2014. január 19., vasárnap

Az osztrák autópályamatricáról (die Kiberei ist ned deppat)

A Pickerl
Bizony, Ausztriában ez a neve, Pickerl. Hát nem szebb, mint az Autobahnvignette? Ugyan így a nylontáska. Bécsben kérek egy "Sackerl-t" (zákerlt), Nürnbergben meg egy "Tütte-t" (tűtét). Most őszintén, nem elegánsabb az a zákerl? Dallama van, aranyos. Az a tűte pedig, jaj. Főleg ha kicsit affektálósan ejtik, bitte eine thűűthe ... de ezzel persze csak a hozzám hasonló Bécs-kedvelők értenek egyet, más nem osztja a véleményemet.
Egy volt német kolléganőm, aki állandóan fel volt háborodva a külföldieket ért megkülönböztetések miatt, előszeretettel kántálta, hogy hülye Össik (osztrákok), mindegy mi kapcsán.Már már hisztérikus ellentmondó volt, akár a paradicsom, a karfiol, az osztrák zene, akármi volt a téma. Direkt vicces volt, ahogy felizgatta magát egy egyszerű Paradeiser miatt, nem hagyott ki egyetlen helyzetet se, némán nem tűrt semmit. Mertem azt mondani: "ich habe Paradeiser dabei" (hoztam paradicsomot), rögvest lecsapott és közölte, hogy nem tudja miről beszélek, de ha arra gömbölyű, piros színű, zamatos zöldségre gondolok, akkor az a Tomaten. Azt, hogy Paradeiser ő nem érti, azt csak a hülye Össik mondják. A karfiolnál ugyan ez volt a helyzet. Nekem Karfiol, neki Blumenkohl. Sokszor élveztem a heccelését, annyira kiszámítható volt a reakciója. Megmondjam mit ért el vele? Semmit. Csak azt, hogy nem tudtam megszeretni. Érdemes ilyen pitiáner dolgokért megbántani a másik embert? Ő mérgezte magát a felesleges utálattal én meg kiröhögtem.

Kanyarok vissza a matricához.
Emlékszem 2010-ben lila színű volt az osztrák autópályamatrica Pickerl. A lila pedig a zöld-fehér Rapid Wien szurkolók szemében a világon legjobban utált szín, a ércriválisuk, az Austria Wien színe. Ebben az évben a hithű Rapidlerek a brrr lila matricát fordítva ragasztották fel a kocsik szélvédőire, ezzel protestálva a lehetetlen szín ellen. Még facebook csoportjuk is alakult. Rapidler stellen die Vignette auf den Kopf azaz, Rapid szurkolók fejre állítják a matricát. 

Szóval itt van ez a Pickerl. Megveszed, felragasztod, utazol.
Kellemetlen többletköltség, de valahogy át kell kellni a Monarcia Osztrák részén, muszáj megvenni. Ha nem is az éves, de legrövidebb, a 10 napos matrica hozzátartozik az úthoz. A szélvédőre való felragasztása után egyben már nem távolítható el, hiszen eleve így gyártották, hogy ne lehessen vele visszaélni. Egyszer használatos. Persze nem az öntudatos  hazánkfiának, aki ezt a békát nem hajlandó lenyelni az osztrákoktól. Olvastam már olyat is, aki direkt bosszúnak tekinti a labancok ellen a Monarchiás idők miatt. :-) A magyarok (akik természetesen nincsenek egyedül) próbálkozásai fellelhetőek a neten. Eladná, átadná az alig használt matricát. Természetesen nem azért mert nem tudná kifizetni, vagy akármi, meg bármi, de miért ne használhatná más is, nekik már nem kell, arányos áron átadná ....emberbaráti szeretetből, pusztán jó szándéktól vezérelve. Mu-ha-ha!
A másik most ért haza, le tudta húzni a matricát egyben és sérülés nélkül (a faszi egy igazi tehetség, a matrica épségben levehetetlen), hát gondolt egy nagyot, átadná (természetesen ingyen, ismét mu-ha-ha) valakinek. Kérdezem, kinek jut eszébe egy út után, pusztán kiváncsiságból megpróbálni lecincálni a matricát? Csak úgy spontán, mert minden érdekli?

