Gréti (Frau Szomszéd) és Blockiék újabb kalandjai

A lépcsőházi maffiánk tagjai: Blockwart és Frau Blockwart a másodikról, valamint Gréti. Hivatásos embermegfigyelők, valamint lépcsőházi információs szakemberek. 

2 éve elköltöztek a szomszédaink. Na róluk  gyorsan:  4 évig éltünk közvetlen szomszédságban. A házaspár Ossi volt, azaz ex-DDR-esek. 1988-ban menekültek ide a városba, akkor még nem tudhatták, hogy 1989-ben már jöhettek is volna szabadon. :))  Nem tudom az  endékás rendszer miatt váltak gyanakvóvá, vagy csak egyszerűen így voltak bekötve, de arra mindig kínosan ügyeltek, hogy magukról egy szót se! Ha a lépcsőházban, vagy a mélygarázsban összefutottunk, már szaladtak is fel a lakásba, csak úgy porzott a lábuk. Azon kívül, hogy  "Grüß Gott!", meg  "De szép időnk van ma se!" másról nem volt szó. Iselyegtek-mosolyogtak, de amint lehetett, már csattant is az ajtó mögöttük. Van ilyen, akceptáltuk, nem mindenki szeret letyelótyálni mint én. :)) Aztán egy szép nap megjelent a teherautó. Ossiék elköltöztek. Vissza a (ex) DDR-be. Es egy hangot nem szóltak, nem csengettek be, nem köszöntek el. Apus aki született "Wessi" a felháborodásomra csak ennyit mondott: tja, mit vársz tőlük? Ossik! :)) (Ebben a mondatban benne van a 40 éves kibékíthetetlen, feldolgozhatatlan kelet-nyugat ellentét. Politikailag nagyon nem helyes ezt tudjuk, de azt hiszem mindenki tudja miről van szó. Kár lenne nagyoperettnek előadni a nagy német egyesítést. Ahogy a régi nyugatnémetek "viccesen" mondják, a német újraegyesítés napja az nem ünnep, hanem gyásznap. A falakat nem lerombolni, hanem magasabbra kellett volna húzni! :))  Mindezek hátterében persze ott vannak a mai napig ki nem húzott méregfogacskák, mint például a csak a Wessiket sújtó "szolidaritási adó",  amit rendszeresen a fizetésből vontak le és utaltak a keletnémetek megsegítésére. Aztán ott volt a keletnémet márka, amit egy az egyben válthattak be az ossik nyugatnémet márkára. Valami horribilis összeg került akkor beváltásra, valahol már olvastam róla. Majd utánanézek. 

De persze az ellentét nem ennyire éles, szó sincs komoly konfliktusokról, mindezeken csak jókat lehet dünnyögni, zsörtölődni. Ami viszont tényleg zavaró, az a sächschisch, a szász dialektus. :) Baromi. Borzalmas. Erről majd még fogok értekezni. :)

Szóval Ossiék elköltöztek és helyükre érkezett egy egyedülálló fiatalember. Akkor még macskával. A macsek kóborolt a lépcsőházban, a ház környékén, a fiú este füttyentéssel hívogatta hazafelé. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége! :)) A lépcsőházi maffia akcióba lendült, bár nem voltak teljesen összehangoltak. Gréti kedveli a macsekokat, neki a fiú magánélete volt a lényeg. Blockiék verbálisan és más apró jelekkel adták tudtára az újonnan érkezettnek, hogy a "dögöket"  (Fich) nem szeretik a lakók, mivel ezek a dögök csak mocskot jelentenek, amit nekik (hös Blockiék) kell eltakarítaniuk. Blocki megpróbált engem is bevonni a csapatmunkába, de én ellenáltam. Ellenáltam már akkor is, amikor egy korábbi lakó kutyáját szerette volna eltakaríttatni. Nem voltam hajlandó aláírni a papírját, amin aláírást gyűjtött a lakóktól. Szerintem akkor húzhattam ki nála a gyufát, mert azt mondtam, hogy engem nem zavar a kutty. :) A szomszéd fíú macskájáról pedig rémtörténeteket zengett. Felhívta a figyelmemet, hogy a Fich (dög) odajár hugyozni (brunzen :))) a házunk mögé a fűbe és a csúzdához, ahol az én kisfiam is játszik a sátrával. Csak a vállam vonogattam, hogy ez van sajnos, ezt nem lehet kikerülni, ki tudja még milyen állatok brunzeneznek éjjel a pázsiton? Nem fertőtleníthetem a füvet, a gyerekeknek a koszt is kell tűrniük, különben nem lesznek ellenálóak. :))  

Blocki harca nem tűnt szélmalomharcnak, mivel a srác egy idő után kizárólag személyes felügyelettel vitte le "legelni" a macsekot, már nem merte egyedül kint hagyni. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy van-e oka a szigorú felügyeletnek? Azt mondta sajnos igen. Szó nélkül rámutattam az éppen arrafelé kapirgáló Blockira, majd a macsekra és miután a lábammal egy bizonyos rúgó mozdulatot imitáltam, kérdőn néztem a fiúra. Erre ő azt mondta, hogy neeeem, ezt azért nem, de minden mást kinéz belőle! :))))

Gréti és a maffia egy idő után nyugtalan lett. Nem tudták megfejteni a szomszéd fiú rejtélyét: mit csinálhat? Dolgozhat? Mindig otthon van, miből él? Gréti engem is kérdőre fogott, mit tudok a szomszédról, mit csinál? Fogalmam se volt, igaz a téma nem is érdekelt. Gréti próbálta felcsigázni az érdeklődésemet, elmesélte, hogy a szomszéd fiú azt mondja, hogy jelenleg képzésre jár egy bizonyos iskolába. 

 - Akkor Frau Szomszéd, megvan, úgy lehet ahogy a fiú mondja. Tanul.

- Az nem lehet, akkor miből fizeti a lakást, meg az autót??? Tudja maga, hogy kik járnak ehhez a fiúhoz?!?! 

- Nem figyeltem. Amit eddig véletlenül láttam az nem volt különleges. Fiúk, lányok, ismerősei, barátok - válaszoltam

....és ismét következett a jól ismert üvöltése:

- Fííííírfiak!!!!! Frau X,  ne legyen már vak, ez az ember schwul (buzi)! :)))

Annyira kellett röhögnöm, azt a felháborodást a nő arcán!

- À, Frau Szomszéd, de miért lenne a fiú buzi? Lányok is járnak hozzá!

...üvöltés újra

- A Herr (Blocki) pontosan rálát föntről a srác erkélyére! Mindent lát!! Èbredjen már fel!!

Kész voltam az emberi hülyeségtől.

De ugye nem kell mondanom, hogy a lakótársunkon a név rajtamaradt. :( Sajnos azóta mi is így hívjuk, de nem azért mert zavarna, vagy akár érdekelne is minket, hogy teszem azt meleg, hanem egyszerűen a lépcsőházi maffiának köszönhetően a csúfnév rajtaragadt. De nem ám brutál módon, hanem kedvesen, becézve mint egy kis plüssmacit: úgy hívjuk Schwuli, vagy Schwuli-buli.