2009. október 29., csütörtök

A mai nóta (nóták)

Tudom, hogy otthon nem nagyon szeretik a német zenét, de nem is nagyon ismerik.  Pedig nagy kár,hiszen így nagyon sok jó zenéről lemaradnak az emberkék. Sacha, (akit tegnap ajánlottam) különben szintén német, de ő angolul énekel,  máris egyszerűbb a dolga. :)
Itt van pölö a szuper Spyder Murphy Gang. Egy igazi Bajor (és nem porosz kérem, ugyanis olyan nincs, hogy Németország. Bajorország van és Poroszország. !! ::)) ) banda Münchenből. 1977-től muzsikálnak együtt a fiúk és én nagyon szeretem a zenéjüket. A német újhullámmal ismertem meg őket és maradtam a mai napig hallgatójuk. Kiváncsi lennék, ismeritek-e a zenéiket?
Ezt például?
és ezt?

Ezt már hallottátok? Nekem ez a kedvencem, jókat lehet shooowwww pippip-zni vele. Ez a Peepshow! :)) )



Jujjjj nem bírom ki, keresgélek továbbra is. Itt egy újabb gyöngyszem Szpájderéktől:

itt pedig az "Az élet mint az álom" című remekmű:


 Ez pedig ha a refrénig kivárjátok ROCK'N ROLL!!!! Imádom!! :))

2009. október 27., kedd

A mai nóta

Sashát sokan ismerik otthon is. De szerintem csak egy régebbi számát az: I feel lonely, lololololonelyt. Ez új (na ja, annyira azért nem) és szerintem baba. :)

Szomszédok III.

A mercis kiskezitcsókolom szintén szomszéd, de nem a köszönős fajtából. :) A házunk előtti parkolóban  csak rövid időre hagytuk az ótonkat, de mire visszajöttünk késő volt. :) Az összes többi parkolóhely körbe-karikába szabad volt, de ennek a lénynek muszáj volt mellénk parkolnia, mégpedig úgy, hogy nem tudtunk beszállni a kormányhoz. (Ezt amúgy is úúúúúgy, de úúúgy utálom, általában a parkolóházak sajátossága. Mindig akad egy ilyen trotli, amelyik rááll a mellette levő autóra. Ez egy faj. :) Első rohamomban lefényképeztem föntről-lentről-középről a szityuésönt és a képet ki akartam tűzni a lépcsőházas üzenőfalra ......... aztán azt mondtam, hogy teljesen felesleges, ebből maximum háború lesz, de a nő ezt úgyse fogja megérteni, ugyanis ha agyilag fogná az egészet, akkor így soha nem parkolt volna.
Csúnya szavakat semmi esetre, de ezért egy seggberúgást megérdemelt volna nem? :))))

Jaj, ha már ennyire belejöttem, had meséljek még! A képen látható autók tulajdonosai szintén szomszédok (a szomszédos házból). Na szerintetek melyiktől tudunk aludni és melyiktől nem? 

Jóvanna ez könnyű volt. Sárga "éjszakai műszakja" nyáron kikasztott mindenkit. Annyira fura a pali, éjjel 3-kor amikor hazadönget a verdával, ami amúgy is hangos egy csöppet, akkor még a kihangosítós dingszbumsszal  mobiltelefonoz. Iszonyú. Azt hiszem oroszul beszél. De nem vagyok benne biztos.A hálószobák hátrafelé néznek (a la garage), a summer nightokon minden ablak nyitva, viszont alvás szigorúan csak a pubi érkezéséig, indulásáig lehetséges. Tetszik ahogy kiszáll a csodajárgányából és egyből kutatja szemeivel a az ablakokat, csak úgy feszíti a büszkeség.  Persze, hogy sokan kinéznek az ablakon, az az iszonyú hangrobbanáshoz hasonló robaj, még a plüssállatokat is felébreszti! Az érdeklődő tekintetek mögött azonban csak ennyi van: ki ez a Depp (trottli) ? :))  Arra, hogy másokat zavar, arra nem gondol, hiszen a mosolya és az önelégült, már-már büszke arca teljesen másról árulkodik: nézzétek csak lelkecskéim, bizony ez én vagyok és ez az én autóm! Állati szerencséje van, hogy nem lát bele a fejünkbe, az ott látottaknak biztosan nem örülne! . :)

Szomszédok II.