Hogyan is jön le épségben egy ilyen matrica?
Ha csak egy csíkban, felül ragasztják fel, vagy alákennek Niveát, bármilyen krémet. De stopppp! Ez itt nem ötlet kívánt lenni, hiszen mindez szabálytalan, büntetik!
Az osztrák rendőrség nem hülye. Ami "bécsiül" így hangzik: Die Kieberi ist ned deppat.
A Kieberei ismeri a trükköket. Speciális kamerákkal le tudják olvasni a matricákat, valamint az elszineződésükből azt is, hogy van-e alattuk vazelin, vagy popsikenőcs és mennyire rendesen van felragasztva. És büntetik.
Ersatzmaut-ot, azaz kiegészítő bírságot vetnek ki arra az autósra, akinek a szélvédőjére a matrica nem korrekten került felragasztásra. Ez alatt értik, a finoman csak fellehelt, részben felragasztott (felül ragasztva, többi része lóg) vagy krém alapozással feltett matricát. 120,-EUR a bírság, amit három héten belül fizetni kell. A fizetés elmaradása esetén már 300,-€ és 3000,-€ lesz a fizetendő összeg.
Azzal, hogy valaki átszelte Osztrákiát és nem állították meg, még nem úszta meg. A kamerát ami becserkészte, nem biztos, hogy észrevette.A hidakról is fényképeznek, mérik a követési távolságot, a matricákat.
Érdemes kockáztatni?

2014. január 5., vasárnap

Liebe Grüße .....

írja mindig az emailokban, én olvasom, de tudom, hazudik. Üdvözöl, szól, mosolyog rám, beszél hozzám, mert kénytelen, de minden, minden hamis. Ez a színjáték hamis és vérlázító, undorító, viszketést okozó, rossz közérzetet, úgy tudnék bőgni, ordítani, de leginkább elfutni, kifutni a világból.
Valami nem működik és ezt tudjuk érezzük szinte az első perctől kezdve. Idegek és egymásnak feszülő akaratok, érdekek harca, messze az egészségestől. Nem látni bele a másik kártyáiba, a fejébe, hol siklott félre és min az egész, mi volt az a mondat, helyzet, válasz, napállás, ami miatt becsődöltünk. Márpedig becsődültünk. Nem megy együtt. Ellenségekké válva,  írtózva várja két, vagy több ember a hétfő reggelt.
Gyomorösszeugrós pillanatok, kilincs a kézben, ajtó benyit és jaj, ott van, ott ül, utálom, utálom, ő is utál, mindenki utálja ő is utál mindenkit, de mit segít ez, most be kell mennem, szólnom kell.

- Guten Morgen Simone! 
- Schönen guten Morgen Andrea! 
pffff, megtörtént, legalább ezen túl vagyunk, izzadó tenyérrel tovább mehetek az irodámba .... jaj csak ne kelljen hozzá szólni.

Kerülgetés, felesleges, feltűnő, érezhető párhuzamos járatok, ignorálás, neki ezt nem kell tudnia, rá ez nem tartozik, nekem ezt miért nem mondta, Scheiße, meg kell kérdeznem a kimutatással kapcsolatosan, nem merem, nem akarom, nem normális az egész ... de be kell mennem hozzá... próbálj természetes maradni, csak lazán, basszus nem megy, gombóc van a torkomban, kérdezd úgy, ahogy korábban, minden oké, vigyázz, lassan beszélj, egyszerűen fogalmazz, gondold át azt a mondatot, ne legyen benne nyelvtani hiba, jaj görcsölök, jaj már itt állok és de utálom magamat, miért vagyok ennyire balfasz, naná, hogy makogok, naná, hogy dadogok, naná, hogy elcseszem, persze, hogy naivnak tettetett, érdeklődő, tágranyílt szemmel rám néz, nem kérdez csak néz és vár, de olvasok a tekintetében, benne áll az utálat, meg a jaj de hülye vagy, látod, még értelmesen beszélni se tudsz, ki nem állhatlak, de most erről nem tehet, hiszen hogyan is érthette amit mondtam, leblokkolt, de meg kell ismételnem mit is akarok, magyarul már réges régen és simán lezavartam volna mindent, de megalázó, de ciki, de szar helyzet, ki akarok menni, mikor megy már haza, mikor megy már el, miért van itt .....


Már nincs itt. Többet nem jön. Döntés fentről. Nem kell, nem megy, nem való rá, nem alkalmas, szakmai, emberi problémák, hibák. Sértődések, viták, meg nem értések, beszólások, visszaszólások, fejcsóválások, ez így nem működik. Ezt mondta, azt mondta, jézusom ez komoly? Sajnos komoly, a hátad mögött bizony. A te hátad mögött pedig ... was? Ez nem lehet igaz, még ilyet, de kár, hogy nem előbb lett vége.

Megkönnyebülés, fellélegzés, jókedv, szeretet, napsugár, hopszassza, trallala, viccek, hülyülés, hátbavágások, na mi volt a meccsen, gyerekek képzeljétek .... röhögés, röhögés, felszabadult röhögés. Felszabadultunk. 

Voltatok már hasonló helyzetben? A munkahelyi terrorról, azaz mai modern kifejezéssel élve, a munkahelyi mobbingról írtam. Iszonyatos pár hónap telt el vele. Ő meg én. Sokáig halogattam a témát, mert amíg tartott, addig a kétségbeesésen túl, a sebnyalogatással foglalkoztam. Amikor győzelemmel végetért, a felejtés és a happy end mindent törölt.
De hány és hány embernek teszi tönkre az életét akár csak egy, betartó, kellemetlenkedő kolléga. Kiváltó okai különbözők, az irígység, butaság, szakmai féltékenység, karierharc bármi lehet, sőt elég, a nem bírom a pofádat. Ez a mobbing belekúszik az életünkbe, alattomosan helyet csinál magának a gondolatok között, előre törekszik és spricceli a gyilkos mérgét mindenhova. Ott lesz hirtelen minden elvégzendő munkában, telefonbeszélgetésben, levélírásban, értekezleten, behálózza a kezedet, elmédet. Egyre nehezebben megy a munka, egyre fogy a kedv, a lendület, a motiváció, már mindenben kételkedsz, legfőképpen magadban, hiszen olyan furán néznek rád mások, mi van, ha igaza lesz ennek az utálatos illetőnek és te tényleg olyan tehetségtelen, hülye, balfék vagy ... 

Egy ilyen légkörben nem lehet létezni. Megbetegít.

Szinte a legelején felismertem a baljós jeleket, de a többiek nem vettek komolyan. Túldramatizálom. Aztán ahogy az egész egyre inkább lendületbe jött, úgy lettek egyre nehezebbek a nappalaim és az éjszakáim. Már pedzegettem az esetleges váltás lehetőségét. Minek maradjak ott, ahol igaz nagyon szeretek, a munkámat élvezem és maximális erőbedobással (igyekezve, hogy kifogástalan legyen) végeztem, de vége! Jött valaki, aki megmérgezte a légkört, megpróbált befolyásolni másokat, belerondított a lelkembe, megnehezítette az együttműködést. Állandó betartásban és befékezésben nem lehet eredményesen dolgozni. De azt is tudtam, hogy nem fogok pitizni. Ha másnak megfelel, ám legyen. Ráadásul a szám is nagyon nagy.
Szerencsémre, nagy-nagy szerencsémre a céges hierarchiánkban ott legfelül is pontosan felismerték a helyzetet. További nagy-nagy szerencsémre másokkal is próbálkozott, ami eléggé kontraproduktívnak minősült.  De őszinte leszek, ez a történet végződhetett volna ám teljesen másképpen!
Szerencsém volt, hogy a józan ész és az emberség nem hagyta magát befolyásolni manipulatív, sötét erőktől, hanem felismerte azok ártó jellegét és szándékát.
Még egyszer leírom: szerencsém volt.
Történhetett volna másképpen is a vége. Ő marad és én megyek. 

Ne hagyjátok magatokat, álljatok ki a benneteket ért igazságtalanság ellen, ne nyeljétek le a mérget, tegyetek valamit ellene. Nem biztos, hogy ti húzzátok majd a hosszabbat, de ne nyuszi módra bánjanak el veletek, az duplán fáj.

A munkahelyen, a kollégákkal eltöltött idő gigantikus méretű. Többet látom a főnökömet, mint a gyerekemet. Nem mindegy, hogy mire kell az energiánkat fordítanunk a munkaidő alatt. A bőgés visszaszorítására, vagy a felszabadult nevetésre. Izgulásra, mert hülyének érzem magam, vagy izgulásra, mert valami állati jó ötletem támadt az elszámolásokkal kapcsolatosan alig bírom visszafogni magam. 

Kívánok mindenkinek jó munkahelyet, baráti, önzetlen, egymást támogató kollégákkal. Nekem hála ég, azt a tavalyi pár hónapot leszámítva ismét ilyen van. Kincs ez, ugye tudjátok?