2010. augusztus 1., vasárnap

Izgalmak

Betegségek, rosszullétek kizárólag a hétvégére korlátozódnak. Ez teljesen normális, az átlagember életét a Murphy törvények szabályozzák, a mienké is ehhez igazodik. :) Két éve az iskolában egy tanárbúcsúztatós grill-este alkalmával megharapott (nem ám, csak megcsípett, de én így hívom ;) ) valami a lábamon. Először csak viszkedett (de piszkosul!), majd 1-2 nappal később kezdett a lábikom színeket váltani. A lilánál maradt, de különösebben nem érdekelt a dolog, egy csípés nyoma, na und??? Aztán 1-2 nappal később jött a fura szédülés, és amikor lepillantottam a magasból a topánkáimra, hát meghűlt bennem a frissen vett levegő. Már a bokám is dagadt volt. Innentől kezdve nem mondom, hogy nem voltam ideges, már a piros csíkot is látni véltem. A családom Pánik Andinak hív, így senkinek nem volt meglepetés, hogy a nevemhez méltóan reagáltam a dolgokra, mivel úgy éreztem, levegőt se kapok eleget! Péntek este mit lehet tenni, irány az ügyelet. Ott megállapították, hogy valamilyen rovarcsípés, ami elfertőződött, de még nem vérmérgezés, adtak rá antigyuszit. A bogyó nagyon nem volt jó, szóval még kétszer futnom kellett hama-hama orvosokhoz, de az ügyeletet már megúsztam.
Idén újra grillezésre készültünk az iskolában, reccckenő hőség, meztelen lábak mindenhol. A hosszú asztalnál ahol ültünk, állandóan ment a duma. A duma közben egyszercsak tudatosult bennem, hogy hoppá, beszélek-beszélek, de közben már egy ideje vakarom a lábfejemet, valami megcsípett. Ekkor egy az asztalon sétáló hangyát pillantottam meg, amit mindjárt le is piszkáltam a földre, nem ott a helye. Egyik apuka nyugtázta a szemével a mozdulatomat majd szólt, hogy ezek piszkosul csípnek! Na, ezen aztán jót vigyorogtam a kisfiam apukájával, hogy nem tesz semmit, majd megyünk legfeljebb az ügyeletre! :)
Ugye nem kell mondanom, hogy másnap, azaz szombat este aztán futottunk is oda? :) Mivel már profi vagyok a rovarcsípésekben, így idén már nem vakartam, nehogy elfertőződjön! De!! A csípéssel bekerült rovarméreg tombolt a lábamban. Elcsípett egy eret a dög, így a méreg bekerült a vérkeringésbe. A lábamban, combomban izomfájdalmakat csalt elő. A lábfejem dagadt volt, fájt, és feszült mint az őrült, úgy éreztem szét fog durranni. Többet nem vagyok hajlandó a kánikulában iskolai grillezésre menni, vagy ha mégis, akkor szigorúan fültől-fülig zárt cuccban és gumicsimmmában. 
Megállapítottam, hogy nem vagyok kompatibilis a nürnbergi dögökkel, ugyanis én voltam mind a két alkalommal az egyetlen szenvedő résztvevő. Ha a dögök megharapnak valakit, akkor az csak én lehetek.
A nürnbergi rovarok és hangyák csípései ellen védtelenek a győriek.
 



2 megjegyzés :

Névtelen írta...

Ajj, sajnàlom nagyon! Remèlem, rendben vagy azòta!
Elèg szemetek veled ezek a nèmet bogàrkàk, mit ne mondjak, hogy mindig tèged szùrnak ki maguknak!

Andrea írta...

Szeretnek! :)

meg mindig érzékeny a lábam, szóval tényleg elgondolkodtató, hogy egy kis mini, de jól felszerelt hangya hogy el tud bánni egy emberrel!
El se merem képzelni mi lenne velem valamilyen egzotikus tájon, ha már Györtöl 630 km-re élö állatvilágra allergiás vagyok! :)) Vagyok ök rám! :)))