akinek mindjárt az volt az első kérdése, hogy ingatlanos? Mert azzal nem áll szóba. ;) Sajnáltam a hapit, de magamnak jókat vigyorogtam Schatzi exkluzív irodáján. Ez a teljes amatőrizmus, csak így, ilyen módszerekkel nem lehet dolgozni. Ha ez valóban így működne, akkor nagyon sok jólmenő ingatlanközvetítő iroda lenne a világon. Ehhez többre van szükség. Mire? Ha valakit érdekel, akkor mesélek majd róla.

Miről is akartam írni??? Nem erről az tuti! :)))) Na akkor visszakanyarodnék a feladatomhoz a következő postban. :)

2010. április 13., kedd

Mit szedjünk?

Megfázás, köhögés, takonykór, krákogás ellen javaslom mindenkinek (aki hozzám hasonlóan idegengedik a gyógyszerektöl) a következő szereket:
1. enyhe tünetek, a betegség legelején nagyon tuti a homeopátiás Meditonsin












2. amikor már kaki van a palacsintában, azaz belehúzott a betegség, akkor nagyon jól jön 2 szer. Az egyik homeopátiás: Monapax, a másik pedig tittta növényi: Umckaloabo


Meghosszabbított húsvéti szünet

2 hétig tartott a húsvéti szünet. Tegnap volt az első nap az iskolában, de nem a kisfiamnak! :) Az ő szünetét orvosi javaslatra meghosszabbítottuk.
1 hete kezdett el köhögcsélni. Nem volt vészes, kapott homeopátiás és növényi alapú szert is. - Gyógyszert nem szedek én se, nem bízom bennük. :) -  Aztán egyre mélyebbről jött a köhögés és én egyre rémültebben hallgattam. Természetesen a hétvégén jött ki úgy istenigazából, mert akkor se orvos, se semmi. Szombaton reggel, a kutyákat is megszégyenítő köhögéssel kezdte Muci a napot. Ùristen! Mennünk kell az ügyeletre, ezzel nem szabad várni! Aztán ahogy jött, úgy el is múlt. Estig. :) Aztán újra a rémület. De elaludt és éjszaka egy hangot se hallottam. Vasárnap egész nap már szinte minden rendben volt, aztán 20.00 óra lett. A köhögése magasan döntött minden rekordot. Èjszaka nagyon keveset aludtam, egyfolytában a kisfiamhoz futkoztam. Minden lélegzetvételére és nyüsszenésére kivert a víz. Nagyon rosszul éreztem magam, volt egy sanda gyanúm, hogy mégiscsak el kellett volna mennünk vele az ügyeletre. De mikor és miért, amikor egész nap jól volt?? Ùgy tünt a vírus eltávozott. Hétfőn (azaz tegnap) aztán hagytam sokáig aludni, az iskola nem fontos (yeeeee) az alvás pedig gyógyít. A gyerekorvos megállapította, hogy a tüdőben a baloldali hörgöknél van a bibi, ott tevékenykedik a vírus. A szerek amiket adtam neki nagyon jók, de ebben az esetben nem használnak. Sajnos szükség van antibiotikumra. Különben hozzátette, hogy ha a betegség elején, vagy a közepén mentünk volna hozzá, ugyanazokat a szereket javasolta volna, amiket a kisfiam amúgy is szedett és nem tudott volna mást javasolni, csak azt, hogy próbáljuk meg és majd meglátjuk. Hallani a tüdején még semmit nem lehetett volna. Szóval semmi gáz, mindent jól csináltunk. 
A képeken a kis beteg.  :)

