2013. augusztus 28., szerda

Mercedes reklám .... kicsit másképpen

A legújabb vihar a biliben. A neten terjed To­bias Haase rövidfilmje, amit az egyik kedvenc helyünkön, a Fränkische Freilandmuseumban (Bad Windsheimben) forgattak.



"Erkennt Gefahren, bevor sie entstehen."
azaz
felismeri a veszélyeket, még mielőtt lérejönnek
MCP from dath - Tobias Haase on Vimeo.

A Mercedes a klipptől hivatalosan elzárkózott.

Goldenblog 2013 - jupiii

El se hiszem, a 15. lettem a 114-ből!!! 

Köszönöm mindenkinek, ismerősnek, ismeretlennek, blogolvasónak! :-) Aranyosak vagytok!
http://goldenblog.hu/hirek/20130826_Ego_eredmeny_2013_goldenblog_kozonseg_sza.aspx


Nekem öröm, ha újra és újra eljöttök ide, mert az azt jelenti, hogy adtam valamit. Nem írok népszerű dolgokról, se aktuális, mindenkit érintő témákról, elsősorban nem megfelelni szeretnék, csak kiadni mindazt magamból, amit ezerfelé kiabálnék a világban, amiről biztosan érzem, hogy tudnia kell mindenkinek, mert fontos, vagy érdekes, vagy röhejes .... 
Muszáj megosztanom. 
Ki kell írnom magamból. Mások örömére, vagy megbotránkoztatására, az mindegy. Az is mindegy, ha a kutyát se érdekli, mert a szándék a lényeg.
Teszem mindezt őszinte szívvel és szeretettel.
Még akkor is ha néha túl őszinte.

Köszönöm nektek még egyszer! Jól esett.

2013. augusztus 19., hétfő

Akar a fene!

Drezdába menni. Úgy értem a Herr Főnökkel. Mert vele igazi büntetés lenne. 3 órás út fel Drezdába, ott blablablabla majd valamikor visszatérés. 8-10 órás kirándulás, köszönöm nem. 
Az autója vadi új, minden elektronyos, meg hangvezérlésű benne, állatira élvezi (nem mondja, de tuti), én pedig nem vagyok kiváncsi a 600 lóerős járműre, az iszonyatos gyorsulásokra, a kanyarokra. Tudom hogy vezet, eddig is féltem, mert az enyémtől khmm jóval eltérő a stílusa. Egy ilyen új szupercsodában ötször jobban félnék, mert én se lennék különb, biztosan meg kívánnám mutatni a közönségemnek, a benne ülőknek, mennyire harap a gép és mi mindent tud. És, természetesen még mindig csak 7 litert fogyaszt! :-) Ezen a fogyasztásos mizérián be szoktam pöccenni, mert egyszerűen nem tudom megérteni, hogy emberek, akik tele vannak zsozsóval, megvehetik akármelyik XXXL kategóriás szuperverdát, olyan arckifejezéssel, mintha az életük múlna rajta, drámai hangon és elhomályosuló szemekkel közlik, csak 7,4 liter a fogyasztása! Akkor is, ha mind a négy kerék megy (vagy meghajtott? :-) Basszus, hát neked miért nem mindegy? Akkor mi lenne, ha 8,429 litert csócsálna be 100 km-en, mondd mi? Visszavinnéd a szalonba és váltanál havibérletet buszra? Áh!

Szóval új a chefe verdája és nekem járt volna osztályrészemül (büntetésül) a holnapi Drezdai út. 
Isten bizony kivert a víz, amikor közölte, hogy holnap megy oda és jobb keze mutatóujjával váratlanul rám mutatott: És te, Andrea jössz velem.
Nem vagyok jó színész, de nem is akarok színészkedni, ezért nem sokáig tököltem azon, hogy hogy mondjam és milyen szavakat használjak.
- Neeeeeein, bitte neiiiin! - és úgy érzem magyarázatként elég volt a képemre írt kétségbeesés. 
Kicsit kérette magát, de győztem. Tudod én telefonon keresztül is tolmácsolni, nem lesz gond. 

