2010. július 23., péntek

A kisfiam szeptembertől gimnazista!!!

Büszkeség hát! Az Übertrittszeugnis kapcsán már írtam róla, de tényleg szeretném kiemelni, hogy nem kispálya az, ha egy gyerek simán, mindenféle hátszél (korrepetálás, állandó tanulás, gyakorlás) nélkül veszi az akadályokat és a Grundschule, azaz az általános iskola 4 osztálya után az 5. osztályt már egy gimnáziumban folytathatja. Főleg itt Bajorországban, ahol nagyon magasak a követelmények. Az iskolai dolgozatok osztályzása (a többi Bundesland, azaz tartományok között) nálunk a legszigorúbb. Sokszor mérgelődtünk azon, hogy a kisfiam ilyen-olyan tesztje az elkövetett EGYETLEN hiba miatt már csak kettes lett. De túlzottan nem foglalkoztunk vele, mert nagyon örültünk annak, amit a tesztből kiolvashattunk: a muci teljesítménye fantasztikusan tökéletes! Becsúszott egy hiba, kimaradt talán egy szó, tök mindegy. A lényeg ami a fejében van és az egyes! :)
Visszatérve a bajor iskolarendszerre, a magas szintre. Egy barátunk viccesen úgy fogalmazott, hogy
A bajor qualifizerter Hauptschulabschluss kb. egy brémeni érettségivel egyenértékü. Szóval Németországon belül is igen nagy eltérések vannak. Baden-Württemberg, Bajor- es Szászország kemény, Saarland, Berlin, Brémen katasztrófa. A többi valahol a kettö között mozog.  forrás: Lepu :)
És van benne valami! A jelenlegi pisa-tesztek ist azt támasztják alá, hogy a bajor gyerekek (a baden-württembergiekkel egyetemben) egészen magasan verik a többi német tartományban élő kollégáikat! Pedig ugyan az a tananyag. Már olyanról is hallottam, hogy családok inkább átköltöznek egy másik, "gyengébb" iskolai követelményű tartományba és inkább ott küldik iskolába a gyerekeiket, mert azt mondják, hogy egy egyetemi továbbtanuláshoz kell mondjuk egy kettes, de az tök mindegy, hogy bajor, vagy berlini kettes, a lényeg, hogy megvan! Viszont a gyereknek sokkal nehezebb dolga lenne a Bajoroknál összehozni azt a kettest, mint mondjuk Berlinben.  

A kisfiammal nagyon nagy szerencsénk van tanulás terén. Eddig én őt még tanulni itthon nem láttam. Ìrásbeli leckét persze csinált már, de mind a leckéket, mind a verseket, énekeket teljesen önállóan megtanulta fél 3-ig a napköziben. A múlt héten azt mesélte nekem a tanárnője, hogy az André kis agya olyan mint egy szivacs, egyből mindent felszív. Ezt én tudtam, mert néha én is elgondolkodtam rajta, hogy csinálja?? :))) Én teljesen másként vagyok bekötve. Gyerekként én se voltam hülepék, jól tanultam, de olyan könnyen, rendszerezetten, mint a fiam, a mai napig nem lennék képes. Felcsippenti az információkat és képes őket alkalmazni, felhasználni, rettentően logikus a gondolkodása. Nekem, hogy finoman fogalmazzak ....hmmmm, szóval "más". :))))))) 

Januárban volt a választott gimnáziumában a nyitott kapuk napja. A gyerekek tanári vezetéssel csoportokban végigmehettek az iskolában, megmutatták nekik az osztálytermeket, a különböző szaktantermeket, kipróbálhatták ezt-azt, benyomást szerezhettek. Ugye a gimnázium lesz a következő 8 év színhelye, nem mindegy, hogy tetszik-e, vagy sem? Kellett feladványt is megoldaniuk, az övé hibátlan lett (persze majd mindenkié, mert bonyolult aztán nem volt :). A legvégén pedig kézhez kaptak egy Urkundét, azaz bizonyítványt, amiben az áll, hogy nagyszerűnek találják, hogy résztvett az iskola rallyn, gratulálnak a  szuper jó szimatához és nagyon  örülnének annak, ha szeptemberben újra üdvözölhetnék! (fogják, már beirattuk :) )
Azt a boldogságot és azt a büszkeséget, ahogy a kisfiam kijött és mutatta boldogan a bizonyítványt!! Aznap éjjel ott volt az ágya mellett, pár napig még téma volt. Mára viszont! Ha! Állítom azt se tudja hol van! :)))
A bizonyítvány

Nincsenek megjegyzések :