2010. április 12., hétfő

Schatzi valahány

A lehető legnagyobb hibát követtem el. Meghunyászkodtam egy olyan embernek, aki erre érdemtelen volt. Ráadásul tisztára olyan érzésem volt, mintha még valaki lenne bennem (egy másik entitás) és ez a valaki állandóan lenyomna az akaratával. Mit is akarok mondani? Bizonyos szitukban tudtam jól, mit nem lenne szabad mondani, illetve tenni, de ez a gonosz valaki, vagy valami daffke kimondatta, ill. megcsináltatta velem. :)
Például: Schatzi tök hülye volt az internethez, azt, hogy esetleg egy telefonszám után lehet keresni egy adatbázisban, ez a kósza agyában meg se fordult. Amikor pedig egy érdeklődőtől csak egy név és telefonszám állt a rendelkezésére, akkor azon elszüttyögött egy ideig, morgolódott, de megoldást nem ismert a problémára. Èn viszont ismertem, mivel használtam a www.klicktel.de oldalt, ahol visszafele, azaz telefonszám után is lehet keresni. Ültem Schatzinál és a "józan eszem" azt diktálta, hogy ne áruljam el neki, mert nem szabad a konkurrenciát okosabbá tenni, de érthetően szomjaztam az elismerésre, hogy bizonyíthassak és ez a valami "bennem" 2 pillanat alatt felállított a helyemről és odacipelt a Nagyságához, ahol is alázatosan és roppant udvariasan kegyeskedtem felhívni a figyelmét az említett oldalra. Ekkor már tele voltam jóindulattal, de komolyan! Rettenetesen meg akartam felelni és magamat "pótolhatatlanná" :) tenni. Viszont a nő reakciója állandóan egy arculcsapás volt. Természetesen talált a mondandómban javítani valót, ezzel kezdte. Ès vigyorgott hozzá lesajnálóan. Ebben a buta vigyorában pedig benne volt minden, de elsősorban a primitív, nyelveket nem beszélő, elmaradott keleti blokkot magasból lenéző Übermensch önelégült pimasz mosolya. Komolyan mondom, mint egy vödör hideg víz! Ilyenkor pedig nem lehet kérem coolnak maradni és frappánsan visszaszólni ilyenkor csak arra lehet figyelni, hogy a tüske, ami éppen elérte a lelkemet ne nagyon fájjon. Ès lehetőleg nem nagyon feltünően zavarban lenne, és vörösödni és kurva kellemetlenül érezni magamat. Ezekben a helyzetekben éreztem pontosan a felém irányuló gonoszságát ennek az ördögi nőnek. Ès persze haragudtam magamra, hogy mi a szarnak kellett elárulnom neki a klicktelt, vagy megmutatni, hogyan írunk SMS-t a mobiltelefonjával (!!!! bizony, ilyet se tudott) , vagy minek meséltem el neki ezt, vagy azt, hiszen tudhatnám, hogy a válasza fájó lesz.
Roppant érdekes módon, néha valami megszállta és szinte éreztem, hogy mennyire bír, becsül, kedvel. Volt egy nap, nem sok hiányzott ahhoz, hogy átöleljen. De a vége felé az efféle szeretetmegnyilvánulásaitól már szinte féltem, ugyanis a negédes bájcsevelyből minden átmenet nélkül élesen és kegyetlenül csapott át Pszichó néni a "Frau X, készen van már a munkával? Azzal kéne ám foglalkozni ....még nagyon sok mindent meg kell csinálnunk"  helyreigazításokba. Leforrázó volt ismét a helyzet, ugyanis az esetek 80 %-ban ő kezdeményezte a beszélgetést, ő szólt hozzám, kérdezett, nekem meg illett, kellett válaszolnom. Ugye ilyenkor elkerülhetetlen volt a német nyelvtanra való újabb utalás .....stb. :))) (Istenem, de sokszor seggbe tudtam volna rúgni ezt a banyát!:))  Kínosan ügyeltem arra, hogy folyamatosan munkával legyek elfoglalva, nehogy azt mondja lusta vagyok, vagy lazsálok. Szükségleteimet minimálisra visszaszorítva húztam az igát, biztos voltam benne, hogy mindent kontrolál. Igyekezetem ellenére  (ahogy már korábban írtam) továbbra is a Nyuszi és a Róka esete forgott fent. Ha volt rajtam sapka ha nem, ha volt füstszűrős cigim ha nem, kaptam.
Otthon sokszor csak Pszichopatának hívtam, okkal. :)  Különben az egész, ott töltött időszak alatt újra és újra beleestem a jóindulatuság hibájába, 100 pofon se használt. Alapjában véve nem vagyok az a típus aki hagyja magát, de ott Schatzinál valami fura dolog történt. A gonoszságát háboríthatatlanul kiélhette rajtam. Talán valamilyen karmikus feladatunk lehetett egymással, egy korábbi életünkben csúful kicseszhettem vele, és most bosszút állt! :)))
Tanulság mindenkinek: soha ne hagyjátok amit én, hogy valaki az önbecsülésetekben ilyen mély sebeket ejtsen mint nekem Schatzi. Hibás vagyok, hogy az állandó piszkálását nem tettem szóvá, hogy a hibáit amiket vétett nem neveztem a nevén, és nagyon is felróható saját magamnak az, hogy a Pszichó néni kritikáit egytől-egyik elfogadtam és komolyan is vettem. Mélyre taszított, sikerült neki. A hibás pedig én voltam, hogy hagytam és mindezt büntetlenül megtehette. Ez a történet így leírve egy kicsit komolyra sikerült, de élesben is az volt.

