Szélmalomharc

Kedves Sofy és Tuta, köszönöm nektek az együttérző sorokat. Sofy, a gondjaimat Te már ismered, de azzokról  itt nem akarok írni (naja, egyelőre nem, de ki tudja mi lesz később?? ). A húsbavágó problémáim úgy, de úgy el tudják venni a kedvemet .....
Istenuccse, sokszor látom kilátástalannak az életemet, úgy érzem olyan mint egy szélmalomharc. Egyszerűen nincs értelme ... :(((
Jelenleg még mindig sebnyalogatós állapotban leledzek, de már kapaszkodom kifelé. Az egész mindenség elviselésében egyvalaki segít úgy igazán, és ő az én kisfiam. Nem akarom tullihegni, de ő tényleg egy fantasztikus emberke. Pusztán a létezése, a lénye egy igazi örömforrás. Ha már elmúlt a "malmos" állapotom :) , írok róla is. Pont ma jártunk vele gimnáziumnézőben (errefelé, Bajorországban, a 4. általános után már elágaznak a gyerekek útjai ..... szerintem túl korán, de sajnos ez van. ......  A kisfiamra roppant büszke vagyok, ugyanis a jelenlegi  1,7-es átlagával bőven belefér a gimnáziumhoz szükséges  min. 2,3 -ba. Halkan megjegyezném (mivel ilyen kései órán már nem olvassa a blogomat, hi-hi-hi), hogy én az ő korában nem voltam se ilyen okos, se ilyen sokoldalú. De pssszt! :)))

www.pixelio.de