2010. augusztus 9., hétfő

A Love-Parade kapcsán

A duisburgi döbbenetről szóló iszonyatos fotók, a tragédiával kapcsolatos hírek körbejárták a világot, én nem is kívántam róla írni. Emlékszem, ennek a szörnyű napnak a délutánján az egyik regionális tévé műsorán egyenes adásban követhettük az eseményeket. Azt már tudni lehetett, hogy akkorra 9 ember meghalt, de egyszerűen nem volt információ, hogy mi is történt? A helyi tévének a love-paradéról tudosító riporterei se tudtak többet, a két közvetítőállásukból csak azt láthatták, hogy hátul az alagút környékén kellett valaminek történnie. Hosszú-hosszú ideig tartott mire körvonalazódott úgy nagyjából a tragédia. Szörnyű volt követni a z élő adásban a híreket, a beszámolókat a pokolról, az agyontaposott, szó szerint összenyomott halálos áldozatok emelkedő számáról. 500 felett volt a sebesültek száma, el se lehet képzelni ezt az egészet.
Ahogy írtam, nem kívántam említést tenni a blogomban az eseményekről, amiért a témát mégis elővettem annak az oka egy múlt heti újságcikk. Rainer Schaller -ről szól, aki a fő szponzora és a Veranstalter-je (szervezője) volt a Love Paradénak. A leginkább az ő nyaka körül szorul a hurok a felelősség megállapításának tili-tolijában. Rainer Schaller frank származású, mondhatni helyi csávó. A múlt héten "itthon" volt a szüleinél, és a barátnőjénél, majd a zuhogó esőben elindult Berlinbe az autópályán. A nagyon gyorsan repesztő Lamborghini aztán megcsúszott, nem tudott urrá lenni rajta és a tütüjével a palánknak vágódott. Az ijedtségen kivül nem lett semmi baja, de az autót hazavágta.
Csak elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha ennek a csúnya karambolnak más a vége? Biztos vagyok benne, hogy  lett volna hírözön a médiákban a "fentről jövő igazságszolgáltatásról", a "bosszúról",  sőt a depresszióról, a férfi esetleges öngyilkosságáról zengő húrokat is megpendítették volna. Jó, tudom ez mind feltételezés és hülyeség, a lényeg, hogy hála istennek, Rainernek nem történt semmi baja! 
De abban, hogy az ember kiszolgáltatottságán és az esendőségén elgondolkodott, az biztos. Ennyi tragédia ami vele és közvetve vele történt, nem múlhat el nyomtalanul.
A karambolról szóló cikk a Nordbayern online oldalán.

4 megjegyzés :

Alfred Schneider írta...

Valószinüleg soha nem fogjuk megtudni pontosan mi történt, és miért, de az világos, hogy manapság olyan nagy a profitéhség, hogy ennek növelése érdekében szó szerint hullákon is át gázolnak.
Egyszerűbb, veszélytelenebb és meghittebb volt a mi időnkben. Mi házibuliztunk. Vidámságért, zenéért nem mentünk az utcára, nem volt tömeghisztéria, legfelyebb állami szinten, de az már más történet.

Névtelen írta...

èn ùgy olvastam, hogy sokkal de sokkal tòbb rèsztvevò èrkezett, mint amennyi befogadòkèpessège volt a helynek.Nem voltak vèszkijàratok, az alagùtban tòbb ezer fiatal tàncolt, drogozott, òsszetapostàk egymàst.

Hàt szòval, az èn mezei agyammal ùgy fogom fel, hogy nagyon nem volt jòl megszervezve a dolog, sòt, a rendòrsèg a helyszìben a tragèdiakor is lezàrt menekùlèsi utakat..

Sajnàlom òket, de a rave-partyknak is nagyon ellene vagyok, mi szùksèg ezekre?

Andrea írta...

Igen Frédi, ez a világ teljesen más. A legnagyobb úr a pénz, aminek földig hajolva ott a politikus és az üzletember. Ök bizony szeretnek kéz a kézben járni (tartásukat biztosítva ;) ) a gerinctelenséggel és az erkölcstelenséggel (és nem a sarkon álló elvtársnöre gondolok), a lényeg a pénz, a hozam, a rendite. Ha ez nincs meg, újakat ültetnek a helyükre, tehát a harc kemény. Mondhatni, bármilyen áron!

Az én korosztályomnak is valahogy más volt a szórakozása. Bár nem tudom, hogy ha most lennék fiatal mit választanék, szóval egy kicsit megértö vagyok, mindamellett, hogy ezt a techno "Scheisst" el nem tudom viselni. Nekem ez nem zene.

Andrea írta...

Sofy, arról szóltak a hírek, hogy a terület kb. max. 350.000 ember befogadására volt kalibrálva, ezzel szemben 1,4 millióan érkeztek. Ráadásul a területet pont csak ezen az alagúton lehetett megközelíteni. Amikor a terület (ahol a buli volt) megtelt, akkor próbálták a rendörök lezárni az alagútat, hogy nehogy még több ember bemenjen. De pont ez volt a gebasz, ugyanis nemcsak újonnan érkezettek szerettek volna bemenni, hanem már a bulin ott levök elmenni. Ezek a csoportok találkoztak a lezárt alagútban, ahonnan aztán se ki, se be, pontosabban, nagyon rövid idö alatt összetorlódott nagyon sok ember. Se mozdulni, szinte már levegöt venni se tudtak, innentöl érthetö, hogy kitört a menekülési ösztön, a pánik. Aztán nyomták egymást elöre, hátra, tolta a tömeg az embereket, akik pedig inkább túlélni igyekeztek és nem megállni, és kiabálni, hogy valaki fekszik a földön. Nem is volt rá lehetöségük, ha nem mennek tovább, ök is ott végzik. Szörnyü.

Ezt a fajta tuc-tuc zenét én is utálom, de sajnos sokan szeretik. Be, nem tiltanám, de hogy komoly drog- és piaellenörzést végeznék, az biztos!