2010. május 8., szombat

Mikor lesz már vége?

Némaságos hallgatásomnak (de béna kifejezés, de most már hagyom! :) ) ezernyi oka volt. Egyik, sajnos a legrosszabb, egy személyes problémám. Nem családi, nem egészégügyi ..... szóval, ki lehet találni kizárásos alapon. ;) Azt hiszem, ha nem lennék kellőképpen jókedélyű, ha nem látnám mindennek egyből a vicces oldalát, már rég feladtam volna. Imádom a krimit olvasva, nézve, mindenhogyan, de néha tényleg jókat vigyorgok tévés Tetthely krimiken, amikor olyan összegek miatt halnak/ölnek a népek, amiket én ...... szóval már átéltem. Pokol, persze, hogy az, de tényleg nem tudom elképzelni, hogy annyira el legyek keseredve, hogy bárkinek is, főleg nem magamnak ártsak.
Valamikor azt tanultam agykontrollon, hogy "elvileg" nem lehet másnak rosszat okozni, szóval izé, a pozitív gondolatok küldése a cél, de végül is Dr.Domján Laci csak-csak kimondta, hogy ugyanúgy célbaérhet egy negatív, rosszindulatú gondolatenergia, mint egy pozitív, de ezt sürgősen felejtsük el. Nem is hiszem, hogy bárkit is ez motivált volna az agykontroll elsájátításakor, ezt csak a kiváncsiságból kérdeztük.
Aztán valamikor megtanultam azt is (úgy emlékszem a Reiki mesteremtől Kun Istvántól), hogy minden jó és rossz, amit másnak kívánunk, az mint egy bumeráng tér vissza hozzánk, szóval óvatosan a hülye szomszéddal! :))) Ezt a tézist később többször is hallottam, szóval büntetlenül nem kívánhatunk senkinek se rosszat, mert ez a negatív energia visszatér hozzánk, saját csapdánkba esünk. Ezt tudom is, ez így van!  Eszembe se jutna másnak rosszat kívánni, isten bizony mondom, én túl jó vagyok. :) Na ja, kekec tudok lenni (ki nem?), sértődős is lennék, a szám is nagy, de alapvetően mindenkit akceptálok. Legfeljebb igyekszem kitérni az általam kellemetlennek tartott emberek útjából, oszt máris nincs konfliktus. Az összes jelképes pofon amit az életben másoktól kaptam természetesen nagyon fájt, utáltam is rendesen a gazdájukat, el is mondtam úton-útfélen milyen piszkok, de érdekes módon bosszút soha nem álltam, még gondolatban sem. Annyit kértem csak az égtől, a magasabb intelligenciától, a Fénylényeimtől, hogy siettessék meg egy kicsit a "tetteseim" karmáját, tanulják meg még ebben az életükben, hogy mit tettek, illetve okoztak. Hogy értsék meg az egészet és tegyék jóvá a hibájukat.
Na erre most mit csináltam?! Èletemben előszőr genyó voltam! Schatzi kihozta belőlem a tudatalattim mélyén elásott, de ahogy észrevettem még mindig ölég aktívan forrongó, bugyogó saját, különbejáratú Gonoszkámat,  hát én pedig hozzáfordultam. Arra gondoltam, hogy kívánhatok Schatzi "roppant exklusiv (ha-ha) vállalkozásának" büntetlenül minden rosszat, hiszen jogos, mert amit velem művelt azt nem viheti el szárazon. Mi is történhetne még, akkor se lenne nagy baj ha vissza is üt, mivel a helyzetem úgyis elég sz@r, rosszabb már nem lehet. Erre mi történik? Vuduzok :)) aztán valósággá válik az addigi elképzelhetetlen, bizony még rosszabb lett a helyzetem. :)
Remélem a példámból megtanultátok, hogy tényleg nem szabad másnak rosszat kívánni, még annak se aki maximálisan megérdemli, mert visszakapjátok az összes rosszat! Maximum azt lehet vuduzni, hogy nyiljon ki a szeme az illető-billetőnek és döbbenjen rá mit is tett.
Ez a döbbenetes felismerés történjen lehetőleg még ebben az életében és ne a következőkben amikor is fű-fa-virággént, vagy bokorként újjászületik!


Gondjaim vannak de képes vagyok saját magamon is nevetni, ami megoldásnak semmiképpen se az, de segít átvészelni az időszakot. A kép nekem nagyon tetszik, de sajnos az én alagutam nem ilyen. Ebben az alagútban már látszik annak a vége, látszik a fény. Az enyémben nem. :(


aboutpixel.de / Raus aus der Dunkelheit © Kim Czuma

4 megjegyzés :

sofy la bionda írta...

Szèp kis ìràs, elgondolkoztatò.
Te hiszel a karmàban is?

Andrea írta...

Igen, hiszek. Különben soha nem tanulnánk meg élni ezen a földön. :)

sofy la bionda írta...

Van benne valami!

sofy la bionda írta...

Ha lesz idòd, mutatnàl nekem is ezzel a tèmàval kapcsolatos linket?