2013. november 29., péntek

Nürnberger Christkind - Teresa Treuheit

Ahogy minden évben, úgy az idén is: az advent kezdete előtti hét péntekén eljön ő, a Nürnbergi Jézuska, a Christkind.
Izgalmas ám a teljesen elsötétített Főtéren (Hauptmarkt) állva várni, hogy a nagy-nagy csendben megjelenjen a hölgyemény a Frauenkirche karzatán. Az itt élőknek (főleg a gyerekes családoknak) egyszer mindenképpen át kellene élniük ezt a csodát. Igéző. Egyszer átéltük mi is ezt ........  és ez nekünk elég is volt. Nem szeretjük a tömeget, piszkálja az aurámat. A tollal bélelt télikabátunk pedig itthon nehezen tisztítható, márpedig a rákent mustár és rálöttyintett forralt bor nem mutat rajta túl babán.

Az idén (se) mentünk be Jézuskanézőbe, de természetesen a tévében megnéztük, hogy a szánkat azért jártathassuk, oszt kritizálhassunk. Az is gond, hogy a Christkind olyankor érkezik, amikor nálunk még bőven munkaidő van, ráadásul pénteken, ami a munkahelyemen eleve zártosztályi állapotokat jelent. Diszpozíciós nap, ezt a szót szeretem ám használni, mert ez egy olyan kifejezés, amivel azért fel lehet vágni. Bezony, csengése van, dallama és olyan szép, komoly. Nem zárás van az irodában, nem határidős bevallás, nem beosztás készítés, hanem diszpozíció. De végül is, Wurst.

Vissza a Jézuskánkhoz. Talán már írtam róla pár éve, azt hiszem ....  de lusta vagyok utánanézni, sajnálom, ha ismétlem magam. 

2 évente választanak új Christkindet, akinek a tisztsége ezzel a bizonyos nappal, a Frauenkirche karzatán elmondott "Prológ"-val kezdődik. Ezek a Jézuskának megválasztott lányok, általában fiatalok, szépen tudnak szöveget mondani és egyáltalán nem tramplik. Az idei Christkind nekem különösen szimpatikus. Hogy miért? Nem árulom el!

Tessék rájönni a fotó alapján.


Gondolom mindenki (aki ismer személyesen, vagy néha erre jár) már rájöhetett a megfejtésre.
Teresa Treuheit az új Nürnbergi Christkind, éves bérlettel rendelkező szenvedélyes Glubberer, azaz 1.FCN szurkoló. Hát nem szép? Egy helyi Jézuska, legyen is Nürnberg szurkoló! (Mivel a csapat a kiesés szélén áll, sokan kérik Teresát, hogy vesse be az égi hatalmát és kapcsolatait, segítsen a csapatnak.)

A helyi újságban követgettem a Teresa megválasztása utáni eseményeket, a felkészítését a nevezetes napra. A nürnbergi színház egyik színészével, Marco Steeger-val gyakorolták a beszédet, a tökéletes kiejtést, a hangsúlyozást, a fellépésre koncentrálva. A Jézuska idei fellépése tetszett, gyönyörűen beszélt, de valahogy túl gyorsnak, szinpadiasnak, majdnem táncszerűnek találtam a kézmozdulatait, ahogy a bal és a jobb karjával a karzatról lefelé mutatott az emberekre.  
Ahogy a tévében hallottam, ez nem volt véletlen, nem Teresának az elkapkodott mozdulatait láttuk, hanem  az új koreográfiát. Próbáltak szakítani a hagyományos gesztikulációval, kis lendületet kívántak belecsempészni az előadásba.

Néhány kép a felkészülésről:

© Roland Fengler. / Nürnberger Zeitung

Eláruljam, hogy melyik darabban láttam Marco Steegert, a színészt? A Rockyban!! Ő játsza Frank Furthert, a képen kérem ő látható, a pali szenzációs:

Foto © Marion Bührle



Még jó, hogy Teresa ezzel a kis gesztikulációval megúszta, járhatott volna rosszabbul is. :-) Tollakkal a fenekében Time Warp-ra bevonulás ..... ha-ha-ha

Zárom soraim az idén tényleg különösen szimpatikus és meg kell mondjam, valóban nagyon bájos kis 18 éves gimnazista Jézuskánk képeivel.

Sok sikert, nagylány!



2013. november 9., szombat

Willst du den Glubb an der Spitze sehen?

A mai négysoros:

Willst du den Glubb an der Spitze sehen? 
Musst du die Tabelle drehen!"

 (Ha az 1.FCN-t az első helyen szeretnéd látni, csak fordítsd meg a tabellát!)

Hát igen,...a Clubberek sorsa ... nem egyszerű. 
Sokat nem fogok róla írni, hiszen annak, akit ez a téma érdekel, elég csak egy pillantást vetni a fenti táblicskura, a német Bundesliga jelenlegi állására. És ez van kérem minden évben. A kieséstől való izgalom. De őszintén, hát nem ez az igazi hűség? Nem szebb dolog egy ilyen esendő, emberi csapatért szorítani, mint egy Überspielerekből összevásárolt műanyagért? De "szar" lehet a Bauern-fanoknak (Bayern), hiszen csak a gólarányban kell, hogy bizonytalanok legyenek. 8:0-ra, vagy 13:0-ra győznek... ? Uninterresant. 

Az 1.FCN ebben a szezonban szinte az összes hétvégénket elcseszte, kevésbé vidámmá tette. Kiváncsi leszek milyen lesz a mostani..

Hajrá Glubb!
De ne aggódj, ha nem megy, akkor is veled maradunk!
Igaz, azt már II.ligának hivják, de a szerelem, az szerelem.