A múlt héten már volt egy utam Herr Főnökkel az új státusszimbólumában, markolásztam néha az ülés szélét. Nem volt veszélyes, mert nem egy vadorzó, de szokatlan. A telefonálásos akciója röhögésbe fulladt, a következő miatt. Ráhajolt a kormánykerékre, amin több bizbasz van mint amit auf einen Blick fel lehet fogni, majd szépen tagoltan közölte a kormánnyal (micsinájjak, tisztára így néz ki, mintha a kormánnyal és az ablakkal beszélgetne), hogy "Telefonkönyv".
A fedélzeti komputer pofás kis kijelzőjén egyből megjelent a Telefonkönyv, majd a kormány, bájos női hangja visszakérdezett, bár az is lehet, hogy csak mondta.
"Telefonkönyv"
Herr Főnök közölte a nevét a felhívandónak. 
A kormánykerék (de hülyén hangzik, de nekem tetszik ) visszakérdezett.
"Az irodai, vagy a mobilszámát?"
Ha! Eddig jutottunk a műveletben. A főnök tőlem más várt. Teljesen mást. Leesett állat, kimeredt szemeket,  bugyuta arckifejezést ... de nem ezt kapta. 
Én kinevettem. Elővettem a telefonomat (ami természetesen szintén nem az enyém, hanem a cégé, de ezt kértem, így ezt kaptam) és ugyan ezt a kunsztot bemutattam vele.
A kis beszélője (szintén aranyos néni hang, sőt a nevemet is tudja, azon szokott szólítani) megkérdezte, hogy az illető melyik telefonját hívja fel nekem. Áh, tudod mit Sziri (ez a neve a kis dögnek) írj egy emailt Minta Lajosnak. 
A főnökömhöz fordultam és negédesen mosolyogva, a szívébe döftem a tőrt. 
"Hát ezért kár volt ám egy egész autót megvenni, látja, tud ilyet a mobiltelefonom is! Sőt, emailt is ír! "
A főnöknek van humora (ami tényleg szenzációs, imádom, imádjuk, eszméletlen jókat tud mondani), így nem sértődött meg. Azóta bárkivel is beszél és az autójára terelődik a beszélgetés, ő egyből közli, hogy sajnos eléggé elhamarkodott döntés volt a tütűt megvennie ... ha tudta volna, hogy a kéz nélküli telefonálásra egy iphone is alkalmas, hát biztosan nem autót vesz, hanem mobiltelefont. Csak későn tudta meg. És jókat vigyorgunk hozzá.

Mindegy, a holnapi Drezdai utat megúsztam. Vigyáznak rám az angyalok. Bár Drezda gyönyörű, fantasztikus város, ismét el szeretnék oda jutni, de nem fél órára egy építkezésre a főnökömmel, hanem mondjuk 2 napra a családommal. Van benne minőségi különbség.

Drezdáról eszembe jutott egy valóban megtörtént story.
Egy nénike kívánt vonatjegyet venni, Lipcsében élő fiát szerette volna meglátogatni. A nemzetközi járatok ablaknál az ügyintéző elkezdte keresni a néninek a menetrendben. Emlékeztek? Anno domino még ezek a vastag könyvecskék voltak a hivatalos menetrendek, lapoztunk bennük lelkesen, próbáltuk értelmezni a kis fekete négyzetet, a kalapácsot, az üres kört és minden egyebet, amivel kiokoskodhattuk, mikor megy a vonat és meddig. 
Szóval nénike vár a válaszra.
A MÁV-os hölgyike forgatja, forgatja a nemzetközi menetrendet.
- ".. és mondja aranyos, biztos, hogy Lipcsében lakik a fia?"
- "persze, hogy biztos, 20 éve ott él" - már voltam kint náluk"
- "nem értem, tényleg lenne ilyen város, hogy Lipcse?"
a nénike kezdett megijedni .... 
Okkal.
A MÁVos néni befejezettnek tekintette az érdeklődést. Megállapította, hogy abba a városba, ahol a néni fia él nem megy vonat és kész.
Ilyen, hogy Lipcse nem szerepel a menetrendben.
Olyan nem. Csak Leipzig.
Csak ezt a mávos kezitcsókolom nem tudta.

Szegény nénike lehet Drezdába se kapott volna jegyet, mert olyan sincs. Csak Dresden. Ahova én holnap juhuuuuu nem megyek a főnökkel!!