Kicsit elsumákoltam a szomszédok folytatását, de ez velem született hiba.  A "majd holnap folytatom" , vagy "rövidesen válaszolok neked" mondatokat direkt nekem gyártották.

Többen kérdeztétek, hogy akkor mi is történt a Herr Blockwarttal? Megnyugtatásul közölném az egyik kedves hölgyismerősömmel, hogy kérdésére a válaszunk: nem. Mi semmit nem csináltunk a Blockival, nincs is  rászorulva, elintézi ő saját magát egyedül is. :)

Na szóval a fazon lent a pinyóban tartja az alkoholos készletét, amit naponta olyan kétszer-háromszor látogat. Kis piros szütyőben cipeli fel a söröket, borokat a II. emeletre. Nem kell kinéznünk a lépcsőházba, a nappaliban (mert ilyenünk is van bebee :) )  is lehet hallani az összeütődő üvegek csilingelését.
Egyik reggel 6 órakor egy mentő és egy orvosi ügyeletes autó állt a házunk előtt. Elég sokáig, úgy 7 óráig bent maradtak a szanitérek, a doki csak egy picivel korábban mehetett el. Nem tudtuk kihez jöttek, mi történt. Annyit hallottunk, hogy tőlünk (első emelet), még felfelé mentek.
Délután lementem a ruhákért a szárítóba, amikor észrevettem, hogy kedvenc Blockwartunk pinceajtaja nyitva, gondoltam megkérdezem őt, hiszen olyan nem történhet a házban, amiről ő nem tudna. A történésekről szóló összefoglalói pedig kimondottan "élvezetesek" (értsd: utána állati jókat lehet a hapsin vigyorogni), de persze csak akkor ha az ember Blockit már ismeri, így tudja, hogy mire számíthat tőle. Nem mondom az elején még ijesztő a morgása és rosszindulata, de az évek múlásával kialakult bennem is a védelmi ösztön. Amint lehet, kitérni az útjából. :)) Azzal nem szabad magunkat kábítani, hogy esetleg rólunk jó a véleménye .... ::)))
No, szóval pinyó: a pali éppen a piros szütyő feltöltésével volt elfoglalva, a szájából pedig egy meggyújtatlan cigaretta lógott kifele. Belevágtam a kérdezősködésbe:
- "Herr R.! Jó hogy látom. Mit tud a ma hajnalban történtekről? "
-  "Már mire gondol?"
- "6  körül itt volt a sürgősségi doki"
- "Mondja, maguk mindent tudnak és látnak?" - és vigyorgott kétértelműen
- "Nem, de ez esetben pont pofánvilágott minket a nénónénó kék lámpája, nem kellett hozzá különösebb tehetség" - válaszoltam neki kissé felhúzott órral, mert a kétértelmű vigyorából csak a rosszindolatút értettem, az esetleges vicces fölött átsiklott a figyelmem :) 
- "Hát, nálam voltak"
- "Magánál?!?!?! Mi történt?" - nem emlékszem, szerintem ennyire még soha nem kerekedtek a szemeim
- "Este nem volt semmi jó a tévében, ezért úgy gondoltam lefekszem aludni. Az esti étkezést pedig kihagytam, nem volt semmi gond, jól voltam. Aztán reggel a feleségem nem tudott felébreszteni és azt mondta, nagyon furcsa hangokat adtam ki magamból." - mesélte vigyorogva  (nem mondta, de ebből kiderült, hogy cukorbeteg) Aztán 3/4 órán keresztül ébresztgették a mentősök és a doki, aztán az akció sikerült, Blockwartunk magához tért.
A továbbiakban rövid vitát folytattunk arról, hogy mennyire fontos lenne a kajaterv betartása. Szerintem igen, szerinte egy hülyeség. Az orvoknak fogalmuk sincs a dolgokról, ezt ő a negyedévenkénti felülvizsgálatnál pontosan leméri. Az inzulint is úgy veszi be és akkor, ahogy és amikor ő jónak látja. :)
Egyszerűen annyira nonszensz volt a szitu, ott áll előttem egy masszív alkoholista, tütüvel a kezében és cigerettával a szájában és kiselőadást tart nekem arról, hogy ők mennyire egészségesen élnek. :)) A felesége naponta főz és nem is akárhogyan! Odafigyelnek a táplálkozásra, változatosan étkeznek, gyümi, zöldség, minden fogyasztva.
Hihetetlen. Reggel majdnem meghótta magát, de ez egy kicsit se zavarta, folytatta a rombolást testi és mentálisan szinten tovább.
Aztán elköszöntünk. Minden jót kívántam neki. Ő köszönte, majd ámuló (de azért már vigyorgó) szemeim előtt elvonult a már meggyújtott cigivel és a tele szatyor sörrel a lakásuk irányába.
Jó szórakozást Blockwart szomszéd! Csak a vacsit ki ne hagyd! Tudod! :)))

