2011. február 3., csütörtök

Anyanyelve? Magyar! Beszéli is? Nem .. :(

Már régebben ígértem, hogy írok a kétnyelvűség, többnyelvűség témájáról,  de nehéz volt nekiugranom. Nem tudtam hol kezdjem. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt évek alatt a témát fórumokon az ügyben érintettekkel, kiváncsiakkal oda-vissza átbeszéltem. Vitatkoztunk is, egyet is értettünk, de a probléma továbbra is fennáll. A gyerekem inkább érti, mint beszéli az anyanyelvét .... nagyon rossz magyarból. 

Ugye mindenki tudja, hogy a gyerekek másként tanulják a nyelveket mint mi felnőttek. A gyerekek utánoznak, remek megfigyelők és rettentően kiváncsiak. A beszéd kialakulásával képesek egyszerre több nyelvet is a magukévá tenni, akár teljes mélységükben. Kialakul és tökéletesedik az a képességük, amellyel a másik nyelv nyelvtanát, annak összefüggéseit, logikáját, dinamikáját, dallamát és ritmusát hibátlanul elsajátítják. A hangképző szerveik is simulékonyan együttműködnek a feladattal. Azokon a nyelveken fognak tudni (jobban-rosszabbul) beszélni, amelyeket a családja, a közvetlen környezete használ. Sőt, személyekhez is képesek kötni. Az olasz anyukával csak olaszul, a francia apukával csak franciául, a bolgár nagynénivel csak bolgárul társalognak.
Ugye? Èn is így tudtam.   
De mi van akkor, ha ezt a szabályt a gyerekünk nem ismeri? Vagy tesz rá magasról?  :) 
Erről jut eszembe! A kisfiam bébikorában rém rossz alvó volt. Nem akart elaludni az istennek se. Több, a témába vágó könyvet szereztünk be, a remélt megoldás után kutatva, a legutolsó a "Jedes Kind kann schlafen lernen" (mindegyik gyerek képes arra, hogy megtanuljon aludni) cimmel. Apus szomorúan emelte fel a vaskos könyvet és megjegyezte: lehet, benne van a megoldás, na de mikor fogja tudna ezt az André elolvasni? :)))

Ìgy vagyok valahogy a többnyelvűséggel is. Elvileg működik. Sőt, persze hogy működik, hiszen vannak rá példák! Foglalkoznak a témával az egyetemen, körbeszakértették pszichológusok, szakemberek és léteznek a témára nézve hasznos tanácsok, megfontolandó útmutatások.  Ez mind igaz, nem is szabad őket lebecsülni. 

