2010. július 31., szombat

Könnyes szemű kisfiam

Ennyi könnyet még nem láttam az arcán. Ezek a könnyek sokkal súlyosabbak mint az elesés, vagy a hányinger utániak, mivel ezek a szív mélyérõl jönnek. Ezért fájnak igazán.
Utolsó nap az iskolában, elveszítve az osztálytársakat, az imádott tanárnõt, nem gondoltam volna, hogy ennyire megviseli, igaz már több mint egy hónapja foglalkoztatta a dolog. Bíztam abban, hogy délutánra rendbe jön újra a kis lelke, de a szomorúság kitartott még sokáig. Az ágya mellé tette azt a kis emlékkönyvet amit a tanárnõtõl kaptak búcsúajándékként. Ki volt nyitva az elsõ oldalnál, ott álltak az osztálytársak aláirásai .... mind, mind a legutolsó nap emlékei. Valahol örülök annak, hogy az én kisfiam ennyire mélyen érez, de egyúttal rettenetes dolog, hogy bánatos az ÈN Kisfiam!!:)
Vele töltöttük az egész délutánt, estét, ápoltuk a lelkivilágát. Oda-vissza megbeszéltük, hogy milyen kegyetlen dolog a búcsúzás, fõleg egy ilyen klassz osztálytól, inklusíve tanárnõ, de mennyire szép is egyben a változás, hiszen jön a következõ állomás, az újabb rejtelmek. a felfedeznivaló. Megbeszéltük, hogy õ már nem általános iskolás, de még nem is gimnazista, szóval most 6 hétig, a szünidõ alatt "Nyugdíjas Általános Iskolás" a státusza. :)
Egy felvétel tegnapról, amikor már egy kicsit nevetni is tudott. A kisfiam és én.
Mink

2010. július 27., kedd

"Hausi" azaz a házifeladat

Huu, az elöbbiért a kisfiam biztosan le fog cseszni, hogy anyuuuu, ezt most miért kellett neked elmesélni?! Teljesen igaza van, de nekem is, hiszen ezek a kis elszólások annyira jópofák, kár lenne értük!
Hogy jóvátegyem a hibám, mutatok valamit. Az elmúlt 1 hónapban a kisfiam készíthette az egész osztály számára az u.n. Arbeitsblatt-okat, azaz munkalapokat. Mivel jó német szokáshoz híven már az első osztálytól kezdve rövidítenek, ezek az AB-k. A tanárnő megadja a témát a fiamnak, aki nekiáll és az itthoni gépén elkészíti ezeket az AB-at. Volt már feladat a középkor, aztán a középkori Nürnberg. 1 óra alatt készen van a témákkal, nekem ennyi idő még ahhoz is kevés lenne, hogy leüljek a gép elé. :)  A középkoros téma alkalmával is elkezdett kutatni az interneten. Az ott lelt információk alapján összeállított egy összefoglalót, ami se túl nehéz, se túl száraz. Képeket is felhasznált. A szövegre aztán kérdéseket állított össze, ezeket kellett a gyerekeknek megválaszolniuk. Roppant büszke volt, ugyanis rendszeresen az ő álltal összeállított AB-k lettek a "házik" (házifeladatok), vagy ahogy a német gyerekek hívják, a "Hausi"-k.
A dolog menete a következő. Az André elkészíti a lapokat, átküldi emailban a tanárnőjének aki ellenőrzi, majd visszaküldi. Egyedül levelez a tanárnővel 10 évesen!!! Titkolta, de rájöttem. Naná, hogy megnéztem a leveleket, hát majd elolvadtam. Azt se árulta el, amikor a tanárnő írt neki, hogy ganz Toll, ganz-ganz Toll!!! , hogy nagyon klassz! Mindent megtart magának, nem olyan mint én. :)
Volt egy német AB is, amelyikben a melléknév fokozása volt a téma. Ez az Adjektiv Steigerung. Az apukája észrevett benne egy hibát, ezért a fiam megkért, hogy mielőtt kinyomtatnám, legyek szíves javítsak benne.
Ezt a papírt tette a monitoromra:

Szóval az "élni" kifejezést javítsam ki "élőre", aztán újra nyomtassam ki. :) Komolyan vesszük ám kérem az ilyen dolgokat, az iskola nem játék! :))