2009. október 8., csütörtök

Szomszédok

Nem is tudom, szabad-e ilyet leírnom, politikailag korrekt-e az a megállapítás, hogy a németek mások mint a magyarok. Főleg a szomszédok :))) Nem akarok általánosítani, ezért pontosítok: az én eddigi  szomszédaim. Jók vagyunk apussal az emberek megfigyelésében. A " milyen színű miben volt a páciens és mi volt a szatyorra írva?" résznél természetesen életem párja labdába se rúghat, de az emberkék jellemző tulajdonságait ő is nagyon rövid időn belül felismeri. Ezek alapján nevekkel látjuk el a körülöttünk élőket, ellenségeket, barátokat.
Ahol most lakunk ott van már:
  • egy Boszink (a nyanya a sötét ármánykodás mintapéldája)
  • egy Otto-Királynőnk (állítom, hogy az Otto és a többi csomagküldő szolgálat belőle él, naponta érkeznek a nevére csomagok, de ő soha nincs otthon. A csomagért jó pár nap késéssel jön, ahogy ideje engedi, néha este fél 10-kor. Na ilyenkor én már nem nyitom ki neki az ajtót. )
  • egy Fittneszgurunk (a pali hálószobájában egy futógép, a nappaliban pedig egy lépegetős kínzóeszköz áll, az autóval sportosan parkol, amiből időt magának se hagyva  száll ki, (mit kiszáll, kiszökken!) a ház előtti pár lépcsőfokot egy elegáns de nagyon gyors ugrással  tudja le, folyamatosan siet, szökell, brrrr .:))))
  • és van egy Blockwart-unk is, csak a megfigyelésével el lehet érni a könnyfakasztó röhögést. A kifejezés a náci időkben élt, olyan körletfelelősnek fordítanám. De a Herr Szomszéd maga a megtestesült egyéniség. :) Mindent tud és mindenki más hülye. Anyuja detto.  Mindenkivel összevesznek, állandó "megnemértéstől" szenvednek. Ha kutyája van az új lakónak akkor azért toporzékolnak. Ha nincs kutyája, akkor találnak más hibát: miért így parkol? :)))
Blockwartunk iszik.Nem csak állítom, látszik is rajta. :)  Es állandóan lóg a szájából a cigaretta. Ő baja. Na, ma vele történt valami, de hogy mi, azt ma már nem tudom elmesélni. ..... folyt. holnap. :)

2009. október 7., szerda

Orvosnál

Ó istenem, másnak is annyira tele van a gatyesza mint nekem, amikor orvoshoz kell mennem? Rettenetesen, sőt még annál is jobban tudok izgulni (ha ezt egyáltalán fokozni lehet) és már előre gyanakodni az összes lehetséges betegségvariációra. Évente egyszer általános kivizsgálás a háziorvosnál. A németek eléggé fegyelmezettek ebben a témában, betartják a szabályt, önként és dalolva mennek az évenkénti vizsgálatokra. Nekem vakarózik tőle mindenem, de azért igyekszem ebből a szempontból is integrálódni. :)
Az időpont előtt durván 2 nappal már erős bűntudat gyötör az elfogyasztott falatok, megivott sörök és le nem futott/gyalogolt/úszott/biciklizett kilóméterek miatt és mardos a szégyen, a felelőtlen magatartásommal elrondított vérképemért.
Ha lenne korbácsom, akkor azzal mérnék ki magamra bűntetést. :) De nincs hála Isten, így marad a lelkiismeretfurdalás. Próbálom persze nyugtatni és meggyőzni magamat arról, hogy azért minden nem lehet veszve, hiszen szedek vitamint, omega3-at, jód-szelén-vas bigyót és iszom rengeteg gyógyteát..... csak sajnos a csáják mennyisége valahogy nem éri el a sörét. :)
A héten történt kivizsgálás eredménye majdhogynem rendben is volt, amíg el nem hangzott a GPT érték, ami kissé magasabb lett mint kéne. Ekkor még nem izzadtam. De a tündéri doktornőm (magyar származású és annyi idős mint én, nagyon jól megértjük egymást) elmagyarázta, hogy ez hepatítiszre is utalhat. Ilyenkor ugyebár a laikus mint én is, már látja a halálos kórt, úristen hepatítisz, iszonyat ilyen fiatalon..... :) Aztán persze érkezik a megnyugtató válasz annak fajtáiról az egész betegségségről, de a legesleginkább megnyugtató az a doktornő mosolya és ahogy közli, hogy szerinte biztosan nincs semmi bajom, de biztos ami biztos kér a laborban további vérvizsgálatokat.
Innentől kezdődik aztán az őrület,. 2 napig várni az eredményre. Nem tudom ti hogy vagytok vele, nekem egy vágással megszűnik az étvágyam, rettegek, izgulok katonásan. Aztán elérkezik a Nagy Nap. Amikor felhív a doktornő és közli, hogy minden negatív. A megkönnyebbülés pillanatok alatt elér, de érdekes módon az egész dolog valahogy rajtam marad és újra és újra elgondolkodtat. Hihetetlen mennyire védtelenek vagyunk, mennyire kiszolgáltatottak. Egy kis tanulatlan, primitív, mikroszkópikus valami ( baci, vagy vírus) , képes felvenni velünk, nagy, okos, intelligens (na ja, már amelyik :) ) emberekkel a harcot és a jól szervezett, kifogástalan védelmi immunhadseregünkkel pitty-puttyra elbánni. Olyan rombolást tudnak véghezvinni a testünkben és gyakran olyan gyorsan, hogy  még felfogni, megérteni sincs rá elég idő.
Szóval újra és újra elgondolkodtat az életünk, az hogy mennyire jó is élni, és ezt amíg az egészség tart mennyire nem tudjuk és nem becsüljük.

2009. október 1., csütörtök

A mai nóta

Jaj, nagyon tetszik! Számomra minden benne van ebben a dalban.

Esterházy Péter

Esterházy Péter ma Nürnbergbe látogat, egy különleges apropóból. A Tafelhalléban veszi át a Német Futballkultúra Akadémia  kitüntető:  "2009 legjobb futballkönyve" díját, amit a Kein Kunst című könyvéért kapott. A könyv 2008-ban jelent meg Magyarországon  Semmi művészet címmel. Az eseménnyel kapcsolatos németnyelvű cikk itt olvasható: Nürnberger Zeitung 2009.okt.01.
A díjhoz 5000,-euró is jár, szóval az utiköltsége rendezve. :)

Különben Esterházyt szeretik és ismerik Németországban, az írónak sármja van. Németül ugyan olyan mesterien bánik a szavakkal mint magyarul. A könyvesboltok Márain kívül, Esterházy köteteket is tartanak.