2013. augusztus 18., vasárnap

Vasárnap délután

Ahol ennyi bicikli van, ott kell, hogy legyen egy Wirtshaus a közelben,de legalább egy Biergarten!

Nézzük csak meg! 
.....
Talált! Gyerünk, befelé!


2013. augusztus 14., szerda

Futballkurvák Dojcslandban

Ezek nem személyek, ezek csapatok. Mégpedig pénzeszsákok által felpumpált, múlttal és tradicióval egyáltalán nem rendelkező, eredetileg üzemi csapatok, vagy régi, de nevenincs mini csapatok, amikbe pénzt tettek, sok-sok pénzt.

Itt van mindjárt az 1899 Hoffenheim, amelynek nevében szereplő szám az alapítás dátuma. Ezek szerint több mint száz éves klub (lenne), de ahogy egy internetes kommentelő megfogalmazta a jó kis kérdést: "és hol voltak 100 évig?" 
A múlt heti Hoppenheim-1.FCN meccs elején a zászlókon vigyorogtunk. Amíg a Nürnbergnél a régi idők, csaták, kupák, fociját idéző monumentális zászlókat lengették a zászlóvivők, addig a Hoppenheimnél lengedezett az Audi, az SAP. Micsoda múltidézés, gell? Miért írok Hoppenheimet a Hoffenheim helyett? Szándékosan. A német nyelvű magyarázat a http://mundmische.de-ről. :
"Die TSG 1899 Hoffenheim wird auch als "Hoppenheim" bezeichnet, da der Milliardär Dietmar Hopp (Mitgründer von SAP) unzählige Millionen in den Verein gesteckt hat. Und damit bestimmt er selbst entscheidend über Wohl und Wehe des Vereins ab. So kann ein Kuhkaff in der Fußballbundesliga mithalten - Geld schießt also Tore und verhindert sie. Also "Hoppenheim" statt "Hoffenheim", solange Herr Hopp dabei bleibt."

Azaz: a TSG 1899 Hoffenheimet a miliárdos (az SAP egyik alapítója)  Dietmar Hopp  után nevezik Hoppenheimnek, aki számolatlanul pumpálta bele a millióit az egyesületbe. Ezzel egyértelmű, hogy az atyúristene a csapatnak, ő dönt és határoz a sportegyesület minden kérdésében. Így tud egy porfészek a Bundesligában érvényesülni. A pénz rúgja és védi ki a gólokat. Amíg Hopp a Hoffenheimnél marad, addig marad a név is, Hoppenheim.

Aztán a Bayer-Leverkusen, ami 1903-ban, mint üzemi csapat alakult. Ha a stadion felé utaztok, akkor mást ne is nagyon keressetek. Úgy értem nagyobb várost, mert az nincs. Csak büdös, a gyógyszergyár büdöse. A stadionuk a Bayarena, amit errefelé Aszpirin-Arénának hívnak.

Aztán a kedvencem (negatív előjellel) a Wolfsburg. Volkswagenék a Werkelf-vel. Ahol a pénz szintén nem nagy gond. Jelenleg éppen megvenni szándékoznak egy Bayern München játékost (Luiz Gustavo), a hírek szerint 17 millióért. Nem zlotyi... Utálom az ilyen megcsinált csapatokat. Kell egy jó csatár? Veszünk egyet! Hogy az anyja ....
A Volkswagenékre különösen haragszom, ugyanis hozzájuk igazolt a Nürnberg előző edzője. És a legalpáribb, legparasztabb módon. A váltás előtt még interjúkban szajkozta Hecking, hogy nem igaz, nem megy a Wolfsburghoz. Oda nem is menne. Egy szuper egyesületnél van, a Volfsburgnak nem érdemes őt megkeresnie, még telefonon se. 
Azt hiszem a németeknél van egyedül lehetőség szezon alatti váltáshoz, más országban ez a nemzeti bajnokság csapatainál tiltott. Mekkora bunkóság év közben elszipkázni egy konkurrens csapat edzőjét, ráadásul egy olyan csapatét, amelyik alattunk van 1 kicsi kis ponttal a tabellán?? Heckingnek volkswagenék felajánlották azt az összeget, amiért ez a pénzéhes faszi eltávozott. Hihetetlenül csalódtam benne .... róla tényleg nem gondoltam volna ... Bár a pénz sokat jelent tudom, de ott van kérem az a gerinc! A jellem! Hmmm 

Egy régi kép. Akkor még kedveltem.... még tiszteltem. Ma már tudom, hogy csak egy ....... sajnos. Példakép már nem lesz, utcát se fognak róla elnevezni. Véleményem szerint nem fogják sokáig megtartani a Wolfburgnál... 

Na megyek meccset nézni...




2013. augusztus 9., péntek

Végre, foci!

Iszonyú hosszú volt ez a foci nélküli időszak! Már kínunkban újra megnéztük a  2007-es kupadöntős videót (nem röhögni, nekünk még csak ilyenünk van, videjjó) és végigizgultuk az amúgy jó néhányszor látott képeket: többek között Marek Mintál gólját, a sérülését, átkoztuk a Stuttgartot és rohadtul örültünk a végének. Az 1.FCN megnyerte a német kupát. Jupiiiii!! :-) 

Komolyan szar dolog, amikor végre ráharapsz ennek a sportnak az ízére, beleszerelmesedsz egy csapatba, végigizgulsz meccseket, aztán cakk, jön a nyári szünet. Hetekig nix. Hiányzik a megszokott heti ritmus, az állandó hétvégi meccsek, a hírek, a pontok, a bajnokság, az izgalom, az öröm, a csalódás (utóbbiból az 1.FCN szurkolóknak mindig is több jut). Mint amikor lebontják a gyerek karácsonyfáját és kidobják. Szörnyű. 
Engem az internesiönel foci nem érdekel, nem is ismerem. Itt szerettem bele a fociba, ebbe a nürnbergi csapatban, nekem más nem is kell.

Az ínséges időszaknak vége, a mai nappal végre elkezdődött az új szezon a Bundesligában. A Bauernék (Bayern München) játsza a Borussia Mönchengladbach ellen a kezdő meccset.
A meccs kapcsán rohadtul kikivánkozik belőlem az egyik internetes oldalon olvasott megjegyzés:

"A Bundesliga szombaton kezdődik. Ma, csak a Bayern München játszik."

Végül is csak ezt akartam mondani. :-)

És egy helyes elírás (dehogy elírás, az őket utálók tudják, hogy ez a rendes nevük ) egy tévéműsoros újságból.



2013. augusztus 4., vasárnap

A júliusban tartott tradicionális ünnep ..... mi lehet más? Persze, hogy karácsony! :-)

Nürnberg és Bécs. A két kedvenc városom. Bennük éveket eltöltve csak-csak ragadt rám néhány olyan is,  amire mezei turistaként nem igazán lett volna lehetőségem. Pár napos látogatással nem lehet ennyire mélyen lemerülni ezekbe a városokba, elsősorban Bécs az, amihez főleg idő kell. Idő, hogy befogadd magadba az egészet. De biztos vagyok abban is, hogy ennek a sok mindennek magamtól a töredékét se ismerném, hiszen szinte az összes információt az én két lábon járó  "On-line (kivéve ha alszik) wienerisch-fränkisch Nagyszótáromtól", azaz a páromtól hallottam. Imádom a meséit, a történeteit. 20 évi bécsi élet és még egyszer annyi nürnbergi után érthető, hogy nemcsak a városokat ismeri úgy, mint a tenyerét, ő már egy bécsi. Frank szívvel. 
Hálásan köszönöm neki az összes, "Andika, schau es dir an!" mondatát, amit aztán egy, az orrom alá tolt érdekes újságcikk, vagy könyv követ. Az ötleteim, az inspirációim nagy részét tőle kapom. Nélküle nem lennék sehol se. Ezt be kell vallanom. Az is igaz, hogy nélküle nem lettem volna soha se Bécsben, se Nürnbergben. 
Kedves E.! Du bist der Beste! :-) Danke!