Gyerekszáj

Tej nélkül nem lehet élni! Reggelire 1 litert megiszunk ketten a kisfiammal. Tegnap hiba csúszott a logisztikába, elfelejtettünk tejet venni. Pffff, most mi lesz? Szólok neki: 
- André baj van, reggelre nem lesz tej!
- Kein Problem, majd iszunk kakaót! :))))

2010. július 23., péntek

Gretl a Blitzgneißer

Már olyan régen nem meséltem a szomszédokról! Egyrészt tényleg igyekszem kerülni őket, másrészt a legutolsó találkozások alkalmával csak felhúztam magam, azokról nem volt kedvem írni. Itt van újra a mi kis Hexénk (boszink) a Gréti. Azt hiszem ő a szomszédok gyöngye a klasszikus "hülye szomszéd" kategóriában. :)
De előtte el kell, hogy mondjam mit jelent a Blitzgneißer. Ez egy tipikus bécsi kifejezés, szóval wienerisch. A dolgokat hama megértő, az összefüggéseket pitty-puttyra átlátó emberekre használják. 
Ès Gréti (akit wienerischül Grétl-nek hívnak) pedig az! :) Err hogyan jöttem rá? Elmondom.

A házunkba költözött egy pár egy 6 éves kisfiúval. Az anya karcsú,  tipikus világosbőrű nő, hófehér bőrrel, szeplőkkel és halványvörös hajjal. A kisfia szintén nagyon vékony, de főleg és leginkább fekete, illetve már csak kakaóbőrű, de még mindig erősen sötét. A harmadik személy, anyuka új hapsija. A hapi legalább 150 kg-os, hófehér bőrrel és világos hajszínnel. 
Na mivel nem volt szerencsém, jött Gréti a boszi. Sajnos belefutottam. Ő egyből az aurámat roppant zavaró módon az arcomba tolta a sajátját és remegő szájszéllel kérdezte, hogy láttam-e már az új lakókat? Miután megnyugodott, hogy igen, óriásira nyitotta a szemét és sokat sejtetően az orcámba suttogta:
- "Szerintem a hapsi nem a gyerek apja!"
Ezek után nem tehetek róla, de nagyon rám jött a röhögés, alig bírtam visszatartani. Gréti egy Blitzgneißer! :))  Hihetetlen teljesítmény valóban rájönni arra, hogy két fehér embernek nem születhet sötétbőrű gyermeke .....

A kisfiam szeptembertől gimnazista!!!

Büszkeség hát! Az Übertrittszeugnis kapcsán már írtam róla, de tényleg szeretném kiemelni, hogy nem kispálya az, ha egy gyerek simán, mindenféle hátszél (korrepetálás, állandó tanulás, gyakorlás) nélkül veszi az akadályokat és a Grundschule, azaz az általános iskola 4 osztálya után az 5. osztályt már egy gimnáziumban folytathatja. Főleg itt Bajorországban, ahol nagyon magasak a követelmények. Az iskolai dolgozatok osztályzása (a többi Bundesland, azaz tartományok között) nálunk a legszigorúbb. Sokszor mérgelődtünk azon, hogy a kisfiam ilyen-olyan tesztje az elkövetett EGYETLEN hiba miatt már csak kettes lett. De túlzottan nem foglalkoztunk vele, mert nagyon örültünk annak, amit a tesztből kiolvashattunk: a muci teljesítménye fantasztikusan tökéletes! Becsúszott egy hiba, kimaradt talán egy szó, tök mindegy. A lényeg ami a fejében van és az egyes! :)
Visszatérve a bajor iskolarendszerre, a magas szintre. Egy barátunk viccesen úgy fogalmazott, hogy
A bajor qualifizerter Hauptschulabschluss kb. egy brémeni érettségivel egyenértékü. Szóval Németországon belül is igen nagy eltérések vannak. Baden-Württemberg, Bajor- es Szászország kemény, Saarland, Berlin, Brémen katasztrófa. A többi valahol a kettö között mozog.  forrás: Lepu :)
És van benne valami! A jelenlegi pisa-tesztek ist azt támasztják alá, hogy a bajor gyerekek (a baden-württembergiekkel egyetemben) egészen magasan verik a többi német tartományban élő kollégáikat! Pedig ugyan az a tananyag. Már olyanról is hallottam, hogy családok inkább átköltöznek egy másik, "gyengébb" iskolai követelményű tartományba és inkább ott küldik iskolába a gyerekeiket, mert azt mondják, hogy egy egyetemi továbbtanuláshoz kell mondjuk egy kettes, de az tök mindegy, hogy bajor, vagy berlini kettes, a lényeg, hogy megvan! Viszont a gyereknek sokkal nehezebb dolga lenne a Bajoroknál összehozni azt a kettest, mint mondjuk Berlinben.  

