Ismét csak tolom a történeteimet magam előtt tovább.
Bocsánat, de tényleg ellopták tőlem az időt. Otthon, a hasonló elhavazásokkal kapcsolatosan az "örülök, hogy lyuk van a seggemen" példamondattal szemléltettük (és milyen jól!!) a helyzetet.
A jelenlegi két munkahelyem közül az egyik óraszámát a napi 3-ról 6-ra feltornászták (hála isten), mert rengeteg a munka. Viszont a munkaidő igencsak beschissen (az emésztés szilárd produktumához köthető kifejezéssel tudnám magyarul kifejezni), mivel 14-től este 20-ig tart. Ez azt jelenti, hogy a délelőttöm a saját munkáinkkal és a háztartással kapásból kilőve, a délután pedig a halaké. Németül: "für den Hugo" :)
Este a munka után annyira fáradt vagyok, hogy már éhséget se érzek. Szomjúságot persze igen ... khmmmm..... de ezt most hagyjuk. :)
Most is már 21:15. A legjobb akarattal se tudnék a billentyűk közé csapni, mert egyszerűen nem megy. A szememet az előző 6 óra alatt a kettes számú munkahelyemen kinéztem.
De igyekszem! Mesélnivalóm van dögivel! :)
Hoppsz, most, ebben a szent pillantásban találtam egy olyan nótát Dzsémszitől, amit még never ever hallottam. :)
Tetszik!!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése