2010. december 30., csütörtök

Kezdők a konyhában 2. - a marcipános süti

Soha többé! Amúgy is kezdtem már megijedni a sikereimtől, ugyanis jó néhány ételt sikerült jól elkészítenem, és ez az eredményesség egyáltalán nem jellemző rám. De végre kifogtam néhány olyan receptet is, amelyek értelmezése még úgy ahogy ment, de a hamik elkészítése után végre újra elhangozhatott a számból a megnyugtató, a régi időket idéző mondat:  
"Mondom én, hogy teljesen felesleges próbálkoznom, nem  nekem való ez a főzöcske!"  - és a falatok elegáns mozdulattal landoltak a kukában. Megnyugodtam. :)
Előrebocsátom, a hiba nem a receptek készítőjében van, hanem az én készülékemben. A célom a félrement próbálkozások bemutatásával nem más, mint a többi hozzám hasonló amatör konyhatündér bátorítása, az elszenvedett tapasztalatok megosztása. 
Bemutatom mi is történt a tervezett marcipáncsillaggal
A marcipáncsillag receptjét innen vettem. Betartva a nem túl bonyolult leírást (aminek persze örültem), már az elején megállapítottam, hogy valami nem stimmül. A massza rendkívűl neveletlenül viselkedett. Kezelhetetlen volt és irányíthatatlan. Irányíthatatlan, mert soha nem arra kanyarodott amerre én akartam. 
Ragadt, tapadt, szétesett. A recepthez tartozó 10 dkg liszt se tette könnyebbé a dolgomat, a trutyi tapadt továbbra is. Porcukrot is tettem bele, de úgy vettem észre, valami olyan mennyiségre lenne szükség belőle, ami nem lehet normális. Az elején naívan megpróbáltam a csillagformás kiszúrást, de reménytelen volt. A képeken jól látszik, milyen nehéz lehetett a masszát eltávolítani a kredenc tetejéről.
 
Feladva a csillagozást, kis golyókat gyurmáztam a kezemmel, aztán kilapítva ráfektettem őket a sütőpapírra. Nem tűntek lelkesnek. Mindegy, a cél előtt ne adjuk fel, megsütöttem őket. Izzadtak, de én könnyeknek láttam a cseppeket, sírt a marcipán. Siratta a fiatalságát, az életét, ami ily csúfosan kell, hogy végetérjen. A korábbi terveknek, álmoknak végeszakadt, ezt tudta jól. A csillagról és az est fénypontjáról szőtt elképzelései megsemmisültek már akkor, amikor a kezembe vettem. 
Szegény marcipán! Nem kellett volna találkoznia velem, de ezt már sajnos nem tudom jóvátenni ...

Olyanok lettek mint a cipőtalp. Az ízüket nem tudnám jellemezni, mert nem volt. A dolog pikantériája a fájdalmas sütést követő főzöcske a bajor tévében. Egy híres szakácsnő éppen marcipános sütit sütött a kamerák előtt és kb. 2-szer ismételte meg, hogy csak lisztet ne!! Nem szabad lisztet adni a masszához, mert azzal meggyilkoljuk. Kizárólag csak porcukorral lehett lazítani a masszát, lisztet a közelébe se szabad engedni.
Mondta ő, minekután több mint 10 dkg liszttel halálra ítéltem 300 dkg marcipánt.
Kivégeztem a masszát akaratomon kivül. Elnézést kérek tőletek soha meg nem születhetett marcipán szívecskék! :) 
A recept tulajdonosától is elnézést kérek, ő csak jót akart és örömet szerezni a recept megosztásával! 

4 megjegyzés :

4Gyerek írta...

Sajnálom a kudarcodat. De a tanulság megosztása szenzűciós, én sem tudtam, hogy a liszt meg a marcipán az inkompatibilis kettős.

És valószínű idén már nem jövök, azért egészségben (fehérköpenymentes) boldogságban (innen adódik a többi is) gazdag 2011-et kívánok.
Pussza

Edit írta...

Na az se jàrhatott mèg èletèben a konyha kòzelèben, aki megìrta azt a receptet!

èn nem szeretem a marcipànt, csak azèrt nem èrt mèg ilyenfajta kudarc!
:D

Andrea írta...

Kormi, neked és a családodnak is BUÈK!!

Andrea írta...

Edit a kisfiam óhaja volt a marcipán. Tudhattam volna, hogy mi lesz a vége! :))