A kisfiammal nagyon nagy szerencsénk van tanulás terén. Eddig én őt még tanulni itthon nem láttam. Ìrásbeli leckét persze csinált már, de mind a leckéket, mind a verseket, énekeket teljesen önállóan megtanulta fél 3-ig a napköziben. A múlt héten azt mesélte nekem a tanárnője, hogy az André kis agya olyan mint egy szivacs, egyből mindent felszív. Ezt én tudtam, mert néha én is elgondolkodtam rajta, hogy csinálja?? :))) Én teljesen másként vagyok bekötve. Gyerekként én se voltam hülepék, jól tanultam, de olyan könnyen, rendszerezetten, mint a fiam, a mai napig nem lennék képes. Felcsippenti az információkat és képes őket alkalmazni, felhasználni, rettentően logikus a gondolkodása. Nekem, hogy finoman fogalmazzak ....hmmmm, szóval "más". :))))))) 

Januárban volt a választott gimnáziumában a nyitott kapuk napja. A gyerekek tanári vezetéssel csoportokban végigmehettek az iskolában, megmutatták nekik az osztálytermeket, a különböző szaktantermeket, kipróbálhatták ezt-azt, benyomást szerezhettek. Ugye a gimnázium lesz a következő 8 év színhelye, nem mindegy, hogy tetszik-e, vagy sem? Kellett feladványt is megoldaniuk, az övé hibátlan lett (persze majd mindenkié, mert bonyolult aztán nem volt :). A legvégén pedig kézhez kaptak egy Urkundét, azaz bizonyítványt, amiben az áll, hogy nagyszerűnek találják, hogy résztvett az iskola rallyn, gratulálnak a  szuper jó szimatához és nagyon  örülnének annak, ha szeptemberben újra üdvözölhetnék! (fogják, már beirattuk :) )
Azt a boldogságot és azt a büszkeséget, ahogy a kisfiam kijött és mutatta boldogan a bizonyítványt!! Aznap éjjel ott volt az ágya mellett, pár napig még téma volt. Mára viszont! Ha! Állítom azt se tudja hol van! :)))
A bizonyítvány

2010. július 20., kedd

Kirázom a hócipellőm :)

Jupiii, kezdek alakulni!  :) Mesélek ígérem, de addig is egy zene - mert jó kedvem van! -  egy régi kedvencemtől. Lehet vigyorogni, márpedig Wolfgang Petry-t 10 évvel ezelőtt tényleg imádtam.
Mi? Hogy trallala zene?! Az!! :))) Sőt schmuuuzi is, szóval kicsit olyan összebújos is, de egy biztos, hangulatot teremt! Viszont egyet már most kijelentek. Nem nálam láttátok a Wolfgang Petry felvételeket, úgyis le fogom tagadni!! :)))

Egyik, "nem a blogomra kitett" nóta a:  
Du bist ein Wunder (Te egy csoda vagy) egy 1993-as felvételen. Ekkor még bőven én is dúdoltam, de pszt! Mondom le fogom tagadni! :)

Ezt is nagyon imádtam (szintén le fogom tagadni) 
Ganz oder gar nicht (mindent vagy semmit) 
(original: Ten o´clock postman)