2010. április 8., csütörtök

Technikai szünet ... Schatzi mesélés közben

Egyszerűen nem volt kedvem és erőm tovább folytatni a történetet Schatziról és a rólam. Végtelen szomorúság és depresszió uralkodott el rajtam,  aminek köszönhetően 3 napja el se hagytam a lakást. Nem volt erőm. :((( 3-in Weckla (így hívják a képen látható macinkat) velem együtt szomorkodott:
Aztán amikor már elviselhetetlen volt a szomorúság, szólt a haverjának Scratinak:

Kisvártatva megérkezett Hein Blöd (HSV Hamburg szurkoló :) ) is! Ekkorra elszállt a szomorúságom, hiszen ahogy ezek így hárman kinéznek! :)))


2010. április 7., szerda

Mielőtt folytatnám a Schatzis történetet ...

Régen volt már itt zene, ez pedig súlyos hiba, hiszen zene nélkül élni nem lehet! Ezért most egy régi kedvencem az 50-es (még szép!!) évekből:
Wade Flemons - I'll Come Runnin' 
 

2010. április 6., kedd

Schätzchen III.

Ahogy már fenyegettelek benneteket, a filmnek még nincs vége, nem felállni! :)

Az első találkozón kétszer tette fel Schatzi hangosan a kérdést: Frau Izé, mit csináljak magával?
- Hát próbáljon ki, Frau Ész (persze akkor még nem neveztem el mindennek)! - válaszoltam, de nagyon izzadtam, rettentő kényelmetlen volt a helyzet. Állatira szerettem volna azt az állást, az nem történhet meg, hogy nem vesznek fel! Gyűrögettem a kezemet, megszünt a külvilág, csak a szitura koncentráltam. Aztán úgy döntött, hogy jöjjek egy próbamunkára. Ez 2 nappal később várt rám. Hát nem tudom, az elején még minden okésnak tűnt. Arra emlékszem, hogy amikor odaültetett a gépéhez, hogy diktáljon nekem egy emailt és én elkezdtem keresni a levelező programot, amit nem találtam, kezdtem megijedni. Ez nem lehet igaz, közel 20 éves, napi több száz órás számítógépezés után ez nem történhet meg! Nem látom át, olyan fura a képernyő és jösszasz, az a progi, amire rábökött Önagysága, egyáltalán nem ismerős! Istenem, ne hagyj cserben!
Na ebben a pillanatban tévedt a szemecském a kb. egy arasznyival lejjebb fekvő "almára" és megvilágosultam: ez egy Mac????? - kérdeztem Magasészt. Hát persze, ki nem állhatom a dobozokat! - érkezett a roppant "tárgyilagos" és egyben a magasszintű szakmai hozzáértésről árulkodó válasz. Ez a windows utálat az elején még nem volt röhejes, egyelőre még csak újgazdagék egy igen hülye, másokat lekezelő megnyilvánulásának tűnt. Ugye anyu már az elején utalt rá, hogy "reserve", azaz financiális tartalékok nélkül egyszerűen nem lehet élni, akinek nincs elég pénze, az nem él, az csak van. És szerinte borzasztóak az ilyen emberek! Megmondom őszintén, nagyon rosszul érintettek a szavai. Mivel nagyon is tudom, mit jelent, ha valakinek komoly problémái vannak, igencsak vissza tudtam volna szólni ennek a nőnek, hogy vigyázzon, nem tudni még mi vár rá ebben az életben. A gazdagságot, a jólétet egy pillanat alatt el lehet veszíteni ....ezt a témát nem is nagyon ragoznám, én már megjártam a poklot.  Na, szóval elkezdtem ismerkedni a maccel. Azt hittem anyu igazi profi, de a napok múlásával egyre inkább megbizonyosodtam arról, hogy tök hülye a géphez. Állandóan ilyenkkel ba..tatott: jaj, most mit csinál, hát Apple+C, meg Apple+Z, meg Apple+P, meg, meg, meg ....ezzel kell csinálni!  Eleinte még nagyon jóindulatúan válaszoltam neki, hogy tetszik tudni, én a jobb egérklikkel csinálom ugyanezt, kevésbé használom a billentyűparancsokat, de tessék nekem (hülye néni brrrr :)) )  elhinni, az eredmény ugyan az lesz, csak az út vezet másként hozzá. Nem akarta az istennek se elfogadni, szerinte rosszul csináltam. Ekkor már láttam, ott állt egy kis helyes, piros sapkás törpike a belső énemnél és rázta szegényem a harangot, csak rázta. Nagyon szomorú volt, szerintem ő már akkor tudta ..... A Mac-nek különben örültem,  gondoltam de fasza, végre megismerhetem, dolgozhatok egy ilyen géppel is. A Mac-es tapasztalataimról még külön fogok írni.
Most mennem kell, de még mielőtt a távozás hímvesszejes mezejére lépek, még tisztázni szeretném, mit is jelent a Schatzi, ill. a Schätzchen. Magyarul kincsem, szivem, szóval a drááááágaságom ilyen-olyan alakja. És ezek ott az irodában (anyu és apu) egyfolytában sacizták egymást, egyszerűen röhejes volt. Itthon, ha meséltem róluk, akkor már a Schatzikról meséltem, poénból át is vettük, jó néhányszor alkalmaztuk a kifejezést.

2010. április 3., szombat

Schätzchen II.

Nem is tudom hol folytassam? Azt hiszem jobb lesz, ha előlről kezdem. Az előzmények nélkül nehéz lesz életszerűvé és érthetővé tennem.Kezdem akkor az elején:
Àllatira örültem, hogy sikerült, az egyik pályázatom célba ért, hiszen felhívtak a cégtől. Egy nővel beszéltem, azt mondta tetszett neki az életrajzom és szeretne személyesen is megismerni. Az ilyen személyes találkozást itt úgy hívják Vorstellungsgespräch, azaz bemutatkozó beszélgetés. Otthon (magyarul?!?! :)))  ez az interjú. Márpedig, ha valakit ilyen Vorstel.....-re hívnak, az már nagyon klassz - ismerve az itteni munkanélküli rátát és a reális esélyeket a hasonló munkakörökben. A megbeszélt időre pontosan érkeztem, remegett a térdem, rettenetesen izgultam. Nagyon tetszett az irodaépület, maga az iroda. Aztán hülye voltam, hogy minden más elkábított. Az interjún már kellett volna valamit éreznem, de hibás voltam. ..... folyt. köv.
**** (látom, ez egy hosszú történet lesz, egyszerre nem fogom tudni leírni) ****
A legelső találkozásom Schätzchennel már fura volt. Beszélgettünk erről-arról-amarról, de egyfolytában az volt az érzésem, hogy arra amit mondok nem is figyel, hiszen nem lehet neki újat mondani, az ő zsenialitásához nincsen fogható, ő mindent tud. A saját, a szakmával kapcsolatos történeteit furcsállva hallgattam, rémtörténetek voltak a jelenlegi építési standard falairól, a styroporban fészket rakó dögökről és ezen kártevők tevékenységének köszönhető totális tönkremenésről. Izgatottan mesélt a még senki álltal nem ismert (asszem Elvirát mondott) figyelő rendszerről, amit a munkaügyi hivatal fejlesztett ki. Szerinte, már kötelező a cégeknek a minimálbéres munkavállalókról az ARGE (Arbeitsagentur=Munkaügyi hivatal) felé havi jelentést beküldeni, de ezek a piszkok (szóval az ARGE), nem teszik hozzáférhetővé a kitöltendő adatlapokat, nem tudnak felvilágosítást adni róla, senki nem tud róla. Visszakérdeztem: létezik egy új adatszolgáltatási kötelezettség, amiről maga az ARGE se tud? - néztem nagyot. Igen! - válaszolta Schatzi. Hát nem is tudom Frau X, én erről még semmit se hallottam és olvastam, ez nekem teljesen új. - válaszoltam. Pedig így van, így próbálják becsapni a cégeket ....blablabla ..... hogy aztán jó kis büntetést ránk húzhassanak! - tobzódott tovább Schatzi, de sajnos nem tudtam mit kezdeni se az aggodalmával, se a felháborodásával. Teljesen elképzelhetetlennek tartom, hogy titokban rendeljen el bármely hivatal  új adatszolgáltatást. Egyrészt nonszensz, másrészt teljesen törvénytelen. Fura volt Schatzi már ekkor is. Aztán kérdezte, hogy mi milyen házakat építünk? Csak azért, mert ő biztosan lebeszélne mindenkit új házak építéséről, egyrészt minden fal túl vékony, amikre a szükséges vastagság eléréséhez ráteszik a styropolt (erről feljebb írtam) és ez teljesen rossz, másrészt, amikor készen van a ház, kijönnek az ellenőrök egy hivataltól, akik