2013. november 3., vasárnap

Zenék amiket (sajnos) nem ismerünk

Egy korábbi, a zenével kapcsolatos komment kapcsán indult el a vezérhangyám. Tényleg, mi lesz a zenékkel? Sőt! Mi van a zenékkel? A zenei rádióktól sokszor csömöröm van, borzalmasan egysíkúak, ugyanazt a szart nyomják óránként. Miért kéne (tényleg csak kéne, én elkapcsolok, kikapcsolok, engem nem kötnek egy adóhoz se) ugyanazokat a zenéket hallgatnom heti százezerszer, ugyanattól az előadótól, ugyanazt a nótát? Nem akarom! Esetleg maga a szám nem idegesítene annyira, ha csak ókor-ókor játszanák, de napi rendszerességgel neeeee!
Ráadásul úgy emlékszem, régen a lemezeken tizenvalahány nóta is szerepelt. Jobbak, gyengébbek, a lényeg, hogy több. Nem értem, a mai CD-ken csak 1 lenne?

Pofátlanságnak tartom, hogy megpróbálják irányítani az izlésünket, belénk verni, hogy mi a módi, mi az ami jelenleg "in" (német szleng). Háttérben a biznisz, a kiadók, akik próbálják ránk tukmálni a zenéjüket. Ezt hallgasd, ez a tuti, vedd meg, töltsd le, ezzel leszel menő, ezt illik ismerni és dúdolni.
Nálam többet érnének el azzal, ha egy sokkal szélesebb zenei palettát kínálnának fel, ismert és ismeretlen zenékkel, ne adj isten többféle stílusban (jóvanna, tudom, hogy minden rádiónak más a célcsoportja, ezért a stílusok annyira nagyon nem keveredhetnek), de ha ez megoldható lenne, még az is előfordulhat, hogy maradok az adónál, nem kapcsolom el, mert azt mondom, kiváncsi vagyok a következő zenére is. Lennék a rádió egy új hallgatója.
De jelenleg nem. Nem értem például, hogy a Bon Jovi mitű' lett ennyire befutott csávó, a rádióból csak három számát ismerem ..... és ezt a hármat már tényleg nem szeretném meghallgatni, mert már nem bírom. Ez áll persze még sok más nagy sztárra is. Valakit soha nem szerettem. Idegesít az ájlávjús kifehérített négerfiú (ezt lehet sokan nem értik), meg a 60 év körüli hangnélküli, a korát elfogadni nem tudó Madonna, tőlük sowieso herótom van. A zenéjüket soha nem szerettem. Nem áll hozzám közel, sőt, irritál. Ès ők, azért folytak rendesen a csapból.
Had kérdezzem meg. Tényleg nincs más a világon?
Más zenék nem születnek?
Ennyire lehetetlen lenne a mai világban felfedezni a kisebb klubbok, vagy idegen országok jó zenéjét?
A zenei szerkesztők valószínűleg szeretik a szakmájukat, ismernek ezer olyan zenét, amihez az átlagember nem jut el. Miért nem oszthatja meg az összes többit a nagyérdeművel? Miért kell ezeknek a zenei szerkesztőknek és más, a zenei műsorokért felelős emberkéknek megkötni a kezét és ugyan azt a szart játszatni velük heteken keresztül?
Tehetséges emberek, zenészek élnek még ma is, a zene nem halt meg!

James Hunter, a kincs 

Nekem egyszer szerencsém volt. Pár évvel ezelőtt az egyik helyi rádió (amely amúgy iszonyatos zenéket is tud játszani, a csörpi-csörpi csipcsippel, igazán nem túloztam) két napon át játszotta egy ismeretlen énekes, ismeretlen számát. Véletlenül hallottam. És azonnal tudtam, kincsre leltem. Ráleltem James Hunterre.
Róla még úgyis írok, ide csak had szúrjam be azt a nótát, amit tőle azon a szerencsés napon a rádióban hallottam és ami már az első hallás után boldogsághormonokat váltott ki ....és tudtam. Ez az én zeném.

James Hunter: Carina



Visszatérve a  Jameshez hasonló, ismeretlen zenészekhez. Nem kapnak teret, nem kapnak bemutatkozási lehetőséget, amivel őket is büntetik, de bennünket, hallgatókat is. Ugyanis lemaradunk egy élményről.

Például, itt van ez a banda is, a The Nits. Az életben nem hallottam róluk. A JOS Days c. számukról meg főleg nem.
Pedig nem volt rossz.  Pontosabban, nem volt rossz 1988-ban.
Nekem példul ezt is játszhatták volna néha-néha a ládikók. Sőt! Manapság is. De nem fogják, mert ezen a fene világon mindenki profitérdekelt, pénzt kell termeljen, nyereséget és ebbe olyan, ami pusztán csak "jó", nem fér bele. Az a jó, ami pénzt hoz. Azt kell játszani, de ennél még rosszabb, hogy azt is kell(ene) hallgatni. 
Ahhoz, hogy erre rájöjjünk, persze el kell telnie néhány évnek. Èletkori sajátosság. Tiniként eszméletlenül szeretnénk tartozni valahová, azonosulni a többiekkel. A zene, ami közös, ami azonos, összekapcsol.
Majd évekkel késöbb rájövünk, hogy van saját izlésünk. Ráadásul homlokegyenest másmilyen, mint a tömegé. Mást is szeretnénk hallgatni. Ki tudja, az is lehet, hogy csak mást szeretnénk hallgatni.
Már csak magunknak kívánunk megfelelni, nem a sleppnek. 
Izlésünk kialakult, már csak a zenék hiányoznak.