2010. július 15., csütörtök

Tele van a hócipellőm

Semmi se alakult úgy ahogy szeretném, sőt! :(
Egy régi kedves ismerős azt írta nekem, hogy a blogom alapján deppinek tűnök, kár.
Kedves Laci, ez az üzenet zavart egy kicsit, de megértelek, ha a sok jajongásom számodra így jött le.
Depressziós nem vagyok, csak végtelenül elkeseredett. Válaszolni akartam neked, de nem tudtam mit írjak. Mentegetőzzek, vagy magyarázkodjak, ne adj isten meséljek? :)))
Persze a hülyeség újra győzött: azon vigyorogtam akkor lennék igazán "Pflegefall" :), azaz akkor szorulnék orvosi szakellátásra, ha ez a sok-sok szar ami velem történik még egy kicsit se rontana a kedvemen! :)
Látjátok, a foci VB például kimondottan jót tett nekem, kikapcsolt. Teljesen rá tudtam hangolódni ..... jobb híján. ;) Lehetett izgulni, örülni, tombolni, ordibálni, hogy góóóól és a teljes idegrendszer csak ezzel volt elfoglalva, nem a létező és nagyon is húsbamarkoló problémákkal. Pótcselekvés az igaz, de jó, hogy volt.
Az elmúlt két napban 39 db "initiativ" azaz "vak" álláspályázatot küldtem el, szakítva a több éves trenddel és fület befogva a jó tanácsok előtt, miszerint ilyeneket manapság már nem érdemes küldeni, a kutya se foglalkozik vele, mennek a kukába. Nem érdekel. Valamit csinálnom kell, muszáj!
Sokan ki szeretnének jönni Németországba, mert az hiszik itt jobb mint otthon. Nem tudom őket megérteni. :)) Jelenleg.

2010. július 6., kedd

Übertrittszeugnis

Ez egy, a 4. osztályban (az általános iskola utolsó évében), kibocsátott évközbeni bizonyítvány. Itt Bajorországban  az általános, azaz a Grundschule csak 4 évből áll aztán irány a gimi, vagy a Realschule, vagy a Hauptschule. A gimi természetesen a csúcs, ide már nem minden gyerek nyer felvételt. A kritérium a három fő tantárgy átlaga, ami 2,3-nál rosszabb nem lehet. A Realschulehoz elég a 2,66-os átlag, ez fölött sajnos marad a Hauptschule. 
Ezzel az évközbeni, a továbbtanulással kapcsolatos bizonyítvánnyal mennek a gyerekek áprilisban beiratkozásra. A kisfiamnak 1,66 -os lett az átlaga (imádom!! ) és ebben a biziben szerepelt az a bizonyos dícsérő bejegyzés a Referat-munkájáról. 

A gyerek és az internet

Az előbbiről jut eszembe. Sokan a számítógép ellen vannak, o gott, o gott, csak a gyerekeket ne engedjük a gépek közelébe! Engem ez nem érdekelt, mivel én azt tartom, hogy a computer, az internet, ez az egész együtt a jelen és főleg a jövő. Nem tiltani kell, hanem segíteni. Ott kell ülni és hagyni, hogy játszon, hogy próbálgassa, ismerkedjen vele. Ha kérdez, el kell neki magyarázni.
Ha horrorisztikus háttérszíneket, betűnagyságokat és grafikát választ ahhoz a 4 szavas levélhez (amiben a saját neve "csak" 3-szor szerepel :) ), de amit saját maga írt a Word-el, annak örülni kell és dícsérni! Amikor kipróbálja az elképzelhető összes lehetőséget, amikor szisztematikusan végigklikkelgeti az ikonokat és csodálkozik, örül, vagy éppen értetlenkedik a változások miatt, az neki egy felfedezés és kísérlet, hagyni kell, hiszen ezzel tanul! Most nem 4 éves gyerekre gondolok, hanem egy 6-7 évesre, aki már ismeri a betűket és olvasni is tud.
Nekünk felnőtteknek unalmas, egy agyrém, könnyen kicsúszik a jézusom hát nem veszed észre, hogy túl nagyok azok a betűk, kilógnak a doksiból, meg jaaaaj, ezt most nagyon muszáj volt lenyomni? Juuuuuj csak azt ne!!! Mi az, hogy mit ne? Majdnem módosítottad/kitörölted a normal.dot -ot, meg ne lássam még egyszer! :))) Ilyeneket én is mondtam, de újra és újra beláttam, hogy teljesen felesleges ilyeneken agonizálni, én se voltam különb.
30 évesen találkoztam előszőr az internettel, a windows-al pedig kb. 5 évvel azelőtt. Èn is nyomigáltam mindent, felfedeztem. Az officet például teljesen egyedül, minden segítség, tanfolyás nélkül magamtól tanultam meg. Emlékszem az elején volt egy-két telefonhívásom, amikor egy hozzá értő srácnak riadtan meséltem, hogy valamit nagyon elrontottam, sőt!
- Attól tartok kitöröltem a programokat a gépből! A srác vigyorgott és megkérdezte, hogy mivel dolgoztam.
- Nem egy office program volt?
- De!
- Láttál esetleg egy piros X-et az ablak felső szélén?
- Igen! És attól tartok pont azzal töröltem ki a progit!
........aztán a srác elmagyarázta. Èn pedig megkönnyebültem, igaz még mindig nem értettem, hogy akkor meg hova tűnt?!?!? :)