a jelenlegi építészeti-energetikai előírásokat, normákat és a minőséget ellenőrzik az elkészült házon és tuti hibát találnak! Az építtetőnek bírságot kell fizetnie, több ezer eurót. Schatz teljesen ki volt kelve magából, isten bizony nem tudtam ezekkel az információkkal mit kezdeni, csak annyit makogtam, hogy nem tudom elképzelni, hogy komoly, évek óta a piacon levő építő cégek, mint a mi partnerünk is, ne ismerje az aktuális építészeti normatívákat. Az építési engedélyek és a többi szakhatósági engedély is csak-csak kézbentartja ezeket a dolgokat .......nem tudom. De Frau Schatzi meglobogtatott előttem egy újságot és rámutatott egy cikkre, abban olvasott róla! :) Megkönnyebbültem vigyorogtam a nénin magamban, ezek szerint nem a saját tapasztalatairól mesélt, csak óooovasta valahol. :) Mindegy, ijesztő volt az okoskodása és a rémmeséi. Azt mondta, hogy az egyedüli megoldás csak az lehet, ha az építtető megbíz egy független szakértőt és annak a szakvéleménye lesz a döntő, azt a hatóság is elfogadja. Ez persze kb. 10.000 euróval drágábbá teszi majd az építkezést, de mindenképpen megéri! Már vártam, hogy mondja, rendelkezik egy-két megbízható szakértővel ..... :)))) de nem mondta. Valszeg azért, mert kicsit vállvonogatva hallgattam a hülye meséjét, láthatta, hogy nem vagyok rá vevő. Hogy mennyire amatőr és segg hülye az egész szakmához azt hamar megtapasztaltam. Otthon elmeséltem apusnak a a történeteit, aki aztán egy-egy mondattal zárta rövidre az egészet, kézlegyintések és ahhh-ok kíséretében. Nem részletezem, csak az utóbbihoz fűzött véleményét osztom meg veletek: az építő cégeknek kötelezően követniük kell az érvényes jogszabályokat (ahogy én is gondoltam, meg végül is teljesen evidens, másképp nem is lehet). A velünk kooperáló cég épitési leírásai se u.azok mint 2 éve, ill. 5 éve. Nagyon komolyan megszigorították az energiával kapcsolatos rendelkezéseket, ezt az EnEv 2009 ( Energieeinsparverordnung - magyarra "Rendelet az energiamegtakarításról"-nak fordítanám) tartalmazza. Apropó itt van róla infó, hátha valakit érdekel:  Energieeinsparverordnung Németországban Ahol változtatni kell, ott változtatnak. Különben is, a komoly cégek TÜV-fel, (Technischer Überwachungs-Verein) azaz a Technikai Felügyelettel dolgoznak együtt, szóval kész, pont. De ez evidens, ezen nem kell tökörészni. :)   (A TÜV -nek nem tudom mi a magyar megfelelője, pontosabban azt nem tudom, melyik Hatóság. Dojcslandban a TÜV-re visszük az autót is, amikor lejárt a forgalmi.)

Most visszagurulok az irodába: miközben beszélgettünk ezekről a "komoly" dolgokról" Schatzi kóstolgatott engem (nem túl kellemesen), állandóan a kiejtésemet, az akcentusomat piszgálva. Még nem bántott nagyon, de már elkezdődött az, amivel később rettenetesen megkeserítette a napjaimat.


Egy kép a Madamról, ahogy én őt látom:
(nagyon utálom őt, ugye ez átjön a képen? )
kép: fringo.de 




A történetnek még nincs vége!!!!