Macus

Az elmúlt hetekben az összerogyásig dolgoztam. Ma is, amikor az adagom 10 óra 50 perc lett. A héten másodszor.  A munkanapom reggel 7.40-kor a főnököm hívásával kezdődött és tartott a kifulladásig.  A legutolsó telefonbeszélgetést este 21.30-kor zavartam le. 
Kész vagyok. De mindezek ellenére, elhiszi nekem valaki, hogy imádom ezt az egészet? 
Pedig ez van. A stressz az elemem. A megoldhatatlannak tűnő problémákat imádom, a kihívások éltetnek.
Azt hiszem érthető, hogy ebben a túlpörgetett állapotban aztán mindenre fogékony vagyok. Mindenre! :-)
Így a macira is.

Macink Bécsben, az egyik Gürtelen álló ház ablakából tekint ki a népre. A nép pedig észrevette, felfedezte.
 A rajongótábora alakul.  Maga a lakás különben egy rejtély, mivel nem lakott. A macus mégis, nap mint nap megjelenik, mindig másként öltözve.


Annak aki ismer, illetve megismert, asszem érthető, hogy én is a plüssi kedvelői közé tartozom,  elvarázsolt a kis dög. Szegényke magányosan álldogál a nyitott ablaknál és látszik a kis gombszemeiben a vágy a társaságra, a barátságra. A Fensterbär (Ablakmaci) Bécsből magányos. 
Szeressük őt! :-) 

 Az osztrák Kurier ezt írja a magányos szőrmókról:  http://kurier.at/kult/4505343-der-einsame-fensterbaer-am-wiener-guertel.php

 A'sszem, mégis inkább elmegyek aludni ....00 óra 12 perc van, hát BUÉK mindenkinek!