Nem tudom miért gondolják egyesek azt, hogy a kisfiam ész nélkül számítógépezhet, mikor én csak azt mondtam, hogy nem tiltom a gyerekemet tőle.:) Az csak hab a tortán, hogy általában azok szoktak tiltakozni a számítógép/internet ellen, akik gyerekei saját tévének örülhetnek a gyerekszobában. :)))
Èsszel kell csinálni, segíteni, magyarázni és valóban nagyon fontos a kontroll. Az André 10 éves, már jobban kiismeri magát a témában mint sok felnőtt. Vannak területek, amik engem igazán nem is érdekeltek, itt már engem is bőven túlszárnyalt. Biztosan nem fogom az összes létező browsert kipróbálni és tesztelve összehasonlítani, ő megteszi. El is olvassa a róluk, a fejlesztésekről szóló híreket és ezek alapján kiválasztja magának a legoptimálisabbat. Ezzel szemben én szeretnék maradni amellett, amelyiket már ismerek és használok. Az apukája már attól is ideges, ha a monitorán más helyen vannak az ikonok. Èrthető! :)) 
A fiam (persze nemcsak ő, hanem úgy általában a mostani gyerekek) iszonyúan jó a nagy mennyiségű infó felszívásában. Mint egy szivacs. Ami pedig külön csodálatra méltó, ahogy ezeket az infókat rendszerezetten (én nem tudnám)  a kis fejében elraktározza. A logisztika ötös, az infókhoz bármikor hozzáfér, sőt bővítit, kiegészíti őket. 

Az internetet választotta témának egy iskolai kiselőadásra. Ugye nem kell mondani, hogy az elején egyfolytában le akartam róla beszélni, mivel a téma bonyolult, mély, túlontúl szerteágazó, nem hiszem, hogy 10 éves gyerekeknek megfelelő szinten lehet-e róla beszélni és ha mégis, akkor is minek, kit érdekel? Ebben a korban még sokan Barbie babáznak, meg úszni, focizni járnak. De, de, de, ragaszkodott hozzá. Hát elmondanám, hogy az információkat olyan áttekinthető és érthető pontokba szedte, hogy majd sejhajra ültem. Persze, hogy az elején adtam neki tippeket a főbb pontok miatt, de ő szedte hozzá az információkat. Szisztematikusan felépítette a kiselőadását, kezdve az internet feltalálásától, az emailen, a google-en, a vírusokon át a böngészőkig, mindent érintett, érthetően, nem túl bonyolultan.
Az osztályában nagyon nagy sikert aratott vele, a tanárnő a mai napig fent hagyta a falon a plakátját. (A képen a plakát.) A fogadóórája alkalmával erre külön kitért, nem győzött áradozni róla. Az osztályzata 1 plusz, plusz, plusz lett!! (itt ez a csillagos-csillagos-csillagos ötös). André dolgozata
A dolgozata külön megjegyzésre került az "Übertrittzeugnis"-ban, szóval a következő iskolája a gimnázium is értesül erről a kiemelkedő teljesítményről.  
Mi az az Übertrittzeugnis? Huu, látom már soha nem leszek készen ezzel a történettel! Na mindjárt elmondom  a következő postban.  

Gyerekmunka


A kisfiam 10 évesen megdolgozott az első fizetségéért, ami nem más volt, mint egy nagy tábla Milka csoki!