Àltalában ezek, illetve hasonlóak a jó tanácsok:
  • az (jelen esetben) anyának következetesen csak magyarul szabad a gyerekéhez szólnia! Ha a gyerek más nyelven próbál válaszolni, akkor azt konzekvensen nem szabad érteni, mert csak így rögződik a gyerekben az, hogy az anyuval csak magyarul tudok kommunikálni ..
  • olvasni kell magyar meséket, énekelni magyar dalokat, 
  • lehetőség szerint eljárni magyarnyelvű klubbokba ...
  • amikor csak lehet Magyarországra utazni, a nyelvi környezet nagyon fontos
  • a gyereket magyar táborba kéne küldeni, de legjobb egy magyarországi magyar iskola lenne, amit a németorsági iskolai szünetek alatt látogathatna 
Ezek mind ésszerű, normális, jóindulatú javaslatok, nincs is velük gond.  Bár gondolom velük újat nem mondok senkinek se, nekem se voltak azok. Az igazi gondom az, hogy a nagy elvárások és pedagóiai pálcatörések közepette csak egyvalamit felejtenek el a példálózók és márpedigezők, és ez a GYEREK maga! Mi van akkor, ha a gyerekem nem akar magyarul beszélni?
Azt mondják, hogy ha gyerekem nem tud jól magyarul, az az én hibám. Mert rossz anya vagyok. Mivel egy jó anya mindent megtesz annak érdekében, hogy a gyereke az anyanyelvét megőrizze, ápolja.
Egy győri szomszédnéni is megmondta, hogy olyan nincs! A gyerek annyi nyelven beszél, ahány nyelven a szülei! Az Andi gyerekének két nyelven kellene beszélnie és punktum! :) A szomszédnéni nem beszél más nyelven, soha nem élt külföldön és lövése sincs arról, hogy mit jelent egy "idegennyelvi környezet", milyen erősek a hatásai, azt meg főleg nem understandolja, hogy mit jelent a fő nyelv és mekkora jelentőséggel bír egy olyan vegyesfelvágott családban, ahol csak az egyik fél beszéli mindkét nyelvet. Próbálkoztam a néninél, de viccesen rámlegyintett, hogy nem kell a rizsa (nem rizs! :)) ) a nővéréék egyik ismerősének a kisfia három nyelven beszél, szóval én azt mondok amit akarok, nincs igazam. :)))
Azt a gyereket, amelyik befogja a fülét és nem akar se magyarnyelvű mesét, se éneket hallani, azzal mit kell csinálni? Meg kell verni? Le kell fogni a kurva kölket és most azértis meghallgatod a hóferkét, vagy mit? 
A gyerekem makacsul ellenált minden próbálkozásomnak. Nem akart magyarul válaszolni, főleg nem gyakorolni. Mesék vannak jelenleg is, alig várja, hogy folytassam a Tündér Lalát. Nekem kell felolvasnom, mert nem tudná magyarul elolvasni, nem is akarja. A történetet néha meg kell szakítanunk kis értelmezésekkel. A legelső gondunk a jogar szónál jelentkezett. Bevallom, németül én se tudtam mit jelent. :) Kíváncsi a történetre, egyelőre tetszik is neki. De mindenre nem kíváncsi, úgy értem magyar mesékre. Kivételek voltak: Pöttyös Panni, Frakk, Vukk. Emlékszem 3 évesen (amikor még csak magyarul tudott) énekelte a szállj el kismadarat is lelkesen.  
Azóta csak leépülünk magyarilag. Bár megkozkáztatom, a gyerekem érdeke valójában az, hogy annak az országnak a nyelvét beszélje kifogástalanul, amelyikben él, amelyikben iskolába jár. Mellette a magyar csak hab lenne a tortán.  A német nyelvet magas szinten beszéli, ez lett az igazi anyanyelve....apanyelve.
Haza nagyon ritkán jártunk ....(sajnos nem kell ahhoz az Òperenciás tengeren is túlra kerülnöd, hogy problémáid legyenek), és tény, ezzel egy nagyon fontos dolog esett ki a kisfiam életéből. Pótolhatatlan veszteség az igazi magyar nyelvi környezet hiánya, mégha csak pár hét akkor is felér egy intenzív nyelvtanfolyammal tudom, de nem ment. Tényleg nem mindenkinek van rá lehetősége, és itt nem kizárólag az anyagiakról van szó.
Persze egy percig se adom fel, folytatom továbbra is úgy ahogy eddig. Magyarul beszélek hozzá és szívből örülök minden egyes nyúlfarknyi magyar szónak amit a válaszába belesző. Még akkor is ha ragozatlan! Mert a miénk. :) Akcentusa is van, hiszen a magyar szavakat a német hanglejtésnek megfelelően ejti ki, de oda se neki, ez is a miénk. :) 

Szeretném megnyugtatni a többi, hozzám hasonlóan bűnrossz anyát, nem vagytok egyedül!! Fel a fejjel! Itt vagyok én is minden igyekezetem ellenére. Van ilyen. Nyugodtan fordítsatok hátat az ellenkezőjét bizonygatóknak, felesleges a vita és meddő. Sehova se visz. Nekünk "rossz anyáknak" csak a saját lelkiismeretünkkel kell szembenéznünk, ő fogja megkérdezi: Biztosan megteszel mindent a gyerekedért? Az ő érdekében? Ha a válaszod igen, akkor fel a mellel, ki a fejjel (vagy fordítva :)
Szeretettel, türelemmel folytatni kell a meccset, soha nem feladni. De tudnunk kell, hogy nem vagyunk hibásak, és főleg nem rossz anyák! A gyerek se hibás, az akarát tiszteletben kell tartani! Nem illünk a sablonba ennyi az egész. Persze a veszteség mértékét semmiképpen nem szeretném lebecsülni, mert az valóban súlyos. Nekem különösen fáj, hiszen nagyon szeretem az anyanyelvemet, ami szerintem gyönyörű. Teljesen nonszensz, ilyet el se tudtam volna képzelni, hogy az én gyerekem ne tudjon magyarul, de most ez van. És ezen dolgozom. De nem mint rossz anya, hanem lelkiismeretes és megértő anyucica. Ahogy a kisfiam engem hív: Anyucica. :)
A témához szeretném megmutatni Tihinek, egy nagyon kedves finnországi ismerősömnek a véleményét, aki ennek a közléséhez hozzájárult:
Kedves Andi,

olvastam blogodat "anyanyelv, anyu nyelve..." Amikor gyerekünk született a közös nyelv feleségemmel még a német volt, gondoltam megtanul a gyerek németül is. De nem így lett, ö csak anyanyelvét tanulta és nem volt hajlandó a németet hallani, csak finnül volt hajlandó válaszolni.