Bécset mindenki ismeri, igaz? A Pratert meg főleg. Maga a Pratert elsősorban a vidámparkkal azonosítjuk, de ez csak egy része a hatalmas területen elterülő pihenőparknak. 1766-ig kizárólag a császári család és a sleppje látogathatta a területet, a pórnép nem. Császárék előszeretettel jártak a korabeli Lusthausba, ami akkoriban vadászházként működött. (érdekesség, hogy a Dunacsatorna 1834-es áthelyezéséig, víz is folyt a Lusthaus mellett.)
"A "Pratter" már 1403-ban megjelenik az okiratokban. 1766-ban II. József császár a bécsieknek ajándékozta a területet pihenőpark céljából. És mivel a császár étkezdék kialakítását is engedélyezte, nemsokára az egykori nemesi vadászterület határán kialakult a mai Wurstelprater elődje: vendéglősök, kávémérők és mézeskalácsosok telepedtek meg ott, őket hinták, körhinták és tekepályák követték. A Práter komoly fellendülését a mai vásárterületen rendezett, 1873-as Világkiállítás jelentette. " (forrás: www.wien.info/hu)

De ugorjunk, hagyjuk ki a mozgó izéket, térjünk a lényegre, hiszen éhesek és szomjasak vagyunk. Irány a Schweizerhaus! 



A Schweizerhaus a turisták körében eléggé ismert, ajánlott, de a bécsieknek ez sokkal több. Ez nem csak egy jó hely a Praterben, hanem egy szakrális hely. Imádói, követői vannak. Ide járni kell. Jó néhány színészt, politikust láttam magam is, ahogy egyszerű "Mundl-ploretárokat" (Mundl egy szenzációs figura, az egyszerűbben strukturált munkás megszemélyesítője egy nagy sikerű osztrák sorozatból), lányokat és fiúkat az "iparból", és azutánról. Okosak és buták, intelligensek és primitívek, szegények és gazdagok. Ott van mindenki aki bécsi. Itt nőttek fel. Gyerekként a vidámparkjába járt, aztán apukával be-betértek a Schweizerhausba, majd az elsőáldozás alkalmával is itt ünnepelt a család. A Schweizerhaus egy fogalom.  
Télre bezár, de a március 15-i nyitásra (ezen a párom Magyarországon mindig vigyorgott, ugyanis szerinte a Schweizerhaus nyitása miatt piros a márc. 15. a naptárban) emberek lepik el.Végre! Nyit a Schweizerhaus! Lehet akár hó is, az embereket ez sem zavarja. Ülnek kint a kerthelyiségben az asztaloknál. Minden rendben, ha a Schweizerhaus újra kinyitott, már nagy baj nem lehet. 

Figyelmetekbe ajánlom a ház specialitását a grillezett csülköt. Az isteni jelző erre termett. Valóban az. A német Schweinshaxe helyett az osztrákok Stelze (kiejtve: Stelce) hívják. Kivül a bűrkéje (a "Kruste") ropogós, friss, belül a husi pihe-puha omlós. Nehogy rendeljen valaki magának egy egészet, kettecskén célszerű Stelzent rendelni, bár aki nagy étkű ...
Ha már az isteni kategóriánál járunk, akkor persze itt is van a sörük is. A Budweiserjük, ami több mint isteni. Lágy, bekömmlich, szénsav nélküli ..... dúdol. Próbáljátok meg, meg fogjátok látni, hogy sajnos nagyon lehet inni, nincs puffadás (az első tíz után azért már előfordul), nincs büfi, csak a remek íz, a színe, az állaga, a habja, ez egy ilyen ser. Az ára amitől befékezel. Too much. De ugye, Budweisert inni és meghalni, szóval megéri. :-)

Fotó: http://www.schweizerhaus.at/


Mint lelkes Scheizerhaus-hívők, természetesen mi is kapjuk tőlük emailban a híreket. A legutóbbiban egy, a Schweizerhaushoz rendkivűl hű cégről számoltak be, amelynek dolgozói ragaszkodnak a Schweizerhausban megrendezésre kerülő céges karácsonyi bulihoz. Mivel az étterem (pardon, hiszen ez azért több ennél..) a téli hónapokban zárva tart, így kénytelenek máskor megtartani a karácsonyt. Idén, július 30-án, harmadszorra került  megrendezésre  a céges karácsonyi buli.
El lehet képzelni a rekkenő hőségben a miniszoknyás és rövidujjú forgatagban a karácsonyt ünneplő társaság asztalát, a helyes kis minikarácsonyfával és a karácsonyi gyertyákkal.

Szeretem Bécset. :-)