Az egyik osztálytársának az anyukája hívott fel és kérte a fiam segítségét. Már 1 órája szórakozott vele, de nem boldogult a fényképeinek a kamerájából való átjátszásával. Telefonon próbáltam neki segíteni, de nem sok mindent tudtam, hiszen csak azt tudtam javasolni, hogy próbálja meg újra a chipet ki- meg betenni, elvileg a gép fel kell, hogy ismerje az új hardwert és meg kellene, hogy kérdezze, mit akar vele a kezitcsókolom? A kisfiam átment hozzájuk, majd széles vigyorral érkezett vissza, kezében a csokoláj.
Mesélte, hogy pillanatok átlátta a gondokat, a chip nem volt rendesen bent a gépben. Erre a rendszer hangjaiból következtetett. A win7-esnek ismeri a "hangját" amikor egy új hardwert befogad. Ez fel is hangzott, de szinte egyből utána ugyan ez a hang, márpedig ez azt jelenti, hogy valami jött is meg egyből ment is. Már tudta is, hogy a chipet nem érzékeli rendesen a gép. Ilyen okos! Èn fiam! :))

Aztán sajnos a fizettség felének kmmm, lába kelt a konyhában. A kérdésre a kisfiam apukája azzal mentegetőzött, hogy a vád nem igaz, szereti ő nagyon a kisfiát, egészen egyszerűen csak gyorsabb volt! :))))))
Aztán a védőbeszédét kiegészítette azzal is, hogy csak szeretné megtanítani a gyereknek azt is, hogy az életben minden jövedelem után adót kell fizetni. Ha-ha! 

2010. július 5., hétfő

Foci VB 2010: negyed- és nyolcad döntők

A francba, majdnem elfelejtettem ezeket a döntőket!
--kicsi off ---  Bár nem kívánom focibloggá avanzsálni a blogomat, egyet meg kell mondanom. Itt ahol élek egyrészt nehéz is lenne kivonnom magamat az általános heppeningből - hiszen lépten-nyomon belebotlunk -, másrészt saját magam is kedvelem a focit. Magyarország híján szigorúan Németországnak szurkolok. Ès teszem ezt teljes lendülettel, hangulattal, lelkesedéssel. Ezért ennyi mese a fociról. :) ---visssza on, kapcs ford

Negyed németül: Viertel,           Nyolcad: Achtel
De most ugorjunk át gyorsan Bécsbe és menjünk be egy Heurigerbe!  Itt máris más értelemben használjuk az előbbi szavakat, itt kérem már bor is folyik! :) 
ein viertel Wein = negyed liter bor
ein achterl Wein = egy pohár (1/8) bor
Egy kép egy tündéri bécsi Heurigerről. A kép közvetlenül a délutáni nyitás után készült, vendégként még csak mi vagyunk ott. Egyikünk ül ott hátul az asztalnál, másikunk fényképez. :)
Èvekkel ezelőtt, pontosabban sok-sok-sok évvel ezelőtt a bécsi banda éppen összegyűlt R. Franznál, hogy megkóstolják az új borát. Franz bora mennyei és sajnos hamar el is fogy, ezért a Heurigere csak nagyon ritkán van nyitva, azaz Ausgesteckt. (Mit is jelent a Heuriger, miért Mahlzeit-ot mondanak az új bornak, mi az, hogy Ausgesteckt ....stb., erről részletesen mesélni fogok, de most ugorgyunk! )
Szóval ott a banda a Franznál, éppen 1990-et írunk. Javában zajlik a foci VB. A jeles napon éppen szünet van, ezért a társaság tagjai, akik persze németek és bécsiek, de ettől függetlenül 100 éves jó barátok, kitalálják, hogy ők is megcsinálják a saját nyolcad döntőjüket. Híven a VB forgatókönyvéhez, Németország összecsap Ausztriával. Válogatott emberek (hihihihi) isszák egymás után az Achterl-eket amik fehérek, mert a Franz kiváló bora fehér! :)))) Az eredmény: 8:8, döntetlen. Ezt követik a 11-es rúgások,  ami kapcsán sajnos, sajnos Ausztria veszít. Ausztria becsülettel, emelt fejjel elhagyja a bajnokságot. Nagy szerencséjére Franz Heurigétől nem lakik messze. :)))) Az akkori Heuriger-Finale részvevői a mai napig nem emlékeznek arra, hogyan sikerült hazaérniük a bajnokság után.
Mert egyet kérem tudni kell:  R. Franz bora süffig, aber hinterfotzig! :)))) Szóval simulékony, de rohadt alattomos! :))))
A német győztes a győzelmét követő fantasztikus eufóriát egy kicsit csillapítva, 1 liter borban fogadott a Franz fiával, hogy Németország nem lesz világbajnok ..... de mit is írtam? 1990? Németország  1954  (krrrrrrrrr :(( ) és 1974 után 1990-ben újra világbajnok lett! :)))))