Késöbb próbáltam magyarul tanítani, próbáltam olvasni neki magyar meséket, beszélni vele, csevegni magyarul, de befogta újjaival füleit és nem volt hajlandó hallgatni.

Beláttam, hogy gyerekem erösebb mint én és az ö akarata döntö lett. Késöbb már 3-4 éves korában is tanított nekem finnül, rögtön kijavított, ha valamit hibásan mondtam finnül.

Késöbb az iskolában jól tanult nyelveket és nyelvészként végzett az egyetemen angol, francia szakon. Melléktantárgyként németül és magyarul tanult. Ez mind azért, mert ö így akarta.

Kedves Andi, úgy vélem fiad tudja, hogy mit akar.

üdv. Tihi
 A témát folytatom!

5 megjegyzés :

Edit írta...

Dràga Andu, persze emlèkszem Tihire is a "radìrgumi" oldalàròl, mindig is szerettem a kommentjeit, mert èrtelmes pasasnak tùnt.

Bevallom, nàlam ez a dolog ùj, hogy a gyerek az "istennek sem akar magyarul beszèlni, ràadàsul befogja a fùleit.."
Az èn gyerekeim legnagyobb sajnàlatomre, ès szègyenemre, vagy nem tudom minek hìvjam: azt vàgjàk nèha a fejemhez: mert te nem tanìtottàl bennùnket magyarul!

Ez sem egèszen ìgy van, mert egy idegen kòrnyezetben nagyon nehèz, fòleg, hogy vegyes csalàdban vagyunk.
A marokkòi csalàdokban a gyerekek, folyèkonyan beszèlik mind a 2 nyelvet, me ugye otthon arabusul, az oskolàban meg olaszul.Van egy szlovàk ès ukrajnai csalàd szomszèdom is. Ott is ugyanez a szitu.
Szòval, èrdekes dolgok ezek.

Edit írta...

Mèg azt talàn kihagytam, ahogy visszaolvasom magam, sajna nekùnk nem volt lehetòsègùnk arra, hogy a gyereket otthon hagyhassam 1-2-3 hònapokra otthon oviba, ahol ugyi persze kònnyebben elsajàtìthatja az anyanyelvet.
Ismerek itt olyan magyar csajszit, aki fèlèvekre otthon hagyta a gyerekèt, de az illetò csak èrdekbòl ment fèrjhez, a lòvè miatt, gazdag csalàdhoz. Na az nem èn vok.

Edit írta...

Nah, ùgy làtom, nem sok hozzàszòlò van ehhez az èrdekes tèmàhoz, ki tudja, mi az oka...
Csak mi ketten vagyunk ilyen bàtrak e kèrdèsben, ès szòkimondòk?
Egye fene, Andi, èn nagyon vàrom a folytatàst ès fel a fejjel!

Andrea írta...

Edit erröl is hallottam sokszor! Mármint arról amit mesélsz a saját gyerekeidröl. Sok szülövel történt ez ugyanígy, a nagyobb gyerekeik számonkérték öket, miért nem voltak állhatatosabbak, kitartóbbak velük a nyelvtanítás terén. :((
Ezt a fiamnak naponta emlegetem, egyrészt, hogy tudja mennyire sok idöt veszít el, másrészt pedig biztosítani szeretném arról, hogy ha majd felnö, akkor már kenheti a hajára a számomkérésemet! A mama megmondta.

Andrea írta...

Az aki hosszabb idöre haza tudta küldeni a gyerekét, az komoly elönnyel rendelkezik hozzánk képest, egyértelmü. Ezért írtam a nyelvi környzetetröl, annak "nyelvgyógyító" hatása van és szinte pótolhatatlan.

Még kisebb volt a fiam (óvodás), amikor egyszer Györben az anyuval buszoztak be a belvárosba. Nagyjából tudtak egymással kommunikálni, persze a fiamtól csak: Nammmmma, nézd ott! Vonat! Nammmama, híd! Autó .... :))
Aztán egy néni odahajolt az Andréhoz: hol élsz kisfiú, milyen nyelven szoktál beszélni? Hallom ám, hogy Te nem Magyarországon élsz!
A néni elmesélte az anyunak, hogy ö némettanár (vagy angol? ) és rögvest észrevette, hogy ez a kisfiú nem idevalósi.

Na most, ha még 2 hétig ott lett volna a kisfiam Györben, állítom levetközte volna az degen akcentusát. De sajnos ennyi ideig soha nem maradtunk. :(