2011. június 17., péntek

Fränkisch haladóknak: Bläbele

Vártuk, hogy a sorban előttünk álló anyuka végre-valahára fizessen és mennnyen má a két kislányával .... hazafelé. 
A gyerekek elég idegesítőek voltak, úgy tűnt, hogy a visszatolásra váró mini bevásárlókocsijuk, valamint az elpakolásra váró megvásárolt áruhegyek megoldhatatlan logisztikai problémát jelentenek. 
Nem tehetek róla de nem bírom a sorokat feltartó gyerekeket, de főleg nem a rohadtul ráérő anyukákat, akik ezt valamiért nem tudják kezelni, egyszerűen nem képesek arra, hogy rászóljanak a gyerekekre. Pedig nem kell túl sokat tenniük, csak elmagyarázni a csemetéknek, hogy :
- Iitt most boltban vagyunk, nem, nem játékból, hanem igaziból. A boltozás célja pedig csak az, hogy az emberek bemennek, megveszik amire szükségük van és távoznak. 
Mivel a felnőtteknek általában nincs idejük, ezért nagyon nem szeretnek sorokban ácsorogni, főleg nem akkor, amikor mások mindenféle baromsággal indokolatlanul feltartják azt  sort. :)) 

Szóval némi (de erősen indokolt) sürgetéssel néztük anyukát a gyerekekkel és szívből kívántuk, hogy hagyjon már fel az egyik leány azokkal a végtelenül bugyuta kérdéseivel, amikkel anyukáját fárasztotta. Izgultunk, hogy sikerüljön anyukának jól válaszolnia és azzal talán végetér a kis conversationjuk, végre koncentrálhat a számlája kifizetésére. :) Abban a válaszban, hogy 
"Légyszíves most ne zavarj, fizetek a néninél! Majd utána megbeszélünk mindent, jó?" - már nem is reménykedünk, mert erre a maiak már nem képesek. Ugyanis anyukának se tűnik fel, hogy mögötte már rángatózik annak a különben nagyon szimpatikus néninek az arca, hogy a tökörészésükkel feltartanak embereket. Ja, én álltam mögötte. :))
Aztán hirtelen érkezett az enyhülés:
Apus hirtelen jókedvre derülve hozzám fordult és széles mosollyal ismételte meg az egyik kislány, anyukájához intézett (3-szor is hangosan megismételt) kérését.
- Bläbele!!! Ez az!! Bläbele!! - és mosolygott elismerően, jókedvűen.
- Heeeee?!? - kérdeztem rá így konkrétan, mert nem értettem egy szót se belőle.
- Nem hallottad mit mondott a kiscsaj? Azt mondta Bläbele!
- És az mit jelent? 
Ebben a pillanatban újra megtörtént a dolog: a kislány éppen az előtte kierőszakolt plüssálatot tartotta fenyegetően a kezében és azt tuszkolta folyamatosan az anyukája orcájába a folyamatos ordítással:
- Vedd le róla a Bläbelét! 
- Tudod mi az a Bläbele? Hát az a kis információs cimke, ami lóg a kis dögön, ezt akarja leszedetni az anyjával a gyerek! - kaptam a magyarázatot. (de jelenti a termékre ráragasztott árcimkét is)
 Nagyon tetszett apusnak a párosítás: 3-4 éves mai modern kis csirke, fején egy olyan IzéKittys rózsaszin biciklis védősisak és hozzá egy ősrégi, tipikus frank kifejezés!  

Yeees! Ez az! Nem fog kihalni a frank dialektus, meg vagyunk mentve! :))
A kislány & The Family felmentődött a rosszalló pillantások alól, hiszen az aki Bläbelét mond, az tisztességes ember! :) 

...... juj, hibát észlelt a Két Lábon Járó Nagyszótáram (apus :) ) ebben a bejegyzésben, muszáj javítanom! A következő bejegyzésben megteszem: konkrétan ebben

Nincsenek megjegyzések :