Lesenacht az iskolában

Állítom egész évben erre a napra várt az egész osztály! Múlt pénteken aztán elérkezett végre az áhított nap, buli vaaaaan! 18.30-tól kinyitották az iskola kapuját és lehetett elkezdeni a bepakolászást. Èrkeztek a polifoamok, hálózsákok, gumimatracok, kezdtük felverni a tábort az osztályteremben. A kisfiam a tavalyi helyéhez ragaszkodott, mert onnan remek rálátás nyílik az éjszakai utcára, lehet figyelgetni a fényeket, az autókat, hát igen. Mint később kiderült, már napokkal előtte tervek készültek, ki hol alszik alapon, persze a klikkekből esetleg kimaradt gyerekek heves fejrázás közepette "érvénytelenítették" az elképzeléseket, miszerint ez csak akkor lenne helyes, ha mindenkit megkérdeztek volna, arról hol szeretne aludni!! Amíg a tanárnő ki nem jelöli a placcokat, addig minden más csak maximum kósza gondolat! :)

Mi is az a Lesenacht? Magyarra fordítva olvasó éjszaka, az olvasás éjszakája, de én inkább a könyvek éjszakájának, a mesék éjszakájának fordítanám.  19-órától 20.30-ig még a T.Szülők is maradhattak, ugyanis egy hivatásos mesemondó mesélt az osztálynak, nekem nagyon tetszett. Tavaly is ez volt a program, a gyerekek imádják. Aztán búcsú és mehettünk haza isten hírével. Mire kiértem az iskolából, addigra már az udvaron komoly focimeccs zajlott, a kindikék egy percet se vesztegettek el ezekből az értékes órákból. 
Egy bájos, okos, kedves, agilis, fiatal nő a tanárnőjük, ő árulta el a titkot a gyerekeknek, hogy tervei között még nagyon sok izgalmas program szerepel erre az éjszakára névze, de persze muszáj volt "Lesenacht-nak" bejelentenie az eseményt, különben nem kapott volna engedélyt az iskola titkárától, aki egy kicsit azért régimódi. Hát nem aranyos? A kisfiam éjjel 3-ig olvasott és kuporgott másik 2 társával együtt az ablaknál, ahol bámulták az éjszaka fényeit több csomagnyi gumimaci társaságában. :) Vécére 5-ször vonultak le csapatosan, hát igen, a társaság! :))
Képek a buliról:

Kärwaumzug .... áll a Kärwabaum!

Aztán megérkezik a Kärwaumzug a Kärwaplatzon ahol a Kärwaburschen (a bucsu legényei) fellállítják a Kärwafát. Ezzel kezdődik a bucsu. Van díszlövés, minden és persze ne feledkezzünk el a Kärwamädlákról (a csajok), ők is jelen vannak. 
Hagyomány ez az egész, sőt oly annyira, hogy már jegyeztek is be Kärwa-egyesületeket. 

2010. július 4., vasárnap

Kärwaumzug .....eleje

Otthon bucsunak, Bécsben Kirchtagnak, itt Nürnbergben Kärwa-nak hívják.
A program a mi régi május 1-hez hasonlóan, felvonulással kezdődik. A menetet, vagyis ahogy itt nevezik a  Kärvaumzug -ot a városrész sportszakosztályai és egyéb szövetségei teszik ki. A kisfiamék sportegyesülete is minden évben jelen van, csak sajnos idén nagyon kevés gyerek jött el a kézilabdásoktól. :(  Sokan megjelentek azonban az egyesület "Faustball" szakosztályától, ami nagyon menő. A hapsik éveken keresztűl Német Bajnokok voltak, a női csapat most kapaszkodott fel az elsőosztályba. Jut eszembe, fogalmam sincs, hogy Magyarországon létezik-e egyáltalán ez a fajta sport? Hogy a Faustball egyáltalán magyarul mit jelenthet nem is tudom, ha megpróbálkozom a fordítással, akkor azt mondanám "Ököllabda". Utánanézni lusta vagyok, valaki segíthetne! ;)
A szakosztályunk: TV-Eibach 03

A kocsikról (még szép!) osztanak ingyen sört, dobálnak a népnek cukit, csokit, édességet. A felvonuló gyerekek pedig osztják is a cuccot. 
Nekem ők nagyon tetszettek, szerintem csinik: